Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

TapnsztalaíoJi a Volánnál Kincset érő információ I Társadalmi rendszerünk kiteljesedéséneik egyik legfőbb feltétele a szocia­lista demokrácia növelése a társadalmi élet minden területén — állapította meg 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusának határoza­ta. A szocialista demokrá- ■ cián beiül meghatározó az üzemi, munkahelyi demok­rácia szélesítése. Ennek érdekében alapvető, hogy a döntés és végrehajtás ne váljon csak a vezetők, vagy csak a munkások feladatá­vá. Igazságos, közmegelé­gedésre szolgáló, sorsokat formáló döntések kellő mennyiségű, i megbízható információk nélkül elkép­zelhetetlenek. A pártszer­vekben, -szervezetekben végzett politikai infor­mációs munka a kong­resszus óta a megyében a tömegpolitikai tevékeny­ség szerves részévé vált, je­lentősen fejlődött: tartal­milag és szervezetileg. A Volán 2. számú Vál­lalatnál a közelmúltban ösz- szegezték az információs munkáról szóló párthatáro- zat végrehajtásának ta­pasztalatait. A megye leg­nagyobb közlekedési gaz­dálkodó egységében a vál­lalati pártbizottság — Mát­rai József pb-titkár irányí­tásával — 410 párttagot tömörítő kilenc alapszerve­zetet iráhyít. A négy üzem- igazgatóság ellenére nem területi, hanem üzemi szervezettségben dolgoz­nak. A személyforgalom és teherforgalom Salgótar­jánban, míg két vegyes profilú üzemigazgatóság Balassagyarmaton és Nagy bátonyban működik. A párt- bizottság nagy figyelmet fordít arra, hogy milyen a politikai közhangulat a 2460 dolgozó körébén. Jelentős súlyt fektetnek arra, hogy olyan politikai információs rendszert működtessenek, amely folyamatos gondolat- és véleménycserét biztosít vezetők és vezetettek kö­zött. Az információs jelen­tések összefoglalják a munkahelyi hangulat mel­let a legfontosabb belpoliti­kai és külpolitikai kérdé­sekre történő reagálásokat is, A Volánnál a politikai információs munka rend­szere, tartalma az érvényben levő határozatok alapján az utóbbi években fejlődött. Lényegében kielégíti a ve­le szemben támasztott po­litikai követelményeket. Hű képet ad a párt belső életéről, a párttagság ide­ológiai, politikai nézetei­ről, állásfoglalásáról, cse­lekvési készségéről. Haté­kony segítséget nyújt a tes­tületi munkához, a politi­kai intézkedések meghoza­talához. Eigyre inkább a pártmunka szerves részé­vé válik, megkapja a kel­lő rangot, hozzájárul a pértirányítás, pártellenőr­zés megvalósításához, a tö­megpolitikai műin ka tarta l­mi javításához és tervsze­rűségének fokozásához. A pártalapszervezetek felismerték a hangulati in­formáció szükségességét, politikai jelentőségét. Egy­re általánosabbá válik az a felfogás, hogy a politikai információ minden szinten a tömegkapcsolatok erősí­tésének rendszeres meg­újításának, a szocialista de­mokrácia. mind teljesebb kibontakozásának egyik nélkülözhetetlen eszköze. A Volánnál eredménye­sen működik az információs munkabizottság. Lényeges, hogy minden tagja bekap­csolódik, — saját tapaszta­latai felhasználásával — a bizottság munkájába. El­méletileg képzettek, poli­tikailag felkészültek, je­lentős mozgalmi tapaszta­latokkal rendelkeznek. Nem csupán a jelenségeket érzékelik, hanem ezek oka­inak feltárására is töre­kednek, következtetések le­vonására, vállalkoznak. A heti-havi összefoglalók döntően az alapvető politi­kai kérdésekre koncent­rálnak. Elkülönítik a lé­nyegest a lényegtelentől, mélyebbre látnak a felszíni jelenségeknél. Egyre sok-, rétűbben feltárják a párt­tagság állásfoglalását, a dol­gozók politikához való vi­szonyát, a közhangulatot, az üzemi közvéleményt. A vállalati pártbizottság vezetői szeműt: elegendő in­formációs forrással ren­delkeznek. Ezek zömét a párt-, a KISZ-, a szakszer­vezeti, üzemi rendezvé­nyek jelentik. Javult a jel­zések, politikai hitelessé­ge, konkrétsága, pontossá­ga, tényszerűsége és idő­szerűsége. Ez által reálisab­bá vált a tájékoztatás a kincset érő információk jobban hasznosíthatók a döntések előkészítésében, meghozatalában, a végre­hajtás megszervezésében, a végrehajtás ellenőrzésé­ben. A vezetés, a politikai in­formációs munka iránt megnövekedett követelmé­nyek, az új feladatok egy­úttal jobban megvilágítják az információs munka gyen­geségeit. Az információ még nem fogja át eléggé a pártélet minden fórumát, a párttagság egyéni és kol­lektív tapasztalatait. Nem eléggé elemzett az üzemi kollektívák politikához va­ló viszonyáról közölt infor­máció. Még nem vált álta­lános gyakorlattá az üze­mi demokrácia minden fó­rumának hasznosítása a politikai információs mun­kában. A tények politikai minősítésében, a jelzett té­nyek feltárásában nagyobb mélységre és átgondoltság­ra szükséges törekedni. Az egyes tényeket, hangulati elemeket nem szabad kira­gadni a meghatározó társa­dalmi-gazdasági összefüg­gésekből. Esetedként még elmarad a szükséges poli­tikai következtetések levo­nása. Az információs jelen­tésekben meglevő belső aránytalanságokat ki keli küszöbölni és egyértelmű­en kívánatos megfogalmaz­ni a közölt információval elérendő célt. Az informá­ciós munkát végzők kivá- lásztásában, képzésükben, irányításukbaln, még na­gyobb tervszerűségre, fo­lyamatosságra van szükség. Tájékozódni és tájékoz­tatni — ez az intézménye­sített párbeszéd két olda­la, melynek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a vállalati pártbizottság a Vo­lán 2. számú Vállalatnál. r—i. jm Érdemes odafigyelni ! Figyelemre méltó pályázati felhívást közölt a MÉM hiva­talos lapja, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 22. száma. Ez a felhívás ugyanis a beruházásoknál mutatkozó, sajnálatos módon mindig új­ra és újra felmerülő gondok megoldásához kér építő javas­latokat. Már a címe is sokat mondó: „Pályázati felhívás .a tervezők, a kivitelezők és a beruházók érdekazonosságá­nak megteremtését c%’.ó ja­vaslatok kidolgozására”. Kö­zelebbről nézve a témát a költségtakarékos beruházások érdekében olyan javaslatokat várnak a pályázat kiírói, me­lyek nemcsak a már említett érdekazonosságot segítik meg­teremteni, hanem a típuster­vek alkalmazását is elősegí­tik. A pályázat célja egyértel­mű és világos — azf*eddigi tapasztalatok összegyűjtésével és összegezésével konkrét ja­vaslatokat kell tenni a köz­ponti intézkedések kidolgozá­sához. Vagyis nem a már is­mert, sokszor általános meg­állapítások kellenek, hanem a javaslatokat megfelelő számí­tási módszerekkel ellátva kell összeállítani. Joggal számíta­nak a pályázat kiírói, vagyis a MÉM, a PM, az MNB, az OT, az OAÁH, az ÉVM és a MüM konkrét tényeken ala­puló javaslatokra. Hiszen az érdekazonosság megteremtésé­re már voltak helyi kezdemé­nyezések és kezdeti eredmé­nyek is. • A lényeg a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználása. Ennek érdeké­ben a mezőgazdasági, élelmi- szeripari, erdészeti és faipari beruházásokat nemcsak idő­ben, hanem az eddiginél job­ban kell előkészíteni. Ugyan­is a más-más térvezői, kivite­lezői és beruházói érdekek gyakran olyan műszaki és gazdasági kompromisszumhoz vezettek, melynek hatására hosszabb lett a kivitelezési idő, megdrágult a beruházás és ráadásul még az üzemelés feltételei is romlottak. A pá­lyázattal azt szeretnék előse­gíteni, hogy a beruházási mechanizmus fejlesztésével, az érdekeltségek mindinkább közelítsenek egymáshoz, s a közös érdekeltség a költségta­karékos, gazdaságos beruhá­zásban nyilvánuljon meg. A jeligés pályázatokat ez év végéig kell a MÉM Me­zőgazdasági Főosztályához ajánlott postai küldeményként eljuttatni. A jutalmak is von­zóak: 1. díj: 20 000 Ft; 2. díj: 15 000 Ft; III. díj 10 000 Ft. Vagyis összegükben is bizo­nyítják a pályázat jelentősé­gét, s valóban gondosan elem­ző. alapos munkára ösztönöz­nek. Előadás az oktatási igazgatóságon A nemzetközi ideológiai harc időszerű kérdéseiről tar­tott előadást Pálos Tamás, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese teg­nap Salgótarjánban, a Nógrád megyei Oktatási Igazgatóság székházában. Az előadás és a konzultáció része volt a me­gyei oktatási igazgatóság ta­nárai továbbképzésének, ame­lyen részt vettek a vezetőkép­ző tanfolyam hallgatói is. Nélkülözhetetlen termékek TERMÉKEINK tizennyolc-húsz százaléka veszteséges. Gyártói tehát ráfizetnek, s ezen a tényen az sem változtat, hogy esetenként e veszteséget nem érzékelik. Nem, mert az ál­lami támogatások, s az árrendszer „jótéko­nyan” megtéríti a veszteséges termelés kárát a vállalatnak. Közismert mindez — mi több —, a támogatási, az árrendszer pillanatnyi szépségflastroma ellenére a legtöbb gyártó azt is tudja, hogy termékszerkezetében me­lyek a gyönge pontok. Ez az ismeret mind­addig mellékkörülmény marad, ameddig a veszteséges termelést is érdemes folytatni. Tehát, amíg a jelenlegi ár- és támogatási rendszer érvényesül. Mihelyt azonban a vál­lalat azt tapasztalja, hogy a ráfizetéses ter­mék a saját hasznát csbrbítja — remélhetőleg nem késlekedik a következtetések levonásá­val, a megfontolt intézkedésekkel. Ám bár­mennyire is fontosak az intézkedések, ezút­tal a megfontoltságra helyeznénk a hang­súlyt. Ki vitatná például, hogy a villanymotoros húsdaráló korszerűbb, jobb, könnyebb. Még­is sokan váltig a régi, nehéz, öntöttvas-darálót keresik — mert csaknem tizedannyiba ke­rül, mint az elegáns új. S ez bizony nagyon fontos, szigorú szempont, olyan, ami megfon­tolást igényel. Hiszen a termékváltás ebből a nézőpontból is megítélhető: mi Tesz a keresett, a lakosság, vagy a külföldi megrendelő által változatla­nul kért régi termékekkel? Helyesebben: mi lesz a kielégítetlen igényekkel? Egyáltalán: szabad-e — a termékszerkezet korszerűsítése érdekében — leszámolni a régi termékekkel a következményekre tekintet nélkül? Izgal­mas kérdések... Nézzük sorjában. Legelőször le kell szö­gezni: a termékváltás nem Riogatható. Ami a népgazdaságnak ráfizetéses, attól lehetőleg meg kell szabadulni. (Más kérdés, ha a vesz­teséges termelés megszüntetése pillanatnyi­lag nagyobb kárt okozhat külgazdasági, vagy más érdekeinknek. Ebben az esetben átmene­ti türelmi idő adható a legoptimálisabb megoldás megoldásához. Például úgy, hogy termelésünket kihelyezzük más országba, termelési kooperációt létesítünk.) Akad azonban olyan eset, ami még ennél is bonyolultabb: kiderül a termékről, hogy nem korszerű, ráfizetéses a vállalatnak, a népgazdaságnak — megszüntetésével azonban hiány állna elő az ellátásban. Lásd füstcső, marmonkanna, kerti szerszám, paradicsom- passzírozó, szög, csavar stb. Megengedhető a hiánycikklista bővülése? Nem! És ha ezt a termékváltás követeli? Akkor sem. Nem sza­bad ugyanis szembeállítani a két követel­ményt — bárhogyan is ellentmondásosnak lát­szik szerepük. A teljes, sőt javuló ellátáshoz alapvető politikai érdekek fűződnek, s kü­lönben is az az igazi ellentmondás, ha a fej­lődő gazdaság, termelés ellenére kielégítetlen igények maradnának. No persze nem irreá­lis igényekről van szó — nem sorolhatjuk ide azt, hogy minden áruházban kapható le­gyen stílbútor, meisseni porcelán —, de az ezek iránti korlátozott igényeket szintén ki kell elégíteni. De mi nem is effélékről be­szélünk, hanem a mindennapok általános igényeiről — a húsdaráló, füstcső irántiakról. Mint említettük: a hiánylista bővülése meg­engedhetetlen, sőt szűkítése a cél. Ennek ér­dekében jelent meg nemrég az az árhivatali rendelkezés, amely arra hivatott, hogy szük­séges termékek észrevétlen eltűnését megaka­dályozza. E rendelet úgy intézkedik, hogy a gyártó kötelessége és felelőssége gondoskodni a megszüntetésre ítélt, de fontos igényeket kielégítő termékről, illetve arról, hogy ellátá­sában ne keletkezzék zavar. Ez a szabályo­zás tagadhatatlanul adminisztratív jellegű —, s betartása nem könnyű. Az sem vitás, hogy nem gyorsítja a termékváltás folyamatát — ez az ára az ellátás ilyen biztosításának —, ám módszer arra, hogy a hiánylista ne bővül­jön. Hogy ez miként válik be a gyakorlat­ban —, az idő eldönti. A megoldás a munkamegosztás javításá­ban lehet. Abban például, hogy a nagyvál­lalatnál veszteséges termék egy kisebbhez kerüljön. Sőt, nem csupán a méret cseréjével, hanem az esetleg célszerűbb termékcsopor­tosítással érhető el az, hogy a veszteséges ter­mékből nyereséges legyen. Egy állami nagy- vállalat, nagy rezsivel nem bizonyos, hogv előnyösen készíthet olyan terméket, amelyből nem szükséges hatalmas sorozat — megol­dást hozhat, ha ezt a cikkeit egy kisebb szö­vetkezetnek, állami vállalatnak adja. És fordítva is történhet: az arra nem alkalmas kapacitású, kis szövetkezetnek nem feltétle­nül előnyös a csak nagy sorozatban, fejlett tömeggyártó technológiával készíthető cikk — esetleg a nagyvállalatnál gyártva „szület­het” újjá. AM AZ UTÓBBI ESET a ritkább. Sokkal inkább a kellő mozgékonysággal, rugalmas­sággal rendelkező kis- és középüzemekre hárulnak feladatok a termékszerkezet-váltás háttérbiztosításában. Sajnos, ilyen kis- és kö­zépüzem a magyar gazdaságban kevés van, s számuk ma is zsugorodik, mert furcsa di­vatként kizárólag megszüntetésükben látják sok helyen a korszerűsítés útját. Valahogy úgy képzelve a szocialista, hatékony ipar mo­delljét, hogy annak feltétlenül több ezres munkásgárdájú nagyüzemnek kell lenni, nagyméretű teleppel és díszes gyárkapuk­kal... A közgazdászok régóta figyelmeztetnek e hibás szemlélet, s a belőle folyó gyakor­lat veszélyeire és hátrányára: most végre a termékszerkezet-váltás, az ellátás biztonsága érdekében kellene sürgősen felülvizsgálni az eddigi gyakorlatot. Ezerszámra a dobozok A gépműhelyben százszám- nagymamája. Igaz, az egyik ra sorakoznak a hatalmas pa- unoka pontosan egyhetes, pírkötegek. A ragasztógép Törzsgárdatag. Az üzem ve- hosszú szalagja surrog, az zetői dicsérik kitartását, jó ember alig tudja nyomon kö- munkáját, helytállását. Mert vetni a rajta haladó kartono- Nagyné még az úgynevezett _ „hősi” időkben jött. 1970-oen A gépsor mellett négy nő. lett munkása a nyomdának. Az egyik berakja, a másik le- Akkor még kézi ragasztóként, szedi, kettő csomagolja a do- Ma már mosolyogva emlege- bozokat. A Globus Nyomda ti, hogyan is csinálták a do'oo- rétsági üzemében csak dobo- Zokat. zokat gyártanak. Olyanokat, amelyekkel naponta találko­zunk az üzletek polcain, gyógyszertárakban. Természe- t^koT meu^'rara tesen mar aruval töltve. Ké­szül itt sajtos, mosóporos, villanyégős, bonbonos skatu­lya bőségesen. Ez a bőségesen napi több mint százezer dara­bot jelent. A gépmester Nagy Sándbr- né. Ö felel a ragasztógép pon­tos működéséért és a másik három asszony munkájáért. Csinos, barna hajú asszony, az ember nehezen hiszi el ró­la, hogy már két csöppség — Amolyan kisipari mód­szerekkel. A kivágott karton­a lapokat, akárcsak az iskolások, készíte- _ nek különféle kockákat, tég- ™ lalapokat, mi is egy ecsettel ragasztottuk. Bele az ecsettel a ragasztóba, aztán végighúz­tuk a doboz szélén, összehaj­togattuk. Rá egy nag£ súlyt. Akkoriban kézzel háromezret csináltak A ragasztógépről az aprób­bakból kétszáztízezer, a na- gyobbakból száz-százhúszezer szalad le. Ez már mennyiség és egy­ben jelzi, hogy mennyit vál­tozott a világ a rétsági nyom­daüzemben. Jobbak lettek a munkakörülmények és lénye­gesen nagyobb a termelés. — Mit jelent ez a dolgo­zóknak? — Órabérben és normában Felsőtold határában, a Hosszúföldön 30 hektár cukorrépa vár betakarításra. A kemény földből a kombájn csak ne­hézkesen szedi a termest. így ekével kell lazítani a talajt, majd kézzel emelik ki a répafejet az asszonyok. A 26—28 fős brigád várhatóan néhány Héten belül végez munkájával, s még időben a selypi cukorgyárba kerül a termés — tá­jékoztatott Klátyik István szövetkezeti növénytermesztési brigádvezető. — Én személy -szerint az apróbbakat szeretem. Az órabére jelenleg tizen­egy forint hatvan fillér. Érte naponta számolják az elért teljesít­ményt. Előfordul, hogy túl­órázni kell, 1 este fél héttől reggel fél hétig. Ilyenkor több a kereset, de nagyobb a fá­radság. Két-három nap után úgy érzi, soha nem tudja ki­aludni magát. Hozzáfűzi, hogy a nyomda sokat segít dolgozóinak, nogy lakáshoz jussanak. Nagy 3án- dorné nyolcvanezer forint ka­matmentes kölcsönt kapott, mert családi házat építettek. Háromszobás, szép, nagy, ké­dolgozunk. Magyarul ajnyl. fi”?' ké, fii ÄS "oT honról. A nagyobbik, a csalá­teljesí­keresünk, amennyit tU^- a maga borítékiába dos Vamosmikolán dolgozik. A A maga Dorilekjaoa iM---hhilr S!alff,MnriánHnr> mennyi jut? — Háromezer körül átlag­ban mindig megvan. Az viszont nehéz, hogy na­ponta nyolc órát állnak. A gépsort nem lehet otthagy­ni. Itt mindig mind a négy mpeka_t_ emberre szükség van, mert ha eg'y is hiányzik, máris baj ' "" ° “ van. A dobozok közben megállás nélkül „jönnek” a gumiszalag­ról. — A kisebbet, vagy a na­gyobbat jobb csinálni? kisebbik Salgótarjánban, a Madách Gimnázium építész­szakán tanul. Kollégiumban lakik, csak néha-néha látogat Rétságra. Nagy Sándorné a törzsgár- datagság elismerése mellett a Kiváló dolgozó kitüntetést. Olyan asszony, aki szereti a munkáját és szíve­sen végzi. Véleménye szerint, aki fanyalogva, húzódozva áll műszakba, inkább ne is csi­nálja . . . Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1978. november 3., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom