Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-25 / 278. szám
A barátság útja Tisztelgés Kijevben Sokféle karakter JANE FONDA . mum “■ :■ üli - im A kijevi Moszkva Szálló Van egy orosz közmondás, amely szerint: „A barátság és a tea akkor jó, ha forró és nem túlságosan édes”. Ezt egyik kísérőnk, a moszkvai Natasa is tudta, aki egész utunk során készséggel állt rendelkezésünkre kisebb-na- gyobb gondjaink elsimításában, s mindenekelőtt példás rendet tartott a kényelmes hálókocsiban — és felszolgálta a teát. Forrón és persze elegendő cukorral. Hálófülketársaim, a homokteirenyei Gecse Ferenc Elemér, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet állattenyésztési telepvezetője, s az ugyancsak odavalósi Oravecz Vilmos, a gazdaság erdésze a megmondhatói, hogy Natasának bizony kijutott a teafőzésből. És persze a társalgásból is, hiszen különösen Gecse Ferenc szívesen újította fel korábban, még a háborúban szerzett orosz nyelvtudását. Oravecz Vilmos szakmájának megfelelően inkább az elsuhanó tájat, az erdőket nézte, a nyírfákat. a fenyőket. — Gyönyörködöm a tájban — mondta, még szürkületkor is sokszor. Volt lehetőség rá. Kereken száz órát töltöttünk a szovjet szerelvényen, s csaknem hatezer kilométert tettünk meg. Az útvonal: Salgótarján—Kil jev—Lenlngrád—Moszkva— Salgótarján volt. Mondhatni, régi hagyomány már, hogy Nógrád megyéből, is béke és barátság különvonatok indulnak a Szovjetunióba jutalomra érdemes dolgozók százaival a termelőüzemekből. szövetkezetekből, különböző intézményekből. A barátság útjai ezek, melyek során nagyüzemi munkások, mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek, idősebbek és fiatalok ismerkedhetnek meg a Szovjetunióval, lakóinak életével, a mindennapi építőmunkával, az ünnepek, kel s természetesen a híres történelmi helyekkel. Dr. Ins- titórisz Andrásnak, az IBUSZ salgótarjáni irodája igazgatójának tájékoztatása szerint, a korábbi utak is rendkívül eredményesek voltak, s az idei vonattal több mint három és fél százan indultak a Szovjetunióba a barátságvonattal. , A vonat, amelynek utasait a salgótarjáni SZMT-székház. ban ünnepélyesen búcsúztatták, november 3-án reggel indult el Salgótarjánból. Másnap reggel érkeztünk a kijevi központi pályaudvarra. Az a mondás járja itt, hogy, aki két napot Kijevben tölt, két hónappal megfiatalodik. Lehet benne valami, hiszen a városnak hatvan százaléka park. — Kijev voltaképpen kis város egy nagy parkban — mosolyodlk el az Inturiszt munkatársa, s ez a mosoly indokolt, hiszen a hazánkkal szomszédos Ukrán Szocialista Köztársaság fővárosa ma mintegy kétmilliós város. Mindenesetre, a parkosítás mértéke szintén jellemzői közé tartozik, másfél száz parkjából minden egyes lakosra 18 négyzetméter zöld jut. Magas fokon iparosodott város. S büszkén vallhatja magát az orosz városok anyjának. E rövid beszámoló keretei nem teszik lehetővé, hogy részletes útibeszámolót írjunk a meglátogatott városokról, valamennyi nevezetességükről, Kijevről szólva is csak megemlíthetjük a város egyik legszebb épületét, a Szófija szé kesegyházat, amelyet Bölcs Jaroszláv alapított 1037-ben. vagy a Pecserszkaja Lavra épületeit s előtte a Bereszto- vói Megváltó templomot, amely a XII. században épült, (fotó: Kulcsár) s ahova Jurij Dolgorukijt, Moszkva megalapítóját is temették. Kijev méltán viseli a Hős Város kitüntető címet. A Nagy Honvédő Háború Múzeumában is meggyőződhettünk erről. Hasonlóan más városokhoz, Kijev hősiesen helytállt, háborús pusiztulása is megdöbbentően nagy volt. Csak Ukrajnának ötmillió halottja volt a háborúban, az országban kétszáz koncentrációs tábor működött, a fasiszták 250 falvat gyújtottak fel, s még sorolhatnék az iszonytató adatokat, amelyeket a múzeumban dokumentumok támasztanak alá. S csak Ukrajnában 27 ezer emlékmű hirdeti a nép hősiességét, s azt, hogy senki és semmi nincs elfelejtve. A barátságvonat utasai ugyancsak tisztelegtek az ismeretlen katona emlékműve előtt Kijevben. Közel a Dnyeperhez emelkedik a karcsú obeliszk. S egy epizód a sok közül. Kijevben a Moszkva Szállóban laktunk, az ablakokból a főutca, a Krescsatik nyüzsgő forgalmára esett a tekintet. Simon László, a Nógrád megyei Tanács ÉKV osztályának dolgozója találkozott egyik este veteránokkal, akik a november 7-i ünnepségre utaztak Kijevbe. Valaineny- nyien részt vettek Ukrajna felszabadításában. Mint Simon László mondotta, hosz- szú, éjszakába nyúló beszél- getésüK mindig emlékezetes marad számára. (tóth e.) „Ragyogó jövő áll előtte, — mondta 1959-ben, a filmvilág nagymogulja, Jack Warner, az akkor kezdő színésznőnek, — feltéve, hogy a haját szőkére festik, az állát összetörik, egész arcát átformálják. Aztán persze szüksége lesz még néhány szilikoninjekcióra a mellébe.” Jane Fonda csontjaihoz nem nyúltak, de minden máshoz. Kikészítő művészek dolgoztak rajta, fésülték, gyúrták a 21 éves lányt, aki New Yorkból az első kamerapróbára érkezett Hollywoodba. Addig gyúrták, formázták, míg „végül egy olyan szőke csoda lettem, amilyent akkor tucatjával kreált a filmipar” — mondja ma Jane. Utána, kutyául érezte magát, emlékszik még ma is, de végigcsinálta a szokásos karrier- utat. „Az embert piacra dobták, mint egy árucikket, és eladták, amint ez már lenni szokott”. Színésznő akart lenni végül is: nem tehetett mást, mint játszott egy évtizedig, szőkén és gumival dúsított keblekkel, vagy két tucat filmben, amelyek jelentéktelenek voltak, ő maga pedig mindig szexes, szép és engedelmes mert, így skatulyázták be. Jane Fonda mindezt irónia és önsajnálat nélkül beszéli el a Stern magazin riportérének. Hollywoodi szakemberek, akik sok színészi fejlődést kísértek figyelemmel, egyetértőén állítják: egyetlen más színésznő sem volt képes ilyen nagy sikerrel ennyiféle karakterváltozást átélni, mint Jane Fonda. Ezzel a megállapítással tisztelettel adóznak az immár negyvenéves asszonynak. Hossszű utat tett meg Henry Fondának, a világhírű színésziek a lánya. Az apa az amerikai középrétegeket képviselte, ennek lehetett volna, szinte cégére, a maga markáns egyéniségével, jóságával, büszkeségével, kon- zervativságával leánya. De. Jane nem illeszkedett bele ebbe a konvencionális leányszerepbe, amelyet az apa szánt neki. Nyilván túlsúlyba került benne az anyai hagyaték. Az anya — egy korai amerikai forradalmár leszármazottja — tragikus véget ért, amikor Jane 12 éves volt. Az apát annyira aggasztotta családjának lelki egyensúlya, hogy hosszú évekig el- túkolta az anya halálának valódi körülményeit. Jane egy magazin átlapozása közben jött rá az igazságra. A sokkot annak felismerése követte, hogy „az öngyilkosság egy be nem teljesült élet miatt felgyülemlett düh” következménye lehetett. Amerikai BE Jane valami hasonlótól félt, ezért kitört a látszólag hibátlan életből, otthagyta az előkelő iskolát és kikönyörögte apjától, hogy Párizsba meÚtban a japán magnók Ä karácsony előtti hetek/a nagy beszerzések jegyében telnek. Sok család ilyenkorra időzíti a nagy értékű háztartási és híradástechnikai gépek vásárlását is. A televízióvételre elszántak azonban most gondban vannak: több típus hiányzik az üzletekből. Elsősorban a keresettebbekben van hiány, az Uranuszból, a Sertzorionból, a Jupiterből, s az olcsóbb színestévéből, a Color Sztárból. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat a hiányzó típusok beszerzése céljából Miskolcra, Debrecenbe utazik. így várható, hogy a karácsony előtti hetekben még üzletekbe kerülnek a jelenleg hiányzó típusok is. November végén érkeznek be a sokak által nagyon várt japán importmagnetofonok december elején már kikerülnek az üzletekbe. - A japán készülékekben újdonságokra is számíthatnak a «vásárlók. Javulás várható a bútorellátásban is. Eddig vagonhiányra és exportkötelezettségek teljesítésére hivatkozva a vártnál kevesebb került a boltokba a gyárak termékeiből. Az elmúlt napokban azonban háromvagonnyi bútor már megérkezett, s most állítottak össze egy ..vegyesvagont” a karácsony előtt különösen keresett apróbúto- rokból is mint hintaszék, bárszekrény stb. NÓGRÁD — 1978. november 25., szombat Mai tévóajánlalunk 20.00: A MAMA. Szigligeti Ede egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb színházi szerzőnk volt jó fél évszázadon át. Több mint 100 népszínművet írt, s a műfajt is ő teremtette meg és emellett romantikus drámákat és társadalmi vígjátékokat is szerzett. „A mama tiszta vígjáték, a francia bohózatok műfajával rokoní- tott —, mondja Bogáti Péter dramaturg. — Mesterségbeli- leg is jó darab. A szerző jól ismerte a drámaírás patronjait”. A rendező, Várady György így nyilatkozik a tv- játékról. „A darab cselekménye a kiegyezés korában játszódik a harcias vő, a zsarnok anyós hatalmának megtöréséért küzd sikerrel. Úgyis lehet értelmeznünk ezt a vígjátékot, mint a fiatalok önfelszabadító mozgalma, egy abszolút nehéz politikai korszakban. Az enyhe mondandó mellett kitűnő szórakozási lehetőséget kínál, s mi egy kedves csokrot —, amelyben az anyós a kaktusz —, szeretnénk átnyújtani a televíziónézőknek. Nem is akarunk többet, mint mulatságos perceket szerezni mindenkinek”. A kitűnő vígjáték főszerepében Schubert Évát láthatják, mint mamát. \ távközlés fejlődése hessen művészetet és zenét tanulni. De a menekülés az egyik világból végül egy másik világba való menekülésbe torkollott. Nem járt művésziskolába, hanem a leggazdagabb társaság playboy lovagjaival élte életét Párizsban. Fonda papa erre hazarendelte lányát New Yorkba, ahol folytatta a Párizsban megszokott társadalmi életet a partykkal. Közben titkárnőként és fotómodellként is dolgozott, hogy megfizethesse a tandíjat Lee Strasberg „színházi guru” színiiskolájában. De a Broadway színházaiban megbukott. Még a Fonda név sem kímélte meg attól, hogy New Yorkban kifütyüljék. Jane erre Hollywoodba ment de ott sem volt nagyobb sikere, mint a Broadwayn. Miközben kereste azt, aráit ma önmegvalósításnak neveznek, visszatért Párizsba. „A filmek, amelyek ott készültek — néven nevezték a dolgokat, s olyan szereplőik voltak, mint Simone Signorét és Jeanne Moreau, akiknek valóban volt arcuk”. Ezt akarta ő is. Csak éppen nem sikerült semmi. De ehelyett én lettem az amerikai Brigitte Bardot. „Nemcsak külsőleg kezdett hasonlítani Bardothoz, hanem feleségül ment Roger Vadimhez. Bar- dot, „a francia szexszimbólum” előző férjéhez. A „Bar- barella” című film és az 1967-es forgatási év fordulópontot jelentett: „Párizsban voltam, a tv képernyőjén néztem a vietnami háborúról szóló híradókat... Láttam amerikai repülőgépeket, amelyek bombákat szórtak templomokra és iskolákra, láttam a gyerekek arcát és azt gondoltam magamban: az én hazám nem tehet ilyet, ez nem lehet igaz, s ha igaz, kell, hogy oka legyen”. A forgatások szünetében Vietnamról szóló irodalmat és riportokat kezdett olvasni. Sehol sem talált semmiféle „jó indítékot” a bombázásokra. Elutazott Indiába, hogy felkeressen egy gurut, akinek tanításával, ugyan nem sokra ment, de ott újabb nyomorúsággal szembesült: „Mélységesen megrázott a nyomor, amelyet ott láttam”. KM A mongol távközlési hálózat fejlesztésében részt vesznek a szovjet szakemberek. Szovjet segítséggel épült meg az az 1900 kilométer hosszú rádiórelé-összekötte- tós, amelyet az elmúlt években sikerült megvalósítani. Idén újabb 1000 kilométernyi telefon-, távíróvonalat építenek meg. összekötik a távoli Góbi-sivatag kerületeit az ország központjával, a fővárossal^ Hazatérve Vanessa lányával együtt elhagyta Roger Vadimot. Már nem járt par- tykra, hanem indiánokkal és a harcos Fekete Párducok tagjaival beszélt, érdeklődni kezdett egyedülálló és leányanyák sorsa iránt, foglalkozni kezdett a Kaliforniáéban dolgozó mexikói szőlőmunkások helyzetével. így ismerkedett meg a vietnami háború ellen tiltakozókkal is. Agitált kaszárnyakapuk előtt, beszélt diákokkal, de közben rájött: ő, a gazdag elkényeztetett lány és feleség nincs felkészülve arra, hogy aktivista legyen. „Gyakorta nem is értettem, miről beszélnek. Nagyon keveset tudtam”. Még Peter fivére sem akart melléje állni. 1972-ben híre járta, hogy a Pentagon észak-vietnami gátakat szándékozik bombázni, s ekkor Jane Fonda Észak-Vi- etnamba repült. A hanoi rádióban — amerikai hadifoglyokkal együtt; — felhívással fordult az amerikai pilótákhoz, hogy tagadják meg a bombázási parancsot. A mérték betelt: a hivatalos Amerika kezdte gyűlölni Jane Fondát. Az FBI átnézte postáját. Háborús veteránok szervezeti felhívást intéztei: filmjei bojkottálására. Még saját elvbarátai is kételkedni kezdtek benne: túlzottnak találták a szakadékot elkötelezettsége és pénzarisztokrata származása között. „Fáradt voltam akkor, és végkimerültségig felmorzsolódtam” Hogy akkor nem dobott oda mindent, az kizárólag . Tom Haydennek, az akkori / idők diákvezérének érdeme. (Hayden jelenleg Jerry Brown kaliforniai kormányzónak bizalmasa.) Hayden megértette Jane érzelmi töltésű tiltakozásait. Jane a férjéről: „Tom rávezetett, hogyan tartsam féken dühömet, és' hogyan vezessem le”. Ö szilárdította meg Jane politikai álláspontját. 1973- ban kötöttek házasságot, azóta egy politikai fogatot képeznek. Hayden a vietnami háború befejezése után megalapította a „Gazdasági demokrácia” elnevezésű mozgalmat, ennek színeiben indult tavaly, habár eredménytelenül, a szenátusi választásokon. Jane nincs elkeseredve: „Nem szabad elfelejteni, hogy egv menetben egyetlen Kennedy- nek sem sikerült”. Ketten együtt Közben a mozgalomnak már harminc alcsoportja lett Kaliforniában. A központ egy nagy kiterjedésű farmon van, Santa Monica közelében, nem messze onnan, ahol a Hayden—Fonda házaspár letelepedett. A házaspár egy tengerre néző faházban él Va- nessával, a 10 éves kislánnyal és Troy-jal, az 5 éves kisfiúval. Jane amikor éppen nem filmez, ellátja a háziasszonyi teendőket, gyermekneveléssel és a szomszédok ügyesbajos dolgaival foglalkozik. Jane Fonda valódi arculata Játék Dickkel és Janeval című filmjében bontakozott ki először. A film nagy kasszasiker. Amerika, a tipikus középosztály mohó kíváncsisággal nézte, hogyan lett a protest Janeből ismét polgári hangú asszony. Jane elismeri : ezzel a filmmel meg akarta mutatni, hogy ismét vidám és szép. Tom Haydennek, a férjének más I magyarázata van. Mostani sikerét a liberálisoknak köszönheti és ezek szégyenérzetének, amiéit utolsóként léptek fel á vietnami háború ellen. Bármi legyen is az igazság — Jane Fonda kihasználta ez adott helyzetet: népszerű té- véshowkban lépett fel, nyilatkozatokat adott a középosztály magazinjainak, — de nemcsak azért, hogy reklámot csináljon filmjeinek. „Ha az emberek. akik gyűlöltek és hazafiatlannak tartottak, ma újra megszeretnek és elfogadnak, eszméimet is szívesebben veszik át”. Velük akarja elfogadtatni magát. A Júlia című filmben egy olyan nőt ábrázol, akivel az emberek azonosítani tudják magukat. Legújabb filmje, a „Corning Home” (Hazatérőben), nemcsak a vietnami múlt feldolgozásához és leküzdéséhez nyújt segítséget, hanem tulajdonképpen Fon- da-történet. A darab 1968-ban játszódik, a Tet-offenzíva idején, amikor még mint Bardot- utánzat első ízben döbbent ró, hogy „nem a helyes úton vagyunk, s én nem tettem semmit ellene”. Jane Fonda levonta a következtetéseket: „Volt részem a gazdagságban. Ma már nem jelent nekem semmit”. A filmjeiért kapott gázsit — filmenként 750 000—1 millió dollár között — lelkiismeret- furdalás nélkül veszi fel. Ebből pénzeli férje kampányait, és többféle szociális célú akcióit. Gyermekeit, Vanessát és Troyt azonban mindenfajta nyilvános szerepléstől távol akarja tartani, mint egykor akarta őt apja. • —sb— Carpentier, a novellista Alejo Carpentier, a 73 éves kubai író nemrégiben megkapta a Cervantes-díjat. A ha. zája határain túl is jól ismert író a novellaírás mestere. A nagy érdeklődésre való tekintettel újra megjelentetik jó néhány művét, amelyek közül több már számos kiadást ért meg. Carpentier ma a legolvasottabb kubai író. A „szombati könyvnap” elnevezésű eseménysorozaton rajongói hosz- szú sorokban várják, hogy kedvenc írójuk, újonnan megjelent könyvét megvásárolhassák. Egy-egy ilyen alkalom valódi író-olvasó találkozó, ahol írótársak és olvasók beszélnek értő szeretettel a nagy író életművéről. I
