Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-25 / 278. szám

Az embert emberként szolgálni Félórás késéssel kezdődött el az ifjúsági parlament Sal­gótarjánban a megyei kór­házban. De úgy látszik, nem volt hiábavaló a várakozás, mivel az egészségügyi dolgo­zók igen szép számmal össze­gyűltek: lehettek olyan száz­hetvenen. Dr. Telek Vilmos főigazgató-főorvos meleg sza­vakkal köszöntötte őket, majd megtartotta beszámoló­ját. A Madzsar József nevét viselő intézmény életében ez volt a harmadik ifjúsági par­lament. A két éve megtartott ta­nácskozás óta csekély mérték­ben fokozódott az ifjúság ak­tivitása, nőtt az érdeklődésük a szakmai, politikai kérdé­sek iránt, azonban még min­dig nem érte el a megfelelő szintet. Mivel a kórház 1239 dolgozója közül 544-en — a foglalkoztatottak 44 százalé­ka (!) —, nem töltötték be a harmincadik életévüket, ezért érhető a vezetőségnek az a kívánsága, hogy a fiatalok az eddiginél fokozottabb akti­vitással vegyenek részt a köz­életben, a párt-, a szakszerve­zet és a Vöröskereszt munká­jában. Az igazgatóság, az egészségügyi fiatalok tanácsa és a közművelődési bizottság, nagy gondot fordít a politi­kai, ideológiai, szakmai neve­lésre, továbbképzésre, vetél­kedők, klubdélutánok, szemi­náriumok megszervezésére Ennek igazolásaként álljon itt néhány számadat: az egészségügyi főiskolát 11 szak­dolgozó végezte el, közülük hárman harminc éven aluli­ak; 43 fő vett részt politikai oktatáson, jelenleg 18-an van­nak beiskolázva, hamarosan ők is megkezdik tanulmánya­ikat. Az integrációs feladatok — a kórház, rendelőintézeti egy­ség megteremtése —, megol­dása már befejezettnek te­kinthető, az orvosok felismer­ték az azonos elvek szerint történő munkavégzés előnye­it. Néha ugyan hiányosságok mutatkoznak a járóbeteg-ellá­tás színvonalában, mivel ezt a tevékenységet a diplomás szakemberek nem tekintik olyan fontosnak, mint a kór­házit. Esetenként előfordul a rendelési idő „összezsugoro­dása” is, de ennek ellenére a diagnosztikus és a terápiás eljárások színvonala tökélete­sedett, kirívó etikai vétség nem történt. A két lépcsőben végrehaj­tott bérrendezés sokat javí­tott az életkörülményeken, javult az egészségügyiek köz­érzete, csökkent a bérfeszült­ség. (Például a pályakezdő or­vosok alapbér-növekedése, 36,66 százalékos, a főiskolai végzettségű szakdolgozóké, 22,22 százalékos, a középfo­kú végzettségű szakdolgozó­ké pedig 17,52 százalékos volt.) A következő hónapok­ban tíz orvos költözhet új la­Legfontosabb: a tanulás Voltaképpen, akiket meg­hívtak, a leiknek ott kellett lenniük a nagybátonyi 209. számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet szombati diákpanlamentjén, azok megjelentek, s az érin­tett nyolc bázisüzem képvi­selője a felvetett kérdésekre szünetben elmondott válaszá­val, javaslatával kívánt mó­don járult hozzá a demokra­tikus ifjúsági fórum sikeré­hez. Mert —, s nem szeret­nénk túlzásokba esni — siker volt ez a szombat délelőtt a javából: formájában, tartal­mában egyaránt. Meglepően sokan — 15-en szóltak hozzá a reális hangvételű igazga­tói beszámolóhoz, meggon­doltan, értelmesen, a többsé­gében megalapozottan adták elő mondandójukat (noha el­vétve akadtak egészében vé­gig nem gondolt, vagy az év­folyamszintű parlamentek óta időszerűtlenné vált ké­rések, javaslatok is). Hantos Sándor, a szakmun­kásképző intézet igazgatója elgondolkodásra és vitára ser­kentő beszámolójában hang­súlyosan vetette fel az isko­lai közösség legszélesebb ré­tegeit érintő, alapvető kér­déseket. Beszédéből kivilág­lott, hogy az intézet és álta­lában a gyárak vezetői —, vagyis a felnőttek — kellő ko­molysággal és felelősséggel ke­zelik a fiatalok kéréseit, s a törvény meghatározna kere­tek között adnak választ a tanulóifjúságot foglalkoztató, a hétköznapi tanulással és munkavégzéssel összefüggő kérdésekre. A vezetők végül is egyetlen két évvel ezelőtt felvetett kérdés megválaszo­lásával sem maradtak adósai a fiataloknak. A beszámoló részletesen foglalkozott az intézeti okta­tó-nevelő munka formáival, az iskolai élet demokratiz­musával, a fegyelem kérdé­seivel, a diákszociális ellátás, sál, valamint a diákok ta­nulmányi előmenetelével, melynek mindenek között a legnagyobb jelentőséget tu­lajdonította. Oka kézenfek­vő: az idei tanévben az új tantervnek megfelelően új tankönyvekből tanulják a diákok a közismereti tárgya­kat, s ez fokozott feladato­kat ró diákra, tanárra. Ha súlypontozunk, megállapíthat, juk, hogy mindenekelőtt leg­fontosabb a diákok céltuda­tos, szorgalmas tanulása, > a tanulmányi eredmények to­vábbi javítása. Széles kör­ben köztudott ugyanis az általános ismeretek szintjé­nek összefüggése a szakmai továbbhaladás ütemével, a politikai tájékozottság szín­vonalával, a demokratikus jo­gokkal és kötelességekkel való lehetőségek tényleges gyakorlásának módjával, a Világ és a mindennapok dol­gában való eligazodás ké­pességével. Aki híján van az általános műveltség elemei­nek, az nehezebben boldo­gul szakmájában, hétközna­pi életében, emberi kapcso­lataiban is. Az igazgató kritikus hang­vételű beszámolóját — mely­ben a negatív tényezők so­rában említette többi közt a a hiányzások magas számát, a tanulási fegyelem lazulá­sát, a kötelezettségek olyko­rt elhanyagolását, a demok­ratikus fórumok kihasznált­ságának alacsony fokát — a diákparlament küldöttjeinek hozzászólása követte. A be­számolóval azonos hangnemet ütöttek meg á hozzászólók. Beszédjükből egyértelmű­en kitűnt, hogy a diákok lé­nyegi kérdésekben egyetér­tenek az intézményi veze­téssel, s különféle szerveze­ti kereteik között és szemé­lyesen is igyekeznek az egész tanulói kollektíva körében érvényt szerezni a rendtar­tásban és a házirendben meg­fogalmazott követelmények­nek. Az iskolai élet bizonyos területei, formái azonban, hogy a tanulóifjúság sajátos igényeinek, jogos kívánalmai­nak jobban megfeleljenek, további fejlesztésre szorul­nak. Nincs módunkban min­den javaslatot felsorakoztat­nunk, ezért csupán a legtöbb­ször felvetetteket említjük meg. Sokan szeretnék, ha az ifjúsági klub gyakrabban nyújtana számukra művelő­dési, szórakozási lehetőséget, ha változatosabb formában sportolhatnának, ha gyako­ribb korrepetálási alkalmakat teremtenének a rászorulók­nak. Természetes számos kérés és javaslat hangzott el a tanulókat foglalkoztató üze­meknek címezve is. Például a különböző műszakokban dolgozó fiatalok munkahely­re való oda-vissza szállítá­sa, az étkezési és munkakö­rülmények megjavítása, s általános érvénnyel: a pá­lyaválasztás hatékonyabb se­gítése. A nagybátonyi diákparla­menten szót kért 15 küldött (a jelenlevő 41 közül) 398 ta­nuló nevében fogalmazta meg gondolatait. Ifjúi elfo­gódottsággal ugyan, de őszin­tén és Iényegreíátón. Bebi­zonyosodott, hogy a két éven­kénti parlament nem játsza­dozás a demokratizmussal, nem formalitás; hanem kö­zépfokú tanintézeteinknek, azok diákjainak felelős, hasznos fóruma. Másképpen fogalmazva: eszköz és lehe­tőség a közösségi gondolko­dásra, a közéletiség gyakor­lására. S pillanatig sem lehet két­séges : mindezekkel fiatalon „barátságot kötni” csak hasz­nálhat — az embernek és a társadalomnak. (ok) kasba és 12 otthon felépítését szervezik szövetkezeti lakás- építési akcióban, ezt követő­en évente 5—5 lakáskiutalást kap a kórház. Az előterjesztést kővetően tizennyolc hozzászólás hang­zott el, — és többek között —, hatalmas tetszésnyilvání­tást váltott ki Takács József - né intenzíves nővér izgalom­tól átfűtött hangon elmondott beszéde. — Azoknak az orvosoknak nem lehet oly’ égető szüksé­ge lakásra, akik 1500-as Zsi­gulin járnak ide-oda... De ugyanakkor egyetlen-egy ápo­lónő sem kap lakást... ők mi­képpen juthatnak önálló ott­honhoz?! A három műszak­ban dolgozó édesanyáknak nagyon sokat segítene, ha munkabeosztásukhoz igazodó ügyeletes óvodákban, vagy bölcsődékben helyezhetnénk el gyermeküket. És még valami;/ amikor gyesen voltam, na­ponta két adag kórházi ebé­det szerettem volna haza­vinni. .. ezt csak főigazgató­főorvosi engedély birtokában tehettem volna meg. Miért? Természetesen nem írtam semmilyen folyamodványt, kérvényt... Nem kevésbé volt érdekes, dr. Telek Vilmosnak a fiatal- asszony kérdéseire adott vá­lasza: — Az orvosok léte a gyógyítószolgáltatásban na­gyon fontos és ezért mindent meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy letelepedjenek, ne lépjenek ki munkahelyükről. (Az elmúlt két évben 40 or­vos érkezett a megyei kór­házba és távozott 32...) Az ápolónők pedig általában a férjhezmenés révén — külö­nösen ha a jövendőbelijük potentáltabb munkahelyen dolgozik —, juthatnak lakás­hoz. (Az egészségügyben dol­gozó nők körében kirívóan magas a hajadonok és elvál­tak száma... a három műsza­kos beosztás, az idegi-fizikai megterhelés nem túlságosan kedvez a férjhezmenésnek, a gyermeknevelésnek.) Mi is szeretnénk segíteni a kicsi­nyek elhelyezése miatt adódó gondokon, de a mostani öt­éves tervben előreláthatóan nem tudunk bölcsődét, óvo­dát építeni. Az ebédproblé­mával kapcsolatosan annyit mondhatnék: sajnos, kevesen vannak és terheltek a kony­hai dolgozóink, ezért nem akarunk kifőzdéhez hasonlíta­ni; csak kizárólag üzemi ét­keztetéssel foglalkozunk. De, eddig még mindig megadtuk a-z engedélyt annak, aki haza szerette volna vinni az ételt. Természetesen valamennyi hozzászóló hasonlóképpen, részletes választ kapott dr. Telek Vilmos főigazgató-fő­orvostól. aki örömmel állapí­totta meg: jól sikerült az if­júsági parlament. S a fiatalok ezután is elmondhatják majd: a mi dolgunk nem más mint az embert emberként szolgál­ni ! Tőcsér Julianna „Soron következő felada­tunk: kiegyenesíteni a Duna­kanyart” — olvastam néhány évvel ezelőtt egy üzemi lap szerkesztőségi szobájának aj­taján, s ez a persziflázs mind­untalan eszembe jut, ha olyan helyre visz a balszerencse, ahol ünnepi aktus ürügyén, a konkrét mondanivalót frázi­sokká degradált jelszavakkal, hangzatos szólamok puffogta­tásával kísérlik meg hélyette- síteni. Jóllehet, ma már szó­nok legyen a talpán, aki presztízsveszteség nélkül megússza az efféle kinyilat­koztatást, de valljuk be a for­malizmus ma is kisértő rák­fenéje az ünnepélyeknek, a különböző protokolláris ren­dezvényeknek. Mindezt azért voltam kény­telen előrebocsátani, mert az alábbiakban — számomra is meglepő következtetés ered­ményeként —, a formalizmus védelmére fogok kelni. Pon­tosabban egy formálisnak ti­tulált parlament védelmére... A közművelődési dolgozók megyei ifjúsági parlamentjé­nek szünetében ugyanis töb­ben közölték abbéli vélemé­nyüket, hogy a parlament meglehetősen formális, a részt­vevők jelenléte majdhogynem felesleges. Csakhogy ugyan­ezek a fiatalok a plenáris ülés végeztével elégedetten hagyták el a megyei tanács nagytermét. Tévedtek? Me­netközben, változott volna a véleményük? Nem, nem erről van szó. Egy-két szekció vi­FIATALOK RÓL NAK IFJÚSÁGI PARLAMENTEK 78 Megyénkben ez idáig több mint két cs fél száz helyen rendezték meg — október köze­pétől kezdődően — az ifjúsági parlamente­ket. Nincs pontos statisztikánk arról, hány száz fiatal élt a „szólás jogával”, mennyien mondották el eddig véleményeiket-gondjai- kat-javaslataikat, a szocialista demokrácia eme ifjúsági fórumán, de tapasztalatainkra támaszkodva bizton állíthatjuk (és nem já­runk messze az igazságtól), hogy az idei par­lamentek mind tartalmában, mind szerve­Kevesebb több lelt volna zésében jobbak lesznek az 1976-os évinél, legalábbis ami az eddigieket illeti. Az alábbiakban négy helyszínre látogat­tunk el, s rövid írásokban számolunk be a tapasztaltakról. Előre boesájtva: ad hoc-sző­rű választásunk természetesen nem nyújthat reális keresztmetszetet a sokféle parlamen­tekről, de bizonyára mindegyik írás szol­gáltat hasznos adalékokat — azok számára is, akiknél éppen a napokban rendezik meg az ifjúsági parlamentet. E«y el-nem-fogadott tervezelről NEM VOLT NEHÉZ dolguk a jegyzőkönyvvezetőknek múlt hét szombatján az öblösüveg- gyári fiatalok parlamentjén: talán három hozzászólónak kel. lett jegyzetelniük a beszédét, míg a többiek szépen átadták előre megírt mondókájukat; ám így is tetemes paksaméta gyűlt össze a „nótáriusok” asztalán, jelezve a másfél száznyi résztvevő gondolatter­mékenységiét, problémaérzé­kenységét. Ami tulajdonkép­pen (minden jóstehetség nél­kül) várható volt, hiszen ha csöppet is figyelemmel kísér­tük a salgótarjáni öblösüveg­gyár ez évi gazdasági tevé­kenységét, netán még az új­ságcikkek munkakörülmények­ről szóló helyzetjelentéseit is átböngésztük, sőt ismerősünk is akad a gyári dolgozók kö­zött — mindezekből „kikövet- keztethetővé” vált: a fiatalok sem fognak hallgatni a gon. dókról. És úgy is történt. Már a gyári parlamentet megelőzően hét kérdést elküldték Varga Gyula igazgatóhoz, aki be­számolója utón rögtön vála­szolt is ezekre a felvetésekre. A többi között a finomcsiszo- ló-üzem dolgozói (84 aláírás­sal) a 14 leszámolt társuk tá­vozásának körülményeit fir­tatták (az igazgató minden egyes felmondás okát ismer­tette), míg a tmk-sok azt ki­fogásolták, nem fizetik meg eléggé a munkát, azért men­nek ef közülük többen a sík­üveggyárba (mint kiderült az Itt dolgozók átlagkeresete minden szakmában jóval ma­gasabb a síküveggyáriakénál!) — és még néhány ehhez ha­sonló kérdésre történt válasz­adás. Majd következtek az „élő” felszólalások. A sort Simó Ala­jos nyitotta meg: „.. .gyakran sírni kell az áruért, a munká­ért...”, majd nem sokkal ké­sőbb Törő István folytatta: „...a fizetés olyan kevés, hogy az emberek nem szívesen ma­radnak. Még folytathatnánk hosszasan, hiszen csaknem húszán kértek szót, de — helyszűke miatt — minden valószínűséggel irrealitásba fulladnánk, így a szószaporí­tás helyett inkább egy-két tar­talmi megállapítást hadd te- pvünk. Legfontosabb az, hogy a parlament nem vált pa­nasznappá, hanem mindvégig megmaradt a kritika és a segíteni akarás egészséges ará­nya: nemcsak kifogásoltak a fiatalok, hanem javasoltak is! (Szólnunk kell itt a levezető elnök frappáns szervező-irá­nyító munkájáról, mellyel a felszólalásokat, kiegészítéseket az egész parlament ideje alatt zökkenőmentesen végezte, s ezzel némi hangulatot is te­remtett a több mint hét órán át üldögélőknek.) Másik po­zitívum, hogy a meghívott gazdasági, társadalmi vezetők nemcsak nyugtázták az el­mondottakat, hanem vélemé­nyeikkel reagáltak az elhang­zottakra ; különösen érdekes Volt Cziprok Zoltán pártbi- zottsági titkár és Kazinczy Gyula műszaki igazgatóhelyet­tes felszólalása, mondandójuk­kal mintegy megkönnyítették (segítették) Varga Gyula igaz­gató válaszadását. Summázva tehát: az ifjúsági parlament mind hangulatában, mind eredményében jól töltötte be a demokratikus fórumnak szánt szerepet. MÉGIS, MAJDNEM elkövet­ték a lehető legnagyobb hi­bát. S, hogy erről kicsit rész­letesebben Is szólunk, az el­sősorban mások okulásaként történik. Miről is van szó? Minden ifjúsági parlamentnek állást kell foglalnia az ifjú­ságpolitikai célú pénzeszközök felhasználási tervéről, s egyet­értési jogát kell gyakorolnia az intézkedési tervvel kapcso­latban. Ami a pénzeszközöket illeti, a kiadott tájékoztatóból vajmi keveset tudhattak meg az öblösüveggyári fiatalok, ugyanis ezt olvashatták a töb­bi között: „Fiatalok pályáza­tainak díjazására... Szellemi vetélkedőre... Üdülésre, tábo­rozásra: mínusz, vagyis nui a forint”, ugyanakkor „Vezető­képző kiadásai: 60 ezer fo­rint...” Nem is szólva arról, hogy a két évre szóló intéz­kedési tervből kifelejtődött az 1930-as év... A 15 oldalas tervezet (ke­vesebb, több lett volna) szin­te alapjában rossz, mivel az üzemi négyszög „produktuma”, s felelősökként határoz meg az előadóktól a KTSZ-aiap- szervézeti vezetőségi tagok iő néhány olyan személyt, akik­nek ez nem lehet feladatuk. Mert ahogyan az 5/1977. (IPIC. 9) ÁIBT számú közleménve is meghatározza: „...az intéz­kedési terveket a munkahely vezetője két évre szólóan a parlament megrendezését kö­vetően adja ki oly módon, hogy előzetesen kérje ki az ifjúsági parlament, valamint az illetékes KISZ és szak- szervezeti szerv egyetértését ” Nem is szólva arról, hogy az ifjúsági törvény végrehajtá­sából adódó utasítás nem tar­talmazhatja a KTSZ-szervezet kötelességeit és feladatait, hi­szen mint az az MSZMP szer­vezeti szabályzatának 35. pont­iában szerepel: ..A Magyar Kommunista Tfiúsági Szövet, ség a párt ifiúság s^enmzete, egvben a magyar ifjúság tö­megszervezete. A párt határo­zatai kötelező érvénvűek a KISZ-re és szervezeteire.” VÉGÜL AZTÁN Teplán Károly, az üzemi KlSZ-bizott- ség titkára „megvétózta” az intézkedési terv életbe lépését, s igy a parlament nem fogad­ta el a tervezetet, hanem megbízta az illetékeseket az új terv kidolgozásával. Ezzel a szépséghibával együtt (melv- nek megoldása egv pillanatig sem képezte vita tárgyát) mégis iól sikerült parlamen­tet zárhattak az öblösüver- gráriak. P°’-sze, igazán ez csak két év múlva, a legközelebbi hasonló fórumon derül ki. Tanka László Ellenpélda Mikor lehet \6 r egy formális parlament ? tázó légkörét kivéve az ifjú­sági parlamenten nyoma sem volt a fiatalos hévnek, a de­mokrácia jegyében történő élénk vitáknak. A parlament „annak rendje és módja sze­rint”, ha úgy tetszik valóban formálisan zajlott le. Hogyan lehet, hogy a par­lament mégis elérte célját? Mielőtt a kérdést megválaszol­nánk, vegyük sorra a szombat délelőtti plenáris ülés napi­rendjét! Elsőként Gulyás Jánosné, a Nógrád megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tője számolt’ be az ifjúsági törvény végrehajtásáról, a leg­utóbbi ifjúsági parlament óta eltelt időszak eredményeiről, majd ismertette az 1979-80- as évekre szóló intézkedési terv pontjait. Ezek után ke­rült sor az intézkedési terv megvitatására, véleménycseré­re. A könyvtárak, művelődési otthonok, moziüzemi vállalat, múzeumi és levéltári dolgo­zók, valamint a zeneiskolák­ban dolgozó fiatalok külön szekcióba tömörülve végezték a rhunkót. Meg nem erősített hírek sze­rint a moziüzemi vállalat ber­keiben, illetve a múzeumi és levéltári szekcióülésen bonta­kozott ki valamelyest heve­sebb párbeszéd, míg a műve­lődési otthonokban dolgozó fiatalok szekcióülésén — me­lyet mi is figyelemmel kí­sértünk —elmaradt a várt vita. A felszólalók inkább csak „hozzászóltak” a témá­hoz, véleményükkel alátá­masztották, megerősítették az intézkedési tervben foglalta­kat. Az mindenesetre örven­detes, hogy a felmerült — s a helyszínen megválaszolt — kérdések szinte, kivétel nélkül a tartalmi munkára vonat­koztak, s a korábban gyako­ri személyes sérelmek sirámai helyett általános érvényű gon­dokról hallhattunk. Az intézkedési terv mind­össze egy kiegészítő javaslat­tal bővítve került elfogadásra. Ha feltételezzük — s miért ne feltételeznénk —, hogy a közéletben oly aktív népmű­velők, fiatal közművelődési dolgozók nem az ülésen részt vevő miniszteriális elv­társ jelenléte miatt „szelídül­tek meg”, mégcsak nem is il­lendőségből maradtak csendes résztvevői a parlamentnek, ak­kor igazat kell adnunk annak a fiatal népművelőnek, aki a parlament végeztével találóan jegyezte meg; „ezúttal nem volt miért síkra száll'nunk”. Valóban. Az ifjúsági parla­ment összehívását gondos, sokoldalú felmérés, helyzet­elemző munka előzte meg. A beszámoló nyíltan és őszintén szólt azokról a „kényes” prob­lémákról, melyek a kulturális ágazat fiataljait foglalkoztat­ták. Csupán néhány példa a részben megválaszolt, részben pedig végrehajtandó feladat­ként az intézkedési tenrben megjelölt, kérdésekből. Képe­sítés nélküli dolgozók képzé­se, munkaköri leírás betartá­sa, pihenési jogok biztosítása, a 30 év alatti közművelődési dolgozók munkájának erkölcsi elismerése... stb. stb. A közművelődésben dolgo­zók megyei ifjúsági parla­mentjének formalizmusa — kivételesen —, épp a tartalmi mondandó meglétét, a min­denre kiterjedő feltárómunka alaposságát bizonyította, — melyhez valóban keveset le­hetett hozzátenni. Ilyenkor — és csakis ilyen­kor — engedhető meg, hogv egy ..íinneni aktus”, úgymond formális kerekek között men­jen végbe, öncélú form a1 iz­mus esetén viszont, továbbra is inkább a Dunakanyart... — tér NÓGRÁD — 1978. november 25., szombat 5 »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom