Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

60 éve alakult a KMP (Folytatás a 2. oldalról) gyakorlásába a munkásosztály bevonja .a dolgozó tömegeket, es olyan széles körű demokráciát valósít meg, amelyet a nép korábbi történelme során nem ismert. Lenin már 1919- ben, a polgárháború, a külföldi intervenció elleni harc idő­szakában és éppen a magyar munkásoknak küldött üzene­tében mutatott rá, hogy „nem egyedül az erőszak-a prole­tárdiktatúra lényege, és nem elsősorban az erőszak. A pro­letárdiktatúra legfőbb lényege a dolgozók vezető osztagá­nak, élcsapatának, egyetlen vezetőjének, a proletariátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége. A proletariátus célja, hogy megteremtse a szocializmust, megszüntesse a társada­lom osztályokra tagozódását, dolgozóvá tegye a társadalom valamennyi tagját és az embernek ember által való minden­féle kizsákmányolását megfossza talajától.” A proletárdiktatúra államának működésében az elnyo­mó funkciók fokozatosan csökkennek, s helyükbe lépnek, növekednek az állam szervező funkciói a szocialista gazda­ság és kultúra építésének területén. A Magyar Népköztár­saságban, mint általában a szocialista országokban, a fej­lődés fő iránya a társadalom, az állam életében a demokra­tizálás, a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoz­tatása. Pártunk tapasztalatai is igazolják a marxizmus— leninizmusnak azt az általános érvényű tanítását, hogy a szocialista állam a szocializmus építésének előrehaladásával maga is fejlődik, s ennek során a proletárdiktatúra állama olyan össznépi állammá alakul át, amelyben a munkásosz­tály továbbra is megőrzi vezető szerepét. Végső célunk el­érése, a kommunista társadalom felépítése pedig megteremti az államhatalom elhalásának feltételeit. A szocializmus világrendszerré lett Ma már három világrészben vannak szocialista orszá­gok; a szocializmus világrendszerré vált. A szocialista for­radalom győzelme az egykori cári Oroszországban, a Szov­jetuniónak, a világ első szocialista államának létrejötte, fennállása, példája és tapasztalatai erősen hatnak a társa­dalmi és nemzeti felszabadulásért harcoló népekre. Mégis látnivaló, hogy az alapvető azonosságok mellett minden egyes mai szocialista országban másképpen, eltérő módon és formában, más-más időpontban győzött a szocialista for­radalom. Az eltérő nemzeti hagyományok és adottságok, az egyes országok különböző belső erőviszonyai következtében, a nemzetközi helyzet időközben megváltozott tényezői miatt ez természetes. A marxista—leninista elmélet alaptétele, hogy a szocia­lista forradalom győzelméhez sokféle út vezet, és minél több nép választja a szocializmus útját, annál változatosabbak lesznek annak formái. Lenin már 1916-ban kifejtette; „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajá­tos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan válfajá­nak, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szo­cialista átalakítások ilyen, vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakorlatilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekin­tetben a történelmi materializmus nevében egyhangú szürke színnel akarná felvázolni”. Leninnek az élet realitásain alapuló zseniális felismerését a magyarországi osztályharcok tapasztalatai, forradalmunk győzelmének és szocialista fej­lődésünknek sajátosságai is megerősítik, s a győztes szocia­lista forradalmak példáján minden esetben igazolódott. A szocializmus építésének egyik sajátossága, hogy a szó. cialista országok egy részében egy párt, másokban több párt működik. Tapasztalataink szerint a szocializmus rendsze­rében, az egy-, vagy többpártrendszer nem elvi, hanem az adott országok hagyományai, társadalmi viszonyai alapján eldöntendő gyakorlati, politikai kérdés. Elvileg lehetséges, a gyakorlatban pedig valószínű, hogy a jövőben, amikor még több nép fog a szocialista fejlődés útjára lépni, növe­kedni fog az olyan szocialista országok száma, ahol a tör­ténelmi tradíciók, vagy más okok miatt több párt fog mű­ködni. A mi utunk más volt. Magyarországon — rövid idősza­koktól eltekintve — a polgári szabadságjogok gyakorlatilag hiányoztak, az osztályösszeütkő zések viszont rendkívül ki­élezettek voltak. Ilyen történelmi feltételek közt alakultak ki mai viszonyaink, amelyek lényege a munkásosztály ha­talma, s egyik jellemzője, hogy politikai rendszerünkben egy párt működik. Hazánkban a földesúri és a kapitalista osztályok megszűntek, társadalmunkban csak dolgozó osztá­lyok vannak, s mi már sem tőkés bírálóink kedvéért, sem a szocialista fejlődés lehetséges új útjainak teóriái miatt nem fogunk burzsoá, vagy kispolgári pártokat szervezni ná­lunk már nem létező osztályok képviseletére. A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt két párt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egye­sülésével, a marxizmus—leninizmus eszmei alapjának el­fogadásával jött létre. A magyar munkásosztály, népünk nagyra értékeli a kommunisták és a baloldali szociáldemok­raták történelmi művét, a két munkáspárt 1948-ban meg­valósított egyesítését. A munkásegység híveinek elévülhe­tetlen érdeme, hogy az egyesülést követő időszak durva spektás hibái, az elkövetett igazságtalanságok ellenére, meg- védték az egyesült pártot a revizionisták, az osztályellenség támadásaival szemben az 1953 nyarától 1957 tavaszáig hú­zódó politikai krízis legviharosabb eseményeinek közepette is. Ezzel döntően hozzájárultak a munkásosztály hatalmának megteremtéséhez 1948-ban, annak megvédéséhez 1956-ban, és a szocialista fejlődés feltételeinek biztosításához mind­mostanáig. A munkáspártok egységéről ' Ä mi tapasztalataink ugyanúgy, mint az osztályharc ál­talános, nemzetközi tapasztalatai, arra mutatnak, hogy ahol két vagy több jelentős tömegbefolyással rendelkező mun­káspárt van, ott ezek egyesülése nagymértékben erősítheti a munkásosztály egységét és meghatványozhatja politikai erejét. Ez lehetőség, az viszont elengedhetetlen, hogy a munkásosztály napi érdekeinek sikeres védelme, történelmi céljainak elérése érdekében a tőke elleni harcban az adott ország munkáspártjai megtalálják az együttműködés, az akcióegység alkalmas és hatékony formáit. A társadalmi rendszerek között a demokráciáról, az emberi jogokról folyó vitában a kapitalista rend védelme­zői a politikai rendszer kérdéseit előszeretettel állítják be úgy, mintha a szocialista rendszer sajátossága az „egypárt- rendszer és a diktatúra”, a kapistalista rendszer sajátossága a „többpártrendszer és a demokrácia” volna. Ez elméletileg és a valósággal szembesítve egyaránt gyökeresen hamis és mesterkélt állítás. Mindenki tudja, hogy ma mind a szocia­lista, mind a fejlődő, mind a kapitalista országok között egyaránt vannak olyanok, amelyekben egy, illetve több po­litikai párt működik, s ez önmagában nem határozza meg az adott rendszer demokratikus vagy nem demokratikus jellegét. A magyar kommunisták, akik egy negyedszázadon át illegalitásban, a fasiszta rendszer börtöneivel, statáriummal is dacolva harcoltak, egyáltalában nem becsülik le a pol­gári demokratikus szabadságjogok jelentőségét, de a rend­szerek vitájában a lényegről kell beszélni. A kapitalista országokban, ahol a nagytőke kezében van a tényleges hatalom, ahol kizsákmányolják a dolgozó­kat és az emberi lét alapfeltételeit biztosító kérdésekben mint például abban, hogy kapnak-e munkát,, semmiféle tör­vényes beleszólási jogot nem biztosítanak számukra, akár­hány politikai párt működjék is, ettől a rendszer még nem lesz demokratikus. Ezzel szemben a szociallsta országokban, ahol megszűnt az embernek ember általi ^kizsákmányolása, ahol a nép a maga sorsának ura lett, ahol az állampolgárok érdekeit maga az állam Is védelmezi, ahol a dolgozóknak közvetlen szavuk van az élet alapvető feltételeit biztosító kérdések eldöntésében, legyen bár csak egyetlen párt, a politikai rendszer mégis magasabb rendű és demokratikusabb. A szövetségi politikáiról Politikai rendszerünk képes arra, hogy a dolgozó osztá­lyok és rétegek, sőt az egyes dolgozók érdekeinek az alkot­mányban és törvényeinkben meghatározott jogainak érvénye­sülését a mindennapi gyakorlatban megvédje és biztosítsa. Ennek érdekében pártunk szövetségi politikát folytat, amely megteremtette a dolgozó osztályok, a munkásság és paraszt­ság osztályszövetségét, az értelmiséggel, a kispolgári rétegek­kel való összefogást, a párttagok és pártonkívüliek, a ma­terialisták és hívők egységét a Hazafias Népfront-mozgalom keretében, a munkásosztály vezetésével, a szocialista társa­dalom felépítésének céljával.. Politikai rendszerünk jó mű­ködését biztosítja, hogy hatékonyan, önállóan, társadalmi rendeltetésüknek megfelelően dolgoznak a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, az Országos Nőtanács és a nőbizottsá­gok, valamint számos más tömegszervezet, tömegmozgalom és érdekképviseleti szerv. Kedves elvtársak! Történelmi ütünk tapasztalatairól szólva nyugodt lelki- ismerettel mondhatjuk, hogy pártunk megalakulásának per­cétől mindmáig hazafias és internacionalista párt volt, s az lesz a jövőben is. Potbomik József, a Nógrádi Szénbányák nyugdíjazott igaz­gatója köszönti az ünnepi ülés résztvevőit. Az osztályöntudatos munkásokat, a kommunistákat, kü­lönösképpen a munkásosztály forradalmi pártját nem áial- lotta hazafiatlansággal vádolni az a földbirtokos és kapita­lista osztály, amely a Habsburgok hű kiszolgálója, majd a hitlerfasiszták első és utolsó csatlósa volt, amely az első vi­lágháború és a második világháború alatt egyaránt vágó­hídra hajtotta népünk millióit idegen érdekekért, a vég­pusztulás szakadékéba vitte mindkét háborúban az országot, a nemzetet, s amely kizárólag és mindenkor saját önös osz- tályérdekeit tartotta szem előtt. Ezzel szemben pártunk, a magyar munkásosztály az im­perialista háborúk ellen harcolt, a Magyar Tanácsköztársa­ság idején forradalmi honvédő háborút vívott, a második világháború éveiben üldözött pártként, más hazafiakkal ösz- szefogva harcolt a fasizmus ellen, a független, szabad, de­mokratikus Magyarországért. A felszabadulást követő idők­ben, mint kormányzó párt magára vette a nemzet sorsáért a felelősséget. Ma is az a legfőbb célunk, hogy népünk, nemzetünk függetlenségét, szabadságát, békéjét és boldogabb, szocialista jövőjét, a haza felvirágzását szolgáljuk. Mint a munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, pártunk mindig fennen hirdette a proletár inter­nacionalizmus elvét, és hozzá való hűségét tettekkel bizo­nyította. Pártunk szolidáris a világ kommunista és mun­káspártjaival, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagor­szágaival, a szocializmust építő minden néppel, a szabadsá­gukért küzdő népekkel, a világ haladó erőivel. Azok az elv­társaink, akik a polgárháború éveiben Oroszországban fegy­vert ragadtak a forradalom győzelméért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik úgy­szólván minden európai országban csatlakoztak az antifa­siszta fegyveres ellenállás osztagaihoz, távol a hazától, mégis a hazáért, népünkért és a népek szabadságáért harcoltak. Szolidaritásban a haladó erőkkel Pártunk mindenkor és ma is a leghatározottabban el­utasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust, a szocialista hazafiság és a proletár in­ternacionalizmus elveit követi, ennek szellemében neveli né­pünket, ifjúságunkat Nézetünk szerint e két fogalom elvá­laszthatatlan egymástól. Jelképesen szólva, ezért vagyunk egyaránt hűek nemzetünk piros-fehér-zöld zászlajához és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójához. Népünk bé­kéjét védi, szocialista jövőjét biztosítja, hogy óvjuk, és szün­telenül erősítjük barátságunkat és szolidaritásunkat a Szov­jetunióval, a szocializmus, a haladás országaival és népei­vel, a világ kommunista és munkáspártjaival. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjéhez, a népek ba­rátságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti ér­dekeinek leghívebb szolgálata. Napi munkánk időszerű kérdései Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A történelmi út áttekintése, a harcok néhány fő tapasz­talatának sorravétele után szólni kell pártunk jelenlegi hely­zetéről, napi munkánk időszerű kérdéseiről is. Pártunk, amely ma kereken 790 ezer tagot számlál, ideológiailag, po­litikailag és szervezetileg egységes, a tömegekkel szoros a kapcsolata, a munkásosztállyal összeforrva dolgozik, politi­kája a nép támogatását élvezi. A hat évtized hosszú és nehéz küzdelmeire a párttagság, a párt harcát támogató öntudatos munkások, parasztok, ér­telmiségiek határtalan áldozatkészsége volt jellemző. A vad, fasiszta osztályellenséggel vívott harc útját végig az áldo­zatok, a mártírok sírjai szegélyezik. Ha a párt mai helyze­tére, népünk mai szabad, emberhez méltó életére, országunk fejlődésére gondolunk, akkor azt kell mondanunk, hogy volt értelme a harcnak, az áldozatok nem voltak hiábavalók; ered­ményeink nagyok. A megfelelő irányvonal és a célok meg­határozásában, a harc megszervezésében és irányításában a pártnak megvan a maga felelőssége, mással nem pótolható, döntő szerepe, de ha az eredményekről szólunk, akkor ml a történelemformáló erők, a tömegek, munkásosztályunk, népünk helytállásáról, öntudatos munkájának eredményeiről beszélünk. A harc legnagyobb és minden másnál fontosabb eredménye hazánkban a munkásosztály hatalmának kivívás­sá, a dolgozók államának, a Magyar Népköztársaságnak a megteremtése. A munkásosztály hatalmának védelme, orszá­gunk törvényes rendjének biztosítása ma is legfontosabb fel­adatunk. Ezzel védjük elért vívmányainkat, és ez biztosítja jö­vendő fejlődésünk alapvető feltételeit A munkásosztály ha­talmának, a népi államnak köszönhető, hogy lerakhattuk hazánkban a szocialista társadalmi rend alapjait nagy lé­pésekkel előrehaladhattunk a gazdasági és a kulturális épí­tésben, az életszínvonal emelésében, a magyar nép ma a fej­lett szocialista társadalmat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe. Az utóbbi két évtizedben fejlődésünk töretlen. Meg­védtek és megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát; vég- hezvittük a mezőgazdaság szocialista átszervezését; tovább­fejlesztettük a szocialista tervgazdálkodást megvalósító gaz­daságirányítási rendszerünket; szélesítettük és mélyítettük államunk, társadalmunk egyik fő lényegi vonását, a szocia­lista demokráciát A céltudatos munka eredményeként 1977-re — 1950-hez viszonyítva — a nemzeti jövedelem négy és félszeresére, az ipari termelés nyolcszorosára, a mezőgazdasági termelés két­szeresére emelkedett; az egy keresőre jutó reálbér két és félszeresére, a reáljövedelem egy lakosra számítva több mint háromszorosára nőtt Az 1975 végén befejezett első 15 éves lakásépítési program alapján 1 millió 50 ezer lakás épült; minden harmadik család új lakásba költözött Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt ha­zánkban az ideológiai képzés, növekedett világnézetünk, a marxizmus—leninizmus befolyása, erősödött a szocialista közgondolkodás, széles körben tudatosodtak a szocialista er­kölcs és életmód normái. Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny, a kommunista szombatok, a szocialista bri­gádmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi felada­tok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdekében végzett önkéntes és egyre szélesedő társadalmi munkájában. A tudomány, az oktatás, a szakképzés, a közművelődés, a kultúra fejlődésének és terjedésének eredményeként művel­tebb, felvilágosultabb, szélesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar nép, mint bármikor történelmünk során. A XI. kongresszus szellemében A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kongresszuson megjelölt feladatok megoldásán. A Központi Bizottság ez év áprilisi ülésén meg­állapította, hogy a kongresszus irányvonala a gyakorlatban igazolódott, népünk egyetért azzal és tettekkel támogatja megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szocialista építés jelen szakaszának konkrét tennivalóit törvénybe fog­laló V. ötéves népgazdasági terv végrehajtásának eddigi me­netében. A Központi Bizottság — kötelessége szerint — rendsze­resen napirendre tűzi és megtárgyalja a szocialista építő­munka fontos kérdéseit Így kerültek megvitatásra a közel­múltban a termelési szerkezet megváltoztatásának tenniva­lói, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az építő- és építőanyag-ipar feladatai, majd az új, második, 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irányelvei. Pártunk vezető testüle­tének tevékenységét megfelelően kiegészíti a Minisztertanács azonos irányú folyamatos munkája, és segít az országgyű­lés, amely legutóbbi ülésén — mint ismeretes — átfogóan megtárgyalta a közoktatás és a közlekedés helyzetét, felada­tait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati cé­lokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fo te­rületen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatainak teljesítésében lemaradások vannak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazdaság ter­melőerőd, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és a kere­setek. 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv előkészítése. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelésben és né­pünk életkörülményeinek, éle é unvonalának javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása, és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcskérdése e területen, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Min­den más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társadalom építésé­ben magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélé­sére törekszik, s abból kiindulva foglalkozik tennivalóink­kal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tud­juk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soron levő fela­datainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél ma­gasabb követelményeket támaszt a munkában, elsősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dol­(Folytatás a 4. oldalon) j NÖGRÁD - 1973. november 21., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom