Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

60 éve alakult a KMP

(Folytatás a 3. oldalról.)

gozónál, mégis bizakodóak vagyunk, céljaink felemelőek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egységünk további szilárdításával, a testvéri szocialista országok együttműködésében rejlő lehetőségek még jobb hasznosításával feladatainkat megoldjuk, céljainkat elérjük.

Kedves elvtársak!

A pártalapítástól eltelt hatvan esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökeresen megváltozott. Lenin látnoki szavai beteljesülőben vannak, a világ a kapitalizmusból a szocializmus irányába halad. A szocializmus világrendszerré vált, a kapitalizmus egyeduralma megszűnt, a szégyenteljes gyarmati rendszer széthullott és már csak maradványai lelhetők fel. A szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatórozóan befolyásolják a világhelyzet alakulását és a tudományos szocializmus az emberiség legelterjedtebb eszmeáramlatává vált

Nemzetközi szerepűnkről

Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfoglalásai alapján — szocialista elveinknek, országunk, népünk érdekeinek megfelelően aktív nemzetközi, külpolitikai tevékenységet folytat. Pártunk, kormányunk, tömegszervezeteink és tömegmozgalmaink, intézményeink nemzetközi tevékenységükkel a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel.

Politikánkat nyíltan és következetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli eß támogatja, s annak súlyát az egység demonstrálásával és a hazai építőmunka feladatainak eredményes megoldásával adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak szövetségeseként lépünk fel, arra törekszünk, hogy tovább erősítsük összefogásunkat a szocialista országokkal, és szolidaritásunkat a szabadságukért küzdő népekkel, a fejlődő országokkal. A fejlett kapitalista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alapján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésére és fejlesztésére törekszünk.

A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxizmus—leninizmus elvein alapuló egység és együttműködés előmozdítása. Ennek érdekében arra törekszünk, hogy elvtársi kapcsolatunk legyen minden testvórpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a kommunista és munkáspártok sokoldalú találkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmegítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egyirányba ható, közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vett az európai kommunista és munkáspártok legutóbbi,

1976. évi berlini értekezletének előkészítésében és lebonyolításában és kiveszi részét az ott megfogalmazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjadnk tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár internacionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is.

Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk folyamatosan, Idejében és félre nem érhető módon állást foglal mindenkor az aktuális nemzetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindeneket ott békére van szüksége, hogy folytassa szocialista építőmunkáját és élvezhesse annak gyümölcseit. Párt&nk, államunk, a Magyar Népköztársaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódítson, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki ugyanerre törekszik.

Béketörekvéseinknek megfelelően képviselőink részt vet. lek az európai és észak-amerikai államok Helsinkiben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a helsinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfogadta és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni.

A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának továbbvitele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezési verseny megfékezését követeli meg. Amint az egész világ, hazánk is érdekelt abban, hogy eredményesen záruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások és az egyenlő biztonság elved alapján mielőbb megállapodás szülessen a stratégiai fegyverek korlátozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II. megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegyverzet 'csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előre haladjanak.

A közel-keleti kérdés igazságos megoldása nem csak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt követeli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük az izraeli agressziót. Elutasítjuk a Camp Davidben folyó izraeli—egyiptomi kü- lönutas egyezkedést, amely nem közelebb hozza, hanem nehezíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Keleten. Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tárgyalások összehívását valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a palesztinai arabok egyetlen törvényes képviseletének, a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek részvételét is.

Mélyen elkeserítőnek tartjuk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők döntései alapján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, annak népével, s kívánjuk, hogy az agresszorokkal vívott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenyegetésekkel szemben is és békében építhesse szocialista hazáját.

A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére-ked- vére azt, amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és le- győzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az enyhülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új világháború útját és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe.

Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak, barátaim!

Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy eseményről, a magyar munkásosztály marxista-leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról.

Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elvtársainkról, akik életüket adták az eszméért, a szocializmus ügyéért, népünk szabadságáért.

4

NÓGRÁD — 1978. november 21., kedd

1

Tisztelettel köszöntj ük veterán elvtársainkat, akik sokat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pótolhatatlan segítséget nyújtanak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felszabadulást követően lettek pártunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a romok eltakarításában, az élet beindításában, az ország újjáépítésében, a népi hatalom kivívásában és most a szocializmus építésén munkálkodnak. Köszön tjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagyrészt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője.

Emlékezünk azokra a harcostársainkra, akik történelmünk különböző korszakaiban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törekvéseinket, hozzájárultak harcunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a párton kívüli barátainkat, megbecsült szövetségeseinket, akikikel ma szorosan összefűz bennünket a közös munka, szoicalista hazánk szeretete, népünk boldogulásának szolgálata.

Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpártjainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel összeköt bennünket a szocializmus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszmé. je, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc.

Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfoglalásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizottságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímélni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista világ megteremtéséért.

— Éljen munkásosztályunk élcsapata, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt!

— Éljen pártunk és népünk megbonthatatlan egységei

— tűjén a Magyar Népköztársaság!

Ünnepi felszólalások

A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pothomik József, a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója a párt és a munkásmozgalom legrégibb harcosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez.

Kedves elvtársnők!

Kedves elvtársak!

Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ünnepi ülésén, hiszen 75 évemből 56 esztendőt a kommunista p£rt soraiban töltöttem eL Számomra a visszapillantás megtett történelmi utunkra, nagyon ázemélyes, nagyon belülről fakadó. Talán nem túlzók, ha azt mondom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban beszédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek.

Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harcosává mindenki csak az osztályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tartom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem lehet megkímélni attól, hogy saját tapasztalatokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, amikor elbukott a Tanácsköztársaság, a fehérterror kíméletlenül üldözte a kommunistákat, a haladó gondolkodású embereket, de a bányászok között élve már akkor is tudtam: csak harcban lehet meg- dönteni a kapitalizmust, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell életet, vért áldozni. Ott, a bányászok főzött tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs; mit a hűség az ügyhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kommunisták és a társadalmi haladás

iránt elkötelezett valamennyi ember számára, mit jelent a

proletár szolidaritás, az internacionalizmus. Ebben a harcban találtunk egymásra a társadalom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, .de azonos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sándor, Lőwy Sándor, Friss István és még sokan mások.

A mi pártunk hatalmas utat tett meg, amíg kiforrott, erős, ^következetesen marxista—leninista párttá vált. Ez az út meglehetősen göröngyös volt, sok-sok buktatón át vezetett. A frakciózás, a szektás-dogmatikus elzárkózás, a valóságtól való elszakadás, a revizionista elhajlás nagy károkat okozott pártunknak. Ezekből a belső küzdelmekből azonban a párt megerősödve, eszmei, politikai és cselekvési egységét megszilárdítva került ki, s a tömegek bizalmát élvezve képes volt újabb harci feladatok megoldására. Ez a megújulási készség, ez az akaraterő, az eszme igazába vetett töretlen hitből, a nép Iránti szeretst- ből és felelősségérzetből fakadt. Ezt az elkötelezettséget kell megőriznünk a jövőben is.

Tisztelt elvtársak!

Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozgalom mindhárom nemzedékének képviselői. Mi idősebbek, nagy bizalommal tekintünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoztak népünk legjobbjai.

Hiszem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozgalomban mi, az idősebb generáció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik, s a fejlett szocializmus felépítésében ölt testet.

Végül engedjék meg nekem, hogy megmondjam: pártunk hat évtizedének kemény küzSzücs Istvánné, a Magyar Űttörők Szövetségének főtitkára cs Szcntágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszönti az ünnepi ülés résztvevőit.

delmeíből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a következetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő sikereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő számomra, hogy ennek a Központi Bizottságnak tagja lehetek és hogy az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhattam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottságának első titkárával, akinek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt és az is marad. Tisztelt Kádár elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben munkálkodjék pártunk, nemzetünk javára. Tiszta szívből kívánom nagy múltú kommunista pártunknak,

Központi Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján.

A párton kívüli harcostársak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését.

Tisztelt Központi Bizottság!

Kedves elvtársak!

Miért is tagadnám, hosszú, számos ellentmondással, gyöt- relmes önvizsgálattal, kétely- lyel, belső és külső buktatóval, yisszanézéssel és nemegyszer visszafordulással teli út vezeti el a magamfajta polgárivadé- kot a szocialista lét és életforma igenléséhez és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tisztségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra és a nemzetközi tudomány megbecsülése volt.

A másik partról jöttem: igaz, nem a vagyonosok uralkodórétegéből, hanem a vidéki humanista műveltségű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biztos polgári egzisztencia közit húzódó, ellentétes áramlatoktól kavargó lét-tudat állapotok határsávjából. Családunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér-zöld hurrápatrióta és búsmagyar álellenzéki, sem a fekete-sárga konformista, akkori kifejezéssel a „gutge- sinntek”, hanem sokkal inkább annak a nagyvilág felé nyílt, többnyelvű sodrából. Más világképet és életszemle- letet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár, hála istennek, ennek mélyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környezetemet is szembefordította a kibontakozó fasizmussal. Háborús élményeim a hadikórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelki- állapotban foglaltam el 1916- ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, semmint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott —, ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése —, de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az oldalra. Az a társadalmink széles rétegeiben kialakult érzés, nogy ez a „mi rendszerünk” és ha vannak és lesznek továbbra is nehézségek és ellentétek, a politikai vezetés szándéka és gyakorlata szerint ezeken úrrá lehetünk.

Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkívüliek jókí- vánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hívők a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért népünk legjobbjai, a mai történelmi korszak előharcosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán.

Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — minden nagy fejlődés ellenére, sőt talán éppen annak következtében is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy, mint a tudományban, lényegesen nehezebbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre József Attila szavait idézve:

„ .. .én dolgozni . akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani”.

Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi' és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háramló felelősséget, terheket. Itt is, mint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy minden alkotótevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom valós igényeihez. Ennek érdekében nagyobb kritikával és főleg önkritikával kell mérlegelnünk adottságainkat és lehetőségeinket, és ebből több önzetlenséggel, nagyobb fegyelemmel kell következtetéseinket levonnunk.

A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de minden erőforrás optimális felhasználása elengedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a termelés minden ágában — csak aktív, élő, és alkotó tudomány, vagy más vonatkozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem önöket politikánk vezető testületét, következetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotótevékenységek ' körében a középszerűségbe, az opportunizmusba, vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóság”- ba való belenyugvás nélkül — mi követjük önöket.

Az ifjúság a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánné, a Magyar Űttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ-kb i ntéző bizottságának tagja tolmácsolta.

Tisztelt Központi Bizottsági

Kedves elvtársak!

Ma hazánk lakosságának több mint fele anyanyelvével együtt tanulla, tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát. Ami bennünket körülvesz, amit először megismerünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk.

Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának és munkájának eredménye,

amelyben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük, honnan vezetett el az út idáig, tudjuk milyen feltételek és körülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, továbbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni a mában a múlt eredményeit és meg akarjuk hódítani a jövőt.

Azok nevében szólok, akik nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, na- nem követni is akarják útjukat. Azzal követhetjük igazán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a feladata, hogy megválaszolja kora legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseit, megértse Lenin igazát; minden új nemzedék szükségképpen más módon közeledik és jut el a szocializmushoz, nem olyan viszonyok között, mint apái.

A mi nemzedékünk számára a nélkülözés és a kizsákmányolás remélhetően soha vísz- sza nem térő keserű múlt.

(Folytatás az 5. oldalon! ■