Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Cattonyától Nemesmedvesig VIZSGAMUNKA Gáspár Imre Sokat beszélünk manapság a szocialista hazafiság kérdéseiről, a „ma ifjúságának” szocialista neveléséről, a mindennapokban jelentkező szocialista magatartás-, viselkedésmódról és hasonló kérdésekről. Valljuk be őszintén, nem túl ritkán, csupán a teorizá- lás szintjén. Az elmélet és a gyakorlat harmóniája olykorolykor méj disszonanciába fullad, a nagyszerű elképzelések elsikkadnak a valóság talaján. Éppen ezért üdvözölhetjük nagy örömmel azt, a kezdeményezést, amely a balassagyarmati 217. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetből indult ki. AZ ÖTLET MEGSZÜLETETT Balassagyarmatot Battonyá- tól több mint négyszáz kilométer választja el. Az első. ként felszabadult nagyközség a napokban ünnepelte a harmincnegyedik évfordulóját, s ennek keretében adták át azt a nyolcvan személyes óvodát, melynek építésében félszáz balassagyarmati fiatal» csaknem háromszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Többségük a \ nyári szabadságából áldozott néhány napot a battonyaiak megsegítésére, mások pedig gyakorlati munkaidejüket töltötték a Békés megyei községben. így eshetett tehát meg, hogy Gáspár Imrével, a 217. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójával, valamint Polonkai Jánosnéval, a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati gyáregységének konyhavezétőjével, Borka Sándor battonyai tanácselnök szobájában beszélgethettünk arról, hogyan kerültek a nógrádiak Battoryára. Polonkai Jánosné detett Battonyától Nemesmed- vesig elnevezéssel, melynek mintegy öt éve alatt a szovjet csapatok felszabadítási útvonalán különböző létesítményeket készítenek. MINDEN ÉVBEN VALAMI ÜJ Polonkai Jánosné battonyai születésű. így érthetően nem kis elfogódottsággal beszélt a község múltjáról. Felidézte azt a pillanatot, amikor a felszabadító seregek behatoltak Magyarország területére, az első találkozás csaknem három és fél évtizedes emlékeit. Azután a rohamosan épülőszépülő nagyközség jelenéről esett szó. — Szerbek, románok és magyarok élnek egymással összefonódva — mondotta. — Szinte minden évben valamilyen új létesítménnyel gyarapodik Battonya. Az idén mi is, ezt úgy mondom, mint balassagyarmati. hozzásegítettük őket egy óvodához. A nagyközségi tanácson már úgy fogadják a balassagyarmatiakat, mintha ottani dolgozók lennének. Gáspár Imre igazgató gyakran lejárt megnézni, hogyan halad a munka, mire van még szükség, mit kell tenni. Egy alkalommal Púja Frigyes külügyminiszter is meglátogatta az óvoda építésén munkálkodókat, s elismerően szólt az akcióról. A tanácson tudtuk meg, hogy a közeljövőben egy sportcsarnok építésén vesznek részt a szakmunkásfiatalok, s utána néhány napos román— jugoszláv kiránduláson pihenik ki a munka fáradalmait. Battonyai utcakép Fotó: Kulcsár HA EGYSZER ARRA JÁRUNK És most látogassunk el Balassagyarmatra! A PENO- MAH-ból összesen huszonkettőn utaztak a battonyai tanács autóbuszán júliusban óvodát építeni. Közülük hárman — Tuza Gábomé, Bira Béla és Órák István elevenítette fel az élményeket: — Első szóra jelentkeztek a fiatalok, nem kellett senkit győzködni. Három napot töltöttünk lent, de az utolsó napon már egy kirándulásra vittek el bennünket. így megismerkedtünk Békés megye nevezetességeivel és néhány órát strandoltunk Gyulán. El sem tudjuk mondani azt a kedvességet, vendégszeretetet, amivel fogadtak bennünket. — Mégis, miért vállalták a munkát? — Az elsőnek felszabadult nagyközség kérése számunkra tiszteletet jelentett, s szeretnénk, ha a jövőben is hívnának... Meg aztán, ha egyszer arra járunk, mint átutazó, turista, vagy vendég, s egy percre benézünk az óvodások foglalkozására... az nekünk nagyon jó érzés lesz. A szakmunkásképző intézet tanulói közül 11 kőműves, 10 villanyszerelő és 9 festő-má- - zoló három turnusban dolgozott az óvodaépítésen. Többnek nagy volt a tét: a vizsgamunka. Ennek megfelelően, tudásuk teljes latbavetésével szorgoskodtak, s az eredmény sem maradt el, mindannyian sikeres vizsgát tettek. A balassagyarmatiak nem most hallatnak először magukról. Elég ha csak a káptalanfüredi tábor húszezer órás(!) munkálatait említjük, melynek méltó folytatása a mostani felajánlás. De ne tévesszük szem elől — a számok halmazától — a bevezetőben említett szocialista hazafiság kérdését. Nevezetesen, hogy az iskola felismerte sajátos lehetőségeit és módozatait a közösségi emberré nevelésnek; bízvást hihetjük, hogy az innen kikerülő diákok valamiféle többlettel, a társadalom számára hasznosítható plusszal gyarapodnak-gyarapodtak. Mi mással zárhatjuk hát e szerény kis „hírverést”: példájuk követendő! Tanka László Bárány Tamás VILLA BALATONNAL — Tulajdonképpen több tényező motivált bennünket erre a munkavállalásra — mondta Gáspár Imre, aki az elindítója volt a kezdeményezésnek. — Két évvel ezelőtt Skoda Ferenc tartott előadást iskolánkban A tettek haza- fisága címmel. Nem sokkal később battonyai ismerősünktől megtudtuk, hogy a község lakói társadalmi munkában óvodát szeretnének építeni. Az ötlet megszületett, s nagyon jólesett* hogy a szakoktatók, diákok szívesen támogatták, önzetlenül felajánlották segítségüket, s immár megélhettük az átadás örömteljes pillanatát is. — Lehet, hogy kicsit rosszmájúságnak tűnő kérdés: nem nehezteltek ezért a „távoli” társadalmi segítségért a balassagyarmatiak, netán a megyeiek? — Egy csöppet sem — felelte határozottan az igazgató —, sőt örültek az ötletnek. Egyébként, mi a városban ez idáig is sok munkát végeztünk. Például nemrég vállaltuk egy Dózsa György úti általános iskolai tanterem felépítését, s a közelmúltban fejeztük be a 4. sz. óvoda festését, felújítását. Mindez betetőzéseképpen az Idei évnyitón a szülők, a diákok, a tanári kar előtt Gáspár Imre igazgató bejelentette, hogy az iskola akciót hir19. Janinak igazában most jut a tudatáig, mi is történt, hatalmasat rikkant. — Óriásiak vagytok, mami! És kik lesznek a tanúk, apa? Megint nyílik az ajtó, azút- tal Kati borzas feje tűnik fel az előszoba fekete hátterében. — Mi van? — kérdi hunyorogva. — Mi ez itt? örültek háza? Egyszerűen nem hagyják aludni azt a szegény középiskolást! Mihez kell tanú, Janikám? A fiú ragyog. — Bé szüléink esküvőjéhez, Katikám! — Gratulálok — mondja Kati. — És hol lesz az esküvő? — Hogyhogy hol? — kérdi a nagymami. — Hát a Bazilikában ! A veje ránéz. — Miket beszél? Nagyon jól tudja, hogy legalább huszonöt éve nem voltam templomban! — Na és? — rántja meg vállát a nagymama. — Maty- tyasovszkyék egyenesen istentelenek, mégis milyen gyönyörű esküvőt rendeztek a lányuknak a Mátyás-templomban! Egész Pest ott volt! A legjobb ateista körök! Ä vő dühösen int. — Mi akkor se csináljuk! — Ugyan, Karcsikám, hol vannak már azok az idők! — legyint a nagymama. — Ma így divat. Te mindig, mindenben ilyen végletes vagy! — Ilyén vagyok — dünnyö- gi Ispánki. — Ha meg mindig ilyen voltam, hát igazán megszokhatta volna! — Ötvennyolcban is hogy könyörögtem neked, hogy váltsuk ki megint az ipart a zöldség és gyümölcsre.:: Emlékszel? Én a pultnál, Ilonkával felváltva, a csúcsidőben ketten, te meg intézted volna a beszerzést... Tudod, hol tartanánk ma? — Tudom — bólint a vő. — Maga Rákoskeresztúron, Ilonka a Hárshegyen, én egy tolószékben. .. Ugyan, hagyjon már, drága nagymami! Nem látja, mennyi bajunk van? A diszpenzáció, az esküvő, a tanúk .. — Van egy oltári tippem, tisztelt őseim! — kiáltja Jani. — Legyünk mi a tanúk Katival! Ilyen még úgysem volt a Szív utcában. — Ne hülyéskedj már! — mondja szégyenlősen az apja. — Miért kell mindig mindenből viccet csinálni? Kis csend. — Az egész házat meghívjuk, gyerekek! — sóhajt ábrándosán a nagymama. — Ha már nem lehet templomban, legalább parádés esküvő legyen. .. Minimum a Ságvári téren! — Szemét lehunyja, arca elréved. — És tanúnak meghívjuk a postaügyi minisztert! .. — Fektessétek le a nagymamit! — bök rá a veje. — Láza van! — Miért? — sikolt sértetten a néni. — Demokrácia van, nem? Egy dolgozó miért ne hívhatná meg tanúnak a dolgozók miniszterét? — Mert a postának százezer alkalmazottja van nagymami! Ossza el háromszázhetvenöttel: ez napi háromszáz esküvő! 4 NÓGRÁD - 1978. október 1., vasárnap Zenei világnap ■ Magyarországon Zenei világnap rendszeresítését 1975-ben határozta el az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsa. (Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevelésügyi, tudományos és kulturális intézmé. nye). Azóta idén október elseje a negyedik zenei világnap. Vezető gondolata: a zene népeket összekapcsoló ereje. Hazánkban a világnap rendezvényeit a kulturális intézményekkel együttműködve a Magyar Zeneművészek Szövetsége szervezi, mint a Nemzetközi Zenei Tanács tagja. Ezekre az eseményekre hazánkban és külföldön a zenekedvelő közönség figyelme irányul. Budapesten és az országban mindenütt szebbnél szebb hangversenyeket tartanak. Ez alkalomból idézzük Bartók Béla szavait: „Ahhoz, hogy gondolatainkat és érzéseinket zenében fejezzük ki, mindent el kell vetnünk, ami szárnyalását gátolja, és élnünk kell minden rendelkezésre álló eszközzel...” Sok városban ünnepük meg a világnapot, a budapesti ünnepi koncerteket pedig a rádió és a televízió a helyszínről közvetíti. A zenei világnap előestéjén, szeptember 30‘án nyílt meg a Korunk zenéje ciklus. Ferencsik János vezényelte a műsort, és ő méltatta a világnap jelentőségét is. Ma délelőtt lesz a Fővárosi Tanács védnöksége alatt a Zeneakadémián a Liszt Ferenc nemzetközi orgonaverseny győzteseinek hangversenye. Köszöntőt Far- kasinszky Lajos, a tanács elnökhelyettese mond. Budapesten két, vidéken (Nyíregyházán, Székesfehérvárott, Esztergomban, Vácott. Salgótarjánban) öt hangversenyen az 1978. évi nemzetközi versenyeken díjat nyert amatőr énekkarok szerepelnek a Kórusok Országos Tanácsa és a zeneművész-szövetség közös rendezésében. A debreceni . MÁV-filharmorikusok kortárs magyar estjét, a szombathelyi szimfonikusok évadnyitó koncertjét és a világnap alkalmából megrendezett iskolai hangversenyeket említjük még. A televízió ma nyilvános hangversenyt közvetít a budai Várszínházból. Az ünnepi szónok Pozsgay Imre kulturális miniszter. A rádióban reggel A zene szava címmel beszélgetés hangzik el Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettessel. Délben bemutatják Ránki Dezső új Chopin-lemezét. Késő délután Ének, édes hatalom címmel a társművészetek jeles képviselői beszélnek a zenéről, köztük Gobbi Hilda, Kovács Margit, Szabó Magda, Barcsay Jenő. Borsos Miklós, Garai Gábor, Passuth László. Sőtér István. A könnyűzenéről sem feledkeznek meg. ,,A zene nem ismer határokat” cím. mel kannak műsort a műfaj kedvelői Európa nagyvárosaiból Kölntől Londonig, Brüsz- szeltől Monte Carlóig. K. K. Mai tévéadó illatunk 16.15: „A Szajna partján él a másik”. \ Egy párizsi utazásról számolnak be a televízió munkatársai, akik a tavalyi Ady Endre vers- és prózamondó verseny győzteseit kísérték el jutalomútjukra. Az utazásnak számtalan magyar vonatkozású részlete, személyes élménye van, hiszen a különböző korú — tizennégy évestől hetvenkettőig — versmondók a magyar költőfejedelem párizsi tartózkodási helyeit, Ady Bakonyának fontos állomásait járták be közösen. Emellett persze megismerkedhettek a Szajna-parti főváros nevezetességeivel is. A film legérdekesebb része azonban az az irodalmi est, amellyel a kint élő magyarokat ajándékozták meg. Épülő-szépülő Szófia A bolgár főváros keleti és nyugati városrészében szebbnél szebb új lakóépületek emelkednek. Ez év végéig újabb 16 800 új lakásba költözhetnek be a szófiaiak. Rövidesen befejezték annak a fő közlekedési útnak az építését, amely a városközponttól az új lakónegyedeket érintve, a Vitosa-hegy- ségbe, az itt lakók kedvelt kirándulóhelyére vezet. Az új lakónegyedekben számos gyermekintézmény is épül: bölcsődék, óvodák, iskolák. Ezenkívül két kórházat és több orvosi rendelőt nyitnak. Az üzletek elárusítóterét 10 ezer négyzetméterrel megnövelik. Üjabb lakások tízezreire terjesztik ki a távfűtést. Nemcsak a lakások és a szolgáltatólétesítmények építése jellemzi napjaink Szófiáját: az egyetemvárosként ismert bolgár fővárosban új előadótermeket, kísérleti állomásokat, kutatóintézeteket adnak át rövidesen rendeltetésüknek. 1978-ban bővül többek között az építészmérnöki főiskola, a szállítógépészeti főiskola, a geofizikai és a kibernetikai kutatóintézet pedig új épületszárnyakat kap. A nagymama rámered. — Ugyan, Karcsikám! Hát nem nősül minden postás minden évben! És te különben is törzsgárdatag vagy, ez neked jár! Mire akkor az a pleesni?! 1 — Ugyan, anyukám — szólal meg halkan a lánya. — Szépén, csöndben, visszavonultan. .. Rajtam senki se röhögjön! A nagymami fejét csóválja. — Rettenetesek vagytok, halljátok! Az ember végre férjhez adja az egy szem leányát — és azt is titokban?! Délelőtt tizenegy. A két tanú már itt van, a nagymami fogadta s ültette le őket az első szobában. Barackpálinkát és diólikőrt tesz le elébük és elnézést kér, hogy magukra hagyja őket, de még dolga van: az utolsó simításokat végzi a leánya esküvői öltözékén. A két vendég — talpig feketében mind a kettő — megértőn bólint. — És Karcsi barátom? — kérdi az egyik tanú, bizonyos Onderka Ferenc (a jövendő méhész), akit a nyájas olvasó ismer már a kocsmából. — ö, ő is öltözködik még. Elnézést kér. — Csak nyugodtan, drága asszonyom — mondja a másik tanú, Szatymazi Péter, szövetkezeti elnök. Órájára pillant. — Van még jó negyedóránk... — Akkor csak tessenek fogyasztani — szíveskedik a nagymami, a süteményestálat még közelebb tolja a vendégekhez és siet ki Ilonkához. A két tanú magára marad. — Tölthetek? — kérdi udvariasan Szatymazi. — Meg tetszik engedni? A jövendő méhész mosolyog. — Éppen kérni akartam.. I — Tessék, parancsoljon. A barackból? Onderka nevet. — Nem is a likőrből! Koccintanak, isznak. — Szép időnk van — ba- rátságoskodik Szatymazi. — Az! Itt a nyár! — mosolyog Onderka. — Bár ez még csalóka — mondja Szatymazi, s megint tölt. — Egészségére! — Isten-isten! — Onderka sóhajt, s gondterhes arccal teszi vissza a poharat. — Csak aztán ne jöjjön valami fagy megint... — Csak nem jön! — rázza fejét derűlátón az elnök. — Tavaly nagy kárt tett a szőlőben — borong a méhész. — Különösen a Balatonnál ... Tokaj jobban megúszta... Szatymazi tűnődik. — A szőlővel tetszik foglalkozni? — kérdi egy idő múltán. — Csak bor formájában — kuncog Onderka. Összenevetnek. — Mit tetszik szólni az örökséghez? — halkít hangján az elnök. — Megfogták az isten lábát! — bólint Onderka. _ O lyan méhészetet csinálok nekik odalent, hogy a világ csak bámul! (Folytatjuk.)
