Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Családlátogatás a a a a crcr Pál fai várói nézve a várost MADÁRRÖPTNYIRE a síküveggyártól a Gorkij-lakóte- lep. Zagyvapálfalvát 1961-ben csatolták Salgótarjánhoz. Régebben önálló település volt. Sokan 'ma is így mondják a pálfalvaiak közül: „bemegyünk Salgótarjánba”. Ez már nem változik, mondj ák-vall- ják a törzsökös pálfalvaiak, akik körül pedig alaposan megváltozott a világ, a környék az utóbbi hét esztendőben. Amióta itt, a Gorkij-la- kótelep építése folyik. A Gorkij-telep a város legnagyobb lakosszámú új kerülete lesz, a tervek szerint önálló alközponttal. A tervezett Hársfa úti lakótelep, amely a következő években valósul meg, szervesen kapcsolódik a már meglevőhöz. S akkor valóban a legnagyobb lakóterület lesz a Gorkij, ellátva rnindazzal, ami most még hiányzik. Legutóbbi vendéglátónk, Kökény József azért küldött ide bennünket, mert szerette volna, ha most már egy „igazi” salgótarjánival is találkozunk, hiszen eddigi ismerőseink, akiket vasárnaponként sorra bemutattunk, színre valamennyien más vidékről települtek a városba. A Gorkij- telep legmagasabb pontján él Juhász Gábor síküveggyári szervező technikus és családja. Felesége ugyancsak a síküveggyár dolgozója, gép- és gyorsírónő. Négy és fél évet töltött gyermekgondozási segélyen, időközben fizetése négyszáz forinttal lett maga- sabfc>r s most éppen visszaKé- szül. „Nagy örömmel fogadtak. Szeretnék, ha én választanék, hova akarok kerülni, a régi helyemre, vagy esetleg máshova, természetesen a szakmámban”. Juhászéknál két gyereket nevelnek, s mivel az édesanya újra munkába áll, bölcsődébe, óvodába kerültek a gyerekek: egy fiú, egy lány. A Juhász család otthonába belépve legelőbb is a jó beosztás tűnik szembe. A két félszobás plusz egy nagy szoba megoldás nagyon célszerű. Különösen olyan család esetében, ahol a gyerekek különböző neműek. A két kis szoba egymás mellett helyezkedik el, s mindkettő az előszobából nyílik. A másik, ami azonnal feltűnik, hogy a tanácsi kijelölésű öröklakás (a szülőkkel cseréltek, akik egy családiház- bontás nyomán kapták a lakást) különlegesen szépen van tapétázva, s körben a konyhában, előszobában nyersfa burkolat fedi a falat, teszi otthonossá a lakást. S ezzel tulajdonképpen el is jutottunk a kérdéscsoporthoz: mit javasol Juhász Gábor törzsökös pálfalvad lakos és felesége a város intézményi és lakossági szervezeti kereteit alakító hivataloknak, vállalatoknak? Első helyen természetesen itt is a tanács áll. A javaslat többirányú és elsősorban meditáló jellegű. „Két éve lakunk itt, azóta létezik a ház mögött a buszforduló. Jó út vezet fel ide. A busz mégsem közlekedik a telep végéig, csak az elejéig. Azt mondják, hogy nyolcvanig ne is számítsunk erre! Négy évig áll kihasználatlanul egy nem kétforintos beruházás? Ugyanakkor a telepiek gyalog jönnek fel ide. Ezzel szemben, ami hiányzik, s ugyancsak pénzbe kerülne, várat magára. A legfelsőbb pontról csak nagy kerülővel lehet gyalog lemenni. Nincs összekötő lépcsősor. Szó volt arról is, hogy a házak elé homokozót építenek. Társadalmi munkás lenne, de csak addig jutottunk, hogy a két homokhegyet eltaposták, elterítették a gyerekek. A sorrendiséggel sokat lehetne, külön költség nélkül is, javítani a helyzeten”. A TAPÉTÁT MAS SZEMPONTBÓL is érdemes szemügyre venni Juhászéknál. A faburkolatot nemkülönben. Nem is keresgéltek szakembert. Maguk készítették el a munkát, baráti, kollegális segítséggel — igazán kiváló minőségben. Általában, amit lehet családi alapon intéznek Juhászék, s alighanem sokan lehetnek ugyanígy ezzel: a hajvágást az édesanya tanulta meg otthon, így kényelmesebb, mert fodrász kevés van errefelé. Meg aztán a frizura pontosan olyan lesz, amilyet az asszony is szívesen lát. A televíziót baráti, rokoni alapon javítják, ám van sok olyan feladat, amit képtelenség ilyen módon megközelíteni. „Rettenetesen zsúfolt a gyermekkörzeti rendelő. Régebben mintha jobb lett volna a helyzet, amikor két körzeti rendelőben látták el a gyermekeket is”. Telefonálni sem lehet rokoni szálakon. A helyzet any- nyiban javult a korábbihoz képest, hogy a telep aljában ideiglenes jelleggel létesítettek egy postaállomást, és mellette egy telefonfülkét is. „Olyan igény fel sem merül az emberben, hogy reggel hétre itt legyen az újság. A városközpontban lakó kollégák zsebében azonban már a munkába érkezéskor ott a Népszabadság, meg a többi újság. Ide délfelé érkezik . . .” Enikő négyesztendős, Krisztián kettő. Esténként velük kell maradni. Hiába élnek Juhász Gábor szülei a közelben, a gyermekek megszokták az édesanyát, -apát. Így azután nincs, és nem is lehet közös program a városközpont valamelyik művelődési intézményében. „A művelődési központból kaptam meghívót a kismamaklub rendezvényeire, de sajnos, nem tudtam elmenni egyszer sem”. Juhász- né szívesen menne férjével moziba is, talán, ha közelebb lenne ... Az új moziban még nem jártak. Ellenben részt vettek annak idején a pálfal- vai mozi építésén, társadalmi munkában. Hat-hét éve, rövid pályafutás után a mozi bezárt. Szövetkezet létesült benne. „A pálfalvaiak néha szót ejtenek arról, mennyi társadalmi munkát öltek bele . . .” Az előrelátás, a kellő megfontolás a döntéseknél, a még nagyobb figyelem — ezek Juhászék javaslatai. S nem csak az övék. Az érthetetlen dolgok közé tartozik az is, hogy a ház, amelyben laknak, úgy van ellátva szemét- ledobóval, hogy a szükséges eszközök híján maradt mind ez idáig. A ledobó csövét csak megfelelő eszközökkel lehet tisztán tartani. Az eszközökről, a lenyomótüskéről és -keféről azonban senki sem tud. Még a lakásszövetkezet vezetősége sem! Kis dolog? Családi, baráti összefogással ezt sem lehet elvégezni. A város jövőbeni legnagyobb, saját alközponttal tervezett lakótelepe, úgy tűnik, ma még sok lemondással jár. Pedig azok, akik itt laknak, sokat tesznek munkájuk mellett a város intézményeiért. Például a síküveggyári József Attila ifjúsági brigád, amelynek tagjai Juhász Gábor, és régi ismerősünk Kökény József is: a pál- falvai iskolát festették ki a nyáron. „MIT JAVASOL ÖN?” Ezt kérdeztük Juhászéknál, a pál- falvai Gorkij-telepen, ahonnan kis ideig együtt néztük a várost. A kérdés kérdést szült, amely így hangzik: — Hogyan csináljuk együtt? T. Pataki László VaSÍRHflP! JEGYZET OZTETO Tínlnníló tehetsz bizonyos em- OUlUUUUd bereket minden időkre és minden embert bizonyos időre, de minden embert minden időkre nem tehetsz bolonddá — szajkózhatta annak idején egy bölcs cirkuszigazgató a kezdő kardnyelőnek, aki bizonyára lógó orral rögzíthette magában, hogy semmi sem tarthat örökké. Még a tavasszal vásárolt cipő sem. Ahogy a költő is mondta: itt van az ősz, itt van újra... Jött, akár egy szorgalmas méh és összegyűjti a kacatokat. Csak így érthető, hogy miért trillázzák a szomszéd szobából: fiacskám, nincs egy rongy, amit magamra húzzak, az egész család évek óta egy cipőben jár. Ez utóbbi tény hangsúlyozása roppant bizseregteti szívemet, s eltöprengem, mennyire irigykedhet a cipőipar, hogy nálunk mindenki egy cipőben jár, nem úgy mint az ágazatban. Ebből is látszik, hogy nemcsak a jóból, a cipőből is megárthat a sck, s jelesebb alkalommal az abban szervírozott pezsgő. Ha már szóba került az őszi öltözködés, engedtessék meg, hogy a különböző .ruhadarabok számbavételét a nadrágszíjnál folytassam. Eme keskeny és hosszú bőrdarab szimbólummá lett. A nadrágszíj parcellák többnyire ugyan eltűntek, de nem a nadrágszíjak. A lurkókat a krampusz, a kukások és a tanácsi idézés után legvégsőképp ezzel fenyegetik, nem a televízió-nézéstől való eltiltással, ami manapság jutalomnak számít. Az ingerült szülők előtt szintén gyakran emlegetik a nadrágszíjat, amit ez idő tájt illene szorosabbra húzni. No, nem azért mintha valakinek a nadrágja lecsúszófélben lenne. Nálunk a nadrágszíj az egészséges táplálkozás és gondolkodás bevált jelképe. Mostanában legtöbb szó a zakókról esik. Mintha ingyen osztogatnák, mert sűrűn hallani, hogy ez is, az is zakót, netalán ruhát kapott. Labdarúgóink például a finn szabásúval büszkélkedhetnek, de valószínű a mellénnyel együtt levetik, hiszen októberre szovjet importból újabb zakó várható. A nagy öltözködésben még az sem zavarja őket, hogy a régi zsebeit elfeledik átfésülni, nem maradt-e benne valami. Pedig tudják, hogy a játékban a sípcsontvédő, mez és kötény mellett a zsebnek is fontos szerepe van. Lehet, hogy a közeledő hidegebb időre gondolnak már, amikor a ruhásszekrényből előveszik a bundákat is. A ruházkodás mind nagyobb szerepet tölt be a hétköznapokon is. Eddig jószerivel arra koncentráltunk, hogy a vasárnapi ünneplő frissen vasalt legyen, de amióta sokakat és gyakran ruháznak fel, többet adunk a hétfői, keddi göncökre is. Már egyesek an.y- nyira belejöttek az öltöztetésbe, hogy a pucér igazságot is pantallóba bújtatják, de eső után mindenféleképp dobnak rá egy köpönyeget. A divattal való lépéstartásnál még az sem szegi a kedvet, hogy nem olcsó a ruházkodás. Főleg a beruházások esetében, ahol hiába várnak az építtetők nyári vagy őszi kedvezményes vásárral, a kereskedők nem méltányolják ezeket az igényeket. Legfeljebb a kesztyűkészletből bocsátanak rendelkezésre speciális darabokat, amelyeket aztán a beruházók, kivitelezők, tervezők és lebonyolítók tetszés szerint dobálhatnak egymásnak. ősszel az egyéb ruhafélékről is sok szó esik. Például a vizes ruháról, amelytől — ha az ember nem a homlokán hordja — köny- nyen megfázhat, s egy-kettőre, nyakába varrhatják, hogy baját a vizes ruha nem rendeltetésszerű használata okozta. Ilyen gond előfordulhat a védőruhákkal s. A minap a salgótarjáni öblösüveggyár kemencéi mellett többen szemlélhettük az üvegfúvók formás védőruháját, ami nagyon praktikus, hazai alapanyagból készült, könnyen mosható. Mindössze egy alsónadrág, amely tökéletesen megfelel a negyven-ötven fokos hőség ellen. Az öltözködési divatra is érvényes a cirkuszigazgató bölcs mondása, hiszen gyakran érzi úgy az ember, hogy bolonddá teszi. A nyolc évvel ezelőtti ruhadarabokat már nem is restelli magára ölteni, hiszen amikor megfordulnak utána, azt hallhatja: milyen divatosan öltözködik. Még akkor is, ha esetleg folt akad rajta. Egyidőben azt is mondogatták: a foltos ruha nem szégyen, a rongyos ruha a szégyen. Nekünk pedig egyre kevesebb a rongyunk, néhány helyen úgy kell összekaparászni, hogy jusson a rongyrázásra, amely ez esetben nem a portalanítás fogalmát meríti ki, inkább mesés és borsos esté- lvikben, kacsalábon forgó kastélyokban testesül meg, a világ körüli utakról már nem is beszélve. Mindnyájan szeretünk öltözködakik közül a kisebbek tiltakoznak, ha az idősebbről maradó ruhadarabot próbálja anyu rájuk adni. Teljesen egyetértek velük. Mert bizonyára ők is hallották már: akinek nem inge, ne vegye magára! Szabó Gyula Kongresszusra készülnek Közös hazában A nyelvi, néprajzi határok igen gyakran nem esnek egybe a történelmiekkel. Különösen olyan zivataros his- tóriájú földön, mint a Kárpát-medence. Nem csoda hát, ha hazánk területén is szép számmal élnek más nyelvű, más kultúrát ápoló állampolgárok. Nógrád megyében huszonnégy községben élnek nemzetiségiek, vegyesen magyar ajkúakkal. Huszonkettőben szlovákok, kettőben németek. A vegyes községek lakosságának átlag harminc- hét-harminckilenc százalékát jelentik, összességben lélekszámúk meghaladja a tízezret. Ebben a huszonnégy községben a Hazafias Népfront szervezésében szeptemberben nemzetiségi falugyűléseket, illetve kibővített aktívaértekezleteket tartottak. A legtöbb községben kulturális szemlével kötődött egybe a rendezvény. Asszony- kórosok, irodalmi színpadok adtak kétnyelvű műsort, a legkisebbek, óvodások, iskolások léptek fel, hangulatot teremtve a közösség számára, hogy a beszámoló után hozzászólások szülessenek, közösen meghányva-vetve az eredményeket, a legfontosabb tennivalókat. A közérdekű, községfejlesztési témákon túl a hozzászólók elismeréssel értékelték a nemzetiségi könyvtárak utóbbi években tapasztalható jelentős gyarapodását. A tapasztalatok azt mutatják, ezek olvasottsága ott a legteljesebb, ahol óvodai, illetve iskolái nyelvoktatás is folyik. Ez azonban — főként az előforduló kis létszámok miatt — nem mindenütt olck hatc meg kielégítően. Míg az olvasás elsősorban a fiatalok időtöltése, az idősebbek az összegyűjtött szlovák és német hagyományokat ápolják, gyűjtik azok tárgyi emlékeit, s a szellemieket is, a dalokat, játékokat. Ez utóbbiakat aztán öntevékeny csoportok mutatják be. Egyik legnépszerűbb a legéndi ezek közül, ahol a menyecskekórus kérte, újítanák fel a művelődési házat, hogy méltó körülmények között próbálhassanak. szerepelhessenek. Ugyanebben a községben vetették fel, hogy a budapeti szlovák gimnázium kollégiumi feltételeit javítani lehetne. A rétsági járásban kis múzeumra való anyag gyűlt össze. Épületet keresnek, s létrejöhetne egy „testvére” a bán- ki szlovák tájháznak. Csak néhányat említettünk a sok felvetődő kérdésből, mely mind tükrözi, hogy a nemzetiségi politika megyénkben — a párt politikájának szerves részeként — a mindennapos munka folyamatában a fejlett szocializmus építésének fontos követelményeként hangsúlyt kap. Erről tanúskodnak. nemcsak a i kétnyelvű feliratok, a könyvtárak, a kulturális csoportok, hanem a lassan országos hírnévre szert tevő megyei nemzetiségi napok, az eddig kétszer megrendezett ifjúsági nemzetiségi olvasótábor és sok egyéb eredményünk. Nem lesz tehát okuk szégyenkezésre azoknak a küldötteknek, akiket ezeken a gyűléseken a résztvevők megválasztottak. Öle huszonnégyen képviselik a Nógrádban élő nemzetiségieket, a novemberben megrendezendő kongresszuson,' ahol nemzetiségenként értékelik az elmúlt esztendő eredményeit és meghatározzák a következő kongresszus sig teljesítendő feladatokat^ Nemzetiségi lakosságunk képviselői remélhetőleg gazdag tapasztalatokkal térnek vissza az országos fórumról, s azokat hasznosítva,1 közreadva segítenek abban, hogy egymás mellett, egymás hasznára minél többet, minél értékesebbet tegyünk közös hazánkban. — B. — Fotópályázat bányai dolgozóknak A Nógrádi Szénbányák szakszervezeti bizottsága a bányász kulturális és sporthetek alkalmából Szocialista módon dolgozni, élni, tanulni címen fotópályázatot hirdetett a vállalatnál dolgozók számára. A vizuális kultúra, ízlés fejlesztését szolgáló pályázat Brigádélet, illetve Szabad idő című kategóriájában az öt-öt legsikeresebb alkotást jutalmazzák, míg a hatodik díjakat a közönség szavazatai alapján ítélik oda, A pályázóknak műveiket a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház címére kell november 15-ig beküldeniük, s a munkák elkészítéséhez — kérésre — a kultúrház fotó- szakköre szakmai és technikai segítséget is nyújt. A szakemberek által zsűrizett és elfogadott felvételekből a bányász közművelődési intézmények kiállítást rendeznek. Áss alultáplált Afrika Tanzániában tárgyal a FAO (az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) Afrika élelmezési problémáival foglalkozó regionális konferenciája. 1969. és 1971. között 400 millió ember volt alultáplált a földön, 1974-ben már 455 millió ember éhezett. Különösen aggasztó a helyzet a „fekete kontinensen”. Eduai Szamua, a FAO főigazgató, szerint a 17 afrikai országm a szárazság az árvizek, sá kajárás és a háborúk okoz súlyos élelmiszer-deficitt kell szembenézniük. Vajc enyhülést hoz-e az égető a rikai élelmezési gondokra í a regionális fejlesztési tér amelyet a konferencia as; talára előkészítettek? NÓGRÁD — 1978. október 1., vasárnap
