Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

Nógrád Időben látott napvilágot ebben az esztendőben a Nóg- rád megyei Múzeumok Év­könyve (IV. évfolyam 24/1978) a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában. A szerkesztést Domon­kos Alajos végezte. Az évkönyv hű tükre a múzeu­mokban folyó tudományos munkának, publikációi repre­zentálják azt a sokrétű tevé­kenységet, amely a tudomá­nyos kutatásban jelenleg fo­lyamatban van- Természete­sen, ezek szakmai értékelése nem jelen cikkünk feladata, örömmel jegyezzük meg azonban azt. hogy ez a tudo­mányos tevékenység sokrétű és változatos. Az évkönyv a múzeumi és műemléki hónap legfigyelmetkeltőbb megyei kiadványa, hosszú időre al­kalmat nyújt a szakmának az elemző munkára, az olvasó­nak az ismeretszerzésre. Három fő részből áll, leg­gazdagabb fejezetét a tanul­mányok alkotják, változatos az arcképcsarnok, sokrétű a múzeumok életét bemutató hírcsokor is. A kilenc tanulmány közül elsőnek Praznovszky Mihályét említjük Krúdy Kálmánról (1832—1861), amely a Krúdy- jubileum idején adalékokkal szolgál a Krúdy család nóg­rádi ágának történetéhez. Amint azt a tanulmány szer­zője írja, a Krúdyak nógrádi eredetűek, 1849. után Krúdy Gyula, az író nagyapja ke­rült el a megyéből- A család egyik ága így szabolcsi lett, s az író már Nyíregyházán szü­letett 1878. október 21-én. De mindig is sok szál fűzte öt Nógrádhoz, amint az írásai­ból is kitűnik. A terjedelm-'S * mindvégig olvasmányként is ntcgifci Múzeumok Évkönyve izgalmas tanulmány, bár első­sorban Krúdy Kálmán életé­nek nyomonkövetésén ke­resztül, valójában a Krúdyak életéről szól. Krúdy Kálmánt ..úri Rózsa Sándornak” is ne­vezték, aki a szabadságharc bukása után nem tette le a fegyvert, s mindig az, emig­rációban élő hazafiakat segí­tette a rablott pénzzel. Alak­ja az irodalomban legköny- nyebben hozzáférhetően Mik­száth Kálmán kisregényében és Krúdy Gyula pár elbeszé­lésében él­Szvircsek Ferenc két tanul­mánnyal szerepéi az évkönyv­ben. Az egyikben az üveg­gyári munkások életviszonyai­nak és politikai mozgalmai­nak alakulását vizsgálja Nóg­rád megyében. Másik tanul­mánya a losonci bőrgyárról 6ZÓ1 (1845—18541. Ez utóbbi különösen érdekes adatokat szolgáltat Nógrád megye ipartörténetéhez, amennyiben ez a nevezetes nógrádi ipar, — a bőripar — üstökössze- rűen villant fel és hunyt ki, s az irodalomban viszonylag kevés adat áll rendelkezésre róla. ­A nógrádi bányamunkás­ság 1900. és 1919. között fon­tos szerepet töltött be a ha­zai szénszükséglet megterem­tésében, de az osztállyá szer­veződő proletariátus küzdel­meinek irányításában is. Er­ről tanúskodik Molnár Pál „Adatok a nógrádi bánya­munkásság létszámának, ösz- szetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900- és 1919 kö­zött” című tanulmánya. Belitzky János a palócföld kora középkori településföld­rajzához és történetéhez tesz újabb észrevételeket és felté­telezéseket közölt írásában. Ezúttal csak a palócföld egy részének, a kora középkori országvédő gyepűk övezetének 1241. előtti lakosságával fog­lalkozik. Horváth István a zelenei jobbágyok 1825-ös megmoz­dulásáról ír. Mint ismeretes, Megtöretés címmel korábban a szécsényi helytörténeti mú­zeumban mutatták be azt a történelmi-képzőművészeti ki­állítást, amely e témát kíván­ta közel hozni a nagyközön­séghez, Czinke Ferenc, Mun- kácsy-díjas, érdemes művész­nek a jegyzőkönyvhöz készült rajzaival. Balázs László a Rimamu- rány-salgótarjáni Vasmű sal­gótarjáni (acélgyári) népisko­lájának történetéhez közöl adatokat, s mutat rá össze­függésekre (1870—1920). Zó­lyomi József a Mailáth-urada- lom cselédeinek lakáskultúrá­ját dolgozza fel tanulmányá­ban a két világháború között- Szathmáry László tanulmánya pedig a szécsényi foramen magnum-trepanált koponyá­val foglalkozik, beszámol em­bertani vizsgálatának eredmé­nyeiről. Az arcképcsarnokból Leb- lancné Kelemen Mária Kom­játhy Anzelm életéről és mun­kásságáról, Kerényi Dániel id. Noszky Jenőről, Vonsik Ilona Bojtos Sándorról, Kecs­keméti Tibor Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona dr. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai­ról ír. Az idei évkönyvet haszon­nal forgathatják közművelő­dési, közoktatási intézménye­inkben, előkelő helye lehet az olvasók könyvespolcán is. T. E bevitelt az „ingázás'' Közoktatásról Magyarnándorban Mi történt a közoktatás-poli­tikai párthatározat megjele­nése óta, mit mutat a mai helyzet, milyen feladatokat hordoz Magyartiándorhan? — a napiokban községi párt­vezetőség majd párttaggyűlés témája volt ez a községben. Giebiszer Gáborné iskolaigaz­gató beszámolója az eredmé" nyékéit és gondokat a határo­zat legfontosabb célkitűzései tükrében vizsgálta. Kevesebb bukás Nagy lépéseket tettek a tan­kötelezettségi törvény végre­hajtása érdekében az elmúlt időszakban. Évek óta nincs felmentett tanulójuk minden tanköteles korú gyermek isko­lába jár. Tavaly egy tanuló maradt osztályozatlán, egy fő nem végezte el tizenhat éves korig az iskolát. Csak né- hányan váltak túlkorossá — ebben szerepet játszik a tan­évvesztés nélküli továbbhala­dás bevezetésének sikere. Sokat javultak a személyi feltételek: a tizenhat főállású nevelő között teljesen képesí­tés nélküli nincs már, másod-, illetve harmadéves hallgatók a diplomával nem réndelke- zők. A nevelők mindent meg­tesznek a szakosan leadott órák arányának javításáért: vállalják az „ingázást” is töb­ben, hogy a tagiskolákban is mind teljesebb legyen a sza­17.40: ETŰDÖK BÉKÉBEN Másfél évtizede működik a Pécsi Balett együttes. A tár­sulat kézdettől fogva helyt ad az új, modern, friss balett­tendenciáknak, kezdeménye­zéseknek. Már régóta úgy te­kintünk rájuk, mint a mai magyar táncművészet legele­venebb képviselőire. Közös alkotó munkájukat nemcsak idehaza, de külföldön is elis­merik. Nagy részük van e rangos hely és megbecsülés, hírnév kivívásában az első, úttörő munkára vállalkozott szóló- és kartáncosoknak. Minden eredmény velük és kos oktatás. Csak három szám­adat: az előző évben 67,4 szá­zalék, idén 89,2 százalék (!) — a következő tanévben, amen'nyiben a személyi állo­mányon belül változás nem történik (csupán annyi, hogy végeznek továbbtanulók) 93,3 százalék lehet. A bukás csökkentése érde­kében sokat tettek, tudatos, konkrét; tervezéssel tanuló- csoportokra, egyénekre lebon­tott differenciált foglalkozás­sal segítve a gyengébb tanu­lóknak. 7 estnevelés — fólia alatt Mindezt nem éppen a leg­jobb körülmények között. Igaz ugyan, hogy az alapvető eszközökből biztosított az ellátás, de az iskola kicsi, szűkek, a tantermek, szaktan- termek kialakítására a jelen­legi feltételek mellett gon­dolni sem lehet. A bekörze- tesítés nyomán (Debercsényből és Cserhát.halápról teljesen „átjött az iskola”) a gyerekek létszáma 250-re nőtt. A har­madik-negyedik osztály dél­után jár. A jövő évi várható osztálybontás után megoldást kell keresni, hogy ne szűnjék meg az iskolaotthonos forma 1—2 osztályban. Köziségi vi­szonylatban itt vezették be el­sőkéit a megyében ezt — nem általuk valósult meg. Alkotó- szellemű együttműködésük nélkül sohasem születhetett volna meg a Pécsi Balett. Az első vonalban mindig ott láthatták Uhrik Dóra balett­táncosnőt is, akiről ma este mozaikszemcsék összerakásá­val portrét- és táncfilmet te­kinthetnek meg a televízió­ban- Uhrik Dórát a kritika mint az együttes kiváló mű­vésznőjét tartja számon. Azok közé tartozik, akik leginkább magukkal ragadják minden alkalommal a nézőhallgatósá­got. A balettmozaikokat Eck Imre rendezte. szeretnének visszalépni, a pozitív pepagógiai tapaszta­latokat nyújtó nevelési formát megszüntetni. Ugyancsak a megyében első község volt Magyarnándor, ahol fóliasátort állítottak fel a testnevelési órák színteréül. A kissé szokatlan építmény — bár csaik szükségmegoldás­nak tekintik — jól bevált. A gyerekek és a szülők szá­mára egyaránt fontos kérdés a napközis ellátás. Társadalmi kapcsolatok A közoktatás-politikai ha­tározat és az annak szellemé­ben született új nevelési do­kumentumok megvalósítása nem csupán az iskola ügye. Tudják ezt Magyarnándorban is: csak a családdal, a helyi gazdasági egységekkel és köz- művelődési intézményekkel együtt tudnak komplexen ne­velni, oktatni- Néhány pél­dát érdemes idézni a gyakor­latból. Bár megszűnt a szülők iskolája forma, az iskolán belül felkészülten, tartalmas előadásokkal a szülői értekez­leten tájékoztatják a szülő­ket az új pedagógiai eljárá­sokról, a nevelési dokumentu­mok bevezetésével kapcsola­tos kérdésekről, az egységes nevelés érdekében. Az álla­mi gazdasággal együttműködé­si szerződést kötöttek, amely­nek elsőrendű célja a pálya- választás segítése, a munká­ra nevelés gazdagítása. Asz­talos, mezőgazdasági gép­szerelő, és autószerelő-szak­kör indult, osztályokra lebont­va szervezték meg az üzem- látogatást, az ÁG. tanszerse­gélyt biztosít a rászorulók­nak. ’ A beszámolót kísérő hozzá­szólásokból is kitűnt: már tár­sadalmi ügy valóban a neve­lés. A pedagógusok élet- és munkakörülményeinek, javí­tásáról, a hátrányos helyzetű­ek differenciált neveléséről, a bekörzesített falvakban élők­nél tett családlátogatásokról, a világnézeti nevelés lehetősége­iről egyaránt szóltak — a fel­adatokat értően, azokkal, egyetértve. Érdemes volt e fórumok elé vinni a témát. G. K. M. A NÓGRÁD — 1978. október 3N3., szombat Mai tévéaján latunk Színházi esték Nem felünk a farkastól Kezdődik Martha „hűtlenkedhctnékje” (Jobbról balra: Margittay Ági, Pogány György, Vég­vári Tamás, Szoboszlai Éva.) Balgaság lenne bármiféle ból kísérletet is tenni a címben bői jelzett farkas szimbólum-fo­galmának meg- netán kifejté­sére. A próbálkozás minden­képpen csak hipotétikusan el­fogadható magyarázatot ered­ményezne. Különben is nem a farkas jelentése — bár az emberi együttélés zsákutcáit, veszedelmeit, az emberi kap­csolatok általánosságban ér­telmezhető fenyegetettség-fe­nyegetéseit érzem elsősorban benne — az érdekes, hanem maga az a tény, hogy Edward Albee kamaradrámájának sze­replői félnek tőle. Mind a né­gyen, jóllehet ezt csak egye­dül Martha, az ötver körü­li feleség vallja be szavakban is, a darab befejezéseként. Talán ez az önmagával való bátor szembenézésképesség birtoklása az oka annak, hogy nem hagy nyugodni a gondolat: ez a klimaxos rin- gyó-feleség az egyedüli, egyér­telműen rokonszenves figu­rája ennek a pesszimisztikusan ábrázoló, belső meditációra és önértékelésre késztető szín­darabnak. Martha, ez a vas­kos, testét-lelkét alkoholban fürdető, szeretetért üvöltő nő­személy, aki „hűtlenkedhet- nékjeivel” is csak mindegyre üresebb és kifosztottabb lesz, férje értékét jobban megértő, belé kapaszkodó; akit«— a sza­vakkal ugyan ki nem mondott, de az összefüggésekből két­séget kizáróan kiérezhető — meddősége sodor bele mind beljebb és mélyebbre a há­zastársak csaknem negyedszá­zados együttélése alatt ki­alakult, sajátos szabályokat kiérlelt, egymást tépő-szagga- tó, kegyetlen játékba. Ennek az egymást leleplező játéknak még egy másik érett — mond „háziasszonyhentergető- vendégriasztóból me­lyik együttes kerül ki győz­tesen. Albee-nak nincsenek illúziói az emberrel, sem az időseb­bekkel, sem a fiatalabbakkal szemben. Ügy láttatja és fo­gadtatja el a nézővel hőseit, amilyenek — amilyenek va­szeretnek gyűlölve és gyűlöl­nek szeretve, meggyőző hite­lességgel formálják meg szín­padi alakjaikat. Margittaynak elhiszi a néző, hogy — minden más látszat ellenére —■ Marthát egyedül George te­heti boldoggá, hogy valami valahol, valamikor elpat­tant kettejük életében, s há­KoIIégák cs ellenfelek (Pogány György és Végvári Tamás) gyünk, lehetünk mi emberek a különféle élethelyzetekben. S tulajdonképpen ezzel az il­hatnám felnőtt — résztvevője lúziótlan látásával nyitja tág­van: George, a férj, az egyéb' ként hajlamában, eredendően is csökkent szakmai és köz­életi ambíciójú egyetemi tör­ténelemtanár Egyedül ő — és csakis ő lehet — a megke­seredett asszony igazi partne­re, boldogságförrása, ahogyan azt Martha is beismeri. A fiatal párocska, a 30 éves tör­tető biológus és tyúkeszű fele­ségének kettőse csupán eszkö­ra a mi szemünket is: csak az őszinteség — mégha olykor súlyos sebeket is ejt a má­sikon — teheti tartóssá a fér­fi-nő kapcsolatokat. Paál István elmélyült rende­zése a drámának ezt az alap- gondolatát bontja ki finom, színészeit is visszafogottság­ra into eszközökkel. A Nem félünk a farkastól pszicholó­giailag gondosan felépített zül szolgál arra, hogv Albee előadás, minden mozzanatnak megmutassa a nézőnek a kü- ‘jelentősége, érthető jelentése lönböző erkölcsi és emberi ér­tékek közötti különbséget; hogy rávilágítson jelenség és lényeg, látszat és valóság el­térőségére. Mert hiába a fiatal házasok udvarias kapcsolata, gyakori ölelkezése, „igendrágá- mozása”, ha ebben a házas­társi együttélésben hiányzik az emberség kovásza, a nyílt­ság és őszinteség, a másik tel­jes, makulátlan vagy esendő voltában való érzékelése. Ak­kor e viszonyban minden cse­van, számomra egyet kivéve: az előadás eleji és végi elsö­tétített színpadképet. Ennek indokát máig nem találom. Mindezt leszámítva azonban, teljesen közérthető az előadás, a rendezés és a főszereplők színészi remeklése folytán mindvégig élvezetes. Paál Ist­ván továbbra is igényes ren­dező, olyan, amilyennek első szolnoki színpadra állításában, Bulgakov Az álszentek össze­esküvésében megismertük. Tartalmat tud adni még egy falhoz lekedetet a kiszámítottság, a kimértség ural. Az idősebb pár hanyagul puffra vetett, kapcsolata sem ideális ugyan, rúgott pongyolának is. de ezerszerte emberibb és Az idősebb házaspár szere- őszintébb a fiatalokénál, s így pében Margittay Ági és Vég­pillanatig sem lehet kétséges, vári Tamás sokáig emlékezetes volt. hogy ebből a hajnali ivászat- alakítást nyújt. Eszményien zukba költözött a félelem) Egyenletesen jó teljesítmény­nyel rukkol ki a meghívott vendégként játszó Végvári Ta­más. Ennyi méltósággal, til­takozni rest beletörődéssel el­viselni egy felszarvazást, mint az általa megformált férj, még nem láttam. Szánom, gyűlö­löm és megvetem. Sokszínű játéka ezt a sokszínű érzést eredményezi a nézőben. S mindketten jól megértették a rendezői koncepciót: úgy játsszák el a drámát, hogy a benne rejlő komikumot is en­gedik élni. A főiskolát frissen végzett Szoboszlay Éva sikeresen bir­kózik a feladatával, de csupán az ostobaságot tudja pontosan érzékeltetni, az alattomos ra­finériát már nem. Pogány György a írásokon átgázolni is kész, ifjú biológus szerepét túlságosan erőtlenre „hang­szerelte”, meglehetősen dara­bosan jelenítette meg a figu­rát. Szlávik István jelmezed és díszletei híven szolgálják a rendezői koncepciót, beleille­nek az előadásba. A közelmúltban átszerve­ződött szolnoki színház salgó­tarjáni premierje több mint ígéretes — elementáris élmény Sulyok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom