Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

íöó ríwfvev5rel Béke és barátság különvonat a Szovjetunióba Az IBUSZ szervezésében béke és barátság különvonai indul idén is a Szovjetunióba, Nógrád megyéből. Dr. Insti- tórisz Andrásnak, a salgótar­jáni IBUSZ irodaigazgatójá­nak tájékoztatása szerint, régi hagyomány ez már, s ün­nepi alkalom az utazási iro­da számára csakúgy, mint az utasoknak. Igen, pár nap múlva Nógrád megye terme­lőüzemeiből, -szövetkezetei­ből, intézményeiből jutalom­ra érdemes dolgozók indul­nak ismét a Szovjetunióba, a barátság társasutazásra. Ezek az utak jó szolgálatot tesznek, általuk már eddig is sok ezren ismerkedtek meg a világ első szocialista álla­mával és népével a közvetlen találkozás révén. Bár szinte villanásnyiak a találkozások, mégis életre szóló élmény a világhíres történelmi helyek és emlékek megtekintése, a mai építőmunka arányainak és ütemének érzékelése, nem utolsósorban pedig a szovjet emberekkel való találkozás. Ebben az évben a béke és barátság különvonat novem­ber 3-án indul Salgótarján­ból a Szovjetunióba, s no­vember 14-én érkezik majd vissza. A meglátogatandó vá­rosok Kijev, Leningrád, Moszkva. A program gazdag­nak ígérkezik oly annyira, hogy ezúttal nem is részletez­zük, a résztvevők kezében már ott van. lehet tanulmá­nyozni készülve az útra. Ki­emelkedőnek ígérkezik az a baráti találkozó, amelvre november 7-én, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom évfordulóján kerül sor Leningrádban. Kik utaznak e különvonat- tal ? Munkájukat eredménye­sen végző dolgozók, mun­kások, termelőszövetkezeti tagok, alkalmazottak Nógrád minden részéből, a Nógrádi Szénbányáktól, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemektől, a Lampart ZIM salgótarjáni gyárából, a salgótarjáni üveg­gyárakból csakúgy, mint pél­dául a pásztói Béke Tsz-től az érsekvadkerti, a nézsai ter­melőszövetkezetekből, hogy csak néhányat említsünk. Legtöbb helyről a korábbi években is többen utaztak így a Szovjetunióba, s élménye­ikről mindig szívesen beszél­nek. Hogyan készülnek most a dolgozók az útra? A Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe látogattunk el, ahonnan a szakszervezeti bi­zottság ezúttal négy dolgozót jutalmazott ezzel az úttal. (Elmondták, idén összesen 43 külföldi utat vettek meg az IBUSZ-tól, a vállalati kül­földi jutalomüdüiéseket így oldják meg.) A négy dolgozó: Hollandi László villanysze­relő, a szállítástól, Papanitz Istvánná számviteli főosz­tályvezető-helyettes, Márton Tiborné készárúkönyvelő és Dudás Ferenc nyugdíjas, aki korábban a hengerműben dol­gozott, s jelenleg a vasas nyugdíjasbizottság tagja, o szervezett rvugdíjasok ügyei­vel foglalkozik. Utazik a Márton család, a feleség jutalomból, s úgy döntöttek otthon, a férj útiköltségét szívesen vál­lalják, hogy együtt lehessenek ezen a felejthetetlennek ígér­kező úton. — Igaz, voltam már két alkalommal a Szovjetunió­ban, de csak a közeli Ung­■ váron, a Hazafias Népfront szervezésében — mondja Márton Tiborné. — Ezek rö­vid, pár napos utak voltak, egy kis városnézéssel. Vol­tam a szakszervezettel egy pozsonyi úton is. Mégis 28 év alatt ez az első külföldi jutalomüdülésem, s az út olyan szépnek, tartalmasnak ígérkezik, amilyen csak egy első igazán nagyszabású kül­földi utazás lehet. — Mire számít leginkább a rengeteg látnivaló közül? — Sokat beszélgetünk erről otthon. Éppen mondtam, le­het, az lesz a legemlékezete­sebb, hogy egy őrségváltást láthatok a moszkvai Vörös téren. Elhatároztuk, hogy egyetlen egy programot sem hagyunk ki. Egyéni programot nem tervezünk, elsősorban üdülni, pihenni szeretnénk ezért is megyünk együtt.. Fér­jem sem volt még a Szovjet­unióban, csak a fiunk, a KISZ-szel. — Mi kerül a bőröndbe? — Ez gondot okoz, Beszél­tem olyanokkal, akik mái jártak a Szovjetunióban no­vemberben. Azt mondják gyakran már hó is van. Ezért csizmában, meleg ruhában megyek. Ha meleg lesz, le le­het vetni, de fázni nem sze­retnék. A béke és barátság külön­vonat küldöttsége egyik tag jaként Márton Tiborné is vi­szi a kohászati üzemek dol­gozóinak jókívánságait a Szov­jetunióba, a forradalom ün­nepe alkalmából. T. E. Felaöpetényt hépviseli Kisközség a dombok között Ágnes a nemzetiségi kongresszusra készül. Felsőpetény kellős közepén hatalmas markológép. Mellet­te földkupacok. Emberek dol­goznak pufajkába öltözve, a dombok közül már hasít a szél. Híd épül a Békás-pata­kon. A mostani az útkanyar karéjában keskeny, korszerűt­len, csak elcsúfítja a falút. Az újat oly módon csinálják, hogy egyúttal „levágják” a tettek”- Ha megállók terefe­rélni, csak szlovákul folyik a szó. A felsőpetényi gyerekek al­só tagozatosként a falujukban tanulnak, mire felső tagozato­sok lesznek, Nőtincsre járnak át az ottani nagy iskolába. A gyerekekben is benne él a hagyományszeretet, a régi ér­tékek megbecsülése. A pe­gítségével, játékos formábari foglalkozom a kicsikkel- Na­gyon szeretik az összejövete­leket, olyannyira, hogy a múltkor az egyik mesét el is játszottuk. Felsőpetény régi község- Ügy tartják, hogy ezerkétszáz körül alapították. A szlovák családok valószínűleg a tatár, meg a török pusztítás után te­lepültek ide. Megkérdezem Vidovszky Ágnest, amennyi­ben szót kapna a budapesti kongresszuson, mit mondana el szülőfalujáról, hogyan mu­tatná be a dombok közötti községet. — Elmondanám, hogy Fel­sőpetény társközség, a közös tanács Nőtincsen van. Van a falunkban egy ásványbánya, amely sok családnak ad ’ke­nyeret. És a termelőszövetke­zetben dolgoznak még. Van, aki eljár Vácra, Romhányiia. Az Almássy grófok egykori kastélyában nevelőotthont rendeztek be, ahol valóban otthonra lelnek a rászoruló gyerekek. Üj a ,könyvtárunk- A magyar nyelvű kötetek mel­lett sok a szlovák könyv, felé Jól szerepelt Nógrád megye Sátoraljaújhelyen 1978. október 20—21—22-én, munkába, és így a verseny Sátoraljaújhelyen rendezték mozgalommá szélesedjék, meg az „Édes anyanyelvűnk” hogy a középiskolából kike- országos versenyt, melynek rült tanulók megnyilatkozá- célja a szóbeli kifejezőkész- saiban nyelvünk valóban ség fejlesztése. gondolataink kifejezésének A zsűri elnökének, Demo eszköze legyen, ne szolgál- Lászlónak 'Szávái" "gSéflnr SZ "tasSU- a ' göndolaittalanság,’ a fontos, hogy a tanulók lo- avagy a zavaros gondolatok gikusan felépített, a magyar elleplezését. Ebben az érte- nyelv szabályainak megfele- lemben a verseny fontos lő, világos mondatokban fe- társadalmi feladatot tölt be, jezzék ki. magukat. Nem hiszen szocialista társadal- várnak szépirodalmi stílus- műnk aktív közéleti embere ban fogalmazott előadásokat, csak az lehet, aki meri és még kevésbé üres, szépelgő tudja véleményét a nyilvá- frázisokat. nosság előtt érthetően és ha­A verseny életrehívói és a tásosan kifejezni, tanulókat felkészítő táná- A háromnapos eseményso­rok azt szeretnék elérni, hogy rozat elő napján a tanulók minél többen érezzék az írásbeli feladatlapot oldot- anyanyelv művelésének fon- tak meg. A második napon tosságát, minél többen kap- került sor a szóbeli fordu- csolódjanak be az előkészítő lóra. „A gondolat megörökí­A Góbi-sivatag és az idegenforgalom A Góbi déli része sokak képzeletében —, akik nem lát­ták — úgy él, mint egy forró és végtelen sivatag, tenger­nyi homok az élet legcseké­lyebb jele nélkül... Valóban, a Góbi déli ré­szére jellemző mindaz, ami a sivatagok sajátja — tenger­nyi homok, zöld oázisok, dé­libáb. De nem ez az, ami el­sősorban vonzóvá teszi a tu­risták számára, hanem egye­dülálló növény- és állatvilága: olyan ritka állatfajok talál­hatók itt, mint az akulán, a mazaláj (góbi medve),, hava­si párduc, leopárd, szajgak. A Góbinak ezen a részén több mint 300-féle növény is talál­ható. Gazdag és változatos Mon­gólia természeti világa. De, ami a legvonzóbb a műszaki­tudományos forradalom ko­rában az az, hogy az ország­nak számos olyan zuga van, ahol még nem járt ember. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész ország egy óriási ter­mészetvédelmi terület. A Mongóliába látogató kül­földi turisták nemcsak*a cso­dálatos tájakkal, a változatos természettel ismerkednek meg, hanem a múlt emlékei­vel és a jelen vívmányaival is. Nagyon sok látogatót vonz az Ulánbátortól 450 kilomé­terre délnyugatra fekvő ősi mongol főváros — a Kara­Korum, amely a XIII—XIV. században volt az ország kul­turális és gazdasági központ­ja. Nem messze a régi fővá­rostól található a XVI. szá­zadban épült buddhista Er- dene-Dzu kolostor. Luvszandasnak, a mongol „Zsulcsin” utazási iroda ve­zérigazgató-helyettesének sza­vai szerint évről évre nő az érdeklődés Mongólia iránt, az utóbbi három évben az ide­genforgalom majdnem meg­duplázódott. A világ minden tájáról érkeznek turisták — a Szovjetunióból és az NDK- ból, Magyarországról és Len­gyelországból, Csehszlováki­ából és Jugoszláviából. Jön­nek a nyugatiak is: osztrákok, angolok, hollandok, dánok, norvégek, spanyolok, mexi­kóiak, amerikaiak, nyugatné­metek. .. Többségük azzal az elhatározással hagyja el az országot, hogy egyszer még újból visszatér. A jelenlegi mongol idegen- forgalom méretei ugyan egye­lőre jelentéktelenek az euró­pai országokéhoz képest, a fejlődés azonban rendkívül gyors és sokat ígérő. A jövő­ben új létesítmények építé­sével jelentősen növelni kí­vánják az idegenforgalmat, hogy jobban ki tudják elégí­teni a jelentkező külföldiek igényeit. lése” című kisfilm megte­kintése után háromperces előzetes ismertetést, élmény- beszámolót, filmkritikát vagy szakköri kiselőadást kellett tartaniuk a könyv­nyomtatásról, a könyvek sze­repéről. 'Bár imtVáHKér.r ver­senyző szóbelijét hallgat­tuk végig, mégis érdeklődés­sel tudtunk figyelni, mert, ugyanarról a témáról egyéni­en szóltak. A zsűri elnöke értékelésé­ben hangsúlyozta, hogy a verseny színvonala évről év­re emelkedik. A versenyzők tudásában az utóbbi évek­ben csak árnyalatnyi különb­ségek voltak, ezért a bíráló bizottság nem állapított meg egyéni helyezéseket, hanem tizes csoportokba sorolta a legjobbakat. Megyénket két tanuló kép­viselte: Ocsovai Hilda a szé- csényi Nógrádi Sándor Gim­názium és Mezőgazdasági Szakközépiskolából és Pász­tor Antónia a balassagyarma­ti Balassi Bálint Gimnázium­ból. Mindketten a mezőny jobbik felében végeztek. Pásztor Antónia a második 10 között könyvjutalomban és a bíráló bizottság külön elis­merésében részesült. Az okleveleket és a díja­kat Kazinczy Ferenc emléké­nek is tisztelegve október 23-án Széphalmon ünnepé­lyes keretek közt — Péchy Blanka érdemes művész­nek, a bíráló bizottság dísz­elnökének jelenlétében adták át. Rozmán Vilmosné tanár ~f*r Vidáman játszanak a gyerekek az óvoda udvarán. sokat szidott kacskaringót. Igaz, egy házat le kell bon­tani, de a műút egyenesen szalad tovább . . • Mindezt Vidovszky Ágnes -mondja, amíg a falut járjuk. A fiatal tanítónő Felsőpetény kongresszusi küldötte. Kép­viseli faluját a szlovák nem­zetiségi tanácskozáson. Ágnes harmadéves a szege­di Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar—szlovák sza­kán. Amikor Vácon leérettsé­gizett, választania kellett, ho­gyan tovább. Nem gondolko­dott sokáig. Igaz, először nap­pali tagozatos egyetemista szeretett volna lenni. Nem vették fel. Elment a falujá­ba tanítani- Az iskolában egyébként is kerestek olyan nevelőt, aki szlovákul tanítja a gyerekeket. — Honnan a nyelvtudása? Ágnes elmosolyodik. — Felsőpetényben mindez könnyen jön. Nemzetiségi község a miénk, sok a szlo­vák család. Rámragadt. Ott­hon a szüleim, a testvéreim is beszélik a szlovákot. Az is­kolában „tanultam én magam is. Meg a szomszédok. Főleg az idősebb asszonyok „segí­dagógusok és szüleik segítsé­gével nagyon szép kis házi múzeumot hordtak össze. Az iskolában polcokra tették a köcsögöket, a régi használati tárgyakat, a hímzett pruszli- kokat, kendőket, főkötőket. Előtte a rokka, amely már valóban csak emlék a mai is­kolásoknak. A nemzetiségi községekben gyakori téma az anyanyelvi oktatás, a szlovák hagyomá­nyok ápolása. — Mit. tettek ezért Nógrád megyének ebben a csücské­ben? — A gyerekeink tanulnak szlovákul, ezt már említettem, a könyvtárban pedig hetente egy alkalommal anyanyelvi klubot rendezünk. Itt a me­se, a lemezek, a diavetítő, a szlovák versek és énekek se­nőtteknek, kisgyermekeknek egyformán. Az iskolások haza­viszik a mesekönyveket és azt olvassák. A nagymamának, meg a szüleiknek is. Sok új ház épül, az óvoda környékén egész utcasor. Az óvodánkra mindannyian büszkék va­gyunk. Kényelmes, barátságos, olyan, hogy sok falu megiri­gyelhetné. Korszerű az egész­ségházunk, a művelődési ott­honban KISZ-klub fogja ösz- sze a fiatalokat- Alkalman­ként szlovák nyelvű filmeket is vetítünk. Azt is elmonda­nám, hogy aki becsületesen dolgozik, legyen magyar anyanyelvű, vagy szlovák, boldogul, mert nálunk a mun­kája után értékelik az em­bereket . . . Csatai Erzsébet KISZ—KOMSZOMOL találkozó az SKÜ-ben Az SKÜ nagyüzemi KISZ- bizottsága és a helyi MSZBT-tagcsoport meghívá­sára a KOMSZOMOL közel­gő 60. évfordulója alkalmá­ból — 3 tagú KOMSZOMOL- küldöttség látogatott a kohá­szati üzemekbe. A küldöttség tagjai: Olga Kokorina, Alakeszandr Fő- min és Alekszahdr Ivaskin délelőtt .megtekintették a vállalatot. megismerkedtek a kohászfiatalok munkakö­rülményeivel, a vállalat ter­mékeivel. Délután a Kohász ifjúsá­gi klub látta vendégül a szovjet delegációt és a vál­lalat KISZ-fiataljait. Laka­tos József KISZ-titkár kö­szöntötte a vendégeket, hang­súlyozta, hogy a találkozó ré­sze annak az ünnepségsoro­zatnak, mellyel a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség testvérszervezetét, a lenini Komszomolt köszönti 60. születés­napján. Ezt követően a szovjet fiatalok válaszoltak a a magyar fiatalok kérdéseire, tájékoztatták a KOMSZO- MOL-védnökségekről, a Baj- kál—Amúr vasútvonal épí­téséről. Az iskolások házi múzeuma. (Bábel László felvételei) ] NÓGRÁD - 1973. október 28., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom