Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
Munka« kulturált hetek Bemutatkozóit a rétsági járás iJM A Börzsöny táncegyüttes fiataljai örömmel üdvözöltük a II. salgótarjáni munkás kulturális hetek szervezőinek azt az ötletét, hogy átlépve a város határait, módot találtak arra, hogy Salgótarján dolgozói a megye járásainak kulturális életébe is bepillantást nyerjenek. Egyetértünk azzal is, hogy — a rendezvénysorozat céljának megfelelően — a programok többsége a gyárak, üzemek kultúrtermeiben, vagy ahol erre nincs lehetőség, ott a munkahelyek közelében levő művelődési intézményekben kerül lebonyolításra. Legfeljebb azt sajnáljuk, hogy néhány színvonalasnak ígérkező, szélesebb körben is érdeklődésre számottartó rendezvény — ily módon —, kevesebb nézőhöz jut el. De valamit valamiért, s mint az a programfüzetekből is kitűnik, . a szervezőket az az elv vezette, hogy — a kiemelt nagyrendezvények mellett — elsősorban a szűkebb társadalmi közösségek, munkahelyi kollektívák részére biztosítsanak alkalmakat. Ennek jegyében mutatkozott be a Salgótarjáni Ruhagyár kultúrtermében vasárnap a rétsági járás. Az természetes, hogy másfél-két óra alatt egy járás életéről nem lehet átfogó képet adni. A rétságiak — helyesen — nem is kívántak a teljesség igényével „bemutatkozni”. ök a járás kulturális életének egy szeletét hozták el a ruhagyárba, ahol közel százan tekiptették meg a műsorösszeállítást. Ahogyan Glrasek Károly, a rétsági Asztalos János Művelődési Központ igazgatója bevezetőjében elmondta,' a járás kulturális életében is erősen tükröződik a nemzetiségi jelleg. Elsőként az 1976-ban újjáalakult kétbodonyi menyecs.- kekórust hallhattuk. Szólóénekesük: Koczúr Pálné egy szlovák népballadát, Petrás Jánosné pedig három magyar népdalt citerázott Műsoruk további részében az utolsó népdal kivételével egyszóla- mú műveket énekeltek. A romhányi Szatmári Pál — melegtől kissé elhangolódott —, saját készítésű citeráján négy magyar népdalt adott elő. A rétsági járás népdalkörei közül hosszú évek óta kiemelkedik a kiválóan minősített, kétszeres nívódíjas a Börzsöny Vidéki ÁFÉSZ né- zsai vegyeskara. A kórus most is bizonyította felkészültségét, ügyesen szerkesztett, változatos műsoruk, melyben magyar és szlovák népdalcsokor, Bárdos Lajos három népdalfeldolgozása és egy ismert kórusmű, a „Vi- vala musica” kapott helyet, osztatlan sikert aratott. Kedves mozzanata volt a rendezvénynek, mikor a né- zsaiak — a kétbodonyi menyecskekórus tagjaival közösen — elénekelték, majd a közönséggel is megtanították a „Felszántom a tarján! temetőt” című népdalt. Sajnálatos módon nem arathatott ilyen egyértelmű sikert a rétsági Asztalos János Művelődési Központban működő „Börzsöny” tánc- együttes előadása, akik egy prózai betét, Szabó Imre novellájából felolvasott részlet után következtek. Az idén márciusban alakult együttes műsorának sikerét két körülmény gátolta. Egyrészt a színpadtérré kialakított terület szűkössége, ahol az egyébként igényesen szerkesztett táncok nem tudtak igazán érvényesülni. A másik fiaskót a táncosok és az őket kísérő bánki Bárka vendéglő zenekara közötti aszinkron okozta. Nem nehéz megjósolni, hogy a fiatal „Börzsöny” táncegyüttes — kitartó munkával — rövidesen megyénk élvonalbeli táncegyüttese lehet. De a tehetséges fiataloknak a tánc mellett az éneklésre is nagyobb gondot kellene fordítaniuk. Ha már egyszer be- lekezdtek egy dalba, azt „illik” együtt végigénekelni, mert az bizony mosolygásra késztette a nézőt,' mikor az együttes vezetője (?), egymaga volt kénytelen ritmustartásra noszogatni a zenekart. Lendületes „vitnyédi párostáncuk” így is hatásos befejezése volt a műsornak, A délután hátralevő részében a járási művelődési központ igazgatója és Kiinger Júlianna, a diósjenői ifjúsági klub vezetője — vidám vetélkedővel egybekötött — módszertani bemutatót tartott a ruhagyár KISZ-eseinek. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idősebbek is helyükön maradtak... összességében a rétsági járás bemutatkozása — a kritikai észrevételekkel együtt — kellemes eseményt jelentett. Pintér Károly Elsősök — tanéwesztés nélkül Sohasem volt akkora újító- szándék, annyi kísérletező pedagógus a magyar iskolákban, mint napjainkban: nevelőink az oktató-nevelő munka minden területén keresik az, újat, a réginél hatékonyabb pedagógiai eljárásokat. Száz íörül jár a „bejegyzett” — országos, illetve helyi szervek által engedélyezett — iskolai kísérletek száma. Ezek között minden bizonnyal sok olyan van, amely nem a nevelés megviji- tásának szükségszerűségéből született, hanem csupán a pedagógiai divatok utánzásaképpen; ezek gyorsan kimúlnak, nyomot sem hagyva maguk után. Azokat a kísérleteket viszont, amelyek a nevelés- oktatás egy-egy olyan fontos csomópontján keresik az újat, mint a matematika, vagy az anyanyelv tanítása, a közösségi és a munkára nevelés, a természettudományos tantárgyak integrálása stb, megőrzi a neveléstörténet. Automatikus továbbhaladás Oktatáspolitikai szempontból az automatikus továbbhaladási kísérletnek van a legnagyobb jelentősége. Ez az általános iskolai első osztályosok tanévvesztésének megszüntetését, végeredményben a tankötelezettségi törvény jobb iskolai végrehajtását tűzte ki célul. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1970-es évek elején a bukások aránya az első osztályban elérte a 11 százalékot. Á tanévvesztők közül sokan egészségi, vagy családi okok miatt maradtak el szellemi fejlődésükben, mások pedig — főleg a cigánygyerekek — rendszertelenül, vagy egyáltalán nem jártak iskolába. Idejében felismerte az oktatásügyi irányítás, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Az a tanuló ugyanis, aki mindjárt kudarccal kezdi iskolai pályafutását, vagy csak ritkán találkozik az iskolával, illetve idő előtt, a nyolcadik osztály elvégzése nélkül hagyja el azt, az olyan hátránnyal kerül az életbe, amely a későbbiekben csak igen nehezen, némelyeknél pedig egyáltalán nem szüntethető meg. A kísérlet arra az alapgondolatra épült, hogy az általános iskola 1—2. osztályát egyetlen fejlesztési szakasznak kell tekinteni és csak a második osztály végén Kell a tanulókat érdemjeggyel elbírálni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszeresen iskolába járó elsős gyerekek gyenge tanulmányi eredménynyel is a második osztályba léphet, nem kell osztályt ismételnie. Hiszen minden remény megvan arra, hogyha a pedagógus fokozott figyelemmel kíséri a nehezen tanuló diák fejlődését, és a tanítási óra után is foglalkozik vele, akkor a második osztályban utoléri a többieket, ettől kezdve pedig már zökkenő nélKül együtt haladhat velük. Először 1972-ben 227 iskola tanítói láttak munkához. Az volt a feladatuk, hogy a tanév elején megállapítsák, kik azok, akik nehezen, akadozva indultak, akiknek nagy nehézséget jelent az iskolai élet. Ezeknek a tanulóknak a fejlődését éber figyelemmel kísérték, már a tanórákon is többet foglalkoztak /elük, mint a normális ütemben haladókkal. Az Oktatási Minisztérium egyébként heti négy órát biztosított, hogy a tanító ezekkél a fejlődésben elmaradt gyerekekkel a tanítás után külön is foglalkozzék. A tanévben rendszeresen értékelték a gyerekek teljesítményét, tudását, de érdemjegyekkel másfél évig egyáltalán nem osztályozzák őket. Ezen idő alajtt különböző motiváló, serkentő megoldásokkal tették őket érdekeltté a tanulásban. Hagyományos bizonyítványt dsak a második osztály befejezésekor kaptak. Talán nem érdektelenek a következő adatok: a kísérlet a kezdő évben a 227 iskola 8 983 tanulójára terjedt ki. Közülük 8 577-en léphettek másodikba, ez a szám 99,5 százaléknak felel meg. Kitűnő eredmény ez, a következő óveké nemkülönben. Négy évvel később, amikor már több mint ezer iskolában ötvenezer elsős kisdiák tanult a kísérleti módszer alapján, az évet sikeresen záró tanulók aránya mindenütt meghaladta a 95—96 százalékot. Vagyis a kísérlet elérte célját: alaposan csökkent a tanévvesztő kisiskolások száma, a bukási arány 1976-oan már csak hat százalék volt. A jól megalapozott kísérlet fényesen igazolta, hogy az ép értelmű és rendszeresen iskolába járó, de lassúbb fejlődé- sű gyerekek döntő többsége a kétéves fejlesztési szakaszban különböző pedagógiai eszközökkel félzárkóztatható. A kísérlet bevált A tapasztalatok alapos elemzése utón megszületett a nagy horderejű döntés: a kísérletet általános pedagógiai gyakorlattá kell tenni. Az 1977 -78- as tanévben már minden iskola eszerint dolgozott, s a mostani tanév végén, azaz 1979. júniusában, amikor a 2. osztályban megkapják első bizonyítványukat a tavalyi iskolakezdők, minden bizonnyal figyelemreméltó eredményeket összegez a minisztériumi jelentés. Pedagógusok, kutatók, irányítási szakemberek egyaránt azt vallják, hogy a felszabadulás után ez volt a legkiemelkedőbb pedagógiai kísérlet hazánkban. Haszna a tankötelezettségi törvény végrehajtásában is megmutatkozik, hisz ezentúl mind kevesebb gyereket ér kudarc az iskoláskor kezdetén, ennélfogva mind többen fejezhetik be általános iskolai tanulmányaikat évvesztés nélkül. Ily módon az általános iskola jobban teljesítheti elsőrendű kötelességét: népünk műveltségének megalapozását. P. Kovács Imre Nógrád irodalmi emlékhelyei Balassagyarmat—Csesztve— Horpács. Kedvelt és egyre népszerűbb állomásai megyénk és az ország más tájairól szervezett kiránduló csoportoknak. A látnivalókban közismerten gazdag Nógrád abban a szerencsés helyzetben van, hogy szülöttének mondhatja a magyar irodalom két kiemelkedő alakját, Madách Imrét és Mikszáth Kálmánt. Madách és Mikszáth — világirodalomban is számon- tartott szellemi hagyatéka, de megyebeli társadalmi, politikai tevékenysége is — arra kötelezte a szűkebb hazát, hogy pályaképük megrajzolása, életművük értékelése és népszerűsítése céljából, szülőföldjükön, egykori lakóhelyükön, állandó kiállításokkal tisztelegjen irodalmi nagyságaink előtt. • Amint köztudott, mindkét írót sok életrajzi szál, rengeteg, a művészi alkotó tevékenység szempontjából nélkülözhetetlen tapasztalat és élményforrás köti a megyéhez, elsősorban Balassagyarmathoz, a régi vármegye székhelyéhez. Madách Imre itt kezdte meg jogi tanulmányai el végeztével hivatali szolgálatát, melynek progresszivitása 1848/49-ben csúcsosodott ki, amikor mint Nógrád vármegye főhadbiztosa eddig még nem kellően méltányolt érdemeket szerzett az itt állomásozó szabadság- hárcos csapatok ellátásának megszervezésében, és nem utolsósorban a híres nógrádi önkéntes nemzetőrzászlóalj felállításának munkálataiban. Ebben az időben, 1845- től, Csesztvén lakott a költő, s így természetes, hogy lakóhelyén, a csesztvei kúriában, kihagyhatatlan lehetőséget látott a Nógrád megyei múzeumi szervezet és a Petőfi Múzeum arra nézve, hogy ott 1964-ben irodalmi emlékházat létesítsen, a megmaradt és akkor fellelhető Madách- relikviákra építve. 1973-ra, a költő születésének századik évfordulójára a múzeumi gyűjtőmunka eredményeképpen már jóval teljeNÖGRAD — 1978. október 11.. szerda sebb és gazdagabb kiállítás nyílhatott a múzeum- és irodalombarátok nem kis örömére. Fő művének, Az ember tragédiájának számos magyar és külföldi kiadása, európai és Európán kívüli színpadtörténeti vonatkozásai méltán töltik el büszkeséggel még a szakavatott látogatót is. Mikszáth Kálmán igazi írói tevékenysége Balassagyarmaton indult. Országos hírnévre Szegeden tett szert. Ott írta ki magából gyermek- -és ifjúkora nógrádi és felvidéki élményeit, melyek két elbeszélés- kötetben, A tót atyafiak és A jó palócok címmel láttak napvilágot. Élete vége felé visz- szakanyarodott szülőföldjére, Horpácson töltötte hátralevő éveinek jelentős részét. Itteni kastélyában 1960 óta emlék- kiállítás várja a Mikszáth-ba- rátokat. Bútorai, festményei, használati tárgyai felidézik a hanagulatot, melyben a nagy író élt és alkotott. Közművelődési szempontokból is természetesnek tűnt, hogy mindkét írónknak Balassagyarmaton is legyen emlékszobája. A Palóc Múzeum Madách- és Mikszáth-emlékszobája — kisebb terjedelemben — hangulatos, átfogó képet ad íróink életútjának jelentősebb állomásairól és életművük értékeiről. Sokat hangoztatott és igaz tény, hogy nemzeti múltú értékei között fontos szerepet játszanak irodalmunk hagyományai. Nagy íróink és költőink mindig is koruk eszméinek, problémáinak kifejezői, nemzetünk tanítói, nyelvünk gazdagítói voltak. Műveikben tovább élnek és hatnak, tanítanak és segítenek. Műveik hatása viszont sokkal közvetlenebb, életteljesebb, ha mögöttük láthatjuk, érzékelhetjük hétköznapjaikat, emberi, családi kapcsolataikat, közvetlen környezetük és koruk hangulatát, személyes használati tárgyaikat. Irodalmi kiállításaink, emlékhelyeink végül is azt a célt szolgálják, hogy tisztelni tudjuk a múlt értékeit és emlékeit, de úgy, hogy ezek az értékek és emlékek beépüljenek egy magasabb rendű, teljesebb élet alkotó elemei közé. B. L. Mai iévcajántafutik 21.30: A halottlátó. A televízió ma este újra műsorára tűzi Moldován Domokos érzelmeket és véleményeket megmozgató dokumentumfilmjét, amelyet a putno- ki halottlátó asszonyról készített. Az eredeti filmanyagot most egy vitafilmmel egészítették ki, amelyet az országszerte nagy érdeklődést kiváltott műsor következményeként forgatott a televízió. Ily módon szabad teret engedve a vélemények összecsapásának, vitára bocsátotta a halottlátó témáját. Ebben a vitában, amelyet két helyszínen forgattak: a diósgyőri Vasas Művelődési Házban és a felsőtárkányi KlSZ-tábor- ban, a jelenlevő fiatalokon kívül néhány rangos meghívott vitapartner is részt vett: dr. Dömötör Tekla, dr. Voigt Vilmos és Kunt Ernő néprajzosok, dr. Ranschburg Jenő pszichológus és Örkény István író. Az eredeti dokumentumfilmet és a vitafilmet most egyidejűleg vetítik le. Nyelvtanuló munkások A Csepel Vas- és Fémművek Munkásotthonában az idén is több világnyelvet sajátítha tnak el az érdeklődők. A nyelvoktatásban egyre több fizikai dolgozó vesz részt a korszerű audiovizuális eszközökkel berendezett oktatótermekben.
