Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-11 / 240. szám
Bukdácsoló pályakezdők Hovatovább közhellyé válik a „munkahelyi beilleszkedés” kifejezés. Azzá teszik a sablonízű előterjesztések, beszámolók, a kétes értékű felmérések, hogy csak egy kiragadott mondatot idézzek: . üzemünkben megfelelő az űjonnan jövők beilleszkedése.” Az avíttá koptatás még önmagában véve nem lenne nagy baj, de a gondok. a megoldásra váró feladatok sáskasűrűsége azt jelenti, közel sem felhőtlen a helyzet, jócskán akad tennivaló, s >a sémafogalmazások a va'ns helyzetet kozmetikázzák. Ezt csak erősíti az is, hogy az alábbi riport szereplői szívesen elmondták búbánatukat, tanulságosnak ígérkező történetüket, ám az volt a kérésük: a várható következmények miatt nevük, munkahelyük ne szerepeljen a cikkben. (Netán, több munkahelyen is önmagukra ismernek?) CSAK A PÉNZÉRT? A megye egyik legnagyobb gyárában dolgozik Z. P. villanyszerelő, negyedik éve. A szakma kiváló tanulója verseny többszörös nyertese, az országos vetélkedőn kiérdemelte, hogy több hónappal előbb megszerezze a szakmunkás-bizonyítványt, s munkába állhasson. Ez volt 1975-ben. Ez év februárjáig egyetlen fillér órabéremelést nem kapott. Sőt az előbb „szabaduló” szakmunkásoknak járó egy forint is „elkerülte”. — Azt mondták a munkaügyön, csak annak jár, akinek megítélik — mondja Z. P. keserűen, aztán behúzza az ajtót, munkatársai ne hallják a panaszkodást. — A most idejövő pályakezdők húsz fillérrel magasabb órabért kapnak. Ne higgye, hogy csak a pénzért hajtok, de munkámnak itt ez az egyetlen elismerése. Egyébként, most úgy néz ki, minden helyreáll. Üj üzembe kerültem, új feladatokkal, elképzelésekkel, s kilátásban van egy kicsit több fizetés is... Megfej thetetlennek tűnt miért nem sikerült Z. P. pályakezdése, egy minden bizonnyal tehetséges és szorgalmas szakmunkás „beilleszke-. dése.” ) — Nem iszom, nem dohányzóm sohasem — oldódik meg a „rejtély” — az egészségem nem engedi. Emiatt nem tudtam részt venni a közös kicsapongásokon, tivor- nyázásokon. Egyszer levittek az üzem „borospincéjébe”, ahol legalább vagy kétszáz italosür'eg hevert széjjeldobál- va a dohos helyiségben. Azt mondták, senkinek egy szót se... Mégis, én voltam a „rossz fiú”, mennem kellett. Ügy érzem, az új helyen sikerül megtalálnom a számításaimat. AKI MEGMONDJA... — Nézze, én megmondom magának kerek-perec, nem is fogok egy helyen két évnél többet lehúzni. A mostani helyem a tizenharmadik, de ne higgye, hogy babonás vagyok... Nézze, kulimelóra mindenütt szükség van. Mert ki szeret ma cipekedni, trógerolni ? A következőképpen kell csinálni; van tíz forint órabérem, elmegyek egy másik . vállalathoz tizenegyért, aztán felkeresem a harmadikat tizenkettőért, de még szívesebben a negyediket tizenötért és így tovább... Mit gondol, most mennyi az órabérem? Nem találta el. Húsz forint ötven fillér... Hogy mire költőm? Van nekem családom, feleségem, barátom és nem tagadom én meg a féldecit sem. Szinte megállás nélkül hadarja a mondókáját Cs. F. 31 éves betanított munkás. Fekete, barátságos arcán közben huncutkás mosoly futkos át, mikor lódít egyet, nagyot ha- hotázik, nem tudni viccel vagy komolyan mondja. A munkahelyi beilleszkedésről kérdem. — Nálam ez nem probléma — válaszolja a világ legtermészetesebb hangján. — Nyugodt természetű, csöndes (!) ember vagyok, nem ugrabugrálok minden apróságért, s néha meghívom őket valami „rövidre”... ÜVEGFAL Magas, nyúlánk, Madonna- arcú tanítónő valahol egy nógrádi kis faluban. Nehezen indul a beszélgetés, s csak azzal a kikötéssel, hogy: — Megjelenés előtt szeretném elolvasni, ötödik éve vagyok ebben a faluban. Ügy érzem tisztelnek, becsülnek, szeretnek, anélkül, hogy jól érezném magamat közöttük... Másutt jobb lenne? Nem tudom. Mindegy, a lényeg az, hogy az itt kialakított helyzetemet ne döntse romba egy újságcikk. — És ha egyszer mégis „romba dől”? — Akkor megpróbálkozom valami mással. A tanítónőt valóban szeretik, tisztelik közvetlen munkatársai, a gyerekek felnéznek rá, a szülők ragaszkodnak. - — Mégis elvágyódom közülük — fakad ki —, mintha egy üvegfal övezne. A munkámmal nincs gond, de hiányzik az érzelmi kötődés. Egyedül vagyok, nincs jóformán egy barátnőm... Huszonnyolc éves létemre még nem volt egy „igazi” szerelmem. Azután elmeséli, hogy a szüreti mulatság alkalmával meghívták egy baráti zsúrra, ahol szóba jött a magányosság, s valaki megkérdezte tőle, némi élccel fűszerezve: mondja Magduska, mivel nem lehet megfogni a férfiakat? Mindenki leste a választ, látszott a szemeken a kárör- vendők élvezete a „közösségi magaslatról”. lenéző fölény. És akkor Magduska elpityeredett, és mindenki megsajnálta. Ne higgyük, hogy ezek az esetek a leggyakoribbak, mindenki ilyen gürcölődéssel „illeszkedik” társaihoz, munkájához, hivatásához. De, hogy gond sokak számára, az vitathatatlan tény. Már csak ezért is érdemes elgondolkozni rajtuk. Tanka László Áruvizsgálat Kályhák — hamu nélkül 'Az olaj kályha olyan helyeken felei meg jól, ahol még nincs gázhálózat, de a lakás, a hétvégi ház stb. helyiségeit tisztán, kényelmesen szeretnék fűteni. Az olajfűtés költségesebb, mint a szilárd fűtőanyagokkal való tüzelés, így elhatározás kérdése, hogy a kényelemhez ragaszkodunk-e, vagy pedig az olcsóbb megoldást választjuk. Döntés előtt tájékozódjunk: könnyű-e beszerezni és szállítani az olajat környékünkön, megoldható-e (a tűzrendészeti előírások betartása mellett) a tüzelőolaj tárolása? Aki az olajkályha mellett elöntött, ma már vásárolhat, ez átmeneti korlátozást feloldották. Az olajkályhák nem sokat változtak az utóbbi években, csupán a gyártóik köre módosult. A Mechanikai Művek szinte egyeduralkodó a termelésiben, mellette még a salgótarjáni Lampart Zománcipari Művek állít elő kisebb mennyiséget. A már forgalomban levő és a közeljövőben az üzletekbe? kerülő olajkályhák minőségét hasonlítja össze egymással a NAGYlTÖ-nak, a fogyasztók Lapjának 1978/9. számában megjelent olajkályhateszt. Minden típusnál megvizsgálták, milyenek az üzemi tulajdonságai milyen a konstrukció és a kivitel; továbbá a kezelés és a tisztítás módjátAz üzemi tulajdonságok közé tartozik, hogy a tartály egyszeri feltöltésével menynyi ideig fűt a kályha, mekkora a hatásfoka (vagyis: mennyi hő keletkezik a különböző kályhákban, azonos mennyiségű olaj elégetésekor), mekkora huzat szükséges a jó égéshez, s végül, hogy milyen mértékben kormoz a láng. MEKALOR A választékban két kisebb teljesítményű, óránként 2500 kilokalóriát adó típus van: az M 251 típusjelű — ismert nevén: a Minikalor — és a 380 forinttal drágább, szebb, nagyobb méretű, de egyáltalán nem jobb M 2500-as. Üzemi tulajdonságaik közel azonosak, de a Minikalor kivitele és kezelhetősége jobb, s ára 1610 forint, szemben az M 2500-as 1990 forintos árával. A Minikalor jó, az M 2500-as közepes minősítést kapott. A Mekalor (MM által gyártott) kályhák között két 5000 kcal/óra teljesítményű típus van, az MH—68 jelű (2720 forint) és az M Gemenc elnevezésű (3030 forint). Mindkettőnek jó híre van. A tesztben az MH—68 jó minősítést kapott, s a nagy méretű üveg tűztérablakkal ellátott M Gemenc — a teszteltek közül egyedül — kiválót. Üzemi tulajdonságaik jók, kivitelük jó, illetve kiváló, kezelhetőségük — ötletes kialakításuk folytán — szintén kiváló. A Mekalor kályhák között van egy 6000 kcal/óra teljesítményű is, az M 622/B, ez emlékeztet megjelenésében leginkább a régi Mekalorra, bár ez a típus is továbbfejlesztés eredménye. A tesztben közepesnek minősült. (Ára 2250 forint.) A legnagyobb teljesítményű, így nagyobb helyiségek fűtésére is alkalmas típus az M 1022_ (2820 forint), ez óránként 10 000 kcal hőt képes adni. Jó minősítést kapott. LAMPART—WALLIS A salgótarjáni Lampart ZIM kályháit az NSZK-beli Wallis cégtől vett licenc alapján gyártja- Néhány évvel ezelőtt már eladtak belőlük néhány példányt, most kisebb változtatások után újból megindul a gyártás. A Lampart— Wallis kályhák a cikk írásának idején még nem kaptak árat. így csak minőségükről írhatunk. A Lampart három típust készít, amelyek csak teljesítményükben, s magasságukban térnek el egymástól, 4000, 5000, 7500 kcal/óra teljesítményűek. Az első kettő jó minősítést kapott, a legnagyobb azonban csak közepest, mert olajtartályának befogadóképessége ugyanúgy csak kilenc liter, mint kisebb márkatestvéreié. olajfogyasztása viszont természetesen nagyobb, ezért kb. 8 óra használat után (ha teljes lángon működik) már újra kell tölteni. Huzatigénye is viszonylag magas-, hasonló, mint a Mekalor M 622/B típusé. A kályhák mellé adott tájékoztató füzetecskék is sok. hasznos tudnivalót közölnek, bár némelyik kissé nehezen érthető. Falócország központja — Balassagyarmat kulcsár-fotó Hiánycikk a daráló Szezon végi nyitás A pásztói piacon eldugva, magányosan, sokak számára ismeretlen helyen nyílt meg az ÁFÉSZ mezőgazdasági szakboltja. A 200 négyzetméter alapterületű, tetszetős faház kirakata üvegén öles betűkkel „Vetőmag” felirat díszeleg. Néhány hónapja még a főúton levő vetőmagboltban válogathattak az érdeklődők, ahol jelenleg már csak virágot, s virágcserepet találni. Sokan nyitnak be, s kérdik, lehet-e kapni kölest, vagy ép búzát? Így van ezzel Kelemen Éva is, akit a piacra irányít a virágbolt vezetője, Sonyóczki József né. A délelőtti szemerkélő esőben ernyője alatt együtt indulunk a szakboltba. — Júliusban nyitottuk meg üzletünket, 1,3 millió forintos készlettel — tájékoztat Banos Miklós, üzemvezető-helyettes, s hozzáteszi: — Az augusztusi forgalmunk 211 ezer forint volt. Nem idényben kezdtünk, s a kistermelők tavasszal beszerezték a vegyszereket, eszközöket. Ősszel már a betakarítás a feladat, s így mi is felkészültünk a szüretre. Szőlőprések, mini szőlődarálók sorakoznak a pult előtt. Már csak a jó termés hiányzik, meg a boroshordók, amelyekbe a mustot szűrhetnék. A legfelsőbb polcon bő a választék permetezőkből. Megtalálható a motoros, a légpum- pás, vagy tízféle változatban. Hiánycikk viszont a terménydaráló. Még mutatóba sem kaptak. Pedig nagyobb keletje lenne, mint a 338 forintos metszőollónak, amiből még nem vásárolt senki. Eladtak ellenbén 50 prést és 120 szőlődarálót. A „vetőmag” felirat alatti polcok üresek. — A televízió reklámozza. Nem tudom, miért nem kapunk — szól közbe Fehér Bé- láné eladó. — Pedig egyre többen keresik . . . Nem úgy mint az arasznyi horoló kapát, amit 145 forintért kínálnak. A primőrtermelők 'húsz mázsa fóliát vittek a jövő évi kertészetükhöz. Eey nénike 1700 forintot fizetett kézikocsiért, amitől már féltek az eladók is, hogy a nyakukon marad. A sarokban mű- trágyás zsákok hevernek. FöSzámontra ünnep a mai nap... Kálión hangzott el a fenti mondat. Hétköznap volt, szerda. Őszi csönd uralta a falut. Csak a „cigánydomb” felől lehetett furcsa zajokat hallani. Karót vertek a földbe; a karó mellett lepedőnyi tervrajz, emberek hajoltak fölé. Köztük volt Gazsó Árpád is, a vb-titkár, - akitől megtudtam miért más ez a szerdai nap... — A közműves vízellátás munkálatai megkezdődtek! — újságolja sugárzó arccal — Számomra ünnep a mai nap... Akárki túlzásnak nevezheti örömömet, én azonban vállalom, mert meggyőződésem, hogy egészséges víz nélkül aligha lehet civilizált módon élni. — Az a mód, ahogyan a vízhez jutnak az- emberek, egyáltalán: a vízhasználat és az elhasznált víz mennyisége az egyik legalapvetőbb kulturális életmódbeli mutató... — vetem közbe. — Nincs mit titkolnunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Gombár István, a KÖZAVIT főmérnöke —, tény, hogy a talajvizek 10 éven belül ivóvízként az ország területén sehol sem vehetők igénybe... Nógrádban különösen rossz a helyzet. Egyes helyeken az ásott kutak vízminősége közegészségügyileg már ma is tényleges veszélyt jelent. Kell a vízmű, s nemcsak a kállóiaknak... — Milyen összegű munkáról van szó? — Tizennégy millió forintba kerül — válaszolja Füzesi György műszaki ellenőr —, amelyből a falu hatmilliót vállal, a többit az Országos Vízügyi Hivatal és a Nógrád megyei Tanács adja. — Azt hiszem, büszkék lehetünk a falura — veszi át a szót ismét a vb-titkár, Gazsó Ái-pád —, mert a lakosság több mint hetven százaléka támogatja tervünket. Erre nem számítottunk, mi tagadás: kicsit féltünk is... — Hogyan „jön össze” a hatmillió? — A társulás tagjainak tíz esztendőn át, negyedévenként 300 forintot kell fizetnie. Bízom, abban, hogy mindenki teljesíti fizetési kötelezettségét, s nem kell végrehajtási úton behajtani.. Bizalmamnak az az alapja, hogy már most akadtak olyanok, akik az első 300 forintos részlet helyett 1200 forintot fizettek be! — Mikor ihatnak egészséges vizet a kállóiak? — A terv szerint 1980. december 31-én be kell fejezni a munkát — válaszol a vb-titkár, közben lopva a főmérnökre réz... — A terep nem okoz nehézségeket — folytatja Gombár István főmérnök —, menni fog a munka! Ebben az évben négymillió értékű munkát végzünk el. A gerinchálózat építését kezdjük. A vb-titkár, a főmérnök és a műszaki ellenőr indulnak lefelé a dombról. A jövőről beszélgetnek. A vízről, amely nélkül' nincs élet, nincs kultúra. Iskoláskori élmények jutnak az eszembe, hallom egykori tanáromnak a hangját: ott fejlődtek ki komoly kultúrák, ahol vízkultúra volt... Zajos a cigánydomb Kállón, de jó hallgatni... Sárközi Gábor lőtte mértani pontossággal elhelyezett gyógytápszeres dobozok, bőséges a kínálat. Nem kapnak viszont nagyobb méretű szőlődarálót, pedig akad olyan őstermelő, akinek annyi terem, .hogy szüksége volna nagyobb teljesítményűre. Eltelt jó néhány perc, míg betért egy vevő. Sétált, nézegetett. — Megveszi? — Azt hiszem. Bár két éve . még ötszáz körül volt az ára. Most 704 forintot fizetek a kis szőlődarálóért. Nekem ez pontosan megfelel, csak a kertben van néhány oltvány — mondja Tóth Ferenc, s indul a kijárat felé. — Az eső elől, avagy vásárolni tértek be? — -Tápért jöttünk! — Naponta mintegy tíz mázsát visznek a jószágoknak, a forgalmunk felét adja — hangsúlyozza Szklenár Róbert- né, pénztáros. Tápot Magyarnándorból, Tarról szállítanak, a búzát a bujáki termelőszövetkezetből kapják. Árpát egyszer hoztak az üzletbe. Azóta sem látni. Egyre népszerűbbek a kerti kisgépek, traktorok. A bejáratnál egy csehszlovák gyártmányú kerti traktor várja leendő gazdáját. Még a kerekeit is felszerelték. összesen hármat adtak el az idén, egyenként húszezer forintért. Nyitáskor az ÁFÉSZ’-könyvesboltból csaknem ötezer forintért hoztak bizományba szakkönyveket. Igénylik, keresik a vevők, eddig a felét vitték el. Bő az áruválaszték kézi szerszámokból, állatláncokból is. A környék termelőszövetkezeteinek anyagbeszerzői szerencsére még nem fedezték fel. Csaknem 30 fajta növényvédő szert tárolnak. Zsúfolt raktárhelyiségükben a nehéz levegő figyelmeztet a méreg közelségére. A két kereszttel jelöltet csak személyi igazolvány felmutatására adják. Életveszélyes ! Az eladók gondosak, kedvesen fogadják az ide látogatót. Csak őket — az üzletet — nem fogadták kellő figyelemmel. Részben a tájékozatlanság és a kedvezőtlen „nyitási” időpont miatt. Bizonyára tavaszai gyakrabban nyílik az új üzlet ajtaja. —kodák— NÓGRÁD — 1978. október 11., szerda
