Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
TTepernyfi éreti Gondolatforgácsok október első hetéről Nem hiszem, hogy különösebb , — jogos — panasszal illethetné bárki is a hét televíziós műsorainak szerkesztőit. A két csatorna adásai között — fölöslegesnek tartom akárcsak a cimek felidézését is — kedvére válogathatott mindenki, a puszta látványosságot igénylő néző éppúgy, mint az intellektuális élményre áhítozó. Remélhetőleg nem tévedek, ha a gondos válogatást alapvetően egyetlen ténynek tulajdonítom: a budapesti művészeti hetek múlt héten kezdődött eseménysorozatának. Ilert így szokott ez lenni kisebb méretekben is. Gondoljunk csak a mi mostani, másodszori salgótarjáni munkás kulturális heteinkre; szaporodnak a rendezvények és nő a valószínűsége annak, hogy több jó programban részesülünk. A Donna Juanita hét kalandja közül eddig hármat volt szerencsénk (inkább szerencsétlenségünk) látni. Az NDK-beli tévéfilmsorozat rendezője, Frank Beyer nem tud felülemelkedni a közhelyeken, s hiába látjuk, tudjuk, hogy ami a vásznon történik, az a valóságban is gyakorta megesik, reális és igaz, ha az ábrázolt életszeletek nem telítődnek művészettel. A valóság puszta áthelyezése egy produktumba még nem eredményez művészetet. Hogy azzá legyen, a valóság „égi mását” — ahogyan Shakespeare mondta — kell kifejeznie, egy újabb, a műalkotáson belül sajátos törvények szerint létező valóságot kell teremtenie. Nem túlságosan szimpatizálok a hősnővel sem (Renate Blume egyébként bájos), meglehetősen következetlennek tartom, bővebben azonban erről a sorozatról ildomosabb lesz a végén beszélni. A fentieket csupán annak jelzésére szántam, hogy a mostani sorozat iszonyú zuhanást jelent a Gazdag ember — szegény emberhez képest, bár — ki tudja — a további részek rámcáfolhatnak. Elhibázott műnek tartom az Illetéktelenek című tévéfilmet is. Katkó István forgatókönyve lazán, de roppant átlátszóan, mindenféle izgalomtól mentesen fűzi egymásba az epizódokat. Pedig nagy lehetőség volt a kezében; megmutatni a pusztát, az itt élőket, a mai viszonyaink között is megnyomorítva, önálló gondolkodásuktól megfosztva létezőket; leleplezni a rettegésben fürdő, félelemben magasra terpeszkedő vidéki kiskirályokat — egyszóval a társadalom mai fejlettségi szintjén meglevő anomáliákat. Mihályfi Sándor rendező sem tudta az alapanyag gyengeségeit korrigálni, „cinéma direck” betétekkel igyekezett ugyan érdekessé tenni a látottakat, de legtöbb esetben beleragadt a közhelyekbe, s filmje nézése közben gyakran érezte a néző, ezt a képsort már látta valahol. A jelentősebb szerepek alakítói közül a pusztai kiskirályt, az egykori megyei vezetőt megszemélyesítő Gerbár Tibor fenntartás nélkül dicsérhető, évtizedes színészi tapasztalattal, nagyfokú érettséggel bontja ki a figurát, a taktikus alkalmazkodás mögé bújtatott kíméletlenséget A két egyetemista fiatal „belehalványult” a filmbe; Deme Zsófia és Dör- ner György nem tudptt a kiskirály ellenfele lenni.. Szívből sajnálhatjuk, hogy a fontos, sokat ígérő téma az Illetéktelenekben az illetékesek kezén eljelentéktelene- dett. I Nem járt rosszul az a művészbarát, aki szombaton az Angyal-film után ébren maradt, és megnézte John Boorman amerikai filmjét, a Pokol a Csendes-óceánon-t. A második világháború ide. jén egy lakatlan szigeten két katona élethalál-küzdelme bontakozik ki előttünk, kitűnő ritmusban, hatásvadászat nélkül, de hatásosan. A tíz éve készült film örökérvényű mondanivalója: a háború embertelensége, értelmetlensége — szükségszerű elutasítása. Csak örülhetünk, hogy az amerikai művészek között is akadnak jócskán, akik eképpen gondolkodnak, s szemben állnak a hidegháborús mesterkedésekkel. Két színész tanulmányba illő játéka: az amerikai Lee Marvin és a japán Toshiro Mifune — teszi még emlékeink között hosszú ideig megta- padóvá a filmet A hét végére alaposan feljavult, a televízió műsora. Azért is állíthatjuk, mert — az előbbi filmen kívül — ekkor láthattuk örsi Ferenc tévéjátékát, a Terézt, Zsurzs Éva rendezésében. Az író — mint művének címe is utal rá — a történet középpontjába nem a múlt századi szabadságharcos, forradalmi történelmünk kiemelkedő alakját, Táncsics Mihályt állítja, hanem Seidl Terézt, a feleségét. Tiszteletreméltó ötlet — nagyon tisztes eredménnyel. Mélyen igaznak érzem azt az írói kiindulást, amely szerint a jelentős történelmi személyiségek feleségei legalább olyan — ha nem nagyobb — intenzitású drámát élnek meg férjeik mellett, mint a férfiak. Ezt a gondolatot örsi Ferenc meggyőzően fejti ki a Terézben. Hiszen Táncsics a nyolcéves bújdosás ideje alatt tulajdonképpen nem létezik, csak az asszonyban. Teréz harcol érte rettentő bátorsággal, szerelmes elszántsággal, furfanggal, elővigyázattal, hogy ez a látszat fennmaradjon a külvilágban, s főként ő éli meg a bújtatással kapcsolatos zaklatásokat, félelmeket is. Csomós 'Mari rendkívüli pontossággal építi fel szerepét, s viszi el a figurát az átélt szenvedéseken át, sőt azok ellenére a tisztességét megkérdőjelező gyermek megszületésének gondolatáig. Amikor színészi remeklésről beszélünk, akkor ilyen alakításokra gondolunk. Zsurzs Éva rendezését — emlékezetem szerint — régen láthattuk ennyire kidolgozottnak, finoman árnyaltnak, sokszólamúnak. Hogy a Teréz láttán felfigyeltünk az asszonyok történelmi szerepére, az utókor, vagyis magunk mulasztásaira, az e három művész, író, színész, rendező elvitatlatatlan érdeme. (ok) Mai iévéajárt latunk 21.33: Színházi album. „A részben megújult Színházi album köszönti a televíziónézőket — számol be az esti műsorról Virág Katalin szerkesztő. — Elsősorban azokat a vidéki színházakat kerestük fel, amelyekből az elmúlt hónapokban sok színész és több rendező is elszerződött a fővárosi színháztársulatokhoz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként dolgoznak az új évad megnyitásakor? Így kerítettünk sort interjúnkra a kecskeméti Katona József Szánház új igazgatójával Beke Sándorral, majd a bemutatás előtt álló darabjuk, (Sütő András: Káin és Ábel) próbájáról jelentkezünk. Szolnokra is ellátogattunk, ahol az esti főpróbán Tolsztoj: Legenda a lóról című színdarabjából láthatunk részletet. Megszólaltatjuk Ke- rényi Imre rendező igazgatót is. Végezetül pedig a kaposvári műhelyt kerestük fel, ahol a „Szecsuáni jólélek” című Brecht műveket próbálják. A vidéld színházak életétől függetlenül beszámolunk még a budapesti Nagykörúton létesített Játékszín bemutatójáról is. Külföldi újságírók berlini tanulmányai Berlinben a szolidaritási szövetség újságíró-iskoláján megkezdődött a huszadik tanév, melyen Afrika és Ázsia fejlődő országai újságíróinak továbbképzése folyik. A résztvevők többek között Irakot, Szíriát, Zambiát, Ghánát, a Palesztinái Felszabadítási Szervezetett és a dél-afrikai felszabadítási frontot képviselik. Az iskolában — amelyet 1963- ban alapítottak és amelyet az NDK-ban működő szolidaritási szövetség finanszíroz — eddig 39 fejlődő ország 400 újságíróját képezték tovább. Kollégium, diákotthon, tanulóotthon Társadalmi szükségszerűség, hogy államunk egyre növekvő segítséget adjon a családoknak a fiatal nemzedék neveléséhez, s ezzel egyre szélesebb tömegek magasabb iskoláztatását biztosítsa. Ehhez a feladathoz nagymértékben hozzájárulnak a kollégiumok, melyeknek természetesen nem csupán passzív, kisegítő szerepük van. Továbbfejlesztve hagyományaikat az új típusú kollégiumok a középfokú iskolák tanulói közösségi életének formálói is. Jelenleg megyénkben hét intézmény biztosítja a családtól távol élő tanulóknak az otthont, az új közösséget. Közülük négyen a „kollégium” kitüntető cím birtokosai. 1974- től 1977. őszéig három új épülettel bővült; illetve korszerűsödött a hálózat. Az elkövetkező években épül fel a szécsé- nyi diákotthon új, 100 férőhelyes épülete és a balassagyarmati szakmunkástanulók diákotthona, 200 férőhellyel. Nagy szükség van ezekre, hiszen most más célra készült éoületben vannak, ami hát- ránvt jelent pedagógiai, egészségügyi szempontból és itt jelenleg nem tudják az Összes jelentkezőt felvenni. Salgótarjánban és Nagybátonyban viszont jól felszerelt, korszerű kollégiumokban nyerhetne elhelyezést még több középiskolás és szakmunkástanuló. A kollégiumok feladata nem korlátozódik csupán a szociális igények kielégítésére: köznevelési rendszerünkben nagyon 4 NOGRAD - 1978. fontos szerepet vállal, segíti a tanulók személyiségének sokoldalú kibontakoztatását, kiegészíti és elmélyíti az iskolai nevelési, tanulmányi, képzési és az életpályára felkészítő munkáját. Több kollégiumunk — köztük igen eredményesen a nagybátonyi pótolja az állami gondozottak számára a családi környezetet. Ahhoz, hogy a bentlakásos Intézmények ilyen komplex nevelőmunkája eredményes legyen, alapvető feltétel a kellőképpen felkészült, magas fokú hivatás- tudattal rendelkező nevelőtestület kialakítása. Sajátos eszközeikkel még az iskolánál is többet tehernek kollégiumaink a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítéséért, továbbtanulásra való felkészítéséért. Évek óta végzi e feladatát eredményesen a salgótarjáni és a balassagyarmati leánykollégium: nem csupán a továbbtanulók nagy aránya jellemző, hanem az is, hogy növendékeik aktív, jó közösségi emberekké nevelődnek. Valamennyi diákotthonban a fiatalok világnézetének, magatartásának formálása a tervszerűség mellett változatos formákban folyik: etikai beszélgetéseken, TIT-előadásokon, vitakörökön, sajtófoglalkozásokon stb. Az utóbbi években jelentősen javult az e téren folyó nevelőmunxa. Eredményessége azon is mérhető, hogy a kollégisták világnézeti kérdésekben pozitívan foglaltak állást, bátrabban október 10., kedd mondanak véleményt társaiknál, s nagyobb szerepet vállalnak a közösségért végzett munkában. Kollégiumaink belső életében fontos tényező a diákönkormányzat, amely még a népi kollégiumi mozgalomban alapozódott meg. Az eleven mozgalmi tevékenységet viszik a közösség életébe, nagy szerepük van az önművelés, öntevékenység kibontakoztatásában. Fontos az önkormányzati szervek és a nevelők jó kapcsolatának kialakítása. A diáktanácsoknak nagy szerepük van abban, hogy az iskolai tanulmányi és a munkahelyi gyakorlati munkában a Kollégisták helytállnak, eredményeik jobbak társaiknál. E ténvt azért is érdemes hangsúlyozni, mert a már említett salgótarjáni és nagybátonyi betöltetlen férőhelyekkel szemben jelentős azoknak a tanulóknak a száma, akik félnek távolkerülni a családtól, inkább a bejárás nehézségeit vállalják. Már korán reggel fáradtan érkeznek az iskolába, s ez különösen az első órai teljesítményükön látszik meg. Este tovább kell fennmaradniok, kevesebb idejük jut tanulásra, olvasásra, az időhöz kötöttség feszültséget okoz és rendszertelenné válik az életritmusuk. Mindezek miatt tanulmányi eredményük, vagy gyengébb, vagy nagyobb erőfeszítést kíván elérése. Szükség van erre? Azt hiszem, egyértelműbb lenne a válaszadás, ha az iskolaigazgatók, osztályfőnökök tájékoztató munkájukkal több segítséget nyújtanának a döntésben a szülőknek. A szabaidős-tevékenység- ben sokat léptek előre megyénk kollégiumai az utóbbi években. A kulturális és esztétikai nevelés színessé, sokoldalúvá vált, helyet kapnak benne a rendezvények, klubok, szakkörök, nagy gondot fordítanak a színház, az olvasás megszerettetésébe, a képzőművészeti alkotások megismertetésére. Népszerűek a sportversenyek, a tömegsportfoglalkozások. Az elmúlt tanévben három új kollégiumi sportudvar épült. A balassagyarmati Madách kollégium és a szécsényi diákotthon lakói joggal büszkék új kézilapda- és röplabdapályájukra, s azt hiszem, a Stromfeld kollégium lakóin kívül kevesen korcsolyázhattak saját jégpályán az elmúlt télen. A kollégiumi és diákotthoni munka eredményei nagymértékben azoktól a kapcsolatoktól is függnek, amelyek elsősorban az iskolákkal, a szülői házzal, közművelődési Intézményekkel és üzemekkel alakítottak ki. El kell érnünk, hogy az iskolák és kollégiumok között állandó mun ka- kapcsolat legyen, de azt is, hogy a szülő ne csak akkor keresse fel a nevelőt, amikor az már halaszthatatlan. A nevelők igénylik, szorgalmazzák, hogy a szülők jobban kapcsolódjanak be a diákotthoni közösség formálásába. Erre is akad jó példa: a társadalmi munkát is szívesen szervező szécsényi szülői munkaközösség és a Stromfeld kollégium kommunista szülői, akik külön értekezleten közelítettek a kollégiumi nevelés kérdéseihez — a szülői ház szemszögéből. Gazsi Tamásné Muzsikálnak Balassagyarmaton Zene... zene... zene... Immár 15 éve folyik zeneoktatás Balassagyarmaton. A Rózsavölgyi Márk nevét viselő zeneiskolában, és a kihelyezett tagozatokon 550 növendék alapozhatja zenei műveltségét. Néhány ritka hangszer (mint például a hárfa) kivételével az összes zenekari hangszert oktatja a 26 fős tanári kar. Ádám Edit ebben a tanévben kezdte meg tanulmányait. A csitári kislány most ismerkedik hangszerével — a klarinéttal — Sándor János irányításával. Hamadik eve tanul fuvolázni Szabó Erika, a Rákóczi Általános Iskola hetedik osztályos diákja. Palánki Éva zenetanár „kezei alatt’". Még nem tudja eldönteni melyik hangszert válassza Vere- bélyi Ákos. Öt évvel ezelőtt e-ellón kezdett tanulni, egy évvel később zongorán. Ember Péterné zongorázni tanítja. Lehet, hogy ezt választja...? (Bábel László felvételei) j
