Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
A nógrádi párttagok jelentős hányada végzi pártmunkáját a tömegszervezetekben és -mozgalmakban. Amikor a felsőbb pártszervek erre ösztönzik az alapszervezeteket, nem azért teszik, hogy újabb feladatokkal terheljék a párttagságot. Abból indulnak ki, hogy a tömegszervezetek pártirányításának fejlesztése a párt vezető szerepének erősítését szolgálja. A meggyőzés eszközével A tömegszervezetek és -mozgalmak munkája az elmúlt években egészségesen fejlődött, társadalmunk jelentős politikai tényezőivé váltak. Tagjaikat a fejlett szocialista társadalom építésére szerve- zik-nevelik, ugyanakkor képviselik érdekeiket, törvényes jogaikat. A mind élénkebb szervezeti élet, a tömegek közötti növekvő tekintélyük szorosan összefügg azzal, hogy a pártirányítás gyakorlatában, az irányítás lenini elvei érvényesülnek. A párt tiszteletben tartja a tömegszervezetek és -mozgalmak önállóságát, nem utasítja őket, nem szabja meg tennivalóikat, de nem is hagyja őket magukra. Irányításukat elvi, politikai eszközökkel, a tömegszervezetekben dolgozó párttagok útján valósítja meg. Az eddigiekből is kitűnik: a kommunistáknak a meggyőzés eszközével kell érvényt szerezniük a párt politikájának. Ennek az alapelvnek még az sem mond ellent, ha néhány pártszervezet hibásan értelmezi a pártirányítást, uta- sítgatja a hatáskörébe tartozó tömegszervezetek vezetőségeit, megszabja tennivalójukat; néhol azt a súlyos hibát is elkövetik, hogy a tömegszervezetekbe küldött kommunistákat „delegálják” a vezetőségekbe. Persze, napjainkban már kevés az úgynevezett durva politikai hiba, viszont kisebb félreértések már gyakrabban előfordulnak. Automata hegesztő Szovjet szakemberek nagy átmérőjű csövek hegesztéséhez automata berendezést készítettek. Egy-egy ilyen berendezés mindenféle hegesztési műveletet elvégez, több mint 100 munkást helyettesít, és így évente közel 1 millió rubel megtakarítását eredményezi. Jelenleg a “Szovjetunióban a csővezetékek hossza mégha-' ladja a 170 ezer kilométert és naponta 40—50 kilométerrel lesz hosszabb. A hegesztők évente 3 millió varratot készítenek. A munkaigényes műveletek jelentős részét Nyugat- Szibériában, a legfőbb kőolaj- és földgázlelőhelyeken, szigorú éghajlati viszonyok között végzik el. Hasonló a? éghajlat Közép-Ázsiában is. Napjainkban Tyumeny közel felét adja a szovjet kőolajnak és több mint harmadát a földgázkitermelésnek. E termékek szállításához az 1976—1980. évek időszakában több tízezer kilométer távvezetéket kell kiépíteni. Fel keli használni mindazokat a tartalékokat, amelyek a távvezeték építési és szerelési munkálataiban rejlenek, többek között meg kell gyorsítani a csővezeték hegesztését. Ma már a munka termelékenységét jelentősen növelni és a munkakörülményeket megjavítani csak a hegesztési folyamat gépesítésével és automatizálásával lehet. Az új szovjet hegesztőberendezést a cseljabinszki és a kárpátaljai munkahelyeken próbálták ki — sikerrel. Az új berendezés a következőképpen- működik: elektromos áram hatására az 1420 milliméter átmérőjű cső pereme felhevül, megolvad és a két csővéget ebben az állapotban sajtolják egymásba. A kontakthegesztés befejezése után jön a következő gép, amely kívül és belül levési a megvastagodott varratot, majd az összeforrasztás helyének végleges megtisztítása következik. A hegesztés teljes folyamata mindössze 6—8 percig tart. A tömegszervezeti munkával megbízott párttagoknál különös súllyal esnek latba az emberi tulajdonságok. Kiemelkedően fontos például a jó politizálókészség. Ezzel pedig csakis azok a párttagok rendelkeznek. akik politikailag felkészültek, olvasottak, tájékozottak, s főleg: szeretik az embereket. Még pontosabban: nem általában az embereket, hanem az emberek egy-egy rétege — ifjúság, nők, munkások, értelmiségiek — között érzik magukat igazán otthonosnak, az ő gondjaik, bajaik, sikereik érdeklik őket legjobban. Amikor a pártszervezetek vezetői tömegpolitikai munkára keresnek aktivistákat, feltétlenül vegyék figyelembe felkészültségüket, érdeklődési . körüket. Nem csupán a végzett munka hatékonysága szempontjából fontos ez, hanem figyelembe veendő a párttagok szemszögéből is. Ezt nem helyes azzal elintézni: „A párt katonája vagy oda mész ahova állítanak!” Eredményes politikai munkát az a párttag tud igazán végezni, aki örül megbízatásának, mert belső igényét elégíti ki. Ez a figyelmesség, politikai körültekintés az első lépés a tömegszervezetekben végzett munka megbecsülésében. Megítélési problémák Számos párttag azzal utasítja vissza a tömegszervezetekben végzendő munkára való felkérést, hogy a „szívesebben dolgoznának a pártban”. „Nem azért lettem párttag, hogy továbbra is tömegszervezetben dolgozzam.” Ezek az elvtársaink a tömegszervezetekben végzett munkát nem tartják teljes értékű politikai munkának. Miért? Véleményem szerint a megítéléssel, az elismeréssel van a baj. Valamikor azzal kezdődhetett, hogy pártszervezete vezetősége elfelejtette megdicsérni a több esztendeje jól dolgozó tömegszervezeti aktivistákat, aztán ez a hibás gyakorlat meggyökeresedett, mi több polgárjogot nyert. Mi lehetne a megoldás? NagyoDb megbecsülés! A pártszervezetek életében a legmagasabb fórum a taggyűlés. Becsüljék meg valamennyi alapszervezetben a tömegszervezetben végzendő munkát azzal is, hogy ezen a fórumon bízzák meg a párttagokat ezzel a feladattal. Ez egyben azt is feltételezi, hogy beszámoltatásuk is itt történjék. Az alapszervezeti vezetőségek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy amikor értékelik egy-egy tömegszervezet, vagy mozgalom munkáját, nem beszélnek az ott dolgozó párttagok helytállásáról. Nemegyszer csak akkor említik őket, ha hibát, vagy mulasztást követtek el. A tömegszervezeti munkára való pártmegbízatás lehet rövid, vagy hosszú időtartamú. Egyes megbízatások általában hosszú lejáratúak, több évre szólnak. Helyes azonban, ha a pártszervezetek vezetőségei figyelemmel kísérik, ki mennyi ideig dolgozik egy helyen, ki hogyan érzi magát, szívesen dolgozik-e tovább, vagy belefáradt, s aktivitása csökkent. A személyes megbeszélés alapján jobb, ha idejében változtatnak a pártmegbízatáson. Azt azonban tartsák szem előtt a pártvezetőségek: a sok évi munka utáni elfáradás nem egyenlő a rosszul végzett munkával. Ellenkezőleg, elismerést. kitüntetést, jutalmat érdemelnek a tömegpolitika élvonalában több évig dolgozó kommunisták. Éppen ezért nem közömbös, hogy egy-egy tömegszervezetben, vagy mozgalomban szám szerint hány kommunista tevékenykedik. Több párttag között jobban meg lehet osztani a munkát, nagyobb lehetőségük nyílik a pártvezetőségeknek a megbízatások vonzerejének és hatékonyságának növelésére. Mihók Sándor Szakszervezeti vezetőképző iskola Havanna egyik elővárosában három éve működik a Lazaro Pena szakszervezeti vezetőképző iskola. Az oktatóközpont 500 személy egyidejű elhelyezésére, képzésére alkalmas. Az iskola — névadójához híven — más, főleg latin-amerikai országok szakszervezeti funkcionáriusainak képzését is vállalja. Lazaro Pena 1974- ben bekövetkezett haláláig a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke volt és sokat fáradozott a nemzetközi munkás- mozgalom egységének a megteremtésén, különös tekintettel Latiri-Amerikára. A Dél-Amerikából érkező szakszervezeti vezetők képzési ideje három hónap. Az oktatás ingyenes. Filozófiai, politikai, gazdaságtani és munkásmozgalom-történeti előadásokat hallgatnak a résztvevők, s eközben megismerkednek a kubai forradalom vívmányaival a gyakorlatban is. Közülük eddig 150-en vettek részt az iskola tanfolyamain. Jelenleg az ötödik szemináriumon Belize, Kolumbia, Costa Rica, Chile, Dominika, Uruguay, Salvador, Honduras, Panama, Puerto Ri-| co, valamint az észak-ameri-l kai chicano kisebbség diákjai! tanulnak itt. A kubai és angolai diákok tízhónapos kurzusokon sajátítják el a szükséges ismereteket. Kiállítás Gyöngyösön Fecskefűtő/ az őrhalmiburgonyáig Alig férni a személygépkocsiktól. Kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek az érdeklődők. A mezőgazdasági táj kiállítás vonzó lett. Az idén a gyöngyösi mezőgazda- sági főiskola adott otthont a szemet gyönyörködtető tárlatnak. Borsod, Nógrád és Heves megye kistermelői, termelőszövetkezetei, ÁFÉSZ-ei, élelmiszeripari vállalatok állították ki termékeiket, tablókon illusztrálták: milyen segítséget nyújtanak a háztáji gazdaságoknak. A bejáratnál transzparenseken a legkiválóbb kistermelők, köztük a nógrádiak. Szőke Imréné mosolyog a fényképről, aki a pásztói zöldségtermesztő szakcsoport tagja. Tavaly félezer négyzetméter fólia alatt több mint negyven mázsa paradicsomot, paprikát termesztett. A salgótarjáni Molnár Gusztáv neve alatt a bogyósokból elért nagy termést jelző szám áll. Itt a szendehelyi régi ismerősök: Ménich Mátyás és Altsach Ignác háztáji állattartók, a megyei tejtermelési verseny állandó főszereplői. Szabó Antalt, a pásztói gazdát öt tehene között látni. t— Azt kérték, a juhtenyésztésünket mutassuk be a képeken — mondja Farkas János, az endrefalvi 'termelő- szövetkezet elnöke. Olcsó, helyi anyagból készült ho- dályokat „hoztak”, 3400 jószágot tartanak bennük. Amire különösen büszkék: az idén a nyírási átlagsúly meghaladta a 4,5 kilogrammot. Az endrefalviak szomszédságában Kapás József, a dré- gelypalánki közös gazdaság elnöke készségesen mutatja be a szörpfeldolgozó üzem régi és új termékeit. — Tizenegyfélét állítottunk ki. A legújabb is itt található. A meggy- és a pi- rosribizliszörp — magyarázza, s közben nem győzi osztogatni termékeik ismertetőit, amelyek még turmixital- recepteket is tartalmaznak. A három megye zöldség- termesztői ugyancsak kitettek magukért. Futball-labdányi nagyságú fejes káposzták, óriásira nőtt zellerek, extraméretű paprikák, paradicsomok sorakoznak az asztalokon. Az őrhalmi • termelőszövetkezet burgonyájával arat sikert. Egy fiatalember élénken érdeklődik a fajták iránt Kovács Győzőtől, a termelési elnökhelyettestől. A tsz-einök Bállá István viszont a dohánytermesztést szemléltető táblára mutat. — Tavaly az egy hektárra jutó árbevétel meghaladta a 130 ezer forintot — mondja. Közben a vendégeket stílusosan sült burgonyaszeletekkel kínálják, őrhalmi recept szerint. XAZAHtó Newc M0T8 ÖaMftLOW |i333S; Az őrhalmi termelőszövetkezet burgonyáját és dohányát sokan megcsodálták... A drég~Iypalánki közös gazdaság szörpüzeméből elhozták a legújabb termékeket. — bábel-felv.— Szagosmürge, fehér üröm, gyapjas gyűszűvirág, fecskefű, s a többi gyógynövény már apró fiolákban jelzi, hogy a DROGUNION moho- rai feldolgozótelepe valódi gyűjtőhelye az észak-magyarországi hegyvidéknek. — Negyvenféle gyógynövényt mutatunk be — újságolja Nagy Mihály igazgató, s a papírdobozban illatozó kamillavirágokba markol: — Évente 8—10 vagon k§rül el tőlünk. Az idén valamivel kevesebb, az esős időjárás miatt. Egyébként termékeink hetven százalékát exportáljuk, az idén 600 ezer dollárt hoz... A Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kiállítóhelyén a háztáji állattartók hetvenféle tápot, keveréktakarmányt, s harmincféle alapanyagot szemlélhetnek. Bizonyára örülnének, ha a boltokban is ilyen széles lenne a választék. Mai kommentárunk ÁRUELLÁTÁS — FALUN A kenyeresautó nem jön, vagy csak a délelőtti nyitva- tariás utolsó fél órájában fut be. Pénteken is, amikor a hét végére szánt kenyeret hozza: alkalmanként csütörtöki sütésből, ez kerül az asztalra még hétfőn reggel is. Esetleg ezt teheti a ház asszonya az ebéd mellé is, ha nincs türelme — netán elpocsékolni való ideje — kilesni az autót. Másutt még cifrább a helyzet. Vagy egyáltalán nem is szállítanak mindennap, de arra is van példa, hogy a nagyobb üzletekben megmaradt (!) szikkadt kenyeret viszik ki az apróbb településekre. Mert ezekről van szó, a kisközségekről és a tanyákról. Több mint 3100 településről; az itt élő emberekről. A lakosság 49 százalékáról. Az utolsó szám sokatmondóan jelzi az apróbb települések áruellátásának fontosságát — hiszen az ország lakosságának csaknem a feléről van szó —, talán ezért is tűzte ezt a témát napirendjére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Mellesleg, az illetékességhez sem férhet kétség, a „gazda” készített mérleget. A gazda, hiszen az említett települések ellátásában a legtöbb feladat az ÁFÉSZ-ekre vár: a több mint háromezer kisközségben és tanyán tizenötezer boltot és vendéglátóipari egységet üzemeltetnek. Hogyan és milyen színvonalon? Kétség sem férhet a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának megállapításához: a korábbi évekhez képest számottevő a javulás^ A valós képhez azonban hozzátartoznak a hiányosságok is. Nem véletlen, hogy á tanácskozáson is sok szó esett a kenyérről, mint az apró települések ellátásának egyik legfájóbb pontjáról. Emellett szólnak a bevezetőben idézett — önkényesen válogatott — példák is. Az ÁFÉSZ-ek előtt álló egyik legnehezebb — és legfontosabb — feladat ez. De említhetnénk a péksütemények kínálatának javítását vagy éppen a tej és tejtermékek forgalmazását is. Mert abszurdum, hogy amikor a tejfogyasz- I tás mellett agitálunk, három-négyszáz lakosú faluban „íratni” kell a tejet' S, ha az alkalmi fogyasztó vásárolni akar — megkíván egy tejeskávét —, akkor kétszer-háromszor visz- sza kell mennie a boltba: hátha lemond fejadagjáról valamelyik „tejelőfizető”. Persze, a kereskedelemnek így a legegyszerűbb! nincsen semmiféle rizikó, nem kell leírni egyetlen liter tönkrement tejet sem. Divatos fogalmat takar a manapság sokat emlegetett szó: alapellátás. A kisebo települések kereskedelmi lehetőségét jelölik ezzel; de lehet-e más árucikk, amely megelőzhetné ebben a körben a kenyeret és a tejet? Vagy a több tucatnyi apró cikket, amelyekre naponta szükség van? Tanúja voltam a minap egy heves szóváltásnak.. Egy vegyesbolt vezetője vitatkozott a borforgalmi vállalat szállítóival. Nem akart átvenni egy borszállítmányt, mert nem is"rendelt ebből az itókából. Nem tehetett mást, már „rá volt terhelve”. S az a szomorú, hogy még csak legyinteni sem lehet — elfér a raktárban. Két okból is. Egyrészt, mert kicsi a raktár; másrészt ez a szállítmány valóban teher a kisv üzletnek. A meghatározott, rendelhető árukészlet értékének tetemes részét ugyanis hosszú időre leköti: korlátozza az üzletvezetőt, csökkenti rendelési lehetőségét. Esetleg éppen olyan áruféleségekből, amelyek valóban az alapellátáshoz tartoznak. A jövő útjaként a korszerű, minden igényt kielégítő ABC-áruházakat emlegetik. Valóságtól elrugaszkodott lenne azonban a kívánság, ha minden faluba ezt szeretnénk. Semmi szükség rá. Annál inkább hiányzik a vegyesboltból egy hűtőpult, hogy hetente ne egyszer szállíthassanak felvágottat, húskészítményeket. Hogy a falusi család asztalára ne messziről hozott érdekességként kerülhessenek a mirelit-készítmények gazdag választékából' . Végezetül még egy megjegyzés. Gyanítom, hogy a mai megváltozott életkörülmények, az állandó utazás mellett kevés háziasszony fájlalná, ha a falusi vegyesboltok polcai nem ruhaneműtől, autószifontól, kávéfőzőtől, azaz csak ritkán vásárolt árucikkektől roskadoznának. Ezekből vásárolhat — nagyobb választék mellett — a közeli ABC-ben. Jobban örülne, ha nem kellene a kenyeresautót lesnie, s a polcokon frissen sült, illatos kenyér meg más pékáru kínálná magát. Időben. —kg— — A gazdaságos takarmányozáshoz szükséges ismereteket tartalmazó lapokat is magunkkal hoztuk. Szívesen állunk rendelkezésre, ha valakinek szaktanácsra lenne szüksége — jegyzi meg dr. Eszes József, a vállalat igazgatóhelyettese. Kinn az udvaron a kistermelők korszerű fóliaházak- kal, növényvédő szerekkel, kerti gépekkel, eszközökkel ismerkedhettek. — Akad jó néhány dolog, amire érdemes odafigyelni, s a tapasztalatokat átvenni a nógrádi termelőszövetkezeteknek is. Örvendetes, hogy a nagyüzemek mellett a kisgazdaságok termése is ilyen terjedelmes helyet kapott, ami jelzi: a közös és a háztáji szerves egységet alkot — ösz- szegezte véleményét a látót-, takról Cseh Adolf, a Nógrád megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára, s még hozzáfűzte: — A Nógrád megyeiek közül a DROGUNION és a Palóctáj burgonyatársulás kiállítása tetszett a legjobban... A gyöngyösi mezőgazdasági tárlatot három nap alatt sokan keresték fel. A vélemény egyhangú volt: sikert aratott a kiállítás. Sz. Gy.
