Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

NIGÉRU Hesseni választások SPD—FDP győzelem Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugatnémet választók újból bizalmat szavaztak a szociáldemokraták és szabad- demokraták politikai szövet­ségének. Hessen tartományban az SPD' és az FDP együttesen a szavazatok 51 százalékát szerezte meg, az ellenzéki ke­reszténydemokraták 46 száza­lékával szemben. Ezzel elhárult a veszély a Schmidt—Genscher kormány feje fölül: miután a tarto­mány nem került a CDU ke­zére, a törvényhozásban fon­tos szerepet játszó szövetségi tanácsban sem jött létre két­harmados ellenzéki többség, amely megvétózhatta volna a kormány törvényjavaslatait. A szociáldemokratáknak si­került növelniük szavazótábo­rukat. A velük szövetséges FDP számára a parlamenti túlélés — az ötszázalékos ha­tár elérése volt a tét, A libe­rálisok — az első választási elemzések szerint számos ko­rábbi szociáldemokrata szava­zó „átpártolásával” — 6,6 szá­zalékot szereztek. Az abszolút többségre törő CDU-nak vi­szont csaknem másfél száza­lékkal kevesebb szavazatot si­került összegyűjtenie, mint négy éve, a legutóbbi tarto­mányi választásokon. A hesseni választások kime­netele elsősorban a jobboldal számára rejteget messzemenő következményeket. Alfred Dregger, hesseni CDU-enök, a párt jobb szárnyának vezér­képviselője belátható időn be­lül nem jelenthet veszélyt Helmut Kohlra, az ellenzék vezetőjére. Kudarca automati­kusan kiiktatja az ellenzéki kancellárjelöltek sorából. Ugyanakkor a CDU-nak újból szembe kell néznie a szövet­séges bajor CSU-val. ' Strauss pártelnök első nyilatkozatában már értésre adta: ismét bebi­zonyosodott, hogy a jelenlegi pártrendszerben az az SPD— FDP szövetség nem legyőzhe­tő, tehát új módszerek után kell nézni. Ez a Strauss-féle tervekben annyit jelent, hogy CSU-ját országos „negyedik párttá” kívánja kiterjeszteni — a kereszténydemokraták rová­sára. Az ezzel kapcsolatos végleges döntés azonban elő­reláthatólag csak jövő tavasz- szal, a még esedékes tartomá­nyi választások után születik meg. Iíö*el-lteleti jelemé* frak arab csúcsot kezdeményezett Dajan külügyminiszter Iz­rael feltétlen katonai támo­gatásáról biztosította a tör­vényes libanoni kormány ellen harcoló jobboldali ke­resztény erőket. A CBS ame­rikai televíziónak vasárnap adott interjújában Dajan ki­jelentette: '„bizonyos kö­rülmények között Izrael nem haboznék fegyveres csapást mérni Bejrútra, vagy Tabá­non bármelyik niás részére akár a tengerről, akár más­honnan”. Ezt kívánták jelez­ni már a múlt csütörtökön es­te végrehajtott akcióval is — mondotta Dajan —, ami­kor izraeli hadihajók lőtték a Bej rút nyugati részén levő, palesztin és szír állásokat. 'A támadás tényleges célpont­ja — az izraeli külügyminisz­ter szerint — egy palesztin tengerparti támaszpont volt, célja pedig — égy „Izrael el­leni palesztin akció megelő­zése”. Dajan a továbbiakban a Camp David-i megállapodá­r A Progressz—4 teherűrhajó kirakodásával töltötték a hét­fői napot, 116. világűrbeli munkanapjának javát Vla­gyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov. Az űr­hajósok, akik a héten ötödik hónapjukat kezdték meg a Szaljut fedélzetén, emellett orvosi kísérleteket is végez­nek. A negyedik szovjet teherűr­hajó, amelyet október 4-én, sz első szovjet mesterséges hold felbocsátásának 21. évforduló­ján indítottak útnak Bajko­sokról beszélt. Véleménye sze­rint a bejrúti harcok nem fogják befolyásolni az októ­ber 12-én — csütörtökön — Washingtonban meginduló iz­raeli-egyiptomi béketárgya­lásokat. Nem szükséges — mondotta Dajan —, hogy ezek első szakaszában részt ve­gyen Husszein jordániai ki­rály is. Kiváltképp akkor nem ha a Ciszjordániában élő pa­lesztinok viszont hajlandóak lesznek bekapcsolódni az er­re a területre, valamint a Gazai-övezetre vonatkozó megállapodás részleteiről folytatandó izraeli—egyiptomi —amerikai tárgyalásokba. Hétfőn reggel Washington­ba repült Ezer Weizman izra­eli hadügyminiszter, aki a már ott tartózkodó Mose Da­jan külügyminiszterrel együtt vesz részt a Camp David-i megállapodások alapján csü­törtökön megkezdődő külön- béke-tárgyalásokon­nurból, pénteken kapcsolódott össze az űrállomással. A Prog­ressz—4 — elődeihez hasonló­an — a tudományos kísérle­tek folytatásához szükséges berendezéseket, filmeket, tisz­ta ruhát, friss élelmiszert és ivóvizet, valamint üzemanya­got juttatott el a második éve Föld körüli pályán keringő űr­laboratóriumba. Kovaljonok és Ivancsenkov elkövetkező mun­kanapjait is elsősorban a te­herűrhajó kirakodására for­dítja. (MTI) Az egyiptomi küldöttség kedden indul útnak. Tagjai: Kamal Hasszán Ali hadügy­miniszter és Butrosz Ghali külügyi államtitkár, ügyve­zető külügyminiszter. A kül­döttség Párizs érintésével uta­zik Washingtonba. * Hétfőn negyedik napjába lép Hafez Asszad szíriai és Éliász Szárkisz libanoni ál­lamfőnek a libanoni válság átfogó politikai rendezését célzó damaszkuszi tanácsko­zása. A ' megbeszéléseknek egyelőre kedvező háttérül szolgál a szombaton életbe, lépett és azóta többé-kevésbé be is tartott tűzszünet. A ftbanoni jobboldalnak, élén Camille Chamounnal, a nemzeti liberális párt veze­tőjével, azonban nincs ínyé­re az újabb rendezési kísér­let — Chamoun semmi két­séget sem hagyott afelől, hogy fegyvereseit egyáltalán nem kötik a Szárkisz és Asz- szad között létrejövő esetle­ges megállapodások. A Nemzetközi Vöröskereszt szerint a jobboldal által a harcok áldozatairól közölt számadatok „nyilvánvalóan túlzottak”. Más szóval: a jobboldal hamis adatokkal kívánja maga mellé állítania közvéleményt. ★ Szíria és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet is kész részt venni azon az arab csúcsértekezleten, amelyet az iraki kormány javaslatá­ra Bagdadba november el­sejére hívnának össze. A találkozón —, amelyre a hivatalos Iraki hírügynökség szerint már ’tizenhat arab ál­lam jelezte részvételi szándé­kát — megvitatnák azokat a politikai, gazdasági és végül katonai jellegű intézkedése­ket, amelyekkel Egyiptomot le lehetne téríteni az ameri­kai ihletésű Camp David-i megállapodásokban megfogal­mazódó különútTÓl. illetve amelyek megvédenék az Iz­raellel szemben frontot al­kotó arab államok érdekeit az egyiptomi—izraeli alku kö­vetkezményeitől : Kairó vasárnap ugyancsak jelezte, hogy kész részt ven­ni ' egy arab csúcsértekezle­ten, de csak akkor, ha azt az Arab Liga jelenlegi szék­helyén. az egyiptomi főváros­ban tartják. , (MTI) További összecsapások Iránban , Irán nagyvárosaiban folyta- vasárnap több embert agyon- tódnak a munkabeszünteté- lőttek. sek, és a hét végén a rend- A megmozdulások résztvevői őrök sok helyütt összecsaptak a szeptember 8-án meghirde- a tüntetőkkel. A fővárostól tett rendkívüli állapot meg- mintegy 180 kilométerre fék- szüntetését, a politikai foglyok vő Amol városában, ahol má- szabadon bocsátását és a po- sodik napja tartanak a meg- litikai tüntetések engedélyezé- mozdulások, a karhatalmi erők sét követelik. Összeül a kínai szakszervezeti Az űrhajósok ötödik hónapja Válaszút előtt Obasanjo tábornok, Nigéria államfője Afrika óriása mintha végre ébredezne hosszú-hosszú Csip­kerózsika-álmából. Külpoliti­kai téren mind nagyobb sze­repet vállal a kontinens éle­tében, belpolitikáikig pedig el­jutott odáig, hogy stabilitását megkérdőjelezni ma már egy­értelműen nem lehet. Obasanjo tábornok. Nigéria negyedik katonatiszt államfő­je a függetlenség kikiáltásá­nak 18. évfordulója előtt né­hány nappali rádióbeszédben jelentette be, hogy megszünte­tik a 12 esztendeje elrendelt rendkívüli állapotot és ismét engedélyezik a politikai pár­tok működését az országban. A bejelentés megítélésekor azonban óvatosságra int, hogy Nigériában korábban már két katonatiszt államfő ígérte ha­tározottan az ország közéleté- nék demokratizálását, s nem váltotta valóra azt. Az egyik Gowon volt, akit kilencéves kormányzás után katonai puccs sodort el. A másik Mu- ritala Mohammed, akit egy si­kertelen hatalomátvétel során gyilkoltak meg s akinek poli­tikai hagyatékát közvetlen munkatársai most megvalósí­tani készülnek. Egység és bizalmatlanság Obasanjo, Muritala tábor­nok egykori legbizalmasabb munkatársa, ma Nigéria ál­lamfője, a polgári kormány­záshoz viszavezető úton a leg­fontosabb feladatként a nem­zeti egység erősítését jelölte meg. Ennek alapvető oka, hogy a törzsi ellentétek 1967 —1970 között egyszer már majdnem a széthullás sorsára juttatták az országot, és a 80 milliós lakosság még ma sem ocsúdott fel igazán ebből a tragédiából. A két és fél esztendős esz­telen biafrai „testvérháború”, amely több mint kétmillió, zömében ártatlan ember ■f éle­tét oltotta ki, mindmáig leg­szomorúbb fejezete a függet­len Nigéria s Afrika történe­tének. 250 etnikai egység él egymás mellett területén. Igaz, a nyílt gyűlölködés már a múlté, de a bizalmatlanság, amely az egykori törzsek, különösen a legnagyobbak, az ibok, hau- szák, fulánik és jorubák kö­zött még ma is létezik, visz- szahúzó erőként hat az ország fejlődésére. Ezt felszámolan­dó, a most felcseperedő nem­zedék már az „egységes Nigé­ria” eszméjén nevelkedik; hausza, ibo, joruba és más népcsoportok gyermekeinek ajkáról napjában hangzanak el az iskolákban a következő szavak: „Esküszöm hazám­nak, hogy hű, törvénytisztelő és becsületes leszek, minden erőmből szolgálom Nigériát, megvédem egységét, becsüle­tét és dicsőségét.” De más tekintetben is meg­próbállak érvényt szerezni az egység sürgető követelményé­nek. Az új alkotmány, mely már csak a legfelsőbb kato­nai tanács jóváhagyására vár, kimondja, hogy aktívan támogatni kell az etnikai. vallási, nyelvi korlátokon túl­lépő egyesüléseket, a politikai pártoktól pedig egyértelműen országos tömegbázist követel. Az olaj bűvöletében Sokkal nagyobb önbiza­lomról-tesznek tanúbizonysá­got a nigériaiak, ha az ország gazdasági helyzetéről esik szó. Ennek magyarázata az olaj. Nigéria a világ hatodik-hete­dik legnagyobb olajtermelője, évente mintegy 110 millió tonnát hoz felszínre belőle s eladása révén 10—11 milliárd dollár jövedelemhez jut. A büszkeség érthető: ma már korszerű egészségügyi intéz­mények, iskolák, országutak, olajfinomítók egész sorában öltenek testet a petrodollárok. A Nigériába zúduló hatal­mas bevételek azonban gon­dokat is okoztak. A minél nagyobb beruházásokért való versengés újból kiélezte az el­lentéteket a 19 szövetségi ál­lam között. A másik hiba, hogy a mezőgazdasági terme­lést, amely még ma is a la­kosság mintegy 70 százalékát foglalkoztatja, elhanyagolták. Nigéria 1967 előtt lényegében maga fedezte élelmiszer­szükségletét, ma ennek nagy részét importálja. Kakaó-, pálmaolaj- és földimogyoró­termelése szintén visszaesett, pedig ezekkel a termékekkel egykor a világ élvonalában volt. Obasanjo bejelentése után még inkább fogja vonzani a külföldi tőkét. Egyes becslé­sek szerint 57 állam több mint 600 cége érdekelt vala­milyen formában Nigéri^ gazdaságában. Külkereskedel­mének 90 százalékát tőkésor­szágokkal bonyolítja, kivitelé­nek 60 százaléka a Közös Pi­ac tagállamaiba és az Egye­sült Államokba irányul, (Szaúd-Arábia után az USA második olajszállítója!) beho­zatalának pedig 70 százaléka érkezik Észak-Amerikából és Nyugat-Európából. Hatalmi ambíciók Nigéria, miközben ezer szál­lal kötődik a tőkés világgaz­dasághoz, 80 milliós népessé­gét, központi fekvését, terüle­ti nagyságát hangsúlyozza, amikor meghatározó szerepet kér a kontinensen. Tekintélye valóban vitathatatlan Afriká­ban, annál is inkább, mert el nem kötelezett külpolitikájá­hoz híven nemegyszer megle­pő hevességgel szállt szembe az imperializmus mesterkedé­seivel a térségben. Állásfog­lalásán múlott többek között, hogy az Afrikai Egységszerve­zet a függetlenség küszöbét átlépő Angolában i 1975-ben törvényesnek ismerte el a ha­ladó MPLA kormányát. Gyor­san növekvő befolyására rá­ébredtek a nyugati nagyhatal­mak is, amelyek saját érde­keik védelmében szeretnék felhasználni az országot Ezért most Rhodesiában és Namí­biában nem kismértékben Nigéria nyomására s közvetí­tésével valamiféle rendezési terv keretében a többségi ura­lom megteremtésének útjait- módjait keresik. Mégis merészség volna pon­tosan meghatározni, hogy mi­lyen ma Nigéria politikai ar­culata. Az mindenesetre tény, hogy Obasanjo tábornok, szemben Muritala heves Ame- rika-ellenességével, közeledett az Egyesült Államokhoz. Mint ahogy az is tény, hogy Nigé­ria még napjainkban is nyug­talan ország, tele ellentmondá­sokkal — régiekkel és újak­kal. Akár Afrika tükörképe is lehetne, hiszen minden jó és rossz, ami ebben az országban történt és történik, bizonyos áttétellel a kontinens egészé­re is jellemző. Válaszút előtt áll: 1979. október 1. a polgári kormányzás újbóli kísérleté­nek ígért dátuma. Kocsi Margit Ilyen háttérrel a polgári kormányzáshoz való vissza- Ennek ellenére Nigéria va- térés Nigéria integritása szem- lószínűleg Afrika egyik leg- pontjából nem veszélytelen gazdagabb országa, amely vállalkozás, hiszen ma is 200— mágnesként vonzza, és most, A főváros, Lagos egy utcája kongresszus Lemondani nem hajlandó Somoza katonai diktatúrával Éliás Béla, az MTI tudósí­tója jelenti: Pekingben bejelentették, hogy október 11-én nyílik meg a kínai szakszervezetek országos szövetségének ki­lencedik, kongresszusa. A kí­nai szakszervezetek nyolcadik kongresszusát 1957. decembe­rében tartották. A „kulturá­lis forradalom” idején a szakszervezeteket feloszlat­ták és csak 1975-ben tettek kísérletet felélesztésükre, il­letve a kilencedik kongresz- szus előkészítésére. Ezt a kí­sérletet azonban a radikális irányzat képviselői eleve ku­darcra kárhoztatták. Miután a kínai országos népi gyű­lés legutóbbi ülésszakán el­határozták a társadalmi és a tömegszervezetek „rehabili­tálását” az elmúlt három hónapban huszonkilenc kínai tartományban és nagyváros­ban tartottak szakszervezeti konferenciákat. Ezeken vá­lasztották meg a kilencedik kongresszus 1967 küldöttét. A kilencedik kongresszus fő referátumát Ni Csi-fu, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja tartja. Nyílt katonai diktatúra be­vezetésével fenyegetőzik So­moza nicaraguai elnök. A diktátor az UPI-nak adott nyilatkozatában kijelentette: „elkerülhetetlen lesz a kato­nai diktatúra, ha nem talá­lunk demokratikus megoldást a válságra”. Somoza egyidejű­leg az Egyesült Államoknak Nicaraguával kapcsolatos po­litikájáról szólva elpanaszol­ta: Washington azt az érzést keltette az ország népében, hogy „megdöntheti”, szabályo-. san megválasztott kormány­zatát. Somoza „valótlannak” ne­vezte azokat a híreket, ame­lyek szerint Nicaragua népe ellenzi rendszerét, amely ál­lítása szerint a földrengések után mintegy 120 ezer la­kást építtetett a managuaiak- nak. Ezzel szemben jól is­mert tény, hogy Somoza — amint azt annak idején nyu­gati hírügynökségek is je­lentették — a földrengés ál­dozatainak támogatására szánt segélyösszegeket egy­szerűen elsikkasztotta. fenyegetőzik Somoza megpróbálta vé­delmébe venni nemzeti gár­dája fegyvereseit, akik a né­pi felkelés leverésére indí­tott hadműveletekben ' ártat­lanok ezreit mészárolták le. Kénytelen volt azonban elis­merni, hogy a rendszerhű alakulatok akciói közben „kilengések” is előfordultak. Nicaragua jövőjét vázolva Somoza „alkotmányosságról” és „szabad választásokról” beszélt, de kijelentette, hogy 1981. előtt nem hajlandó le­mondani a hatalomról. (MTI) Japánba látogat Hétfőn távol-keleti útra in­dult Helmut Schmidt kancel­lár és nagyszámú kísérete. A nyugatnémet kormányfő , Ja­pánba és Szingapúrba látogat. Schmidt tokiói tárgyalásait — háromszor is találkozik Fu- kuda japán miniszterelnökkel — a bonni kormány gazdasá­gi és politikai okokból egy­aránt fontosnak tartja. Japán közreműködése nélkül nem va­lósulhat meg az önálló „euró­pai” valutarendszer gondolata, Nyugat-Európa nem nyújthat egyedül eléggé hathatós támo­gatást a változatlanul gyenge dollárnak, lehetetlen tovább­lépni a nemzeti protekcioniz­mus elleni harcban, vagy eredményeket elérni a fejlett tőkés és a fejlődő országok vi­tájában. NÓGRÁD — 1978. október 10., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom