Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

» Október 7. — a szovjet alkotmány napja A békepolitika alaptörvénye Nagyszabású munka-ver. seny-sorozattal köszöntötték a Szovjetunióban az új alkot­mány elfogadásának első év­fordulóját. Egy esztendeje, hogy a szovjet állam legfel­sőbb törvényhozó szerve a Legfelsőbb Tanács egyhangú szavazással elfogadta az új alaptörvényt — la kommuniz. mus építőinek alkotmányát. Az alkotmáry elfogadását megelőzően a tervezetet meg­vitatták a hatalmas ország minden köztársaságában, az északi-sarki halászok és a kö­zép-ázsiai pásztorok, város­lakók és földművelők, kato­nák és diákok. A vita helyet kapott a sajtóban is. Olyan össznépi „referendum” volt ez, amelyben a résztvevők nem csupán „igen-nem” sza­vazataikkal döntöttek a ter­vezet sorsáról, de vélemé­nyükkel aktívan alakíthat­ták is országuk alaptörvé­nyét. Keserű szájízzel voltak kénytelenek megállapítani a nyugati kremlinológusok: a szovjet alkotmányvita a nép magas fokú demokratikus érettségét bizonyította. A vita ugyanis nem csupán helyes­lő hozzászólásokból állt: a végleges alkotmányszöveg­ben több olyan módosítást is végrehajtottak, amelyet a lapokban szót kapott hozzá­szólók javasoltak. Az egyéves szovjet alap­törvény évfordulóján a fi­gyelem világszerte a szocia­lista nagyhatalom külpoliti­kai tevékenységére összoor- tosul. A megfigyelők emlé­keztetnek rá: a Szovjetunió alkotmányába foglalta az or­szág békeszerető külpolitiká­jának elveit. Ezeket az elveket fejtette ki legutóbbi bakui beszédé­ben Leonyid Brezsnyev is. Az SZKP KB főtitkára, a szovjet államfő rámutatott: a rendkívül bonyolult nemzet­közi helyzetben országa to­vább folytatja elvi politiká­ját, együttműködik a baráti szocialista országokkal, szo­lidáris a nemzeti felszabadí­tó mozgalmakkal és a fej­lődő országokkal, s korrekt megállapodásokra törekszik a tőkéshatalmakkal. A szovjet külpolitika al­kotmányban megerősített el­vei közül a legfontosabb a béke megőrzésére való törek­vés. „Mindent megteszünk a fegyverkezési hajsza megállí­tása, a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében, ezt tekintjük külpolitikánk alapvető feladatának — mon­dotta L. X. Brezsnyev Baku­ban. Ügy véljük, hogy min­den országnak — nagynak és kicsinek, atomfegyverrel rendelkezőnek és nem ren­delkezőnek egyaránt — joga van a szavatolt biztonságra.” A magas szintű szovjet állásfoglalás ismételten kife­jezi azt a moszkvai törekvést, hogy a két világrendszer kö­zötti kapcsolatokban megerő­sítsék, fenntartsák az enyhü­lési folyamatot. Ezt pedig az utóbbi időben jelentős akadá­lyok gátolják. Leonyid Brezs­nyev felhívta a figyelmet a NATO és az Egyesült Álla­mok veszélyes lépéseire, a fegyverkezési hajsza fokozá­sának következményeire. A szovjet vezetés számára vilá­gos tény, a yilág békéje meg­őrzése szempontjából is első­rendű fontosságú ügy a szovjet—amerikai hadászati fegyverzetcsökkentési tár­gyalások előbbrevitele. Gro- miko szovjet külügyminiszter legutóbbi amerikai tárgyalásai azzal biztatnak, lehetséges az egyetértés, s a rég várt egyez­mény megszülethet. Az SZKP főtitkárának beszéde, a szov­jet külügyminiszter állásfog­lalása az ENSZ-ben bizonyít­ja: Moszkvában arra törek­szenek, hogy az egész világ­ban biztosítsák a békét, a népek jogát a szabad életre, haladásra, biztonságra. Ez az oka, hogy a szocialista nagy­hatalom elítéli az egyiptomi— izraeli különalkut, s olyan közel-keleti rendezésre tö­rekszik, amely valamennyi érdekelt népnek és államnak biztonságot garantál. Ez a' következetesség hatá­rozza meg a Szovjetunió vi­szonyát a szabadságukért, a felemelkedésért küzdő népek­kel, nemrég függetlenné vált országokkal. Jól példázzák ezt a szovjet állam kapcsola­tai a fiatal Afganisztáni De­mokratikus Köztársasággal, s Afrika és Ázsia számos más haladó országával. A szovjet állam vezetőinek fontos állásfoglalásai bizo­nyítják: Moszkva következe­tesen megvalósítja az alkot­mány elveit külpolitikájában. Tekintélyével, erejével a bé­be és biztonság világméretű megvalósítását garantálja. Miklós Gábor Jog: és propaganda Ä jog — a maga bonyolult, gyakran kiis­merhetetlen szabályaival — igencsak miszti­kus valami. Legalábbis a kívülállónak, a lai­kusnak, Aligha irigyelhető az az állampol­gár, aki ügyei intézésénél rákényszerül a kü­lönféle átfogó és részletszabályok megkeresé­sére. Hogy valamennyien tisztában legyünk legalább alapvető jogainkkal, kötelessége­inkkel, ezért néhány esztendeje határozat született a jóg propagálásáért, népszerűsítésé­ért. Hogy tudjuk mit tehetünk, mit kell ten­nünk. Természetesen i nem azzal a gondolattal, hogy ettől kezdve minden magyar állampol­gár tudós jogásszá válik. Olyan szakember­ré, akinek nincs szüksége segítségre ügyei intézésekor. A vételnél, az eladásnál, perei vitelénél, vagy jogvitánál. A jog népszerű­sítését ellenző tábor igencsak szélsőséges vé­leménye mindmáig az, hogy szükségtelen a propaganda. A különféle jogi kérdések eldön­tésére a jogászok hivatottak (ez a kötelessé­gük), s különben is ha betegek vagyunk, nem a szakkönyveket bújjuk, hanem orvoshoz fordulunk. 1 Szükség van rá, hogy a laikus tudjon a legalapvetőbb jogi normákról, azonban nem egyszerű rálelni a népszerűsítés leghatásosabb módszerére. Vegyük például az ismeretter­jesztő előadásokat. A szónok beszéljen akár a legékesszólóbban az öröklés szabályairól, a választások megkövetelte kötelességekről, vagy éppen az adásvétel módjáról, szavai fel­tehetően csak azokban ragadnak meg, akik az adott időpontban végrendelkeznek, vesz­nek, esetleg eladnak. Más szóval: érdekeltek a témában. Van kérdésük, hozzáfűznivalójuk az előadó szavaihoz. Persze barbárság lenne azt gondolni, hogy az ismertetés az egyetlen formája a jog nép­szerűsítésének. Mindenképpen ide sorolha­tók a különféle intézmények szervezte jogi tanácsadások is. Mert kétségtelen, hogy a kérdésre válaszoló jogász konkrét, gyakran sürgető eseteket old meg, ám szavaiból a se­gítségre vágyó a jog egészéről vagy inkább az adott részterületéről szintén képet kap­hat. Kell-e mondanom, hogy itt is mennyire lényeges az érdekeltség megléte? A sürgős­ség vezeti ugyanis az ügyfelet az említett jo­gi tanácsadókhoz. Más dolog a törvények, a rendeletek meg­szövegezése. A szabályok nyelve tehát. Té­telezzük fel, hogy a hazánkban születő jog­szabályok logikusan megszerkesztett alkotá­sok. Olyan tételeket tartalmaznak, amelyek egymásra épülnek, s valóban szabályozzák a társadalmi viszonyok adott részterületét. Nos, ezek a gondolkodó ember számára világos szabályok misztikussá válhatnak azáltal is, hogy szerkesztőik mit sem törődnek a szöve­gezéssel. A hatalmas, több soron átkígyózó körmondatokat a kívülálló nehezen érti meg vagy egyáltalán nem igazodik ki rajta- A lé­nyeg: nem lesz attól „szabályabb” egy sza­bály, hogy nyelve kifejezetten szakmai, a szükséges hétköznapi helyett. Mert az éle­tünket rendszerbe foglaló normák ismerete mindannyiunknak fontos. Félreértés ne essék, korántsem a felvilágo­sítás ellen beszélek e helyütt. Inkább mellet­te. Hangsúlyozva, hogy — mint mindenhol — a megfelelő módszer nélkülözhetetlen. Min­denképpen fellelendő a helyes arány a szük­séges és a szükségtelen között. Mert az alap­vető dolgokkal illik tisztában lennie min­denkinek, aki szerepel a közéletben: intézi ügyeit, kérvényez vagy fellebbez. És ehhez szükséges a propaganda. Egy tanácsadást tartó jogász mondta: — A helyes módszer híján a jelenlegi állapot megmerevedhet. Vagyis: a kérdező, a segít­ségért jövő állampolgárok majd mindegyike úgy hiszi, tudja annyira az ügyére vonatkozó szabályokat mint a kérdezett. Mert elolvasott néhány közlönyt, hallottvalamit a „szom­szédtól”. A jog korántsem o'"3n misztikus, mint hisszük. De annál kon olyabb valami, hogy a lényegét „pletykaszinten” el lehessen sajátítani. M. P. „Beutaló” Nagyfára Volt — nincs Egy lőtér nyomában Az építést megelőzi a rom­bolás, az újért fel kell áldoz­ni a régit. Több-kevesebb kritikával kísért, de mégis csak tudomásul vett minden­napi gyakorlat ez. A megér­tés akkor a legegyszerűbb, ha rangsorról, fontossági sorrend­ről van szó. Mert az újnak út­jába kerülő régit esetenként pótolni is kell, illetve pótolni kellene. Pásztó nagyközségben — és járási székhelyen — például az MHSZ lőterét. A strand mellett, az úgynevezett homo­ki részen több mint egy év­vel ezelőtt szűnt meg a lőtér. Az előzményeket így foglalja össze Kanyó Pál, az MHSZ pásztói járási vezetőségének titkára: — A helyszínen építkezések kezdődtek, a lőirányban — pontosan a golyófogók mögött — már magasodnak a házak. Tereplőtérről van, pontosab­ban volt szó, ilyen esetben a lövészeti szabályzat 1500 mé­teres távolságot ír elő. Érthe­tő, biztonsági okokból. Ezért kellett a lőteret megszüntetni. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség súlyos gond előtt áll. Az egyik legfontosabb — ko­rábban nagyon szép verseny- eredményeket felmutató — szakágában — a munka meg­torpant. — Gyakorlatilag megszűnt a versenyek, elsősorban a tö­megversenyek rendezésének le­hetősége. Többek között nem tudjuk megoldani a sorkötele­sek általános honvédelmi okta­tásán belül a lövészetet. A lőtér megszüntetése nem csak az MHSZ gondja. Apel­lált már ez ügyben a gimná­zium igazgatója is, hiszen két­száz tanuló kötelező honvédel­mi oktatása szenved csorbát. Mert a meglevő lehetőség igen csekély. — A pásztói MEZŐGÉP klubjának van saját lőtere. Ez azonban igen kicsi és az üzem területén levő lőteret — ért­hető okokból — egyébként sem lehet korlátlanul használ­ni. Szeretnénk megjegyezni, hogy az üzem vezetői maximá­lis segítőkészségről tesznek ta­núbizonyságot, de a legna­gyobb igyekezettel sem oldhat- ják meg a mi gondunkat. Kanyó Pál szavaihoz még hozzátehetjük: ezt a hiányt valóban nem számolhatja fel a MEZŐGÉP. Mert a gond a nagyközségé, talán az egész járásé. Emellett szól egy adat is: egyetlen év alatt kétezer­rel csökkent a lövészeteken résztvevő fiatalok száma. — Mi várható, meddig kény­szerül az MHSZ félmunkát vé­gezni Pásztón? — A Béke Termelőszövetke­zet segítségünkre siet, Holló Imre elnökhelyettes már kö­zölte, hogy az új lőtérhez ka­punk területet. A helyszín ideális, csak éppen még nem lőtér. Nagy mennyiségű föld­munkát kell végezni, ehhez azonban gépek kellenek, meg pénz is szükséges. Természete­sen számolunk az MHSZ akti­vistáinak nagy értékű társa­dalmi munkájával, mindent azonban ezzel sem lehet meg­oldani, elengedhetetlenül szük­séges a tanács anyagi segítsé­ge. Ígéret már erre is van. Be­széltek erről az ügyről ta­nácsülésén is. Csupán teljesíte­ni kellene, de mielőbb. Több okból is: Egyrészt: nem lu­xusigényekről, hanem az ered­ményes MHSZ-munka alapfel­tételéről van szó. Másrészt: a hazafias és honvédelmi neve­lő munka nem csupán az MHSZ reszortja, erre a ta­nácsnak is áldozni kell. Kü­lönösen az újra, ha „elvették” a régit. — k — Utak, hidak, autópályák Országszerte készülő korsze­rű útvonalak mutatják; bő­vül Csehszlovákia modern út­hálózata. Az új autópályák egyike a Prágát Pozsonnyal összekötő, 317 kilométer hosszú, 120 km/ óra sebességet lehetővé tevő útvonal, amelyből 193 kilomé­ter már elkészült. Az út szlo­vákiai szakaszán 640 méter hosszú viadukt épül, Veiké, Mezlrici mellett, 425 méter hosszú híd az Oslava folyó fe­lett, egy másik a March fo­lyón ível majd át. A transz­európai észak—dél autópálya 300 kilométeres csehszlováki­ai szakaszának első részét már üzembe helyezték. Az útépítéseket tervező szakemberek most a nyugat­német határig vezető autópá­lya, a Prága déli részén léte­sítendő új hatsávos közúti híd létesítését készítik elő. A ter­vek között szerepel a cseh­szlovák autópálya összekap­csolása, a magyar és az oszt­rák távolsági autóutakkal. E célból a Dunán 462 méter hosszú hidat építenek majd, amely kétszintes lesz. A felső, 26 méter széles szint az au­tóközlekedést, az alsó két sín­páron a vasúti közlekedést, ezenkívül a gyalogos- és a ke­rékpáros-forgalmat szolgálja. Ez lesz a Közép-Európa első „emeletes” hídja. Becslések szerint hazánkban a súlyosan veszélyeztetett al­koholisták száma 400 ezer, a gondozói hálózatban pedig 150 ezer beteget tartanak nyilván. A fluktuáció igen nagy: éven­te 10—15 ezren gyógyulnajc, de a betegek száma mégsem fogy el, mert mindig újabb ezrek szorulnak kezelésre, gondozás­ra. 15 év alatt az elmeosztá­lyokon kezelt idült alkoholis­ták száma 67 százalékkal nőtt. Általában a bűncselekmények 25—30 százalékát ittas álla­potban követik el. Az állami gondozattak csaknem fele a szülők alkoholizmusa miatt kerül Intézetbe. Megdöbbentő tény: Magyarországon az alko­holizmus anyagi kihatása már eléri, sőt meghaladja az alko­holból származó állami bevé­telt Az alkoholisták gyógykeze­lése nemcsak egészségügyi, ha­nem igen fontos társadalmi érdek. Nélkülözhetetlen a tár­sadalom, a munkahely és la­kóközösségek segítsége ebben a nehezen szervezhető orvosi munkában, amely ne r haté­konyságát adminisztratív esz­közökkel is biztosítani kell. Ezért látott napvilágot június­ban az egészségügyi miniszter 3/1978. számú, valamint az igazságügy-miniszter 6/1978. számú rendelete, mely értelmében ezután: ha felvi­lágosítással, meggyőzéssel nem lehet célt érni, hogy az alko­holista alávesse magát a ke­zelésnek, úgy a kötelező gon­dozás elrendelését a lakó­vagy munkahely szerinti első­fokú egészségügyi hatóságnál lehet kezdeményezni. Hivatalból is indítható az eljárás akkor, ha az egész­ségügyi hatóság tudomást sze­rez a kötelező gondozást in­dokló körülményekről, vagy a felettes szerv utasítja az eljá­rás megindítására. Ennek kez­deményezésére jogosult az al­koholista házastársa, az egye­nesági rokona, testvére, vagy más érdekelt személy, Illető­leg bármely állami szerv (in­tézet, intézmény, vállalat), szövetkezet, vagy társadalmi szervezet. Érdekeltnek kell tekinteni különösen az alkoholista kör­nyezetében élő személyeket, akiket a beteg magatartásá­val veszélyeztet, például kis­korú gyermekének fejlődését, saját egészségét, környezeté­nek biztonságát, vagy, ha is­mételten súlyosan zavarja a közrendet, illetve munkahe­lyén a munkát. Előfordulhat, hogy a bejelentő feleség az alkoholista férjtől való félel­mében, fenyegetése miatt visszavonja kérelmét, akkor megfelelő környezettanulmány után hivatalból elrendel .k az elvonókúra megkezdését, il­letve a kötelező intézeti gyógy­kezelést. Az eljárás alá vont sze­mélyt minden esetben meg­hallgatják, s ha önként vál­lalkozik a kezelésre, megszün­tetik a hivatalos eljárást Ha a beteg akadályozza a gyógyu­lását, vagy a fél évig tartó kezelés nem jár sikerrel, ez esetben a tanács egészségügyi szakigazgatási szervénél lehet kezdeményezni az eljárás megindítását A részletes kör­nyezettanulmány után, az or­vosszakértői vélemény alátá­masztásával, a szerv javasolja a területileg illetékes ügyész­ségnél az alkoholista beteg Nagyfára való beutalását. Ha az ügyész a javaslattal egyet­ért, indítványt nyújt be a já­rásbírósághoz, mely — népi ülnökök közreműködésével — határoz az intézeti kezelés el­rendeléséről. Az alkoholizmus elleni küzdelemnek az intézet az utolsó állomása. Sokat olvastunk, hallottunk már a nagyfai intézetről, mely 1975-ben alakult és, ahol je­lenleg 60 egészségügyi szak­ember dolgozik. Az állam 25 millió forintot biztosított az intézet fejlesztésére, folyama­tosan készülnek az épületek, s a teljes kiépüléssel ezer la­kója lesz Nagyfának. Az új rendelet megkönnyíti a bete­gek beutalását. Itt a kezelés a személyes szabadság tartós korlátozásával jár. Két évig is eltarthat, vagy indokolt eset­ben megismételhető. Nagyfa, nem büntetőintézet — orvo­sok, pszichológusok, nevelők foglalkoznak a kisiklott életű emberekkel. A jelenleg gyó- gyulók több mint fele házas, de „ok köztük az elvált is. Negyven év az átlagéletkor. Szabadon mozoghatnak az in­tézet területén, napi nyolc érát dolgoznak, mezőgazdasági és ipari üzemekben. Munkájukért rendes fizetést kapnak, amiből az intézet haza is küld. Kere­setük egy része takarékba ke­rül és a bérből zsebpénzt is adnak a betegnek. Természe­tesen az intézet — személyen­ként 60—80 forint körüli — költségéhez is hozzá kell já­rulni. Nagyfa célja, hogy az itt kezeltek a társadalom hasznos tagjaiként kerüljenek vissza az életbe. • Az alkoholisták gyógyítása közügy, ezt segítik az új ren­deletek is és ezt kell segíteni mindannyiunknak. A. T. Elhagyatva A magány minden formájá­ban szomorú. Akár emberről, akár kivert kóbor ebről, akar gazdája vesztett, egykor jobb napokat látott, étlen-szomjan búsuló automobilról van szó. Az, mely a mellékelt ké­pen látható, több mint fél éve a salgótarjáni Schuyer Fe­renc utcában várja gazdáját. A hosszú várakozásban bi­zony erőteljesen lefogyott. Oda szép reflektorai, kacki- ás hűtőrácsa, búbánatában .a levegőt is eleresztette bal el­ső kereke, mélázva könyököl puha gumiján. Akadályozza a forgalmat. Rontja az utca ké­pét. Egyedül a környékbeli gyerekek lelnek benne örö­met- A roncsszámba menő kocsit azonban nem nagyon vigasztalja, hogy az aprósá­gok mászókának használják, leugrálnak róla, az arra köz­lekedő motorok és a „még aktív állományban levő” au­tótársak vezetőinek szerezve, hajmeresztő pillanatokat. Sze­gény kocsi néha már az ön- gyilkosság gondolatával is foglalkozik. Elképzeli, hogy kirúgja a kereke alá támasz­kodó köveket, s nekigurul egy kamionnak, vagy busznak, de a lelkiismeret visszatartja, nem akar másnak bajt okoz­ni. Bar egykori gazdája len­ne ennyire lelkiismeretes! — g. — Horváth József felvétel* )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom