Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
Bagdadban Arab külügyminiszterek értekezlete Aczél Endre, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Hétfőn délelőtt Bagdadban, a béke palotájában megnyílt húsz arab ország és a Palesztin Felszabadítani Szervezet külügyminisztereinek a csúcstalálkozót előkészítő értekezlete. A tanácskozáson — Egyiptom kivételével — valamennyi arab ország képviselteti magát. A november 2-án kezdődő csúcsértekezlet lesz az első az arab államfők konferenciá- áinak másfél évtizedes történetében, amelyet Egyiptom részvétele és az Arab Liga közreműködése nélkül tartanak meg. A bagdadi külügyminiszteri tanácskozást a vendéglátó ország diplomáciájának vezetője, Szadun Hammadi nyitotta meg. Mondanivalójának lényege a csúcsértekezlet napirendjét illetően a még október elsején tett iraki indítvány volt, eszerint az arab államok pénzalapot hoznak létre az Izraellal közvetlenül szembenálló frontországok katonai és gazdasági potenciáljának fokozására. A kilencmilliárd dollárra tervezett alapból ötmilliárd Egyiptomra jutna — feltéve, hogy Anvar Szadat teljes egészében felhagy különutas politikájával. Részesedne az alapból Szíria. Jordánia, Libanon és a PFSZ is. Az arab olaj országok hozzájárulásának mértékét egy főre jutó nemzeti jövedelmük arányában határoznák meg. A legnagyobb terhet Szaúd-Arábia vállalná magára. Hammadi, elébe menve azon részvevők óhajának, akik ellene vannak, hogy az arab csúcs Egyiptom kiközösítésének fórumává váljék, hangsúlyozta: most az a lényeg, hogy az arab országok arról tárgyaljanak, ami egyesíti őket, és hogy ieg- alább minimális egyetértésre jussanak. Nem engedhető meg, hogy a széthúzás fokozódjék — az összetartásnak kell növekednie — tette hozzá. (MTI) Egyiptom —izraeli tárgyalások Marad az egyiptomi küldöttség Az egymásnak ellentmondó értesülések után vasárnapra egyértelművé és véglegessé vált, hogy Anvar Szadat egyiptomi államfő Carter amerikai elnök személyes felhívásának eleget téve nem rendeli vissza Kairóba — még konzultációkra sem — a Washingtonban tárgyaló egyiptomi küldöttség vezetőjét. Az amerikai elnök, aki személyes tekintélyét teljes súly- lyal a washingtoni tárgyalások sikeres kimenetelére helyezte, ezúttal harmadszor avatkozott be közvetlenül, hogy megakadályozza az egyiptomi—izraeli párbeszéd időleges megszakadását. Tekintélymentő akciója — a jelek szerint — eredményesnek bizonyult Ezzel egyidőben washingtoni kormányforrások megerősítették: amerikai diplomaták továbbra is keményén dolgoznak, hogy arab — elsősorban szaúd-arábiai, jor- dániai és mérsékelt palesztin — támogatást szerezzenek a Camp David-i megállapodásokhoz. A források szerint a ciszjordániai településekkel és Kelet-Jeruzsálemmel kapcsolatos izraeli döntések időzítése akarva sem lehetett volna rosszabb, mert fenyegeti az említett amerikai erőfeszítéseket. Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton újságírók előtt „rendkívül súlyosnak” nevezte az izra 11 döntéseket, mindazonáltal sietett hozzátenni: ezek nem akadályozzák meg Egyiptomot abban, hogy „akár holnap vagy holnapután” aláírja az egyiptomi—izraeli békeszerződést. (MTI) Föld körüli pályán a Prognos—7 A neutronbomba elten Az 1NDNSZ tiltakozása A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség újabb felhívással fordult 114 országban működő 129 nemzeti tagszervezetéhez, a világ lányaihoz és asz- szonyaihoz, hogy az eddigieknél is határozottabb akciókkal küzdjenek a neutronfegyver betiltásáért. A nagy tekintélyű szervezet berlini székhelyén hétfőn megtartott nemzetközi sajtó- konferenciáján hozta nyilvánosságra nyilatkozatát, amelyben felháborodását fejezi ki amiatt, hogy Carter amerikai elnök engedélyezte a neutronfegyver fontos részeinek előállítását. Mirjam Vire-Tuominen főtitkár, a sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy a népek hajlandók a neutronfegyver árnyékában élni és bejelentette : az NDNSZ levélben fordult az ügyben dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz és magához Carter amerikai elnökhöz is, és ezekben felhívta a figyelmet arra, mekkora veszélyt jelent a neutronfegyverre vonatkozó legújabb döntés az enyhülésre, a világ békéjére nézve. (MTI) Hétfőn a Szovjetunióból elliptikus Föld körüli pályára bocsátották a Prognoz—7 típusú automata űrállomást, amelynek az a feladata, hogy egyrészt a bolygóközi térségre és a Föld mágneses szférájára gyakorolt napfolttevékenység hatásának meghatározása végett tanulmányozza a Nap korpuszkuláris és elektromágneses sugarait, plazmanyalábjait. a mágneses mezőket a Föld körüli kozmikus térségben, másrészt pedig vizsgálja a galaktika ibolyántúli, röntgen- és gammasugárzását. Az űrállomás olyan berendezéseket hordoz, amelyeket a békés célú űrkutatással kapcsolatos nemzetközi együttműködés keretében a Szovjetunióban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Franciaországban és Svédországban készítettek. A Prognoz—7-es berendezései kifogástalanul működnek. Carter memoranduma Ellenőrzik a szocialista országokba irányuló exportot A Fehér Ház az amerikai kongresszus elé terjesztette azt az elnöki memorandumot, amely a szocialista országokba irányuló amerikai export ellenőrzésének növelésére irányul. Ezentúl a különböző amerikai vállalatok, társaságok szocialista országokba irányuló exportjához szükséges engedélyek kiadásáról folyó vitákban a Fehér Ház tudományos és műszaki kérdésekkel foglalkozó részlege és a nemzetbiztonsági tanács megfigyelőként vesz részt. Az elnöki memorandum olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeknek az a célja, hogy különböző szintű engedmények nyújtásával szakadékot idézzenek elő a szocialista országok közösségében. Ez a politika éles ellentétben áll egy sor amerikai politikus, üzletember és társadalmi személyiség véleményével. Az enyhüléssel és a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó kormánybizottság, valamint tekintélyes amerikai vállalkozók azzal a követeléssel fordultak a kormányhoz az elmúlt napokban, hogy az mondjon le az exportellenőrzésről, mint a Szovjetunióra gyakorolt nyomás eszközéről. Az ilyen politika, hangsúlyozták, azon kívül, hogy ellentétes az enyhülés folyamatával. káros is az Egyesült Államok számára, rontja annak gazdasági és külkereskedelmi pozícióját. (MTI) Namíbia az UNESCO-ban Az UNESCO általános konferenciája XX. ülésszakán hétfőn 145. tagállamként felvették a szervezetbe Namíbiát. A párizsi tanácskozás hétfői munkájában felszólalt a Szovjetunió képviselője, Igor Zemszkov külügyminiszterhelyettes. Kijelentette, hogy az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok dezinfor- málása ellen hozott határozat elősegítené a propagandaháborúval, a fajüldözéssel és az apartheiddel szembeni harcot. (MTI) A sah és ellenzéke Bizonyos jelekből ítélve az iráni válság elérkezett tetőpontjához. A múlt hét végén és vasárnap folytatódtak a zavargások, a véres összetűzések a rendfenntartó erők és a lázongó diákok, valamint a kormányellenes tüntetők között. Miközben néhány iráni lap élesen bírálja a sah titkos- rendőrségét és a lakosság ellen brutálisan fellépő katonaságot, a párizsi emigrációban tartózkodó Khomeini siita egyházi vezető fölszólította híveit: tartsanak ki Reza Pahlavi sah ellen mindaddig amíg „a rendszert sikerül megdönteni”. A vallási vezető egyben az iráni katonákhoz is fordult, arra biztatva őket, hogy „egyesüljenek a néppel a sah ellen”. Szeptember eleje, pontosabban 8-a óta tartanak a zavargások Iránban. A rendszer jobb- és baloldali ellenzéke azon a napon nagyszabású tüntetést rendezett, amelynek a katonaság beavatkozása vetett véget. Hivatalos közlés szerint 129 halottat követelt a sortűz, nyugati források azonban ennek többszörösére becsülték az áldozatok számát. A „fekete péntek” óta — így emlegetik Iránban azóta szeptember 8-át — Teheránban és 11 más városban rendkívüli állapot és statárium, éjszaka pedig kijárási tilalom van érvényben. Reza Pahlavi ellenzéke korántsem mutat azonos arcot,' ám a mostani demonstrációkban mintha egyre inkább elmosódnék a különbség az egyes politikai csoportosulások között.. Kétségtelen, hogy a sah legádázabb ellenfelei a siita egyház híveiből toborzódnak, mégpedig az iszlám legkonzervatívabb szárnyának táborából. Az ellentéteket sokan abból vezetik le, hogy a sah által kezdeményezett úgynevezett „fehér forradalom”, a földreform és a modernizálás rohamosan szembeállította a hagyományokhoz hű vallási fanatikusokat és a villámgyorsan gazdagodó államot. Valóságos népvándorlás kezdődött: az elszegényedett parasztok az iráni falvakból a városokba költöztek, s rendkívül alacsony béren tengődnek. Ugyanakkor a hajdani kiskereskedők egyre inkább elszegényedtek az olajmilliókból épült áruházak és szupermarketek árnyékában. Egyszersmind az egyetemi ifjúság körében is a radikálisok váltak hangadókká, akik a valódi demokratikus reformokért küzdenek. Teherán tehát egy fenyegető polgárháború közvetlen veszélyével került szembe. A sah kétségkívül fontos szerepet játszik a USA közép-keleti politikájában, s Washingtonon kívül Bonn és London feltétlen támogatására is számíthat. Kérdés azonban, hogy a külső segítség elegendőnek bizonyul-e az elmérgesedett helyzetben az egyre nagyobb egységet mutató belső ellenzékkel folytatott párbajban. Gyapay Dénes i 70. születésnapja alkalmából a Szovjetunió Hőse címet adományozták Dmitrij Usztyinov marsallnak. a Szovjetunió honvédéi mi miniszterének Franciák és magyarok (1.) Kérdések — Párizsban Kétórás repülőút — 1800 kilométer — után ér Párizsba a magyar utas. A francia és a magyar főváros között fél kontinens: Közép-EurópaMégsem volt ez soha legyűr- hetetlen távolság, s különösen nem az ma, az expresszek, sugárhajtásos gépek idejében. S az emberi gondolat, a népek, nemzetek együttélésének évezredes hétköznapjai finom szálakkal át meg átszőtték egymás kultúráját, gazdasági életét. Jámbor Saint Gilles-i szerzetesek telepedtek le már a XI. században a dunántúli Somogyváron, s követték őket vallon mesterek, ötvösök, gyertyaöntők, szőlőművelők. Három évszázados jelenlétük kisugárzó, erjesztő hatását csak sejthetjük. A XVIII. század végén Batsányi és társai vetették „vigyázó szemüket” Párizsra, hagyományt kezdve és teremtve az egy nemzedékkel későbbi reformkori generációnak. A múlt század harmincas-negyvenes éveitől már vízválasztónak számított a magyar politikai-szellemi életben a francia eszményekhez, a francia kultúrához való viszony. Petőfi, Vasvári és a plebejus demokraták a jakobinusok forradalmi eszméin nevelkedtek, s amikor a szabadságharc bukása után leszűkültek a politikai cselekvés lehetőségei, írók, festők, szobrászok sokasága mérte önnön művészetét, korszerű világlátását, szellemi magatartását az Európában leghaladóbbnak számító franciához. E francia hatás nélkül ma szegényebb volna egy színnel, fejezettel a magyar művészet-, gondolkodás- és irodalomtörténet. Az első világháború tragikus eseményei és az azt követő évek lehűtötték ezt az évszázadok óta termékeny kapcsolatot, s a második világégés után, a hidegháborús évek pedig mélyen a fagypont alatt tartósították azokat. Az olvadás, a kölcsönös közeledés csak a hatvanas évek derekán kezdődött. Magyar részről a békés egymás mellett élés fontosságának, lehetőségének gyakorlati — politikai síkon való — megvalósítása volt a közeledés alapja. A francia politikát pedig De Gaulle tábornok nyitottabb, rugalmasabb koncepciója vezette. Péter János külügyminiszter 1965-ben járt Párizsban, s rá egy évre kollégája Couve de Murville Budapesten. Ez és az aláírt három megállapodás volt a szélesebb körű francia —magyar kapcsolatok leg- újabbkori nyitánya. Követték ezt a szakminiszterek látogatásai. Legutóbb 1976-ban Lázár György miniszterelnökünk járt a párizsi Matignon- palotában, s tavaly Barre professzor, francia kormányfő tárgyalt Budapesten az Ör- szágházban. Üj fejezetet írunk több mint egy évtizede a két nép évezredes kapcsolatának történetében. Nem közömbös, milyen gyorsan telnek a „lapok”, s főleg milyen tartalommal . . . Hol tartanak ma e kapcsolatok, melyek azok a területek, ahol kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről tárgyalhatunk, ihol mindkét félnek előnyös üzletek köthetők, s ahol termékenyen meríthetünk egymás kul- túráj ából, művészetéből ? Párizs ... A tízmilliós francia metropoliszban kerestünk választ a kérdésekre. Itt, ahol a kormányhivatalok, a vállalatok munkáját összefogó központok, a nagy lapok szerkesztőségei, kulturális létesítmények vannak. Ahol a párizsiak kétharmada alkalmazotti minőségben, hivatali, oktatói, egészségügyi foglalkoztatottként dolgozik. A különbségek észlelésén túl meghökkentő, hogy a tízmilliós francia főváros sok tekintetben hasonló cipőben jár, mint Budapest, vagy néhány vidéki — méreteiben természetesen jóval szerényebb — városunk. A múlt század vége óta emlékezetünkben, s irodalmi művekben, útibeszámolókban, festményeken élő Párizs-kép mintha szakadozna. A belváros most is nyüzsgő, elegáns, a fények ragyogóak, a boul- vardok az esti órákban is tömöttek, s vidám társasággal tele a csaknem tízezer kisvendéglő. De ez a belváros, Z NÓGRAD - 1978. október 31., kedd Tiltakozás, Salishiirybcn Hétfőn Salisburyben több száz afrikai egyetemista petíciót írt alá, s ebben elutasította a Smith-kormányzat legutóbbi döntését, amelynek értelmében rhodesiai afrikai fiatalok ezreit besorozzák a zimbabwei szabadságharcosok ellen irtóháborút folytató hadseregbe. A fiatalok kijelentették, hogy inkább vállalják a bevonulás megtagadásának várhatóan súlyos következményeit, semmint hogy „a zimbabwei tömegek ügyének árulóivá” váljanak. A zambiai fővárosban, Lu- sakában hétfőn több száz diák tüntetett az amerikai é* a brit nagykövetség előtt azzal vádolva Washington és London diplomáciai képviseleteit, hogy bűnrészesek a zimbabwei hazafiak Zambiában levő táborai ellen intézett rhodesiai légitámadásokban. (MTI) Kínai csapalösszcvonások 2 millió ember otthona. A többi párizsi — a városi lakosság négyötöde — külvárosokban él. Párizs lélekszáma a második világháború után kezdett nőni ugrásszerűen. 1964-ben már 8,4 millió ember élt a régióban. S a gondok — az emberi létfel tételes megteremtése, közművesítés, lakás stb. — úgy látszik azonosak mindenütt, a Szajnától a Dunáig, s a gyors megvalósítás is ugyanolyan gyermek- betegségekkel jár. 1954-ben indítottak el egy nagyszabású építkezési tervet a városatyák — ma már látszik, hogy megfelelő előkészítés és elképzelés nélkül. Ez volt a nagy lakótömbök korszaka, a jellegtelen, egyforma beton- óriások születésének története. Ugyanakkor épült sok kisebb lakóház is meglehetősen ellenőrizetlenül és építészeti-, városrendezési koncepció híján. Nagyobb jelentőségűek azok a változások, amelyek a város ilyen gyors és mohó kiterjedéséből következtek. A városközpontban már-már elviselhetetlen a túltelítettség, a peremkerületekben pedig az álmos alvó városok, az álló nap élet nélküli háztömbrengeteg. Kétségkívül szegényedik a Párizsra olyannyira jellemző társadalmi elvegyülés sokréfű gazdagsága és a mindenfajta ember és tevékenység színes szomszédsága. Alvó városok, hivatalnokutcák, üzletközpontok, éjszakai mulatók, mozik, szex-shop-ok negyede — az elkülönülés ma is tart, sőt mindennapi realitás. Csupor Tibor Következik: Tokaji és libamáj. Mihail Jakovlev, a TASZSZ politikai szemleírója írja: Mint a VNA jelentéséből ismeretes, Kína egy ideje jelentős csapatösszevonásokat hajt végre a vietnami—kínai határon. A határkörzetben a kínaiak új tüzérségi ütegállásokat, géppuskafészkeket, radarberendezéseket és más katonai eszközöket helyeznek el. A háborús készülődéssel együtt Kína fokozza a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni fegyveres provokációit. Peking szorosai! összehangolja agresszív akcióit a Vietnammal kínai ösztönzésére hatáirháborút vívó Kambodzsával. Mindezek arról tanúskodnak, ’ hogy a kínai vezetés nem mondott le Vietnamellenes, hegemonisztikus elképzeléseiről, mivel Vietnamban látja az akadályt indokínai és délkelet-ázsiai nagyhatalmi hódító terveinek megvalósítása útjában. A kínai vezetés nem csekély erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megzavarja a vietnami nép békés munkáját, hogy akadályozza a szocialista építést azzal a céllal, hogy Vietnam ne válhassék erős szocialista állama. Ezért keltettek ijedelmet a maoisták körében Vietnamnak azok a diplomáciai lépései, amelyeket a térség országai közötti jószomszédi viszony és együttműködés megerősítése érdekében tett aa utóbbi időben.
