Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
A pult másik oldalán ( Vallomás a pályaválasztásról) r A pult másik oldalán ugyanúgy különféle emberek állnak, mint emezen az oldalon a vevők. Már-már hagyományos elfogultság, hogy arról beszélünk folyton, a kereskedő a vevővel szemben így meg úgy viselkedik, hogy hátat fordít, hogy goromba, hogy közönyös. Lehetnek ilyen jelenségek, lehetnek jogos panaszok, de jó volna, ha tudnánk, a pult másik oldalán is nagyon tágas a tér, bonyolult mechanizmus dolgozik, működik addig, amíg az eladó a vevő kezébe adhatja az árut. A termelőnek szállítási nehézségei vannak? A nagykereskedelmi vállalatnak raktározási gondjai? Hogy szűkös, rosszul szervezett az eladótér? Hogy félelmetesen alacsony a kereskedelemben dolgozók fizetése? Hogy túl sok a kompromisszum az áruválaszték szervezésében? Hogy a rossz körülmények milyen kemény fizikai megterhelést jelentenek az eladóknak? Erről soha nem beszél senki, marad a sláger: udvariatlan a kereskedő, hogy ezen változtatni kellene. Hát persze! De nem rábeszéléssel, lelki klinikával, hanem a korszerűbb kereskedelem feltételeinek megteremtésével. És itt helyben vagyunk: én erre szánom az életemet, ezt tekintem méltó munkának, feladatnak. Amikor tinédzserként kereskedelmi tagozatra jelentkeztem a közgazdaságiba, akkor csak ösztönösen élt gondolataimban a vonzódás a pálya iránt, de a tanulmányaim során, a munkában töltött 2—3 év során bizonyosság lett bennem: pontosan ezt kell csinálnom, ez érdekel, ez tölti ki értelmesen az életemet. S az részlet- kérdés már, hogy zöldségeladó vagyok-e, vagy az ÁFÉSZ ellenőre, avagy tápszerelosztó megbízott. Dolgozom és a magam területén igyekszem jobban csinálni, igyekszem többet tanulni és még többet tanulni! Hogy aztán meggyőzően, korszerűbben, szakszerűbben végezhessem a dolgom. Húszéves múltam, két és fél ezret keresek havonta, szeptembertől levelező tagozaton végzem a kereskedelmi főiskolát. Számomra egyszerűen képtelenség a tény, kevesen, túlságosan is kevesen akarnak manapság kereskedőnek lenni. A kemény megterhelésen, igénybevételen túl nem látnának fantáziát a kereskedelemben a mai pályaválasztók? Lehet, hogy nagyos is egyedi eset vagyok, különös alkat, de azt is mondhatom, hogy a magánéletem válságain is elsősorban a munkám, a kereskedelem szenvedélyes szeretete segített, segít átvergődni. Mert nem túlzás: nehéz életű vagyok. Anyám, akit szenvedélyes rajongással szeretek, vegyianyag-mérgezés miatt mozdulatlanná bénult negy- venegynéhány évesen. Falu szélén laktunk a Cserhát közepén, s permetező repülőgépek vegyszereit házunkra hordta a szél: anyám megbetegedett. S micsoda fájdalmas, nehéz erőfeszítések nyomták a családunkat, míg aztán az anyám az orvosi vélemények ellenére újra lábra állt, újra főzőkanalat vehetett a kezébe. Apám, — aki példaképem, —■ micsoda türelemmel, mennyi lemondással, szeretettel ápolta édesanyát, kemény munkája mellett, míg eljött a részgyógyulás öröme! A vegyszerrel dolgozó téesz felelősségre vonását sohasem engedte kezdeményezni az anyám, örült, hogy félig legalább meggyógyulhatott! A szerelem is csak tragédiát hordozott számomra: tizenkilenc évesen menyasszony voltam, és szerelmes nagyon, nagyon... Az esküvő is ki volt tűzve már, 'a leendő lakásunk is ki volt választva már. — A boldogság küszöbén éltünk, amikor a vőlegényem szörnyű baleset áldozata lett: a Balatonba fulladt néhány hónappal az esküvő előtt, Néhány méterre tőlem meghalt, akit az életemnél is jobban szerettem. Gyönyörű álmokról kellett lemondanom: egyedül maradtam. Magam is belepusztultam volna tán a bánatba, a reménytelenségbe, ha a szakmám, a munkám nem segít megállni a lábamon. Egy év alatt kiegyenesedtem, egy év után újra örülök a napfénynek, a zenének, a barátságnak. Kéthetente járok a főiskola konzultációira, örömmel tanulok, nagy kedvvel dolgozom. Szeretem, szeretem a szakmám; a pult másik oldalán munkálkodva, bizonyosan tudom, átmeneti gondokkal küzd a kereskedelem. Bárcsak megmutathatnám, felmutathatnám a munkám örömét a pályaválasztó tizenéveseknek, bárcsak láttathatnám, milyen messzire el lehet jutni szakmailag, emberileg a pult másik oldalán. Erdős István Tíz év vidéken Molnár Majd tízévi vidéki színészkedés után került Pestre ezen az őszön a Nemzeti Színházhoz Molnár Piroska. Drámai színészi tehetségét a szegediek és a kaposváriak éveken át figyelhették és értékelhették. Megragadó egyéniségét megszerethették a televízió nézői is, hiszen számos tv-já- tékban láthatták. Ezen a rendkívül érzékeny arcon egy kemény, egy teljes értékű emberi sors formálódik meg. — Mindig színésznek készültem — mondja Molnár Piroska. — Parasztcsaládból jöttem, palóc édesapám meghalt a háborúban. Erdélyből jöttünk át Békés megyébe, borzasztó szegényen éltünk. S bár édesanyám egyedül nevelt, mégsem éreztem ezt a szegénységet. őszinte mondatok, lefojtott hangú vallomások. Elvált asz- szony, kilencéves fia van. E döntés mögött saját drámája húzódik meg, amelynek következményeit vállalnia kellett. — Reggel nyolctól bent voltam a színházban, a fiam Pesten élt az anyósommal. Egész héten nem láthattam, csak hétfőn... Hétfő volt a szabadnapom, ha épnen nem tájolt a színház. Vasárnap éjjel vonatra ültem és kedden reggel tértem vissza a színházba. — Szerette a kisvárost? — Csoda tudja — tűnődik. — Amikor esett a hó, gyakran sétáltam a parkban, olyankor gyönyörű volt minden. Elsősorban munkámhoz kötődtem. A közönség hálás a jó előadá- sőkért, az igazi színházért. Szeretnem kellett ezt a közönséget. — Nem volt túlságosan egyedül? — Az egyedüllétet megkülönböztetem a magányosságtól. Akkor is magányos maradhatok, amikor a színészklubban sokan rajzottak körülöttem. A vidéki színházaknál kényszerű klubélet folyik. Ott töltjük szinte minden szabad Esküvői szokások Piroska portréja Molnár Piroska időnket. Igyekszünk jól és kellemesen agyoncsapni az időt. Nem egy pohár íröccs mellett elfecsérelni energiáinkat. — Nem vágyott Pestre? — Társulatunkból mindig sok színészt hívtak a fővárosba, de a saját szempontjainkon kívül nálunk a színészek mást is figyelembe vettek. Azt néztük mindig, mi jó a társulatnak. Ügy tűnt, nagyjából egyforma gondolkodású, tar- tású színészek kerültek össze Kaposvárott. Ha netán mégis valaki el akart menni, hát elmondta indokait, mi pedig nem hivatalosan, de megvitattuk... A színháznál nemcsak az egyén lényeges. A közös sikerekben megtaláltuk az egyéni sikereket is. Én a kaposvári színészi életem állandónak és nem ideiglenesnek tartottam. — Mégsem lehetett könnyű a fiától távol élni. — Bizonyos lemondást követeltek tőlem a vidéki élet napjai, de beletörődtem abba, hogy a fiamnak nem mesélhettem el mindent, s hogy csak később értesülhettem a betegségeiről is, mert engem kíméltek. Azért bizakodtam: ha nagyobb lesz, minden köny- nyebbé válik. — Milyen embernek vallja magát? — Szerencsés alkatúnak, mert meg tudom érteni a mások gondjait is és mindig képes vagyok újítani. — Lemondást is jelentett a pálya vállalása? — Nem szerződtem Pestre kizárólag csak a gyerekem miatt. Az volt az elvem: azokkal az emberekkel, akikkel ott együtt dolgoztain a kisvárosban, szívesen elmennék bárhová, Pestre is, őszinte örömmel. Egyéb indítóokom nem volt, hogy eljöjjek. Ott kaptam meg a lehetőséget, hogy színész legyek. S addig, amíg nem hívtak Pestre, eszembe sem jutott, hogv ott esetleg jobb lenne — állítja határozottan. — A színészetért mindent vállaltam. A férjem zeneszerző volt, de amikor külföldre szerződött, a hazai színészi pálya mellett döntöttem és maradtam. — Nem bánta meg? — Ha a magánembert kérdezi, akkor igen, megbántam — feleli fojtott hangon, — de a pályám sok mindenért kárpótolt. Pedig nekem is szükségem lenne valakire. És éppen erre az emberre! De erre nem volt szabad gondolnom... Goethe azt mondta: „Nincs el nem rontott élet”. Majd némi csönd és hallgatás után ezt mondja: — Én ismerem, hogy mit tudok. Tehetségemet, felké- < szültségemet. Egy évtized sok idő a pályán! De nem az én alkatomnak. Mert mégiscsak szerencsés vagyok. Egyre inkább megtalálom szerepeimet, most, hogy az első évtized elrohant felettem. Széinann Béla Az esküvő anyagi ügyeit előre meg kell beszélni mindkét családnak, nehogy zavar támadjon az ülnnep kellős közepén. A költségeket általában egyenlő arányban viselik a partnerek. Például a gyűrűket, a menyasszonyi csokrot, a hivatalos illetéket, a postaköltségeket, a fényképészt a vőlegény fizeti. A menyasszony, illetve szülei, a vendégség, a taxik, a kisebb reggeli költségeit vállalják. Az előkészület fontos mozzanata a tanúk felkérése. A kialakult szokás az, hogy az egyiket a menyasszony, a másikat a vőlegény választja' Sok családban az egyik, vagy a másik szülő ragaszkodik vallási szertartáshoz, annak ellenére, hogy a fiatalok felvilágosult, modern emberek- A fiatalok ebben az esetben szépen, nyugodtan, magyarázzák meg a szülőknek álláspontjukat. Ne hagyják, rábeszélni magukat a „békesség kedvéért”, hogy meggyőződésük ellenére cselekedjenek. Megalkuvással, elvek feladásával kezdeni a közös életet hern lehet és ezt szép szóval, türelemmel a legmaradibb szülővel is meg lehet értetni' De az önzetlenül szerető szülő nem is áll elő ilyen követelménnyel. .. A nászajándék körüli „illik, nem illik” nemcsak az ajándékozóra, hanem a fiatal párra is vonatkozik. Nem illik például olyan holmit kérni, ami csak az egyiknek válik haszinára (vilLanyborotva, villanyhajsütővas és egyebek), valamilyen ékszert még kevésbé és természetesen nem illik ilyet ajándékozni sem. Csakis olyan tárgyak jöhetnek számításba, amelyek a közös kis háztartásban szükségesek (asztalnemű, ágynemű, étkészletek, kerámia, konyhafelszerelési eszközök, IVIai lévéaiánlatunk 16 03: Pergő képek. Manapság egyre többen foglalkoznak amatőr filmezéssel. A családi képsorok, az útifilmek egyre több amatőr szabad idejét töltik ki. Így kezdte filmes pályafutását Káldy László is, akinek, print gyakorló és sikeres amatőr filmesnek, portréját mutatja be a műsor. Káldy László — gépészmérnök. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen töltött é—.'*>on kezdeti filmezni, s a filmkor segítségével itt alkotta meg első útifilmjeit, amelyek már akkor jó komponálóérzékről, fejlett képi látásmódról tanúskodtak. A műsorban — sokak tanulságára — elmondja azt is, miért érdekelte a pillanat visz- szahozhatatlanságával készülő útifilm, hogyan kell látni, kiválasztani... A Szilágyi János műsorvezetői közreműködésével elkészült 35. Pergő képek természetesen bemutat egy cso- korravalót Káldy László jellegzetes — és gyakran díjnyertes — amatőr filmjeiből is. 4 NÓGRÁD — 1978. október 18., szerda Kutatások — eredmények stb.) A nagyobb holmit, mint mosógép, szőnyeg, paplanok, inkább a szülők, vagy közvetlen rokonok ajándékozzák, a barátok, jó ismerősök maradjanak meg a kisebb, célszerű dolgoknál A nászajándékokat időben kell átadni, viszont a fiatal pár részéről kedves figyelmesség az ajándékozóval szemben — s ez vidéken különben is szokás —, ha az ajándékot közszemlére teszik, persze, egyiket sem hangsúlyozva ki a másik előtt. A __ vőlegény, a szülők és végső falion a násznép öltözködése Illő, hogy a menyasz- szony ruhájához alkalmazkodjék. Egy kis stílusérzékkel könnyű megteremteni a kellemes, ízléses összhangot. Az örömanyák — főként ha fiatalok — ne akarják ruhájukkal háttérbe szorítani a menyasszonyt. (B. K.) A föld termelékenysége Érdekes kísérletbe kezdtek a Moldavai SZSZK tudósai, annak meghatározására, mekkora lesz a föld termelékenysége 50—100 év múlva. Laboratóriumokban a talajmintákat ugyanazoknak a változásoknak teszik ki, amelyekre az elkövetkező 50 évben feltehetően a természetben is sor kerül, s ezzel tesznek kísérletet a talaj termékenységének modellezésére. Elemzéseik összesített eredményét számítógépek segítségével állapítják meg- Biológiai automaták A szovjet mikrobiológusok olyan automatákat fejlesztettek ki, amelyek a tízszeresére felgyorsítják a hasznos mikroorganizmusok szaporodását. Az automatába helyezve az apró élőlények nemzedékei 4—5 percenként váltják egymást, míg a természetben ez a folyamat 50 percig is eltart. Felületvédelem az erőművekben Az acélszerkezetek korrózióvédelme az erőművekben súlyos probléma. A Szovjetunióban, a Volga-erőműben, egy új eljárást próbáltak ki- Az elzáró berendezések védelmét szolgálja az a cinkalumínium bevonat, amely a becslések szerint 25—30 évre biztosít védelmet a korrózió ellen. A védendő felületet előzőleg homokkal tisztítják meg a festéktől, a korróziós maradványoktól. Ezután viszik fel a 0,05 milliméter vastagságú cink-, és a 0,15 milliméter vastag alumíniumréteget. A fémbevonatot ezt követően egy polimeroldattal, itatják át az alumíniumréteg megóvására. A vizsgálatok igen jó eredményeket mutatnak; az alumínium felületén nincs korrózió, s a védőréteg igen tartós, nem pattogzik le. Világtengerek szennyezése Csaknem 6 millió tonna kőolaj és kőolajtermék szennyezi évente a világtengereket — állapították meg szovjet tudósok. Kutatásaik során az is kiderült, hogy a tengerek szennyezettsége a legnagyobb mértékben a kőolaj vízi úton való szállítása, főleg a kőolajszállító tankhajók balesete okozza. Évente csaknem 2 millió tonna mérgező anyag jut ily módon a tengerekbe. Társadalmi munka eredményeként született meg a favár a balassagyarmati Ifjúság úti óvodában. Az óvodai dolgozók, így Jacsjánszki Mihályné, Czudar Sándorné, Liska Katalin és Dreznicsek Mária szabad idejüket áldozták arra, hogy a farönkökből ötletes mászókát építsenek. Segítségükre volt az ide járó 62 kisgyermek némelyikének édesapja, édesanyja is, így Baráz József és Baranyi Sándor szülei is. A kellemes napsütésben a gyerekek önfeledi játéka az építők jutalma.
