Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
Emberek és autósok A Wartburg jó két méterrel az úttest szintje alatt érkezési irányával szembefordulva alaposan összezúzva állt a réten. Sérüléseiből nyilvánvaló volt, hogy miután elhagyta az aszfaltszalagot, egyszer-kétszer „fejre állt’. Horpadt volt a teteje is. A motorháznak támaszkodva középkorú nő réved t a távolba, meg-megvo- nagló arccal, s néha gépies mozdulattal letörölte könnyeit. A baleset három órája történt, de még mindig a hatása alatt volt. Az útpadkán egy tartálykocsi, egy teherautó és két személygépkocsi állt. Vezetőik és utasaik csoportba verődve beszélték meg, mi történhetett. Rögtön támadt szakértő is, aki elmagyarázta: biztos gyorsan jött be a kanyarba a vezető, lesodródott, megpróbálta visz- szahozni a kocsit, átvágódott a bal oldalra . . . Kapkodott, ügyetlen volt! Miután nyugtázzák, tisztázzák a véleményeket, ki-ki visszaül a kocsijába és tovább hajt. Az út forgalmas. Percenként jönnek újabb járművek. Némelyik csak lelassít, némelyik megáll, kiszállnak a benne ülők, többször ismétlődik az előző jelenet. A nő mély lélegzetet vesz, szinte ellöki magát a kocsironcstól, megindul a meredek rézsűn fölfelé. Az utolsó métereken meginog, kézzel is kapaszkodnia kell n satnya növényzetbe. Tőle egy lépésre egyik alkalmi néző, egy fiatalember. Zsebre dugott kézzel áll, csak akkor mozdul, mikor távolabbról odakiáltanak: „Segítsen már neki”! Körülveszik az asszonyt, elhalmozzák kérdésekkel. Szinte automatikusan, halk hangon válaszol: „K-ból jöttünk ...A salgótarjáni piacra... A férjem vezetett... Azt hiszem, defek- tünk volt, de nem emlékszem semmire... A férjem a mentő elvitte...” A válaszok kielégítették a kíváncsiakat, azok útjukra mennek. Üjabb kocsi közeledik, lelassít, a benne ülők kinéznek. Néhány méterrel odébb a kocsi megáll, visszatolat, az utasok tovább bámészkodnak, majd elhajtanak. — Vajon, él-e még a férjem? — csordul megint ki a könny az asszony szeméből. — — ígérték, hogy szólnak, mi van vele, de órák óta nem tudom, él-e, hal-e? A kíváncsiság emberi dolog, nem lehet érte senkit kárhoztatni, ha tüzetesen meg akarja szemlélni azt, ami ritkán kerül a szeme elé. De emberi dolog volna a segítőkészség, a mások bajában való részvét is, habár erre a magasabb fejlettségi szintű állatok egy része is képes. Egyetlen egy nézelődő sem kérdezte meg, nincs-e szüksége az asszonynak segítségre. Nem ajánlották fel, hogy hírt hoznak, vagy legalább hírt szereznek és megüzenik, hogy van a férj. Pedig ennyi emberség ilyen esetben talán elvárható lett volna. Mert minden ember lehet autós, de úgy látszik, nem minden autós őrizte meg az emberségét. — gáspár — M esitjodott a Centrum Várják az egymilliomodik vásárlót A városképbe jobban illeszkedő külsőt kapott a salgótarjáni Centrum Áruház, s befejeződött a portálok kicserélése is. Lényegében egy hároméves munka jutott ezzel a befejező szakaszába, ami a város első nagy áruházának korszerűsítését, a környezet stílusához való igazítását kívánja szolgálni — hallottuk Nagy Sándor igazgatótól. A három éve kezdődött nagy munka első szakaszaként • a teljes belső villamos- hálózatot kicserélték, s megnövelték a fényforrások szamát. Ezt követően az áruház külső tatarozását végezték el. Ennek révén ügyes megoldással és színválasztással sikerült elérni, hogy a Centrum Áruház jobban harmonizál a városközpont későbben épült, modernebb stílusú épületeivel. Az áruház tetejére szerelt fényreklám régi hi- .anyt pótol. Tgvaly kezdtek hozzá a megviselt kirakatok és ajtók kicseréléséhez- Az ajtókat már a múlt év végén sikerült egy fővárosi vállalat segítségével megújítani, azonban a hatalmas kirakatablakokat csak 1978- szeptemberében tudta leszállítani az orosházi üveggyár. A kényes munkára kivitelezőt is csak nagyon (nehezen találtak. Végül is elkészültek az új portálok. A nagyobb biztonság érdekében a korábbi 6 milliméteres üveg helyett 8 millimétereset használtak fel. A kirakatban levő árúknak a fény fakító hatásától való védelme érdekében speciális bevonatot is kapnak az üvegek. A Centrum Áruház igazgatója azt is elmondta, hogy éves tervük időarányos részét 110 százalékra teljesítették. A háromnegyed évben, 45 ezer vásárlóval több kereste fel az áruházát, mi'nt a tavalyi hasonló időszakban. Október első napjaiban a vásárlók száma közel járt az egymillióhoz. Az igazgatótól megtudtuk, hogy még ebben a hónapban várja a Centrum Áruház az egymilliomodik vásárlót, akire kellemes meglepetés vár. Jól emlékszem még azokra az időkre, amikor szülőfalumban gyógyszertárt építettek — azaz építettünk: a község ap- raja-nagyja segített valamit, hogy elkészüljön, olyan nagy dolognak - számított. Látogattam már olyan ismerős fiatal házaspárt, akik számára a szolgálati lakást a falu építette, szinte az alapozástól a cse- repezésig — és a minőséggel nagyon elégedettek voltak, jó szakemberek segítettek, irányítottak. A falusiak a szívüket is beleadták: pedagógusorvos házaspár költözött így végre hozzájuk!... Hallani lehet ma már olyasmiről is, hogy a fiatalok klubot festenek, terepet rendeznek a művelődési ház körül (ó, még hány helyen elkelne a kultúra háza mellett ez, egy kis kulturált, esztétikus udvar, kert, mellékhelyiség...). Sok-sok munkaóra rejlik a palotási művelődési ház falaiban is, amiért fizetséget nem vártak, „csak” az eddiginél jobb körülményeket a művelődéshez. De ez még ritkább. Ezért is ütötte meg a fülemet, amikor arról hallottam, Cserhátsu- rányban saját erőből újítja fel, bővíti a művelődési házat a község. Hogyan állnak, igaz-e egyáltalán az egész? Majdán András tanácselnököt lakásán kerestük meg a késő délutáni órákban — de mégis, szívesen meghosszabbította a munkaidőt ezzel a beszélgetéssel. , — Pár perce értem csak haltamba a szobában? Hfaol tűz ég r Az idén jóval a szokásos előtt megkezdődött a fűtési idény. Bár az utóbbi napok kicsit talán melegebbek, a legtöbb helyen már folyamatosan üzemelnek a szenes- és olajkályhák, konvektorok, hőkandallók. Sajnos, évről évre jelentős károkat okoznak a fűtéssel kapcsolatos tűzesetek. Megyénkben 1977- ben például 13-szor kellett tűzoltóknak közbeavatkozni- ok egy-egy lakás megmentéséért, s a szerencsétlen számú tüzek martalékává 120 ezer forintnyi érték lett. Az elmúlt években változott, korszerűsödött a lakások fűtése. Ez tükröződik a tűzeseteknél is, hiszen az elmúlt évben azok nyolcvan százaléka az olajfűtés során történt. A sokkal kényelmesebb fűtési mód némiképpen több elővigyázatot követel, mint a hagyományos. Mire érdemes legfőképpen ügyelni olajkályhák esetében? Mint minden készüléknél, itt is nagyon fontos, hogy műszakilag üzemkész, hibátlan állapotban használjuk. A tapasztalatok szerint a meghibásodott adagoló, illetve az általa okozott túlfolyás miatt keletkezett a tüzek jelentős hányada. Azt is kevesen tudják, hogy az olajfűtés — ha nem tartják be az előírásokat — robbanást is okozhat. Az olaj ugyan legfeljebb ég, de levegővel keveredett gőzei jobb esetben csak a kályha fedelét vetik fel, ha azonban kevésbé szerencsés a helyzet, szétrobbanthatják az egész fűtőkészüléket, a környező tűzveszélyes anyagokra fröccsentve az égő olajat. Csak az elővigyázatosságon múlik, hogy lesz-e az olajkályhából bomba a szobában. Gondot kell fordítani arra is, hogy a kályha közelében gyúlékony anyag ne legyen, ugyanis a sugárzó hő is gyakran tűz okozója. Függönyök, bútorok, kárpitok vannak ennek a veszélynek elsősorban kitéve. Alapvető szabály, hogy az üzemanyag-feltöltést csak üzemen kívül helyezett, kihűlt olajkályha esetén szabad elvégezni. Az olajfűtés terjedése következtében egyre több lakásban tárolnak folyékony fűtőanyagot. Ezekkel kapcsolatban az az előírás, hogy a hordó megfelelő helyiségben, a lakástól tűzfallal elválasztva kapjon helyet. Ha az egész lakás melegen tartására nem is, kiegészítő fűtésre nagyon sokan elektromos energiát használnak. Számtalan hősugárzó, hőkandalló melegít központi fű- téses lakásokban. A legfontosabb szabály — mint minden más fűtési mód esetén is — az, hogy felügyelet nélkül ne üzemeljenek. A hősugárzó a közelében levő bútorokat képes meggyújtani, mint erre nem olyan túl rég Nagybátonyban volt példa. Itt véletlenül maradt bekapcsolva a hálószobában egy készülék és mire a kiszivárgó füst feltűnt a szomszédoknak — a lakásban élők dolgozni voltak — a berendezés fele már leégett. Elektromos berendezéseknél üzembe helyezés előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltatni a lakás hálózatát, vajon bírja-e a terhelést? Ez esetben nemcsak a fűtőkészülék teljesítményét kell figyelembe venni, hanem azokat a fogyasztókat is, melyek ezzel párhuzamosan üzemelnek. Lehet, hogy a hőkandallót még „bírnák” a vezetékek, de az azzal együtt üzemeltetett televíziót, hűtő- szekrényt, vasalót 'és mosógépet együttesen már nem képesek üzembiztosán ellátni. Ilyenkor fordul elő, hogy az összes tűzbiztonsági előírás betartása mellett is „felröppen a vörös kakas”, csak nem a hősugárzó miatt, hanem a falban izzó vezetékek következtében. Ez különösen a hétvégi faházakban okozhat nagy kárt, de a lakásokban is veszélyes. Ugyancsak sokak által elhanyagolt, de fontos előírás, hogy az elektromos fűtő- és főzőkészülékek alá hőszigetelő alátét szükséges. Bár terjedőben van a gázfűtés is, ezzel kapcsolatban az elmúlt évben nem volt jelentősebb tűzeset Nógrádban. A gáz sem kevésbé veszélyes fűtőanyag mint az olaj. Az újabb, korszerűbb készülékek közül egyre többen jelennek meg biztonságtechnikai szerelvények, melyek megakadályozzák a gázömlést. A fűtőkészülékekhez — kivéve az elektromosokat — szervesen hozzátartoznak a kémények is. Ezeket is célszerű szakemberrel felülvizsgáltatni, a kéménykotrást alkalmanként ellenőrizni. Fontos szabály, hogy az olajkályhák füstcsöve vegyes tüzelés esetén a hagyományos fűtőanyagú berendezések csövénél magasabban csatlakozzon a kéménybe. — g. — | Srácok az új salgótarjáni Zöldfa utcai lakótelepen Egy nap egy kosár Nyári mulasztásait pótolandó, megveszekedetten dolgozik a kora délutáni nap. Az udvaron üldögélő öreg hol beljebb húzza elnyűtt micisapkáját, hogy árnyékot tartson szeme elé, hol feljebb tolja, hogy letörölje az apró izzadtsáíggyöngyöket homlokáról Kosarat fon. Vattakabátból hajtogatta sámliját, mellette deszkából tákolt asztalkán tenyérnyi elemes rádió szól. Se közel, se távol (nem látni most embert, kapva kap hát a beszélgetésen. — Hogy mi lesz ez? Fiikosárnak mondják, krumplit szednek bele az asszonyok. Kapós holmi, akármennyinek találnék gazdát. Kiszolgál egy évig. de ha elvékonyodott alját megreparálom, tovább is. Apám cseléd volt, tőle tanultam a fűzfavessző mesterségét. Ideje tengernyi, s ha nincs, amivel kitöltse, bizony ólomlábakon vánszorognak a percek is. Egy negyedóra is de hosszú tud lenni! Így meg, ahogy egyik hajlékony vesz- sző simul a másikhoz, szinte észre sem veszi, s máris lejjebb jár a nap. — Értek én a demizsonok bekötéséhez is. Ahhoz főzött, fehér fűzfavessző kell. Több a munka vele, de jobban is hoz a konyhára. Csinálnék én többet is, de ezek a sem. mirevaló ízületek nem engedik — fájó vállát tapogatja, s keserűen rálegyint: — Látja, a fél lábam otthagytam a fronton 22 évesen- Ha most még a karom is felmond nekem. . A kosárfonás, szórakozás, időtöltés, türelemjáték egyszerre. Egy nap alatt elkészül egy. Nevét kérdezem az öregnek. Erre keskenyre húzódik a szeme a huncutságtól, s ahogy felnéz a „vat- tasámlíról”, vizsgáztatón mutat rám bütykös ujjával: — No,, már eddig is gondoltam, hogy újságíróféle lehet de most biztos vagyok benne! Ügye, hogy nemhiába öregszik meg az ember? Ennyi év után még a szeme is tapasztaltabban néz! Megmondom én, nem titok. Ká- csor Ferenc vagyok, az érsekvadkerti terményforgalmi őre. Elköszönünk. Az öreg igazít egyet nehezen meghatározható színű sapkáján, s a vesszőköteg után nyúl. Sz. M. „Ha felépült végül a hásunk ••• za. Gyakran rá kell húzni, ha valamilyen ügyes-bajos dologgal jönnek, nem lehet felállni, hogy „lejárt a munkaidő”... — Milyen nagy ez a község? — Cserhátsurányban 1200, a tagközségben, Herencsény- ben 1100 lakos él. Kulturális szempontból most Herencsény az ellátottabb, már korábban felújították a művelődési házat. Természetesen társadalmi munkával... — És itt, a székhelyközségben mi a helyzet? — Egy fél évszázados épületet, az egykori leventeotthont szeretnénk a mai igényeknek megfelelő művelődési házzá alakítani, kibővíteni. Hogy mi volt benne korábban? Égy úgynevezett „nagyterem”, kis színpaddal, öt-hat éve még voltak itt mozielőadások. Volt még egy kisebb terem — ezzel nem sokat lehetett kezdeni, kiscsoportos foglalkozáshoz és komolyabb nagytermi rendezvényhez egyaránt elégtelen. Ebből alakítottunk ki (terveztünk rá tanácsi keretből és bi- zonj'os támogatást kaptunk is) egy ifjúsági klubot, egy két- helyiséges könyvtárat, két szakköri szobát (az MHSZ lövészklubja, a HNF kisebb ösz- szejövetelei kaptak helyet.) A, tavalyi fejlesztési alapból 80 ezer forintot anyagra költöttünk, idén 190 ezer forintunk van. Ebből kell folytatni az építést — persze, ha lesz hozzá társadalmi munka. Bár ettől nem félek — az eddigi tapasztalat biztató. Van hagyománya itt ennek — a tornatermet is így tudtuk megvalósítani, most ravatalozó készül és művelődési ház. Személyenként két-há- rom napot mindenki vállal, legtöbbet persze a szakemberek. A szabad szombatokon, vasárnapokon 20—25 ember ott serénykedik valamelyik épületnél, alapozzuk a felújított rész bővítését. — Mi kerül rá? Majdán András elkér egy noteszlapot és már készül is az alaprajz; „Itt lesz a bejárat az előcsarnokba — azt hiszem, majd azt is ki lehet használni művelődési célokra, no meg ott lesz a ruhatár, emitt egy kis irodahelyiség és erre lehet majd átjárni a meglevő sz írnyba. Az eddigi falaknál és alapoknál kintebb kerül a nagyterem, ahol mozi is lesz. De mikor?...” — Tulajdonképpen mi hiányzik ehhez? — Pénz... Jövőre is rászánunk kétszázezret — de az egész terv valóra váltásához, azután a berendezéshez mindez kevés, a sok tízezret érő társadalmi munka ellenére is. A termelőszövetkezet eddig is segített egyben-másban, a moziüzemi vállalat a terem elkészülte után a sötétítőfüggönyöket felszereli, mást nem tudnak adni. (Ugyanis nincs rá keretük, a fejlesztési pénzt a gépek cseréjére kell fordítaniuk...) De bár már ott tartanánk, hogy a falburkolat csak a gond és a bútor!... Ahogy a lelkes hozzáállás, a segíteni akarás igazolja: ez az óhaj nem csak a tanácselnökben fogalmazódott meg. Most, amikor a község életeben először függetlenített népművelőt alkalmaztak, mindkét helyen jól működő KISZ-szervezet van, nőtt az érdeklődés a TIT-előadások iránt (különösen a háztáji termelést segítő témák) a zeneiskola kihelyezett részlegének tanulói és a balassagyarmati „anyaiskola” koncerteket ad — a fejlődés akadályozója a tárgyi feltételek hiánya. „Jöhetne ide is a budapesti Gyermekszínpad, mint Heren- csényben...” „Nálunk még egy jó pávakört sem lehet fogadni.” Csak akkor — alkalmazva a népszerű dal szövegét — „Ha felépült végül a házunk...* G. Kiss Magdolna NÓGRÁD — 1978. október 18., szerda 5
