Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
Többet rámáit a 1érméié»1 rendszerektől Búzatermesztési tapasztalatok A Termelőszövetkezetek Nógrád megyei Szövetsége és a termelési rendszerek szakemberei a közelmúltban értékelték a megye termelőszövetkezetei búzatermesztésének helyzetét. (Közismert, hogy a tsz-ekben a búza az egyik legfőbb árunövény, amely az elmúlt évben a szövetkezeti nyereség közel 30 százalékát adta. (1975-ben a hektáronkénti hozam 29,2 mázsa volt, az idén meghaladta a 38 mázsát.) A kedvező eredményt több tényező befolyásolta. Nagy szerepe van a fejlődésben az időközben végrehajtott fajtaváltásnak. Jelenleg már több olyan nagy biológiai értékű fajtával rendelkeznek üzemeink, melyekkel biztonságosan lehet megtermelni a 45—50 mázsát hektáronként. Az idén tíz olyan nagy biológiai értékű fajtát termeltek, melynek hozama meghaladta a hektáronkénti 40 mázsát. Jó eredményt hozott az MV—4, MV— 5,-ös valamint a GK Szeged. Kedvező volt a Novoszadka Rána család bemutatkozása, a hektáronkénti hozamuk meghaladta a 45 mázsát. A fajtaváltással egyidöben az egyes érési csoportokba tartozó búzák aránya is kedvezően alakult. Két éve a korai érésűek aránya 12,2 százalék volt. míg az idén részesedésük már 39 százalékot ért el. Kedvező fordulat következett be az utóbbi három évben. a magasabb szaporulati fokú vetőmag felhasználásában. Az elmúlt években az utántermesztett vetőmag aránya meghaladta a 40 százalékot, a tavaly őszi vetésnél már 30 százalékra csökkent, idén pedig csak 7 százalékkal számolunk. A dicséretes törekvést igazolja, hogy a korábbi 160—180 vagonos központi készletből igényelt minőségi vetőmaggal szemben ez évben az igény eléri a 260 Vagont, örvendetes az üzemi vezetők felismerése, hogy egy-egy magasabb szaporítási- fok-különbség hektáronként 4—5 mázsa többlettermést eredményez. Jó irányban haladnak tehát a szövetkezetek a búzatermesztés hozamainak növelésében, annak ellenére, hogy egyes üzemek a korábbi évek eredményeinél megrekedtek. A magas termelési szint, a nagy értékű fajták, az agrotechnika, a növényvédelem minőségének fokozását igényli. A szövetkezetek talajerőgazdálkodása továbbra is sok kívánnivalót hagy maga után. Az alacsony szintű műtrágyafelhasználással megyénk országosan az utolsó helyet foglalja el. Az utóbbi időben ugyan előbbre léptek, de ezzel nem lehetünk elégedettek. A kijuttatott műtrágya eredményes hasznosulását a kiszórás minőségének javítása nagymértékben segíti. A nagy biológiai értékű búzafajtáknál fokozottabban jelentkeznek a növényegészségügyi problémák is. A rendelkezésre álló kémiai anyagok és technikai eszközök szakszerű alkalmazásával azonban e kórokozókon úrrá lehet lenni. A légi növényvédelmi kapacitása ugyan nem kielégítő, azonban a kisebb táblákon még továbbra is eredményesen lehet alkalmazni a földi gépeket. A kártevők és kórokozók számát nemcsak kémiai módszerekkel lehet csökkenteni, hanem a növényi sorrend helyes megválasztásával és figyelembevételével is. Indokolatlan, hogy a vetésterület közel 50 százalékán évről évre a búza búzát követ, egyes gazdaságoknál négy-öt éven keresztül monokultúrában történik a termesztés. Ezeken a területeken a növényegészségügyi gondokon túl egyértelmű a terméscsökkenés is. Az utóbbi időben egyre több bajt jelent a vadzab túlzott elterjedése, egyes üzemeknél a négyzetméterenkéríti növényszám már eléri a 800—1200 darabot. Az ellene való eredményes és olcsó védekezés egyik útja a monokultúra megszüntetése. A fajtaarányok megváltozása a betakarítási munkák szervezésében nagyobb feladat elé állítja az üzemi vezetőket. A jelenleg termesztett fajták arányából adódik, hogy a betakarítás optimális ideje 8—10 nap. Ilyen rövid idő alatt a jelenlegi gépparkkal egyetlen üzem sem tudja önállóan megoldani a betakarítást. Ezért szükséges az öntevékeny kooperáció a tőlünk délebbre fekvő megyékkel. Az idei aratás erre jó például szolgált, főleg azon üzemeknél, melyek időben felismerték ennek szükségességét és önállóan léptek ez ügyben. Az elkövetkező időszakban a hozamok gazdaságos növekedése, illetve stabilizálása érdekében nagy feladat hárul az üzemi vezetőkre, de nem kisebb a felelőssége a különböző termelési rendszereknek sem. Jelenleg az őszi búza vetésterületinek több mint 65 százaléka a különböző termelési rendszerekhez tartozik. Az egyes termelési rendszerek tevékenysége döntően befolyásolja a búzatermesztés gazdaságosságát. Az üzemi vezetők joggal várjájt a rendszerektől mind fajtaválasztékban, mind technológiában az újat, a magasabb hozamokat biztosító megoldásokat. A jövő évi termés megalapozása jelenleg folyik üzemeinkben, ezt a kedvezőtlen időjárás ugyan nehezíti, de az üzemi vezetőknek a jó magágy készítésére kell törekedniük és kerülniük a már ismert hiányosságokat. Csak megfelelően előkészített talajba vetett magból várhatunk jövőre az ideinél jobb eredményt. Gordos Gyula, a TESZÖV munkatársa Ha összecsapnak a hullámok... ' ök tizenöten csaknem évtizede tartoznak együvé. A közelgő jubileum okán ünnepi hangulatot azonban ne itt keressen az újságíró. Az talán túlzás lenne, hogy álságban a salgótarjáni öb- osüveggyár Hámán Kató somagoló szocialista bngad- a. Annyi azonban bizonyos, ,ogy gondjaik most első ízen halmozódtak fel olyany- ,yira, ami már-már összetar- ozásukat is fenyegeti. Érett orban levő, megállapodott sszony valamennyi, a boron- ós kedv nem futó hangulat supán. Ketten közülük beje- entették; jövőre nem kívánlak brigádtagok lenni... Ügyes kezek kellenek a kényes üvegáru csomagolásához. (fotó: bábéi) A szépen festett, angol útra készülő boro$palackok mellől hívjuk el Horváth Istvánná brigádvezetőt. _ Kicsit összecsaptak most f ejünk felett a hullámok. Úgy érzem, túl sokat várnak tőlünk, s ezzel nem arányos az elismerés. Kétszeres aranyjelvényesek vagyunk, tavaly pályáztuk meg harmadszorra. Minden vállalásunkat túltel- jesítettük, számunkra mégiscsak ezüstjelvényre futotta. Sértődöttséget, rossz érzést váltott ez ki valamennyiünkből, különösen, hogy még kielégítő magyarázatot sem kaptunk. Pedig nem féltik sem erejüket, sem szabad idejüket. A patronált Csizmadia úti iskolában 39 órán át ablakot tisztítottak, bútort, padot mostak, hogy kisegítsék őket. A felújított kultúrotthon könyvtárában 51 óra hosszat takarítottak, porolták _ a könyveket. A IV-es sz. óvodának szoknyákat, menyasz- szonyi ruhát varrtak. Újabban beléptek az MHSZ-be. Együtt járnak moziba, színházba, kiállításra. Beteg munkatársnőjüket meglátogatták, vizet hordtak neki, rendbe hozták a lakását. S a vaskos brigádnapló a megmondhatója, mi mindent tettek még... — Brigádon belül sem egyenletes a teherviselés — teszi hozzá Varga Árpádné, a csomagolóüzemi alapító tagok egyike. — A vidékről bejárás, s a három műszak eleve behatárolja, ki mennyire képes. A szalag egyenletesen, megállás nélkül hozza a poharakat, a dobozellátás folyamatossága messze elmarad ettől. Ha nincs dobozunk, kénytelenek vagyunk az árut a földre lerakni és csomagolásnál újra felszedegetni. A raklapokat is sokszor magunknak kell felhordanunk. Nem csoda, ha ilyenkor idegesek, türelmetlenek vagyunk, s a többletmunkától is húzódozunk. — Nem arról vaij szó, hogy visszaszívjuk az adott szót — kapcsolódik a beszélgetéshez Müller Sándorné is. — Különösen azért nem, * mert a mi szavunk mögött kétszeres az aranyfedezet. Hanem azon már igenis érdemes lenne elgondolkodni: nem lenne-e helyesebb jövőre szerényebben tervezni, de azt nagyobb kedvvel, örömmel végezni. Jókor szólították elintézen- dői az asszonyok közé Sólyom István művezetőt is. Egy ideig csendesen hallgatja őket, aztán csak nem állhatja meg, hogy közbe ne szóljon: — Nem ők az okai a ked- veszegett hangulatnak. Súlyos kölöncként nehezednek a brigádmozgalomra azok a merev megkötöttségek, rugalmatlanságok, amelyek elől nem lehet kitérni. Megértem én az értékelők gondját is, mégsem tartom jó dolognak, hogy minden moccanásukat igazolni, adminisztrálni kell. Hiszen, ha arról van szó, mozilátogatást igazoló jegyet annyit szerzek, amennyit akarok... Azt sem értem, miért nem lehetek ebben a brigádban sem tag, sem patronáló. Segíteni itt tudnék igazán, nem a szomszédos üzemben! ★ Évtizedes együttdolgozás, az egymás örömeiben, gondjaiban élés nagy tőkét jelent minden közösségnek. Olyat, amelyből nemcsak erőt lehet meríteni, de jogot is formálni, szavukat is hallatni. S ha most hullámvölgybe is kerültek, visszalépni, a háttérbe húzódni nem érdemes, nem lehet. A Hámán Kató brigád iszonyainak nem megalkudni, hanem — a brigádmozgalom gazdáinak segítségévei — megújulni kell. Saendi Márta Erők és erőlködések Legfontosabb teendő a biztosítás. Munkakezdés előtti megbeszélés a szorospataki 36-ot fronton. Bábel László felvétele Se vidám, se keserű hangulatban nincs Poszuk József, a szorospataki aknaüzem vezetője, s mikor kérdem: hogy megy a termelés, hasonló a válasz: — Se jól, se rosszul. Miért? Amire félig szívjuk a cigarettát, már megtudom. A dolgok nehezebbik felén kezdve azt említi elsőként az üzemvezető — egyetemről kikerülve egyébként eddigi életét, húszegynéhány évet tölt már ott, ahol a legnehezebb: a tréfásan első vonalként emlegetett aknáknál —, hogy a háromnegyed évben ezernyolcszáz tonnás lemaradásuk volt a tervhez képpst. Ami nem kis mennyiség. Pedig, mennyi volt az erőlködés! Hogy meg is volt mindenkiben az akarat. Csakhát . . . — Főleg az utóbbi hetekben rengeteg nehézséggel kellett megküzdenünk. Igaz, a bányásznap tiszteletére indított munkaversenyt megnyertük, de a szeptember elején kezdődött másikban, amit a ménke- siek kezdeményeztek a KMP megalakulásának tiszteletére, még nem értünk el számottevő eredményt. Elgondolkodik, nagyot szippant cigarettájába, s előre bocsátja: ami ezután következik, nem magyarázkodás. Nem megmagyarázás; tények. Hét-nyolc héttel ezelőtt megszűnt a 33-as front, s szinte egész szeptemberük ráment, hogy átálljanak, Btszerel jenek az újra, a 36-os, kettes telepire. Ami úgy tűnik — bár nem akarja elkiabálni —, jó lesz, termelést helyrehozó, s igen-igen bíznak benne . . . De még mindig az ezernyolcszáz tonnás „mínusznál” maradunk. Amiben „besegített” a gépek rossz állapota is. Köny- nyen hibásodtak a maróhengerek, a 34-es siklói egyes telepi szenet hajtó is, rég nullára leírt masina egyébként, s nem bírták az F—6-osok sem a sok meddőt, hiszen igaz: nem is arra tervezték őket. Csak hát a szükség törvényt bont- Muszáj bontania! Gépesítés dolgában ott állnak még a Nógrádi Szénbányáknál, hogy kénytelenek meglehetős gyakorisággal mások által termelésben kifuttatott, felújított gépeket a termelés szolgálatába állítani. Van amelyik beváltja a hozzá fűzött reményeket — miként az EHOR-ok, a legszűkebb vágatban is fürgén mozgó kis lánctalpas rakodók, —, s van, amelyik csak nyűg. Szükségszerű rossz. Egy-két szívásra való marad már csak a Fecskéből, néha el is feledkezünk róla, hogy a kezünkben tartjuk, hisz fontos a téma, de újraélesztjük a parazsat —, s aztán újólag folytatja szavát Poszuk József. — Nézze! Mint üzemvezető csak azt mondhatom: ha objektív dolgok nem befolyásolnának, sínen lennénk. De hát itt volt, van és gondolom, lesz is a vasútikocsi-hiány. Még néhány nappal ezelőtt is ezernégyszáz tonna szenünket voltunk kénytelenek a földre lapátolni evégett; a szén pedig, ugye, csak akkor számítható bele a normánkba, ha már nincs itt. Többletmunka, többszörös bérkifizetés, néha zúgolódás a vasárnapi munka ellen ... És a geológiai viszonyok • . . Ki számíthatott rá például százszázalékos pontossággal. hogy a 34-es fronton energiánk javát ezek leküzdésére kell befektetni . . ? Hogy nagy a talpnyomás, hogy sok a meddő és néha vízbetöréssel is számolnunk kell. Hamutartóba nyomjuk a cigarettavéget, hallgatunk egy sort, s csak aztán kérdem: — Ezek után mit remél? Percnyi kihagyás nélkül vágja rá: — Sikert! Vélem, e hónapban sikerül behozni lemaradásunkat. És jó lenne „megfogni” az újabb versenyt is. Van rá erőnk! Zötykölődünk már a föld alatt, mondják sokadszorra, hogy majdnem háromszáz méternyi vastag fejünk felett a napvilágtól elválasztó rétég, kitérőkben áll meg a kisvonat, s bár Berecz Károly foaknrsz úgy általában jókat tud mondani a napi eseményekről, ám homlokáról nem tűnnek el a ráncok: — Vizet kaptunk a 34-es fronton, csúsznak a kaparószalagok, eltömődnék a bunkerok, nehezen jön a szén. És aztán nem szól többet hozzánk, csak járja a vágatokat, megbeszél és intézkedik. Húszpercnyi járásra előttünk az új front. A 36-os. Görnyedünk az SHZ-rend- szerű hidraulikus bányatámok között, s töröljük arcunkról a verítéket— Kutyameleg van! —mondom Dinka Gyulának, a frontmester helyettesének, de ő lehűt: 1 NÖGRAD _ 1978. ol — Nehogy azt higgye! Nincs itt több huszonnégy-huszonhat foknál. Csak hát maguk fölfelé jöttek a frontnak. Igen: görnyedve, botladozva, szénfalat fogva, kábeleket kerülgetve. — Akkor a frontmestez-he- lyettes hideg fejjel szemlélődik? — Még nem. Hivatalosan csak elsején „indult a front”, akkor hajtott vagy fél műszakot végig a maróhenger, s most az első napokban na- gyon-nagyon oda kell figyelni. Koczka Sándor híres-neves brigádjának tagjai, több dicsőséges jelző nélküli széncsata megedzettjei, most ebben a szakban tizenketten jövésztik a szenet, szerelnek, biztosítanak. És hatvanméteres „homlokon” haladnak élőre. — Jó szén? — . . .Van vagy százötven centi magas- A felső közel félméternyi kifejezetten az: négyezernél is több kalóriás. Csak hát egyelőre sok még a baj és munkánk jelentős részét veszi el a süvegelés. a fő- támolás, egyáltalán: a biztosítás. — Ez viszont elengedhetetlen. — Igen. Mert csak ilyen körülmények között lehetünk biztos résztvevői az újabb sikereknek. — Mert. hogy megnyerték a bányásznapi munkaversenyt, szeretnének elsők között végezni most is? — Ez csak természetes. Ha nem vesztegettük volna a szeptembert átállásra, már helyén volnánk. De hát front átszerelés nélkül nem indulhat. — Most hogy vannak? — Jól. Valamelyik nap egy szakban már százötven csillé- revalót „dobtunk ki”. És a hangulat is kezd megjönni: lassan ugyanannyi lesz a pénzük az embereknek, mint az előző frontonMindketten, szinte ösztönösen, csillogó széndarabokat markolunk fel. Gyönyörűen — igen, nem túlzás e jelző! — csillognak a bányászlámpák fényében. — Ha ezzel megdurrantanának egy kályhát, szétolvadna — nevetnek körülöttünk. De csak rövid a szünet: mellettünk feldübörög, s acélkéseivel beleharap a szénbe a maróhenger... Karácsony György 17,, kedd ii
