Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

Iíj úsági kerekasztal-beszélgetés „SzBPBtjüh-e a munkát?” „Fontos a kulturális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb a munkára ne­velés. Ügy tűnik a szocialista rendszerben is érvényes a bib­liai átok, amely szerint min­denki csak arca verítékével, munkával keresheti meg min­dennapi kenyerét.,r villanyszerelő szakmát tanul­tam. Nyári gyakorlataimat a kohászati üzemekben töltöt­tem. Itt egy olyan kollektívá­ba kerültem, amely jóformán meghatározta további sorso- ,, • , , . mat Hogy mennyire, azt ta­^anos debreceni be- ián mindennél jobban il- szedebol) lusztrálja az, hogy tíz éve dol­x gozom velük. Két éve az ifjú­sági brigád vezetői tisztére — Milyen zökkenőkkel jár az választottak, elnyertük az elmélet és valóság összhang- aranykoszorút, időközben hozása? megszereztem az érettségit i 'iÉMlll! Koczka Róbertné, 25 éves, főelőadó, a Nőgrád megyei Ta­nács kereskedelmi osztályán dolgozik. Varga László: — Az egye­temi évek alatt több gyárban, üzemben jártam, de Koczka Róbertné: — Köz- gazdasági'egyetemi éveim alatt több ajánlatot kaptam, majd őszintén megvallva, egyetlen a megyei tanács ösztöndíját kedvemre való helyet nem ta­láltam. Végül egy hirdetés kap­csán kerültem jelenlegi mun­kahelyemre. Az iskoláktól az választottam. Azóta főelőadó­ként itt dolgozom képzettsé­gemnek megfelelő munkakör­ben. Sokrétű feladataimból elméleti tudás megszerzését adódik, hogy az adminisztráció vártam, ami többé-kevésbé si- is számottevő. Talán ez az, Tóth Anna, 24 éves, a Mártírok úti Általános Iskola magyar —történelem szakos tanárnője. szeretéséhez, hivatásszerű gyakorlásához elengedhetet­lenül szükségesek? És szűkítve a kört: hogyan fogalmaznák meg az ideális munkahely is­mérveit? Varga László: — Lényeges, hogy jó munkaeszközök állja­nak rendelkezésünkre, a leg­frissebb folyóiratok a to­vábbképzésre, összeszokott kollektíva... Cserzsovszky Sándor: ... olyan főnök, aki nem csinál presztízskérdést a szakmai tu­dás átadásából: szervezett és folyamatos munkavégzés, anyagellátás... Koczka Róbertné: . .. emberi és munkatársi kopcsolataink, viszonyaink» úgy érzem, szin­tén lényeges tényezők. színvonalig. 3700-at keresek, nem panaszkodom... Tóth Anna: — Nemrég ren­dezték a fizetésünket, így most két és fél ezer forint, azelőtt 1750 volt. Havi 1500 forint al­bérletet fizetünk a férjemmel Lakásunk, egyelőre az ígéret szintjén áll. Nem a pénzért vagyok pedagógus. Koczka Róbertné: — 3^50 forint a havi jövedelmem, nagyjából évfolyamtársaim átlaga. Elégedett vagyok. — Nem mellékes az otthoni körülmény, például a lakás- helyzet sem. Véleményük sze­rint a pályaválasztás indíté­kaiban mennyire befolyásolnak a lakásgondok megoldására tett ígéretek? Koczka Róbertné: — Lénye­gesen beszámítottam pálya- választásomba, hogy konkrét Varga László vegyészmérnök, 27 éves, a síküveggyár techno­lógiai tervezési csoportvezetője. került is. A munkahelyemen pedig igyekeztem mihamarabb megismerni a szakmai terüle­temhez tartozó kérdéseket. Tóth Anna: — Tanárképző főiskolára kerülésem előtt néhány munkakörbe belekós­toltam mint diák. Valame­lyest megismertem az úgyne­vezett fizikai terület egy-két nehézségét, avagy könnyedsé­gét. Mégis a pedagógusi pá­lyánál kötöttem ki. Így utólag visszagondolva, s ismerve e réteg „ifis” gondjait, úgy ér­zem, pályaválasztásunkkor az elkötelezettség nem eléggé tu­datosul. Nem a szakma, hanem a tárgy szeretete dominál. Később, a gyakorlat során de­rül ki igazán, ki mennyire al­kalmas e pályára. Cserzsovszky Sándor: — Egyéves gimnáziumi próbál­kozásaim kudarca után úgy döntöttem, főként a nyelvne­hézségek miatt, hogy több szerencsével számolhatok a szakmunkásképzőben, ahol a Tóth Anna: — Köztudott, amire kevésbé számítottam, de hogy a mi gondjaink elszomo- hogy két napja van villa- ígéretet kaptam lakásra. Há­tulajdónképpen ez sem fölös- rítóak. Nincs elegendő hely, nyunk, a felújítás miatt Esz- rom éve... Nap mint nap Mát­leges munka. sőt pedagógus sem. Egy-egy közökben nincs hiány, de pél- raszőllősről járok be. — Melyek azok sajátos osztályba 35—40 gyerek jár... dául az úttörőházba kell átci- Varga László: — Már van. feltételek, amik a munka meg- Október közepén ott tartunk, pelni az írásvetítőt vagy a Háromévi ígérgetés után. térképeket, hogy megtarthas­lyiai tévéaián latunk 17.30: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról „A magyar nép őstörténeté­nek kutatói szólalnak meg eb­ben a jelentős, most induló so­rozatban, amely elődeink tör­ténelmi korszakait és a hon­foglalást szeretné sokoldalúan felidézni, — mondja Szilvesz­ter András, a Magyar Televízió főosztályvezetője. — A kilenc- részes tv-sorozat nagy feladat­ra vállalkozik, jó háromeszten­dős gyűjtőmunka eredménye­ként történelmi és ismeretter­jesztő filmet közöl arról, hogy miként és hogyan látják az al­kotók a magyar história kez­deteit. Rangos őstörténetkuta­tók szólalnak meg e rémaban: Győrffy György, László Gyu­la és Szűcs Jenő történészek, valamint Trogmayer Ottó ré­gész, Rajtuk kívül több szov­jet és bolgár tudós is véle­ményt nyilvánít”. Külön kis- fimben egy szovjet rendezőnő foglalkozik finnugor rokona­inkkal, nyomon kísérve a finn­ugor népek útját, szétválását az Uráltól a Kárpát-medencé­ig. A magyar filmesek végig­járták a külföldi ásatásokat, a honfoglalások és a kalandozá­sok színhelyeit. Követve a kalandozások kudarcait, majd menekülést a besenyők elől és a tudatos letelepedést az úi- hazában. A filmsorozat arra ad választ: miként látták a kor népei honfoglaló őseinket. suk az órát. Ebben csak az az „ideális”, hogy mind a taná­rok, mind a gyerekek érzik a remélhetőleg átmeneti ne­hézségeket, s egymást lelkesen segítve enyhítünk a helyzeten. — Az ideális kritériumainak — Mindeddig a követeimé nyékről, a feltételekről volt szó. Fordítsuk most meg a kérdést: mindezért cserébe mit adhat a „dolgozó”? Cserzsovszky Sándor: —Azt hiszem, a többiek nevében is munkahely mondhatom, hogy a beszélge- felsorolásából tés során „feltárt” feltételek Cserzsovszky Sándor, 25 éves, villanyszerelő a Salgótarjáni Kohászati Üzemek viUamosközpontjában. kimaradt a pénz, mint a mun- megteremtése, már ami a le- ka mennyiségének es minősé- hetőségeinket illeti, mindenna- genek megfelelő juttatás. Ez pj munkánk szerves részét ké­nem számit? pezik. Vagyis a követel-ad ol­Cserzsovszky Sándor: — dalak nem különválasztva, ha- Természetesen az is lényeges, nem szoros kapcsolatban van- Személy szerint nem vagyok nak egymással. S hogy ez vég- túlfizetve. A havi 192 órámra ső soron mennyit ér azt eldön- 2800 forintot kapok. Felesé- ti a munkahelyi közérzet, han- gem, gyerekem van, sőt né- gúlát és a közösség által nyúj- hány hónap múlva már né- tott teljesítmény. Ettől függ a gyen leszünk... lakás nélkül, munkára nevelés eredménye Varga László: — A fizetést is: mennyire szeretjük meg a sok tényező „befolyásolja”, a „melót”, szakmai tudástól a vállalati Tank'a László lölgybeíegségek {elismerése Növényi betegségek, környezet­szennyezési ártalmak korai fel­ismerésében az embert ma már nagymértékben segítik az infravö­rösre érzékeny negatívra készí­tett légi felvételek. A fertőzött kultúrák hőmérséklete megválto­zik az egészséges növényhez képest, mintha egy lázas állapot Jönne létre. Ebben a stádiumban különösebb színváltozás még nem tapasztalható a növényekben. A növények a fertőzés kezdetén fo­kozódó infrasugárzást hoznak lét­re, ez érzékelhető a levegőből infravörösfilm, vagy termál infra- mérőberendezés segítségével. Fel lehet így mérni a fertőzés gócait, terjedési irányát. A Minnesota egyetem (USA> mezőgazdasági szakemberei a hetvenes évek közepén fejezték be légi felvételeiket annak meg­állapítása céljából, hogy ezt a módszert lehet-e alkalmazni a tölgyfák jellegzetes betegségének a korai megállapítására. A beteg­séget a Ceratocystis fagacearum kórokozó okozza. Későbbi stádi­umban a lombozat hervadásával Jár a betegség. A kisérlet során bebizonyosodott, hogy az infra- légifelvételek segítségével a be­tegség korai stádiumban felismer­hető. A reportos fiú útján T alpon még az öreg har­cos, méghozzá friss, országot járó erőben. Naponta útra kel. Megy a Mátrán át a borvidékre, ha meg úgy tetszik, fel a Duna mentén, vagy le a síkságra. Oda, ahová éppen a kedve tartja. Hogy láthasson min­dent, ami az ország változá­sát mutatja. Ez a legfőbb úti­célja. A látványtól felfrissül a vére. Apró termete fürgén mozdul, tekintetével átfogná az országot, szeme fénye megélénkül és derűssé válik az arca. Ezért odahaza, a családi jussú, maroknyi házában sen­ki ne keresse, mert a nap­keltével indul, napnyugtával érkezük. A porta szótlan őre a nagy lakat, hűséggel ellát­ja kötelességét. De ki is hábo­rítaná házának csendjét? A magányos ember szerény hol­mija van abban, ami csak neki kedves. A takarosán rendben tartott öltöny, a mindig tiszta fehérneműk a szekrény csendes mélyén. Nincs ott vagyon, nincs fel­halmozott érték. Csak egy van, tisztességben élő ember. Amikor végigmegy a kiste- renyei hosszú utcán, tisztelet­tel megköszöntik és az em­berek tekintetében ott van: „Csina Pista útra kélt...” így nevezik a községben, hogy Csina Pista. Pedig a tel­jes családi neve Kisbali Ist­ván Csina. A mostohaapjá­ról maradt rá a ragadék és az emberek már így szokták meg. Még Kántor János, a falu régi vezető embere is törte a fejét, melyik az a Kisbali, amíg végül felderült arccal ismerte fel: „Jaj, Csina Pista...” Kisbali István szin­te kisfiús arccal csóválva a fejét, mondja: — Nem restellem én ezt a nevet. Tisztesség van e mö­gött... Nemcsak egyszerűen tisz­tesség, hanem nagy tisztes­ség. Az mondta életére em­lékezve, hogy nem ismerte az édesanyját. Lévai András, a bányász lett a nevelőapja. Annak volt ragadéka a név, tőle örökölte. Aztán az élete során' sokat emlegetett név lett belőle. Soha sem felejt­hető név. Ott kóborolt szülői szeretet nélkül Kisbali István a Kisterenye körüli bányák­nál, írás és olvasás tudatla­nul, jóval túllépve a tízéves gyerekkort. De rettenetes vággyal a tudás iránt. Hát mi volt a fontosabb? A be­tevő falat, vagy az írástudás? A mostohája mondta: „Én sem írok, sem olvasok, de dolgozok...” A fájdalmas emléktől meg­remegett a hangja, a szemé­be mintha könny futott vol­na, de amikor felnézett, már megkönnyebbülten mondta: — A sors viszont mindent eldöntött... Az pedig úgy adódott, hogy Trunkó Lajos, a tanító kéz­bevette az akkor már a bá­nyánál reportos fiút. Küldönc ez, egyszerűen mondva, aki egyik bányától a másikig gyalogolva, hóna alatt vitte a leveleket. Kötelessége volt az örökös talponlét. Hát ezért illik rá jobban a reportos, mint az egyszerű küldönc el­nevezés. Kézbevette őt a ta­nító, mert kiolvasta szeméből a tudás iránti vágyat Isko­lába sorolta, ahol kitűnő eredménnyel végezte el a ta­nulmányait. Ez lett aztán éle­te sokszínű fordulatának min­den kiindulópontja. Mert a fürge mozgású, élénk fiatal­emberre odafigyelt Villányi Miklós, a bányavezető is. De figyeltek a munkások is. Vil­lányi vezetőt akart belőle. Mondta is neki szigorú tekin­tet mellett: — Tanulj Báli, tanulj, em­bert faragok belőled... Megszabta útját is. Min­denhová, ami a bányához tar­tozik, be kellett kóstolnia. Ment a kovácsműhelybe Sme- lán Gyula, a világot járt ko­vács mellé. Ráverője lett, ahol izmosodott a teste, az eszét pedig a kovács csiszol­ta. Egyre csak hajtogatta ne­ki! — Vigyázz fiú, vigyázz, a bányaúr nem a te fajtád... Aztán jöttek a szénfal mel­letti évek Zsulya Sándor csa­patában. Akkorra már köny­veket forgató, a számokban eligazodó ifjú legény lett Kisbali István. Forrongott a bányásznép, mert nyúzta bő­rét az úr. Érkeztek a röpira- tok lopva a kabátok rejteké- ben, de senki a csapatból ol­vasni nem tudta, csak Csina Pista. És olvasta. A soroktól nekimelegedett a vére, zúgott az agya és hallotta a kovács intelmeit: „a bányaúr nem a te fajtád”. Aztán a számok alakításának birtokában meg­mondta, hogy a kifejtett szén után mennyi pénz illeti a bányászt. Csalások tömeged derültek így ki. Egyik része­se lett Kisbali István az ak­kori egész szénmedencét át­fogó sztrájknak. Az emlékektől ma is át­forrósodik a teste, arca tűz­ben ég, tekintete felvillan, amikor kimondja önmagának: — Itt fordult meg véglege­sen az életem. Mert Villá­nyi kiűzött a bánya területé­ről... De lehetett a munkást ki­űzni a munkából? Ahogyan mondani szokta, idézve a ké­sőbbi tanítómesterét, Ku- bovszki Rezsőt, a lakatost: „Életveszélyt vállalsz Csina Pista, de csak a láncaidat veszítheted...” A baglyasal- jai pártmozgalmisták sorába került. Itt vált igazán tuda­tos kommunistává. Volt tit­kos futár Budapest és Salgó­tarján között. Küldötte a fel­vidéki munkásoknak, a fővá­rosi titkos szemináriumokon. Lett a hazai csoportok egyik oktatója, már mint a kommu­nista párt tagja mindaddig amíg nem került csendőrkéz­re, majd a börtönbe. Nem volt többé megállása, mint ahogyan társainak sem. Nem kapott munkát sehol az or­szágban. Egyszer sikerült Várpalotán a bányához sze­gődni. Már úgy érezte, hogy megfeledkeztek róla, amikor a bányamester szólította: — Szedd a holmidat és ta­karodj. Bűnösebbek vagytok a rablógyilkosnál. .. Éles szavak voltak, élő húst marcangolok, de türelmet pa­rancsolt magának Kisbali Ist­ván, az üldözött A körülötte álló bányászok tekintetét ke­reste. És attól megnyugodott. Most is megváltozott arccal mondja: — Megértés volt az embe­rek tekintetében. •. Az idő múlásával aztán minden elrendeződött. Mert jött végül is a felszabadulás,’ és az elszenvedett fájdalmak, a szívósain végzett munka megtérült Kisbali Istvánnak- Annyit mond erről, ha szóba kerül: — Mindent megért, hogy végül is elmúlott a régi világ. Azt mondják Kisterenyén, hogy a szénrakodóln nagyon szorgalmas, kevés szavú, de mindig jó kedvű ember lett Kisbali István Csina. Dolgo­zott tisztességgel, mint aki nem tud betelni azzal, hogy dolgozhatott háborítatlanul. Végül is élmunkás, majd szó­lították pártmunkára, állami apparátusba, ahol ellátta munkáját igaz hittel, felelős­séggel. A nyugdíjasévekben is ott van ahová szólítja a hi­te, Segítője a pártalapszerve- zetnek, okítója a fiataloknak,’ mert ő igazán tudja mit je­lent az új világban élni. A napokban, hogy ilyen fényesre fordult az ősz megint útrakelt orszá­got nézni, az újban gyönyör­ködni. Apró léptekkel, az évek múlását megsínylett lá­bával kissé biccentve ment végig a terenyei utcán. Még kora reggel volt. Köd eresz­kedett a Zagyva völgyére. A Tarján felől érkező vonatra ült- Jókedvtől sugárzott az ar­ca, mert tudta a köd felszáll és akkor megint szép napsütés kíséri az útján. Talán éppen az jutott eszébe, amikor az első nap — mint. reportos — útrakelt, élete útjára. Bobál Gyula 4 NÓGRÁD = 1978. október 15., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom