Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

Hétköznapok Lucfalván Munkájukkal boldogulnak öreg nénikével, aki egyetlen sem kell. Van szlovák nemze­szót nem tud magyarul. A legtöbb családban egyfor­mán jól beszélik mindkét nyelvet. Ami külön örvende­tes. hogy még a gyerekek is Az iskolaigazgató ráz: magya­— Ha jobban megnézzük, nincs ebben semmi rendkí­vüli. öt szlovák szakos peda­gógusa van az iskolánknak. A gyerekek országos anyanyel­vi, tantárgyi vetélkedőkön vesznek részt szép sikerrel Mar az óvodában szlovákul mesélnek, verselnek a gyere­kek, akik a szülői házból is jócskán hoznak magukkal nyelvtudást. Érdekes dolgot említ. Jó a kapcsolatuk a rimaszomba­ti kilenc évfolyamos iskolá­val. Jártak tapasztalatcse­rén, és ak ottani pedagógusok azt mondták, a lucfalvaiaknak tiségű énekkaruk, tervezik, hogy a felnőttek is szerepel­nének. Cserényi János büszkélke­dik: — Festünk' társadalmi mun­kában, arról már beszéltünk, Nemcsak ennyit csinálunk. Van nagyobb dolog is. Itt a falu közepén az út mellett igencsak elhanyagolt terület­ben „gyönyörködhettünk”. Boldog, boldogtalan hordta a szemetet, a régi savanyító­üzem sem volt épületes lát­vány. Néhány napja közös erővel hozzáfogtunk, hogy rendbe szedjük. Segített a Kis-Zagyvavölgye Termelőszövetkezet, gépeket, autókat küldött, bontottak, földet hordtak, egyengettek. Egyetlen nap alatt több tíz­ezer forint értékben. Ezután fákat, bokrokat ültetnek, já­tékokat, hintákat, padokat A borravaló neve „roda* Ciqányzenészek, munkában A könyvtáros népfrohttitkár. Azt mondja a régi történet, hogy valamikor, évszázadok­kal ezelőtt a kardozó, hada­kozó, várkiasszonyos világ­ban a sámsoni rablólovagnak három gyermeke volt. A Márk, Sámson és Lucia nevet visel­ték. A környező községek en­nek emlékét őrzi. . . Így Luc­iáivá is. ""«Ka „.J .• • Émi Akár szeretjük a cigányze­nét, akár nem: a gipsy music (külföldön ezen a néven em­legetik a cigényzenésze:tet) hozzátartozik kultúránkhoz, Dr. Sárosi Bálint, a rádióból, ív­ből ismert népzenetudó.s írja: „Gondos elemzés még oly ma­gas igényű művekben is meg fogja találni a cigányzenész hangszerének hatását, mint Bartók vonósnégyesei. Kodály hangszeres műveiben nyilván­valóbb e hatás: a Háry, a Székely fonó, de különösen a Galántai és Marosszéki táncok hátterében a laikus is felis­merheti a cigányzenészeket”. Az bizonyos, hogy szóra­koztató zenészként jobbak, képzettebbek a mellettük fel­lépő, divatszülte egyéb zene­karoknál. Magyar nótát a leg- több cigányzenész kapásból ^ tárzen.5.',_/\u u 1 harmonizál. Ha a prímás „asz- talozik” (amikor a vendég nó­tarendeléseit helyben, az asz­tal mellett teljesíti), a zene­kar azonnal kíséri, minden ze­nész pontosan tudja, hogy az akkordból mi az ő része. — Még akkor is, ha a ven­dég valamilyen „lehetetlen” hangnemben, mondjuk fisz­jobban — Zenét nem tanultam — megbecsülnek bennünket. A mondja Reznák Józsefná —, Karancs Szállóban muzsikáló de abban biztos vagyok, hogy kollégám, Gabora Károly és a cigányzenész rosszul látja el zenekara októbertől Lengyel- feladatát, ha csak kizárólag Az iskolaigazgató: szlovákot”. A két iskola közötti úton álldogálunk Cserényi János igazgatóval. A párkányi völgy ezer színben pompázik. A ragyogó napsütésben minden fényesebb. Biztosan ez is hozzájárul, hogy az asszonyok, szombatiaknak... akik az iskola szép vaskeríté­se körül sürgölődnek, forgo­lódnak, jókedvűen végzik munkájukat. Elvégeznék ők enélkül is persze, de mindjárt jobban örül az ember szíve, ha a nap sugara visszavérő­„A mi gyerekeink szívesen tanulják a talán szebb és tisztább a kiej- raknak ki. Ez lesz Luciáivá tésük, mint a szlovákiai rima- első parkja és játszótere. Ügy tervezik a kongresszus ide­jére átadják. Bár a történelmi források Fe]kaptatunk a hegyen, „ nem erős tik meg, hogy pon- községi könyvtárba Szatmári tosan melyik szazadban is te- Zpltánné csalá­népfronttitkár őri- zője és kiadója a köteteknek. lepültek át a szlovák dik a frissen mázolt vasak- dók a nógrádi dombok közé, Megnézzük a maavar és szlo- rol. Nem muszájból serény- ^ ^ már ^ % ezen a részen. Bár nem ponto­kednek. Társadalmi munká­ban vállalták, hogy a közelgő szlovák nemzetiségi kong­resszus tiszteletére a maguk és a gyerekeik örömére rend­be hozzák az iskolák környé- dók emberei. ezer kötettel hét községet lát ■ t ti nak el. Búcsúzóul még egy san a ma. Luciáivá helyén Miként látja a nép­Itt mar az újjáépítés során J * fronttitkár az itteni emberek emelték házaikat a régi száza- mindennapjait? Hrtlr Kvi nőről * két. János elégedetten Cserényi bólogat: — Legalább ötvenezer fo­rint érték, amit a szülők el­végeznek. Kell-e ennél na­gyobb bizonyíték a közéleti- ségre Lucfalván? Az iskolaigazgató, égyben a község párttitkára, nagyon jól ismeri a dombok közé szo­Lucfalva ma társközség. Nagybárkányban székel a községi közös tanács. Az itt­lakó emberek dolgosak, szor­galmasak. Jól mutatja mind­ezt, hogy egymás után épül­nek az új házak, csinosodnak a porták, fürdőszobával bőví­tenék, szép függönyöket, bú­torokat vesznek. — A családok gyarapodá­sával gazdagodott a falu is. Van két, szépen felszerelt is­kolaépületünk, tornaszobánk, tanműhelyünk, óvodánk, évente épülnek újabb utak, rendbe hozzák, javítják a ré­gieket. Az emberek ma már nem zárkóznak be. Szíve­sen járnak előadásokra, ösz- szejövetelekre, véleményt cserélnek, néha vitatkoznak is, Büszkék a szlovák hagyo­rított szép kis szlovák nemze- mányokra. A gyerekek, felnőt- de fgy a jó. A munkájuk tiségi falut. Hétszáznyolcvan- tek egyformán, szépen éne- után egyformán boldogulnak két lakosa van Lucfalvának. kelnek. Annyit tudnak, hogy magyarok és szlovákok. Többségük szlovák anyanyel- akár egész este mindig más­yű. Itt még találkozni olyan más dal hangzik, ismételni Csatai Erzsébet országban játszik. Nem titko­lom: én is szeretnék még kül­földön muzsikálni . . . — A „még” arra vonatkozik, hogy már játszott külföldön? — Igen. Az NDK-ban és a mollban énekel ... — mond- Szovjetunióban jártam a raj­já Berki Tibor prímás. kóegyüttes tagjaként. A KISZ Salgótarjánban, a Salgó ét- Központi Művészegyüttes ke- teremben beszélgetünk. Keve- rétében működő rajkózene­sen ülnek az asztaloknál. A karban közel tíz esztendőt töl- prímástól megtudom foglalko-. töttem el zásukat. A hat vendég közül három fizikai, munkás, kettő tisztviselő, egy pedig gépkocsi - vezető. Egyikük sem részeg. Bár a sofőr recsegő tenorja időnként felharsan. Láthatóan bántja, hogy a beszélget, ahelyett, hogy őt szórakoztatná . . . zenei eszközökkel akar haini. A mi zenekarunknak ebben a tekintetben lenne mit tanulni-. A virtuóz, technikás számosat nem mindenki szereti, és főleg nem mindenki értékeli. Sze­rintem a vendég óhaja a mu­zsikus számára parancs . . . De még jobb az, ha a zenész „megérzi” mit kell játszania a vendégnek, hogy az jól érezze magát, s természetesen, hogy fogyasszon is. S a zenész nem „fo­— Mint rajkó — gondolom — másfajta sikerélményekben gyászt volt része, mint a Salgóban? _ v0lt egy zenészünk, aki — össze sem lehet hasonlí- meglehetősen sűrűn „fogyasz- tani! Gyönyörű ruhákban mu- tott”. Kénytelenek voltunk tő­nrímás vol°m zsikáltunk, Liszt II. rapszódia- ]e megválni. * Ilyen gondunk ját és hasonló igényes műve- most nincs, Berki Tibor, *4“ két. Néhány fröccsöt már a zenekar minden egyes tagja Közben újabb vendégek ér- is józan életű ember . . . keznek. Beszélgetésünk meg- Azi étterem közönségéről megivott biccent fele^a^pri- szakacj; ismét zene következik: ugyanez nem mondható el... Ezt a kerek erdőt járom én... De, hát ez így van rendjén’ A Ezt az időt használom ki, vendégek mulatnak, a zeoé- hogy az étterem vezetőnőjével szék muzsikálnak ... Sárközi Gábor 22.30: A HÁBORÚNAK VÉGE. más —, hamarosan rendelni kezdi a nótákat. Sőt; vezényel ni fog a, zenekarnak. . . A prímás nem tévedett: az beszélgessek^ iszogató sofőr percek alatt mulató vendéggé változott.' Karmester módjára lassúbb tempóra késztette a zenekart. Kieresztette hangját, hadd lássa mindenki, hogyan mulat egy igazi úr . . . A szomszé­dos asztalnál ülő tisztviselők nem hagyták annyiban. Oda­intették a prímást, a híres és népszerű „Pacsirta” című da­rabot kértíék. A prímásnak és a zenekarnak nem jelentett gondot a megrendelés. Berki Tibor hangszertudása imponá­ló, bármelyik „előkelő” pesti étteremben sikert arathatna a Pacsirtával. A siker egyébként itt azonnal lemérhető: a meg­rendelők 100 forinttal honorál­ták a virtuóz előadást. — Sokan azt hiszik, hogy mi . jól kereső emberek vagyunk, mert néha-néha vendég előttünk... az ilyen r o d a, látják, hogy a százast lobogtat Egyre ritkább vendég. Kevés egyre kevesebb embernek kell a cigányzene. Korábban 4—S zenekar is volt Tarjánban. Most csak kettő van. A fiata­loknak a diszkó kell meg a Mai tévéa] átitatunk szerint nyomra kást, mivel a hírek Franco rendőrsége bukkant. Diegó szerepében T „ , - Yves Montand tehát elindul í°Ti Ä Madridba, hogy idejében fi­gyelmeztesse társat, aki mar a spanyol fővárosban jár... A kitűnő filmet Alan Resnais rendezte. spanyol származású író a „Nagy utazás” című regényé­vel szerzett magának irodal­mi rangot és elismerést. A most bemutatásra kerülő film is az ő kisregényéből készült, és azokról az illegalitásban élő spanyol kommunistákról szól, akik Franciaországban tevé­kenykednek Spanyolországért. Az illegális, forradalmi harc többé kevésbé felőrli idegei­ket, hiszen nevüket és énjü­ket is levetve vállalják a rendkívül kockázatos utazá­sokat szülőföldjükre, ahol napirenden vannak a lebuká­sok. Ez a történet is egy spanyolországi küldetésről szól. Diegónak, a főszereplő­nek jut osztályrészül, hogy megakadályozzon egy lebu­liuiiiiiiiimitliiiiiilliiiiiiimiiiiiiiiliimiiuiiluilllllllMliililiiiiilHiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'liMiiiuiiiiiiiiiimiliiiimiimiiiimiui....... . ' Áz oktalanul vissza-vissza- térő nyári szünet, a magyar filmek bemutatásában alkal­mazott kihagyás után már augusztus elején megkezdő­dött a mozikban az ősz: be­mutatták az őszi-téli évad el­ső filmjét, s a harmadik ne­gyedév végéig hét film ke­rült a premiermozik vásznára. Az első fél év tizenegy film­jével együtt immár tizennyolc új magyar filmet láthatott a közönség 1978-ban. A legfrissebben bemuta­tott hét film közül egy való­jában nem új bemutatás volt, hanem a Magyar Televízió­ban igen nagy sikerrel futott Keménykalap és krimpliorr cí­mű, gyermekeknek szánt, de a felnőttek számára is roppant szórakoztató, kellemes idő­töltést jelentő, négyrészes film átszerkesztett, tömörí­tett változata. Ezt a filmet hajdan a kritika és a közön­ség egyaránt igen kedvezően fogadta, sikere megérdemelt volt, s most, ha mérsékeltebb is volt iránta az érdeklődés, megérte a felújítást, illetve mozikban történő bemutatá­sát. Több figyelmet igényel a további hat új film. Közülük A harmadik negyedév hazai Hímjeiről négy játszódik napjainkban, egy a felszabadulást megelő­ző, egy pedig a százharminc év előtti múltban. Ilyen meg­közelítésben igen jó a megosz­lás. A múltban játszódó két film közül az egyik kalandos eszközökkel készült, látvá­nyos, ugyanakkor igen gon­dolatgazdag — ha vitatható gondolatokat is hordozó — alkotás, a másik pedig nagy sikerű kémtörténet sajnálato­san elvetélt változata. A Nyolcvan huszár az egyik, Sára Sándor filmje, amely az 1848-as szabadság- harc hírére lengyelországi garnizonjából hazatérő, sok­sok küzdelmen magát átküz- dő, hazaverekedő hős huszár­jainknak kíván emléket állí­tani. A Nyolcvan huszár ha­zaszeretetből, hősiességből, honfiúi elszántságból adott példáját a kései utódoknak felmutatni. Ragyogó méster­NÖGRÁD — 1978. október 14., szombat ségbeli tudással , megoldott munka ez a film, Sára opera­tőri erényei olykor le is győ­zik a rendező Sárát. Vitára késztet viszont a filmnek az a szemlélete, amely a min­denkitől magára hagyott, ma­roknyi magyarság eleve pusz­tulásra ítéltségét, szabadság­küzdelmeinek kilátástalansá- gát érzékelteti, vagy sejteti. Ami százharminc évvel ezelőtt igaz lehetett, ma erősen vitat­ható. A másik film a Radó Sándor könyve alapján, Bán Róbert rendezésében készült Dóra jelenti. A nagyhírű fel­derítő tevékenységéről rop­pant unalmas film készült; kémtörténet, kalandos histó­ria minden izgalom nélkül, az alapműhöz, az alkotókhoz egyaránt méltatlan mű. A napjainkban játszódó négy film közül kettő nem „szabályos” játékfilm. Az egyik, a Gyöngyössy Imre— Kabay Barna kettős készítette Két elhatározás dokumentum­film, egy idős rimóci paraszt­asszony élete jelentős mozza­natának bemutatása. Már az idei pécsi játékfilmszemlén igen nagy szerepet kapott a dokumentarizmus, a doku­mentumfilmek és a dokumen- tarista eszközök jelenléte já­tékfilmjeinkben. A Két elhatá­rozás igen jó példája annak, hogy a dokumentumfilmeknek igenis helyük van mozivászna­inkon, hogy a dokumentarista eszközökkel készült filmek iránt van közönségigény. A Fagyöngyök más eszközökkel készült, de ugyancsak doku- mentarista jellegű játékfilm. Ember Judit rendező korábbi dokumentumfilmjének — Tan­történet — egyik szálát foly­tatja á keresetét fagyöngy­szedéssel kipótoló esztergá­lyos és családja történetének bemutatásában. A nagyon is mai élettöredék, amely több drámára való történést is tö­mörít, megérdemelte volna a jobb feldolgozást, a színészek­kel és nem kizárólag rosszul mozgó és beszélő amatőrökkel való megjelenítést, mert így igen sok értéke elsikkadt. Nagyon izgalmas, sokakat érintő témát dolgoz fel a ne­gyedév utolsó napjaiban be­mutatott Legato, Gaál István filmje. A már szoborrá ma­gasodott egykori mozgalmi-el­lenállási hős felnövekvő fiá­nak szembetalálkozása rég el­hunyt apja életének előtte is­meretlen mozzanataival, köz­életi cselekvéseinek többol­dalú megítélésével, magán­életi epizódjaival és azok szembesítése az özvegy örök emlékápolásával, valós és nem is ritka konfliktusokat teremt. A múlt feltárásának, a „Szem­besítéseknek” egyes részletei talán vitára ingerelhetnek, a film egésze azonban elgondol­kodtató, megoldásaiban igé­nyes, Gaál korábbi mércéjét is meghaladó. Több kitűnő szerepalakítással gazdag, egé­szében megkülönböztetett fi­gyelmet érdemlő alkotás. Igazán kár, hogy mindezt nem lehet elmondani "Gazdag Gyula filmjéről, A kétfenekfl dob címűről, amely nagyszerű részletéi ellenére egészében elbátortalanodott szatíra a falusi kisszerűségről. helyi vezetők pozícióféltéséről, illet­ve az emögött elsikkadó közér­dekről. A film- többet ígért, mint amennyit megvalósított. b. m. aforizmák Ha úgy rémlik, hogy Fortus* na rád mosolyog, tekints hát. ra: lehet, hogy mosolya a mö­götted állónak szól- Ausztráliai anyámasszony ka­tonáinak tréfája Mondd meg, mit gondolsz, rólam — és én még rosszab­bat gondolok rólad. Ókori római pletykások közmondása Vannak olyan emberek, akik hegyeket képesek meg­mozgatni! — csakhogy ne kelljen felmászni rájuk. A lusták lélektanáról szóló amerikai tanulmány megállapítása Az isteneket sajálni kell. Vajon, mit erezhettek, ami­kor megtudták, hogy az em­berek találták ki őket? Klerikális tréfa Ne fűrészled azt az ágat, amelyen ülsz. Talán nem akad elég szomszéd ág? Stan Low amerikai humorista A hitetlenek között is sok fanatikus van. Babiloni közhely * Hadd gondolkodjék az em­ber, ha ez örömet szerez ne. ki. A ki nem hirdetett parancso­latok közül * Ne válaszd szét a verek«, dőket. Hátha egy véleményen vannak... Az ókori római rendőröknek szóló utasításból

Next

/
Oldalképek
Tartalom