Nógrád. 1978. október (34. évfolyam. 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
PONTY. OTTHON ' A korszerű élelmezés szempontjából oly értékes ponty tenyésztésének új módszereivel kísérleteznek a dél-csehországi Vodnanyban működő halgazdasági és hidrobiológiái kutatóintézet munkatársai. Ez a halfajta kedvező körülmények között jó súlygyarapodást ér el, húsa igen ízletes; életének korai időszakában azonban az időjárás változásai olyan károsan hatnak, hogy tömegesen kipusztul. A kutatók megpróbálják a halastavak e káros hatásaitól megóvni a pontyivadékokat azzal, hogy „kalitkában” nevelik őket, ahová az erőművek, vagy gázvezetékek kompresszorállomásainak meleg vizét vezetik. A meleget kedvelő ponty ilyen körülmények között kétszerié gyorsabban nő, mint természetes környezetében. A „természetes” hőt tehát — méghozzá szabályoz- hatóan — biztosítani tudják. Marad a természetes környezetben megszokott táplálék problémája. A kutatóintézet új eljárással a keményítőgyárak elhasznált vizéből kipergetett burgonyalisztből az állati fehérjét nagyrészben pótló anyagot nyert. A következő megoldásra váró kérdés a mesterséges tenyészetek megfelelő víztisztaságának a megoldása. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldásával sikerül megteremteni a ponty jóval hatékonyabb tenyésztését, mégpedig ipari, nagyüzemi méretekben, hála a vondanyi kutatók évtizedes fáradságos munkájának. Napjaink témái A teljesítmény bére BelénkivódottfsK ■azonnal a fizikai foglalkozásúakra, s azok keresetére kell gondolnunk. Miért a sémák su- gallotta sematizmus? Könnyen meglehet, azért, mert a bérezési gyakorlat is eléggé uniformizált; ködbe vesző, már-már természet adta jognak látszik, ki dolgozik időbérben, s ki kapja javadalmazását a teljesítménye alapján. Annak ellenére, hogy nemzetközi tapasztalatok bizonyítják: a munkakörök javában kialakíthatók a teljesítmény-követelmények így adminisztratív, ügyviteli, műszaki feladatok ellátásánál is. Ha a teljesítménybér valóban a teljesítmény bére, akkor ösztönöz. A dolgozó munkája arányában számíthat a jövedelme emelkedésére, vagy csökkenésére, a munkaadó pedig — végső soron a társadalom — remélheti a gazdaságosság javulását, mivel jobb a gépkihasználás, a munkaidő kitöltöttebb tényleges feladatvégzéssel stb. Van létjogosultsága az időbérnek is. Például az automatizált gyártósorok, megmunkálóberendezések felügyelete aligha bírálható el a személyes teljesítmény mércéjével. Mégis, a társadalmi érdekeltség, a munka társadalmi hatékonysága javítása azt követeli, hogy ahol lehetséges, ott minél többen dolgozzanak a teljesítménnyel összekötött jövedelemért fizikai és nem fizikai munkakörökben egyaránt. Ami nem puszta elhatározások következménye, megbízható mércék kellenek hozzá. Előbbiekkel azt is kimondtuk, hogy a teljesítménybér nem szakítható el alkalmazása körülményeitől, a technológiától, az átvétel — a munkaelbírálás — feltételeitől, a szervezettség fokától stb. Éppen ezért a bérezésnek ez a formája mindig konkrét, valamire kell, hogy ösztönözzön; nagyobb mennyiségre, jobb minőségre, a fajlagos ráfordítások mérséklésére, esetenként időpontok betartására, s így tovább. Egyszerűbben: a bér abba az irányba tereljen, ami az adott munkahely sajátos adottságai közepette a legfontosabb. Természetesen ez csak akkor következik be, ha a bérformát jól választották meg. Köznapi tapasztalataink, ismereteink szerint tudunk prémiumos időbérről, időbérrel kombinált teljesítménybérről, darabbérről, csoportos elszámolású teljesítménybérről, egyösszegű utalványozásról. Ezek tovább tagolódhatnak — s lelni is rá példákat —, a darabbérnek van a termék minőségi osztályaival kombinált formája, ami tehát nem az egyszerű mennyiségi többre ösztönöz, igaz, e megoldást ma még ritkán alkalmazzák. Éppen ezért egy-egy munkahelyen nem általában létezik a teljesítmény bére, hanem annak ún. lineáris formája, degresszív, vagy progresszív változata. Mit takarnak az idegen kifejezések? A lineáris teljesítménybér azt a gyakorlatot amikor — az érzékeltetés kedvéért — a tízszázalékos teljesítménybővülést a bér ugyanilyen arányú növekedése követi. Egyszerű forma, könnyen nyomon követhető — a dolgozó részéről is — a jövedelemalakulás. A degresszív változat a teljesítmény meghatározott részét — felét, harmadát — ismeri csak el a bérben, míg a progresszív ennek a fordítottját érvényesíti, a bér plusszban és mínuszban nagyobb mértékben változik, mint a teljesítmény. Mindegyik megoldásnak van lét- jogosultsága, így például a degresszív formának akkor, ha a minőség, a gazdaságosság vagy más hasonló munkatényező fontosabb az egyszerű mennyiségi többletnél. Ahhoz, hogy a bérezés ilyen formái jól érvényesüljenek, elérjék céljukat, megbízható munkanormák, teljesítménykövetelmények kellenek. Ezek kidolgozása nem egyszerű, de módszertana ismert. Mégis, a Munkaügyi Minisztérium elemzése szerint a munkanormáknak csak egyharmada — területenként eltérő az arány — műszaki. A többi becsült és statisztikai norma, nem több mint a bérezés segédeszköze, számítási metódus, s nem a tényleges teljesítmények hiteles mércéje. Ennek tudatában már tárgyilagosab- ban tudjuk értékelni azt a tényt, hogy 1977-ben a fizikai foglalkozásúak összesen ledolgozott munkaóráinak 58,2 százalékát számolták el teljesítménybérben. Ami kedvező —, de szerény — változást mutat, mivel 1973—1975. között ez az arány 55—57 százalék körül ingadozott. Iparcsoportonként nagyok az eltérések, például az élelmiszer- iparban csak 48,2, míg a kohászatban 73,3, a textilruházati iparban 78,7 százalék volt a szóban forgó arány. A tennivalók tehát nem csekélyek, s hogy mennyire nem, azt előbbieken túl az is érzékelteti: a nem fizikai munkakörben foglalkoztatottaknál oly csekély számban alkalmaznak ma még teljesítménybérezést, hogy az adat országos összesítésre nem is érdemes. Mészáros Ottó A tanácsolt háderhelyzele Fizikai dolgozókból — tanácselnökök A NÖGRAD MEGYEI Tanács Végrehajtó Bizottsága öt esztendővel ezelőtt értékelte átfogóan a tanácsi személyzeti munkát a megyében, s akkor részletekbe menően megszabta a feladatokat is. Nemrégiben újra napirendre tűzte a végrehajtó bizottság azt a beszámolót, amely erről a fontos témáról készült, s teljes részletességgel mutatja: mit és mennyit sikerült elérni a célokból öt év alatt? Miként változott, s előnyére-e a tanácsok személyzeti munkája, káderhelyzete? A népképviseletet ellátó tanácsoknál az utóbbi években nagyobb hangsúlyt kapott a káder- és személyzeti munka. A helyi tanácsoknál is rendszeresebbé és tartalmasabbá vált a végrehajtó bizottságok személyzeti munkát irányító tevékenysége. A mostani tanácsi ciklus alatt — néhány kis tanácstól eltekintve — úgyszólván mindenütt napirendre tűzték a kérdést. A legtöbb helyen a határozatok értékelésére, gyakorlati megvalósulására is visszatértek. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy néhány helyen javítani szükséges a beszámolók konkrétságát és színvonalát. Különösen a községi tanácsoknál és a két városban, valamint Szécsényben. Jelentős eredmény, hogy ma már a tanácsoknál sem szűkítik le a vezetőkkel szemben támasztott követelményeket csupán az iskolai végzettség vizsgálatára. Érvényesül a hármas követelmény, s ennek magasabb szintre emelése is a gyakorlati, irányító munka szerves része. Néhány helyen és munkaterületen azonban továbbra is gondot okoz a kádertartalékok hiánya. Érdemes hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a tanácsi tisztségviselők túlnyomó többsége, minden tekintetben megfelel a hármas követelménynek, s hosszabb távon alkalmas a feladatok ellátására. Továbbá azt is, hogy a végrehajtott cserék, a tervszerű és tudatos kádernevelő munka lényeges fejlődést eredményezett eddig is. A tanácsi vezetők mintegy 85 százaléka párttag. Ismerik a párt és a kormány politikáját, értik és munkájukban alkalmazzák a tanácsi feladatokkal együttjáró sajátos szempontokat. Felelősséget éreznek a terület fejlesztéséért, a lakosság ellátásáért. Érdekes és fontos szempont a politikai végzettség alakú- ■ lása a tanácsi dolgozók körében. Ez, 1973-hoz képest jelentős változáson ment át. Sokat javult. Nemcsak a vezetők, de az ügyintézők körében is tovább nőtt az érdeklődés a politikai képzés és továbbképzés iránt. Egyes jáA Baltikum gyöngyszeme A rigai öböl festői partvidékén található a Szovjetunió egyik legnagyobb pihenőövezete — Jurmala. Egyik oldalról fenyőerdő szegélyezi, másik részén a Balti-tenger hullámai mossák a több mint 30 kilométer hosszú partvidéket. Jurmala kiváló klimatológiai központ, gyógyító levegője miatt országszerte nagy népszerűségnek örvend. Ásványvíz- forrásairól és iszapfürdőiről is híres. A kényelmes, jól berendezett szanatóriumokon kívül üdülők, kempingek, felnőtt- és gyermeksportpályák állnak az üdülővendégek rendelkezésére. Jurmalában évente több millió vendéget fogadnak a Szovjetunió minden részéből. Idén nyáron 120 ezren pihentek a Baltikum e nagyszerű üdülőbázisán. rásokban azonban korlátozottak a lehetőségek, így azokon a helyeken a fejlődés üteme lassúbb. Néha a hiányt jelző számok többet mondanak mindennél: a tanácsoknál dolgozó 198 vezető és 711 ügyintéző közül semmilyen politikai végzettséggel nem rendelkezők százalékos aránya is ilyen adat. A vezetők közül mindössze háromnak (!), az ügyintézők közül pedig 214-nek nincs semilyen politikai végzettsége, vagyis elismert politikai képzettsége. Ugyanakkor érdemes azt is elmondani, hogy az esti egyetem szakosító és speciális tagozatain, és a tanácsok saját szervezésű képzésein, biztosítják a továbbképzést, például a középszintű vezetők politikai képzésére, továbbképzésére. Ma már a községi tanácsoknál a végrehajtó bizottságok titkárainak 96 százaléka megfelelő képzettséggel rendelkezik. Az osztályvezetők és ügyintézők körébén az öt évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva, 15—17 százalékos a fejlődés a képzettség megszerzésében. Ugyanakkor a vb-titkárokra visszatérve, szükségesnek látják néhány helyen a további minőségi cseréket. A szakmai tudás rendszeres fejlesztését jól, szolgálják a tervszerű továbbképzési lehetőségek, ugyanakkor megállapítható az is, hogy többeknél hiányzik a kellő törekvés az igényes önművelésre, s ezen változtatni szükséges. A beszámolási időszakban, az eltelt néhány évben megkülönböztetett figyelmet szenteltek a tanácsok a nők és a fiatalok, valamint községi szinten, a fizikai dolgozók vezető funkcióba helyezésére. Ezen a területen jelentős változás következett be az évek során- A fenntartások megszűnésében szerep jutott annak is, hogy a vezetésben dolgozó nők, fiatalok túlnyomó többsége nagy ambícióval tevékenykedik. A megyei tanácson jelenleg 18, a városi tanácsokon 26, a községi tanácsoknál pedig 20 százalék a női vezetők aránya. Ugyanakkor nem kellő az arány, például a járási hivataloknál és a községi tanácselnöki funkciók betöltésében. A fiatalok aránya a vezetésben, különösen a vb-titkárok között mutat kedvező képet. A FIZIKAI DOLGOZOK KÖZÜL elsősorban a tanács- elnöki funkcióba kerültek megfelelő politikai és szakmai felkészültségű, közéleti tevékenységet folytató emberek: Az ilyen tisztséget ellátók többsége jól bevált a gyakorlati tanácsi munkába. Az arra alkalmas fizikai dolgozó tanácstagokkal való rendszeres foglalkozásra terv készült. Munkájukat figyelemmel kísérik, az utánpótlásnál számítanak rájuk. Ezt a figyelmet azonban néhány járásban — a pásztói és balassagyarmati járásban — erősítem szükséges a továbbiakban. S ha meggondoljuk, érdemes is, azon túl. hogy szükséges, hiszen az már most is elmondható, hogy a terv- szerűség a vezetői utánpótlásban, a gyakorlatban jól bevált- A káderutánpótlás a gyakorlatban a tervezettnek megfelelően történt, 90 százalékban! A tanácsi vezetők nagyobb felelősséggel foglalkoznak az utánpótlással, a helyettesek nevelésével. A belső előléptetés gyakrabban került alkalmazásra, s különösen a két városban és a megyei tanácsnál jól bevált gyakorlattá fejlődött. Javítani szükséges egyebek között azt is, hogy a jó szakemberek megtartása érdekében többet tegyenek a szakigazgatási szervek és a helyi tanácsok. Szükséges, hogy a fizikai dolgozók vezető funkcióba helyezésének gyakorlatát folytassák, elsősorban a községi tanácselnöki tisztségekben. Az utánpótlást — miké'nt a tanácsi káderhelyzetet értékelő beszámoló megállapítja — elsősorban a megfelelő felkészültségű, közéleti jártasságú tanácstagokból szükségei biztosítani továbbra is. TPL Pásztói tejesek Naponta 40—50 ezer liter tej begyűjtésével és feldolgozásával, pasztörizálásával foglalkoznak a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzemében. Az állami gazdaságokból, termelőszövetkezetekből, kisebb hányadban magángazdaságokból érkező tejet fertőtlenítik, hőkezelik, melynek ellenőrzésében Szabó Gergely főművezető-helyettes is részt vesz. Az érkező tej zsírtartalma változó. Ezért szabvány szerinti egységesítése fontos követelmény. A tejföl özés során nyerik az úgynevezett tejzsirt, melyből a különböző tejtermékek készülnek. Csömör Ferencné a tejszín minőségét ellenőrzi. A pasztörizált tej kannákba és polietilén zacskókba jut. így szállítják a kiskereskedelembe. A polipack gépen egy perc alatt 43 tasakba kerül tej. Sándor Rózsa a zacskós tejet rakja ládákba. A töltőberendezés a megadott mértékben, pontosan fél, vagy egy liter tejet tesz a tasakokba. Az adagolás helyességét rendszeresen ellenőrzi Nagy Sándorné. Kulcsár József képbeszámolója NÓGRÁD — 1978. október 14., szombat 3
