Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
Fírf'nh iiröhapge Hallottad e hírét a rimóciak rezesbandájának ? Ki tudná megmondani, hogyan születnek a mítoszok? Még talán azok sem, akiket mítosz övez. A Cserhát lankái között meghúzódó kis palóc faluban sem tudta megmondani senki, pedig a rimóci rezesbandát mítosz övezi. Legendák keringenek a nagyapákról, akik fél évszázaddal ezelőtt megalakították a zenekart, a fiákról, akik apáik örökébe léptek, és a mítosz tovább teljesedik az unokák idején, akik közül többen — ma már — ugyancsak nagyapák lettek. A mesélő — kellő pátosz- szál — valahogy így beszélne róluk. „Hajdan réges- régen, egy Rimóc nevű kis faluban, néhány férfiember hangszert vett kezébe. Estétől hajnalig fújták a nótákat, csak úgy, a maguk örömére. A rézfúvók hangja belopta magát az emberek szívébe. Kitárultak az ablakok, s a napi munka után, együtt hallgatta zenéjüket a falu népe. A kottát nem tanulták meg olvasni. Nem is kellett ahhoz kotta, szóltak azok a hangszerek anélkül is, — csodaszépen. Mert szívükből fújták a dalt, az mozgatta a billentyűket . . ,v Vasárnap látogattunk el n községbe. Népviseletbe öltözött asszonyok siettek haza a „kisasszony” ünnepi litániáról. (A férfiak elébb még beugrottak a kocsmába. egy korsó sörre). Bobák János házát köny-. nyen megtaláltuk. Tudta azt mindenki, hol lakik a zenekar prímása. — Siessenek, tán még együtt varnak! — javasolták a helybeliek. A nyári konyhában ott találtuk a zenekar néhány tagját. — Éjjel Etesen voltunk lakodalomban, délelőtt meg a körmenetben játszottunk, a kápolnánál — mentege- tődzik a házigazda a rendetlenség miatt. Nehezen tartják magukat a fáradságtól, de azért szívesen maradnak még néhány percig, mikor megtudják, hogy a „kiscsaládról” szeretnénk írni. Mert csak a nép hívja őket rezesbandának, ők magukat „kiscsa- ládrak” nevezik. Otthonuk Bobák Jánosék nyári konyhája. Itt szoktak próbálni, mert próba az is, ha poha- razgatás közben ki-ki hangulata szerint belekezd egyik-másik nótába. — Elbírják a falak a zeneszót ? — Már hogyne bírnák, ez tartja össze őket! Ha meg mégis összedűlnek, hát majd új házat építünk — mondják nevetve. — És az asszonyok? Nem zavarja őket a zenebona? — kérdem Bobák János feleségét. — No, hiszen! Annak idején a főkötőmet adtam el a trombitáért, már, hogy bánnám akkor, ha szól is az a hangszert Fényképeket hoz • az asz- szonyka, azon mutatja be a zenekar tagjait. A „régieket” és a mostaniakat. Jelenleg tíz főt számlál az együttes. Klarinéton a Bab- lena fivérek, — Bertalan és Ferenc —, kisdobon Máté János játszik. Neki az apja, sőt a nagyapja is tagja volt a zenekarnak. A család rangidősének — a 71 éves Holecz Jánosnak — a nagydob a hangszere. A többiek — Kanyó János, Király Bertalan, Kis Sándor — trombitán játszanak. Ugyancsak a trombitát fújja Kapka István és Kanyó János is. Ök már a negyedik generációt képviselik. Kanyó János most katona, de, ha leszerel, ismét visz- szatér az együttesbe, mert a rezesbanda tagjának lenni Rimócon igen .nagy . megtiszteltetés. Foglalkozásukra nézve hárman nyugdíjasok, de van köztük kubikus, traktoros, gépkezelő. — Hány darabból áll a repertoár — kérdem „hivatalosan”, de az arcok meggyőznek, buta egy kérdés, szent igaz. — Ki tudná azt megmondani! Itt van az mind a magnetofonon ... — mutat nevetve kobakjára a prímás. — Ügy három-négy száz nótát biztosan tudunk. Ránk hagyták az öregek, meg aztán mi is mindig tanulunk újakat — mondja Bablena Ferenc, komolyan véve a kérdést. Hívják őket a környéken bálba, temetésre, társadalmi ünnepekre. Ez utóbbit legtöbbször ingyért vállalják. De a tanácselnök ablaka alatt jól megfújják a zenés ébresztőt, aztán vagy kiadnak az ablakon egy üveg lélekmelegítőt, vagy nem, ők játszanak tovább, mert arra még nemigen volt példa, hogy az elvállalt fellépésen ne jelenjenek meg. Egyszer voltak csak gondban, amikor meghált Bobák János édestestvére, s ők éppen lakodalomba voltak hivatalosak a szomszéd községbe. Csendben vártak választ a prímástól, mert az csak természetes, hogy nélküle nem fújják meg a hangszert. ö meg arra gondolt, ha a násznép zene nélkül marad, oda. a becsületszó. Rábólintott hát a 'sorsra, s hajnalig fújták a talpalávalót. Az üneplő társaság mit sem tudott arról, hogy a prímás gondolatai valahol egész máshol járnak. Csak a többiek aggódtak érte, de Bobák János aznap éjjel sem fogott mellé a billentyűkön . . . Másnap aztán a nyári konyha asztalánál talált rá a felesége. Két pohár volt előtte, úgy koccintott saját magával, de azt az éjszakát máig sem tudta elfelejteni. Komorra fordul a beszélgetés, s a történetek hallatán az újságíró sem tudja kivonni magát az emlékek hangulata alól. Emlék akad bőven, vidám is, szomorú is. Megegyeztek abban az öregek, hogy fiaik lakodalmán ingyen muzsikálnak. Időközbeni a fiák is beálltak a sorba, s ahogy az öregek kezéből kihullott a hangszer, bizony temetésre is mind gyakrabban kellett eljárni. Legutóbb a segédprímás. — Kiss János — koporsóját állták körül. Nem volt könnyű erőt gyűjteni, de könnyekkel küszködve, legkedvesebb nótájával búcsúztatták „testvérüket”. Hogyan születnek a mítoszok? Ki tudná megmondani? De születnek, mert mítoszokra, modern, „racionális” világunknak is szüksége van. A mítosz olykor egy egész nemzetet képes ébren tartani, olykor „csak” egy olyan kis közösséget, amilyen ez a Cserhát-völgyi palóc falu, ahol ez a különös örökség eggyé vált a községgel. Telnek-múlnak az évtizedek, divatok váltogatják egymást a zenében is, de a rimóciak ma is csak a rezesbanda nótáira tudnak igazán mulatni . . . Pintér Károly Réti Zoltán: GONDBAN Népünnepély négyezer méter magasan Ritmusosan harsognak a tompa hangú trombiták az ős* erdőben- Az esős évszak elmúltával így adják hírül, hogy közeleg a hagyományos sing-sing ünnep ideje a négyezer méter magas Mount Hagen hegyen, Pápua Üj-Guineában. „Készüljetek, készüljetek-..” És jönnek fiatalok és öregele, nők és harcosok a nagy ünnepre Pápua Ü j-Guinea dzsungeléiból és szélszaggatta hegyeiből. Először a férfiak által feldíszített kiosinyek táncolnak. A legkisebbek sisakot kapnak, arcukat tarka mintákkal ékesítik, végül pedig a paradicsommadár tollát húzzák át az orrukon. Hosszú nyakláncok díszítik díszzsinórral fényesre dörzsölt felsőtestüket. Utána a férfiak kezdenek falándzsával és kőfejszével vívott látszatharcukba. Senki sem sebesül meg- A sing-sing ünnepen nem játszhatnak szerepet a törzsi ellentétek, melyek gyakoriak még Pápua Üj-Guineában. Az ünnep különös vonzóereje az iszapemberek fellépése. A guruska törzs tagjai fejükre agyagmaszkot helyeznek és egész testüket földdel dörzsölik- be. Nyíllal és hosszú lándzsával táncolnak, a gonoszt is megszemélyesítve, akit végül is mindig elűznek. A sing-sing ünnepnek régi hagyományai vannak- Eredetileg a vásár napja volt, ami lehetőséget adott az egyes törzseknek, hogy a vitás kérdéseket békésen megvitassák. A sing-sing-nek ez a funkciója részben még ma is érvényesül. A Mount Hagen-i találkozó azonban egyre inkább folklórfesztivál-jelleget ölt. Tanácsok és táj védelem Figyelem - táblák nélkül megyei összegyűjtve, éppen Tereskén Nőtt mutathatnánk meg együtt, a palóc föld iránt érdeklődőkA figyelemig mindenesetre venhét, úgynevezett már eljutottunk. Győrött, a jelentőségű területet. Mosoni-Dunában a víz mer- egyebek között az ipolytarnótén dolgozó üzemek szennyvi- ci ősleletek védelmi területe, nek. Temetői skanzen — ma ze kipusztította a halállo- ‘Az országos szervek és a me- még nagyon távolinak tűnik, mányt. Ezrével vetette part- gyei tanács, létrehozta példá- Lucfalván is védetté nyilvá- ra, a víz felszínére a vész a ul a hollókői és börzsönyi táj- nított a tanács tavalyi rende- halakat; pontyokat, horog vé- védelmi területet. Az V. öt- lete egy háromezer négyzetgén szívesen látott „sneci- éves tervidőszak végére me- méter területet, az egykori két”. A baj megtörtént, s gyeszerte 105 egységre nőve- pusztai életforma emlékét őr- nem az a legfájóbb benne, lik a megyei jelentőségű tér- ző tánctérrel, és az azt körül- hogy végül is elmarad a most mészetvédelmi területek szá- ölelő, 11 idős fával. Mátrano- kezdődő szakszervezeti hét mát. vákon, a Nyírmedi-tó és körhalfogási versenye. A figye- . leeutóbb tavaly ny®k<v több .817 hektár lem egyszer mar raterelolott nyilvánított terméa gyón Duna-ag tömeges hal- szetvédelmi egységeket lepusztulására. Akkor is az k akkor is nyilvánvaés számos növényritkaság, fafajta, egyéb természeti érték, Nagybátonyban egy nagyobb ló, hogy nagy hozzáértéssel es tes”. Természeti értékeink, tájaink, vizeink, ritka növényeink, földtani értékeink védelmében mit tehet a tanács? A vétőket szigorúan, vagy kevésbé szigorúan megbírságolja. Ha igazán nagyfigyelemmel bábáskodik a ta nács a mentésre érdemes területek felett. Sok esetben valóban mentésről van szó! Aról, hogy sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem pe- ,,. „ .... ,. , dig a lakossági hozzá nem mértékű pusztításról pusztu- érfé é esetenkénti közöny lasról van szó! De ha „csak” no tárt a bükkös került a védetitek listájára. De érdemes sorolni tovább, hiszen gyakran a természetvédelmi területek közvetlen közelében élők nem tudnak arról, amiről pedig tudniuk kéne! Hogy egy-egy táj érintetlenségét, íme, törnp tehessen kárt. a nataki vény is védi- Miként keveset - -i? P „ tudhattak a rendeletből azok A ki évek után jár Pásztón, sok mindenen meglepődik. A nagyközség szívében, az áruház körül épült egy furcsán tömött lakóközpont, járási hivatali székház, különféle intézmények otthona, melyek most bonyolulttá teszik az eligazodást. Emlékszem, évekkel korábban, kószálva a főutcákat, lépten-nyomon műemlékre, vagy műemléki jellegre figyelmeztetett egy-egy márványtábla; a község vezetőinek, lakosainak nemes történelmi izgalmát bizonyítva. Azóta rájöttek, hogy mégsem minden arany, ami fénylik, nem minden műemléki jellegű házikó méltó a továbbőrzésre, ha immár eljárt is felette az idő, és földbe süppedettségében csak puszta bacilusfészek. A járási pártbizottsággal szemközt, a Szabadság útján, a kenyérbolt, a szikvízüzem helyén, belenyúlva a Tanács- köztársaság térbe, hosszú desz- kapalánksor, a felburjánrzott gaz közepette építőanyagokkal. Nyilván munkálkodni fognak itt is hamarosan az új, városi rangot igénylő községben. És mennyi még ezen túl a le- vernivaló. — habár százados — vályogfalu viskó! Mégis, minden jel arra mutat, hogy Pásztó megint város kíván lenni, habár a látványok sok vonásában falu még — ez- a nagyközség. Azt mondják az itteniek, hogy az úthálózatot kivéve a Szellemi igény — városiasodásra mutatók, a kívánt feltételek igény lett, a zeneoktatás is kilegtöbbjét túlteljesítették. Hát például a szellemi, a kulturális igényekét? A Lovász József Művelődémúzeumunkban hogy a rendszeres sí Központ igazgatójával Be- űnjk f j Jó politikai ün "°,Kar0J^L„e^°i b„e^,lget: népségek látogatottsága is. tünk... Pontosabban arról: a várossá válás igényével lépést “7“ -7,77,,(i7 is vannak még, hogy a kultu- dalom iránt érdeklődőkkel, az lOD°eK Jfozou 10lnay Alant, kul.turáhs rális rendezvényeken a telt ÜM Pásztói Szemzám- és Ké- ?utkai Évát- Lukács Sándort, varosia- házat csak papíron mutathat- szülékgyárában a blokk üze- Bessenyei Ferencet különigények_ növekedése, sodása”? Az igazgató csaknem évtizede áll az intézmény élén. olyan jelek is mutatkoznak az része, amely a pásztóiak és a ta^tarÍÍ ,v.a®7,t?vabb nevrfm a Sok eredményre büszke lehet, igények városiasodé szintje bejárók szemléletére, művelt- művelődéspolitikai céloknak. többek között a felnőttokta- mellett, mint a tavaly elkez- ségére egyaránt kihat, tásban elértek fémjelzik eddi- dett irodalmi pódium sorozat — Gond? * - jr£n£j mjn(j növekvőbb érdek lődés. A kezdeti 10—15 látó- kicsi, a helyiségekbe a kis- E^kbs^b"Ye. Eecsd Károlyiéi, gi tevékenységét. De most, e szűkebb területet közelítve a _____ __ ___________________ ____j _ k érdéssel, zavartan elneveti gatószámmal szemben az iro- csoportos dolgok nem mindig a művelődési központ hirdet- magát: — Pillanat, ez nem is dalmí pódiumműsorok iránt férnek be. Ha tovább akarunk menyeit olvasom az épület egvszerű dolog, gondolkodni esetenként 150—200 ember is lépni, az út járható, hogy az , Szeptember^ 15. Piramis- kell rajta — mondja, majd érdeklődik. Az igényesség te- új lakóházak megteremtik a koncert- Jegyelővétel 25—30 némi töprengés után így folytatja: hát nőtt, ám meggondolandó, hogy mégis mit rendezzünk. maguk kis pinceklubjaikat. forint. Szeptember 16-án. El- . . . . , ,, mondom hát mindenkinek... tnváhhfeiíeStéséh betolte®eb°n’ zenés irodalmi est. Közremű- dássa1 Pásztó kulturális, szel- jakban még[erősenéy a köny- előbbrelépést a* Déryné Szín- romped 1 vili™Mosdc^Miklós' — Lépést tart-e a városiaso- Csaknem tízezer embernek. Soiemi igénye?... Ha onnan nyed szórakozás iránti igény, ház után a Népszínház? mérem, ami nvolc-tíz évvel S azért amellett sem lehet ezelőtt volt. akkor a kultúrá- tekintet nélkül elmenni, ban is feltétlen van előbbre- lépés. Csak néhány dnlent — Milyen újszerű formáit __ ________ e mlítek. Például a képzőmű- J^'nek? 3 korSzerŰ közműve- jobb, ha szót ejtünk róla? vészetet. Aztán az sebb színház iránti ígenyeigényt. vagy a zenekultúra növekedé- tottuk a művelődési központ- amit úgy vezettek be, hogy az — és lehetőségeiben is. sét. Egykor negyven vezető ból az üzemek felé való kilé- igények egyoldalúak. Nem ember, értelmiségi gyermeke pést. Ezt nagy eredménynek tudnak egyéves programot, kilátogatta a zeneiskolát, de a érezzük. Azt jelenti, hogy a nálatot adni, mint korábban a „sikk”-ből idővel művészeti rendezvények egy részét ki- Déryné. a szemetet hordják a védett Kjf]. t, tiindérrózsáihan természeti területre. ha ében egyedül ott talál- is’ aklk az uSyancsak latsak” egy fát vágnak ki on- h f árvalá^Sas növény- váJ*7“' nan, ahonnan nem szabadna, társulá,ban vaev a hasznosi vanitott dregelypalánki Szonha egy emlékhelyet hordanak Csetrei'váróldalban. A tavaly szét apránként - nem törte- védetté ilvánított terme- seget) apródonként elhordták, nik SemnU- szeti értékek között egészen Mégis, azt tapasztalhatjuk, ritka emlékhelyek is vannak. ^ a gyak®rlatban é úgr hogy a figyelemig, az érté- Ilyen például a tereskei te- hosv a kék felismeréséig és védettsé- mető nagyszámú faragott- ^ f ?? t<5 gük kimondásáig eljutottunk, kő fejfája, amelyekből más „ . . .. . Így van ez Nógrád megyében községekben már csak mu- * stkZvefv is, ahol az országos jelentő- tatóban találni egyet-egyet. S , T|Z,át , 7 ségű természetvédelmi terüle- amelyekről nemrégiben a Pa- helyeken látha t tek szama négyre emelkedett, lóc Muzeum igazgatója azt -_v,„ , . s ugyanakkor védetté nyilvá- mondta: bizony itt lenne az ^h/ny száz orirt bmTh? nított a megyei tanács hét- ideje annak is, hogy ezeket van szí S hä 2 a pénz szóba került: a megyei tanács illetékes osztálya, a fenntartók igényét mérlegelve, pénzt is juttathat a területek megfelelő szinten tartására, az esetleges fejlesztésekre. Erre a rendelet figyelmezteti az’ illetékeseket, a községi tanácsokat, a termelőszövetkezeteket, erdőgazdaságot. A pásztói járásban jelenleg három-négy újsütetű természetvédelmi területről tudunk. A járási hivatal illetékes osztályának vezetőjével beszélgetve megerősödött az a vélemény, hogy a legtöbb helyen a tanácsi figyelem legfeljebb arra terjed ki, hogy a védett területek, értékek megrontóit megbírságolja. Bár, a tanácsi osztályvezető sem emlékezett egyetlen ilyen esetre sem! Fenntartók vannak. A gazda azonban, mintha továbbra is hiányozna. S persze, a pénz sem lett sokkal több, amit ilyen célra költhetnének. A hivatalos figyelem önmagában is sokat jelent. Ezen a hetvenhét területen például tilos a művelési ágat megváltoztatni. Erre csak külön engedély adhat módot. Engedélyhez kötött a védett területeken új létesítmény felállítása, vagy a már meglevő elmozdítása, lebontása. S megnyugtató az is, hogy az érvényben levő határozat szerint, a MÉM Egri Állami Erdőgazdaság a területek, objektumok természetvédelmi kezelését elvállalta. (t. pataki) — S mi a lehetőség? — Épp azért, mert a Népszínházzal a jelenlegi körülmények között csak nehezen _________ ___ visszük az üzemekbe, melye- tudunk szót érteni, az ŐRI s zélesedett. Képzőművészeti két ilyen értelemben területi beválónak ígérkező Pódium tárlatainkon a helytörténeti megoszlás szerint „blokkost- Színpadával igyekszünk minél tapasztaljuk, tottunk”. A Népszínház pél- nagyobb területen dolgozni, látogatók dául műsorával volt a Váci ®ar igényünkre eddig nem mellett mind több friss arc Kötöttárugyár pásztói üzemé- kaptunk választ, öt, hat élőben, a Rákóczi Nyomdában aűast szeretnénk Nagybá__r__o__ ___o______=_ __ Csák Gyula író beszélgetett tonnyal közös vállalkozásban S ajnos, olyan tapasztalataink olvasóival, s általában az iro- megnyerni magunknak. Ebben többek között Tolnay Klárit, juk ki, mert a jegytulajdono- mei kiállítást láthattak. ben nagyon nehéz egy már egy sok fele távol marad. De Mindez a városiasodás olyan beszoktatott közönséget megMert nem azt vesz, vehet amit szeretne, hanem amit Hogy a művelődési ház kaJ?:, .. beszélJég vek 15 forintért. A ki évek után jár Pásztón, sok mindenen meglepődik. De: az ígéretes látványok mellett még sok vo- — A Népszínház — mondja násában falu — ez a nagy- — Gyakorlatilag megvalósí- az igazgató — az a rendszer, község. Kulturális igényeiben — Erről talán ne jünk. — Ha problémás a dolog, (b. t.) NÓGRÁD — 1978. szeptember 17., vasárnap \
