Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

A nógrádi iparművészeti tárlat kapcsán Hogy az ég közelebb kerüljön A közönség érdeklődését bírva tartott nyitva több hé­ten át a Nógrád megyei ipar­művészek kiállítása Salgótar­jánban, a megyei József At­tila Művelődési Központ üveg­csarnokában. A tárlat, amely a maga nemében első volt a megyébén, holnap zárja kapu­it Eddig is ismert volt az ér­deklődők körében, hogy Nóg.- rád megyében az elmúlt más­fél ' évtizedben olyan iparmű­vészeti tevékenység bontako­zott ki, amely méltán keltett visszhangot, elsősorban szak­mai körben. Korábban is vol­tak olyan iparművészeink — mindenekelőtt üvegtervezők —, akik hazai és nemzetközi fórumokon, kiállításokon szép sikereket értek el. Az utóbbi években tovább élénkült a nógrádi tájon is az iparmű­vészeti tevékenység, szerves összefüggésben az iparszerke­zet változásaival. Több fiatal iparművész telepedett le a megyében, közülük néhányan jelentős szakmai rangot vív­tak ki maguknak. Mind sür­getőbbé válik tehát az az igény, hogy a Nógrádban mű­ködő csaknem egy tucat ipar­művész tevékenysége széle­sebb körben is ismertté vál­jon. Ami a műhelyteremtés ke­reteit illeti, úgy tűnik, ezek kialakultak. Iparművészeink bőven el vannak látva felada­tokkal, mind a salgótarjáni üveggyárakban, mind pedig a Romhányi Építési Kerámia­gyárban, vagy a szécsényi és pásztói könnyűipari üze­mekben. Az adott iparág termelési problémáival való, mindennapi birkózás minden bizonnyal számos örömöt is rejt magában, az sem kétséges a földhöz viszont, hogy gondot is. A gond főként abban jelentke­zik, hogy a sorozatgyártásra bocsátott anyagokban üzleti, vagy egyéb okból nem min­den esetben sikerül realizál­ni az iparművész esztétikai elképzeléseit. Éppen ezért nem ritkán azt tapasztalhatja az érdeklődő egy-egy művész esetében, hogy az üzemében végzett munkássága s egyéni tárlatra küldött műtárgyai kö­zött olyan távolság van, mint az ég és a föld között. Jó len­ne tehát, ha ez a távolság a jövőben, ha nem is gyorsan — erre nem nagy a remény —, de mégiscsak csökkenne. Meghasonlásra vezethet, ha valaki hosszú időn át mun­kahelyén esetenként a giccs határán „termel”, otthon pe­dig egyedi művekben próbál­ja kompenzálni ezt. S ekkor még csak a művészről van szó! És a közönség? ­Mit kap a közönség az üz­letekben, a Képcsarnok bolt­jait is ideértve? Legjobb eset­ben is unt formákat, ismételt motívumokat, végső soron a konzervatív ízlés hadállásait erősítő használati tárgyakat, sőt dísztárgyakat. Aki meg­próbálta már ötven—hatvan négyzetméteren szűkös laká­sát — egyéniségét is némileg kifejezendő — otthonná be­rendezni, bizony nehéz hely­zetbe kerül. A lakások több­sége belső térképezésének egy­hangúságát sem hozzáférhető áron kínált bútorokkal, sem iparművészeti tárgyakkal nem tudja változatosan berendez­ni, nem is szólva a haszná­lati tárgyakban megnyilvánu­ló „esztétikumról”. Természe­tesen akadnak kivételek, de a kereskedelmi, műkereske­delmi kínálatot általában az egyhangúság, az invenciótlan- ság határozza meg, ha ugyan nem giccset kapunk. Emoer és környezete kapcsolatát nem árt néha e szemszögből is vizsgálni. örvendetes az a törekvés, hogy Nógrád iparművészei az eddiginél többet kapjanak a helyi mecenatúra lehetséges előnyeiből. Ennek egyik mód­ja a rendszeressé teendő bemutatkozás lehetőségének megteremtése. Az első ilyen tárlat a mostani, Antal And­rás, Csemán Ilona, Erdei Sán­dor, Hamza Erzsébet, Hor­váth Sándor, Mészáros Erzsé­bet, Szőllősi Mária és Takács Géza alkotásaival találkoz­tunk. A közönség magas szín­vonalú kiállítást kapott, egy­úttal először nyert áttekin­tést üvegtervezőink, kerami­kusaink, textileseink egyéni törekvéseiről. Ennek alapján úgy vélheti, színes és sokolda­lú iparművészeti tevékenység folyik Nógrádban. Ennek konstatálása önmagában Is haszon. Szükségesnek látszik — s erre van is törekvés — hogy a jövőben iparművészeink még több támogatást kapja­nak alkotó munkásságuk to­vábbi bontakoztatásához. A rendszeressé teendő kiállí­tási programon túl, műhelyek teremtésével, megbízások nyújtásával stb. lehetne segí­teni őket. Munkásságuk jellege folytán ugyanis éppen ők azok, akik az eddiginél lé­nyegesen többet tehetnének a vizuális kultúra fejleszté­séért, környezetünk — nem utolsósorban otthonaink — humánus tartalmainak erősí­téséért. Tóth Elemér Tolsztoj a gyerekeknek- ■ Az iskola — attól kezd­ve, hogy megnyitottam — nekem mindent, az életet je­lentette” írta Lev Tolsztoj. A nagyszerű író egyben kiváló pedagógus is volt. Élete egyik legfontosabb fel­adatának tartotta a nép ok­tatását, művelődésének segí­tését. A múlt század hatva­nas éveinek elején saját csa­ládi birtokán, Jasznaja Pol- janán iskolát szervezett, ahol a parasztgyerekeket tanítot­ta és Jasznaja Poljana cím­mel kiadott egy pedagógiai folyóiratot is. Lev Tolsztoj hatalmas írói hagyatékában, a regények, drámák, novellák és elbeszé­lések, naplók és levelek, po­litikai, irodalmi és pedagó­giai cikkek, tanulmányok mellett helyet kapott az „Ábécéskönyv” és a négy „Irodalmi olvasókönyv gyer­mekeknek” is. Ezeket a könyveket min­denekelőtt azoknak a paraszt­gyerekeknek írta, akiknek jól ismerte az életét. Az iskolai fogalmazások születésekor megfigyelte, s meséiben, gyer­mekeknek szóló írásaiban hasznosította is e megfigye­lést: a gyerekek nem tűrnek semmiféle mesterkéltséget, értékelik a nyelv egyszerűsé­gét, kifejező erejét. Az Ábécéskönyv és az Orosz olvasókönyvek megírá­sához Tolsztoj a múlt század hetvenes éveinek elején kez­dett hozzá. Hatalmas munka volt az anyaggyűjtés és a vá­logatás. Azután ezt az anya­got átültette a mesék és ál­latmesék, az apró történetek •— egyszóval a gyermekműfa­jok formavilágába. S ezen belül is minden egyes mini- atúra határozott erkölcsi, pe­dagógiai eszmét hordoz: Az emberi bölcsesség, a munka, a jóság, az igazságosság di­cséretét, a haza iránti hűség, történelme és kultúrája irán­ti büszkeség, a természet sze- retete gondolatait. Tolsztoj mindenekelőtt azt kívánta a gyermekirodalom­tól, hogy érdekes, olvasmá­nyos, tartalmas legyen. Egy­szer azt írta: „A gyerekeket be lehet csapni a formával, de a tartalommal semmikép­pen”. „Művészi, vagy tanulsá­gos tartalom iránti igényük erősebb, mint a miénk.” Tolsztoj az önálló gondol­kodásra, az erkölcsi tanulság megfogalmazására ösztönzi fiatal olvasóit, ezt a tovább- gondolkodási folyamatot az ifjúsági irodalom elengedhe­tetlen kellékének tartotta. Nagy jelentőséget tulajdo. nított a gyermekkönyvek nyelvezetének is, melynek vé­leménye szerint nemcsak ért­hetőnek és egyszerűnek kell lennie, hanem „jónak” is. Ez utóbbit ő maga így értelme­zi: „Nem azt tanácsolom, hogy népi, paraszti, érthető szavakat használjunk, hanem hogy jó, nagyhatású szavak­kal éljünk és ne használjunk pontatlan, nem eléggé kife­jező szavakat.” Ennek a maga állította kö­vetelménynek tökéletesen megfelel az Orosz olvasó­könyv gyermekeknek négy kötete. Ezek anyaga korcso­portonként van elosztva. Az első kötet témái a lehető leg­egyszerűbbek, könnyen érthe­tőek a legkisebbek számára. A történeteket Tolsztoj első­sorban a paraszti életből me­rítette, hisz’ ezt a gyerekek a legapróbb részletekig is­merik, hősei az esetek több­ségében maguk is gyerekek, ezért közelebb állnak az egy­kori olvasókhoz. A második könyv műfaji­lag és tematikájában egy­aránt sokrétűbb. A benne foglalt ismeretanyag is sok­kal bővebb. A harmadik és negyedik kötet tematikája pedig még bonyolultabb, az ezekben található írások már terjedelmesebbek, nyelveze­tük is költőibb, gazdagabb. Az író számolt azzal, hogy az idősebb gyerekek fogéko­nyabbak a különböző kifeje­zőeszközök iránt. Lev Tolsztoj gyermekeknek szóló művei bizonyítják, hogy milyen felelősséggel viselte­tett a világirodalom egyik legnagyobb elbeszélője az if­júsági irodalom iránt, milyen hatalmas munkát fektetett azoknak a kifejezési eszkö­zöknek a kutatásába és fel­dolgozásába, amelyek segít­ségével „minden szép, rövid, egyszerű és ami a legfon­tosabb — érthető”, hogy a fiatal olvasókhoz eljuttassa az emberi kultúra valódi ér­tékeit. v. ny. A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül széles körű érdeklődésre tarthat számot az ismert nyelvtudós, Deme Lásaló könyve, címe: Közéle- tiség, beszédmód, nyelvi mű­veltség. Most került a köny­vesboltokba az ungvári Kár­páti Kiadóval közösen, a ma­gyar—szovjet közös könyvki­adás keretében megjelentetett Zárt ajtók mögött című tör­ténelmi regény, Szavva Dan- gulov réndkívül érdekes mun­kája. Regényciklusa a máso­dik világháború szovjet dip­lomáciájának történetét dol­gozza fel, a szépirodalom esz­közeivel; ebben a kötetében a második front megnyitása előtti sorsdöntő tárgyalásokat eleveníti meg. Találkozhatunk Barginnal, aki a tárgyalóasz­talnál harcol azért, hogy ne csak a szovjet nép hozzon emberfeletti áldozatokat a fasizmus elléni küzdelemben. A szituáció külön érdekessé­ge, hogy Bargin fia katona­ként küzd a fronton, testvé­re pedig egy egész hadsereg élén szabadítja fel egymás után a szovjet városokat. Űjabb kiadásban jelent meg a világ­szerte isrqert népszerű scifi- író, Alekszandr Beljajev fan­4 NÓGRÁD - 1978. szeptembei 9., szombat Tények és feladatok a dolgozók középiskolájában „A salgótarjáni Dolgozók Gimnáziuma és Szakközépis­kolája megyénk felnőttokta­tásának bázisává vált az utób­bi években” — állapította meg a legutóbbi megyei vizsgálat. Az iskola jelentőségének megfelelően évenként mint­egy ezer hallgató oktatásáról, neveléséről gondoskodik. A munkásosztályhóz tartozó fi­zikai munkát végző dolgozó tanulók aránya: 50,4 százalék- Az elmúlt évhez viszonyítva 3 százalékkal növekedett. A munkások műveltségének eme­lésében tehát fontos társada­lompolitikai követelmények­nek tesz eleget az intézmény. Külön hangsúlyt kap ez a megállapítás az iskola, de a munkáját segítő, netán gátló szervek viszonyában is, ha az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottságának határozatában megfogalmazott feladatot idéz­zük: „a munkásművelődés fejlesztése ma a legfontosabb művelődéspolitikai feladat”. Ennek alapján már Salgótar­ján középtávú művelődési terve a felnőttoktatás tárgyi és személyi feltételeit úgy kíván­ja javítani, hogy megnöveke­dett feladatainak teljesíté­sében kedvezőbbek legyenek adottságai, csökkenjen a kü­lönbség a társadalmi igények és a felnőttoktatás lehetőségei között­Az önálló iskola feladatai­nak tervezésében, megvalósí­tásában fentieken kívül sze­repet játszik, hogy vonzáskör­zete iskolatípusonként válto­zó. 103 településről járnak be a tanulók, pedig az iskola lét­számának majdnem fele (482 fő — 47,4 százalék) salgótarjá­ni. Igen magas; mintegy 87 százalék a női hallgatók ará­nya. Életkori összetételüket tekintve csökken a 15—20 év közötti, illetve a 41 év feletti­ek száma, a beiskolázottaknak több mint fele 21—30 év kö­zötti- Olyanok tehát, akiknek jövőt illető elképzeléseikben szerepel a továbbtanulás szán­déka, ugyanakkor egy-két 10 éven aluli gyermek gondozá­sát, nevelését is végezniük kell a tanulás mellett E mu­tatók nem tükrözhetik hűen azokat az erőfeszítéseket, me­lyeket a tanulók, tanárok együttesen tesznek a sikeres tanulás, személyiségfejlesztés érdekében. A sokirányú állami, munkál­tatói támogatás csak ügysze­retettel párosulva érheti el célját segítheti a dolgozók tanulását. A beiskolázás ténye még csak vágyat elhatározást jelent- A neheze: az erőfeszí­tés, az időhiányból adódó problémák sora, még csak ez­után következik. A kudarcél­mények, szégyenérzet stb. még csak ezután vár feloldás­ra. A tanulók közül többen csak itt tapasztalható érdektelen* a tankönyvek megvásárlása, ség leküzdésének legjobb mód* átnézése után, az első tani- szere az ismeretek áttekinthe­tási napok figyelemfárasztó,- tanulásra ösztönző „hosszú” órái elmúltával döbbennek rá, mire vállalkoztak- Biztatás, serkentés, segítés nélkül re­ménytelenné válnak, kedvü­ket vesztik és a könnyebb megoldást választva, indokot keresve visszalépnek, hogy elkerüljék a nagyobb meg- szégyenülést, mely a sikerte­len vizsgával jár. A lemorzso­lódás ez időszakban a legna­gyobb, 20 százalék. A tanulók elé követelményt támasztó iskola nem tudja megakadályozni a kishitűség kialakulását, a tanulás okozta túlterhelés érzését, a család, a munkahely komoly támoga­tása nélkül. Pedig aki túljut az első éven — megtanul ta­nulni; idejét programozni, családja, munkahelye és az iskola követelményeit egyez­tetni — komoly munkájában sikerélmények egész sorát éli át- Más emberként gondol vissza az iskolában eltöltött négy évre. munkahelyén is komolyabban számíthatnak rá. Természetesen az iskola konzultációs óráinak rend­szeres látogatása, a naponként végzett önálló tanulás, a si­keres beszámolók, vizsgák le­tétele az előrehaladás nélkü­lözhetetlen feltételei. A tájé­kozottság egyenetlenségeiből adódik, hogy a felnőtt a hoz­zá közelebb álló problémák iránt fogékonyabb. A tanter­vi követelmény előírása azon­ban egységes elvárást támaszt, amit csak céltudatos, tervsze­rű, rendszeres, szervezett ta­nulással lehet elsajátítani- Az o rendszerezese, es ezt az iskolai konzultációs órák se* gítik leginkább. Az oktató-nevelő munka eredményességét céltudatosan szolgáló iskolai hatások mel­lett hallgatóink formálódnak mindazon külső társadalmi hatások együttes eredménye­ként is, amelyek őket munka­helyeiken, közvetlen környe­zetükben, illetve társadal­munkban érik, előzőleg érték. A tanulók az életben, munka­helyen szerzett tapasztalatai­kat a munkahely tiszta szelle­mét. melyet sokan hoznak ma­gukkal, a szervezett önkor­mányzati rendszer belső éle­tén keresztül tehetik közki ncs- csé. ha a munkahelyi emberi kapcsolatok humanizált jel­legüknél fogva a személyiség­formálást pozitív irányban se­gítik. Az üzemek, intézmények ok­tatási előadói, az iskola osz­tályfőnökei, az 1978—79. évre beiratkozott I. osztályos ta­nulók közvetlen munkahelyi vezetői sokat segíthetnek a le­velező oktatás szűkre szabott órakeretei mellett abban, hogy a munka mellett lanuló dol­gozók tevékeny, alkotó-, kez­deményezőkészsége ne csök­kenjen. s a munkahelyen, is­kolában egyaránt emberséget tanuljanak, erkölcsi mentali­tásuk alakuljon, esztétikai íz­lésük csiszolódjon, készségeik forrpálódjanak. tehát egé=z személyiségük nevelési cél­jainknak megfelelően sokol­dalúan épüljön. Ferencz Imre igazgató Mai iévéajánlatunle 31.05: Egy elsárgult fény­kép. „Ez a táncjáték is, mint pél­dául a sorozatból már koráb­ban bemutatott Millenium óh, a Fővárosi Operettszín­ház és a Magyar Televízió közös vállalkozása” — mond­ja a ma este képernyőre ke­rülő tv-táncjáték rendezője Kalmár András. — „A kop­rodukció keretében a színház már műsorára tűzte az Egy elsárgult levelet is a többi táncjátékkal egyetemben, de ez engem nem zavar. Ugyan­is eleve az a rögeszmém, hogy a szórakoztatást meg kell osztanunk a különbö­ző műfajok területei között. A televíziónak szoros kapcso­latot kell kiépítenie a társ- intézményekkel. Az érdekek ily módon mindenképpen ösz- * szetalálkoznak. A táncjáték koreográfiáját Geszler György készítette. Az „Egy elsárgult fénykép” azonban nem trikós balett, mint az eddig bemu­tatott részek. A tánc cseleké ménye a harmincas években játszódik a kor divatja sze­rint. A kosztümös táncosok egy fénykép nyomán, amely keretjátékként szolgál, eleve­nítik fel a régmúltat, egy szerelmi históriát. Közép­pontjában az egykoron szép­séges Díva (Pattantyús Ani­kó) áll, akinek szerelméért különbözőképpen versenyez­nek a férfiak: a Szépfiú (He­vesi Imié) és a híres sport, ember (Csergezán László). Természetesen emlékeik fel­idézésekor is különböző mó­don, de főleg a humor nyel­vén vallanak a múltról. A táncokhoz régi lemezek adják a zenét.” tasztikus kisregényeinek köte­te A levegőkereskedő, a Do­well professzor feje és Az utolsó atlantiszi című fantasz­tikus kisregényekkel. A Szépirodalmi Könyvki­adónál látott napvilágot Ko­lozsvári Papp László Monoló­gok a határon című elbeszé­léskötete- A szerzőt a Kortárs című folyóirat mutatta be az olvasóknak, s azóta rendsze­resen publikál folyóiratokban, napilapokban. Mostani első kötete elbeszéléseinek legja­vát és Reneszánsz est című lírai szépségű kisregényét tartalmazza. Első személyes elbeszélései komolyan vett és játékosan eltúlzott, kö­vetkezetesén végiggondolt és képzelt szerepek, a meg­újuló „én-modell” változatai. A Szépirodalmi Kiskönyvtár sorozatban jelent meg Barta Lajos novelláinak kötete, az öten a hóban. Az Olcsó Könyvtár új kötete John Steinbeck Egy marék arany című regénye. Bernáth Aurél naplója az Egy festő feljegy­zései. A Szépirodalmi Zseb- köhyvtár sorozatban jelent meg u . Tabi László Ilyenek vagytok című kötete, melynek anyagát a népszerű humorista három évtized terméséből vá­logatta össze. A humoreszkek, karcolatok napi - eseménye­ket, közéleti visszásságokat tükröznek, s megállapíthatjuk, hogy a szerző több mint ne­gyedszázados zsörtölődése, ironizálása, számonkérése után még mindig áll: ilyenek vagyunk- Megjele'nt Kiss An­na Világok című versesköte­te; Rideg Sándor elbeszélései­nek egy válogatása Az érc­hangú kakas címmel, s újabb kiadásban Moldova György riportkönyve, az Akit a moz­dony füstje megcsapott-.. A Gondolat Könyvkiadó két újdonsággá^ jelentkezett. A hajlott kora ellenére is szel­lemileg friss Dénes Zsófia ri­portját, elbeszéléseit tartal­mazza az El 'ne lopd a léniát. A másik kötet a régészeti kérdések iránt érdeklődők­nek szerez örömet és meg­lepetést. Vagyim Masszon Egy kőkori település Közép-Ázsiá- ban: Dzsejtun című munkája gazdag képanyaggal illuszt­rálva a termelőgazdálkodás kezdeteit világítja meg, Ko- rboróczy Géza bevezető ta­nulmányával. 9 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom