Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

A jó szándékot tettekkel kell igazolni Kosziéin japán parlamenti küldöttséget iogadott Nemes Dezső köszöntése Atekszej Koszlgln, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, szerdán fogadta a japán parlament küldöttségét, amely a képvi­selőház költségvetési bizottsá­ga elnökének, N. Szirahamá- nak vezetésével tartózkodik a Szovjetunióban hivatalos lá­togatáson, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának meghívá­sára. A megbeszélésen szó esett a szovjet—japán kapcsolatok­ról. A parlamenti küldöttség tagjai azt hangoztatták, hogy Japán független külpolitikát folytat, s a jövőben is arra törekszik, hogy fejlessze a Szovjetunióval békés és ba­ráti kapcsolatait. Alekszej Koszigin rámuta­tott: a Szovjetunió külpoliti­kájának elvi Irányvonala az, hogy fejleszti baráti kapcso­latait, az együttműködést minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendjétől, amennyiben ez hozzájárul a népek békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához és nem okoz kárt harmadik or­szágoknak. — A nemrég aláírt japán —kínai szerződésről ezt nem lehet elmondani — hangoztatta Koszigin. — Ez a szerződés a Szovjetunió és a többi béke­szerető ország ellen irányul, azok ellen, akik tevékenyen szembeszállnak Peking hege- monista politikájával. Japán részről igen sok olyan nyilatkozat hangzik el, amely azt hangoztatja, hogy nem változott meg a Szovjetunió­val való kapcsolatok meg­szilárdítására irányuló poli­tikai vonal. Ezt azonban gyakorlati tet­tekkel kell bizonyítani — hangoztatta a szovjet kor­mányfő a japán parlamenti küldöttség tagjaival folytatott beszélgetésen. (MTI) Nemes Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Népszabadság főszer­kesztőjét 70. születésnapja al­kalmából — a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lomban, a szocialista társada­lom építésében kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevé­kenységének elismeréseként — az Elnöki Tanács — a Ma­gyar Népköztársaság Érdem­rendjével tüntette ki. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szer­dán adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Győri Imre, a Központi Bi­zottság titkára- A kitüntetés átadása után Nemes Dezső tiszteletére az MSZMP Politikai Bizottsága ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság tagai, a Központi Bizottság titkárai, valamint Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár Já­nos köszöntötte Nemes De­zsőt. ★ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nemes Dezsőt, a szovjet és a ma­gyar nép közötti barátság erő­sítésében szerzett érdemeiért, valamint a nemzetközi kom­munista mozgalomban való több évtizedes aktív részvéte­léért 70. születésnapja alkal­mából az Októberi Forrada­lom Érdemrenddel tüntette ki. (MTI) $*írta közelről III, Szei*ami=l»éke Fegyveres támadás Teheránban Fegyveresek támadtak meg szerdán Teheránban egy rend­őrőrsöt. A Pars iráni hírügy­nökség szerint a lövöldözésben egy rendőr életét vesztette. A fegyveresek a támadás után elmenekültek a helyszín­ről. Kilétük és akciójuk célja egyelőre nem ismeretes- A Reuter angol hírszolgálati iroda megjegyzi, hogy a több hónapja tartó rendszerellenes megmozdulások során ez volt az első támadás hatósági in­tézmények ellen. (MTI) Összeült a csúcs Keltái András, az MTI tu­dósítója jelenti: James Carter amerikai el­nök először külön-külön ta­nácskozott Camp David-i vendégeivel, Begin izraeli kormányfővel és- Szadat egyiptomi elnökkel. Carter kedden este két-két órát tárgyalt, külön-külön Be- ginnel, illetve Szadattal, míg szerdán, délelőtt a három kül­döttség miniszteri szinten, Újssakass as Interkosmoss-proggramban A három nemzetközi űrexpe­díció tagjai — a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK űrhajósai — teljes egészében végrehajtották a kijelölt programot. A tudomá­nyos adatok feldolgozása még a kezdeti szakaszban van. de már az első eredmények alap­ján is nyilvánvaló, hogy a kí­sérletek és megfigyelések tu­dományos és népgazdasági szempontból egyaránt igen ér­dekesek és hasznosak. Az űrkutatás jövőjét érint­ve Petróv akadémikus a hosz- szú élettartamú, cserélhető legénységű űrállomások lét­rehozását az űrkutatás leg- perspektivikusabb területének nevezte- A közeljövő űrkísér­letei közül az űrállomásokkal végzett programok folytatását, újabb, ember irányította űr­hajók és kutatórakéták fel­bocsátását emelte ki. (MTI) Üj szakasz kezdődött az In- terkozmosz-program megvaló­sításában : az űrkísérletek előkészítésén, a berendezések és műszerek gyártásán kívül a tagországok már űrhajósokat is küldenek a világűrbe — írja a Pravda szerdai számá­ban, a szocialista országok űr­kutatási együttműködésében bekövetkezett legújabb minő­ségi változással foglalkozó cikkében Borisz Petrov akadé­mikus, a Szovjet Tudományos Akadémia mellett működő In- terkozmosz-tanács elnöke. — szakértők bevonásával ta­nácskozott­Az amerikai sajtó a teljes hírzárlat közepette egyelőre, még kombinációkat is feladta és a mértékadó lapok általá­ban változatlanul borúlátóak. Carternek az a célja, hogy „új tárgyalási keretet” ala­kítson ki a Közel-Keleten — de „e keretén belül korlát­lanok a lehetőségek az egyet nem értésre” — jellemezte a helyzetet a Baltimore Sun. Camp David esélyei r Pesszimisták szerint az amerikai elnök nyaralójában, Camp Davidben szerdán megkezdődött hármas találkozó egy zsákutca zsákutcája. Vagyis: Carter és Szadat elnök, továbbá Begin kormányfő tárgyalása semmi látványos újat nem hoz az egyiptomi—izraeli különtárgyalások felújításában. Az opti­misták viszont azt remélik, hogy Washington közvetítésével Kairó és Tel-Aviv hamvában holt párbeszéde új vágányokra helyezhető. Természetesen a találkozó megnyitása után röviddel még fölösleges jósolgatni, hogy kinek lesz igaza és kinek nem. Annyi azonban bizonyos, hogy Carter veszélyes, kockázatos vállalkozásba kezdett: közvetítőből teljes jogú tárgyalópart­nerré lépett elő, ami eleve kizárja, hogy a teljes kudarcot — még ha az be is következik — elismerje. Szadat és Begin éppen abban bízik, hogy az USA elnö­kének személyes presztízse valamilyen módon kizökkenti közvetlen tárgyalásaikat a holtpontról- Másban nem re­ménykedhetnek, miután álláspontjaik mitsem változtak. Be­gin a leglényegesebb kérdések! ei: a megszállt területek kiürí­tésében, a palesztin probléma megoldásában hajthatatlan. Szadat már önmagában azzal is hátrányosabb helyzetbe ke­rült a tíz hónappal ezelőttihez képest, hogy a Jeruzsálemben megkezdett úton tapodtat sem jutott előbbre, s az áhított különmegállapodás ma legalább olyan távolinak tűnik, mint a múlt év novemberében. Ha egyáltalán van új elem a hármas találkozón, akkor ez a kilátásba helyezett amerikai katonai jelenlét. Hivatalo­san ugyan nem hangzott el erre javaslat, de megbízható for­rások tudni Vélik: az USA szívesen küldene csapatokat az izraeliek helyébe a megszállt területekre- Nos, ez a lehető­ség nemcsak Tel-Avivot tölti el aggodalommal — lévén ed­dig katonailag egyeduralkodó a szóban forgó térségben —, hanem az amerikai közvéleményt is. Óhatatlanul Vietnam emléke idéződik föl a csapatok esetleges Sína-félszigetre ve­zénylése kapcsán, s az akkori sokk hatása máig sem múlt el nyomtalanul. Ami az arab világot illeti, több fővárosban máris éles bírálatok egész sora hangzott el Szadat és Carter címére. Leghatározottabban a „szilárdság frontja” — a szadati po­litikát elvető haladó arab erők tömörülése — lépett föl. Nyilvánosságra hozva azt a tervét, miszerint szeptember má­sodik felében Damaszkuszban Szíria, Algéria, Líbia, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság és a PFSZ vezetői megvitatják, milyen lépések szükségesek a részmegoldások megakadályozására, a palesztinok ügyét eláruló egyiptomi politika ellensúlyozására­Addig azonban érthető módon az arab világ is a Camp David-i fejleményeket figyeli. Abban a meggyőződésben — amit minden józan megfigyelő helyesel —. hogy a hármas- csúcs sikere vagy kudarca új helyzetet teremthet a Közel- Keleten. Legkisebb esélye annak van, hogy minden marad a régiben. Egy ilyen befejezés voltaképpen ugyancsak ku­darcnak számítana. Légióként a házigazda: Jimmy Carter számára- i Gyapay Dénes ü NÓGRÁD — 1978. szeptember 7., csütörtök j NflTO-gyaliorlatok A NATO katonai vezetése és az egyes tagországok közti nézeteltérések árnyékában szerdán hivatalosan is meg- nyüt az észak-atlanti tömb szokásos „Autumn Forge” fe­dőnevű hadgyakorlat-sorozat. Alexander Haig amerikai tá­bornok, a NATO európai had­erőinek főparancsnoka, kato­nai parádé keretében köszön­tötte az első 13 ezer amerikai katonát, aki a tergerentúlról a REFORGER-akció keretébén érkezett az NSZK-ba. A REFORGER (angol nyel­vű mozaikszava a „Haderők visszatérése Németországba” akciónak) csupán nyitánya annak a nagyszabású manő­versorozatnak, amely novem­ber végéig mintegy harminc európai szintéren kerül lebo­nyolításra, az Északi-tenger­től a Földközi-tenger térségé­ig­A politikai ellentétek forrá­sa, hogy Haig tábornokkal az élen, a NATO-vezetés össze­függő gyakorlatsorozatnak tünteti fel a programot, ezzel is provokatív módon fitogtat­ni kívánva a NATO erejét, a szocialista országokkal szem­ben­Több nyugatnémet tábor­nok viszont „szakmai szem­pontból” bírálta Haiget, aki a „Northern Wedding” („Északi Menyegző”) haditen­gerészeti gyakorlat keretében „egy következő háború való­színű lefolyását” követve, lé­nyegében az amerikai erők második világháborúbeli part­ra szállását játssza el — túlsá­gosan elavult felfogást kép­viselve. (MTI) ........ ’■ ",i " kiflii Ti* ■ I..Ifi....j ,| -El , f i*, i ■: ..... ■ Bír iíi Abdullah határőr vigyázza lépteink Néha még álmodom a hábo­rúról. Ha nehéz napom volt, ha kifáradok, ha valami bánt —, éjjel még olykor mindig riasztanak a háború emlékei. Üldöznek a fasiszták, romok közt bujkálok, kifulladok a meneküléstől és érzem, hogy minden hiába... Azután fel­ébredek, a sötétben megke­resem a párom kezét és olyankor megnyugszom: nincs háború, nincsenek ro­mok, nem kell menekülni. Addigra szemem megszokja a sötétséget, már ki tudom venni a tárgyak körvonalait, s ilyenkor nagyon szeretem a tárgyakat: a kis szobrocskákat, a rengeteg könyvet, az íróasz­talt, rajta a sérült kis lám- pácskát. Mind ritkábban álmodom a háborúról, kopik az emléke, harminchárom évnek kellett eltelnie, hogy az idegek meg­pihenjenek. .. Most pedig ott állok egy város romjai között. Állok, s hiába szeretném, hogy csak álom legyen, tudom, hogy éb­ren vagyok. Nagyon is ébren vagyok. Ezt a várost, ami nincs Kuneitrának hívják. Itt kórház állott, ott kiégett temp­lom mutatják. Felkapaszko­dom a kiégett kórház lép­csőjén. Nem árulom el, hogy félek a megrokkant, néhol semmibe nyúló, hiányos lép­csőfokon. A félbeszakított, semmi biztonságot sem nyújtó teraszról szétnézek. Rom, rom hátán, néhol egymagában roskadozó fal. Reménytelen kép. Csak a pusztítás hagyott nyomot. Életről csak az oda­vezényelt katonák, a romok közül kibúvó dudvák, a kő­halmazon nőtt silány fácskák tanúskodnak... Egyetlen la­kóház sem ép, pedig a régiről őrzött képek árulkodnak: itt szép lakótelep volt. Drótok, vasgerendák akadá­lyozzák utunkat: erre illetékte­lenek nem járhatnak, itt már határövezet van. Egyszer fél­tőén kiáltott ránk a határőr: vigyázzunk, ne lépjünk to­vább, az már aknásított terü­let. ötvenezer ember élt Kuneit- rában. Akkor is, amikor az izraeliek 1967-ben megszáll­ták a Golan-fennsíkot. A tűz­szünet után néhány nappal foglalták el az izraeliek a ZavarkeHés a céljuk A pekingi vezetők a Viet­namban élő kínai nemzetisé­gűek „problémájának” ürü­gyén továbbra is durván be­avatkoznak a szomszédos szo­cialista állam belügyeibe — írja Alekszandr Szerbin a Pravda szerdai számában. A kínai vezetők azt sze­retnék elérni, hogy Vietnam kapituláljon nagyhatalmi po­litikájuk előtt és igyekeznek megzavarni a szocialista épí­tést ebben az országban. Ez, és nem a kínai nemzetiségű­ek iránti aggódás a mozgató­rugója Peking akcióinak, s ezért nem akart a Kínai Nép- köztársaság részt venni a vi­etnami fél által javasolt tár­gyalásokon. Végül, amikor hajlandónak mutatkozott er­re, zsákutcába juttatta a megbeszéléseket, hogy tovább zsarolhassa a Vietnami Szo­cialista Köztársaságot. A szicialista Vietnam mél­tósággal és határozottan vá­laszol a pekingi nyomásra. A vietnami nép, amely kemény megpróbáltatásokat élt át a szabadsága és függetlensége kivívásáig, határozottan elíté­li a pekingi vezetés akcióit. Arra törekszik, hogy a vitás kérdéseket a jóakarat légkö­rében oldja meg. Békében kíván élni szomszédaival, de nem hajlandó lemondani sa­ját szuverén jogairól. A pekingi vezetők politiká­ja a békét veszélyezteti. Viet- nam-ellenes kampányuk csu­pán saját nagyhatalmi célja­ikról ^árulkodik — állapítja meg végezetül a Pravda kom­mentátora. (MTI) várost. S, akkor kíméletlenül, egyik percről a másikra, t el­zavarták a lakosságot. Egy szál ruha, kis motyó, elha­gyott állatok, bútorok, mun­kaeszközök. .. félbehagyott tervek, megkezdett munka, befejezetlen alkotások... öt­venezer ember szorgos éle­te, munkája vesztette értel­mét akkor... t Amikor az 1973-as — a ne­gyedik — háborúban a szírek visszafoglalták. területüket. Kuneitrából is ki kellett vo­nulniuk az izraelieknek. A ki­vonulás előtt tíz nappal azon­ban ész és cél nélkül felrob­bantották a várost, megsem­misítették Kuneitrát. Fél év­tizede halott a város, nincs ház, ahová lakója hazatérhet­ne, nincs üzlet, ahol kenyeret mérhetnének, nincs hely, ahol valaki munkához láthat­na — Kuneitra nincs. Csak volt. Adnan Mussza, Golan me­gye Tanácsának vb-tagja azon­ban a város jövőjéről be­szél, arról az időről, amikor majd biztonságban építhetik újjá, amikor majd nem lesz a maihoz hasonló bizonyta­lan helyzet. Akkor —, igen, csak akkor, újra épül Kuneit­ra. A korán megőszült Adnan Mussza —, mint a damaszku­szi vezetők —, az igazságos, a meg nem alkuvó békéről beszél. S ott a szíriai—izraeli határ mellett, a tanács épü­letében mondja: nem él ben­nük előítélet az izraeliekkel szemben, aki arab területen dolgozik, azt nem különbözte­tik meg, s tudják, hogy az iz­raeli nép is játékszer az ame­rikai imperialisták és az izra­eli tőkések kezében... A romok, a dudvák között, ahol minden csak a pusztí­tásra emlékeztet, katonákkal, határőrökkel beszélgettünk. Abdullah határőr udvariasan mutatja, amire kíváncsiak va­gyunk. Távolban jól látni az izraeli határőrt. A fennsík legmagasabb pontján posztói, ott, ahonnan egyszer úgyis ki kell vonulni majd az izraeliek­nek. Jövet-menet sok kéksapkás katonával találkoztunk: az ENSZ rendfenntartó erőivel. A fiatal katonák, messze ha­zájuktól^ vigyáznak, ne hull­jon oktalanul vér. A határhoz közeledve sűrűsödnek a Szí­riái katonai posztok is. Nyu­galmat akarnak biztosítani. Golan megye 2500 négyzetki­lométeren terül el. 170 ezer ember lakja. Libanon észak­ról, Palesztina nyugatról, Jor­dánia délről öleli. 2200 méter magasan fekszik a tenger­szint felett. Innen 80 kilomé­ter a szír főváros. Az itt te­nyésztett állatokból, az itt termelt gyümölcsökből, zöld­ségekből oda is szállítanak. Egyetlen város moccanatlan csak Kuneitra. Aki átélte már a háború poklát, aki valaha elvesztette otthonát, aki menekült már kis motyójával és tudja mi­lyen a földönfutó sorsa, az kétszeresen megdöbbenve áll a csupa rom tövén. Értel­metlenül kérdezi: ma is él­hetnek olyan emberek, akik ezt a vandál pusztítást akar­ják? Értelmetlen a kérdés, mert a napi újságok kérdés nélkül is felelnek: Izrael nem vonul vissza jószántából a libanoni és a szír területek­ről, a palesztin kérdés nincs megoldva, az Egyesült Álla­mok keveri a kártyáját, s ezekre a lapokra az a sző, hogy béke, nincs felírva. Sági Agnes ' Következik: Űj mederbe» I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom