Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

MásoTatmúzeum Tatán antik sz" 4 otthonra taiáit A belépő mintha messze- tűnt évezredek világába tér­ne, áhitattal bámulja az an­tikvitás remekeit. Kétszáz ember nagyságú szobrot vagy annál is nagyobb kolosszuso­kat, fekete-fehér színben ját­szó remekeket A hajdani templom ma kétszintes. Teljes rálátást en­ged a templombelsőben fel­épített galériára és a föld­szintre. Együtt látni a kitű­nően elrendezett teljes szobor­kollekciót A földszinten a görögök; Athene Parthenosa, a Nerei- da, a Borjúvivő férfi, Athé- na és a Gigász harca, a Na- xosi Apollon, a Kolosszális Demeter, Hera, frízek a Part- henonról, Perikies, Hermes, Eurydike, Orpehus, Az alvó Adriene, és a többiek. Fent a galériában a rómaiak: A tö­vishúzó fiú, Aphodite szobra (a milói Vénusz), a Birkózók, Niobe, A haldokló gallus; a Laokoon szoborcsoport, Athe­na és Zeusz harca a gigászok­kal. A gyíkölő Apollo és sok más felbecsülhetetlen érték az antikvitásból. A szobrok, bár tökéletes il­lúziót keltenek, gipszmáso­latok. Egy megmentett kollek­ció feltámadása. Nem is olyan régen még pusztulásra ítélten hevertek. Majd telje­sen elfeledetten hányódtak évtizedeken át a Szépművé­szeti Múzeum egyik háború alatt megsérült termében. Senkinek sem kellettek. Nagy részük különben is megsé­rült, töredezett. A múzeum gazdát igyekezett keresni szá­mukra, de sokáig senki sem fogadta be a szobrokat. Egészen addig, amíg Bíró Endre, a tatai múzeumok igazgatója verekedni nem kezdett megmentésükért. — Még a század elején vá­sárolták össze ezeket a gipsz­másolatokat a Szépművészeti a szobrok múltját Bíró End­re. — Hallatlan kulturális ér­téket jelentenek ezek a má­solatok, amelyek Közép-Eu- rópa másolóműhelyeiből ke­rültek ki. Csakhogy hosszú éveken át eldugva porosod­tak, málladoztak. Nekem is csak úgy jutottak az eszem­be, hogy még a háború előtt láttam egyszer kiállításon, s hogy a Művészet című folyó­iratban „ötszáz szobor gazdát keres” címmel megjelent egy segítségért kiáltó cikk. Ügy véltem, el lehetne helyezni ezeket a nagybecsű értékeket a tatai (akkor még romos) zsinagóga épületében. Múzeu­mot kell berendezni. Teljes ér­tékű, önálló másolatmúzeum­ra gondoltam. , — Az erőfeszítések ered­ményesen végződtek. — Sikerült elérnem, hogy a ma pótolhatatlan gyűjtemény (a másolóműhelyek már nem működnek), ókori anyagát mi kapjuk meg. Tatán is jól fo­gadták elgondolásomat. Stei­ner Tibor megyei tanácsel­nök sokat segített. A városi tanács pedig megvásárolta a régi zsinagóga használaton kí­vüli épületét. A megye hoz­zájárult a restaurálási költ­ségekhez. Az átépítés összegét, három és fél millió forintot pedig a Kulturális Minisztéri­um fedezte. — Hány szobor került vé­gül is Tatára? — A teljes antik gyűjte­ményt kaptuk meg. Kétszáz másolatot, amelyet korszerű körülmények között állítot­tunk ki egy önálló múzeum­ban. Kis Dániel szobrászmű­vész restaurálta a szobrokat A gyűjteménynek azonban még úgy is, hogy megépítet­tük a galériát, csak a fele fért be. A másik felét a már megkapott és helyreállításra — A nemzet napszámosa­ként, a szellemi élet napszá­mosaként kezdtem pályámat 1923-ban, itt Varsányban, ahol kisebb megszakítástól eltekintve dolgozom. A taní­tás mellett egy dolog mindig foglalkoztatott: valamit ten­ni a faluért, az emberekért. Szétoszlatni azt a szellemi sö­tétséget, ami a falura borul. A két világháború között a falusi emberek nagyon keve­set törődtek a betűvetéssel, az olvasással, a tanulással. Itt Varsányban még nehe­zebb volt a helyzet- Az em­berek egy része a babonák, népi hiedelmek hálójában élt — vallott az egykori el­képzeléseiről, nehézségeiről Andó István nyugalmazott tanító. Pista bácsi nem tudott be­letörődni az adott körülmé­A görög-római szobormásolat- múzeum anyagából kerülő Berta-malomban he­lyezzük majd el 1980-ban. Ak­kor szándékozzuk megnyitni az ókori szobormásolatok újabb múzeumát. A tataiak példáját követve Kecskemét a reneszánsz kor gigantikus alkotójának, Michelangelónak szobormá­solatait a Technika Házában helyezte el. Baja pedig a kö­zépkori másolatok anyagát kérte magának. A tatai másolatmúzeum nagy látogatottságnak, nép­szerűségnek örvend máris. Té­len sajnos, fűtési problémák­kal küszködnek és többnyire zárva van. Azok, akik előre bejelentik látogatási szándé­kukat így is bármikor meg­tekinthetik a múzeumot A megyei gimnáziumok di­ákjai abban a kiváltságban részesülnek, hogy művészet-. történeti óráikat a szobrok kö­zött tölthetik el. Sok bányász szocialista brigád kér a má­solatmúzeumban tárlatveze­tést. Sűrűn felkeresik külföl­di látogatók, érdeklődők, sőt szakemberek is. — A Tatára és környékére látogató tűristákat szeretnénk elsősorban becsalogatni új múzeumunkba — mondja az igazgató, aki a kis város ti­zedik múzeumi létesítményét teremtette meg. Az antikvitás művészetét csodálhatják meg a látogatók torokszorító, lélegzetelállító szépségében- a tatai görög­római szobormásolatok mú­zeumában. Sikerült megmen­teni a páratlanul gazdag anya­gi és kulturális értéket. Ezen a nemes, bőséges anyagon nemzedékek nevelődhetnek majd fel, gyönyörködve le­tűnt évezredek csodás kultú­rájában, értékeiben. nyekbe. Nappal íml-olvasni tanította a mezítlábas palóc nebulókat, este a felnőttek szeméről próbálta fellebben- teni a sötétség fátylát. — Az emberek mindig sze­rettek összejönni, énekelni. Ezt kihasználva szerveztem- egy férfikórust, és egy ve­gyes kart. Az éneklés mel­lett beszélgettünk történe­lemről, irodalomról, még írni-olvasni és számolni is tanítottam a kórus tagjait- Sikerült egy emberi kapcso­latot kialakítanom a lakosság­gal, így én is sokat tanültam tőlük. — Mi volt az, amit a ta­nító tanítvány megtanult Var­sányban az emberektől? — A hosszú téli estéken, amikor összejöttünk, sohasem játszottam a tanítót. Beszél­gettünk. az ismereteimet pró­báltam szétosztani az embe­rek között, helyébe életta­pasztalatokat gyűjtöttem. Ke­Múzeum részére — idézi fel <4 NÓGRÁD - 1978. szeptember 1., péntek Szémann Béla A szellemi élet napszámosa Dóra jelenti... Szuperkémek és sebezhetet- len titkos ügynökök képtele- nebbnél-képtelenebb kaland­jai után, most egy valódi hír­szerző — korántsem olyan látványos, ám ízig-vérig fe­szült. izgalmas — hétköznap­jai elevenednek meg a mozik vásznán. A „Dóra jelenti. •című világsikert aratott regény szerzője, Radó Sándor föld­rajztudós ma is itt él közöt­tünk. Bán Róbert azonos cí­mű filmjének végén szemé­lyesen is megjelenik, hogy saját szavaival igazolja a látottak hitelességét. Verdi Don Carlosával nyi­totta meg 200., jubileumi év­adját a milánói Scala. Fü- löp herceg basszusszerep>ét a Scala évek óta ünnepelt csillaga, a bolgár Nikolaj Gyaurov énekelte, hatalmas sikerrel. Első ízben 1923-ban, Nadja Szvilarova szopránénekes­nő személyében volt bolgár tagja a világhírű milánói operaszínpadnak. A "sikerso­rozatot két ragyogó mezzo­szoprán, Ilka Popova és Mar­garita Lilova, valamint a A filmben Radó professzort Bodrogi Gyula személyesíti meg, aki megtévesztésig ha­sonlít az idős tudós fiatalko­rt alkatára. A további sze­repekben Ronyecz Máriát, Dunai Tamást, Bánfalvi Ág­nest. Váradi Hédit és Márkus Lászlót láthatjuk. A „Dóra jelenti-..” című színes magyar film szep­tember hónapban kerül a Nógrád megyei nézők elé. El­sőként a salgótarjáni Novem­ber 7. Filmszínház tűzi műsorára, szeptember 4-én. nagyszerű tenor, Todor Maza- rov folytatta- Később, 1961- ben került először a színlapra Raina Kabaivanszka neve. Puccini „A köpeny” című operájában kapott szerepet. Azóta sorra elénekelte Milá­nóban a legjelentősebb Pucci­ni- és Verdi-operák főszere­peit. Meghódította az olasz kö­zönséget Nikola Nikolov, An­na Tomova-Szintova, Gene Dimitrova, Krisztina Angela- kpva, Krisztina Gorancseva is. Az ősi múlt emlékei Mongóliában sok a régi kézirat. Az itt élt ősi népek kultúrájának tanújelei azon­ban kőbe vésve is megtalál­hatók- Legutóbb Bulgan ke­rületben egy temetkezési domb tetején ismeretlen nyel­vű felirattal ellátott sírkö­vet találtak a régészek. _ A feltevések szerint a sírkő a hunok idejéből való. Hason­ló — ismeretlen nyelvű — emléket találtak Nyugat- Mongóliában is. A tudósok nagy gondot fordítanak az ősi írásos em-> lékek felkutatására. megfej­tésére. mert általuk a közéo- ázsiai nomád népek egyko­ri történetére is sikerül fényt deríteni. A leletek alapján arra kö­vetkeztetnek, hogy ezen a vi­déken az írott nyelv a hun birodalom idejében alakult ki­Mai tévé ajánlatunk 1815: Piruljunk, vagy pereljünk? A' gazdasági bíróságra ma­napság sokkal kevesebb .„üze­mi tyúkper” kerül, mint a megelőző években, de még ez a mostani, évi 650 válla­latok közötti per is sok. A műsor a pereskedés jellegére példaként felhoz néhány ér­dekes esetet Például a Csil­la ülőkét, amelynek kifogá­solható hiányosságait az egyes cégek, üzemek és vállalatok igyekeztek egymásra háríta­ni. Több ezer hibát rögzített a hibajegyzőkönyv egy budai társasházban. A kamera be­mutatja a helyszínt is: re­pedt falakat. ajtóhasadéko- kat, csempehiányos fürdőszo­bákat, életveszélyes konnek­torhelyeket. És bemutatja a kicsinyes egyezkedést, a fil­lérekre menő harcot a lakók, a generátortervező-kivitelező és az egyes szakipari válla­latok között­A műsor készítőinek Arany János verse: A fülemile ju­tott eszébe, amelyben Pét«r és Pál magának pörli a fü­lemile énekét... A Scala bolgár csillagai A tolvaj és a kisfiú Az ötéves kisfiú nővérére várakozott. Nem unatkozott: egy diákforma srácot figyelt a túloldalon; a srác egy di­vatjamúlt amerikai kocsi aj­taját feszegette. Nagy izgal­mában nem vette észre a kis­fiút. Az utca csendes volt, a boltok már bezártak; sötéte­dett. A kisfiú átsétált a srác­hoz. — Te tolvaj vagy...? — kérdezte. A srác megijedt, futni akart, de látva a kisfiú bo­restem az okát, miért hú- zódanak ezek az emberek a babonák mögé Családi össze­jövetelekre, ünnepekre gyak­ran meghívtak, így elleshet­tem a népszokásokat, amivel gazdagabb lettem. Andó Pista bácsi több volt Varsányban, mint tanító, ö a fogalom legszorosabb ér­telmében a palóc falu lám­pása volt. Az a lámpás, mely ismeretet, műveltséget, em­berséget, ha kellett hitet su­gárzott. Igen — hitet Mind­azt tette ^ felszabadulás után, amikor hitet, bátorsá­got kellett táplálni az embe­rekbe, hogy jobban tárják ki értelmük kapuját a szellem napvilága előtt- Tanított és népművelő volt. Dolgozók is­kolájában, tanfolyamokon, esti előadásokon nyitotta meg a „fényt”, keltette fel az érdeklődést a tanulás. a művelődés, a szebb, embe­ribb élet iránt. Színtjátszó csoportot szervezett, kórust vezetett. ' — Nem volt könnyű. De mi kell egy néptanítónak? Hogy az emberek odamenje­nek a tudás, a művelődés hócos-kíváncsi arcát, elmoso­lyodott. — Olyasmi... — mondta, és kissé elpirult — Egyszer loptam én is ám... — folytatta a kisfiú —, és a nővérem azt mondta börtönbe kerülök, ha... Mondta volna tovább, de az autótolvaj arca elkomorodott Nem szóltak egy ideig, a kis­fiú az autót nézegette, a srác pedig idegesen körbe tekint- getett. ö szólalt meg: — Mit csinálsz itt.., nem keresnek otthon? forrásához. Ügy érzem, hogy Varsányban ezt sikerült el­érni­Több mint 20 éve, hogy nyugdíjba vonult de a hiva­tásáról nem tudott lemonda­ni. A tanítást ugyan abba­hagyta, de hosszú évekig vezette a kultúrházat, könyv­tárat. Később egészségi álla­potára való tekintettel le­mondta ezeket. — Nyolcvanéves vagyok és nem akarok csupán az em­lékekből élni. Igaz, sok írott emlékem van népszokások­ról, népi hiedelmekről, a falu történetéről. Ezeket akkor veszem elő, ha egy- egy műsort állítok össze, vagy új éneket tanulunk a ve­gyes kórusban, amit még mindig vezetek — vélekedett a kifogyhatatlan energiájú, mindig tettrekész Pista bácsi, aki életének jelentős részét az emberek tanítására, ne­velésére. szellemi felemelke­désére fordította­Munkája elismeréseként alkotmányunk ünnepén Andó István megkapta a Szocialis­ta Kultúráért kitüntetet. Sz. F­— Várok. A nővéremet vá­rom — kezével mutatta —, ott van Karcsinál... — Te miért nem vagy... a Karcsinál? — A nővérem nem enged fel... Csókolóznak... azok mindig azt csinálják... Most már hangosan ne­vetett az autó tolvaj. Az ame­rikai kocsival már nem törő­dött. — Szép a nővéred? — kér­dezte, és a kisfiú vállára tet­te kezét. — Aha... és a hajának olyan jó illata van — vála­szolt a kisfiú. Az autótolvaj gyengéden megszorította a kisfiú vállát, jelezve, hogy tűnjenek el az autó környékéről. Visszamen­tek a másik oldalra. — És a Karcsi milyen? — Van amikor jó — mond­ta a kisfiú —, tegnapelőtt adott egy rakétapisztolyt... — Várj csak — szólt az autótolvaj, és a zsebébe nyúlt, de kulcsokon kívül mást nem talált. — Egyszer láttam egy Mer- cedesben igazi vadászpuskát... klasszul nézett ki... Ha rá­akadsz arra a kocsira, ellopod nekem a puskát? A tolvaj zavarában kulcsa­it zörgette. Hallgattak megint. — Ha bemutatsz a nővé­rednek, megszerzem a puskát — mondta végül a srác, köz­ben mosolygott és megsimo­gatta a kisfiú fejét. — Rendben — lelkendezett a kisfiú. — Felugrok érte, várj meg... azzal . elrohant. Az autótolvaj ott maradt az utcán. Percekig mozdulatlanul állt, mint egy szobor. Amikor meghallotta a kisfiú hangját, elszaladt. Futás közben eldobta a kul­csait. Sárközi Gábor *

Next

/
Oldalképek
Tartalom