Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Uf központok sok ezer öllomásscl leiefonhálóxat-bóvíté* négy megyében Még néhány nap és kezdődik az oktatás a salgótarjáni 211. számó Szakmunkásképző In­tézetben is. A vakáció utolsó napjait is munkával töltik Horváth János szalmatercsi és Kovács István homokterenyei szakmunkástanulók, akik termelési gyakorlatukat töltik a megyeszékhelyen, a bányagépgyárban. Gépiforgácsoló-szakmájuk elméleti ismereteit egészítették ki gyakorlattal, így a harmadik évfolyamot gazdagabb tudással, haszno­sabban kezdhetik. — kj — Pest, Fejér, Komárom és Nógrád megyében a távbeszé­lő-sűrűség az országos átlag alatt van: száz lakosra 4,66 telefonállomás jut. A vidéki országos átlag 5,42. — Mikorra várható javulás? — kérdeztük Szathmári Gézától, a Budapest-Vidéki Pos­taigazgatóság vezetőjé­től. — Jövőre lép üzembe Sál" gótarjánban és Tatabányán egy-egy hatezer, 1980-ban Vá­cott kétezer, 1981. végén Szentendrén szintén kétezer állomásos crossbarközpont. 1983- ban Gödöllő háromezer állomással gyarapodik, s a járást 1984-ben kapcsoljuk be a távhívásba- Most tervez­zük Székesfehérvárott a 12 ezres crossbar telefonközpon­tot. amely előreláthatólag 1984- ben készül el. Dunaúj­városban, a helyi tanács tá­mogatásával, terven felül sze­relünk fel a régi rendszerű központba egy speciális be­rendezést — helyközi köz­pontot —, amellyel lehetővé válik majd a távhívás. A ráckevei járásban Tö­költől Lakihegyig a Duna mindkét partján automata központba futnak majd be a hívások 1980-ra. Beruházásaink nemcsak a telefonhálózat bővítését szol­gálják, hanem a meglevő há­lózatot is modernizáljuk. A legtöbb helyen az elavult központokat crossbarra cse­réljük. V — Segítik-e a helyi tanácsok, üzemek, szö­vetkezetek az új tele­fonközpontok létesíté­sét? — A jelenleg folyó beruhá­zások jó részét azért valósít­hatjuk meg, mert a tanácsok, a vállalatok és szövetkeze­tek jelentős társadalmi mun­kát ajánlottak fel- Segítsé­güket főként az épületek ki­vitelezésénél vesszük igény­be. A tervezői és szervezői teendőket ugyanis a BHG zökkenőmentesen végzi, csak az építőipari kapacitás ke­vés. A társadalmi összefogás nagyszerű példája a százha­lombattai ezer állomásos crossbarközpont építése. A tanács, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a BHG segítségé­vel 1980. első felében ter­ven felül valósíthatjuk meg. Sokat várunk az 1979-ben kezdődő esztergomi telefon- központ építésétől, amelyet a győri házgyár elemeiből szerelnek össze- Ha beválik, a jövőben ahol lehetséges, nem hagyományos, hanem panelekből összeszerelt, tipi­zált központokat építünk majd. — Hányán várnak telefonra a négy megyé­ben? — 18 520 az egyéni és 1046 a közületi igénylők száma. Szeretetre vágynak ök is emberek A pasztellszínűre festett falakon vidám kézimunkák sorakoznak, a széles folyosót borító puha szőnyegek elnye­lik a lépések zaját. Aranyszí­nű' derengés, ragyogás minde­nütt. Az ünnepélyes hangula­töt tovább fokózza az udvar­ról besurranó madárcsicser­gés, lombsusogás, aminek a nyitott ablakok előtt feszülő sűrű vasrács sem állhatja út­ját. Ebben az épületben ápol­ják a legsúlyosabb értelmi fo­gyatékosságban szenvedő 8—18 életév között levő fiatalokat, itt igyekeznek megtanítani őket a legegyszerűbb tevé­kenységek elvégzésére. A Nógrád megyei Tanács 36 fé­rőhellyel rendelkező egész­ségügyi gyermekotthona áp­rilisban — az átalakított ber- celi szülőotthon helyiségeiben — kezdte meg működését. — Ilyen intézet mindössze harminc van az egész ország­ban és az ezekben lakó gondo­zottak vannak a legnehezebb, leghátrányosabb helyzetben. A társadalom peremén élnek, hi­szen az emberek félnek — szinte rettegnek — a szellemi fogyatékosoktól — mondja elgondolkozva Homolya Já- nosné, osztályvezető gondozó­nő. A mi otthonunkba szállít­ják a megye egész területéről a nyolc éven felüli betegeket — pillanatnyilag 19 kisfiút és 5 lányt gondozunk —, az en­nél fiatalabbakat Balassa­gyarmaton, a 40 férőhelyes intézményben helyezik el. — Milyen előzmények után alakulhat ki ez a súlyos, gyó­gyíthatatlan betegség? — Hajlamosít rá a terhes­ség alatti dohányzás, az anya és az apa alkoholizmusa, a terhesség korai szakaszában megkapott fertőző betegségek, például a rózsahimlő, előfor­dulhat a szülés közben el­szenvedett sérülések és bal­esetek következményeként, de számottevő szerepet játszik az öröklődés is. — A szülőotthon megszűné­séig önök ápolónőkként, szü­lésznőkként tevékenykedtek. Hogyan sikerült átállniuk az új élet világra segítésétől oly távoli területre, mint amilyen a szellemi fogyatékosok gon­dozása? — Ök is emberek, akik él­ni akarnak. És erről senkinek nincs joga megfeledkezni, kü­lönösen azoknak nem, akik valaha az egészségügyiek fe­hér köpenyét viselték. Ezek­hez a — sokszor béna, maga­tehetetlen, nemegyszer na­gyon szép — gyerekekhez mérhetetlenül sok szeretet, odaadás és türelem kell, hi­szen sokkal érzékenyebbek a normális, velük egyidős, egész­séges társaiknál. Fokozottab­ban igénylik a szeretetet, ne­künk kell pótolnunk az édes­anyjukat, simogatással, dédel- getéssel, kedves szóval. — A szüleik látogatják őket? — Igen, általában ragasz­kodnak hozzájuk, eddig csak egyetlen egyet adtak állami gondozásba. A legtöbb család két-három hetes nyaralásra is hazaviszi a gyereket, ami után megnyugodva, kipihen­ten, más emberként térnek vissza hozzánk. — Ügy is, mint ennek a néhány hónapja működő Inté­zet vezetőjének, milyen gon­dokkal kell megküzdenie? — Ahhoz még elég sok idő­re van szükségünk, hogy min­dent a helyére tegyünk. Szük­ségünk lenne egy gyógypeda­gógusra —, már meghirdettük az állást —, és saját orvosra is, mivel a község körzeti or­vosa csak másodállásban ren­del nálunk. Néha-néha idelá­togat a balassagyarmati kór­ház pszichológusa, dr. Mura­közi Ferencné, akitől mindig igen sok segítséget kapunk. A létszámmal nincsenek problémáink, három takarító­nőnk, három konyhai dolgo­zónk és a kilenc szakképzett gondozónő minden munkát lel­kiismeretesen elvégez. De van egy megoldhatatlannak látszó gondunk: nincs saját gépko­csink, így az alkalmazottak kénytelenek „fuvarozást vál­lalni”, a saját autóikat hasz­nálni. A fűtő hordja a mos- nivalót Balassagyarmatra, az élelmezésvezető jár beszerző- kőrútra, bevásárolni.-. Igé­nyeltünk már egy kis mikro- buszt, ígéretet is kaptunk rá, de eddig még sehol semmi... Pedig nagyon nehéz gépkocsi nélkül dolgozni! — válaszol­ja búcsúzóul Homolya János- né. Amikor kilépek a hűvös épületből, szinte feltaszít az éles, tiszta levegő, elvakítja szemeimet a napsütés. A gyermekotthon udvarán, a ho­mokozóban néhány leánysa tapiskol önfeledten, valahon­nan piros labda gurul, de a nyugágyon pihenők csak a szemükkel fordulnak utána. A magas kerítésen mókusügyes­séggel mászik át egy fiúcska, akit pillanatokon belül kézen­fogva vezet vissza a többiek közé az egyik fiatal gondozó­nő. Hidegen csikordul a kulcs a zárban, amikor becsukja maga mögött a vaskaput. Tőcsér Julianna ww P O L O N E Z A varsói személygépkocsigyár, az FSO már az új autót, a „Po- lonez”-t gyártja. Milyen autó is ez tulajdonképpen, és mennyi­ben hasonlít az eddig gyártott Fiat 125 p-hez? A jármű karosszériája az utób­bi időben a világszerte rendkí­vül kedvelt „Fasback”-stílusban készült. A jelenlegi „Polonez”-nek öt ajtaja van (négy oldal- és egy hátsó ajtó, amely a csomagtér­hez való hozzáférést megkönnyí­ti). A „Polonez” ötféle különböző típusú motort kaphat. A legtöbb autó 1500 köbcenti lökettérfo­gatú és 75 LE-s motorral rendel­kezik. A „Polonez” is 1500 köb­centi lökettérfogatú és 82 LE-s. Ezenkívül a motorok összeszere­lése lehetővé teszi az 1300 köb­centi lökettérfogatot és 65 LE-t, valamint az úgynevezett dekomp- rimálható motorok kialakítását 1300, illetve 1500 köbcentis kivi­telben, melyek 78-as oktánszámú üzemanyagot igényelnek. Ennek megfelelően ezen motorok telje­sítménye csekélyebb, 60 vagy 70 LE. A „Polonez”-hez tartozó mo­torok a Fiat 125 p-hez képest módosításokat tartalmaznak. Az olaj áramlását racionalizálták és a jármű fogyasztását csökkentet­ték. A gépkocsiban központi pe- helykuplungot alakítottak ki, amely csekély pedálnyomást igé­nyel, valamint az év végére már kétféle négy- vagy ötfokozatú sebességváltóművet gyártanak. A gépjármű konstruktőrei kü­lönös figyelmet fordítottak a biztonságosságra, nagy ellenálló­képességű, stabil építésmóddal szavatolják a vezető és az uta­sok biztonságát. Lényeges szere­pük van a műanyaggal borított, ütközési energiát felfogó lökhá­rítóknak, valamint a karosszéria mentén kívül elhelyezett gumi- öveknek is. A „Polonez” lökhá­rítói 5 km/órás sebesség esetén totális ütközéskor semmiféle károsodást nem szenvednek, míg a fém lökhárítók már 1,5 km óránkénti sebességnél deformá­lódnak. A „Po!onez”-ben két, egymás­tól független féket alkalmaznak, ahol a hátsó kerék fékezésére fékszabályozót építettek be a csúszásveszély csökkentésére. Különös gondot fordítottak a kényei emre is. A vezető tetszés szerint állíthatja a kormány helyzetét, a kapcsolótábla köny- nyen leolvasható. A szokásos műszereken kívül egy kvarcórát, egy olajnyomásmérőt. egy hő­mérsékletmérőt a hűtőfolyadék hőmérsékletének mérésére és egy ún. defektkontroll-lámpát Is felszereltek. Említésre méltó, hogy a járműbe fordulatszámmérőt is beépítettek. A „Polonez” gyártá­sa semmiesetre sem jelenti azt, hogy beszüntetik a Fiat 125 p gyártását, éppen ellenkezőleg, ezt a gépkocsit is alaposan felújítják majd. De ez csak a nyilvántartott létszám, valójában jóval töb­ben szeretnék beszereltetni a telefont. — Számos községben, faluban délután négy órakor bezár a posta­ilyenkor már távira­tot sem kézbesítenek, s interurbán sem lehet telefonálni. — A Kisebb településeken egy műszakban tart nyitva a postahivatal- A több mű­szakot, illetve az éjszakai te­lefonügyeletet, munkaerő hí­ján. nem tudjuk bevezetni. Ez nem jelenti azt, hogy négy órakor elvágjuk a világ, tói ezeket a falvakat. A já­rási székhelyeken folytonos távbeszélő-szolgálat van, s a tanácsok, az orvosok, az üze­mek egyes készülékei, vala­mint a segélykérő telefonok este is és éjszaka is működ­nek minden településen. — A falvakat, a köz­ségeket járva sok he­lyen panaszkodnak a postai kézbesítőkre. Nem továbbítják idő­ben a leveleket, a pénz­küldeményeket, rend- szertelenül hordják ki az újságokat. — Az 570 postahivatalban 5500 dolgozót foglalkozta­tunk • Soknak látszik, mégis kevés. Főleg, hogy a kézbe­sítők közül hiányzik 120—140 dolgozó. Nincs elég jelent­kező — a régi, ízig-vérig postások kiöregszenek, a fia­talok pedig nehezen illesz­kednek be a postásregulába. Sok postahivatalban nincs szabad szombat, sőt vasár­nap is kell dolgozni, a külde­ményeket esőben, fagyban is el kell juttatni a címzetthez. Külön gondot okoznak az aprófalvakban a két-három személyes postahivatalok. Ha egy dolgozó megbetegszik, előfordulhat, hogy nem tud­ják kézbesíteni az aznapi küldeményeket- Hogy ez ne fordulhasson elő, bevezettük a fregolirendszert. A fregoli- kézbesítők motorkerékpárral felszerelve teljesítenek szol­gálatot. Kitűnően tudják he- lvettesíteni a beteg kollégát. Tapasztalt dolgozókat alkal­mazunk ebben a munkakör­ben, olyanokat, akik gyorsan képesek alkalmazkodni a helvi sajátosságokhoz. A fre- golirendszer jól bevált, így egvéb munkakörökben is al­kalmazzuk azóta. FerenczI Annamária Szirákon jártunk Hat mosolygós kenyér Margit néni ujjával benyom­ja a barnapiros hajú, ropogósra sült kétkilós ke­nyeret. Elégedet­ten mondja: — Ez az igazi. Amikor hajszál­nyi repedések vannak rajta, szinte cserepes­öröm megszelni, asztalra adni a családnak. Leteszi a kényé, ret a kredencre, megigazítja a szemüvegét, úgy mondja tovább. A kenyér fölidézi a régi hajnalok emlékét... Szirákon akko­riban még min­den háznál volt kemence- Egy valamirevaló asz- szony hetente sütötte a kenyeret. Margit né­ni édesanyja mindig pénte­ken. Jeles napnak számított ez. Már este megkezdődött a készülődés. Az édesanyja be­hozta a dagasztóteknőt a konyhába, tiszta kötényt tett maga elé, aztán megszitálta a lisztet. Egyik oldalra ke­rült a fehér liszt, a másikra a kovász- A gyerekek lesték minden mozdulatát. „Reggel időben fölkeljetek. mert ki­hűl a lángos”. így történt. A falusi asz- szonyok reggel, ' hajnalban már öt órakor dagasztottak, hétre kemencébe került a kenyértészta. Kilenc órára abrosszal letakarva hűlt a ropogós barna cipó. Margit néni mosolyog­— Édesanyám mindig hat kenyeret sütcjtt. Gyerekko­romban azt gondoltam, azért, mert hatan voltunk a csa­ládban. Ma már tudom, hogy annyi fért a kemencébe. Azo­kat a jó reggeli lángosokat meg sosem felejtem el, anyám megkente zsírral, bedörzsöl­te fokhagymával. Olyan reg­geliket azóta se ettem. •. Közbeszól Kollár bácsi, a férje: — Kemencében lehetett a legjobb töltött tyúkot, kalá­csot, meg túrós lepényt sütni. Más íze volt annak, mint most, amikor gázon csinál­ják. Kollár Ferencné, Margit néni igazi kenyér „szakértő”. Nemcsak a régi emlékek mi­att. Azért sem. mert fiatal- asszony korában még ő is dagasztott, sütött- Azért fő­leg, mert évek óta vezetője a sziráki tej- és kenyérboltnak. Margit néni kiigazít. — Vezető, beosztott, min­denes egyszemélyben. Tizenhárom esztendeig ve­zette a tejcsarnokot, aztán az ÁFÉSZ dolgozója lett. Ma már ki tudná megmondani, hány millió tojást, baromfit vásárolt és küldött tovább. Amikor megnyílt ez a kis tejbolt — nyolc-tíz eszten­dővel ezelőtt —, az elnök azt mondta „Margitkám, maga jól ért ehhez, legyen a veze­tője” így került Kollárné az üz­letbe. Ma már száznegyven­ezer forint a havi forgalom. Naponta elad kétszázhatvan liter tejet, több mázsa ke­nyeret. — Az ízlést meg a divatot nagyon lehet látni. Ma már falun sem elég csak a tej, sokan isszák a kakaót. Mellé jócskán fogy a túróstáska, a kifli, meg a fonott kalács. Otthon senki nem süt, tőlem viszik. A vevőket nagyon ismeri Margit néni. Amikor belép­nek az ajtón, már tudja, melyik, mit vásárol. — Van, aki naponta jön, van aki hetente kétszer. A rekordot az a család tartja, akik naponta négy liter tejet vásárolnak. Amikor meg itt a töltött káposzta, a rakott krumpli, a disznóölések ide­je, hatvan-hetven pohárral is eladok a tejfölből egy nap alatt- Hát még a tejszín. Ügy veszik a gyerekeknek, mint régen a savanyú cu­korkát. .. Margit néni néha kicsit pa­naszkodik. öt éve van a nyugdíjig, elfárad estére. A lába, meg a karja zsibbad keveset, de a kedve mindig jó- A gyerekei messze kerül­tek, a fia Hatvanban, a lánya Keszegen lakik. Iskolai szü­netekben megérkezik az uno­ka. aki büszkén segít a nagy­mamának a boltban. — Nemsokára kétszeres nagymama leszek, a lányom most várja a babát. A na­gyobbik unokám mindig mondja, nagymama, ha felnö­vök, én is boltos leszek. Igazat adok neki, mert, ha megint fiatal lennék, én ma­gam is ezt választanám . Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1978. szeptember 1., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom