Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

A 75 éves Kadosa Pálnál Zenei életünk büszkesége, Kadosa Pál szeptember 3-án ünnepli 75. születésnapját. Eb­ből az alkalomból látogattuk meg budapesti otthonában. * Zongoráján példaképének, Bartók Bélának berámázott arcképe. Kadosa Pál Léván született, Budapesten érettsé­gizett és 1921—27 között volt a Zeneakadémia növendéke. Zongorára Székely Arnold ta­nította, zeneszerzésre Kodály Zoltán. — Amit tudtam és tudok, Kodálynak köszönhetem — mondja, kegyelettel emleget­ve egykori professzorát —, bár nem tanultam meg mind­azt, amit tőle tanulni lehe­tett. Ám a legtöbb, hogy nem lettem az epigonja. — Bartók Béla. — ö érdemeimen felül be­szélt rólam, mint zeneszerző­ről. Erről többször is nyilat­kozott. Kitüntetések Kadosa Pált művészi mun­kásságáért már számtalan ki­tüntetéssel jutalmazták. A ze­neművészeti főiskola eddigi egyetlen díszdoktora, a londo­ni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja, a-Német Demokratikus Köztársaság művészeti akadémiájának le­velező tagja, kétszeres Kos- suth'-díjas, kiváló és érdemes művész munkaérdemrendes, szabadságdíjas, Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje II. fo­kozatának tulajdonosa, elnöke a Fészek Művészek Klubjá­nak, alelnöke a Magyar Ze­neművészek Szövetségének (egyéb társadalmi tiszteletbeli állásairól nem is szólunk). Ka­dosa a Zeneakadémia zongo­ratanszakának vezetője, aki páratlan pedagógiai érzékkel neveli az új pianista nemzedé­ket. — Mi a titka a Kadosa-ls­kolának? — Nincs semmiféle titka. Olyan növendékeim voltak és vannak ma is, akik jól reagál­tak tanácsaimra, önmagamat egyébként nem tartom külö­nösen jó pedagógusnak, de rossznak sem. Szerencsém van tanítványaimmal. Es, ami fon­tos, lényeges: nálunk az alsó- és középfokon nagyszerű a képzés. Így hát aki nálam technikát akar tanulni, annak jobb, ha nem is próbálkozik a jelentkezéssel. Fél évszázad után Az ön nevéhez fűződik a Modern Magyar Muzsikusok Csoportjának megalakulása kerek fél évszázaddal ezelőtt — Szelényi Istvánnal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferénccel együtt dol­goztunk az új magyar muzsi­ka elterjesztésén. Később ki­szélesítettük a kört. Am az el­ső igen feltűnő fellángolás után csökkent az érdeklődés a modern művek iránt, és így beleolvadtunk az Üj Magyar Zene Egyesületbe. Ott volt 1933-ban első önálló szerzői estem is. Friss hangot és új stílust képviseltünk, egyben nyíltan vállaltuk Bartók Béla és Kodály Zoltán örökségét, de egyúttal nem akartunk elzár­kózni a külföldi törekvések elől sem. Mai avantgarde — Miben látja a fél század előtti és a mai avantgarde zenészek közötti különbséget? — A mostani új hangot megütő magyar szerzőket ép­pen a külföldi törekvések be­hatása jellemzi. Ezt koránt­sem tartom helytelennek, mi­vel annak idején a mi próbál­kozásainknak volt némi pro­vinciális veszedelme. Pozití­van értékelem a fiatal ma­gyar zeneszerzők munkáját, akik egymást támogatva, együtt haladnak kitűzött cél­jaik felé. De ez még nem ga­rantálhatja az eredményt, ami minden valószínűség szerint nem marad el. Mindenesetre úgy érzem, hogy az új kísér­letezések továbbfejlesztik majd a zeneművészetet. Szimfóniákból, versenymű­vekből, zongoradarabokból, kamaramuzsikából, tömegda­lokból, színpadi és filmzené­ből áll főleg Kadosa eddigi életműve, ö maga — a volt brilliáns zongorista — már nem játszik a hangszeren, de hamarosan a régi Kadosa zon­goraművész játékában gyö­nyörködhetnek a zenekedve­lők, mert megjelenik egy ar­chív nagylemeze a Hungaroton kiadásában. Kristóf Károly Mindennapi tárgyak, mindennapi formák Szép-e egy teafőző? Egy rekamié? Egy mosdókagyló? A hagyományos értelemben va­lószínűleg nem. Formájuk azonban nem kö­zömbös. Sem a felhasználónak, sem a gyártó­nak. Környezetünk, lakóhelyünk minőségét, közérzetét javarészt az ipari tömegtermékek tárgykultúrája határozza meg. Vagy kultúrá- latlansága. A tárgyak ugyanis éppen megfor- máltságukkal sok mindent közölnek: meg­szabják rendeltetésük, használatuk körét, megszervezik körülöttünk a teret, érzelmi hatást is keltenek. Kénytélenek vagyunk en­gedelmeskedni sugallatuknak. Egyre erőteljesebb az a felismerés, hogy mindennapi használati tárgyaink célszerű­sége, tetszetős formája, emberközpontúsága szerves része az életmódnak. Egyre több je­le van annak, hogy az „ipari formák” a ház­tartásban közüggyé válnak. ★ Nemrég mesélte egy ismerőeöm: zománcos tepsit vett az edényboltban. Kissé nagynak találta, de bízott szemmértékében. Hazavitte és dühösen tapasztalta: a tepsi nem fér a sütőbe. Se keresztbe, se hosszába. Ez csak egy példája a hasonló bosszúsá­goknak, amellyel találkozhatunk. Mi történt itt? A Zománcipari Művek nem egyeztette ter­mékméreteit a házgyári konyhák gáztűzhe­lyeinek „befogadóképességével”. S gyártja to­vábbra is a régi méretű tepsit, amely talán egy falusi kemencében éppen megfelel. (Ha kemencékre is gondolnak, az még nem lenne baj, de a „választék” csupán ez az egyféle méret volt.) Nos, ezek a „torzulások” azért a gyártókat a tervezőket is elgondolkoztatták. Keresik az új megoldásokat, s vannak nagyszerű terve­zőink, s a hazai lehetőségekhez képest jó színvonalú termékeink. Egyik érdekes kezdeményezés éppen az úgynevezett házgyári konyhaprogram volt. Három iparművész — Borz Kováts Sándor, Soltész György és Pohárnok Mihály — fo­gott össze, hogy a házgyári konyhákba meg­felelő berendezést és edényválasztékot hoz­zon létre. A tervezők és a gyártók érdekei­nek, a használók igényeinek összeegyezteté­sére vállalkoztak. Igaz, törekvéseiket nem koronázta „átütő" siker, mégis módszerességük, ahogy nekifog­tormálódó lehetőségek tak a megoldásnak, rendkívül tanulságos. Mondhatnám: modellszerű. Ugyanis nem a technológiából Indultak ki, nem az anyagok- * ból, s a meglevő termékekből vagy fantázia­dús elképzelésekből. Azt vették először is számba, mire van szükség egy házgyári konyhában. Pontosabban: mire ad lehetősé­get a megszabott négyzetméter. Ezzel teljesen új szempontokat vittek a gyártásba, a terve­zésbe, az első komplex hazai szükségletkuta­tást végezték el. S összefogásuk eredménye más téren is megmutatkozott: megalakult 1977-ben az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ. Amelynek olyan információs bázis megte­remtése a feladata, amely kiküszöböli az olyan gikszereket, hogy a tepsi ne férjen a sütőbe. Igazgatója — talán nem véletlenül, a házgyári konyhagrogram elindítójának egyike — Pohárnok Mihály. Az is jó jel, hogy az intézmény a Kereskedelmi Kamara „keblében” működik, tehát nem valamiféle légüres térben, hanem az ipar és a kereske­delem mindennapjaiban osztozva kell meg­oldania feladatát. Mert az akad bőven. ★ Mindabból, amit eddig elmondtunk, vilá­gos: szükségünk van jó minőségű és élet­formánkat kifejező, erősítő tárgykultúrára. A szocialista, közösségi életforma, társadalmi eszményeink tárgyi megfelelőjére. Ez nem ti­tok. Minden kor, minden társadalmi beren­dezkedés tárgyaival életmódjára is utal. A nyugati termékek exportjával bizonyos gondolkodásmód is „beszivárog" hozzánk. Természetesen nem elzárkózásra biztatnék, hanem a mi valós szükségleteinknek megfe­lelő lakberendezési tárgyak bőséges válasz­tékára. Amelyek nem a hivalkodó luxus, nem az értelmetlen pazarlás és presztízsfogyasz­tás „emlékművei”, hanem a célszerűség és a szépség újszerű ötvözetei. Hisz ha valami megfelel céljának, s nem agyondíszített külsejével, hanem praktikus­ságával, ésszerű felépítésével, szerkezeté­vel tűnik ki, abban is van „szépség”. Az igazság szépsége. S, hogy a kettő összefügg, régóta ismeretes. De nem árt, ha, újra felfe­dezzük. A harmonikus környezetteremtés érdekében. Molnár Péntek Imre Újbóli nekifutás Közművelődésről a BUFI-ban i— Nemigen tudok magá­nak mit mondani. Nincs két hónapja, hogy a vállalathoz kerültem. Talán nézze át a közművelődési bizottság mun­katervét, abban minden konk­rét feladat szerepel! — nyúj­tott át egy stendlezett kiad­ványt dr. Kalas Géza, Buda­pesti Finomkötöttárúgyár ba­lassagyarmati gyáregységének közművelődési előadója. Szerencsére Lantos Lászlómé személyzeti osztályvezető és Balkó Imréné szb-titkár be­nyitott a szobába, így feltehet­tem a kérdést; milyen válto­zásokat jelent az új munka­terv a gyáregység közművelő­désében? Ügy hírlett, az egyébként példás közművelő­dési tevékenységet folytató In­tézmény munkája az utóbbi hónapokban kissé bizonyta­lanná vált. Ezt látszott alátámasztani a kezembe adott munkaterv, mely a közművelődési bizott­ság megalakulását követően, 1978. július 15-én íródott. (Köz­tudott, hogy a közművelődés­ről szóló 1976. évi V. törvény határozata értelmében — a közművelődési bizottságoknak 1977. december 31-ig minden vállalatnál meg kellett alakul­niuk.) Mint kiderült a BUFI eseté­ben egy félreértés késleltette a dolgot. A gyár vezetői a ha­tározatot úgy értelmezték, hogy a közművelődési bizott­ságot elegendő az anyaválla­latnál megalakítani- Ez időben meg is történt a budapesti központban, melyhez a ba­lassagyarmati gyáregység egy főt delegált. A központilag kiadott irány­elvekkel, munkatervvel a ba­lassagyarmatiak nem tudtak mit kezdeni. Nem is csoda, hi­szen az általánosságokat tar­talmazó feladatterv nem vette figyelembe a helyi adottságo­kat, a balassagyarmati gyár­egység speciális helyzetét. Időközben a szb „kultúro- sa”! Gáli Józsefné gyermek- gondozási szabadságra mént így nem volt, aki koordinálja a közművelődési munkát. Ezt a feladatot vállalta el júliustól dr. Kalas Géza, aki nyugdíjasként került a válla­lathoz mint jogsegélyszolgálat­vezető. Miután tisztázódott a félreértés új közművelődési bi­zottság alakult a gyáregységen belül, mely immár életképes­nek bizonyuló munkatervet dolgozott ki a helyi adottsá­gok figyelembevételével. — Átnéztem és elemeztem a korábbi évek dokumentumait, és nyugodtan mondhatom elő­deim jó munkát végeztek- Ta­lán csak a propagandamun­kára nem fektettek elég súlyt, pedig bizonyos fokig a közmű­velődésnek is szüksége van propagandára. Nekem tehát a meglevő eredményeket kell napfényre hoznom! — Milyen sajátosságokat kellett figyelembe venni a közművelődési terv összeállí­tásánál? — A számok önmagukért beszélnek. Gyáregységünk 826 fős állományának 89 százaléka fizikai dolgozó. Rajtuk kívül 110 szakmunkás gyakorlati képzése folyik. Általános isko­lai végzettséggel e pillanatban 91 fő nem rendelkezik. Ez mindenekelőtt a beiskolázást teszi szükségessé. — sorolja az adatokat Lantos Lászlőné. — Meghatározza munkán­kat az körülmény is, hogy gyáregységünk dolgozóinak 90 százaléka nő, több mint fele vidékről bejáró dolgozó- Ne­héz bevonni őket a közműve­lődési munkába... — Ezen úgy próbálunk se­gíteni. — vészi át a szót ismét dr. Kalas Géza —, hogy fel­vesszük a kapcsolatot az egyes községek művelődési intézmé­nyeivel. Dolgozóinknak lakó­helyükön is szervezünk prog­ramokat. Szeptembertől folya­matosan rendezünk a közsé­gekben „gyári napokat”. Emellett természetesen a gyáregységen belül is gondos­kodunk művelődési lehetősé­gekről- Ebben a tömegszerve- zetek támogatása mellett első­sorban a szocialista brigádok­ra számíthatunk. Szeptember végéig kell megrendeznünk például a „Betűk szárnyán a Szovjetunió körül” című ve­télkedő helyi döntőjét. , Erre eddig hét szocialista brigád ne­vezett be 5—5 fővel. Sorolhatnánk a köoanűvelő- dés legkülönbözőbb területeire kiterjedő terveket (ismeretter­jesztő előadások, író-olvasó ta­lálkozók stb.), de — mint azt a bizottság tagjai elmondták — a közművelődés nem kam­pányfeladat. Továbbra is szí­vós, folyamatos munkát igé­nyel, hogy a dolgozók számára a művelődési alkalmak ne csupán kulturális vállalások teljesítésének lehetőségét je­lentsék, ne csak az „ez is megvolt” örömét.. • (P — r) Kiindulás: nulla pontról Mozi 1897-ből Az els6 bolgár mozielőadást, 1897-ben rendezték meg Rusze vá­rosában. Az első bolgár filmet, „A gavallér bolgár” című bur- leszkbe hajló szatírát a kiváló vaszil Gendov színésszel és ren­dezővel a főszerepben 1915-ben mutatták be. Az első bolgár filmmúzeumot is Gendov alapítot­ta. A múzeum anyagát a korabe­li fotók, kéziratok, plakátok, ve­títőberendezések, az első fllmúj- ságok alkották. A múzeum örökét vette át az 1960-ban megalakult Nemzeti Filmarchívum, amely idővel a FIAF, a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége tagja lett. Jelenleg 10 ezer filmplakátot, 20 ezer képanyagot, számtalan kéz­iratot, forgatókönyvet, orosz, francia, angol, spanyol, német, magyar, török, japán nyelvű cik­8 NÓGRÁD — 1978. szeptember 3., vasárnap keket őriznek. Az archivált fil­mek száma pedig meghaladja a 17 ezret. A Nemzeti Filtoarchívum évkönyvei ismertetik és népszerű­sítik a filmművészet legújabb al­kotásait. A filmanyagban számos törté­nelmi értékű hazai és külföldi al­kotás szerepel. Közöttük nem egy olyan van, amely a világon csak egyedül itt található meg. Példá­ul az első bolgár hangosfilm, a némafilm korszakának egyes rit­ka darabjai. A mai kor bolgár filmjeiből készült válogatással az archívum a szocialista országokban és sok nyugati országban vendégsze­repel. Franciaországban például ötször, Nagy-Britanniában három­szor. Argentínában kétszer, Bra­zíliában háromszor szerepeltek a mai bolgár filmek, de előadták őket amerikai, kanadai, svájci, indiai, egyiptomi, mexikói és ja­pán mozikban is. Akár óriások is dolgozhat­nának itt! — álmélkodík a látogató, amikor meglátja a mennyezet sok méteres ma­gasságban sikló darukat, az óriási tartályokat, a nagymé­retű gépeket a munkacsar­nokokban. De a nagy méretek, a tágasság nem csupán a csarnokokra jellemző Salgó­tarján egyik legfiatalabb üze­mében, a VEGYÉPSZER- nél: az étkezőbe vezető lép­csősor, a galéria, az ebédlő terme is Ilyen. Impozáns, — és valljuk be — rideg ez a csupa üveg épületszárry. De sok lehetőséget is rejt — ma még kihasználatlanul.... Ta­lán nem sokáig. Hagyományok nélkül Idén ötéves a gyáregység. Az első időszak a termelés mérlegének pozitívra állításá­nak jegyében telt el. Ez az­óta megtörtént. Persze, még ma is sokan vallják: minden energiát a termelésre kell fordítani, ne foglalkozzunk mással, például a művelő­déssel... Az oktatásnak még van becsülete, hiszen a szak­mai színvonalat, a termelé­kenységet növeli. A közmű­velődés többi területe — az más... 1974-ben mi is elkészí­tettük a közművelődési párt- határozat végrehajtásáról szóló tervünket. Sok minden ma is terv csak belőle — re­méljük, a nemrégiben meg­alakított közművelődési bi­zottság hatékonyabban segí­ti a megvalósításukat — mondja el a csúcsvezetőség titkára, Puskás Aladár újítá­si előadó. A kis Irodában még két illetékessel. Brunda Katalin oktatási előadóval, a művelődési bizottság titká­rával és Rónay Tibor szb-tit- kárral beszélgettünk erről. — A brigádok kulturális vállalásainak támogatása fontos feladatunk, de nem olyan egyszerű. A dolgozók több helyről járnak be. más­más művelődési szokásokat hoznak magukkal (vagy rém is hoznak ilyet...). Először a mikroközösségeket kell erő- í sítenl, majd ezután az egész kollektívában gondolkodva zött Középfokon hat fő vég­kell programokat adni — zett, felsőfokon kettő. A nyolc magyarázza Rónay Tibor. Együtt működés az VlMK-val — Ebben a folyamatban már kisebb eredményeink vanrak (vetélkedők, kultu­rális céllal is gazdagodó brl- gádkírándulások például) — de tudatosabb, szervezettebb tevékenységet a József Attila megyei Műve­lődési Központtal kötött együttműködési szerződés ki- teljesedésétől várjuk. Most ez a munkás kulturális hetek rendezvényeiben valósul meg legközelebb. A progra­mokat egy kivételével a sal­gótarjáni ifjúsági művelődési házban rendezzük meg.. A Ki minek mestere? verseny te­rületi elődöntője a petőfibá- nyaiakkal közösen szeptem­ber 9-én lesz. Októberben az ifjúsági házban 20-án a szo­cialista brigádjaink szellemi vetélkedőjét tartjuk meg Ki tud többet a vállalatunkról? jelszó jegyében. Persze, poli­tikai, kulturális kérdések is szerepelnek. Október 28-án a balassagyarmati járás kén- viselőivel, művészeti csoport­jaival találkozunk, a magyar- nándori pávakör, a szügyi Palóc népi együttes, a berce- li pávakör jön el és a mi brigádjaink képviseltetik ma­gukat. — Ahogy az együttműkö­dési szerződés is rögzíti, az MMK módszertani javasla­tokkal, helyzetelemzéssel, kísérletekkel, szolgáltatások­kal segít minket — kapcsoló­dik be Brunda Katalin a be­szélgetésbe. — Ránk is fér ez, hiszen szakemberünk nincs, de az elmúlt Időszakban az igények mégis csak növeked­tek. Ketten voltunk Miskol­con, illetve Debrecenben ta­pasztalatcserén, ahol sok ér­dekes dolgot hallottunk az üzemi közművelődésről. Ná­lunk eddig az oktatás, a szakmai tanfolyamok mentek csak igazán jól. Hosszú so­rolni az elmúlt év eredmé­nyeit: volt darukötöző, ívhe­gesztő, atomerőművt készü­lékek gyártására előkészítő, hegesztőképzés többek kö­osztályt el nem végzettek kö­zött csak 12 fő negyven év alatti — igaz, éppen ezért nagyon nehéz a szervezés, az egy-két beiskolázott gyakran lemorzsolódik., Galéria és kultúrterem — A tágas galéria és az eredetileg 1200 főre tervezett ebédlő (más gyárakból itt étkezőkkel sincs annyi igény) sok munkahelyen belüli kul­turális programot is lehetővé tenne. Ezek kiaknázásáról be. szélgettek-e már a bizottság tagjai. Mindhárman, választ adnak erre, kirajzolva a reális tér. veket, az öt év óta parlagon fekvő lehetőségek és az igé­nyek találkozásait. Író olvasó-találkozó a mi üzemünkben még nem volt. Sor került barátsági nagy­gyűlésekre (vietnami, chilei), találkozóra az ifjúmunkás camplngtábor lakóival, a galériában a Gagarin iskola tanulóinak nagyszabású rajz­kiállítására. Azt szeretnénk, ha emberközelibb, melegebb lenn» a helyiség: a nagy eb’édlő egyharmadának levá­lasztását tervezzük. A pénz félre van téve, csak kivite­lező kell. ősszel _ talán meg­lesz. — A KISZ-esek szűk iro­dája csak 20 főt fogad be kényelmesen, a nagyterem meg túlságosan tágas. Kultu­rális jellegű találkozókra, programokra egy középmére­tű terem kellene. Ez nem csak a mi tervünk, igény is! — A galéria kihasználását a József Attila munkatársai­nak segítségével hamarosan megvalósítjuk. Először talán egy tartósabb Idejű kiállítás­sal, később vándoroltatott tárlatok fogadásával. Nem csak a m! dolgozóink, a kör­nyező üzemekből ide járók, a BRG munkásai Is gyönyör­ködhetnének benne. A nullá­ról elmozdultunk a népmű­velők segítségével szeretnénk többet tenni a közművelődés­ben. G. Kiss Magdolna »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom