Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

Pedagógia — új Variációk egy témára: „Jó koponya, kár, hogy nem egy kutatóintézetben dolgozik. Biztosan sokra vinné!” Avagy: „Bogaras, hobbis ember, min­dig valami találmányon tö­ri a fejét...” „Országosan is elismert, szaklapokban je­lentek, jelennek meg írásai, komoly szakemberek is felke­resik”. Avagy gúnyos fel­hanggal: „El nem ismert zseni. . Nem könnyű újítónak len­ni. .. Megszállottság nélkül szinte el sem lehet képzelni egy újat kutató, javításokon dolgozó embert — ez pedig a szerénységgel párosulva is szálka azok szemében, akik azonosítják az izgágasággal. Pedig az utóbbi idóben egy­re több szó esik az újítások fontosságáról, a gazdasági életben, a hatékonyság nö­velésében betöltött szerepé­ről. . Még nehezebb az újítás, ha nincs mögötte gazdasági hát­tér, a megtérülés közvetle­nebb lehetősége. Mint példá­ul a pedagógiában — forint­tal egyáltalán nem mérhető a hatékonyság. Szekere® János is bizonyá­ra találkozott már az újítók­kal kapcsolatos pro és kontra nézetekkel, elismeréssel és megrr.osolygással egyaránt. Újításai — a szemléletesség javítása, a korszerűbb esz­közök és módszerek kidolgo­zása — az elmúlt években a különböző pedagógiai szakla­pok révén ismertek lettek matematika- és fizikataná­rok, tanítók, gyakorlati fog­lalkozást oktatók körében egyaránt. Egyik-másik bele is épült az új taratervek struk­túrájába. Ezekről a tanításon, az ok­tató-nevelő munkán túli pluszfeladatokról érdeklődöm a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola pe­dagógusától; mióta, miért vál­lalja? — Hogyhogy tanításon kí­vüli, túli? Nem, ez szerintem nagyon is belül van... Pél­dául, amikor a ‘70-es évek elején a komplex matematika­kísérletet bevezették, ebbe a mi iskolánk is bekapcsoló­dott, az esztergomi tanító­képzővel együttműködve. A tanítónők matematikai elő­képzettsége azonban nem volt megfelelő — ez nem az ő hibájuk. Korábban nem sze. repelt a képzésük program­jában a halmazok, a függvé­nyek, a valószínűségszámítás területe. A szakosoknak kel­lett segíteni, hogy sikerüljön a kísérlet. Régi és új között a módszerben legnagyobb az első osztályban volt az elté- .rés. Mint szakfelügyelő és munkaközösség-vezető is ér­deklődtem az ügy iránt. Nem­csak abban állt a segítség- nyújtás, hogy megbeszélgettük a dolgokat, be is jártam ta­nítani. Unikum volt ez akko­riban. . . — Ezek szerint természete­sen az eszközkészítés sem „plusz”... — Annyira nem, hogy el­vállaltam az ipari gyakorla­ti foglalkozás vezetését — a szemléleti alap megteremté­sében sokat jelent, hogy az egyszerű, házilag barkácsol­ható eszközöket a gyerekek maguk készítik. Közben min­den tantervi követelmény is teljesül, hiszen anyagmeg­munkálásról van szó. . . A Dienes-készlet házilag to­vábbfejlesztett változatát például a hatványok szem­léltetésére kitűnően fel le­het használni. — És használják is? — Ez kényes kérdés. Azt. hiszik, a megsértett hiúság beszél belőlem —, de mégis utakon el kell mondani, hogy nagyon kevéssé terjed el a legegysze­rűbb újítás is. Lehet. hogy az ország több helyén hasz­nosítani tudták, de Sajnos, ritkán találkozom ilyen visz- szajelzéssel. A megyén belül még jellemzőbb a konzerva­tivizmus. Legtöbben félnek az újítástól. Az ember érzi, nem érdemes ilyesmivel fog­lalkozni. Amíg legépeltetem, benyújtásra alkalmas formá­ba öntöm a gondolataimat, már többe kerül, mint amit fizetnek érte. Ötletek most sem hiányoznak —, de talán sosem lesz belőle gyakorlat. Belefáradtam. Felhasználom az óráimon és kész. A legna­gyobb fizetség, ha a gyere­kek élvezik az órát, nem Un­ják az egyébként száraznak tartott matematikát, fizi­kát. . . — A publikálásról azért csak nem mond le — nemrég jelent meg a Nógrádi Műve­lődésben is egy terjedelme­sebb tanulmánya. — Megjelent. . . És képes, átdolgozott formában a Pe­dagógia új .utakon című so­rozatban is kiadják. De va­jon mi lesz a haszna? ★ Szekeres János maga hasz­nálta ezt a kifejezést: uni­kum volt Sajnos, még ma is kevés az igazán vállalko­zó szellemű, kísérletező pe­dagógus megyénkben. Pedig az új tantervek alapján csak korszerű szemlélettel lehet jól tanítani — ehhez pedig nélkülözhetetlen egymás ku­tatásainak, felfedezéseinek ismerete, az utak, módsze­rek keresése. A pedagógiai kulturáltság és hatékonyság elválaszthatatlan egymástól — még, ha forintban ez nem is mérhető. G. Kiss Magdolna SÁRA SÁNDOR TÖRTÉNELMI DOLGOZATA Emlékeznek, kedves olvasók, a Feldobott kő, a Holnap lesz fácán című filmekre? Éppen nem iga­zi, szívenütő remekművek, de a gondolkodást megmozgató, az emlékezést sokáig ébren tartó alkotások. Mindkettő egy operatőrként hírnevet szerzett férfi, Sára Sándor munkája; azé az em­beré. aki az Apa, a Tízezer nap, a Szindbád cí­mű filmeket fotografálta. Az elsőként említett fil­meknek rendezője Is, éppúgy, mint most a két­részes 80 huszár című produkciónak; amelynek forgatókönyvírásába is besegített; Csoóri Sándor költővel hozták tető alá. A 80 huszár 1848-ban játszódik, az európai sza­badságharcok, forradalmak idején. A szabadság zászlaját legtovább és legmagasabbra, sajátos kö­rülmények között, a magyar nép emeli. Felsza­badító, honvédő háborúját idegenből hazatért, úgymond dezertált, huszáregységek is segítik, akik korábban éppen más népek hasonló törekvéseinek letörettetésére szolgáltak. Ezt a drámát jeleníti meg gazdag képzelőerővel, képi fantáziával Sára Sándor rendező, aki filmjének operatőre is. A főszerepeket legkitűnőbb férfiszínészeink alakít­ják: Tordy Géza, Madaras József, Juhász Jácint, Oszter Sándor, Polgár Géza, Cserhalmi György, Mécs Károly és Lőte Attila. A kapitányt Dózsa László személyesíti meg. Sára Sándor legújabb alkotása ma szerepel egyébként a salgótarjáni filmklub műsorán. Ézí követően Jobbágyiban, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban mutatják be, majd a megye más mozijaiban. Tordy Géza, a film egyik főszereplője. Bűrdny Tamás : V ILL A BALATONNAL 17. A május eleji hőség korai nyarat varázsolt egy-két nap alatt a tájra, még esténként is alég a zakó, vagy egy könnyű sardigán. Janiék a ligetig jöttek ki délután, most itt ülnek egy pádon, a játszótér közelében. Janinak gondja van rá, hogy előbb-utóbb minden kislányt kihozzon ide. Ez a választó­víz. Ha a lány nagyon rajong a gyerekekért, játszik velük, cuppog nekik — rövidesen szakít vele. Az ilyentől ugyan­is okosabb óvakodni: biztos, hogy percek alatt férjhez akar menni... — amelyik rá se ránt a gyerekekre, annál egy szusszanásra le mer horgo­nyozni. .. Ez a Márti is ilyen volt. Harmadszor vannak már itt, a játszótér mellett, eddig ügyet sem vetett a kis srá­cokra. De ma este — az ör­dög érti! — ő is elkezdte a regmálódást a házassággal. — Ugyan, csibém, de pró­bálj meg a fejeddel gondol­kozni ! — Azt csinálom! — mondja konokul a lány. — És egy­szerűen nem értlek! Hiszen most már nem gond a lakás! Eddig nem szóltam semmit,, tudod jól, hiszen se hozzánk, se hozzátok nem költözhettünk volna, ez világos. De ne hara­gudj, ez a bogárdi ház most 4 NÓGRAD — 1978. szeptember 29., péntek teljesen új helyzetet- teremt! Vagy nem? — Nem hát! — mondja Ja­ni. — Butaságot beszélsz, fi­acskám. Mihez kezdenék én Bogárdon? — Ott is van munka, nem? Ma mindenütt keresik az em­bert. Ott is van nyilván ter­melőszövetkezet, ahová elme­hetnél gépésznek, traktoristá­nak, mit tudom én, minek, eh­hez nem értek! — És te? — néz rá Jani. — Veled mi lenne? — Miért? Ott is van óvoda, és nyilván ott sincs elég óvó­nő ! Manapság ezek nem prob­lémák, Janikám! Há valaki akar valamit... Ez az, mondja magában Ja­ni. Ha akar... De ha nem akar? Hirtelen eszébe jut még egy érv, egy igazán nyomós érv. — És a tanulásom? Azzal mi lenne? A lány türelmetlenül int. — Úgyis levelezőre ' jársz, nem? — De, persze. — Hát legfeljebb onnét utaznál fel mindig vizsgázni! — És a konzultációk? Márti átöleli a vállát, szoro­san magához húzza és bújik, bújik, bújik... Istenem, ehhez értetek! Hízelégni azt tudtok — ha akartok valamit! De azért jólesik ez a szoros ölelés... — Na, Jancsikám — súgia fülébe a lány- — A kedve­\ magyar tudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk Tamássy István akadémikust AMIKOR 1924-BEN, BÁCS­KÁBAN, Kulán géplakatos édesapja házában világra jött, nemigen sejtették volna, hogy valaha az agrártudományok, ezen belül is a kertészet egyik legnagyobb hazai szaktekinté­lye válik Tamássy Istvánból. 'Hiszen a később a Csepel Au­tógyárban dolgozó munkás­apától, de mástól sem a csa­ládból, aligha kaphatott ilyen irányú hatást. A pályaválasz­tást égyszerű ok motiválta: szakmát adó középiskolába kellett mennie, szerette a ter­mészetet, így lett a munkás­fiúból a budapesti kertészeti középiskola tanulója. Majd a kertészeti főiskolára került telepvezetőnek, és ottani pat- rónusa, Mohácsi Mátyás vette rá a továbbtanulásra. 1943-ban kezdett a kertészeti főisko­lán, és 1947-ben végzett az ag­ráregyetem kertészeti és sző­lészeti karán. (Csak a név változott, a képzés nem.) Egy­éves ösztöndíjjal Bulgáriában tanulmányozta az ottani, nem csekély kertészeti eredménye­ket, majd a Földművelésügyi Minisztériumba került. Egyete­mi adjunktusként jelentkezett 1950—53, között a szovjetunió­beli aspirantúrára. Micsu- rinszkban Jakovlev akadé­mikus, Micsurin tanítványa volt a témavezetője. 1953-ban szerezte meg a kandidátusi fo­kozatot. „Kertészeti növények fagy- és télállóságának foko­zása különböző nemesítési módszerekkel” című értekezé­sével. Ennek „alanyai” a sző­lő és a kajszibarack voltak (máig is ezek a kedvenc nö­vényei). 1953-ban került do­censként az egyetem növény­örökléstani és -nemesítési tan­székére, amelyet 1954 óta ve­zet. Az ötvenes években volt a Minisztertanács tanácsadója, minisztériumi főosztályvezető, 1958-tól egyetemi tanár, 1961- től csak az egyetemen dolgo­zik. 1958-ban védte meg a tu­dományok doktora címért ké­szített disszertációját, amely­nek témája azonos volt a kandidátusi értekezésével, csak a növények köre bővült: zöld­ségnövényekkel, őszibarackkal, mandulával. 1973-ban választották a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, székfoglaló­jában a két előző értekezés­ben megkezdett témát vitte végig. A kertészeti növényne­mesítés olyan új módszereivel foglalkozott, amelyek tél- és fagyállóság, azaz a klimatikus rezisztencia mellett a patoló­giai rezisztenciát, a betegsé­gekkel szembeni ellenállóké­pességet taglalták. (E. téma­körbe tartozik a "peszticidma- radványok kiszűrése is a nö­vénytermesztésből.) mért! Hát egy kicsit se sze­retsz? — Csacsifejű... Tudod jól! — Akkor házasodjunk össze! Istenem, de könnyű nek­tek! Házasodjunk össze, háza­sodjunk össze. Mintha a világ csak abból állna! A szerelem gyönyörű dolog, csillagom! De a férfiszabadság sem utolsó! — Na, Jancsikám! Hát ezt az egyet kérem tőled... Ezt az egyet, mondja magá­ban . kajánul. Csak épp ezt az egyet... A többit aztán már nem is kell kérni: az akkor már jön majd magától, hisz’ — kötelességnek fogják hív­ni. .. De attól még messzi va­gyunk, csillagom! — Na! — duruzsol a fülébe Márti hangja. — Nem is vá­laszolsz? Pedig annyira, de annyira szeretlek! Azt elhiszem, ha kötélnek állok... De valamit mondani kell már, mert szegény kis­lány lassan a szívét is kite­szi. .. — Hát nézd, tündérvirág: fej vagy írás, jó? — Hogyhogy? — néz rá ri­adtan Márta. — Döntsön a sors! Ha fej: a fejemre hallgatok és szó sincs házasságról... — És. ha írás? — kérdi a lány csillogó szemmel. — Ha írás: akkor aláírjuk az anyakönyvet. Helyes? Márti hozzábújik és csókol­ja, csókolja, ahol éri. — Te drága! Te angyal! Jaj, 1976-tól az MTA elnökségi tagja, 1977-től az agrártudo­mányokkal foglalkozó akadé­miai osztály elnöke is, az idei közgyűlésen pedig az egyik legfontosabb előadást éppen ő tartotta. Munkásságát a Munka Ér­demrend mellett a nemesítési eredményekért kapott tudomá­nyos emlékérmek és plakettek sokasága, a moszkvai Tyimir- jazev Akadémia tiszteletbeli doktori tisztsége is elismerte. Az Agrártudományi Közlemé­nyek főszerkesztője, a KGST mezőgazdasági folyóiratának, a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemlének felelős magyar szerkesztője is. Mivel foglalkozik mostaná­ban? A MÉM egyik kutatási főirányát irányítja, melynek címe: „A kertészeti növények genetikája és új nemesítési módszerek kidolgozása”. Mit jelent ez a hétköznapok nyelvén? Például a heterózis- nemesítés kertészeti vonatko­zásaival foglalkoznak, azaz vo­nalakat. fajtákat kereszteznek évről évre, hogy az utód va­lamilyen vonatkozásban felül­múlja „szüleit”. Ennek elmé­letét kutatják, közben „mel­lesleg” új sárga- és görög­dinnye-, csemegekukorica- és paradicsomfajták születtek. MÁSIK ÉRDEKES KUTA­TÁSI TERÜLETE a mutációs genetikai és nemesítési vizsgá­latok. Két úton nyernek mu­tációs változatokat: fizikai be­hatásokkal (neutron-, kobalt-, röntgensugárzással), amely­hez az Országos Atomenergia Ügynökség segítségével Sziget- csépen épített kobaltsugárkert segít, ebben élő növényeket is sugároznak. A gének és kro­moszómák sugárzás okozta örökletes változásai jórészt ne­gatívak, a tudomány feladata ezek közül a kevés számú hasz­nos örökletes változást kiszűr­ni. Jellemző e munka nehéz­ségi fokára: 1958 óta működik a sugárkert, első eredményei azonban csak két éve szület­tek. Kajszibaracknál pl. olyan változat született, amely nem fagy el, és az elmúlt három évben teljes termést hozott. Ez talán növeli a kajszitele­pítési kedvet, mert biztosab­bá teszi a termesztését. E munka tanulsága — mondja nevetve a professzor —, hogy a kutató ne legyen türelmet­len. Már maga is kételkedni kezdett az egészben, amikor lő—17 év után sikerült ered­ményt elérni. A másik út: kémiai muta- gének, azaz nagy biológiai ak­tivitású vegyületek alkalma­zása. A vegyszereket a Szov­jet Tudományos Akadémia kémiai-fizikai intézetétől kapják. Az iregszemcsei takar­de szeretlek! — Elhúzódik, a táskája után nyúl, kivészi a pénztárcáját, abból egy fénylő kétforintost. — Dobj! Jani rázza, rázza két marka között a pénzt, s szíve bizony a torkában ver, amikor végre a padra ejti. Márti utána kap, mohón fölemeli. — Fej —i- mondja aztán csa­lódottan. — Dobjunk mégegy- szer, Jancsi! A fiú nevet, mohón, felsza­badultan. — No, ne tréfálj! — Hülyeség! — int dühösen a lány. — Ilyen fontos dolgot a véletlenre bízni! — És, ha az írás került vol­na felül? — kérdi Jani kajá­nul. — Akkor is szidnád a véletlent? A lány kezében ott van még a pénz, kínálja. — Olyan undok vagy . , . — mondja durcásan. — Vagy mit szólnál, ha az írás jött volna ki és én Kez­dek utána alkudozni? Mi? Az hogy esne neked? — Hát — ejti vissza Márti táskájába a pénzt —, az biz­tos, hogy rosszul esne . . . — Látod! Ez most meg ne­kem esett rosszul! A lány megint hozzábújik. — De mikor úgy szeretlek! Jani magához húzza. — Tudod, hogy én is . . . De értsd meg már: a házasság komoly dolog! Azt nem sza­bad elsietni! — És elmosolyo­dik, mert szüleire gondol. (Folytatjuk) mánykutatókkal közösen új ipari és takarmánynövények, a budatétényi kertészeti kutató­ban egynyári virágok szület­nek e módon. A sárgadinnyé­nél például 10 nappal előbb érő fajtát állítottak e módon elő. Tamássy professzor másik kutatási területe a távoli hib­ridizáció, azaz távoli rokonfa­jokkal való keresztezés, egyes tulajdonságok, például a fagy­állóság növelése érdekében. A szilva és a kökény keresztezé­séből például a kökény szá­razságtűrését öröklő, Bugacon, a futóhomokon is megélő új fajta lett. A gyümölcs nagy­sága változatlan, csak némi­leg savanykásabb — de örö­költe a kökény betegség- ellenálló képességét is. A sző­lőnél az amúri vadszőlővel próbálkoznak, amelynek vesz- szeje, rügye mínusz 50 fokot is elbír. Igaz, a vadszőlő szu­perérzékeny a peronoszpórára, de ezt éppen ellenkezőjére le­het fordítani, mert a megtá­madás helyein azonnal beszá­rad, így a gomba nem tud terjedni. Ez a munka még Mi- csurinszkban kezdődött, a re­zisztenciát már elérték, azt is, hogy a termésnek nincs di- rekttermő „rókaíze”. Visszake- resztezéssel pedig a szőlőhib­rid szemnagyságát is megol­dották, két fajtát már abból is. elismertek, most már annak a hozama is kitűnő, 2—3 szoro­sa az eddiginek, és az eddigi 10—12 helyett elég két alka­lommal peronoszpóra ellen permetezni. Az őszibarackot kínai vad őszibarackkal keresz­tezték. A hibrid virága még mínusz 7 foknál sem fagy el,1 a levéltetű nem tudja megtá­madni ! Az^ almával Is foglalkozik Tamássy professzor, pedig e növény ügyében „hivatalos” kutatások, sajnos, nem foly­nak. Pedig baj van a Jona­tánnal, nem nagyüzemi fajta,’ nehezen bírja a műtrágyát, öntözést, lisztharmat, barna- foltosodás támadja, veszélyben az exportképessége. A Star- kingnál a magházpenész a gond. Most állami gazdasá­gokkal közösen vadalmafajok­kal keresztezik az almát, e szibériai és távol-keleti vad növények ugyanis gombael- lenállóak. A rezisztenciát már elérték, itt is a termésnagy. ság növelése a következő lép­csőfok. — Ennyi munka mellett ma­gánéletre, hobbira marad-e ideje? — LEGFELJEBB OLVA­SÁSRA — NEVET A PRO­FESSZOR. — Kertet otthon nem művelek, hiszen kísérleti terület az egész ország, főleg az állami gazdaságok. No meg, büszke vagyok három fiamra, bár sajnos, nem kö­vetnek a pályán. Moszkvában tanulnak mindhárman, a leg­nagyobb diplomatának, a má­sik kettő újságírónak készül. Szatmári Jenő István Mai tévéaján latunk 20.00: Bodnárné: Németh László első drámai kí­sérlete volt a Bodnárné. A darab televíziós feldolgozásában fősze­repet játszó Huszti Péter így vé­lekedik erről a sajátos magyar társadalmi drámáról. „Játszottam már néhány Németh László-da- rabban, de ehhez hasonló nyo­masztóan véres környezetben zaj­ló drámában még aligha. Az iga­zi bűnös János, (akit én alakí­tok a tévéjátékban) testvérgyil­kosságra vetemedik, de mellette még sok más bűnös is található. Ebben a műben a szeretetlenség, a rosszul elosztott anyai szeretet kiált igazságért. Ez hajszolja bűnbe 'az idősebbik^ mostoha sor­sú parasztfiút. A darab tulajdon­képpen két részből áll. Egy ször­nyű. véres éjszaka után az anya, Bodnárné már mindent másként ítél meg, rádöbben nevelésének egyoldalúságára: csak egyik gyer­mekének adta meg a teljes anyai szeretetet és a lehetőséget arra, hogy kiemelkedjék a paraszti sorból. A másik fiát elvadultam mostohán kezelte és ezért most fizetnie kellett. Bodnárné pró­bálja megmenteni gyilkos gver- mekét, a most már egyetlent. Rorsdrámának tekintem ezt a művet, hasonlóan a görög sors- drámákhoz. S bár paraszti kör­nyezetben játszódik, elsősorban emberi történet, amely örök em­beri tulajdonságokat fogalma* meg.’'

Next

/
Oldalképek
Tartalom