Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
Szobrok távozás előtt Tegnap beköszöntött a hideg meteorológiai ősz, holnapután megkezdődik az új tanév, kis- és nagydiákokkal telnek meg az utcák. És elmennek a város főteréről a szobrok. Vége a nyárnak. A nyolcadik salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás idén is fontos eseménye volt a megyeszékhely nyári kulturális életének. Mind a látogatók, mind pedig az itt élők szívesen járták körül a kis parkban elhelyezett szobrokat, nézték meg Kiss Nagy András kamaratárlatát. A kiállítás ismételten jó szolgálatot tett a vizuális nevelésnek, távolról sem tolakodóan, mégis hatásosan szolgálta az esztétikai nevelést. Emelte Salgótarján vonzerejét is. Mindezért dicséret illeti a rendezőket, Salgótarján város Tanácsát és a megyei József Attila Művelődési Központot. Nem jár viszpnt dicséret azért, hogy a Nyolcadik szabadtéri szoborkiállításon sem sikerült megoldani az érdeklődő közönség pontos tájékoztatását. A kiadott tájékoztató füzet annyira pontatlan volt, annyi téves információt tartalmazott, hogy rövid idő múlva be kellett vonni, s az emberek tájékoztatás nélkül maradtak. Ráadásul, idén tárlat- vezetéseket sem tartottak, jóllehet ennek közművelődési jelentősége is nagy. Sajnálatos, hogy a tájékoztatók ügyét szinte évről évre szóvá kell tennünk, s bizony, kevés sikerrel. Idén a rendezők a szükségből csináltak erényt. Miután nyárra tervezték a Tanács- köztársaság tér felújítását, amely hagyományosan a szoborkiállítás helye, a szobrokat a kis parkban, mondhatni, természetes környezetben helyezték el. Bár a fák, cserjék kissé takarták a műveket, ez az elhelyezés némi meghittséget is kölcsönzött nekik. Viszont, a kiállítás másik része, Kiss Nagy András tárlata a művelődési központ bejáratánál így elszakadt az előbbitői, kissé tehát kettészakadt az idei kiállítás. (Persze, a tér felújítása nem kezdődött meg.) A parkban tizenöt művész tizenhat művét állították ki. A kiállító művészek többsége általában önmaga rangjának megfelelően szerepelt. Ügy véljük azonban, hogy szellemi izgalmat keltő kiemelkedő köztéri alkotással idén nem találkoztunk. Például Varga Imre Balázs Béla- portréja, Somogyi József Hárfás lánya. Makrisz Agamemnon Térdelő nője, Schaár Erzsébet Dr. Hugonai Vilmája a figyelmet keltőbb művek közé tartoztak ezen a kiállításon, de semmiképpen sem jelentik az említett művészek munkásságán belül a csúcsot Grantner Jenő, Kelemen Kristóf, Blaskó János, Kligl Sándor, Kovács Ferenc, Nemes Attila, Várady Sándor, Czinder Antal, Seregi József, Gáti Gábor és Radó Károly művei a mai köztéri plasztikai törekvések sokszínűségét jelzik, nem is annyira tematikai, mint inkább a formai megoldások szempontjából. E törekvések megismerése kétségkívül hasznos lehet a közönségnek. A látottak alapján azonban Salgótarjánban az a vélemény alakulhatott ki az idei nyáron a közönségben, hogy köztéri szobrászatunk mintha kissé apályosabb idejét élné. Természetesen, ez a válogatás nem öleli fel köztéri szobrászatunk teljességét, s ezt tudjuk is. Kiss Nagy András, Kossuth- díjas érdemes művész tárlata a szabadtéri szoborkiállítás részeként nyílt meg. Érmei, kis fémszobrai az idei nyár legtöbb örömét jelentették a nógrádi megyeszékhelyen. Érmeiben, éremsorozataiban a mintázás személyessége emelkedik mindenekelőtt érvényre, többi között a fény-árnvék játék erőteljes érvényesítésével, a műfaj hagyományainak figyelembevételével. A mai magyar kisplasztika kiemelkedő darabjaihoz számítjuk az Október, az Ükanyám, a Latinok, a Niké, a Telemárk című müveket, hogy csak néhányat említsünk. Holnapután elmennek a térről a szöbrok. T. E. Állásfoglalás a vedagógusok feladatáról ' Xz Oktatási Minisztérium és a pedagógusok szakszer* vezete közös állásfoglalásban szabályozta az alsó- és a középfokú oktatási-nevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri kötelezettségeit, Erről nyilatkozott Sárdi Lajos, a szakszervezet titkára, az MTI munkatársának— A korábbi helyzethez, szabályozásokhoz képest elsősorban abban jelent előrelépést az állásfoglalás, hogy csoportosítja az Intézményekben jelentkező feladatokat, elhatárolja egymástól a kötelező érvényűeket és a vál- lalhatókat. Ugyanakkor a különböző Jellegű feladatok elvégzésének anyagi elismerését és annak formáit is meghatározza. Az állásfoglalás az érvényben levő rendelkezések, rendtartások, jogszabályok alapján, azokra építve, keretjelleggel fogalmazta meg a munkaköri kötelességeket. Első helyen a minden pedagógus számára alapvető feladatokat soroltuk fel- Ilyenek: a gondosan tervezett, t magas színvonalú tanítási órák megtartása, a gyermeki személyiség sokoldalú fejlesztése, a tanulók szocialista szellemű nevelése, saját tudásuk, felkészültségük állandó gyarapítása, a nevelői közösségek munkájának folyamatos korszerűsítése. A második csoport az intézmény egészére kötelezően háruló feladatokat tartalmazza, amelyeket megfelelő munkamegosztás alapján egy-egy pedagógus lát el. Ide tartozik például az osztályfőnöki munka, a munkaközösségek vezetése, tanulmányi versenyekre való felkészítés, ünnepségek szervezése, üzem- látogatás, a pályaválasztási felelősök, a szertárosok, a vöröskeresztes tanár elnökök tevékenysége. A vezetőknek a feladatok elosztásakor ügyelniök kell arra, hogy lehetőleg találkozzanak az intézmény és az egyes pedagógusok érdekei, hogy megfelelő módon érvényesülhessen az egyéni érdeklődés, a szakértelem, a hozzáértésA harmadik nagy csoport a pedagógusok munkaköri kötelezettségei közé nem sorolható feladatokat gyűjti csokorba. Azokat a tennivalókat, amelyek nem igényelnek ugyan pedagógiai felkészültséget, de sok helyütt még mindig a nevelőkre hárulnak. Ilyenek például a tankönyvellátás, a különböző díjak beszedése, a takarékbélyeg-. a tejárusítás, az egészségügyi törzslapok vezetése stb. Minderről úgy esik szó, hogy helyesebb lenpe, ha — például szolgáltató szervek, vagy ha ez nem lehetséges, az iskolai ügyintézők, esetleg a fizikai dolgozók foglalkoznának velük— Az állásfoglalás közzétételével régi kívánságuk teljesült "a pedagógusoknak. Megvalósítása fokozott védelmet nyújthat számukra. Megszabadíthatja őket a munkaidejüket feleslegesen terhelő adminisztrációs, szervezési tennivalóktól, hogy több idejük és energiájuk maradjon legfőbb kötelességükre, az eredményes nevelőoktató munkára — mondotta Sárdi Lajos. M O Z I Mai tévéaiániatnnk 16.40: Tiszta források Nemrégen született meg a törvény a népi műemlékek védelméről. Anyagi segítséggel, részben falumúzeum keretében, ide szállítva és újra felépítve, részben eredeti környezetében ma mintegy ezer- hétszáz népi műemléket tartanak nyilván és nyilvánítottak védetté. A film bemutatja a népi építészetnek ezeket a „tiszta forrásait”, amelyeket ma, a2 elburjánzó sátortetős építkezések idején nem árt szemrevételezni, végignézzük az első, zalaegerszegi skanzen göcseji, hetésl épületeit, a szombathelyi falumúzeum kincseit, a megőrzött, megmentett, karbantartott csongrádi, hollókői, tihanyi épületegyütteseket, amelyeket csak a közös erőfeszítés, a műemléki felügyelőség, a tanács és a tulajdonos gondoskodása menthetett meg a pusztulástól. A felvevőgép bejárja az épen maradt tanyákat, a pincesorokat, Cák présházait és Mecseknádasd tanyáit, ahol ma már a nagyvárosból kimenekülő ember, gyakran egy- egy művész él és rendezi nemcsak az épület külsejét, de belsejét is hagyományőrzőén, szépen. A mozi előtt szólított meg egy nénike: — Ugye. kedvesem, a mai filmben nincsem háború? — Nincs, dehogy! Ebben a filmben gyönyörű tájakat lehet látni-., szép muzsika szóL •. ez egy tökéletes film! Kínomban még dadogtam valamit, de a néniké otthagyott. Láttam: a pénztárhoz tipegett jegyet váltani. Egy perc múltán a lelkifurdalástól hajtatva a mozi előcsarnokába rohantam, hogy megnézzem a műsortHáborús filmet adtak aznap. A film címe és a képek egyértelműen bizonyították: hazudtam a néninek. Szép muzsika helyett golyószórók zakatolását hallgathatja, gyönyörű tájak helyett pedig katonákat, tankokat — háborútNem ismerem a filmet, nem tudom milyen. Színvonalas? Silány? Olyan gondolatgazdag, mint az emlékezetes Emberi sors? Vagy üres rutinmunka, amely kalandéhes gyermekek szórakozása csupán? Mindegy most már. A hazugság visszavonhatatlan: becsaptam a nénikétLegszívesebben berohannék a moziba, a nénike ölébe hajtanám fejemet és vezeklésül ezeket mondanám: — Megértem, százszor-ezerszer megértem magát, aranyos nénike! Magának zene kell, vadregényes tájak, boldog mosolyú lányok, fess férfiak.. • Minden, minden kell magának, ami nekünk ifjaknak merő giccs és unalom •. De jól tudom, mindez magának mást jelent: nyugalmat, felejtést, önfeledt szórakozást is- Szórakozzon és felejtsen kedvére! ' Élvezze és használja ki idejét, éljen I a jelennek! A múltat hagyja! ránk. Ünnepélyesen megígé- ‘ rém, hogy nem feledkezünk ] meg a vészterhes idők ránk- ; hagyományozott emlékeiről-1 A múltat a mi okulásunkra . találták fel a filmrendezők, önnek nincs szükségg arra, hogy felidézzék: nemcsak a bőrén, hanem az idegeiben viseli az elmúlt hetven év háborús történelmét. Jöjjön ki nénike a nézőtérről: daloló lányok és fiúk közé viszem gyönyörködni, hogy felejtsen és szórakozzon- A hazugságomat pedig, kérem bocsássa meg.. ■ Sárközi Gábor j 4 NÓGRÁD — 1978. szeptember 2., szombat Az első magyar nyelvű a Magyar Könyv-Ház Népünket csak az utolsó három évtized tanította meg a könyv igazi megbecsülésére. Azelőtt aránylag kevesen olvastak, s ahogy visszafelé megyürk a múltba, egyre csökken az olvasók száma. A XVIII. században csupán egy egészen vékony értelmiségi réteg vette rendszeresen kezébe a könyvet. Ilyen körülmények közt érdekes, hogy az első magyar nyelvű folyóirat 1783-ban nem politikai tudomáryos vagy magasabb irodalmi célkitűzéssel indult, hanem éppen az olvasás meg- kedveltetése végett. Csak könyvismertetéseket tartalmazott. A Magyar Könyv-Ház — ez volt a címe — megjelenés tekintetében három évvel előzte rheg a Magyar Múzsát és öt évvel Kazinczy folyóiratát, a Magyar Museumot. Különlegessége az, hogy nem voltak munkatársai. Az egészet maga a szerkesztő, Molnár János írta. Ebben a tekintetben Németh László folyóiratával, a Tanúval tart rokonságot. Máskülönben megtalálhatjuk benne a folyóiratok minden ismertető- jegyét, a többé-kevésbé szabályos időközben való megjelenést, a határozott célkitűzést — ma használatos szóval a profilt —, az egyes számoknak azonos a címe, megvan bennük az időszerűségre törekvés és a tartalom sokrétűsége. Az egyes számok elég vaskosak, átlagterjedelmük 400 lap. Az író-szerkesztő az újjászülető magyar irodalomnak érdemes munkatársa. Lelkes nyelvművelő. Nevéhez egész sereg fizikai műszó megteremtése fűződik, ö írt először magyar nyelven régiségtant, nyelvtudományi iratot, fizikát, katekizmust. Tanított fizikát, teológiát, filozófiát, görög és latin nyelvet. Sokoldalú érdeklődésére és demokratizmusára jellemző, hogy 1775-ben egy kétkötetes művet adott ki, amelyben a pásztorokat tanította kötelességeikre. tanácsokat adott, hogy milyen módon tehetnek szert mellékkeresetre, megmagyarázta a természeti jelenségeket és kikelt a tudatlanság okozta babonák ellen. A Magyar Könyv-Ház megindulása évében Molnár 55 esztendős volt. a budai egye. temen az ékesszólás tanára. Folyóiratával ugyanazt a Célt akarta szolgálni, mint egész irodalmi működésével: nemzete előrehaladását. A könyv- ismertetéseket ismeretterjesztéssel kapcsolta össze: a jónak tartott művek legérdekesebb, legtanulságosabb fejezeteit kimásolta, hogy olvasói „a történetek, külsőbelső tartománybeli népek, szokások, találmányok, mesterségek. a természet sokféle tulajdonival, s több afféüvel együtt” megismerkedjenek. Kitűzött céljának igyekezett becsülettel megfelelni. Sorra vette a kezébe került könyveket — nagyobbára külföldön, idegen nyelveken megjelenteket — elmondta mindegyikről írója nevét, a kötet pontos címét, megjelenési adatait és mindegyikből bő szemelvényeket vagy kivonatokat közölt. A szerkesztő érdeklődési körének megfelelően az ismertetett művek jellege igen sokféle. Az egyházi vonatkozások háttérbe szorultak, noha Molnár pap volt. a jezsuita rend tagja. Ehelyett útleírások, néprajzi, természetrajzi és történelmi művek voltak többségben. Az egykorú olvasó a Magyar Könyv-Ház révén megismerkedhetett a világ majdnem valamennyi népével, az egzotikus állat- és növényvilággal, a nevezetesebb uralkodókkal, hadvezérekkel, írókkal, művészekkel, feltalálókkal, vértanúkkal. A külföldi események és leírások mellett Molnár a hazaiakat sem hanvagolta el. A leghosszabb szemelvényeket a magyar írók műveiből közölte, a magyar vonatkozásokat mindig kiemelte az idegen könyvekben. Bíráló megjegy. zést alig fűzött az ismertetésekhez. inkább a könyvek kiválasztásával gyakorolt kritikát. Az első évben négy kötet jelent meg a Magyar Könyv- Házból Pozsonyban. Länderer Mihály „betűivel és köl- cségével”./ Ezután kilenc évig szünetelt a kiadás, hogy miért, nem tudjuk. Az ötödik kötet csak 1793-ban került ki a pesti Trattner Mátyás nyomdáj. ól. Ezután elég rendszertelen időközben még tizennyolc szám látott napvilágot, az utolsó, a huszonhármadé 1804-ben, Molnár halála évében. Az ötödik kötettel megváltozott a folyóirat jellege. A nagyszámú könyvismertetés helyét egy-egy íróról és ennek munkásságáról szóló terjedelmesebb méltatás váltja feL Ilyen írók többek közt Dugonics András, Michael Denis, a bécsi bibliográfus, a polihisztor Gyarmathy Sámuel, Líppai János, a Pozsonyi kert szerzője, a magyar krónikaírók. Emellett több köteten át közölt híres emberekről lexikonszerűen rövid életrajzi adatokat, ismertetett egyes időszerű eseményeket, mint például az 1802. évi pozsonyi országgyűlést. Molnár munkáinak nagy részét, köztük folyóirata ké. sőbbi köteteit a maga pénzén jelentette meg. Nagyszámú ismerősének — Fejér György elbeszélése szerint — készséggel adott belőlük tiszteletpéldányokat, s így erősen ráfizetett. Kiadványai annyira a szívéhez nőttek, hogy még végrendeletében is hagyott pénzt a Magyar Könyv-Ház nyomdakész állapotban levő három kötetének kinyomtatására. Örökösei azonban nem teljesítették ezt a végakaratát. Arra nézve kevés adatunk van, hogy Molnár könyvpropagandája mennyiben volt sikeres. Fejér mindenesetre a róla szóló megemlékezésében arról tudósít, hogy munkái, így a Könyv-Ház is. nagyon kapósak voltak. A több mint ötszáz növendéket nevelő pozsonyi szemináriumban a magvar ifjak „oly kapva kapták, s annyira becsülték”, hogy „nem találtatnék közöttük egy, ki nem olvasta s belőlük nem tudósult volna”, Vértesy Miklós A rimóci kórus: • • Összegyűjtik és terjesztik nagyanyáink dalait Az éneklés öröme, a közönséghez tartozás vágya, az egészséges lokálpatriotizmus hozza össze esténként a rimóci pávakor tagjait. Ot éve énekelnek együtt. Egy kis „kitérővel” ma is a pávakör megalapítójának szorgalmazója Kobela Andrásné irányítja a csoport munkáját. — Milyen belső indíték vezérelt minket, mikor hozzáfogtunk a szervezéshez? Rimó- con is, mint az ország bármely más részén szeretnek az emberek énekelni. A népdalok, hagyományok, szokások nálunk nagyon mélyre gyökereznek. Bármilyen mélyre eresztették gyökerüket, kezd feledésbe merülni. A közös éneklés öröme mellett az volt a célunk, hogy összegyűjtjük ezeket a dalokat, szokásokat. Hirdetői, terjesztői legyünk. Mindezek mellett aktívan bekapcsolódjunk a falu közművelődési életébe — magyarázta a csoport vezető- je. Vincze Jánosné, törzsgárda- tag. — Igen. Én is az alapítók közé tartozom. Jól érezzük itt magunkat, örülünk annak, ha a csoportról elismerően beszélnek, vagy írnak, mert ez Rimóc jó hírnevét is erősíti. — A mindennapi munka mellett jól jön ez a kis kikapcsolódás. Ha egy próbánk elmarad, már úgy hiányzik, mint a vacsora — vélekedett Szuhányi Jánosné. — Engem a munkahelyemen, a szécsényi tejüzemben csak úgy hívnak: a Pávás asz- szony. Mi tagadás, ha jól megy a munka, ott is dalra fakadok — mdndta Percze La- josné. — Az öntevékeny művész- csoportoknál, így a pávaköröknél is az egyik gond az utánpótlás. Ml a helyzet ezzel Rimócon? — Igaz, hogy mindig akad egy-két ember, aki családi okok, vagy egyéb elfoglaltsága miatt kimarad, de helyükre újak jönnek — magyarázta a csoport vezetője. — Mint például én — tette hozzá Erdélyi Ferencné, majd így folytatta: — Egy-egy jól sikerült bemutató után nem nehéz új tagokat beszervezni. Ha valaki egyszer belekóstolt a közös éneklés örömébe, színpadra lép és érzi a közönség elismerését, csak nagyon indokolt esetben tud megválni a csoporttól. — Milyen időnként tartják a próbákat? — Hetenként egyszer, de egy-egy bemutató előtt sűrítjük. A rimóci kórus híre túlnórt a falu, a megye határán. A rádió az Élő népdal sorozatban nyolc alkalommal sugározta a rimóci kórussal készített felvételét. Nagyon sok helyen felléptek már megyénk-’ ben, a megye határain túl. Az ő tolmácsolásukban ismerik meg egyre többen és többen azt a sok szép rimóci dalt, amit összegyűjtöttek, megtanultak. Országos bemutatón 1977-ben jó minősítést értek el. Egy évvel később a Nóg- rád megyei bemutatón kiváló minősítést szereztek. Régen a fonóban, fosztóban munka mellett énekeltek. A dalokat nemegyszer citerások kísérték. A rimóci kórus fejlődésében egy újabb állomást jelentett a citerazenekar kíséretének megszervezése. — Tízéves gyermek lehettem, mikor a padláson rátaláltam a citerára. Nem tudtam, hogy mi az. Apámtól tudtam meg, aki aztán megtanított játszani Annyira megszerettem, hogy később felnőttfejjel is hűséges hangszerem maradt, sőt a fiamat is megtanítottam rajta játszani. Most Pálmány Bertalannal, Gacsány Lajossal és Skrabák Antallal mi kísérjük az asszonyok énekét — tájékoztatott Erdélyi Ferenc. Anyáik, nagyanyáik dalainak ; azpknak a daloknak, melyek a nép ajkán születtek és emberöltőkön keresztül azon is terjedtek; összegyűjtésére vállalkoztak Rimócon. íme már öt éve gyűjtik, énekelik és továbbadják a magyar népzene tiszta gyöngyszemeit. A népdalok, népszokások összegyűjtése, megőrzése, terjesztése mellett fontos szerepet töltenek be a falu közművelődési életében. Sz. F. Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban az író születésének 100. évfordulója alkalmából avat. ják fel Borbás Tibor szobrász- művész alkotását Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: A művész munka közben. (MTl-fotó) s i
