Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

Alkatrészellátás VAJON HÁNY EZER, vagy hány tízezer, netán százezer háztartási gép áll bénán, mert alkatrész hiányában a szervizek nem tudják meg­javítani? Ilyen statisztika nem áll rendelkezésre, de sze­mélyes tapasztalatai minden­kinek vannak- Hiszen ma már több mint 700 ezer sze­mélygépkocsi van a lakosság birtokában, minden 100 ház­tartásra 78 mosógép, 81 hűtő­gép és 76 televízió jut, hogy csak a legfontosabbakat, a leg­értékesebbeket említsük- Mi­közben a gépek mennyisége és választéka rohamosan nőtt, a szervizhálózat csak lassan bő­vült, az alkatrész-utánpótlás pedig távolról sem folyama­tos. Az idén sok minden tör­tént annak érdekében’, hogy a tartós fogyasztási cikkek hosszabb életűek legyenek. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán megtárgyalta és elfogadta a belkereskedelem­ről szóló törvényt, amely er­re vonatkozóan is tartalmaz előírásokat Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter parlamenti expozéjában a többi között a következőket mondta: „A vevők joggal kívánják, hogy a vásárolt termékek, amelyekért pénzüket adták, használhatók legyenek- Jo­gos bosszankodást vált ki mindenkiből, ha a drága ké­szülék egy-egy olcsó alkat­rész hiánya miatt nem műkö­dik”. A törvény, amely júli­us elsején életbe lépett, ki­mondja, hogy az üzemben tartáshoz, illetve javításához szükséges alkatrészekről és tartozékokról a termelőnek, illetve az importálónak — együttműködve a kereskedel­mi gazdálkodó szervezetekkel — az áru szokásos élettarta­ma alatt folyamatosan gon­doskodnia kell. A forgalomba- hozatallal egyidőben meg kell teremteni a karbantartás és a javítás feltételeit is. A téma nem sokkal ké­sőbb a Minisztertanács elé került, amely rendeletben sza­bályozta a leglényegesebb részletkérdéseket. Tisztázta például, hogy mit értsünk a ..szokásos élettartamon”, vagyis, hogy mennyi ideig kell egy-egy tartós fogyasztá­si cikkhez alkatrészekről gon­doskodni. Az ötezer forintnál olcsóbb termékek esetében legkevesebb 6, a drágább cik­kekhez legkevesebb 8 évig kell gyártani, illetve a keres­kedelemnek beszereznie az alkatrészeket­Amennyiben ez nem törté­nik meg. a KERMI megtilt­hatja a termék árusítását, a vásárló pedig polgári pert in­díthat a' vállalat, vagy a szö­vetkezet ellen, amelyiktől a tartós fogyasztási cikket vá­sárolta. A kormányrendelet már hatályba lépett, de csak az 1979. január T. után gyár­tott termékekre vonatkozik. A határidő csak a vásárló számára látszik távolinak; a termelőknek, az importálók­nak, a forgalmazóknak és a javító-szolgáltató iparnak már rég meg kellett kezdenie a felkészülést a rendelet és a törvény végrehajtására. A kereskedelemben az el­képzelések szerint összponto­sítják az alkatrészek árusí­tását- A sűrűbben szüksége­sek legyenek széles körben kaphatók, a nagyobb terje­delmű és értékű alkatrésze­ket viszont szakáruházakban kell kínálni. Ilyen szakáru­házakat a közeljövőben min­den nagyobb városban, első­ként a megyeszékhelyen szük­séges létrehozni. A szakszerű árusításhoz, tanácsadáshoz jó szakemberek is kellenek; kép­zésük módját most dolgozzák ki. Számos szerviznek vannak üzletei is, amelyekben alkat­részt árusítanak. Ám inkább készárut kínálnak, vagy kizá­rólag beszereléssel, tehát drágábban adják az autóal­katrészt. Kívánatos, hogy ezek az üzletek főként alkatrészt árusítsanak, sőt a szervizek bővítsék mind az alkatrész­árusító, mind a javítótevé­kenységüket­Különösen nagy gond a te­kintélyes mennyiségű, im­portból származó tartós fo­gyasztási cikk alkatrész-után­pótlása. A Belkereskedelmi Minisztérium ma már — a törvény szellemében, de a vállalati önállóság tisztelet- bentartásával — megkérdezi vállalatait,’ hogy mennyi al­katrészt rendeltek, kötöttek le szerződésben több évre előre a késztermékhez. Nem véletlen, hogy olyan sok baj van az alkatrész-után. pótlással. Mind a gyártás, mind a forgalmazás meglehe­tősen hálátlan feladat: mun­kaigényes, helyigényes (a sok százezer féle alkatrész tá­rolásához korszerű raktárhá­zak, sőt, számítógépek is kel­lenének), nagy szakértelmet kíván, ráadásul nem túlságo­san kifizetődő. Módosításra szorul az ezzel foglalkozó vál­lalatok érdekeltségi rendsze­re is, egyebek között a készletgazdálkodás vonatko­zásában. Ma ugyanis büntető- kamatot fizet az a vállalat, amelynek alkatrészkészletei meghaladnak egy bizonyos mennyiséget­ITT CSAK NÉHÁNYAT említettünk a teendők közül, amelyekkel mérsékelhető, vagy megszüntethető a króni­kus alkatrészhiány, s ame­lyekkel életre kelthetők a mű­ködésre képtelen, béna gépek, A megoldás nemcsak a tulaj­donosok érdeke, hanem a nép­gazdaságé is: a lakosság gép­állománya a nemzeti vagyon nem is csekély része. (g- zs.) Mun^a>%ervesés Scsokinói módra A Szovjetunióban ma már úgy emlegetik a scsokinóiak kezdeményezését, mint egy jól bevált munkaszervezési módszert. Először a helyi nil- rogéntermelési egyesülés al­kalmazta, ott is dolgozták ki. S az eredményt az új munka­normák bevezetésével, a több­szakmás képzéssel, a munka- igényes folyamatok gépesítésé­vel és automatizálásával 11 év alatt csaknem háromszorosára nőtt a termelés és körülbelül négyszeresére a termelékeny­ség, miközben a dolgozók lét­száma másfél ezerrel csök­kent az egyesülésben. Nem véletlen tehát, hogy más vegyipari vállalatok is kapva kapnak az alkalmon. Hogy a módszer meghonosítá­sát, segítsék, az iparágban kü­lön bizottság összegezte a kezdeményezők tapasztalatait, £ módszertani útmutatóval is hozzájárult azok népszerűsíté­séhez. Elsőként a Moszkva melletti Voszkreszenszk mű­trágyagyárában, majd a szibé­riai Barnaul műszálüzemében, később pedig az iparág más vállalatainál is hatékonyan al­kalmazták. Az elért termelési eredmények értékét jelzi, hogy a scsokinói munkaszer­vezési rendszer kidolgozói és továbbfejlesztői közül sokakat állami díjjal tüntették ki, s a kormány intézkedett a módszer más népgazdasági ágakban történő hasznosításá­ról is. Ennek érdekében továbbfej-' lesztették a különböző pót­lékok és prémiumok rendsze­rét azoknál a munkásoknál és műszaki értelmiségieknél, akik több szakmát sajátítanak el, tökéletesítik a termelést meg­könnyítő szolgáltatásokat es teljesítményüket is fokozzák. Anyagi elismerés jár azoknak a dolgozóknak is, akik saját gyáruk profiljához igazítják- fejlesztik a scsokinói mód­szert. A „Kevesebb emberrel többet termelni!” jelszó tehát már úton van a teljes meg­valósítás felé a Szovjetunió­ban. A PARDUBICEI VÍZTISZTÍTÓ Csehszlovákia legnagyobb dubicei, amely az Elba-parti és Európa egyik legnagyobb üzemek szennyezésétől védi víztisztító berendezése a par- meg az Elbát. Hírcsokor NAPERŐMŰ Az első csehszlovák naperő­mű nemrég kezdte meg mű­ködését a morvaországi Cech- tín mezőgazdasági termelőszö­vetkezetében. A napsugárzást 20 négyzetméteres lemez fog­ja fel, és a berendezés 200 fejőstehenes istálló 75 C° hő­mérsékletű melegvíz-ellátását képes biztosítani. CHEMAPETROL Az ország legnagyobb üze­me a termelést tekintve a CHEMAPETROL vegyipari konszern. Éves termelési ér­téke 22,7 milliárd cseh Koro­na. A foglalkoztatottak számát tekintve az ostrava-kunci- cei VITKOVICE kohászati és gépgyártókombinát te­kinthető a legnagyobbnak: dolgozóinak száma ez évben már negyvenezer fölé emelke­dett. Gazdasági fejlődés — szovjel segítséggel Az első mongol—szovjet ba­rátsági és együttműködési szerződést 32 évvel ezelőtt kö­tötte meg a két állam. A Szovjetunió testvéri segítsé­gének köszönhető többek kö­zött az, hogy az ipar ma már jelentős szerepet játszik az egykor elmaradott ag­rárország életében. Az össztár­sadalmi termelésnek egyhar- madát, a nemzeti jövedelem­nek egynegyedét, az export­nak a felét adja az ország ipara. Az elmúlt tíz esztendő­ben a szovjet szakemberek segítségével 480 ipari és szol­gáltató vállalat kezdte meg a munkát a Mongol Népköztár­saságban. Mindez olyan fejlődést je­lentett az országnak, amelyről az itt lakók korábban nem is álmodhattak. Jelenleg 24 óra alatt annyi villamos energiát termelnek, mint 1935-ben egy egész esztendő alatt. Negyven- nyolc óra alatt annyi építő­anyagot állítanak elő, mint az egész 1940-es évben. Az álla­mi gazdaságok és mezőgazda- sági termelőszövetkezetek öt­ször annyit termelnek, mint a forradalom előtt. Munkavédelem A z üzemi baleseti statisztikák mindig le­hangoló olvasmányok. Július 31-ig 240 halálos baleset volt, ebből 2 megyénk­ben történt, a múlt év azonos időszakában 198. Tavaly az első hét hónapban 25 töme­ges baleset történt, az idén viszont 39. A súlyos csonkulásos sérülések száma pedig pontosan a kétszerese a tavalyinak. Különö­sen a mezőgazdaságban súlyosbodott a hely­zet. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 90-en — Nógrádban ketten — haltak meg üzemi baleset következtében- A statisztikai adatokból az tűnik ki, hogy megtorpant az a hét-nyolc éve tartó folya­mat, amelyben —, ha lassan is — fokozato­san csökkent a balesetek száma. Az ille­tékes szervek —, minisztériumok, szakszer­vezetek — az elmúlt néhány hónapban fel­figyeltek erre a jelenségre, s több ágazat­ban is vizsgálatokat indítottak az okok ki­derítésére, a megfelelő intézkedések kidolgo­zására és bevezetésére. A vélemények egybehangzanak abban, hogy újra erősödőben van a termelés és a munkavédelem szempontjait szembeállító szemlélet. A gazdasági vezetők sok helyen úgy siettetik az exportot, a határidőket, a műszaki fejlesztést, hogy közben a munka- védelmi teendők elvégzésére már nemigen hagynak elég időt, pénzt és energiát. A baleseti helyzet súlyosbodásának okai közé tartozik az is, hogy helyenként a mun­kavédelem nem tud lépést tartani a műsza­ki, technikai haladással. Néha azért, mert az új beruházások, fejlesztések tervezésekor, megvalósításakor rosszul értelmezett takaré­kosságból éppen azokból a költségekből fa­ragnak le, amelyek a biztonságot szolgálják, illetve azért, mert szaktudásban, szemlélet­ben nem tudják nyomon követni a fejlődést- Vannak olyan vélemények is, hogy a sza­bályok egy részét tulajdonképpen meg sem lehet tartani, mégpedig két okból: először azért, mert túl sok a rendelkezés, másrészt pedig azért, mert a szabályok egy része fö­lött már eljárt az idő. Ezek az okok és érvek valamiképpen ösz- szefüggésben állnak a fejlődéssel. Hiszen a vállalatokkal, szövetkezetekkel szemben tá­masztott követelmények állandó emelkedése miatt erősödik fel időnként és helyenként az úgynevezett „termeléscentrikus szemlé­let”, amely rosszalló értelemben azt fejezi ki, hogy a gazdasági vezetők és maguk a dolgozók is elfeledkeznek sok fontos dolog­ról, egyebek közt a biztonságról is. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatják, hogy foko­zottabb felelősségre vonással, a munkavédel­mi propaganda fokozásával, jobb meggyőzés­sel háttérbe lehet szorítani a káros szemlé­leteket- Erre van szükség most is. jobban, mint korábban. Ma már a tervezők, a beruházók és a ki­vitelezők is egyre inkább felismerik, hogy Kevesebb a kifogás- embervédelem a korszerű technika fokozott biztonságot kö­vetel. E felismerésben nagy szerepet játszott ás játszik ma is a munkavédelmi felügyelők, szakemberek szigorúsága, s az, hogy egyre kevésbé engednek működni olyan üzemeket, gépeket, amelyek nem felelnek meg az elő­írásoknak. Ebből természetesen sok vita származik, különféle érdekek csapnak össze. A súrlódásokat egyre több helyen úgy pró­bálják elkerülni, hogy a mun ka véd el misek részt vesznek a beruházások előkészítésében, tervezésében, figyelemmel kísérik a kivite­lezést és menet közben teszik meg észrevé­teleiket, s ezzel is hozzájárulnak a mielőbbi befejezéshez. Néhány iparágban ugrásszerű technológiai változás ment végbe, szinte egyik napról a másikra- A mezőgazdaságban a szakosított nagyüzemi termelés elterjedése, a gépesített vegyszeres növényvédelem, a vegyiparban aa üzemek automatikus irányítása, a szénbá­nyászatban a gépesített jövesztés és szállítás,1 a textiliparban a vetélő nélküli szövőgép, s még hosszan folytathatnánk a sort, mind óriási fejlődést hoztak egy-egy gyár, vagy ágazat életében. A gyors technikai haladás ellenére azonban — néhány kivételtől elte­kintve — évről évre javul a munkavédelmi helyzet. Az, hogy most átmenetileg romlott a statisztika, egyáltalában nem varrható a műszaki fejlődés „nyakába”. Való igaz, hogy a munkavédelmi szabá-t lyok egy része elavult. Ezért most a Szak- szervezetek Országos Tanácsa az érdekelt szervekkel együttműködve megkezdte a mun­kavédelmi szabályok korszerűsítését. A sza­bálytervezet 1979-re készül el- Kialakításá­ban arra törekszenek, hogy rugalmas és egy­értelmű követelményeket tartalmazzon, te­gye lehetővé a helyi megoldások, kezdemé­nyezések érvényre jutását, könnyítse meg az irányítást, a végrehajtást és az ellenőr­zést, határozza meg a vezetők felelősségét, kezeskedjen a szakszervezetek jog- és hatás­körének érvényesüléséért. Ágazati jogszabá­lyok, szabványok, yállalati munkavédelmi szabályok, technológiai, műveleti és gépke­zelési utasítások készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ma még érvényben levő szabályokat nem kell' megtartani azon az alapon, hogy úgyis megváltoznak. M a talán a legnagyobb gond az, hogy megyénk néhány gyárában, . üzemé­ben nincs összhangban a munka és a munkavédelem. Gyakran különböznek egy­mástól a termelés és a baleset-megelőzés fe­lelősei, szempontjai, szemléletei. Pedig á munka és a munkavédelem édestestvérek, nem is létezhetnek egymás nélkül- S az új szabályok is csak akkor lehetnek igazán ha­tékonyak, ha betartásukat a termelés alap­vető feltételeként fogják fel. Karcagi László Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése jelentős társadalmi változásokat is hozott. Mérnö­köket, technikusokat, gépésze­ket képeztek. A szakemberek­re az élet minden területén szükség van. Az ő munkájuk segítségével sikerült az el­múlt néhány évben az egykori jurtatelepülések helyén 20 város és 300 község korszerű lakóházainak a felépítése. Az ország természeti kin­cseinek a kiaknázásához is sok segítséget kap Mongólia a szocialista országoktól, elsősor­ban a Szovjetuniótól. Így ke­rülhet sor olyan nagyüzemek létesítésére, mint például az ERDENET ércdúsító kombi­nát. A közös célkitűzések, az együttműködés további segíté­sét jól látja el a mongol— szovjet vegyes vállalat, a MONGOLSZOVCVETMET. Rekeszhegyek között Volt Pásztón - valaha egy készültek. S ezután kezdődtek mata gépsor elejére, a mosó­maszek szikvízüzem. Tulajdo- az átszervezések. A pásztóiak- hoz kerüljenek. Hátrább azo­nosa látta el a környéket a hoz kerültek a községi taná- dásüvegekkel tele ládák, virgoncán buborékoló szóda- csők szeszfőzdéi, a vendéglá- — Nem tudunk mit kezdeni vízzel, mert hogy a szomj ol- tó-vállalat balassagyarmati és velük. Kínáltuk fűnek-fának, tására már régóta nem agyé- salgótarjáni szikvízüzeme. Er- nem kell már a szódásüveg. A dűli orvosság az ásott kutak re az időszakra esik a szamó- ballonok vették át a szerepét vize. Ez az ütött-kopott szó- ca-, vadkörte-, meggyízű üdí- dagyárocska volt a Nógrád tők gyártása, amit rohamos megyei Szikvíz- és Szeszipari gyorsasággal 1969-ben köve- Vállalat elődje. tett a ma is virágkorát élő — Huszonöt esztendeje, hogy jaffa. az első üdítő itallal próbál- e rövid lapozgatás után a koztunk — említi Dancsok Já- vállalat képzeletbeli történe- nos, a vállalat főkönyvelője. lemkönyvében jött a kérdés: Az a bizonyos üdítő na- _ Miért rossz a Salgó kóla? rancsízre emlékeztetett, de Az igazgató, Fekete Sándor aligha volt nővén kívül más nem csodálkozik az illendősé- köze a déligyümölcshöz, ha- get nélkülöző kíváncsiskodá- sonlóan az első málnához, a son, s diplomatikusan feleli: citromos utasüdítőhöz, ame- — Miért lenne rossz? Évente lyek szintetikus alapanyagból elfogy belőle négy és félmil­lió palackkal . . . — A Pepsivel és a Coca­Colával a versenyt természete­sen nem vehetjük fel. Az alapanyag összetételének re­ceptjét jobban őrzik, mint a . , nemzeti bankot — szói közbe Százalékát kifogásolta. Longauer Ferenc, a vállalat Főként a szárazanyag-tartalom, főmérnöke. — Az NDK-ból a címkézés miatt. Tavaly ör- származó Quick kólából ké- vendetes, hogy ez az arány szítjük a barna Salgó kólát... 17—18 százalékra csökkent, A vállalat termelési értéké- am‘ megfelel az üdítő italt nek 62—65 százaléka szárma- gyártó vállalatok országos át­zik az üdítő italokból. A Kóla Ingának — válaszol a vállalat mellett az orange, a citrom- igazgatója, és málnaízű itókák kerülnek Tavaly már bevezették a li- innen a megye élelmiszerbolt- teres adagolást, negyedéven- jaiba, vendéglátóipari egysé- ként 330 hektoliter szódavizet geibe. igényelnek a megye üzemei a — Szűknek tűnik a válasz- pásztóiaktól, védőitalként. Még' ték. ebben a tervciklusban szeret­— A jelenlegi körülmények nének építeni egy 40—50 va­között erre vagyunk képesek gon kapacitású szörpüzemet. — válaszol a főmérnök. Ez is a választék bővítését — Az üzletekben szinte ha- szolgálja. Az egymondatos tu- vonta megjelenik egy-egy új dúsítások pedig azt bizonyít- hűsítő. Nem gondolnak valami ják, hogy nem kell félnünk a Korszerűsítik a kovácsoló ,,A” üzem több évtizedes épületét a Salgótarjáni Kohászati üzemekben. Az új csarnok alapo­zásával már elkészültek és a darupályát építik a további munkához a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet dolgozói és az ásványvizek. Alig győz­zük Karancsvízzel a területet — magyarázza a főmérnök, s végignézzük, amíg az üres üvegek a szalag másik végén a falak között sárga tartalom­mal távoznak. A megrendelők között ott találni a megye va­lamennyi ÁFÉSZ-ét, a ven­déglátó-, élelmiszer-kiskeres­kedelmi vállalatot, sőt a ti­zenhat szállító tehergépkocsi rakományából jut esetenként a Duna-kanyarba is. — Évente nyolcmillió pa­lack üdítő italt gyártunk . . — Akadnak minőségi kifo­gások? — Három éve a megyei vegyvizsgáló és minőségellen­őrző intézet a vett minták újra? — Mi azt tapasztaljuk, hogy e négyféle — a többi mellett — kielégíti az igé­nyeket. Egyébként törjük a fejünket a hazai alapanyagból származó szőlőízű üdítő ital gyártásának bevezetésén . . Kiugrunk a Pásztó szélén épült új üzembe. A beton- placcon sárga rekeszhegyek tudják, sorakoznak, hogy a félauto­szomjúzástól. — Mit hoz a holnap a vál­lalatnak? Longauer Ferenc töpreng egy darabig, úgy mondja: — Mások a igényeink, s megint mások a fél füllel hal­lott elképzelések. Egyszóval: azt még nem Sz. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom