Nógrád. 1978. szeptember (34. évfolyam. 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

Űj otthonban a Táncsics \ X száraz tények: hosszú fennállása óta valószínűleg a legnagyobb diáklétszámmal (515) és tantestülettel (28) va­lamint új épületben, korsze­rű feltételek között kezdte az új tanévet a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasá­gi és Kereskedelmi Szakkö­zépiskola. És a szubjektív oldal? Számtalanszor láttam magam is az elmúlt két évben kíván­csi arcokat, érdeklődő tekin­teteket a Madách Gimnázium régi épülete környékén; azt fürkészték, hogyan halad a felújítás, mi lesz az öreg épü­letből. Hogy idejártak egy­kor, vagy éppen a bánya ká­polnája és istállója mellett létesített kereskedelmibe — a „keribe” —, a későbbi technikumba, a tavaly is még oda „bepréselt” mai köz- gazdasági és kereskedelmi szakközépiskolába? Nem le­het tudni. De nosztalgia, ha van valakiben (és hogy van, azt tanúsítja, hogy ide gyűl­tek össze az érettségi talál­kozások. ..) az nem az utób­bi intézményben végzett, vagy tanított. Nem véletlen, hogy olyan nagy érdeklődés kísérte a Táncsics új otthonba költö­zését: az egész megyére ki­sugárzó hatású, régi hagyomá­nyú, nagy középiskola bi­zony igen rossz körülmények között működött, erősen ..ki­nőtte” korábbi helyét- Me­gyénkben a gépipari mellett ebben a középiskolában a leg­magasabb a fizikai dolgozók" gyermekeinek aránya. Az új feltételek sokat jelentenek az iskola előtt álló oktatási-ne­velési feladatok mind színvo­nalasabb ellátásában is. — Aki ismerte a helyzetün­ket, az tudja, milyen a kü­lönbség a feltételekben. Az elképzeléseink, a pedagógiai célkitűzéseink ugyanazok — csak most már kevesebb ener­giabefektetéssel többet el tudunk majd érni — kezdi a beszélgetést Bihari Lajos igazgató. — Vadonatúj nincs a tervek között —, talán az iskolagaléria kialakítását nem számítva — a régiek megva­lósítását folytatjuk. Valóban, akár a szakma megszerettetésére, az elmé­lyült foglalkozásokra, szak­körökre, akár az olvasóvá, tárlatlátogatóvá, zeneszerető, vé nevelés, a közművelődés folyamatába való bekapcso­lás eddigi eredményeire gondolunk, az alapokat a ré­gi iskolában már lerakták- A nyitottság —, ami félig-med- dig kényszer, félig-meddig tu­datos pedagógiai munka ha­tására alakult ki — a város életének részesévé teszi az iskolaközösséget. — Az első helyen termé­szetesen a tanulás áll, a pá­lyára való felkészítés. Itt most megvalósíthatjuk a ka­binetrendszerű oktatást, jó színvonalú felszereltséggel, lelkes tanári gárdával. Egyen­letesebb lett a tanulmányi fegyelem az elmúlt években — bár e téren a KISZ-nek még van feladata. Tavasszal megkaptuk a KISZ kb vörös vándorzászlaját, ami a jó kö­zösségi munka elismerése. Ügy érezzük — és nem csak a közismereti tárgyakat, hu­mán órákon tanítók vélemé­nye ez, hanem a szakmai ta­nároké is —, hogy a szemé­lyiségformálásnak a tanórán kívüli lehetőségeit is maxi­málisan ki kell használnunk — sok tanulónk műveltség­beli hátránnyal, kis falvakból érkezik. Erre gondolva egyre szélesebb körben igyekez­tünk bekapcsolni a diákokat a város közművelődési ára­mába­— Hogyan? — Jó kapcsolatunk van a megyei könyvtárral (a mi ré­gi „könyvtárszobánk”, azaz raktárunk, egy fáskamrában volt). Ez ma is, amikor már olvasóhelyiséggel, szabadpol­cos könyvtárral rendelkezünk, fontos szerepet tölt be. Író- olvasó találkozók rendezésé­ben, az olvasás hatékonysá­gának növelésében együttdol­gozunk. Hasonló dolgokat Jánossy Ferenc tárlata elé Jánossy Ferenc, Balassa­gyarmaton élő festőművész kiállítása nyílik meg szep­tember 28-án Salgótarjánban, a Képcsarnok főtéri üzleté­ben. A megnyitót Kelemen István, a Kulturális Minisz­térium főelőadója tartja. A művész ez alkalommal hu­szonnégy olajképet és húsz akvarellt állít ki- Helyszűke miatt csak tizenhét olajkép kerül a falakra, az akvarel- lek mappában várják az ér­deklődőket. Jánossy Ferenc­nek Salgótarjánban eddig három kiállítása volt. ez lesz a negyedik alkalom. Temati­kailag is változatosnak ígérke­zik az anyag, karneválképek csakúgy szerepelnek benne, mint portrék, csendéletek, táj­képek. mondhatnék a megyei mű­velődési központtal, a múze­ummal. a moziüzemi válla­lattal, kapcsolatban is. Nagy lelkesedéssel várjuk a Fil­harmónia koncertsorozatát — idén az egész iskolaközösség részt vesz a Bolyaihoz ha­sonlóan — a hangversenye­ken. öt első osztályunk tanu­lói a napokban egy-egy na­pot a várossal, egy-egy na­pot a megyével ismerkednek- Miközben tájékozódnak a lehetőségekről, élményeket gvűjtenek, az osztályok tag­jai is közelebb kerülnek egy­máshoz. — Említette az iskolagalé­riát. Milyen tervük van ezzel kapcsolatban ? — Nem akarjuk lemásolni, utánozni a többieket. Ä reális igények, a fiatalok érdeklő­dése is arra ösztönöz minket, hogy a Derkovits-iskolagalé- riától különbözően mi ne képeket, hanem kisplaszti­kát, ötvösmunkákat, üveg- és textiltárgyakat mutassunk be. Így hasznosabb, a testvéris­koláknak és a városnak egy­aránt. Az Iskola nyitott lesz ez­után is- De ez már többet je­lent a külső kapcsolatoknál — korszerűbb otthona alkalma­sabb lesz a találkozásokra, fórumokra, az ifjúsági szer­vezet életének kiteljesítésére. Utolsóként említve a legfon­tosabbat: fokozza az ambíciót a tanulásra. G. Kiss Magdolna Bárány Tamás : BALATONNAL (5.) A vad gépzúgásban alig hal­lani Beretvás hangját. — Jössz, Jani? — Mindjárt' — Most mi a csudának va­cakolsz azzal a nyamvadt fú­róval? Nem vagy még éhes? — De, éhes vagyok. — Akkor miért nem jössz? — Mert a fúróval még van egy kis meló. — Nem ér rá ebéd után? Jani leteszi a fúrót, kikap­csolja a motort. — De, ráér. — Akkor gyerünk! Végigmennek a géptermen. átvágnak az udvaron, s már ott vannak az étkezőnél. Kéz­mosás, sorbanállás a bádog­tálcáért, aztán sorállás a sza­kácsok előtt. — Mizujs, Janókám? — Még annál is kevesebb. — Akkor jössz este? — Te, hát azt hiszem, má­ma nem megy . . . — Pedig arról volt szó! — Igen. De Magdi felhívott, hogy beszélni akar velem . . . — Na és? — Tudod, hogy hányadika van! Egy moziba be nem tu­dok ülni vele, másról nem is 'beszélve . . . — És? — Hazaviszem az őseimhez. Attól mindenki boldog, tu­dod . . . Család, rokonoso- dás, satöbbi, satöbbi ... Hogy ő mégiscsak komoly ügy, másképp az ember nem vinné föl a családba . . . Tudod, hogy van, na! A másik bizonytalanul hümmög. — Tudom, persze ... — De látni rajta; nem tudja. — Szóval? — kérdi aztán. '— Szóval délután találko­4 NÓCRÁD - 1970. szeptember 15., péntek i zunk és este otthon herciges- kedünk ingyért az anyámék- kal ... A nagymuter egyene­sen boldog lesz, mert megint reménykedik majd, hogy nő­sülök . . . Tudod, ez a mániá­ja! Hogy benne vagyok a korban, ezek a legszebb éve­im, ne hagyjam elszaladni őket . . . Mondom is neki mindig, ne féljen, nagymami, nem is hagyom! Ha nem is házasodom, de azért nősülge- tek . . . — És erre mit mond? — Csak égnek dobja a sze­mét, és iszkol ki a szobából. Hogy ilyet ő nem is hallgat, mert őt még másképp nevel­ték! Ott állnak már a pultnál, rendelnek. Aztán, étellel a tányérjukon, mennek helyet keresni. Leülnek, esznek. — És te? — kérdi a leves­nél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál volna menni ma este? — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csajok vannak . . . — Igen? Kik mondják? — Hát például Lengyel Pá­lya. Azt mondja, szédületes csajokat lehet ott feícsípni! — Kis csönd; csak a kanalak dolgoznak. Aztán, a fiú hang­ja, könyörögve: — Holnapután esetleg lemegyünk, Janikám? Minden második nap van mű­sor. Bólint. — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, Tó­nikám? Ha annyira esz a fe­ne ,azokért a babákért? Mai iévéajánlalunk 20.25: Tengerre néző cellák A múlt héten bemutatott chilei dokumentumfilm után ismét egy mementót láthatnak a televíziónézők Chiléről, öt esztendeje zajlott le az a fa­siszta katonai puccs, amely­nek áldozatul esett Allende elnök is. A katonai erőszak, az egész országra kiterjedő terroruralom azóta is szünet nélkül folytatódik. A „Tenger­re néző cellák” című film e tragikus esemény évforduló­jára készült Gyöngyössy Im­re rendező és Kabay Barna közös munkájaként. A film egyértelműen ítéli el a Pi- nochet-rendszer véres terror­ját, szád izmus át. Hangosan kiált a meghurcolt, megkín­zott emberek ezreiért, akik szembeszállva a fasizmus embertelenségével is, minden körülmények között azzal tesznek hitet, hogy folytatják harcukat a végső győzelemig" Hanglemezhetek A zenei műveltség emeléséért HUN G AROTON-hanglemez- hetekét rendeknek mától októ­ber 1-ig az országban. Ennek az első ilyen jellegű rendez­vénynek elsőrangú célja, hogy mind szélesebb körben nép­szerűsítse a komoly zenét. A hanglemezhetek eseményso­rozatába bekapcsolódnak az ország hanglemezt árusító vál­lalatai, valamint az áruházak, szakboltok. Így a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat bolt­jai is. Salgótarjánban a vállalat Nógrádi Sándorról elnevezett boltja, valamint a Pécskő Üz­letház árusít hanglemezt- Ipacs Lászlónéval, a Nógrádi Sán­dor Könyvesbolt vezetőjével a hanglemezek iránti érdeklő­désről beszélgetünk. — Hanglemezt 1972-től áru­sítunk — mondja. — Kezdet­ben körülbelül évi húszezer forintért adtunk el lemezeket. Jelenlegi éves hanglemezfor­galmunk egymillió forint kö­rül van. Havonta hetven­nyolcvan ezer forintért adunk el lemezt. — Milyen az érdeklődés a komoly -zenei lemezek iránt? A másik ránéz. — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörrent, ahogy Tóni a tányérjába csapja. — Ne röhögtess, Janikám! Hát mire mennék én nélküled? Mi? Egész este csak támasz­tanám a falat . . . Hát kire buknak a csajok; terád, vagy énrám?! ♦ — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gye­rekek! Az érettségin, de főleg a felvételin gyakran merülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli lel hangját a tanárnő — a loga­ritmusfüggvény növekvő, ha az alap egynél nagyobb, de — és most figyeljetek, mert itt. szoktátok elrontani! — de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen — zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlenségek megoldásánál ... — foly­tatja a tanárnő, de hogy az­tán mit mond, azt Kati, saj­nos nem hallja, mert Varga Rózsa odahajol hozzá, és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szája elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz ugyanúgy megy, tenyér alatti súgópostán. — A múlt héten. — Hol? — Moziban voltunk. Kis csend; Pápaszem most kifejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Fran­ciául, hogy ő is értse. — És te? Te is értetted? Halk nevetés. — Olyan nagy, hogy nem is gondolhatunk az igények tel­jes kielégítésére. Külön rész­leget rendeztünk be pár éve boltunkba, s bár a hellyel szű­kösen állunk, a hanglemezek árusításának körülményei is így valamelyest javultak. Részle­günk bizony gyakran zsúfolá­sig megtelik érdeklődőkkel, vá­sárlókkal­örvendetes tény tehát, hogy a nógrádi megyeszékhelyen az utóbbi években nemcsak a könyvvásárlók, hanem a hang­lemezek iránt érdeklődők tá­bora is egyre növekszik. Bizo­nyítja ez a zenei műveltség emelkedését, a komoly zene iránti érdeklődés növekedé­sét. A vásárlók között egyéb­ként a legkülönbözőbb réte­gek képviselőit találjuk. (El­gondolkodtató viszont az, hogy a salgótarjáni komoly zenei rendezvényeken való megjele­nésben ez az érdeklődés nem egyértelműen érzékelhető). A hanglemezhetek orszá­gos megnyitóját ma a buda­pesti Zeneakadémia nagyter­mében rendezik. Az országos vidéki megnyitót pedig szom­— Majd pont a filmet fi­gyeltem! ... — S most mar ketten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban leol­vad a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. — Téged nem érdekel a logaritmusfüggvény menete? — Dehogynem. A tanárnő lelép a dobogó­ról; közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk . . . Tétován felemelkedik; kö­rülötte néhányan — a dögök! — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mel­lette, a harmadik padnál. — Szóval: mennyire érdekel ez a probléma Ispánki fiam? — Nagyon is, tanárnő ké­rem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes! Akkor talán is­mertesd a kérdés mibenlétét... — Igen, tanárnő. Izé . . . Szóval, hogy a logaritmus­függvény menetéről volt szó... — Bravó! — tapsol a tanár­nő. — Bravó! És mire hívtam fel a figyelmeteket? Kati a padot nézi. — Hát erre a problémára, tanárnő kérem . . . Az asszony szó nélkül hátat fordít, s megy vissza a kated­rára. Onnét vet csak egy le­sújtó pillantást Katira. — Ülj le Ispánki! És, ha egyszer lesz időd, hogy ma­gaddal is csevegj, ne csak Vargával, hívd fel szíves fi­gyelmedet arra, hogy hat hét múlva itt az érettségi! (Folytatjuk) baton a debreceni zenei könyvtárban tartják. Milyen hanglemezkínálatra számíthatunk? A hanglemezgyártó vállalat az eseménysorozatra külön nyolc remekművet jelentet meg, amelyeket október 1-ig kedvezménnyel vásárolhatnak meg a zenekedvelők: Liszt« Karácsonyfa; Mendelssohn összes vonószenekari szimfó­niája; Cherubini Medea; Ko­dály összes zongoraművei j Wagner Wesendonk-dalok; Mozart Esz-dúr zongoraver­seny; Bartók Zongoraművek és Madách Az ember tragé­diája. Természetesen, mindezeken kívül gazdag választék áll az érdeklődők rendelkezésére. A Nógrádi Sándor Könyvesbolt ez alkalomra alkalmi kirakatot készít, a komoly zene fokozott népszerűsítése jegyében. Ezen túl, a főtéren pavilont állíta­nak fel, amelyben a hangle­mezhetek ideje alatt árusítják a lemezeket. Reméljük, a rendezvénysoro­zat Salgótarjánban tovább nö­veli az érdeklődést a komoly i zenei lemezek iránt, a zenei műveltség emelésében érzé­kelhető eredménnyel; jár. Köz- művelődési haszna tehát nem lebecsülendőnek ígérkezik. A varsói állatkert Nemrég ünnepelték a varsói állatkert fennállásának 50. évfordulóját. 1939. szeptembe­rében —, amikor pedig még alig ért meg egy évtizedet — az állatkert megszűnt: az ál­latok egy része elpusztult, másik részét a német fasisz­ta megszállók kivitték az or­szágból. A háború befejezése után hamarosan —, de csak részben — az állatkertet helyreállították, majd 1948- ban megnyitották kapuit a látogatók előtt. Ma már éven­te 900 ezer látogatója van, fő­ként gyerekek. A felnőtt érdeklődők mind­egyike is talál magának va­lami érdekeset a varsói ál­latkertben, amelynek több mint 2000 lakója, 372 fajta élőlényt képvisel Vannak itt vadlovak és bölények, zsirá­fok és jaguárok. elefántok és sarki medvék, afrikai zeb­rák és kínai alligátorok. • Némely állatfajták, mint pél­dául az európai hiúz, a szür­ke fóka, a tibeti medve, az északi - sarki bagoly, az ausztrá- liai emu — nemcsak tökéle* tesen aklimatizálódtak, ha­nem a fogságot is teljesen megszokták és szaporodnak is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom