Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
Iramban az „épszer" Palackba zárt alkotókedv ' Mindert egybevetve, nem állt elő lemaradás a NÁÉV — vagyis a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat — tervében az első hat hónap alatt — tudtuk meg Perényi László gazdasági igazgatóhelyettestől. — Az ipari tevékenységben — amelyhez erre az évre százhúszmilliós tervet kaptak — harminc százalékkal túl is teljesítették az előirányzat időarányos részét, az építő-szerelő munkákban pedig kilencvenhét százalékban valósultak meg az előzetes elképzelések. Arról faggattuk az igazgatóhelyettest, milyen nehézségekkel muszáj megbirkózniuk az 1978-ra vonatkozó terv maradéktalan végrehajtásáért. TÖBB — DE KEVÉS — A legnagyobb gondunk talán az — mondta Perényi László —, hogy az ugrásszerű fejlődés ellenére még mindig kevés az ipari tevékenységünk teljesítménye... Mint megtudtuk, a vállalat ebben, a munkaágban tavaly nyolcvanmillió forint termelési értéket állított elő. Ennek az idei terv — miként már írtuk — a másfélszeresét célozta meg, ami jókora előrelépés. Mégis kevés, mert: — ... az „épszert” az iparnak meg kell előzni — így az igazgatóhelyettes —, időben is, arányosan is. A mostani betonkeverő telep műszakonként százhatvan köbméter betont tud szolgáltatni az építkezésekhez. Ez kevés. Kétszázhúsz köbméter kellene már most. Evégett szeptemberben egy ezerliteres betonkeverőt állítanak munkába, ami nyolcvan—száz köbméterrel növeli a telep műszakonkénti teljesítményét.' így a gépek kihasználása érdekében már másik építőipari egységnek is készíthetnek betont. A végső megoldás — várhatólag — januárban születik meg: akkor egy negyvenöt köbméter per óra teljesítményű keverőt hoznak a vállalat telephelyére. lánc, lánc, GÉPLÁNC... Ennek az évnek egyik feladata a gépláncsor összeállítása. Pályázatokkal és egyéb támogatásokkal összesen százmillió forint gyűlt össze erre a célra. Igen jelentős ez az összeg, mert a vállalat korábbi gépparkjának értéke — a gépek újkori árát számolva — negyvenötmillió forint volt. Az ennek több mint kétszeresére rúgó összeg nagysága önmagában mégsem jelentette azt, hogy a lánc egykettőre összeáll. Először a sor végére kerülő gépek érkeztek meg, s csak ótt gyorsult a munka. Aztán a sor elejére kaptak masinákat, s a „középen” levő hiány lassította a dolgukat és így tovább... — Mostanában szinte minden héten veszünk át gépet —> mondta Perényi László. — Ezen a héten két teherautó és két daru érkezik. — Az új gépek — előreláthatólag — nem lesznek híjával a képzett kezelőknek. Két-három hetes tanfolyamokon sajátították el az emberek a masinák használatához kellő tudnivalókat. Ügy tűnik: szívesen fogadják a dolgozók is a gépeket: idén huszonnégy fővel gyarapodott a kezelői gárda. S ennek nem csupán a béremelés az oka, hanem — mint az igazgató- helyettes mondta . — „a gépeknek nagy a vonzereje.” LAKÁSOKRA — TOVÁBB VÁRNI Természetszerűleg egyéb feladatokat is meg kell oldani az esztendőre szabott tervek sikeres megvalósulása végett. A mostanitól nagyobb .készlet betonacélra, több „fuvareszközre” (értsd: teherau-' tóra) van szükség, emelni kell a szervezettség színvonalát stb. Ezek figyelembevételével van-e kilátás az éves 'terv hiánytalan teljesítésére? — firtattuk. — Igen — felelte Perényi László. — Az első negyedévben az építő-szerelő tevékenységben keletkezett 23 millió forint lemaradásunk. Ez a fél év végén 4 millióra apadt. Lendületbe jöttünk tehát, s ezt kell tartanunk. Ami az összes termelési értékre vonatkozó tervet illeti: szinte biztos, hogy megvalósul. Építés-szerelésben a la- kásátadás nehéznek ígérkezik. Fél évben az előirányzott 119- et átadtuk, de a munkák indításával baj volt:aBeszterce- telepi H jelű épületek alapozása 3 hónapot késett. így hát az idénre tervezett 434 lakás átadását nem lehet biztosnak mondani. Az ipari építésekben — melyek értéke 260 millió forint — rész- határidőket kell tartanunk, ezeket hozni tudjuk. —molnár— Cnergiaszolgáltatás Eredménvek, gondok Kovács A. aranykezű szakmunkás, any- nyi szent. Szerszámkészítő. Olyasféle az a vasasok között, mint a tízpróbázó az egy versenyágra specializálódott atléták gyülekezetében. Sutákat kérdezek, érzem, de ő csak áll rettenthetetlenül, az olyan emberek biztonságával, akiknek, amibe csak belefognak biztos sikerül. Se szeri, se száma újításainak. A többiek a műhelyben, ha elhaladnak mellette,' valósággal megsüvegelik. „Mi a gazdasági rutinmunkája?” — szegezem neki hirtelen a magammal hozott kérdést, gondolván, biztos van neki ilyen. Mielőtt . válaszra méltatna, megelőzi az idegenvezetőmül szegődött újítási előadó, aki magából valósággal kikelve riposztozza: „Mit gondol az újságíró elvtárs! Kovács elvtárs a fejével dolgozik!” Alighanem szentségtörést követtem el, pedig megfordultam már hasonló műhelyben párszázszor. Szóval: Kovács A. csakugyan „kötetlenül gondolkodik”. Jár-kel a monstre üzemben, figyel. Aztán megáll mondjuk egy présgépnél, szól az asszonynak, hogy „ugyan állítaná már le pár percre, drága”, s mikor moccanatlan a masina, kivesz belőle valamit — hívei szerint ,.a lelkét” —, hümmög kettőt-hármat, s odaszól a főművezetőnek, vagy aki vezető éppen ott van, hogy magával vinné néhány napra ezt a micsodát. „Vigye csak Kovácskám”, s már kezdődhet is a visszaszámlálás. Három nap elteltével visszafelé lejátszódik az iménti jelenet, amely természetesen csattanóval végződik. A sajtológép teljesítménye jó egyhar- madával megnő, s már be is van vezetve az újítás, mielőtt elfogadták volna. Sokan most azt gondolják, hogy ilyen me- 1 séket írna Andersen, ha ma élne-, s ha teszem azt, SZOT-díjas volna, pedig Kovács A. élő alak, méghozzá nem is egy van belőle. Abban viszont igaza van a kételkedőknek, hogy maga a történet túlságosan is jól olajozott. A legtöbb újítás átmegy vagy tíz kézen, s bizony a fogadtatását illetően nem mindenhol egyforma az értelmezés. Közben telik-múlik az idő, ami általában nem tesz jót az újító alkotó kedvének. Van úgy, hogy fél év is eltelik biztató szó nélkül. Ennek ellenére az újítási mozgalom virágzik, alig hallani olyan vállalatról, ahol panaszkodnának. Átnéztem jó néhány vállalat újítási ,.bizonyítványát”, s rendre azt tapasztaltam, hogy a fizikai dolgozók viszik a prímet, ök nyújtják be a legtöbb újítási javaslatot, nekik van a legtöbb elfogadott újításuk, s természetesen a gazdasági megtakarításban is élen járnak. Ennek megfelelően a kalkulált és eszmei díjból is ők veszik fel a nagyobb summát. Mondhatni: így van ez rendjén. Hiszen a brigádversenyben az újítások révén hozott megtakarítás sokat jelent a címek odaítélésénél. Engem mégis az izgat, hogy érvényesül-e bizonyos fékező hatás ebben a nagyra hivatott mozgalomban? A legtöbb iparjogvédelmi előadó elsőre erre diplomatikusan csak annyit mond: „Ha nem csökken az újítások száma, márpedig nem csökken, akkor nem beszélhetünk fékezésről”. Majd hozzáteszik: „Más a helyzet annál, akit már ért valamilyen kudarc. Az legtöbbször nem csinálja tovább”. Alighanem itt van a kutya eltemetve. S mindjárt a bűvös kifejezés: munkaköri kötelesség! Ez a szorosan egymást követő két szó okozza immár krónikusan az újítási mozgalom legnagyobb gondját. Kétségtelen, hogy a munkaköri kötelesség határa akkor lenne jól látható, ha mindenki ismerné a munkakörét, lenne arról leírása. Márpedig — tisztelet a kivételnek — ez ma még a legtöbb helyen nincs meg, vagy olyan általános, hogy abba utólag bele lehet magyarázni bármit. Amitől sokaknak elmegy az újítási kedve, vagy legalábbis elmehet, hiszen a fizetést az a műszaki és adminisztratív értelmiségi dolgozó is megkapja, aki rendre csak a .rutinfeladatait látja el, s nem töri egyfolytában azon a fejét: hogyan lehetne nagyobb hasznára választott közösségének! Talán szokatlan amit mondok, mégsem hallgathatom el: ha az újítások jelentős része munkaköri kötelesség, akkor akik soha nem újítanak, azok nem teljesítik a munkaköri . kötelességüket? Más kérdés, hogy mi késztet embereket arra — akik nagyon is ismerik munkakörüket —. hogy csak a „határaikon túl” eresszék szabadra alkotó fantáziájukat... A „nehéz” emberek, persze nem hagyják annyiban. A többség azonban, kivált, akik „nincsenek védétt korban” nem keresnek jogorvoslást a bíróságon. A vállalatok év végi eredménylistáján valahol alul. szerényen ott húzódik meg az a forintösszeg, melyet az újítások hoztak a konyhára. Szép summa valamennyi, mégis arra gondolok: vannak rejtett tartalékok ezen a téren is. Rugalmasabb, ösztönzőbb elbírálással, ügyintézéssel még több szellem szabadulhatna ki abból a feltehetően nem is túlságosan komfortos palackból — a vállalatok, s rajtuk keresztül a népgazdaság hasznára. Kertész Péter Nógrád megyében 77 kilométer nagyfeszültségű, 1420 kilométer középfeszültségű és 1300 kilométer kisfeszültségű légvezeték, valamint 230 kilométeres kábelhálózat szállítja 1 az elektromos energiát 975 transzformátorállomáson keresztül. Üzemeknél, intézményeknél és lakóházakban 128 ezer fogyasztási mérőhelyen jelzik a villanyórák a felhasznált árammennyiségetAz ÉMÁSZ salgótarjáni üzletigazgatósága a hozzá tartozó kirendeltségekkel biztosítja a folyamatos ellátást, ösz- szesen 400 dolgozója van, háromnegyed részben fizikai munkások. Tevékenysége sokrétű. Az üzemviteli rész — a hálózatok fenntartása, karbantartása, az üzemzavar-elhárítás és a fogyasztói szolgáltatások, az egyik nagy csoport. Ezen túl központi irányi- tású hálózatszerelési osztály feladata az új, saját beruházású, valamint az idegen megrendelők által kért hálózatszakaszok létrehozása. Központi igazgatású gépjármű- és szállítási osztály szolgálja ki 110 járművével és munkagépével a fentieket. A vállalatnál az élőmunka aránya nagy. A nehéz fizikai munka gépesítésére gödörásó és fúrógépeket, darus és létrás gépkocsikat vásároltak- Nemcsak így gépesítenek. A miskolci vállalati központon keresztül számító- gépes feldolgozásra kerül az elfogyasztott energiamennyiség kiszámlázása, a munkabérek számfejtése, a hálózat- szerelési terv és az anyag- igénylés. A központ és a kirendeltségek közötti kappsolatokat ultrarövidhullámú rádió adóvevő berendezések tartják fenn. A zavartalan munkát biztosítja az állandó szakmai, politikai továbbképzés is, mely önálló villanyszerelő tanfolyamokban, különböző politikai oktatási rendszerekben nyilvánul meg, melyekhez a legtávolabbi kirendeltségeken dolgozók is hozzájutnak. A munka biztonságossága terén jelentős előrelépést jelentett az elmúlt évben üzembe helyezett próbapálya, mely gyakorlativá tette a munkavédelmi oktatást. En- 1 nek megléte az idei első fél év ■ baleseti statisztikájában már érezteti jótékony hatását. A dolgozók emelkedő szintű képzettségét, aktivitását tükrözi, hogy a korábbi évekhez képest 70 százalékkal fejlődött az újítómozgalom. Az igazgatóság talán legszebb eredménye az, hogy az elmúlt öt év átlagát figyelembe véve az 1978-as első fél évben az üzemzavar-elhárítás 60 százalékkal jobb voltNem kevés gond is társul a sikerekhez. A közvilágítási izzók — közel 30 ezer lámpa tartozik ide — gyakran egykét nap alatt tönkremennek, nem győzik a létrás kocsival cserélni őket. Ez nagyon sok évi munkát igényel. Az ügyfelek részéről jelentkező bojlerkapcsolóőra-igénveket nem tudják kielégíteni, kevés a szerelvény. A nem kellő hírverés következtében a lakosság egy része reklamációk-^ kai él a miniszteri rendelkezések alapján foganatosított új térítési rendszer ellen. Jóllehet az áramszolgáltató vállalat végrehajtja a rendelkezést, azt módosítani nem áll hatáskörében. Ezzel kapcsolatban a fogyasztók természetesen minden felvilágosítást megkapnak. Az elmúlt években sok gondot okozott a községek soron- kívüli, illetve határidőn túli megrendeléseinek kielégítése. Ezt elkerülendő már az idén megkeresték az érdekelt szerveket az igazgatóság képviselői, hogy a lehetőségek szerint konkretizálják a megrendelést- Ezzel is tervszerűbbé válik a munka. Néhány szakterületen továbbra is .létszámhiány mutatkozik, például a hálózatszerelés terén. Korszerű fejőberendezés Szügyi állattenyésztők Kétszáz hektárnyi erdős, gyepes területen legelhetik a jóféle füvet a szügyi Madách Imre Termelőszövetkezet szarvasmarhái. A tapasztalatok szerint a közös gazdasághoz tartozó három tenyésztési kerület — a szügyi, a csesztvei és a nógrádmar- cali — földrajzi adottságait figyelembe véve ezzel a tartással lehet itt a legkisebb ráfordítással a legjobb eredményeket elérni. Az állattenyésztési ágazat elmúlt héthónapi fejlődéséről Kukucska Lajos szakvezető a következőket mondja: — összesen 752 darab szarvasmarhánk van, ebből 140 hízómarha, 266 tehén, a többi növendék. Fajta szerint a magyartarkát honosítottuk meg, egyrészt azért, mert a mi hegyi területünkön ez él meg a legjobban, másrészt, mivel az export-marha- alapanyagunk csak így biztosított. Az idei exporttervünk 128 hízómarha értékesítése 742 mázsa súlyban. Ezt az elmúlt hét hónap alatt időarányosan teljesítettük: 82 darab hízót adtunk át, amelyek súlya 466 mázsa volt. Ez kilónként 19,67 forintba kerül a tsz-nek. A jövedelmezőség ezen a területen az év eddigi szakaszában 218 ezer forintot tett ki. — A tehénállományunk főként a növendékállat-szapo- rodást és a hazai húsellátást szolgálja. Ez a fajta tejből nem ad kiemelkedő hozamot. Tejértékesítési tervünk ez évben tehenenként 2750 liter, amit ugyancsak időarányosan teljesítettünk. Tehenészetünkben ebben az évben korszerűsítést hajtottunk végre a munkakörülmények javítása érdekében. Nógrádmarcalon új szociális létesítményt adtunk át és az egyik istállóban beállítottunk egy modern fejőgéprendszert, a svéd Alfa—Laval B garnitúrát. Ezt a munkát megkönnyítő higiénikus géprendszert. még az idén rendszeresítjük a másik istállóban is. A beruházás értéke 400 ezer forint. — A szarvasmarhán kívül juhtenyésztéssel is foglalkozunk. Jelenleg 797 anyaállatunk van, amit év végére 850-re, 1980-ra pedig 1000-re akarunk fejleszteni. Fő célunk az export-pecsenyebá- rány előállítása. Éves tervünk 1040 darab 291 mázsa súlyban. Ebből 416-ot adtunk le eddig; összsúlyuk 98 mázsa volt. Gyakorlatilag minden mennyiséget el tudnánk adni, annyira keresett külföldön a magyar pecsenyebárány. csak azt sérelmezzük, hogy az átvételnél nagy különbséget tesznek a kos és a jerke között. Az árkülönbség kilónként 12 forint a kosok javára. Itt a cél tudomásunk szerint a jerke anyaállattá nevelése. Ez nekünk azért nem előnyös, mert a keresztezés német F/l-es húsme'-i- nó kossal történik és az ebből eredő szaporulat a to- vábbtartásra kevéssé alkalmas. Viszont a kétévenkénti három, úgynevezett sűrített éltetéssel behozzuk, amit az esetleges elhullással veszítünk. Elég gyakori az anyaállatoknál a listeriosis nevű betegség, ami ellen specifikus védekezésre a tudomány mai állásai mellett még nincs mód. Szarvasmarha-állományunk viszont a tavalyi kezelés eredményeként jelenleg teljesen tbc- és brucelle- mentes — fejezte be a beszélgetést Kukucska Lajos. —kemény— f Uj szénbányák Áprilistól kezdve egészen a 2000. évig ad barnaszenet a Lipcse város mellett fekvő, Groitzsch új kitermelőhelye. A mostani ötéves terv során fekvő 13 km2-es új külszíni fejtés mintegy 200 millió tonna nyers barnaszéntartaié- kokkal rendelkezik. Mivel az országban előrelát(1976—1980) a Német Demok- hatólag még sokáig a barna- ratikus Köztársaságban előre- szén lesz a legfontosabb eneigiahordozó, így 1980-ig az ösz- szes ipari beruházás mintegy egyharmadát, a szén- és energiagazdálkodásra fordítják. Az NDK 13 barnaszén láthatólag hét új szénfejtő helyet tárnak fel, és ez közülük a negyedik. NDK -területekről származik a világ barnaszén termeKorszerű állattartási módszerek segítségével nevelik és hizlalják az Érsckvadkert-dimit- rovpusztai Sertéstenyésztő és Hizlaló Közös Vállalkozás telepén a sertéseket. Ebben az esztendőben 7000 hízót és 600 süldőállatot értékesítenek — kj — lésének mintegy 30 százaléka, kombinátjában és feldolgozó- A felmérések szerint a Lip- üzemében jelenleg 106 ezer cse vásárvárostól délnyugatra ember dolgozikNÓGRÁD — 1978. augusztus 12„ szombat 3
