Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

Sxaúdi béltélfelő tárgyalótok Vance Kairóba és Jeruzsálembe utazik Megkezdte „arabközi bé­kéltető” tárgyalásait a Szíriái fővárosban Fahd Ibn Abdul Aziz szaúd-arábiai trónörö­kös. A kíséretében levő sze­mélyiségek most már nyíltan beszélnek a szaúdi politikus­nak arról a célkitűzéséről, hogy tárgyalásai révén elsi­mítsa a Szadat jeruzsálemi látogatása miatt Egyiptom és Szíria között kialakult né­zeteltérést. * Szaúdi körökben sikeres­nek jósolják Fahd erőfeszíté­seit —, sőt, egy arab csúcsta­lálkozó megrendezését sem tartják kizártnak — és ezt némiképpen alátámasztja a békéltetési kísérlet egyipto­mi jóváhagyása is: Fahd el­utazása után repülőgépe fe­délzetéről táviratot váltott Szadat elnökkel. Az izraeli — és amerikai — politikai vo­nalmerevedés miatt csaló­dott egyiptomi elnök, Fahd lá­togatásának fontosságát hangsúlyozva, táviratban egy­ben utalt az arab egység helyreállítása Iránti készsé­gére is. A két legtekintélyesebb kai­rói napilap az A1 Ahram és az A1 Akhbar is arról ír ked­di számában, hogy Fahd lá­togatása fontos változást hoz­hat az arab helyzetben. A si­ker azonban természetesen csak a damaszkuszi tárgya­lások eredményének ismere­tében mérhető le, hiszen Sza­dat már korábban is hajlott a békülésre, de mindeddig nem tudta megszerezni Asszad hozzájárulását kapituláns po­litikájához. Alfred Atherton amerikai utazó nagykövet kedden még egyszer találkozott Kamel egyiptomi külügyminiszter­rel, abban a reményben, hogy mégis csak sikerül haladást elérni a közvetlen tárgyalá­sok folytatása terén. Az egy­helyben topogásra jellemző, amit egy amerikai diplomata keserűen megjegyzett: „egy­re inkább ott tartunk, hogy a tárgyalásokról tárgyalunk”. Miközben az egyiptomi saj­tó enyhíteni igyekszik a Sza­dat vasárnapi sajtóértekez­letén elhangzottakat — az Bonyolódik a portugál kormány válság Mario Soares a lemondott portugál miniszterelnök elha­lasztotta a választ Diego Frei­tas do Amaralnak, a demok­rata szociális centrumpárt vezetőjének arra az indítvá­nyára, hogy kezdjenek azon­nali tárgyalásokat a kormány- koalíció felújításáról. Mint Eanes elnöktől távoztában mondotta, a döntéssel meg­várja az elnök kedd esti be­szédét. Mario Soares a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalá­sai után megbeszélést tartott pártjának többi vezetőivel, köztük a hivatali ügyeket to­vábbra is ellátó miniszterek­kel. Freitas do Amaral, a demokrata szociális centrum vezetője, időközben ismétel­ten olyan nyilatkozatot tett, hogy ha nem sikerül helyre­állítani a két párt kormány- koalícióját, akkor a közvetlen elnöki kormányzás gondolatát részesíti előnyben. Hétfőn Lisszabonba utazott Horst Hildebrandt, a nyugat­német Bundeswehr szárazföl­di erőinek főfelügyelője. Hil­debrandt a hivatalos közle­mény szerint találkozni fog Eanes elnökkel és más portu­gál katonai vezetőkkel, majd hadgyakorlatokat tekint meg. Megfigyelők különösnek tart­ják, hogy a portugáliai kor­mányválság tetőfokán, két magas rangú nyugati katonai vezető is érkezett az ország­ba. Alexander Haig, a NATO európai erőinek főparancsno­ka két nappal ezelőtt állító­lag „üdülni” jött Portugáliá­ba. (MTI) Akhbar például hangsúlyoz­za, hogy Szadat nem adta fel békekezdeményezését — Be­gin, az amerikai külügymi- nisztériumi nyilatkozattól bá­torítva egyre inkább táma­dásba lendül. Az amerikai csalódottságot kifejezésre juttató külügyminisztériumi állásfoglalást elégedetten nyugtázta. Az előzményekről — az egyiptomi követelések izraeli részről történt meg­tagadásáról — hallgatva, új­ságíróknak kijelentette: „leg­alább látja végre a világ, hogy melyik fél a makacs...” Dajan külügyminiszter eközben amerikai törvényho­zók előtt kifejtette: Izrael el­várja az Egyesült Államok­tól, hogy Egyiptomot jobb be­látásra bírja és tárgyalóasz­talhoz ültesse. Ugyanakkor Egyiptom Szaúd-Arábia köz­vetítésével szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok a kívánt irányban befolyásolja Izraelt. Megfigyelők megjegy­zik: nehéz tárgyalások vár­nak Vance amerikai külügy­miniszterre, aki a hét végén érkezik Jeruzsálembe, majd Egyiptomba. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter augusztus 7-én, hétfőn érkezik Egyiptomba —, jelentette be kedden dél­után Mohamed Ibrahim Ka­mel egyiptomi külügyminisz­ter Alfred Atherton ameri­kai utazó nagykövettel tar­tott harmadik megbeszélése után. Az egyiptomi diplomá­cia vezetője az előző este el­hangzott amerikai állásfog­lalásra válaszul — és mint­egy magyarázatképpen — fon­tosnak tartotta leszögezni: „Egyiptom sohasem mondta, hogy visszalép, vagy felhagy a béke megteremtését célzó erőfeszítéseivel.” Kamel meg­ismételte Szadat elnök vasár, napi nyilatkozatának lénye­gét: Egyiptom kész Izraellel a biztonságról és a jószom­szédságról tárgyalni, de nem hajlandó vitába bocsátkozni a szuverenitás és a megszállt arab területek kérdésében. (MTI) Moszkvában házasságot kötött Christina Onassis, a három éve elhunyt görög multimilli­omos lánya és Szergej Kauzov. Szovjet—amerikai találkozó A Szovjetunió és az Egye­sült Államok küldöttsége jú­lius 18. és 28. között Helsin­kiben tárgyalásokat tartott a hagyományos fegyverekkel folytatott kereskedelem kor­látozásáról. A Szovjetunió küldöttségét >Lev Mengyelejevics rendkívü­li és meghatalmazott nagykö­vet, az Egyesült Államok de­legációját pedig Leslie Gelb, az amerikai külügyminiszté­rium katonapolitikai főosztá­lyának főnöke vezette. A véleménycsere tárgysze­rű légkörben folyt. A követ­kező találkozót még ebben az évben megtartják. (MTI) Közös piaci kedvezméoy A Közös Piac kedvezmé­nyeket biztosít Kínának a kereskedelmi kapcsolatokban. Az európai közösségek bizott­sága javaslatot terjesztett a tagországok elé a mennyiségi korlátozások megszüntetésére mintegy két tucat kínai ex­portcikk esetében. Erre a lé­pésre a Közös Piac és Kína között aláirt, június 1. óta érvényben levő kereskedelmi egyezmény értelmében kerül sor. Kötélhúzás a rózsaszínű házban Érdekes hírt röpítettek vi­lággá a hírügynökségek: Jorge Videla tábornok, Argentína „erős embere” lemondott két egymással összefüggő fontos funkciójáról, a hadsereg-fő­parancsnokságról és — ami ebből automatikusan követke­zik — juntatagságáról. A dön­tés kétségtelen kompromisszum eredménye. A köztársaság elnökének funkcióit Videla ez év május eleje óta gyakorolja hivatalo­san is, tehát a Casa Rosada, az államfői rezidencia, a rózsa­színű ház lakójaként. Gyakor­latilag persze már azelőtt is olyan hatalom összpontosult a kezében, amelyet kizárólag két juntatársával, Emilio Mas- sera tengernaggyal, a flot­ta vezetőjével és Orlando Agosti tábornokkal, a légierő irányítójával kellett megoszta­nia. Velük viszont alaposan. Buenos Airesben nyílt ti­tok volt már akkor is, hogy a triumvirátuson belül személyi­hatalmi harc folyik és ezt motiválja a fegyvernemek kö­zötti, Argentínában hagyomá­nyos villongás. Ez a kötélhú­zás kapott afféle „ideológiai körítést” a juntán belül már régen folyó vitához, amelynek az a lényege, visszatérjenek-e és mikor, milyen mértékben a polgári kormányzás valamilyen formájához, vagy maradjon változatlan a tisztán katonai jelleg. Mindig is Videla tábornok képviselte azt az álláspontot, amely szerint „lazítani kellene a tisztán katonai kereteken”. Ellenfelei szerint ezt azért tet­te, mert neki volt a legna­gyobb esélye arra, hogy meg­szerezze a köztársasági elnök tisztségét. Juntatársai tavaszig ellenálltak. Akkor azonban ne­héz volt megcáfolni Videlának azt az érvét, hogy a labdarú­gó-világbajnokság idején Ar­gentína á nemzetközi érdeklő­dés reflektorfényébe kerül, és már csak ezért is ajánlatos lenne legalább valami látszat­lépés a polgári kormányzat fe­lé. így és ezért nevezte ki a junta májasban köztársasági elnökké Videlát — de már ak­kor azzal a feltétellel, hogy „majd” — nyilván a labdarú- gó-VB után — a tábornok cserébe lemond katonai tiszt­ségeiről. Ez most megtörtént. Maga az a tény, hogy megtör­tént, azt bizonyítja, hogy I. a két juntatárs kényszeríteni tudta ígérete betartására Vi­delát, 2. a juntán belüli tö­résvonal immár protokollári­sán is jól . látható és 3. komoly esély van arra, hogy miköz­ben Videla helyzete közjogilag megerősödött, gyakorlatilag se­bezhetőbbé vált. Harmat Endre Nő a feszültség Dél-Libanonban A libanoni kormánycsapatok változatlanul Kaukabana- ban — alig 15 kilométerre a célként kijelölt Tebnintól — vesztegelnek. Mivel az izrae­liek támogatta jobboldali ke­resztény fegyveresek a feltar­tóztatások céljából szinte szü­net nélkül folytatják tüzérsé­gi támadásukat. Miközben a déli országrészben ismét nőt- tön nő a feszültség, a liba­noni kormány — tájékozott források szerint — diplomá­ciai úton próbál segítséget kérni annak érdekében, hogy a libanoni kormánycsapatok folytathassák útjukat és a ke­resztény milicisták Izrael ál­tal támogatott, palesztin­ellenes „magánháborújának” véget vetve, helyreállítsák a törvényes államhatalmat Dél- Libanonban. Hírügynökségi jelentések szerint Szárkisz elnök az Egyesült Államok, Norvégia és Franciaország segítségét kérte. A libanoni államfő Richard Parkért, az Egyesült Államok bejrúti nagykövetét kérte fel, továbbítsa az Ame­rika iránti libanoni kérést, amelynek indoklásául az'szol­gál, hogy Washington támo­gatta az izraeli csapatok Dél- Libanonból való kivonulásá­ról szóló ENSZ-határozatot. Norvégia és Franciaország közbenjárását Szárkisz azzal a megfontolással kérte, hogy a két ország adja az UNIFIL- erők létszámának zömét — mint emlékezetes, az ENSZ- csapatok arra kaptak megbí­zatást, hogy az izraeli vissza­vonulás után átvegyék a tér­ség ellenőrzését. FOGADÁS SVÁJC NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL Dr. Peter Eugen Dietschi, Svájc budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője — hazája nemzeti ünnepe alkal­mából — kedden fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Simon Pál nehézipari miniszter, Gá- csi Miklós kohó- és gépipari államtitkár, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. Tö­rök István külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a politikai, gazdasági és kultu­rális élet több vezető szemé­lyisége. (MTI) Csempészek Az Interpol Jugoszláviai Irodájának vezetője sajtóérte­kezleten tájékoztatta az új­ságírókat arról, hogy az iroda munkája ugyancsak megsza­porodott az utóbbi időben. A nyugat-európai országokban ellopott gépkocsikat ugyanis előszeretettel szállítják a Kö­zel-Keletre Jugoszlávián át. A kábítószer útja ellentétes irányban, de ugyancsak gyak­ran Jugoszlávián át vezet. Predrag Markovics elmond­ta, hogy a kábítószer-csempé­szést az egyszer-készer pró­bálkozó amatőröktől a jelek szerint mostanában jól felké­szült profik vették át. Ezek általában elegáns, drága ko­csikkal Jaguárokkal és Mer- cedesekkel jelennek meg a határon, amelyekbe speciális rejtekhelyek vannak beépítve. Iraki nagykövetség elleni támadás Bonyodalmak Párizsban Diplomáciai bonyodalmak vannak kibontakozóban az Irak párizsi nagykövetségén hétfőn történt túszszedési ak­ció és az azt követő, mosta­náig is tisztázatlan körülmé­nyek között kirobbant lö­völdözés körül, amelyben egy francia rendőrfelügyelő és a nagykövetség biztonsági szol­gálatának egyik tagja életét vesztette. A francia rendőrség által őrizetbe vett három iraki ál­lampolgárról, a nagykövetség biztonsági szolgálatának em­bereiről időközben kiderült, hogy diplomáciai státussal 2 NÖGRAD - 1978. augusztus 2., szerda rendelkeznek és így diplomá­ciai mentességet élveznek. Ezért a rendőrségnek min­den bizonnyal fel kell hagy­nia a velük kapcsolatos el­járással, noha a lövöldözésnél jelen volt magas rangú fran­cia rendőrtisztviselők és más francia hatósági személyek változatlanul és egyhangúan állítják, hogy látták a bizton­sági szolgálat tagjait, amint pisztollyal lövéseket adtak le a magát már megadott tá­madóra. Letartóztatásuk pil­lanatában viszont már nem volt kezükben fegyver. Az iraki nagykövet saját vizsgálatai alapján arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a támadót az utcáról érték lö­vések. A támadó változatlanul azt állítja, hogy testvére Szaid Hammaminak, akit január­ban Londonban gyilkoltak meg ismeretlen tettesek. Semmilyen igazoló iratot sem találtak nála, ezért sze­mélyazonosságát nem lehet hitelt érdemlően megállapí­tani. Mint az AFP jelentette Londonban sikerült megál­lapítani annak a 19 éves le­ánynak a személyazonosságát, aki merényletet kísérelt meg Irak iondoni nagykövete el­len. Arab források szerint a lány annak a palesztin geril­lának a testvére, akinek cso­portja márciusban Izraelben megtámadott egy autóbuszt. (MTI) Három tárca a célprogramok végrehajtásáról (Folytatás az 1. oldalról) kék csomagolásáig egy-egy élelmiszer termelésének vala­mennyi fázisát magukba fog­lalják majd a tervezett meg­állapodások, amelyek a nép­gazdaság egyéb ágait — pél­dául a gépipart és a nehéz­ipart — is bevonják a közös tevékenységbe. Valamennyi országban fej­lesztik a hústermelést és a hústermék gyártását; ennek elősegítésére nemzetközi együttműködéssel választják ki a legnagyobb reményű állatfajtákat, és ezek el­terjesztésén is együtt mun­kálkodnak a szakemberek. Mi­vel hazánk egyre több korsze­rű tenyésztési és tartási technológiával rendelkezik, hatékonyan bekapcsolódhat ebbe a programba, amely egyúttal lehetőséget kínál a magyar hús- és hústermékki­vitel növelésére, a népgazda­ság számára fontos termékek és ipari alapanyagok import­ja ellenében. A hústermelés bővítésével kapcsolatos teen­dőket általában kétoldalú és hosszú távú szerződések szabá­lyozzák majd, megteremtve a termelői és értékesítési biz­tonságot az együttműködés­ben részt vevő partnerek szá­mára. A magyar gabonakivitel emelésére — fontos termékek és ipari alapanyagok ellené­ben — szintén módot kínál a program, amely előirányozza még az új nagyhozamú fajták és termelési technológiák köl­csönös adaptálását is, mégpe­dig két-, vagy sokoldalú szer­ződések alapján. Az élelmiszeriparban, egye­bek között a növényolajgyár­tásban vesznek számításba kö­zös fejlesztést, ami a vetőmag­előállítási szakosodástól kezd­ve az ipari technológiák kor­szerűsítéséig egész sor rész­feladat kidolgozásában teszi érdekeltté a partnereket. A nyers és feldolgozott zöldsé­gek és gyümölcsök termelési és gyártási szakosítása szintén jó lehetőséget kínál az együtt­működésre. A partnerek hosszú távú szerződése^ egyezmények alapján ig™keznek növelni a hozamokat, illetve a tartósító­ipari termelést. Ehhez megfe­lelő előkészítés után választ­ják ki a legjobbnak ígérkező formát, a kétoldalú, vagy sok­oldalú együttműködés kínálta lehetőségeket. Jármű, alomtechnika A gépipari célprogram csak­nem 100 konkrét feladatot fog­lal magába, s olyan együtt­működéssel számol, amelynek alapján biztosíthatják a fűtő­anyag, az energia, a nyers­anyagipar, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztéséhez szükséges berendezéseket. Or­szágaink együtt akarnak mű­ködni egyebek között erőmü- vi berendezések, kőolaj és földgáz fúrásához szükséges gépek, 150 lóerős és ennél erő­sebb traktorok, kombájnok, valamint az azokhoz szüksé­ges munkagépek, ezen kívül állattenyésztési berendezések, élelmiszeripari gépek és tech­nológiák kialakításában és berendezések gyártásában. A már folyamatban levő tervkonzultációkon az együtt­működés, a kölcsönös szállítá­sok számszerű körvonalai is kialakulnak. A tárgyalások ed­digi szakaszában az export- ajánlatok és a vásárlási szán­dékok kölcsönös ismertetésére került sor. Az export növelése természetesen az import egy­idejű fokozásával lehetséges. A tervkonzultációk ősszel kezdődő második szakaszában, kétoldalú és sokoldalú egyez­tetésekkel tovább pontosítják a kölcsönös szükségleteket, és újabb szakosítási megállapo­dások is várhatók. Ebben a nagy jelentőségű folyamatban a termelő és felhasználó vál­lalatokat is bevonják. Hazánk gépipara természe­tesen a leginkább fejlődésben levő ágazatokban kíván sza­kosodni. Ide sorolható a köz­úti járművek, a mezőgazda­sági gépekhez szükséges adap­terek, az atomerőművi beren­dezések —, a szerszámgépipar­ban pedig — a számjegyvezér­lésű gépek és megmunkáló­központok gyártása. Érdekünk, hogy a szocialista közösség országainak minél korszerűbb termékeket tudjunk szállítani, mert exportunk arányában számíthatunk hasonlóképpen korszerű, számunkra nélkü­lözhetetlen termékek import­jára. (MTI) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom