Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-11 / 188. szám

filmjegyzet Isten őszi csillaga Amikor filmeket újítanak fel — ilyesmi sűrűn megesik mostanában —, nemcsak az alkotásokkal, hanem a róluk kialakított véleményekkel is érdemes farkasszemet nézni. Ehhez persze, nem árt figye­lembe venni a következő té­nyezőket : 1. Sohasem mindegy, hogy a film milyen „mezőnyben” kerül közönség elé. Ha rossz, vagy szürke a termés, a kö­zépszerű munka is kiemelke­dőnek mondható. Klasszisfil­mek esetében a tisztességesen megcsinált profiteljesitmény értéke óhatatlanul csökken. Másképpen jó és másképpen rossz egy film az úgynevezett apály és a dagály idején. 2. Az alkotói életmű — ele­ven folyamat. Ha ismerjük az állomásokat — történetesen a felújítás óta forgatott filmeket —, az értékrend bizonyos ér­telemben megváltozhat. Kovács András az Isten őszi csillagát, mely jegyze­tünk apropójául szolgált, 1962-ben készítette. Riasztóan sovány év ez a magyar film­művészet történetében. Az „új hullámok” már egyfajta for­radalmat kavartak, nálunk azonban egyelőre még a régi normák hatnak. Vagyis több­nyire érdektelen a filmek problematikája, a lényeges kérdésekről alig esik szó, s ha igen, megöli a műveket a «zempontosdi és az óvatosság. Az eszközök általában sablo­nosak. Ez a „miért rosszak a magyar filmek” időszaka. Az Isten őszi csillaga alkotója ek­kortájt még nem tartozik a rendezői gárda élvonalába (a Nehéz embereket, a Hideg Mai iévéajántafunk Impopthumop Egy itáliai kisvárosban két ember jelentkezik egy kedve­ző munkahelyre. Az egyiknek van protekciója, a másiknak, nincs. A felvételin mindketten minden kérdésre jól felelnek. A vizsgáztató zavarában a kö­vetkezőket kérdezi a protek­cióstól : — Mondja kérem Singor Carlucci, mikor volt a száz­éves háború? — A XIV. században kezdő­dött és a XV.-ben fejeződött be. — Kiváló! És ön Sigor Po- lucci — fordul a vizsgáztató a másik jelölthöz —, nem tudná megmondani pontosabban? — Parancsoljon: 1337-ben kezdődött és 1453-ban fejező­dött be­— Nagyszerű! Most pedig kérem sorolja fel név szerint az elhunytakat! Kürti András: CSODÁK A SZÍNHÁZBAN A televízióból jelentjük Forgatják az angliai II. Edward életét A II. Edward tv-film forgatásához (8.) Deus ex machina. Csengő jel­zi a nagyszünet végét, emel­kedett hangulatban búcsúznak a tagok a távoli jövevények­től, Szórádynak hálásan szo­rongatja kezét az igazgató, ő szerényen vállat von, kifelé- menet odaszól a főiskolás Cin­ka Péternek: — Fiam, nézd meg mi van ott a mosdóban. Mintha vala­mi zajt hallanék: csak nin­csen valaki rosszul? Péter már fut is, kívülről kulcsra zárva az ajtó, bent a halálra rémült japán—ma­gyar, magyar—japán tolmács, őt valaki oda belökte a nagy tumultusba, bezárta, mást nem tud. Szórády elgondolkozva bal­lag az immár néptelen színhá­zi folyosón, az egyik forduló­ban fiatal, szép, barna lány napokat később viszi filmre). A felsorolt körülmények egyáltalán nem mellékesek. S most nézzük magát a fil­met, illetve — rendhagyó mó­don — annak egyik kritikáját. Almási Miklós a következő sorokat vetette papírra róla: „Ez az új magyar film — eszközeit, emberábrázoldsát. konfliktuskezeléseit tekintve — híjával van már azoknak a bántó hibáknak, amelyeken még mostanában is oly sok­szor bicsaklik meg a néző él­ménykeresése: nincs benne szentimentális üresség, 'em az összeütközés megkerülése, sem gőg, sem prédikáció. Tisztes­séges művészi alkotás, ennyi­ben előrelépés.” Ha itt befe­jeznénk az idézetet, az Isten őszi csillagára — tekintettel a magyar film 1962-es gyengél­kedésére — akár jelest is ad­hatnánk. Ám a kritikus így folytatja a minősítést: ..Csak egy valami hiányzik belőle: a mélyebb emberi és társadal­mi tartalom. Kovács András alkotásában van emberi szen­vedély, érezzük is, hogy hor­dozója lehetne nagy társadal­mi harcoknak —, s mégis kisszerű marad a történet. Megrázó, őszinte vallomás ez a kubikosokról is, a szeren­csétlen kis mezőmérnökről is — de az a világ, a felszaba­dulási évek romantikus hősi korszaka valahogy eltűnt a közhelyek halványságában”. Helytállóak-e a bírálat megállapításai? Igen, mert az Isten őszi csillaga félúton van a régi — túlhaladott — és az új — előremutató — ábrázo­lásmód között. A legnagyobb erénye az, hogy a harcnak, Mozgalmas műsornapja lesz ma a televízió mindkét csa­tornájának. Az esti fő műsorban az 1. adón elsőként 20.00 órától a Delta jelentkezik tudományos érdekességeivel, majd 20.25- től Mihail Bulgakov: Iván Vasziljevics című színmű­vének tévéjáték-változatát láthatjuk Várkonyi Gábor fel­dolgozásában és rendezésében, a főbb szerepekben Garas Dezsővel, Haumann Péterrel, Koltai Róberttel, Hámori Il­dikóval, Mensáros Lászlóval és Esztergályos Cecíliával. Ezt követően a Családi kör cí­mű népszerű műsorsorozat legújabb összeállítása jelent­kezik. A szülők nevelők ma­gazinja ezúttal azt igyekszik bemutatni, hogy a válás kö­vetkezményei miképp jelent­ugrik a nyakába, megcsókolja. Ott volt ő is az igazgatói foga­dáson, elbűvölten figyelte Bélu pazar mutatványát. Szórády rápillant a lányra. A népszerűséghez, női imá­dathoz szokott férfiak köte­lező udvariasságával, közö­nyös kedvességei megsimo­gatja a lány pofikáját. — Egy autogrammot, kicsi? — kérdi, s nyúlna a golyóstol­láért. » A nő elképed, elsápad, hát­rál, , a falnak támaszkodik, megdöbbenve bámul a színész­re. Szórády vállat von, fütyö- részve továbbsétál, nem az első eset, hogy a közelében transzba esett egy bolondos diáklány, egy perc múlva az utcán már el is röppen fejé­ből ez a jelentéktelen apróság­mély a hősök között folyik, nagy tétje van. Bordács mér­nök —, akit végül is össze- roppantanak az indulatok — a helyét keresi a világban. Akkoriban — nem spkkal 1C45. után — még nem könnyű tá­jékozódni: az Isten őszi csil­laga főhőse először ide, aztán oda mosolyog. Miután lazatér a hadifogságból, az urak ke­gyét keresi (még vannak ugyanis urak). Később fokoza­tosan kinyílik a szeme, s azo­nosul az egyszerű emberekkel. A konfliktus gyújtópontjában egyébként a föld áll. A nincs­teleneknek az új honfoglalás­kor szikes talajt biztosítottak (ebben Bordács is ludas), ké­sőbb viszont, mikor az éhező emberek előre el akarják ad­ni a termést, s ezzel a mér­nök nem ért legyet, a türel­metlenség elsöpri az össze­függéseket, most már tisz­tán felismerhető figurát. Jó a cselekménybonyolítás, a mesének ügyesen felépített íve van, a színészek (főleg Avar István) illúziókeltően alakítanak. Csak az a baj, hogy vázlatos a társadalmi tabló. Jelzésszerű az esemé­nyek és tragédiák erőtere. Ki­csit idegen —, vagy inkább távoli — az a problémakör, melyet az Isten őszi csillaga elénk tár. Nincs hozzá igazán személyes közünk — nem úgy, mint a Hideg napoknál (ott egyszerűen nem lehetünk kö­zömbösek). íme, a film reprízének né­hány tanúsága. A végkövet­keztetés így is egyértelmű: Kovács András mindenképpen fennmaradt az idő rostáján. Érdemes volt felújítani. — s. f. — keznek a gyermek életében, mit jelent számukra az „új élet”? Megismerkedhetünk a legtipikusabb hibákkal, amelyeket a szülők elkövet­nek­A 2. műsor eseményei közül figyelemre érdemes a 20.40- től látható Mikus Sándor- portré, melyet a művész 75. születésnapja alkalmával is­métel meg a televízió. 21.55- től a Juharlevél című francia filmsorozat 6. része, A ki­rály lánya kerül képernyőre. Az 1. műsorhoz visszakanya­rodva említést kíván még a késő éjszakai órákban, 22-45- től látható vetítés a veszpré­mi tévétalálkozó díjnyertes filmjeiből. Ezúttal Örkény István estjét láthatjuk és Egyperces novelláinak fel­dolgozását. Csak akkor magázódtak, ha éppen veszekedtek, ha éppen nagyon szerették, vagy ha ép­pen nagyon gyűlölték egymást S minthogy tegeződni nem­igen hallotta őket senki, el­képzelhető, hogy együttlétük, meglehetősen változatosan zaj­lott. Ettől eltekintve vagy éppen ezért, ez a vegyes házasság igen sikerültnek mondható. Mint általában a vegyes házas­ságok. Tudniillik, amikor két színészember nem egymást veszi el, hanem a színész „privát” nőt vezet oltár vagy anyakönyvvezető elé, a szí­nésznő „privát” férfihoz megy hozzá. — Ez egy alvilági tempó! — kiabált fölháborodottan a har­minc év körüli, törkékeny sző­ke nő, doktor Vahalla Anna Szórády Béláné. — Erre nincs enyhébb kifejezés. Mi ott a gyárban idegfrászban élünk egy hete, tűvé tesszük a labo­ratóriumi helyiségeket, egy­mást gyanúsítjuk, rendőrségi följelentést fogalmazunk, tu­dományos kémek után szima­tolunk, és akkor a művész úr!.. • — Mi van a művész úrral? — érdeklődött szelíden, halkan Szórády. — Akkor a művész úr ide áll és csak úgy mellékesen, kér tőlem még egy új doboz Mestabint, mivel fogyóban Bármilyen forró is a nyár, a Pasaréti úti filmgyár mű­termében nehéz, klasszikus témát forgatnak. A majd 30 fokos melegben „páncéling­ben” (rostból készült) és combot takaró bőrcsizmában járkálnak az alkalmi kato­nák. A színészek sincsenek könnyebb helyzetben, hiszen a XIV. század nehézkes di­vatja szerint kell szerepel­niük. Marlowe, a nagy Shakes- peare-előd, az angol dráma­írás atyja, II. Edward című drámájával hamarosan he­lyet kap a magyar televízió képernyőjén is. A Brecht ál­tal átdolgozott színdarabot néhány napja kezdték el for; gatni. A stúdiót egyetlen dobogó­ra emelt katonai sátor ural­ja, amikor belépünk II. Ed­ward angol király harci tá­borába, a polgárháború dúl­ta Angliában találjuk ma­gunkat. A király lordjai tár­saságában áll. S a háttérben fáradt katonák elnyúló teste látható a földön. A felvétel megkezdődik, s az asszisztens utasítására egy nőalak rohan (Szakács Eszter) a sátor felé: Anna, a király felesége. — Londonból jövök két napja lovon, kerestem felsé­gedet mocsáron, bozóton, har­con át. van az a mennyiség, amit el­lopott. i Mint egy besurranó tolvaj! Egy gengszter! — Álljon meg a menet — emelte föl mutatóujját a szí­nész. — Vigyázni a jelzőkkel és a hasonlatokkal! Vannak dolgok, amiket még magától sem tűrök el. Különösen ak­kor, amikor dicséret illet, nem bírálat. És hála! Hajához kapott a doktornő. — Micsoda?! Még én le­gyek hálás magának?! — Kellene, hogy az legyen, de én nem ragaszkodom hoz­zá. Tekintse úgy az egészet, mintha a maga karrierjét nem is viseltem volna szívemen, hanem csak általában a tudo­mány, az emberiség érdekében vállaltam volna az egészet. Hogy magamon próbálom ki annak a szernek a hatását, amelyről maga évek óta duruzsol a fülembe. Hogy mi­lyen lassan haladnak a kísér­letek, hogy mennyi a vesződ- ség, a zsákutca, milyen fele­mások még a tapasztalatok. Hogy mennyire áttekinthetet­lenek, mennyire nem szabá­lyozhatók az élettani hatások még az állatoknál sem, jaj is­tenkém, mikor kerülhet sor humán próbákra, ha egyálta­lán sor kerülhet és így to­vább. Tessék, folyamatban A királynőt fagyosan fo­gadják, Spencer, a király em­bere körbekerülve az asz- szonyt Anglia sorsáról sut­tog, gúnyolódó szavakat. — Két napja forog szélvész­ként az ütközet, nehezíti, hogy a seregek hasonlítanak, mindegyik Szent Györgyöt ki­állt. Szent Györggyel szab­dalják egymást fivérek, s mint két féreg, ha össze­akaszkodik, emésztik, őrlik egymást is a seregek. Amíg a világosítók dolgoz­nak a következő beállítá­son Jordán Tamás a címsze­replő, koronával a fején így vall II. Edwardról. — Edward nagyon gyenge kezű, rossz király. Van egy kegyence, Gaveston, akit még az apja száműzött, ő azon­ban azzal kezdi uralkodását, hogy bár halott atyját még el sem temették, visszahívja a száműzöttet. Edward nem törődik sem írott, sem írat­lan törvényekkel. Saját aka­rását ismeri csupán. Követ­kezménye mindennek a pol­gárháború, a belviszály. — És a szerep? — Nagyon nehéz szerep, rengeteg színnel és fordulat­tal. Edward hasonlít Shahes- peare II. Richardjához. Neki is nagy utat kell bejárnia, amíg hatalmát elvesztve, van egy emberen végzett kí­sérlet ! Egész villámnyaláb ciká­zott elő Vanalla Anna zöldes­szürke szeméből. — Tehát maga a tudomány mártírja?! Egy önzetlen hős?! Egy félelmet nem ismerő em­berbarát?! Egy Madame Curie, egy Albert Schweitzer, egy... egy.., Szórády hangot, hangnemet változtatott­— Nem értem magát, szi­vecském. Mit vacakol az előz­ményekkel? Miért az én ka­rakteremet jellemzi, a tette­met értékeli? Ahelyett, hogy a ragyogó tényt venné tudo­másul? Ahelyett, hogy örülne, tapsolna, amiért sikerült egy meglehetősen hatékony dili­bogyót előállítania. Az asszony lerogyott egy székre, sírva fakadt. — Szórády, maga egy őrült! — hüppögte. — Egy kötözni való bolond!... Mondja, hogyan vétemedhe- tett ilyesmire?. •. Hány sze­met vett be a Mestabinból?... És mióta szedi orvosi fel­ügyelet nélkül?... Most mit érez?.-. Vannak fájdalmai?.. Milyen a közérzete? A színész lehajolt, gyöngé­den megsimogatta a felesége arany szőke haját. (Folytatjuk) emberileg megtisztul. A ki­rálydrámákban talán ő az egyetlen uralkodó, akit a szerző fizikailag is roppant megalázó, nehéz körülmé­nyek közé kényszerít. Sor­sát azonban megérdemli, bün­tetése arányban áll tetteivel. Feltehetően a drámát átdol­gozó Brechtet is az érdekel­hette, hogy, egy ilyen típusú ember miként viselkedik a legszélsőségesebb helyzetek­ben. Edward nem a hatalo­mért harcol, egyszerűen ilyen. Olyan ember, aki szeretni akar, s mivel ebben akadá­lyozzák, mindent felrúg. Nincs szüksége képmutatás­ra, gátlástalan lesz. Ám, körülötte környezete képmu­tatóvá aljasul. Nos ezt az-­embert kell néhány nap alatt megjelenítenem egy tv-drá- ma keretében. Ezért aztán nem kevés feszültség van bennem. A dráma egyetlen női fő­szereplője Anna királynő, azaz Szakács Eszter. — Az alapvető nehézség abban rejlik, hogy kevés je­lenetben kell egy egész embe­ri sorsot ábrázolnom. Az imént forgatott képben is előre kell érzékeltetni azt a pillanatot, amely bekövetke­zik. Anna egy sor megaláz­tatás útón miként jut el odá­ig, hogy férje ellen fordul. Később pedig, amikor már Edward ellen harcol, miként csömörük meg saját magá­tól. — Milyen asszony tehát a királynő? — Inkább sajnálatra mél­tói. A szerep hálás is, meg nem is. Ez a női alak is, akárcsak Shakespeare drá­máiban, vázlatosan megírt figura. Állandóan visszafelé kell következtetnem a történ­tekre, hogy kibonthasson ezt az asszonysorsot. S végül a katonák, azaz az MHSZ Zrínyi Miklós Hadi­torna Klub harcosai. — A katonai vonatkozású témákat, a katonai kikéozés gyakorlatait kell a filmben végrehajtani — mondja Szacski Mihály. — Elsősor­ban pallosokkal dolgozunk, aztán bottal is vívunk. Nem túlságosan nehéz gyakorla­tok, inkább munkaigényesek,' koreografált jelenetek. A néhány perces szünet után a stáb ismét feláll a forgatáshoz. Z. Horváth Ger­gely rendező feszített tempó­ban dolgozik, hogy időben befejezhesse a Brecht átdolgoz­ta Marloew színpadi mű te­levíziós változatát, amelyet Tandori Dezső fordított. A film további főszereplői a már említetteken kívül Koltai Róbert, Kozák András, Öze Lajos, Raksányi Gellért. Tol- nay Miklós, Piróth Gyula, Szirtes Ádám és Polgár Gé­za. Szémann Béla *1 NÓGRÁD — 1973. augusztus 11., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom