Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
1951-ben alakult meg Szécsényben a Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Az elmúlt több mint negyedszázad alatt a szövetkezet nagyon sokat fejlődött. Az indulásnál a termelési érték alig érte el az 1,3 millió forintot, míg ma több mint 30 millió forint. Termékeik szinte a világ minden tájára elkerültek. A szövetkezet jelenleg hétszáz asszonyt és lányt foglalkoztat, kiknek 92 százaléka bedolgozó. Közéjük tartozik Sugár Lászlóné is — képünkön —, aki csaknem harminc éve készíti a szebbnél szebb palóc szőtteseket, kézi takács szövőszékén. — bábel-felv. — Szeptemberi csengőszó előtt Még javában tart a vakáció. A tanév kezdetét jelző csengőszóig, lehet élvezni a nyár örömeit. A papír- és írószer bevételíorgalma szerint: vakáció ide — vakáció oda, a diákok nagy részének már eszébe jutott az iskola, a tanulás. Vagy a szülők tartják észben a közeledő tanév kezdetét? Tény, hogy az iskolai felszerelések készlete, szaküzleteinkben az elmúlt hetekben jelentősen csökkent. A szécsényi papír- és játékboltban felnőttek és gyermekek állnak a pult előtt és zömével iskolai felszereléseket vásárolnak. Tamáska a nagymama társaságában szerzi be a füzeteket Érthető, a nagymami testőrködése, a szőke kisfiú élete, első komoly bevásárlása ez. Ö most lesz első osztályos. Horváth Ágota felnőttes határozottsággal szól oda az eladónak. — Kérek egy harmadik osztályos csomagotTátrai Ferenc, a bolt vezetője készséggel áll rendelkezésünkre. — A tanév végén az iskolában felmértük az idei tanévi szükségletét. A nevelőktől megkérdeztük, hogy milyen új eszközökre lesz szükség. A nagykereskedelmi vállalattól idejében megkaptuk a megrendelt árut. A bolt dolgozói a különböző osztályok részére elkészítették az egységcsomagot. összesen több mint ezerötszázat. — Hány garnitúra-csomag fogyott el? — Az általános Iskolásból hatszázat adtunk el. — Melyik osztály tanulói várják legjobban a tanévkezdetét? — Az első osztályosok. Amint látja, majdnem üres a polcunk. A középiskolásokéból még keveset adtunk el, de ez érthető, ők mindig a' tanév elején szokták megvásárolni a füzeteket— Egyéb iskolai cikk? — Táskától kezdve ecsetig minden szükséges iskolai felszerelés megtalálható. Az iskolai eszközök gazdára találnak. Lassan elkopik a nyár, megszólal a csengőszó, és újra megindul a gyermekáradat háti-, vagy kézitáskákkal az iskola felé. — szenográdi — Növekedett az ételforgalom Posztén A féléves eredményeket nézve, jó ütemben halad a terv teljesítése a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ üzemágainál. Mint Darankó Gyula elnökhelyettes elmondta, a vendéglátó üzemág 31 millió 860 ezer forint forgalmat bonyolított le, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva ez 105,2 százalékos eredmény. Mintegy hatmillió 730 ezer forintot tesz ki az ételforgalom, ami örvendetes. Külön figyelmet érdemel az étlap szerinti ételfogyasztás. Ez közei duplájára nőtt a tavalyi év első feléhez képest. Ehhez hozzájárult a nemrég átvett Cserhát csárda, hiszen forgalmának több mint egyhar- madát az ételforgalom tette ki. Számottevően emelkede- det a presszókávé-fogyasztás, 143,7 százalékos teljesítéssel. Az alkoholos és alkohol- mentes italfogyasztás az elmúlt év első fél évével azonos szinten állt. A tavalyi üdítőital-forgalom rendkívül magas volt, s ezpi-t mutat csekély javulást az idei statisztika. Demográfiai adatok Japánból Az elmúlt évben már nem Tokió volt a világ legnagyobb lélekszámú városa, hanem Mexikó. Ez azzal magyarázható, hogy az utóbbi időben a japán főváros lakossága nagyon lassan gyarapszik. Az elmúlt évben mindössze 5211 fővel nőtt a lakosok száma. A márciusi népszámlálások szerint az 581,1 négyzetkilométer alapterületű Tokióban 8 339 927-en éltek. A legsűrűbben lakott város azonban már nem a főváros, hanem Vara- bi, ahol egy négyzetkilométer ren 14 387-en élnek. Az ország legférfiasabb városa a Hokkaido szigetén fekvő Titose. Minden 1000 nőre 1158 férfi jut. Ezzel szemben Beppu várósa nőiesnek nevezhető, mert ott minden 1000 nőre csak 838 férfi jut. Félidei mérlegvonns A realitás határkövei Több mint két éve, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megtartotta IX. kongresszusát. Az ctt elhangzott vélemények, határozatok irányvonalat adtak megyénk KISZ-szervezeteinek is mindennapi munkájukban, tevékenységükben; körvonalazták a teendőket, a megvalósításra váró feladatokat. Az elkövetkezőkben arra keresünk választ: ifjúsági szervezeteink hol tartanak a kongresszusi határozatok végrehajtásában, melyek a legfontosabb tapasztalatok? Elsőnek a salgótarjáni síküveggyárba látogattunk el. Kertelős nélkül A kongresszus évében választott tizenöt fős KISZ-bi- zottság tagjai közül néhány kivételével az idén is mindenkit újra választottak. Dobrádi László immár negyedik éve tölti be a titkári tisztet, tudásával, szorgalmával sok új színt hozott a gyári ifjúsági mozgalomba. És azon — sajnos kevés — KISZ-titkárok közé tartozik, akiket gyakrabban látni az üzemekben mint az irodákban... Ám az eredményesség elsősorban „kollektív produktum”. A bizottsági tagok közül meg kell említenünk Takács Gyulát, Protovin Ferencet, Szo- kolszky Istvánt és’ Csák Ferencet, akik lelkes, odaadó munkájukkal igen sokat tettek a síküveggyári fiatalok helyzetének javításáért, a KISZ-tekintélyért. Banálisnak tűnhet a kérdés, a gyakorlat mégis igazolja szükségességét: milyen részt vállalnak az ifjúság neveléséből a KISZ-, illetve a párt-, a gazdasági és a társadalmi szervek? Korábban voltak hiányosságok e területen is, de az utóbbi évben — úgy tűnik — „helyére került” az ifjúság nevelésének kérdése, pontosabban: tisztázódtak a munka- megosztásból adódó teendők. Az úgynevezett üzemi négyszögek majd minden szinten betöltik a nekik szánt szerepet, vagyis a döntések meghozatalában ott van a KISZ állásfoglalása is. Sőt, a munkahelyi vezetők minősítésénél lényeges szempont az is, hogyan foglalkozik a fiatalokkal. És nincs kínosabb helyzet, mint az ifjúsági parlamenteken, fórumokon a személy szerinti bírálat,, kritika végighallgatása, mert — mint az eddigi tapasztalat is bizonyítja — olyankor a fiatalok „nem kertelnek”. Első helyen Mi sem természetesebb a síküveggyárban, mint, hogy az ifjúságmozgalmi feladatok között első helyen a gazdasági építőn^mka feladatai szerepelnek.' Köztudott, hogy a megye egyik legnagyobb beruházása folyik az üzemben, melynek munkálataiból a KISZ- szervezet is részt vállalt. — A gyár termelési értéke ez évben 506,5 millió forint, s 1980- ra ez megduplázódik. Sajátos munkaformáik: az FMKTmozgalom, a szocialista munkaverseny, a szakmai versenyek, az Alkotó ifjúság pályázati rendszere, a munkahelyi patronálás és a különböző társadalmi munkavállalások. Mindezeken túl lényeges feladatként határozták meg az új dolgozók munkahelyi beilleszkedésének, az új Zagyva III. üzemrész munkaerőhelyzetének segítését. Elsősorban a szakmai tanfolyamok szervezésével, a KISZ irányító, szervező és nevelő munkájának hatékonyságával javíthatják az üzembe állás zökkenőmentességét. A Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa — , annak ellenére, hogy mennyiségileg és minőségileg javult a mozgalom — még sok kiaknázatlan lehetőséggel, szakmai ötlettel rendelkezik, melyek megvalósítása egyelőre várat magára. Érdekes kezdeményezés volt az' elmúlt mozgalmi évben a „Ki tud többet gyárunkról?” elnevezésű, általános és szakmai ismereteket felmérő vetélkedő. Sikeressége igazolta, hogy több hasonló rendezvényre lenne szükség. A napi mozgalmi feladatokon túl a síküveggyári fiatalok csaknem négy és fél ezer órát dolgoztak társadalmi munkában, mely számösszeg messze túlhaladja az előző évek statisztikáit. A KISZ központi bizottsága által meghirdetett hulladékgyűjtési akcióban 45 tonna vasat, fémet szedtek össze^ Elismerésre' méltó a szocialista munkaverseny-mozgalom- mal való törődésük, ha a megvalósítással akadnak is gondok. Némelvütt a gazdasági vezetők még nem fordítanak kellő figyelmet az ifjúsági brigádmozgalom segítésére. De eredményes ez a kapcsolat az edzőüzemben, a tokban és a hivatali szervezetekben. Ha a sport- és a kulturális tevékenység mutatóit összeadnánk, kettővel elosztanánk, s ezzel jellemeznénk mindkét területet, bizonyára kedvezőbb lenne a kép, mint jelenleg, mikor is a mérleg jócskán a sport felé billen. Rendezvények hosszú sorát említhetnénk illusztrálásul, mennyire sportszeretők az üveggyári fiatalok. Ugyanakkor a kulturális munka tartalmi értéke alig lépett túl a statisztikákon. Túl a számokon Nem lehet elégedetten szólni a húszfős ifjúsági klub nagyszerű munkájáról, ha tudjuk, hogy ez csupán a KISZ- tagok tizenötöd részének szabadidős gondjain enyhít. Ugyanígy akad kihasználatlan lehetőség a zagyvapálfalvai ifjúsági-művelődési ház programjait illetően. Tény. sajátos gondokkal kell szembenézniük a KISZ-veze- tőknek. A bejáró dolgozók száma eléri a nyolcszázat, s nagy részük fiatal, akik nem szívesen vesznek részt olyan rendezvényeken, amelyek miatt csak késő este érhetnek haza. Azután — bár nem szívesen beszélnek róla — gond a cigányfiatalok beilleszkedési folyamata is. Néhányuk élet- szemlélete, viselkedése idegen a KISZ követelményeitől. De, hogy ezen lehet segíteni, arra példa a Zagyva II. vágóüzemének ifjúsági szervezete, „receptjük” mások számára is hasznos lehet. •ir A kiragadott részletek tulajdonképpen csak szűk kereszt- metszetét adják a síküveggyárban folyó ifjúságmozgalmi tevékenységnek. Mindezek alapján, hogyan lehetne érté- ktelni a kongresszus óta eltelt időszakot? (Nem engedve a csábításnak: az idén elnyerték a „Kiváló KISZ-szervezet” című kitüntetést.) Érzékelhető az a tendencia, amely a feladatok. teendők szabatos körvonalazódására irányul, szem előtt tartva a helyi adottságokat, a realitás határköveit. Lelkesedésben, akaratban nincs hiány, hiszen a célkitűzés is a legmagasabb: a vörös vándorzászló. Csak kitartson a mozgalmi év végéig! Tanka László A bolti kiskereskedelem élelmiszerforgalma, 111,6 százalékra, a ruházat 110,3, a vegyes iparcikkek forgalma 114,5 százalékra alakult, ősz- szesen mintegy 175 millió 500 ezer forint a bolti kiskereskedelem forgalma. Jól vizsgáztak a zöldség- felvásárlók, hiszen a tavalyi 30 vagon helyett az idén már negyvenöttel vettek át.j Ezzel a lakosság jobb ellátását kívánták segíteni. Napos- és előnevelt csirkéből 800 ezer forintot forgalmaztak. Egyre jelentősebbé váló exporttervükből, az éticsigából, 330 ezer forint értékben vásároltak fel. Ezen túl 50 ezer forint gyümölcsfadugványt, adtak el a kiskerttulajdonosoknak. A felvásárlás területén javulás látható, összesen több mint nyolcmillió forintot forgalmaztak- 106,8 százalékra teljesítették a múlt év első feléhez viszonyítva ez éves tervüket. Az ipari üzemág összes forgalma hárommillió-ötvenezer forint volt. —kodak — Zárva a vanyarci 25. számú vegyesbolt ajtaja. Félig behajtották a rácsot, odabenn — hatalmas paksamé- tával a kezében — egy fehérköpenyes férfi ül éppen egy asztalhoz. Benkó János üzletvezető dolgozik — ebédidőben. — Nem mehetek haza — mondja szinte mentegetőzve. Árut várok. Vajon hányszor rövidült már meg ily módon a szabad ideje, ötlik fel bennem a kérdés. A Szirák és Vidéke ÁFÉSZ központjában hallottam ugyanis, hogy Benkó János harmincegy esztendeje kereskedő. De nem is csak az évek száma miatt mentem Vanyarcra. Arra voltam kíváncsi: milyen lehet ennyi időt egy faluban, sőt egy üzletben boltosként „lehúzni”. — Ezerkilencszáznegyven- hétben álltam munkába, pontosan ezen a helyen — kezdi az emlékezést. — Persze, csak az épület helye azonos, az egykori Hangya-boltocskát a mai üzlettel össze sem lehet hasonlítani. Ha rágondolok, eszembe jutnak a többé- kevésbé üres polcok, a sivár púit. Most pedig —, de nézzenek inkább körül! — tágas, világos az üzlet, gazdag az áruválaszték. A negyedmagával dolgozó üzletvezető ezekben a percekben árut vár. Valamikor nem volt ilyen egyszerű. — Menni kellett utána, nem is keveset. Ha sikerült árut szerezni, akkor Galga- gutáról a hátunkon hoztuk Vanyarcra, de igen gyakran még Budapestre is el kellett menni. Nem is nagy dolgoHarmincegy év egy boltban ír Könnyebb és nehezebb percek... n kért, örültünk ha fűszert szerezhettünk. Életének nagvobbik felét a vanyarciak szolgálatában töltötte Benkó János. A község azonban nemcsak a munkahelyet jelenti számára, itt is született. Jelentett-e valami könnyebbséget ez a kereskedői munkában. — Csupán annyi az előny, hogy itthon vagyok. Kereskedőnek lenni, a vevő szája íze szerint cselekedni nem köny- nyű, s szerintem idegen helyen boltosnak lenni sokkal egyszerűbb. Azért, mert a közeli ismerőssel sokkal „rámenősebbek” a vevők, a bizalmasság pedig sokszor számonkérésbe fordul. A vanyarci üzletvezetőnek egy fia és egy lánya van, egyik sem követte apját a szakmában. — Nem is akartam kényszeríteni őket. Ennyi idő után talán furcsán hangzik tőlem, hogy nem mindig hálás terület a kereskedelem, s a kereskedő nem eléggé megbecsült. Pedig, nyelni is tudni kell, el kell viselni a szeszélyeket, rigolyákat. Hatszázötvenezer forint az üzlet havi forgalma. Ha úgy tetszik, ez a szám a munka egyik értékmérője. Mit szól hozzá a „főnök”? — A lakosság ‘ számához mérten elég ez a forgalom. Persze, nem lennék kereskedő, ha nem szeretnék, nem akarnék még többet. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy megváltoztak a vásárlási szokások, hadd mondjak erre egy példát. Tartunk ugyan méterárut, de ha textíliát akarnak vásárolni, akkor legtöbben beülnek, a kocsiba és elmennek egy áruházba. Oda, ahol nagyobb a választék. „A vevőkkel nincs bajom” — mondta egyszer a beszélgetés során Benkó János. Nekik se vele, erről árulkodik a vásárlók könyve is. Mellesleg: az ÁFÉSZ sem panaszkodhat, a harmincegy esztendő alatt egyetlen egyszer volt — akkor is bagatell összegű — leltárhiánya. Hogyan vonná meg saját maga a „mérleget”? — Jó is, rossz is volt ez a három évtized. Egyaránt előfordultak a könnyebb és a nehezebb percek, összességében természetesen elégedett vagyok. Ha nem így lenne, akkor nem csináltam volna végig. Egy éve van még a nyugdíjig. Mik a tervei? — Természetesen minden segítséget megadok az utódomnak, de ha egy mód van rá, akkor a pult mögé már nem állok. Hosszú volt, elég volt; idegileg kikészül az ember. Persze, nem semmittevést tervezek, építkezni akarok. Nem nagy brigáddal vagy vállalkozóval, csak úgy saját magamban. A kedvtelésemre. — Az utódot említette, mit tanácsolna neki 31 évnyi tapasztalat birtokában? — Attól függ, hogy helyi ember-e, avagy máshonnan jön. Egyet azonban mindkettőnek meg kell jegyeznie, mégpedig azt, hogy akarni és főleg szeretni kell ezt a munkát. Különben ne is vágjon bele. ★ A beszélgetés alatt végig érzem, valamiben különbözik ez a mostani megnyilatkozás a korábbi hasonlóktól. Az őszinteségben. Az ilyenkor szokásos „minden szép” és „csak a szépre emlékezem” helyett Benkó János szerét ejti, hogy az árnyékos oldalról is szóljon. így helyes, így valós a kép a harmincegy esztendős szolgálatról. Az utcán teherautó tülköl, még egyszer körülnézek a boltban. Ahogy mondani szo- % kás, a kőről meg lehetne enni a mákos tésztát, a polcokon és a gondolákban katonás rend. Nézelődésre nincs több idő, fiatalemberek jönnek be, hatalmas Lehel hűtőszekrényt cipelnek. Aki ezt ma eladja, nem is olyan régen szatócsboltba való apróságokkal batyuzott. A jelen korszerű árucikke ezért most egy kicsit a múltat, a közelmúlt történelmét is idézi. Egy emberöltőnyi idő, egy élét munkája tükrében. (k-r) NÓGRÁD — 1978. augusztus 11., péntek 5
