Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-11 / 188. szám

Hajrá A naptárra pillantva, Lalán kicsit szokatlan en­nek az írásnak a címe: mi­ért szólunk augusztusban arról, amiről csak decem­berben, vagy januárban szokás beszélni — a ter­melés és értékesítés év végi hajrájáról? E jelen­ség — sajnos, — népgaz­daságunkban — így Nóg- rád megyében is — évti­zedek óta szinte törvény­szerűen ismétlődik, min­denki ismeri, elítéli és hangsúlyozza káros voltát — ennek ellenére mindig, visszatér. Köztudott, hogy az év végi hajrá senkinek sem hasznos és fokozottan igénybe veszi a dolgozókat, nőnek a költségek, emel­kedik a túlórák száma, az üzemekben kapkodás fi­gyelhető meg, ez növeli a selejtet, túlterheli a szállí­tási hálózatot, megnehezí­ti az ügyintézést, és tovább lehetne sorolni azokat a negatívumokat, amelyek az év végi hajrá nyomán ke­letkeznek. A Konjunktúra és Piac­kutató Intézet egyik ki­adványa (Laki Mihály: Év végi hajrá az iparban és a külkereskedelemben) elem­zi a jelenség okait és azo­kat az eszközöket, ame­lyek hozzájárulhatnak az év végi hajrá megszünte­téséhez. A tanulmány bebizonyít­ja, hogy az év végi hajrá, nem sajátosan a szocialista tervgazdálkodás jelensége 14 megvizsgált tőkésor­szág közül 11-ben törvény­szerűen megfigyelhető, bár a hullámzás mértéke, az év végi hajrá ereje lénye­gesen kisebb, mint hazánk­ban. E jelenséget a nyugati közgazdasági szakzsargon, „window dressing” néven ismeri; amikor a vállalatok és bankok arra töreksze­nek, hogy mérlegeik pozití­van alakuljanak és ennek érdekében igyekeznek mi­nél nagyobb követelésállo­mányt kimutatni. Ez a vállalat hitelképességének, a bank bonításának meg­ítélése szempontjából fon­tos minősítő szempont- - A szocialista gazdaság­ban nem kell a mérlegek „optikájának” javítása ér­dekében év végi hajrába kezdeni. A tervutasításos rendszerben ezt a jelensé­get az éves terv mennyi­ségi teljesítéséhez, túltel­jesítéséhez fűződő érdek magyarázta. 1968-ban a gazdasági reform bevezeté­sével arra számítottak köz­gazdászaink, hogy a terv- utasítások kötelező erejé­nélkül nek megszűnése egy csa­pásra eltüntetni az év vé­gi hajrá káros jelenségét. Sajnos, a gyakorlat cáfol­ta ezt a várakozást. — az év végi hajrá napjainkban is érvényesül, bár tagadha­tatlan, hogy mértéke némi­leg mérséklődött. Mi az oka ennek á jelen­ségnek napjainkban, ami­kor a szándék éppen ellen­tétes, s káros hatását is felismertük? Az okok közül csak néhányat említünk: A tervezésben — a vál­lalati tervezésben is — ma még nagymértékben érvé­nyesül a bázisszemlélet. Ennek következménye, hogy a számbavétel idő­pontja az év vége — 'füg­getlenül attól, hogy a ter­melési és értékesítési fo­lyamat túlnő, vagy áthú­zódik a másik évre. Ehhez kötődik a nyereség, a ju­talom stb. Nem kétséges, hogy az állandó növeke­désre hangolt (késztetett) vállalati politika az év vé­gére „hozni” kívánja a ki- tűeött mennyiséget és érté­ket, még akkor is, ha eb­ben olykor látszatteljesíté­sek is keverednek- (Előfor­dult, hogy egy külkereske­delmi vállalat parnerével megegyezett: vegyen meg valamit — majd a követ­kező évben visszavásárol­ja.) A vállalatok Nógrádban is olyan külső közegben élnek, amelyben szintén az év végi hajrá érvényesül, azaz a rendelések teljesíté­sének mértéke különösen az első negyedévben vissza­esik. Ezt magasabb készlet- állománnyal át lehetne, hi­dalni, de ennek anyagi ter­hei sem elhanyagolhatók­Ugyancsak az év végi hajrára ösztönöz a beszá­moltatás mechanizmusa, amely december 31-éhez kötődik. Nem kis szerepe van a hajrában a beideg- zettségnek sem, ami me­gyénkben mind a vezetők­nél, mind a dolgozóknál megfigyelhető: „majd a vé­gén kicsit jobban ráve­rünk”. Elkerülhető a jövőben, az év végi hajrá? Ha megteremtjük az ellene ha­tó feltételeket, jelentős mértékben csökkenthető, de teljesen nem szüntet­hető meg, s talán gazda­ságilag ilyen érdek nem is áll fenn. Az azonban fel­tétlenül szükséges, hogy az év végi hajrát fékezzük, a termelés és az értékesítés ciklikusságát mérsékeljük a megye gyáraiban, üzemei­ben. Wiesel Iván Találmányok ¥ és újítások Lengyelországban az 1945. és 1975. között bejelentett ta­lálmányok száma meghaladta a 116 ezret, s csak negyed­részük származott külföldről. A Lengyel Népköztársaság Szabadalmi Hivatala e har­minc év során több mint 58 000 szabadalmat fogadott el. ebből mintegy 90 száza­lék olyan, amelynek szerzői a szocialista szektorban dol­goznak. A szabadalmak tar­talmaznak mind korszerű technológiai eljárásokat, mind pedig új konstrukciós megol­dásokat. Ezzel egyidejűleg Lengyelországban közel 3 millió újítási javaslatot je­lentettek be. A népgazdaság­ban történt felhasználásúk mintegy 300 milliárd zlotyra becsült hasznot hajtott. A szabadalmazott találmá­nyok mennyiségét tekintve Lengyelország a nemzetközi összehasonlító táblázatok 25. helyén áll. Harminc ország­ban szabadalmazták dr. Jerzy Grzymek professzor találmá­nyát, amely a gyorskötésű portlandcementnek mellék- termékként timföldet előállí­tó gyártási módszerét tartal­mazza. A Binazyna elneve­zésű eredeti lengyel gyógy­szert, amelyet a magas vér­nyomás kezelésében alkal­maznak, szabadalom védi tu­catnál is több országban, li- cencét pedig eladták Fran­ciaországnak és Dániának. . Lengyelországban a felta­lálómozgalom nemcsak a népgazdasági dolgozókra, ha­nem a diákokra és ifjúmun­kásokra is kiterjed. Számuk­ra hozták létre 1967-ben a Műszaki Folyóiratok Kiadója mellett az Ifjúsági Találmá­nyi Irodát. Az ifjú alkotók oda küldik be munkájukat, amit szakértők vizsgálnak meg, s ha az ötlet erre rá­szolgál, bejelentik a Szaba­dalmi Hivatalban. Lengyelor­szág legfiatalabb feltalálója valószínűleg az a tízéves var­sói általános iskolás kislány, aki az Ifjúsági Találmányi Iroda közvetítésével szaba­dalmat kapott egy olyan gyu- fásdobozmintára, amely a leg­erősebb szélben is lehetővé teszi a tűzgyújtást... A feltalálómozgalomhoz tartozik az újítómozgalom is, amely a több ezer műszaki és újítóklub tevékenysége kö­vetkeztében bontakozott ki. Az újítási és ésszerűsítési ja­vaslatok célja a munka ter­melékenységének, a termelés minőségének és a termékek korszerűségének a javítása, a munkabiztonság és egészség- védelem tökéletesítése, az anyag- és energiatakarékosság és az emberi környezet vé­delme. A lengyel szabadalmak külföldi értékesítésével a I „Polservice” Külkereskedelmi I Vállalat foglalkozik. Vastagszik az aranytallér Megszolgált garasból arany­tallér vastagodik — jövendöli a közmondás. Megszívlelendő intelem az exportáló vállala­tainknak. Mert, ha egy-egy külhonból származó megren­delést nem becsülnek meg kel­lőképp, s kifogástalan áruk helyett hevenyészett tákolmá­nyokat szállítanak ki, az ér­tük kapott pénz „hamis ke­resmény” lesz, ami — egy má­sik közmondás szerint — „nem fiadzik”. Miket tesznek a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyárában avégett, hogy az exportbevétel mielőbb „aranytallérrá vastagodjék”? — efelől faggattuk Borbás At­tila termelési osztályvezetőt. ★ — A minőség javítását nem­csak gazdasági, hanem párt­feladatként is kitűzték elénk erre az évre — mondta Bor­bás Attila. — Tavaly érkeztek hozzánk kisebb-nagyobb reklamációk, ezeknek idén elejét akarjuk venni . . . Az osztályvezető elmondta, hogy „minőségügyben” több lényeges intézkedést tettek. Javították a műszaki előké­szítést. Egészen részletes tech­nológiai utasításokat Készítet­tek, s az egyes műveleteket külön-külön lapra gépelve dolgozták ki, s ilyen formában juttatták el a műveletet vég­ző dolgozóhoz. Ez ugyan a spanyolviasz föltalálásának tetszik, mégis fejlődés a ko­rábbi helyzethez képest, mert akkor az egész technológiai utasítás egyetlen paksamétába került, s a munkások nemigen olvasták el. ★ Módosították a bizonylati rendszert is a gyáriak. Min­den kábeldob kap egy úgyne­vezett kísérőcédulát. Ez a dokumentum tartalmazza a dob számát, s a kábel műsza­ki adatait Minden egyes mű­veletnél ráírják a vele dolgo­zó munkás nevét, a gyártás­közi ellenőrzések eredményét — természetesen az ellenőrök nevével —, a csomagolok ne­vét, végül a mérlegelés ered­ménye is a cédulára kerül. Amikor a kábel elhagyja a gyárat, a kísérőlapot tömbök­be fűzik, s így — a kábeldob számának ismeretében — hosszú évek múlva is vissza­kereshető, kik dolgoztak egy- egy kábellel, s bizonyos mű­veleteknél kik vétettek a jó minőség ellen. ★ Gondot fordítottak a dolgo­zók szakmai tudásának a fej­lesztésére. „Alaptechnológiá­nak nevezték el azt a minimá­lis ismeretanyagot, amelyet a gyár műszaki emberei összeál­lítottak és stencilezve közzétet­ték aZ üzemben. Ebből min­denkinek be kellett számolni az első fél évben, aki export- termékek gyártásával foglal­kozik. Miként az osztályveze­tő elmondta: a körülbelül száz próbálkozó közül elsőre nem mindnek sikerült a „vizsga”, de a balul jártak — természetesen — később is számot adhattak tudásukról. Az ösztönzés az volt: kimond­ták, hogy aki nem számol be eredményesen, az nem része­sül bérfejlesztésben. Az „alaptechnológia” köve­telménye vonatkozik az újon­nan belépőkre is, ők két hó­nap után méretnek meg. Ha próbálkozásuk balul üt ki, nem gyárthatnak exporttermé­ket. ★ Ösztökélnek a kifogástalan munkára „minőségi szak- mánnyal” is a kábelgyárban. A termékek színvonalától füg­gően módot nyújtottak öt­száz forint megkeresésére a dolgozóknak. Ez a premizálás még csak harmincnégy embert érint, mert egyelőre a két leg­Alkatrészek tizennyolcmillióért Negyvenen dolgoznak Patvarcon az Elektronika Ktsz Budapestről ide települt részlegé­ben. Elektromos mérőműszerek alkatrészeit készítik tizennyolcmillió forintos értékben. Lotharidesz Ferenc üzemvezető-helyettes elmondotta, hogy az orenburgi gázvezetéknél használatos gépkocsikba beépített műszerek alkatrészeit is ez a szövetkezet készíti. Ké­pünkön: Cserni Mihály mini adó-vevő diszkereteket készít a félautomata fröccsöntő gé­pen, majd az üzemvezető-helyettes ellenőrzi a termékeket (Bábel László felvétele) A kombajnos „Hozzáértés kérdése az egész... A szügyi Madách Imre Tér- — Itt, a szügyi tsz-ben 1961 melőszövetkezett Nógrádmar- cal határában levő százölkúti 30 hektáros búzatáblája köze­pén vagyunk, éppen felénk közeledik az egyik kombájn, felhőnyi törekporral borítva az itt álldogálókat. Már ideérkezé- semkor a táblán találom An- dó Gyulát, a járási pártbizott­ság első titkárát, aki a hely­színen érdeklődik az aratás je­lenlegi állásáról Cserháti Zol­tántól, a tsz elnökétől és Adám Béla üzemegység-veze­óta dolgozom — meséli. —Tu­lajdonképpen traktoros-vonta­tókezelő vagyok, de ilyenkor a nagy dologidőben kombájnra szállók. Hétszáz hektár az ösz- szes aratnivalónk, július 16-án kezdtük az anyarozzsal, 24-én folytattuk a gabonával. Most a vége felé tartunk már, a hét közepén be is fejeztük volna, ha az eső közbe nem szól. Az én teljesítményem ezzel az E—512-es géppel napi 400 má­zsa. tótól. Néhány percre megállítjuk a kombájnt és megkérjük Ko­vács Sámuelt, a gép „pilótá­ját”, mondana pár szót az idei betakarítás nehézségeiről, a munkájáról, saját magáról. fontosabb kiviteli termék gyártását segítik elő vele: a tőkésexportra jutó Martin­szabadvezeték és a szovjet megrendelésre készített kábel előállítását. * Újabban bevezették a szú­rópróbaszerű ellenőrzést. Egy- egy kábelt — miután a dol­gozó elkészült vele, s átadta — teljes hosszában visszagön-, gyölítenek, s szemügyre ve­szik a hegesztéseit, sodratfelü- letét stb. Hetente egyszer-két- szer végeznek ilyet, s —, mint Borbás Attila mondta — az idő haladtával egyre kevesebb hibát lelnek. ★ Természetszerűleg nem csu­pán a követelményeket emel­ték, hanem javították a jó minőség technikai feltételeit is. A szállítás közbeni ron­csolódások elkerülésére darut szereztek be, s hozzá daru­pályát építettek. Három angol gyártmányú hideghegesztő be­rendezést vásároltak, amik számottevően javítják a he­gesztés körülményeit, ezzel együtt a „varratok” minősé­gét. — Az igazi javulás persze, csak év végén mérhető. le — mondta az osztályvezető —, de már eddig is jóval kedve­zőbb véleményeket mondtak a külföldi átvevők, mint tavaly... — molnár — — Ez nagyon szép — mond­ja a főagronómus — különö­sen, ha figyelembe vesszük a dimbes-dombos terepet és a sok dőlt gabonát. Emiatt állan­dóan vizsgáljuk a szemveszte­séget és ha soknak találjuk, szólunk a kombájnosoknak. Kovács Sámuel ebben is elöl jár, őt még soha sem kellett figyelmeztetni. — Hozzáértés kérdése az egész — veszi vissza a szót kombájnosunk. — Figyelni kell a széljárást. Lassúbb ha­ladással, megfelelő rostaállí­tással még a dőlt kalászoknál is elérhető, hogy nagyobb veszteség nélkül „leadják” a termést. — Az alkatrészellátás nem okoz gondot? — teszem fel a szokványszámba menő kérdést. — Nekem nem — tér el a válasz az ugyancsak szokásos „igen”-től. — Éspedig azért nem, mert ismerem az alkat­részek élettartamát, így min­dig időben tudok szólni az üzemegység-vezetőnek, ha kop­ni kezd valami. Persze, ez ma­gában nem volna elég, ha a tsz nem gondoskodna már jó előre a szükséges alkatrészek beszerzéséről. De gondoskodik — szögezi le. — Úgyhogy nem sok, öt percbe telik és máris itt van helyben, amit kérek. — Sokat áll-e a gép meg­hibásodás miatt? — Ezt sem mondhatom. Ma­gam meg tudok csinálni raj­ta mindent: értek hozzá, a műhelyben is besegítek télen, ha kell. Meg aztán sietek a javítással, ha másért nem, a saját érdekemben. Ezért is sikerült eddig a kombájno­sok közötti versenyben hol el­ső, hol második helyezést el­érnem. A második helyre is csak a bátyám miatt szorulok. Meg kell adni, ő is nagyon ér­ti a dolgát. — Segíti-e a tsz vezetősége a nyári csúcsidőben valami kedvezménnyel az aratásban dolgozókat? — Elégedettek vagyunk a vezetőséggel. Mikrobusz hoz ki bennünket a géphez és visz haza. A meleg ebédet, is ide szállítják. Védőitalnak szóda­víz van bőségesen, sőt délután még kávét is kapunk. Azt hi­szem, valamikor ilyet el sem lehetett volna képzelni. Hogy szereti-e a munkáját Kovács Sámuel, azt ezek után meg sem érdemes kérdezni. De nem is kell. Mondja magától: — Nagvon kedvelem ezt a munkát. Parasztgyerek voltam én, már 11 éves koromban markot szedtem. De meg egyébként is: hol lehet más­hol ennél jobban keresni? Mindenünk megvan, még a kocsi is. A feleségem növénv- ápolással foglalkozik a tsz- ben, az apósom meg a négy tehenünket, a disznókat, meg az aprójószágokat gondozza. A tejet a helyi begyűjtőben ad­juk le, így értékesítési gon­dunk sincs. Meg persze a magunk ellátása is megvan a háztájiból. Erre a sok porra, amit itt beszívok annyi tejet ihatok otthon, amennyit aka­rok. No, ez meg is látszik Ko­vács Sámuelen! Kitűnő erő­ben levő ember, a nehéz mun­kához a jó kondíció megvan. És a jó kedély is. Azt tartja: a jó kedvvel végzett munka dupla haszon. Könnyebb elvi­selni port, meleget, apró bosz- szúságot. Valahogy a keze is gyorsabb tőle az embernek, nagyobb lesz a teljesítmény, több a juttatás. Csak egy a baj, de az mind­nyájunké. Mire elbúcsúzunk felhő kerekedik, friss zápor veri a földet. Vizesek lettek a kalászok, és amíg föl nem szá­radnak, abba kell hagyni az aratást... — kemény — NÓGRÁD — 1978. augusztus 11., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom