Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

Egy kis pihenő.. Aratók Nagyorosziban Dunavarsányból jött a segítség Bolond az időjárás, mint­ha áprilist mutatna a naptár. Pedig augusztus fez még a javából, amikor más évek­ben már a derék kombájno- sok ilyentájt melegvizes me­dencékben mesélgettek alkal­mi ismerősöknek a nyári munka epizódjairól. S amikor kérdezték tőlük: melyik ten­ger partján sültek barnára. Teajánul válaszoltak, hogy magyar tenger volt ez. De nem a Balaton, hanem az irdatlan búzatáblák, amelyek úgy hullámoztak, mint nagy vizek. Az idén várni kell a kom- bájnosoknak az üdüléssel. Ott, a határ kellős közepén fürödrek, saját verejtékük­ben, főinek, mint kukoricán cseperedett csibék a fazék­ban, s eszükbe sem jut a víz. Legfeljebb a szódásballonra vetnek sóvárgó pillantásokat. Így van ez a nagyoroszi termelőszövetkezetben is, ahol Pelle János tsz-elnök a hű­vös szobában sürög-forog, de csak fél órát. amíg megér­keznek a jeles vendégek. Nem főhatóságtól érkeztek. A dunavarsányi közös gazda­ságtól. Hogy kerül Nógrádba a dunavarsányi tsz-elnök? Látogatni érkezett d.. Tresser Pál, az övéit jött megszem­lélni, vajon olyan fürgék-e még, mint néhány hete a sa­ját földeken. — Nincs kapcsolatunknak különös múltja, az idén szö­vetkeztünk — mondja Pelle János, aki a kánikulában kü­lönösen jóleső, hideg üdítő­vel traktálja a vendégeket. — A nógrádi és Pest megyei te­rületi szövetségek hoztak ösz­sze bennünket. A mi kom- bájnosaink lent, a Duna mentén szolgálták két hétig a társgazdaságot... — Kiválóan dolgoztak a nagyorosziak — áradozik dr. Tresser Pál. ' — Vezetősé­günk úgv döntött, hogy a ne­héz körülmények között helyt­állt aratókat a Termelőszövet­kezet Kiváló Dolgozója cím­mel tünteti ki. az elsó naookban a duna- varsányiak csodálták az este közeledtét. Az egyik meg is jegyezte: — Milyen csodás, amikor a nap a Börzsöny vonulatai mögött bukik le! — Tényleg szép! — legyez­te meg Pelle János, aki az idén még nem bámulhatta a különös jelenséget, mert ide­jéből nem jutott rá. Közben érkezik Németh József, a dunavarsányi ter­melőszövetkezet gépészmér­nöke. — Itt vagyok mindennap — újságolja. — Nehéz ara­tás ez, de nem számít, hogy gépeink hol mennek. Hiszen a nógrádiak nem tehetnek róla. Itt később érik a gabo­na. Hiába szerveztek, gon­doltak a legapróbb részletek­re is. ha az idő mostoha e vidékhez. Szerencsére a se­gítséget vissza tudjuk adni. S nekünk, mindegy, hogy hol vágjuk a kalászokat, csak fogyjon. A nagyorosziak értékelik is a segítséget, amit viszonoz­nak a Duna melletti kombáj- nosok. — Mi is megizzadtunk ott — meséli Majer Lajos. — Mentünk, mint akit a tatár hajtott, a síkabb területen könnyebb is. Egyébként az oroszi kom- bájnosok, négyen és a szere­lő, különös szövetségre lép­tek. Megegyeztek, hogy amit keresnek, azt öt felé osztják, így, ha áll egy gép, persze, hogy segít mindenki. — Az egyik kombájn idő­sebb, a másik új. Miért le­gyen hátrányban az, aki a régebbin ül? — magyarázza Szász Lajos, az egyik tapasz­talt kombájnos. — Hogy jönnek ki a dura- varsányiakkal ? — Egy célért dolgozunk, ök is tudják: nem mi tehe­tünk róla, hogy itt elhúzódik az aratás. Később érik, hiá­ba, északon vagyunk — fe­leli idősebb Turcsányi János, a szerelő. S a két termelőszövetkezet kombájnosai már úgy van­nak ezzel, hogyha keil, akár holnap az ország más tájá­ra indulnak. Mert a cél egy: mielőbb levágni a búzát! Sz. Gy. Mi is megizzadtunk ott — meséli Majer Lajos. Az ünnepélyes aktusra persze csak a gabona beta­karítása után kerül sor. Ad­dig még kemény munka vár a nagyorosziakra. De nem csupán rájuk, hiszen megér­keztek néhány napja a du­navarsányi kombájnosok is. Hogy a lista teljes legyen: , Pilmajer József,! Száger Gyu­la, Síró János, Kovács Sán­dor, Pintér Imre kombájno­sok, Jászfalvi István, Végh István, Fejes Béla. Keserű Árpád, Hadis András, Nemes János gépkocsivezetők, és Vigh István, Hofman János szerelők igyekeznek a nóg­rádi búzatáblákban, hogy mielőbb befejeződjék az ara­tás. — Nincs idő gondolkodni, hogy vajon otthon a család­dal mi lehet? — mondja Siró János. — Megyünk és ara­tunk. Igaz, errefelé nehezebb a terep. De azért szép... Erre mondta az esetet a nagyoroszi tsz elnöke, hogy pü m Megyünk és aratunk — mond ja Siró János. Igazi közösségként tartják számon a salgótarjáni öblös- üveggyár vezetői a formaké­szítő műhelyben dolgozó — tizenöt férfiből és egy nőből álló — szocialista brigádot. A Mező Imre nevét viselő mun­kacsoport jó hírét elsősorban azoknak a törzsgárdatagoknak köszönheti, akik mindent meg­tesznek a fiatalok igazi közös­ségi embérre neveléséért. — Andó Gyula harminc, Nagy József pedig harmincöt éve lépett be először a válla­lat kapuján, ők már meg­kapták az aranygyűrűt, de rajtuk kívül van még hat olyan brigádtagunk, akik kö­zel húsz éve állnak a gépek mellett — kezdi a beszélge­tést Ozsvárt Ferenc, a tél éve csoportvezetőnek megválasz­tott vasesztergályos. Ö is tizennyolcadik éve dolgozik munkahelyén- és úgy mondja, innen szeretne nyugdíjba menni. — Itt. a műhelyben nem le­het azt csinálni, hogy riadom az embereknek a munkát, di­[\yútdíjas állás • • Összeforrott kollektíva rigálom okét, azután oeülök az irodába és kész, letudtam a dolgom. Én nem látszom meg a főnököt és semmivel sem csinálok kevesebbet mint a többiek. Talán ezért hall­gatnak rám. — A brigádban egyetlen nő dolgozik. Hogyan fogadták be maguk közé? — Az a tizennyolc éves ci­gánykislány, Berki Sarolta, van közöttünk a legrövidebb ideje, de reméljük, nem lesz belőle vándormadár. Ha nem tud, vagy nem ért valamit, akkor megmagyarázzuk neki a dolgokat és a nehezebb mun­kadarabok felemelésekor ké­rés nélkül is segítségére sie­tünk. Rendesen, jól dolgozik, becsülete van a férfiak előtt. — Milyen vállalásokat tet­tek az 1978-as évben? — Felajánlottuk: huszon­hat-huszonhat óra társadalmi munkát végzünk fejenként és három kommunista műszakot is beterveztünk. Egy műszakot már teljesítettünk is, kidobál­tuk három vagonból a selejt­, üveget és — apró darabkákra összetörtük — előkészítettük az újraolvasztásra. — Tanulás, szórakozás? — Rendszeresen továbbké­pezzük magunkat, sokat olva­sunk. A vállalat könyvter­jesztője már tudja, hogy ná­lunk mindig jó üzletet remél­het. Havonta kap a brigá­dunk két-három színházjegyet, azokat a legjobb dolgozóink­nak adjuk oda, így előbb-utóbb mindenki eljut egy-egy elő­adásra. Gyakran veszünk részt közös rendezvényeken, családostól járunk vacsorázni, kirándulni. Legközelebb Eger­be megyünk, asszonyostól, gyerekestől visz minket a gyári busz. — Ha megkérdezhetem há­rom kívánságát, melyek len­nének azok? — Húszéves, elavult szer­számgépeken dolgozunk, idő­szerű lenne kicserélni őket, mert akkor még többet telje­síthetnénk. Igaz, már ígéretet kaptunk: 1980-ra két új mun­kagép kerül a műhelyoe. A második: szeretném befejezni a Somoskőújfalun elkezdett építkezést és az új lakásban egészségesen felnevelni a négy- és hatéves kislányai­mat. És a harmadik mi le­gyen? Ugye, nem lesz oaj, ha ez is a brigáddal kapcsolatos? Mivel van három bevonulás előtt álló fiatalember közöt­tünk, örülnék, ha elintézhet­ném: olyan új szakik Kerülje­nek a helyükbe, akik becsüle­tes munkájukkal tovább öreg­bítenék a szocialista brigá­dunk jó hírét és növelnék te­kintélyét. Töcsér Julianna 61 millióval több Az elmúlt évhez viszonyítva sokat fejlődött az Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregysége. A dolgozók birtokuk­ba vették az új, 1728 négyzetméter alapterületű nagycsarno­kot és a mellette épült szociális blokkot, melyben öltöző, fürdő, étkezde és orvosi rendelő kapott helyet. A termelés­ben máris megmutatkozott ennek a hatása. Tavaly a kész­árutervüket 70 millió forintra teljesítették, az idei esztendő első fél évében már 58 milliós értéket állítottak elő. Ez az éves 120 millió forintos termelési terv időarányos teijesíté­Mezőgazdasági ürítőberendezés szerelését végzi Csontoa Sándor motorszerelő szakmunkás. Csorna Gusztáv gépbeáltító lakatos szovjet gyártmányú fél* automata esztergagépet állít be. Elektromotor forgórészének méreteit ellenőrzi Matyóka Itrnán ps7Íprprálvns. Az összeszerelt elektromos motorokat minősíti Jele József minőségellenőr. (Bábel László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom