Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
4 Vance egyetlen eredménye tarier—Begin—Szadaf-ialálkozó lesz Camp Darleihen A várbíró távozik Végre lemondott a 77 éves Hans Filbinger, az NSZK Baden-Württember tartományának miniszterelnöke. Végre, mondjuk, mert az ügy tengeri kígyóként húzódott — húzódhatott, ugyanis sokkal többről van szó, mint egy háborús bűnös szemérmetlen hazudozásairól és ragaszkodásáról a hatalomhoz. Ahhoz, hogy Filbinger — és sajnos, annyi más hason' szőrű társa — ilyen nagyságrendű karriert futhasson be, ahhoz, hogy leleplezése után is ennyi ideig hatalmon maradhasson. többre volt szükség, mint az ő múltjából és egyéniségéből következő agresszivitásra — arra a sajátos NSZK- közegre, amelyben ez mindmáig lehetségesnek bizonyul. Filbinger története ma már közismert. Baden-Württemberg most távozott kormányfője a második világháború alatt a flottánál szolgált náci vérbíróként. Ez azonban — megint csak azt mondjuk: annyi társához hasonlóan — nem akadályozta meg őt abban, hogy a háború után „antináci- ként” ne jelentkezzék az akkori kancellár, Konrad Adenauer CDU-jába és ne fusson be fényes pályát. Rolf Hochhuth, a világhírű antifasiszta nyugatnémet író anyaggyűjtés közben, véletlenül bukkant rá arra a dossziéra, amelyből kitűnt: Filbinger 1945. májusában, tehát napokkal a náci fegyverletétel előtt még halálra ítélt „defetizmu- sért” egy Gröger nevű, húszéves matrózt és az ítéletet, szinte a háború utolsó pillanatában, végre is hajtották. A bizonyíték elég volt ahhoz, hogy az NSZK-ban is felháborítson minden becsületes embert — de ahhoz nem, hogy Filbinger tartományi trónja meginogják. Pártja, a CDU körömszakadtáig védte illusztris tagját — egészen addig, amíg néhány nappal ezelőtt újabb Filbinger-akta került napvilágra. Ebből kiderült, hogy a CDU-honatya 1943-ban ugyancsak halálra ítélt egy fiatal matrózt, olyan kis vétségért, hogy — az előkerült bizonyítékok szerint — még a náci admiralitás is kénytelen volt felülvizsgálni és börtön- büntetéssé változtatni az ítéletet. Ez már a CDU-nak is sok ((vagy lagalábbis túl kellemetlen) volt és dr. Filbinger visszavonul. Hogy miért csak most, meglehetősen nehéz megválaszolni- Pedig — sok:i milliomod magával — ezt kérdezi a béke küszöbén Filbinger által megölt matróz anyja, Frau Gröger is. Harmat Endre Portugál kormányválság Ki alakít kabinetet? Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Anvar Szadat egyiptomi államfő hétfőn és kedden Alexandriában tartott, összesen csaxnem négyórás tanácskozása után együttes sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. _ A sajtókonferencián Szadat megerősítette: James Carter amerikai elnök meghívására részt vesz a Camp Davidoen szeptember 5-től tartandó hármas csúcstalálkozón. Megkérdezték tőle, vajon miért változtatta meg álláspontját azok után, hogy még nem is olyan régen bejelentette: nem hajlandó felújítani a Közvetlen kapcsolatot Izraellel, ha Tel Aviv nem változtat magatartásán. Szadat a Kérdésre azt válaszolta, Carter elnök meghívását azért fogadta el, mert annak célja — szerinte — az, hogy a csúcskonferencián az ENSZ BT 242. számú határozata alapján „új keretet” teremtsenek a béke kereséséhez. Állította, hogy a háromoldalú találkozó „új lapot” nyit a közel-keleti béke szorgalmazásában. Közölte még, Carter elnöktől csak azt fogja kérni, hogy az Egyesült Államok „teljes jogú partnerként” kapcsolódjék be a jövendő tárgyalásokba. Vance a sajtókonferencián kijelentette: az Egyesült Államok „kész vállalni a teljes jogú partner szerepét, s igyekszik elhárítani minden Új háború lehetséges akadályt, egyengetni a békéhez vezető" utat . . .” Vance semmiféle közelebbi felvilágosítást sem adott arra, hogy mi értendő az amerikai „partneri szerepen”. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen közvetlen szerepet játszhat az Egyesült Államok a tárgyalásokban, azt válaszolta, hogy „a megbeszélések három fél között fognak folyni, s ha felkérnek minket közvetlen szerep betöltésére, eleget fogunk tenni a kérésnek”. Hozzáfűzte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. számú határozatának keretében munkálkodnak majd a béke megvalósításán. Az 1967-ben hozott határozat —, mint ismeretes — felszólítja Izraelt, hogy ürítse ki az akkor megszállt arab területeket. Végül újságírók megkérdezték Szadatot, bízik-e abban, hogy a Camp David-i csúcs- találkozó sikerre vezet. Az egyiptomi elnök a Kérdésre azt válaszolta, hogy „természeténél fogva mindig derűlátó”, de — fűzte hozzá — „nem szabad előre inni a medve bőrére”. Alexandriában az amerikai külügyminiszter kíséretének egyik tagja arra a kérdésre, vajon az Egyesült Államok miért tett most ilyen lépést, azt válaszolta, hogy „kifutnak az időből”, s hogy noha a csúcstalálkozó is rejt magában kockázatokat „a kockázatok még nagyobbak lennének, ha semmit sem tennénk. Nyugati hírügynökségek értesülései szerint a Camp Da- vid-i Carter—Szadat—Begintalálkozó időtartamát egyelőre nem határozták meg: lehet, hogy két, négy, vagy akár tíz napig is fog tartani —, ha szükséges. Washingtoni körökben valószínűnek tartják, hogy a következő tíz napban, vagy maga Cyrus Vance külügyminiszter, vagy pedig Alfred Atherton utazó nagykövet ismét a Közel-Keletre utazik, s Izrael, valamint Egyiptom között „ingázva” igyekszik meghatározni az esetleges megállapodás „konkrét területeit” — még a „döntő fontosságúnak” feltüntetett Camp David-i háromoldalú csúcs előtt. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter befejezte .eg- újabb közel-keleti látogatását, s szerdán reggel, egy Alexandria közelében levő légitámaszpontról hazautazott. Elutazása előtt nem nyilatkozott. Az amerikai diplomácia irányítója Jeruzsálemben Mena- hem Begin izraeli kormányfőt, Alexandriában pedig Anvar Szadat egyiptomi államfőt vette rá arra, hogy Carter elnök meghívására vegyen részt a szeptemberi Camp David-i hármas csúcstalálkozón, misz- sziójának tulajdonképpeni célját, az ellentétes izraeli és egyiptomi álláspont közelítését azonban nem érte el. ★ A Palesztinái Felszabadítási 'Szervezet szerdai állásfoglalása szerint a szeptemberre tervezett amerikai—egyiptomi— izraeli csúcstalálkozó „lépés az újabb közel-keleti háborúhoz vezető úton”. Egy neves arab hírlapíró az An Nahar bejrúti napilap szerdai számában úgy vélekedett, hogy új háború lehetséges, ha kudarcba fullad a Camp David-i csúcs, s Carter kijátszotta utolsó ütőkártyáját, hogy kimozdítsa a holtpontról az egyiptomi—izraeli különtárgyalasokat. „Változatlanul az az álláspontunk, hogy az egyiptomi— izraeli közvetlen találkozók csak izraeli célt, időnyerést szolgálnak — mondotta a PFSZ egyik szóvivője. — Az izraeliek és az amerikaiak most együttes erővel akarják rávenni Szadatot arra, hogy Izrael javára tegyen további engedményeket, verjen éket az arab szolidaritásba, ‘okozza még, inkább a feszültséget, ami óhatatlanul háborúhoz fog vezetni”. (MTI) Évforduló Emlékesé» Xa frászukéban Tizenötezren emlékeztek meg szerdán Nagaszaki városi békeparkjában a 33 évvel ezelőtti atomtámadásról. A robbanás egykori epicentrumának közelében összegyűltek között ott volt a támadás több mint hetvenezer halálos áldozatának több hozzátartozója is. Helyi idő szerint, 11.02 órakor — pontosan akkor, amikor 33 évvel ezelőtt a várost atomtámadás érte — felzúgtak a szirénák, megszólaltak a harangok, s a város lakossága egyperces csenddel adózott az áldozatok emlékének. BVT-nyilatkozat A békeszerető erők határozottan síkraszállnak az atomfegyverek, elsősorban a neutronfegyver gyártása ellen, valamint az atomfegyver-kísérletek betiltására — mutat rá a Hirosima és Nagaszaki ellen végrehajtott atomtámadás 33. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában a Békevilágtanács. Világszerte folytatódnak a tiltakozó gyűlések és felvonulások, az atomfegyver-kísérletek beszüntetését a neutronfegyver betiltását követelő aláírásgyűjtő-kampányok. E mozgalomban a legkülönbözőbb meggyőződésű emberek milliói vesznek részt és tiltakozó akcióik a jövőben tovább szélesednek — hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Francia szemmel Pierre Morell, a Francia Országos Űrkutatási Központ vezérigazgató-helyettese a TASZSZ hírügynökségének adott nyilatkozatában rendkívül nagyra értékelte a szovjet űrhajózás legutóbbi eredményeit. Kijelentette: a Szovjetunió jelentős előrehaladást ért el abban a vonatkozásban, hogy a tartalék alkatrészekkel és üzemanyaggal földről ellátható orbitális állomások segítségével racionálisan és hatékonyan kutassa a kozmikus térséget. Ezek az orbitális állomások jóval gazdaságosabbak mint a „Spacelab” típusú rövid életű űrállomások. (MTI) Artonio Ranjalho Eanes tábornok, portugál államfő kedden a késő esti órákba nyúlóan megbeszélést tartott Lisszabonban tanácsadó testületének, a legfelsőbb forradalmi tanácsnak a tagjaival, hogy kikérje véleményüket az általa kinevezendő új kormányfő személyét illetően. A tanácskozás befejeztével nem adtgk ki közleményt. ★ Politikai megfigyelők szerint Eanes minden valószínűség szerint olyan politikust bíz majd meg kormányalakítással, akit a Portugál Szocialista Párt, az ország legjelentősebb politikai ereje is hajlandó elfogadni. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben a haladó nézeteiről ismert Ernesto Meló Antunes őrnagynak, a legfelsőbb forradalmi tanács tagjának a portugál alkotmányjogi bizottság elnökének keddi 'nyilatkozata: ebben hangsúlyozta, hogy az ország új miniszterelnökének kinevezésekor — az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően — annak a pártnak a véleményét kell figyelembe venni, amelyik a legutóbbi törvényhozási választások alkalmával a legtöbb szavazatot kapta. Mint ismeretes, ez a Portugál Szocialista Párt, amelynek a legtöbb képviselője van a parlamentben. Emlékezetes, hogy Meló Antuneséhez hasonló nyilatkozatot tett korábban Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára is. (MTI) Ismét harcok Bejrútban r Álig 48 órás fegyvernyugvás után szerdán kora hajnalban ismét kiújultak a harcok Borúiban a jobboldali keresztény milíciák és az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei között. A leghevesebb összecsapásokat Bejrut keleti negyedének Ain Rummaíieh kerületéből jelentették, ahol 1975. áprilisában a 19 hónapon át tartó libanoni polgárháború kitört. A falangisták és a nemzeti liberális párt milíciái nehézgéppuskákat vetettek be, a szíriai egységek tüzérségi és aknavetőtűzzel válaszoltak. Az összetűzések kitörése előtt kedden a békefenntartó erők szíriai egységei közleményben jelentették be, hogy a jobboldali orvlövészek golyóitól három katonájuk megsebesült, egy másikat pedig agyonlőtték. Eliász Szárkisz libanoni elnök szerda délelőttre összehívta a kormány ülését, hogy megvitassák a helyzetet. Sze- lim A1 Hossz miniszterelnök kijelentette: tanulmányozzák azt a lehetőséget, hogy kérik a Biztonsági Tanács ösz- szehívását Izrael dél-libanoni tevékenysége miatt, amely akadályozza a bejrúti kormány fennhatóságának helyreállítását a térségben. A libanoni helyzetről tanácskozott kedden az izraeli parlament külügyi és hadügyi bizottsága is. Az ülésen Rafael ^jtan tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, kijelentette: hogy „a hadsereg minden eshetőségre készen áll”, majd hozzátette, hogy a dél-libanoni kérdést politikai ügynek tekintik, s ezért „csak azt teszik, amit a kormány határoz”. (MTI) India Kínáról India A csalódás lejtőjén „Addig nem normalizálhat- juk kapcsolatainkat Kínával, amíg nem rendezzük teljes mértékben a vitás kérdéseket” — jelentette be kedden az indiai parlament felsőházában Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter. Az indiai külpolitika vezetője egy felsőházi vitában októberre tervezett pekingi látogatásával kapcsolatban kifejtette, hogy a két ország között fennálló nézeteltérések a békés egymás mellett élés öt elvének alapján oldhatók meg. A pekingi látogatás fő témáját a két ország közötti határvita fogja képezni. „Nem árusítjuk ki India érdekeit” — mondotta a külügyminiszter és hozzátette: „egy országgal sem fogunk fenntartani baráti kapcsolatokat egy harmadik ország kárára”. A felsőházi vita alatt Űj- Delhiben tüntetők tiltakoztak a tervezett látogatás ellen. India gazdasága az idén látványos fejlődésnek indult: gabonából rekordtermést — 125 millió tonnát — takarítottak be. Az államkassza devizatartalékai, hála a külföldön dolgozó indiai vendégmunkások hazautalásainak és a megnövekedett exporttevékenységnek, mintegy hatmilliárd dollárt tesznek ki, s rekordösszegű a takarékbetét-állomány is. Egyetlen eddigi indiai kormány sem működött ilyen kedvezőnek tűnő gazdasági talajon, s mégis: az ország stagnál, a politikai légkör mély ellentétektől terhes, a 16 hónapja hatalomra került Dzsa- nata-párti kormány kapkod és egyre nagyobb tehetetlenségről tesz tanúságot. Mielőtt a belső politikai klíma vizsgálatára térnének át, érdemes mindjárt szólni az imént vázolt gazdasági kép árnyoldalairól. Igaz ugyan, hogy az idei gabonatermés négymillió tonnával haladja meg az 1975. évi rekordtermést, de az ország lakossága — amelyet manapság 650 millió főre becsülnek —, is 22 millióval nőtt azóta. A mezőgazdasági termelés jelenlegi szintje tehát most sem mentesíti Indiát az éhezéstől: az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO becslése szerint legalább 240 millióra tehető azoknak a száma, akik nem ehetnek kétszer napjában. Ráadásul az étolaj, a cukor, a hüvelyesek, a textíliák és más alapvető fogyasztási cikkek árai is emelkedtek. Tavaly az egy főre eső nemzeti jövedelem 1,4 százalékkal növekedett, miközben a kormány bérbefagyasztó politikája következtében a munkások bére a legtöbb iparágban stagnált és jelenleg sem emelkedik. A nyilvátartott munka- nélküliek száma — s ebben nincs benne a falvak „rejtett” munkaerő tartaléka — egy év alatt másfél millióval növekedett s elérte a 11 milliót... Pedig a Dzsanata-párt nem ezt ígérte a tavaly márciusi választások előtt. Akkor azt hirdette, hogy csökkenti a városok és a vidék közötti különbségeket, növeli a mező- gazdasági termelést és a termelékenységet, új munkahelyek millióit hozza létre a falvakban és kielégíti a legalapvetőbb egyéni szükségleteket. A választók igent mondtak erre az európai mércével mérve szerény, de Indiában nagyon is vonzó programra. Az idő múlásával azonban a tömegeken egyre inkább erőt vett a csüggedés, amely- lyel a becsapottság és harag érzése párosult. A felgyülemlett feszültség egyre sűrűbben okoz komoly nehézségeket az osztályok, felekezetek, kasztok stb. labirintusát alkotó szubkontinensen. És nem is csak a gazdasági problémák miatt. Azok. akik bíztak abban a Dzsanata-ígéretben, hogy visszaállítják a demokratikus jogokat, szintén hamar kiábrándultak. A kormány gyorsan visszakanyarodott ahhoz a tekintélyuralmi elvhez, amelyet az előző, kongresszuspárti kabinet követett uralma utolsó éveiben. Morardzsi De- szai, a Dzsanata-pártkoalíció és a jelenlegi kormány vezetője nyíltan kijelentette, hogy például a sztrájkjog nem tartozik az alapvető jogok közé. A társadalmi robbanások ebben a helyzetben igencsak megszaporodtak 1978-ban. Íme, egy — nem teljes — csokor belőlük: Amritsar szövetségi államban szikh szekták ütköztek össze, s húsz halott maradt a porondon; Na- durban gazdag parasztok tiltakoztak a villanyáram-díjszabás emelése ellen: kilenc halott; Uttar Pradesh állam egyik kisvárosában a hinduk és a mohamedánok csaptak össze vallási okokból: 16 halott; a Nadhya Pradesh_i ércbányák sztrájkoló munkásai kézi tusába keveredtek felügyelőikkel és a sztrájktörőkkel, amibe a rendőrség beavatkozott: 50 halott; egy Lucknow melletti mezőgazda- sági iskolában — utóbb nem sikerült rekonstruálni, hogy miért? — összetűzésekre került sor, amelyek „lecsendesí- tésére” ugyancsak beavatkozott a rendőrség, a végeredmény több mint száz halott... Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az ellenzékbe szorult Kongresszus Párt, amely közben két frakcióra szakadt — a jelentősebbet Indira Gandhi volt kormányfő vezeti — igyekszik kiaknázni a Dzsanata-kormány tehetetlensége nyomán kialakult zűrzavaros helyzetet. Egy éve még Indira Gandhi hitelét vesztett politikus volt, ma azonban már joggal ' tekintheti magát az ellenzék vezérének. Több déli államban pártja többséget szerzett a helyi parlamentekben, s kezdi kiépíteni szervezeteit a Dzsanata fellegvárának számító északi területeken is. Előretörésének egyebek között kedvez, hogy frakcióharcok kezdték ki a Dzsanata-pártkoalíciót. Ennek egyik jele, hogy nemrég kivált belőle egyik alapító szervezete, a jobboldali konzervatív ^Indiai Néppárt, akinek vezetője, Csaran Szingh feladta a belügyminiszteri tárcáját, s követte őt híve, Radzs Narain államminiszter is. „Túl sokat várnak el tőlem, és egyszerre” — panaszkodott nemrég a 82 éves Deszai kormányfő, majd hozzátette: „Csak nem gondolják, hogy máról holnapra megváltoztathatok mindent?” Nos, ezt ma már valóban senki sem gondolja komolyan Indiában. Azon azonban sokan töprengenek — joggal, hogy 16 hónap alatt miért nem tett egyetlen érdemi lépést sem választási ígéreteinek valóra váltására? Pálfi Viktor Augusztus 9-én délelőtt a Külügyminisztériumban befejeződtek a magyar—kubai külügyminiszteri tárgyalások. Képünkön: (balról a második) Isidoro Malmierca, vele szemben Púja Frigyes. 2 NÓGRÁD - 1978. augusztus 10., csütörtök |
