Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

4 Vance egyetlen eredménye tarier—Begin—Szadaf-ialálkozó lesz Camp Darleihen A várbíró távozik Végre lemondott a 77 éves Hans Filbinger, az NSZK Baden-Württember tartományának miniszterelnöke. Végre, mondjuk, mert az ügy tengeri kígyóként húzódott — hú­zódhatott, ugyanis sokkal többről van szó, mint egy háborús bűnös szemérmetlen hazudozásairól és ragaszkodásáról a hatalomhoz. Ahhoz, hogy Filbinger — és sajnos, annyi más hason' szőrű társa — ilyen nagyságrendű karriert futhasson be, ah­hoz, hogy leleplezése után is ennyi ideig hatalmon marad­hasson. többre volt szükség, mint az ő múltjából és egyéni­ségéből következő agresszivitásra — arra a sajátos NSZK- közegre, amelyben ez mindmáig lehetségesnek bizonyul. Filbinger története ma már közismert. Baden-Württem­berg most távozott kormányfője a második világháború alatt a flottánál szolgált náci vérbíróként. Ez azonban — megint csak azt mondjuk: annyi társához hasonlóan — nem akadályozta meg őt abban, hogy a háború után „antináci- ként” ne jelentkezzék az akkori kancellár, Konrad Adenau­er CDU-jába és ne fusson be fényes pályát. Rolf Hochhuth, a világhírű antifasiszta nyugatnémet író anyaggyűjtés közben, véletlenül bukkant rá arra a dosszié­ra, amelyből kitűnt: Filbinger 1945. májusában, tehát napok­kal a náci fegyverletétel előtt még halálra ítélt „defetizmu- sért” egy Gröger nevű, húszéves matrózt és az ítéletet, szinte a háború utolsó pillanatában, végre is hajtották. A bizonyíték elég volt ahhoz, hogy az NSZK-ban is fel­háborítson minden becsületes embert — de ahhoz nem, hogy Filbinger tartományi trónja meginogják. Pártja, a CDU kö­römszakadtáig védte illusztris tagját — egészen addig, amíg néhány nappal ezelőtt újabb Filbinger-akta került napvilágra. Ebből kiderült, hogy a CDU-honatya 1943-ban ugyancsak halálra ítélt egy fiatal matrózt, olyan kis vét­ségért, hogy — az előkerült bizonyítékok szerint — még a náci admiralitás is kénytelen volt felülvizsgálni és börtön- büntetéssé változtatni az ítéletet. Ez már a CDU-nak is sok ((vagy lagalábbis túl kelle­metlen) volt és dr. Filbinger visszavonul. Hogy miért csak most, meglehetősen nehéz megválaszolni- Pedig — sok:i milliomod magával — ezt kérdezi a béke küszöbén Filbin­ger által megölt matróz anyja, Frau Gröger is. Harmat Endre Portugál kormányválság Ki alakít kabinetet? Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Anvar Szadat egyiptomi államfő hét­főn és kedden Alexandriában tartott, összesen csaxnem négyórás tanácskozása után együttes sajtóértekezleten vá­laszolt az újságírók kérdései­re. _ A sajtókonferencián Szadat megerősítette: James Carter amerikai elnök meghívására részt vesz a Camp Davidoen szeptember 5-től tartandó hármas csúcstalálkozón. Meg­kérdezték tőle, vajon miért változtatta meg álláspontját azok után, hogy még nem is olyan régen bejelentette: nem hajlandó felújítani a Közvet­len kapcsolatot Izraellel, ha Tel Aviv nem változtat maga­tartásán. Szadat a Kérdésre azt válaszolta, Carter elnök meghívását azért fogadta el, mert annak célja — szerinte — az, hogy a csúcskonferen­cián az ENSZ BT 242. számú határozata alapján „új kere­tet” teremtsenek a béke kere­séséhez. Állította, hogy a háromoldalú találkozó „új la­pot” nyit a közel-keleti béke szorgalmazásában. Közölte még, Carter elnöktől csak azt fogja kérni, hogy az Egyesült Államok „teljes jogú partner­ként” kapcsolódjék be a jö­vendő tárgyalásokba. Vance a sajtókonferencián kijelentette: az Egyesült Álla­mok „kész vállalni a teljes jogú partner szerepét, s igyekszik elhárítani minden Új háború lehetséges akadályt, egyengetni a béké­hez vezető" utat . . .” Vance semmiféle közelebbi felvilágosítást sem adott arra, hogy mi értendő az amerikai „partneri szerepen”. Arra a kérdésre azonban, hogy mi­lyen közvetlen szerepet játsz­hat az Egyesült Államok a tárgyalásokban, azt válaszol­ta, hogy „a megbeszélések há­rom fél között fognak folyni, s ha felkérnek minket közvet­len szerep betöltésére, eleget fogunk tenni a kérésnek”. Hozzáfűzte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. szá­mú határozatának keretében munkálkodnak majd a béke megvalósításán. Az 1967-ben hozott határozat —, mint is­meretes — felszólítja Izraelt, hogy ürítse ki az akkor meg­szállt arab területeket. Végül újságírók megkérdez­ték Szadatot, bízik-e abban, hogy a Camp David-i csúcs- találkozó sikerre vezet. Az egyiptomi elnök a Kérdésre azt válaszolta, hogy „termé­szeténél fogva mindig derűlá­tó”, de — fűzte hozzá — „nem szabad előre inni a medve bőrére”. Alexandriában az amerikai külügyminiszter kíséretének egyik tagja arra a kérdésre, vajon az Egyesült Államok miért tett most ilyen lépést, azt válaszolta, hogy „kifutnak az időből”, s hogy noha a csúcstalálkozó is rejt magá­ban kockázatokat „a kockáza­tok még nagyobbak lennének, ha semmit sem tennénk. Nyugati hírügynökségek ér­tesülései szerint a Camp Da- vid-i Carter—Szadat—Begin­találkozó időtartamát egyelőre nem határozták meg: lehet, hogy két, négy, vagy akár tíz napig is fog tartani —, ha szükséges. Washingtoni körökben való­színűnek tartják, hogy a kö­vetkező tíz napban, vagy ma­ga Cyrus Vance külügymi­niszter, vagy pedig Alfred At­herton utazó nagykövet ismét a Közel-Keletre utazik, s Iz­rael, valamint Egyiptom között „ingázva” igyekszik meghatá­rozni az esetleges megállapo­dás „konkrét területeit” — még a „döntő fontosságúnak” feltüntetett Camp David-i há­romoldalú csúcs előtt. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter befejezte .eg- újabb közel-keleti látogatását, s szerdán reggel, egy Alexand­ria közelében levő légitámasz­pontról hazautazott. Elutazá­sa előtt nem nyilatkozott. Az amerikai diplomácia irá­nyítója Jeruzsálemben Mena- hem Begin izraeli kormányfőt, Alexandriában pedig Anvar Szadat egyiptomi államfőt vette rá arra, hogy Carter el­nök meghívására vegyen részt a szeptemberi Camp David-i hármas csúcstalálkozón, misz- sziójának tulajdonképpeni cél­ját, az ellentétes izraeli és egyiptomi álláspont közelíté­sét azonban nem érte el. ★ A Palesztinái Felszabadítási 'Szervezet szerdai állásfoglalá­sa szerint a szeptemberre ter­vezett amerikai—egyiptomi— izraeli csúcstalálkozó „lépés az újabb közel-keleti háború­hoz vezető úton”. Egy neves arab hírlapíró az An Nahar bejrúti napilap szerdai számában úgy véleke­dett, hogy új háború lehetsé­ges, ha kudarcba fullad a Camp David-i csúcs, s Car­ter kijátszotta utolsó ütőkár­tyáját, hogy kimozdítsa a holtpontról az egyiptomi—iz­raeli különtárgyalasokat. „Változatlanul az az állás­pontunk, hogy az egyiptomi— izraeli közvetlen találkozók csak izraeli célt, időnyerést szolgálnak — mondotta a PFSZ egyik szóvivője. — Az izraeliek és az amerikaiak most együttes erővel akarják rávenni Szadatot arra, hogy Izrael javára tegyen további engedményeket, verjen éket az arab szolidaritásba, ‘okozza még, inkább a feszültséget, ami óhatatlanul háborúhoz fog vezetni”. (MTI) Évforduló Emlékesé» Xa frászukéban Tizenötezren emlékeztek meg szerdán Nagaszaki vá­rosi békeparkjában a 33 év­vel ezelőtti atomtámadásról. A robbanás egykori epicent­rumának közelében összegyűl­tek között ott volt a támadás több mint hetvenezer halá­los áldozatának több hozzá­tartozója is. Helyi idő szerint, 11.02 órakor — pontosan ak­kor, amikor 33 évvel ezelőtt a várost atomtámadás érte — felzúgtak a szirénák, meg­szólaltak a harangok, s a vá­ros lakossága egyperces csend­del adózott az áldozatok em­lékének. BVT-nyilatkozat A békeszerető erők határo­zottan síkraszállnak az atom­fegyverek, elsősorban a neut­ronfegyver gyártása ellen, va­lamint az atomfegyver-kísér­letek betiltására — mutat rá a Hirosima és Nagaszaki el­len végrehajtott atomtámadás 33. évfordulója alkalmából ki­adott nyilatkozatában a Béke­világtanács. Világszerte folytatódnak a tiltakozó gyűlések és felvonu­lások, az atomfegyver-kísérle­tek beszüntetését a neutron­fegyver betiltását követelő alá­írásgyűjtő-kampányok. E moz­galomban a legkülönbözőbb meggyőződésű emberek milliói vesznek részt és tiltakozó ak­cióik a jövőben tovább szé­lesednek — hangsúlyozza a nyilatkozat. (MTI) Francia szemmel Pierre Morell, a Francia Or­szágos Űrkutatási Központ ve­zérigazgató-helyettese a TASZSZ hírügynökségének adott nyilatkozatában rendkí­vül nagyra értékelte a szov­jet űrhajózás legutóbbi ered­ményeit. Kijelentette: a Szov­jetunió jelentős előrehaladást ért el abban a vonatkozásban, hogy a tartalék alkatrészekkel és üzemanyaggal földről ellát­ható orbitális állomások se­gítségével racionálisan és ha­tékonyan kutassa a kozmikus térséget. Ezek az orbitális ál­lomások jóval gazdaságosab­bak mint a „Spacelab” típusú rövid életű űrállomások. (MTI) Artonio Ranjalho Eanes tábornok, portugál államfő kedden a késő esti órákba nyúlóan megbeszélést tartott Lisszabonban tanácsadó tes­tületének, a legfelsőbb forra­dalmi tanácsnak a tagjaival, hogy kikérje véleményüket az általa kinevezendő új kor­mányfő személyét illetően. A tanácskozás befejeztével nem adtgk ki közleményt. ★ Politikai megfigyelők sze­rint Eanes minden valószínű­ség szerint olyan politikust bíz majd meg kormányala­kítással, akit a Portugál Szo­cialista Párt, az ország leg­jelentősebb politikai ereje is hajlandó elfogadni. Figyelem­re méltó ezzel összefüggés­ben a haladó nézeteiről is­mert Ernesto Meló Antunes őrnagynak, a legfelsőbb for­radalmi tanács tagjának a portugál alkotmányjogi bi­zottság elnökének keddi 'nyi­latkozata: ebben hangsúlyoz­ta, hogy az ország új minisz­terelnökének kinevezésekor — az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően — annak a pártnak a véleményét kell figyelembe venni, amelyik a legutóbbi törvényhozási vá­lasztások alkalmával a leg­több szavazatot kapta. Mint ismeretes, ez a Portugál Szo­cialista Párt, amelynek a legtöbb képviselője van a parlamentben. Emlékezetes, hogy Meló Antuneséhez ha­sonló nyilatkozatot tett ko­rábban Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára is. (MTI) Ismét harcok Bejrútban r Álig 48 órás fegyvernyug­vás után szerdán kora haj­nalban ismét kiújultak a harcok Borúiban a jobbol­dali keresztény milíciák és az arabközi békefenntartó erők szíriai egységei között. A leg­hevesebb összecsapásokat Bejrut keleti negyedének Ain Rummaíieh kerületéből je­lentették, ahol 1975. áprilisá­ban a 19 hónapon át tartó libanoni polgárháború kitört. A falangisták és a nemzeti liberális párt milíciái nehéz­géppuskákat vetettek be, a szíriai egységek tüzérségi és aknavetőtűzzel válaszoltak. Az összetűzések kitörése előtt kedden a békefenntartó erők szíriai egységei közle­ményben jelentették be, hogy a jobboldali orvlövészek go­lyóitól három katonájuk meg­sebesült, egy másikat pedig agyonlőtték. Eliász Szárkisz libanoni el­nök szerda délelőttre össze­hívta a kormány ülését, hogy megvitassák a helyzetet. Sze- lim A1 Hossz miniszterelnök kijelentette: tanulmányozzák azt a lehetőséget, hogy ké­rik a Biztonsági Tanács ösz- szehívását Izrael dél-libanoni tevékenysége miatt, amely akadályozza a bejrúti kor­mány fennhatóságának hely­reállítását a térségben. A libanoni helyzetről ta­nácskozott kedden az izraeli parlament külügyi és had­ügyi bizottsága is. Az ülésen Rafael ^jtan tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, kijelentette: hogy „a hadse­reg minden eshetőségre ké­szen áll”, majd hozzátette, hogy a dél-libanoni kérdést politikai ügynek tekintik, s ezért „csak azt teszik, amit a kormány határoz”. (MTI) India Kínáról India A csalódás lejtőjén „Addig nem normalizálhat- juk kapcsolatainkat Kínával, amíg nem rendezzük teljes mértékben a vitás kérdéseket” — jelentette be kedden az in­diai parlament felsőházában Atal Bihari Vadzspaji indiai külügyminiszter. Az indiai külpolitika veze­tője egy felsőházi vitában ok­tóberre tervezett pekingi lá­togatásával kapcsolatban ki­fejtette, hogy a két ország kö­zött fennálló nézeteltérések a békés egymás mellett élés öt elvének alapján oldhatók meg. A pekingi látogatás fő témáját a két ország közötti határvita fogja képezni. „Nem árusítjuk ki India ér­dekeit” — mondotta a külügy­miniszter és hozzátette: „egy országgal sem fogunk fenn­tartani baráti kapcsolatokat egy harmadik ország kárára”. A felsőházi vita alatt Űj- Delhiben tüntetők tiltakoztak a tervezett látogatás ellen. India gazdasága az idén lát­ványos fejlődésnek indult: ga­bonából rekordtermést — 125 millió tonnát — takarítottak be. Az államkassza devizatar­talékai, hála a külföldön dol­gozó indiai vendégmunkások hazautalásainak és a megnö­vekedett exporttevékenység­nek, mintegy hatmilliárd dol­lárt tesznek ki, s rekordössze­gű a takarékbetét-állomány is. Egyetlen eddigi indiai kor­mány sem működött ilyen ked­vezőnek tűnő gazdasági tala­jon, s mégis: az ország stag­nál, a politikai légkör mély ellentétektől terhes, a 16 hó­napja hatalomra került Dzsa- nata-párti kormány kapkod és egyre nagyobb tehetetlen­ségről tesz tanúságot. Mielőtt a belső politikai klí­ma vizsgálatára térnének át, érdemes mindjárt szólni az imént vázolt gazdasági kép árnyoldalairól. Igaz ugyan, hogy az idei gabonatermés négymillió tonnával haladja meg az 1975. évi rekordter­mést, de az ország lakossága — amelyet manapság 650 millió főre becsülnek —, is 22 millió­val nőtt azóta. A mezőgazdasági termelés jelenlegi szintje te­hát most sem mentesíti Indi­át az éhezéstől: az ENSZ Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO becslése szerint legalább 240 millióra tehető azoknak a száma, akik nem ehetnek kétszer napjá­ban. Ráadásul az étolaj, a cu­kor, a hüvelyesek, a textíliák és más alapvető fogyasztási cikkek árai is emelkedtek. Ta­valy az egy főre eső nemzeti jövedelem 1,4 százalékkal nö­vekedett, miközben a kormány bérbefagyasztó politikája kö­vetkeztében a munkások bé­re a legtöbb iparágban stag­nált és jelenleg sem emelke­dik. A nyilvátartott munka- nélküliek száma — s ebben nincs benne a falvak „rejtett” munkaerő tartaléka — egy év alatt másfél millióval növeke­dett s elérte a 11 milliót... Pedig a Dzsanata-párt nem ezt ígérte a tavaly márciusi választások előtt. Akkor azt hirdette, hogy csökkenti a vá­rosok és a vidék közötti kü­lönbségeket, növeli a mező- gazdasági termelést és a ter­melékenységet, új munkahe­lyek millióit hozza létre a fal­vakban és kielégíti a legalap­vetőbb egyéni szükségleteket. A választók igent mondtak erre az európai mércével mér­ve szerény, de Indiában na­gyon is vonzó programra. Az idő múlásával azonban a tömegeken egyre inkább erőt vett a csüggedés, amely- lyel a becsapottság és harag érzése párosult. A felgyülem­lett feszültség egyre sűrűbben okoz komoly nehézségeket az osztályok, felekezetek, kasz­tok stb. labirintusát alkotó szubkontinensen. És nem is csak a gazdasági problémák miatt. Azok. akik bíztak ab­ban a Dzsanata-ígéretben, hogy visszaállítják a demok­ratikus jogokat, szintén hamar kiábrándultak. A kormány gyorsan visszakanyarodott ah­hoz a tekintélyuralmi elvhez, amelyet az előző, kongresszus­párti kabinet követett uralma utolsó éveiben. Morardzsi De- szai, a Dzsanata-pártkoalíció és a jelenlegi kormány veze­tője nyíltan kijelentette, hogy például a sztrájkjog nem tar­tozik az alapvető jogok közé. A társadalmi robbanások eb­ben a helyzetben igencsak megszaporodtak 1978-ban. Íme, egy — nem teljes — csokor belőlük: Amritsar szö­vetségi államban szikh szek­ták ütköztek össze, s húsz ha­lott maradt a porondon; Na- durban gazdag parasztok til­takoztak a villanyáram-díj­szabás emelése ellen: kilenc halott; Uttar Pradesh állam egyik kisvárosában a hinduk és a mohamedánok csaptak össze vallási okokból: 16 ha­lott; a Nadhya Pradesh_i érc­bányák sztrájkoló munkásai kézi tusába keveredtek fel­ügyelőikkel és a sztrájktörők­kel, amibe a rendőrség be­avatkozott: 50 halott; egy Lucknow melletti mezőgazda- sági iskolában — utóbb nem sikerült rekonstruálni, hogy miért? — összetűzésekre ke­rült sor, amelyek „lecsendesí- tésére” ugyancsak beavatko­zott a rendőrség, a végered­mény több mint száz halott... Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az ellen­zékbe szorult Kongresszus Párt, amely közben két frak­cióra szakadt — a jelentő­sebbet Indira Gandhi volt kor­mányfő vezeti — igyekszik ki­aknázni a Dzsanata-kormány tehetetlensége nyomán kiala­kult zűrzavaros helyzetet. Egy éve még Indira Gandhi hitelét vesztett politikus volt, ma azonban már joggal ' tekintheti ma­gát az ellenzék vezérének. Több déli államban pártja többséget szerzett a helyi par­lamentekben, s kezdi kiépíte­ni szervezeteit a Dzsanata fel­legvárának számító északi te­rületeken is. Előretörésének egyebek között kedvez, hogy frakcióharcok kezdték ki a Dzsanata-pártkoalíciót. Ennek egyik jele, hogy nemrég ki­vált belőle egyik alapító szer­vezete, a jobboldali konzerva­tív ^Indiai Néppárt, akinek ve­zetője, Csaran Szingh feladta a belügyminiszteri tárcáját, s követte őt híve, Radzs Narain államminiszter is. „Túl sokat várnak el tőlem, és egyszerre” — panaszkodott nemrég a 82 éves Deszai kor­mányfő, majd hozzátette: „Csak nem gondolják, hogy máról holnapra megváltoztat­hatok mindent?” Nos, ezt ma már valóban senki sem gon­dolja komolyan Indiában. Azon azonban sokan töpren­genek — joggal, hogy 16 hó­nap alatt miért nem tett egyetlen érdemi lépést sem választási ígéreteinek valóra váltására? Pálfi Viktor Augusztus 9-én délelőtt a Külügyminisztériumban befeje­ződtek a magyar—kubai külügyminiszteri tárgyalások. Képünkön: (balról a második) Isidoro Malmierca, vele szemben Púja Frigyes. 2 NÓGRÁD - 1978. augusztus 10., csütörtök |

Next

/
Oldalképek
Tartalom