Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
) Mai févéajáula tunk 21.20: KÖTEKEDŐ? Gyakoriak a munkaerkölcsöt bíráló cikkek, a viták, amelyek a népgazdaság gyarapodása érdekében, a mindenki számára járható utakat, megoldásokat keresik. Ez a televíziós sorozat: hozzászólás — kamerával. Az első rész címe: Kinek a zsebére megy? Ebben a részben keresik azokat az okokat, amelyek miatt elvész a munkaidő jelentős része, pontosabban a munkakezdés utáni 1—2 óra. A tévé stábja végig követett például egy szerviz- kocsit, amely a háromnegyed hetes munkakezdés mellett csak tíz óra után tudott érdemi munkát végezni- A sorozat és a hozzákapcsolódó vita keresi a megoldást: hogyan lehetne ezeket a mindenki számára hátrányos hiányosságokat kiküszöbölni, A műsor készítői azt is várják, hogy a tévénézők segítségükre lesznek további témák, ötletek adásában. Természetvédelmi lerület A Gdansk környéki nemzeti park a 118. olyan természetvédelmi terület, melyet az UNESCO nemzetközi koordinációs tanácsa idején nemzetközi fontosságú objektumnak nyilvánított. A természetvédelmi területek az UNESCO „Ember és bioszféra” elnevezésű programja keretében létesültek, az urbanizáció következtében végbement környezeti változások tanulmányozására. Új form* a láv'ere^exé» Iskola a kultűrházban Pásztói tapasztalatok a felnőttoktatásban Ojra gondok vannak a felnőttoktatásban. Iskolai és közművelődési formájában egyaránt. Ugyanis a három évvel ezelőtti csúcs után —, amikor a legtöbb ember szerzett bizonyítványt, az általános iskola valamelyik osztályából — fokozatos csökkenés, majd jelenleg stagnálás következett be. Pedig — erről is a statisztikák beszélnek — jócskán lennének olyanok, akikre ráférne a tanulás. Szinte minden üzemünk személyzeti, oktatási osztályán, szakszervezeti, vagy pártirodáján ugyanazt hallani: az általános iskolát be nem fejezettek száma újratermelődik; az új felvételesek között jelentős a nyolc osztályos alap- képzettséggel nem rendelkezők száma. A tankötelezettségi törvénynek — noha az utóbbi Időben értünk el eredményeket — oktatási intézményeink alapvetően nem tudnak érvényt szerezni. Kényszerű-kelletlen tehát szükség van a felnőttoktatásra. A tanulás, a tudás összefüggéseit a munkával, az élet demokratizmusával, az állampolgári jogok gyakorlásával, a kötelességek teljesítésévelstb., már számtalan esetben emlékezetbe idéztük, ezért most szükségtelennek tartjuk ismételt részletesebb magyarázatát. Csupán annak megállapítására szorítkozunk, nogy ezeket az összefüggéseket meggyőzően, mozgósító erővel kevesebb eredménnyel, sikerült felvillantani a felnőttoktatás szervezőinek az érdekeltek előtt, mint a hetvenet évek derekán, az 1974-es művelődéspolitikai párthatározat idején. A tények, a számadatok ezt bizonyítják. Kifulladtunk?! A felnőttoktatás közművelődési formájának megyei bázisa a pásztói Lovász József Művelődési Központ. Az első általános iskolai osztályokat hat évvel ezelőtt szervezték. A felnőtt diákok délutánonként az intézményben, klubszerűén vettek részt a foglalkozásokon, s 80 óra alatt szereztek egyosztályos végzettséget. Az órák hangulata az intézményben jóval kötetlenebD volt, mint az iskolákban, ezáltal sokak számára vonzóbb. Megkedvelték ezt az oktatási formát. Két-három év múlva megduplázódott a tanulói létszám, s elérte a 150 főt. Az elmúlt évben mintegy hatvanan tanultak, beleszámítva a gimnazistákat is. Beeső Károly igazgató a csökkenés tényének okait magyarázza, elgondolkodva, belső meditációk közepette: — A csökkenés főként azért ennyire szembetűnő, mert tavaly óta az alapismereti és az 5—6. osztályokat az általános iskola szervezi, nekünk csak a 7—8. maradt. Ennek szervezeti és minőségi okai vannak. Nálunk azonban, meggyőződéssel állítom, a felmenő rendszerű oktatás vált be. Vagyis: valakik elkezdték az első-második osztályt, aztán A televízióból jelentjük Ä kisfiú rövidnadrágban áll a nagy, kék díszletek között. A rendező nénire figyel, aki a következő jelenetet előjátsz- sza. — Marcikám, látod így megy egy fáradt ember a szavannában. Megrogyik a lába néha — mondja Katkics Ilona rendező- — A szakadék szélén pedig megtorpansz egy pillanatra, aztán fogod magad és átszaladsz. Marci pontosan végrehajtja a könyvbéli, de most filmbe kívánkozó Peti fel' adatait Fáradtan, görnyedt háttal bandukol, annyira, amennyire ezt hétéves kora megengedi. Néhány perc múlva, amikor a monitoron visszajátsszák a felvett jelenetet, a kisfiú csodálkozva látja, hogy ezúttal nem a kék függönyök mögött, de lombos, szavannás tájakon vándorol és könnyedén fut át a szakadék felett A szavanna a szakadékkal és. sok más csodálatos tájjal együtt a makettasztalon látható néhány méterrel arrébb a rászegeződő kamera társaságában. — Tíz évvel ezelőtt kaptam meg Lázár Ervin nagyszerű könyvét, A hétfejű tündért Markos Miklós rendezőbarátomtól — mondja a forgatás szünetében Katkics Ilona, több nagy sikerű gyermekfilm rendezője. Már akkor megragadott a könyv megfilmesítésének lehetősége. Csakhogy az akkori technikával nem tudtam megoldani a feladatot. Ha mindazt valóságos méretekben felépítjük (a cirkuszt, a kocsikat, a sivatagot, az erdőket, a kisvárost stb.) nagyon költséges mulatságnak bizonyult volna. Nem is szólva a csodaelemekről. Kizárólag ezzel a remek technikával, a blue boxszal lehet könnyedén elkészíteni mindazt, ami „A kisfiú és az oroszlán” megfilmesítésére vár, makettek és az elektromos trükkök segítségével. — A regény gondolati magja” — A barátságnak és a fantáziának szükségességét vallja Lázár Ervin. A főszereplő kisfiú, Peti, egy üres pajtában megteremti a saját fantáziavilágát. Azt a világot, amelyet az emberek a felnőtté válás során fokozatosan veszítenek el. Pedig meg kellene őrizniük ezt a képességüket. Hiszen fantázia nélkül nem születnek igazi alkotások még egy cipészmesternél sem. — A film műfaja? — Meseköltészet. Két vonulata van a történetnek, egy reális és egy mesevilág. Az egyiket a kisfiú és a papája jelenti. A papa (Márkus László) végtelenül szereti gyermekét, de elvész a napi gondok között és nem érti meg, rendellenesnek tartja Peti játékait. Le akarja bontani azt a pajtát, amelyben a kisfiú teremtette oroszlán él és a hozzá tartozó egész mesevilág. A mesevilágot pedig az oroszlán, Szigfrid (Feleki Kamill) és felesége (Dajka Margit) teremtik meg. Ezen a világon keresztül is egy fontos gondolatot tolmácsol nekünk a szerző. Meg kell becsülnünk azokat az idős embereket, akik koruknál fogva már nem képesek olyan teljesítményre, mint fiatal fejjel. Oj jelenetet forgatnak a kék háttér előtt. Megjelenik az oroszlán ősz sörénnyel, bajusszal és igazi oroszlánfarokkal. Feleki Kamill, az oroszlán nagy hangon egy régi tigriskalandjáról mesél. — Szóval, amikor a szavannában éltem, megtámadott öt tigris. — A szavannában nincsenek tigrisek. Megkérdeztem anyukámat — szól közbe Peti. A tigrisek támadására hamarosan sor kerül és mindez lejátszódik a képernyőn is. Ami pedig Petit, azaz Mészáros Marcit az első osztályos kisfiút illeti: hétezer gyerek közül választották ki erre a szerepre. — Még nem mondtam el minden barátomnak. hogy filmfőszerepet játszom — válaszolja a feltett kérdésre. — De, ha elkezdődik az iskola. .. — No, és az oroszlán? — Nagyon jó oroszlán és nagyon jó barátom. — Ez volt az első forgatási nap. Nem fáradtál el? — Egy kicsit fáradt vagyok — mondja Marci, de hogy az ellenkezőjét is bizonyítsa sebesen körbenyargalja a Lumumba utcai filmgyár stúdióját Szémann Béla fokozatosan csatlakoztak noi- zájuk azok, akiknek a felsőbb osztályok hiányoztak . . . Aztán azt is problémának tartom, hogy a vállalatok nem foglalkoznak a súlyának megfelelően a szervezéssel. Számtalanszor tapasztaljuk, nogy dolgozóik meggyőzését is tőlünk várják, nemcsak a tanulás feltételeinek biztosítását, s foglalkozások megszervezését. Ez nyilvánvaló —, és sajnos hátráltató — félreértése a tennivalóknak. Továbbmenve. az üzemek — ezt írásba is fektetik — csak a 40 éven aluliakkal foglalkoznak. Nekem viszont meggyőződésem, hogy érdemes lenne még az 50 éves emberrel is foglalkozni, hiszen a termelésben még őt is hosszú évekig lehet hasznosan, célszerűen foglalkoztatni .. . De az is közrejátszó tényező, hogy fogy azoknak a száma, akik saját meggyőződésükből, szakmai, emberi érvényesülésük végett vállalják a tanulást. Számos olyan munka van, amelyik különösebb tudás nélkül is remekül fizet. A pásztói művelődési központban az új felnőttoktatási tanév a tervek szerint szeptember végén kezdődik. A szervezését már hetekkel ezelőtt elkezdték. A gimnázium 24 hallgatója második osztályban folytatja tanulmányait (egy érettségizett osztályt az intézmény már útjára bocsátott). Az általános iskola 7—8. osztályába 50—60 embert várnak. Újdonságnak számít az úgynevezett távlevelező oktatás 7.-esek részére, amely tulajdonképpen a szó valóságos értelmében jelenti a levelezést. E formában tanulhatnak a kisközség lakói, akik kevesen vannak, hogy otthonukban számukra külön osztályt szervezzenek: és a gyesen levő kismamák. Mindannyian postán kapják meg a feladatokat, s így is küldik vissza a megoldásokat. Konzultáción szükség szerint, két-három alkalommal vesznek részt. E levelező forma iránt a bujáki, a Váci Kötöttárugyár pásztói egységének és a pásztói állami gazdaság külső kerületeinek dolgozó asszonyai, férfiai érdeklődnek. Biztosnak látszik: ha e kezdeményezés beválik, újabb felfelé ívelésnek lehetünk tanúi a felnőttoktatásban. De a „ha”-t még folytatnunk kell, mert a felvirágzás feltétele kétoldalú. A közművelők igyekezete mellett igényli a termelőegységek serénykedését is. Többek között a hiányos végzettségűek pontos, naprakész nyilvántartását, a tanulást ösztönző eszközök gondos, tokozott felhasználását, a meggyőző szó erejének erősítését. Mert, amíg szükség van a felnőttek sokaságának tanulására, addig ki nem fulladhatunk. Sulyok László SÁRKÖZ MESTERE Nevét egyszerű névtábla hirdeti a házon, de aki meg» fordul Szekszárdon, nem feledkezik meg, még az épülő, szépülő tolnai főváros látványosságai közepette sem, Steig István fazekasmesterről. Az egykori habánok leszármazottja, ma a népművészet mestere, gyermekként, apjától» nagyapjától tanulta mesterségét. A század húszas éveiben kezdett mesterségéhez, nevét ma már országszerte jól ismerik, jellegzetes sárközi mintái, zöld színű kancsói, táljai legnagyobb élő népművészeink sorába emelik. Steig István, a népművészet mestere legszebb munkáinak egyikével. „Házilag” készül a munka minden mozzanata a korongozástól az égetésig. Képünkön: a festés. A Steig-gyűjtemény egy részlete. (Német Ernő felvételei) 4 NÓGRÁD — 1978. augusztus 31., csütörtök j Nemrég fejezte be Ingrid Bergman őszi szonáta című filmjét. Ez önmagában még igazán nem lenne esemény, hiszen a színésznő negyvenéves karrierje során jó néhány produkcióban szerepelt. Ám az őszi szonáta mégis rendkívüli dolog, hiszen Ingrid Bergman, ezúttal honfitársa és névrokona, Ingmar Bergman irányításával állt a kamerák elé. És az is a véletlen fur- csa játéka, hogy Ingrid Bergman, aki pályája elején, első szerepében, mint zongorista szerepelt az Intermezzo című filmben, most ismét zongoristát játszik. „Ügy tekintek erre á találkozásra, mint pályám befejezésére. Miután tíz évet töltöttem az Egyesült Államokban, vagy nyolcat Olaszországban és húszat Franciaországban, hazatértem és ismét svédül beszélek- Nagyszerű pont egy karrier végére. Bár megtörténhet, hogy mégse ez lesz a vég. De nem nagyon bízom benne.” Hogyan is került össze tulajdonképpen Bergmannal, ar. Bergmanok egymás között ról a színésznő így nyilatkozott: „Ma is őrzöm azt a levelet, amelyet Ingmar Irt nekem és megkért, hogy dolgozzak vele együtt Amikor a caness-i fesztivál zsűrijének elnöke voltam, átadtam neki a válaszom, de a lelkére kötöttem, csak akkor olvassa el, ha már hazautazott. Aztán vártam két évet és megkaptam a forgatókönyvet- A film egy asszonyról szólt, a közte és a lánya között felmerült problémákról. Az anya látogatóba érkezik gyermekéhez, és olya. nők a körülmények, hogy nyíltan színt kell vallania. Mindketten egymást vádolják azért, ami velük történt. Az anya, mint zongorista, a hosszú turnék miatt elhanyagolta családját.” „Mielőtt filmezni kezdtünk volna — meséli a színésznő —, két hétig próbáltunk egyfolytában Stockholmban, egészen addig, amíg eljutottunk odáig, ahol Bergman és az én elképzelésem találkozott. Ezután Norvégiába utaztunk és hat hét ajatt leforgattuk a filmet- Minden nagyszerűen ment, mint még sohasem az életemben. Mivel úgy próbáltuk a forgatókönyvet, mint egy színdarabot? a legkisebb részlettel is tisztában voltam. Bergman rendkívül pontos, nála kilenc órakor kezdődnek a felvételek, nem korábban és nem későbben. Legfeljebb tizenöten tartózkodhatnak a felvételeknél. Amerikában ötvenen, vagy százan. Azt hiszem, Ingmar Bergman sohasem tudna dolgozni Hollywoodban- Amikor megérkezik, automatikusan csendet kér és egy pisszenés sem hallatszik. Ügy bánik a stábbal, ahogyan akar, munkatársainak többsége lány, asszony. Ami a színész-rendező kapcsolatot illeti, jobb volt, mint gondoltam. Eleinte azt mondtál? róla, hogy valóságos zsarnok, kibírhatatlan. A valóságban azonban egészen más. A legmegértőbb, legkedvesebb rendező, akivel valaha is találkozhattam- Nagyon érdekli, hogyan dolgozik a színész és ez a kíváncsisága Rossellinire emlékeztet. Mégis azt hiszem, az a legnagyobb erénye, hogy elhiteti veled; terád van a világon legnagyobb szüksége.” Ami Ingmar Bergman és Ingrid Bergman volt férjének, a nemrég elhunyt híres neo- realista rendezőnek, Roberto Rossellininek összehasonlítását illeti, a színésznő kifejtette, egyetlen közös vonás sincs bennük. „Ez a film, amit most fejeztünk be, különleges helyet foglal el az életemben. Különleges már a meséje is. Két ember váll váll mellett törekszik valamire. El se tudom képzelni, mi lett volna belőle, ha esetleg más nyúl ehhez a témához. Amikor Bergman dolgozik, nem foglalkozik mellékes dolgokkal, nerp engedi, hogy zavarják. Amikor dolgozik, dolgozik- Bármikor szívesen forgatnék újra vele.” Ncmlaha György '
