Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-30 / 204. szám

Színházszerető közönséget nevelni A n poiozógéptől ” 1// az aranydiplomáig Fecskék és gályák Molnár Ernő, a salgótarjáni öblösüveggyár totósa. Csaknem két évtizede, gyermekkorától az amatőr színjátszás, az iro­dalmi színpadi mozgalom ak­tív tagja. A munkásfiatalok versmondóversenyeinek régi szereplője, több jó minősítés birtokosa. 1975-től a TEMP- RESSZ nevet viselő öblösüveg- gyári irodalmi színpad vezető­je. Nemrégiben a népművelők napján Szocialista Kultúráért kitüntetést vett át. „Ha a kitüntetésig vezető utat végiggondolom, már az elején találkoztam vele: annak a hírneves bányászszínpadnak lettem a tagja, amelynek a ve­zetője, Bulyovszky Dezső ma­ga is megkapta ezt az elisme­rő jutalmat. Akkor én még csak 14 éves voltam — retten­tő nagy büszkeség töltött el, hogy ebbe a rangos csapatba bekerülhettem. Három évig statisztaszerepeket kaptam és verseket mondhattam csupán —, de ez mégis nagy örömet jelentett. Azután 1961/62-ben jött az első fordulat: a meg­betegedett főszereplő helyet beugorhattam a Kormosék cí­mű darabba. Később sokak számára nehéz évek jöttek az amatőr mozgalomban: 1965- ben szinte átmenet nélkül az amatőr színjátszást felváltot­ta az irodalmi színpadi stílus. Bizony, sokan nem tudták át­venni ezt... Az öblösüveggyá- ri színpaddal 1963-ban kerül­tem kapcsolatba — ők is a színjátszást művelték, bár ala­csonyabb színvonalon, mint a bányászszínpad tagjai. Ennek ellenére az átállás itt volt könnyebb — a fiatalság, a lelkesedés segítette a gárdát. Bolyós Lászlóné — most a Kohász Művelődési Központ igazgatója — kezdte velünk a munkát; az alapokról kellett indulni. Lassan érő, de jő kö­zösségi szellemű gárda volt ez, igyekeztünk mindig tisztesség­gel helytállni. Bár a szerep­lők egyénileg nem érték el azt a színvonalat akkoriban, amit a régi, nagy hagyomá­nyú színjátszó csoportok tagjai, az irodalmi színpadra való át­állás „hőskorában” mindenütt ott voltunk, rengeteget szere­peltük, a zagyvapálfalvai kocs­ma kártyatermétől a magasabb fórumokig. A programok ösz­szeállításánál mindig azt tar­tottuk szem előtt, hogy széles közönség elé sikerüljön eljut­tatni rangos költészeti alkotá­sokat. A gárdánkhoz tartozott Bazsó Erzsébet, két versmon­dó aranydiplomával. Szűcs Nelli, a nagyon jó előadó — de a fesztiválokra ütőképes műsort nagyon sokáig nem tudtunk összeállítani. A Vasas „Csili” színpada, a KISZ- kb együttese, a tatabányai munkásszínpad és társaik mel­lett mi töltöttük be a „pofo- zógép”-szerepet: ami kívánni­való volt a fellépésekkel kap­csolatban, azt jórészt nekünk címezve mondták el. Madarat lehetett volna fogatni velünk, amikor egy szemlén a Vasas Művelődési Központban bronz­minősítést kaptunk — pedig az volt a legalacsonyabb érté­kelés. .. Az igazi hullámvölgy akkor jött, amikor Bolyósné elment a könyvtárunkból. Úgy nézett ki: vagy felbomlik a társaság, vagy vele tartunk az SKÜ- höz. De a Kossuth Művelődé­si Ház igazgatója, Vratni Jó­zsef ragaszkodott hozzánk, ak­kor nevezett ki engem szín­padvezetőnek. 1975-től két­éves rendezői tanfolyamot vé­geztem. Kutya időszak volt... A mélyponton velem együtt maradtunk négyen összesen. De a művelődési házunktól kaptuk sorra a feladatokat, dolgozni kellett. A munkásfia­talok országos versmondóver- senve idején figyeltük a sze­replőket, sikerült tízfősre ki­egészíteni a csapatot. Tíz fővel már mindent meg lehet csi­nálni, amit akarunk. És aztán jött a pozitív fordulópont: 1976-ban a balassagyarmati irodalmi színpadi napokon egy bolgár műsorral három díjat is elnyertünk: a megye leg­jobb amatőr csoportja címet, ezüstminősítést és az orszá­gos negyedik helyet. Ez na­gyon feldobta az együttest, so­kan jelentkeztek. A színpad munkásjellegét azóta sem ve­szítette el: mind a résztvevők, mind a közönség ilyenné te­szi. A munka folyamatos ná­lunk, ha van konkrét feladat, ha nincs. A heti két próba kell a verstanuláshoz, a vers­elemzéshez. Ez év márciusá­ban érett be igazán ennek a gyümölcse: Szentendrén orszá­gosan kiválók lettünk, arany­diplomával. Idén vettük fel a TEMPRESSZ nevet — ez egy üveggyári terméké, azt jelen­ti, hő- és ütésálló... Most 18- an vagyunk, plusz a műszaki gárda. Mert az is van: a Kossuth Művelődési Házban kiváló színpadi lehetőségeket teremtettek, korszerű világítás­sal, öltözőkkel. Ma már kezdik ..jegyezni a revünket”:minden jelentősebb fesztiválra kapunk meghívást. Novemberben a békéscsabai építőipari feszti­válra, a tatabányai munkás­színpadok fesztiváljára készü­lünk. És közeleg a balassa­gyarmati irodalmi színpadi na­pok is, így három produkciót is tartunk komoly próbaszín­vonalon. Emellett természete­sen a velünk szerződésben ál­lóknak ünnepi műsorokat tar­tunk. Nekem ez a tevékenység sokkal több mint hobbi — minden szabad percemet le­foglalja. Leginkább az izgat, miképpen tudnánk még job­ban segíteni abban, hogy szín­házszerető, -értő közönséget ne>- veljünk. Ehhez a többi szín­paddal is együtt kell működ­ni, eljuttatni munkásközönség, diákok elé minél több olyan értékes darabot, amely segít megérteni a nehezebbeket is. Most a próbákon, a versmon- dási alkalmakon kívül legfő­képpen e koncepció terveze­tének a kidolgozásával foglal­kozom. Ebből nem lehet ki­öregedni, ezt nem lehet meg­unni. ..” G. Kiss Magdolna Keseregtünk eleget a szeszélyes nyár mi­att, s lám: nem is alaptalanul: az idén a szokásosnál jóval előbb gyülekeznek hosszú­hosszú útjuk előtt költöző madaraink, a fecs­kék és a gólyák. Letelt az Idejük, miként az iskolai szünidő is. Kezdődik az új tanév, amely — mióta világ a világ — most is a felsőbb iskolába lépőknek jelenti a legnagyobb izgalmat. Megkezdődik a munka az egyetemeken, fő­iskolákon, a középiskolákban- Ebben a tan­évben 56 felsőoktatási intézményünk 104 karán 16 100 elsőéves hallgató tanul a nap­pali tagozaton. Ennél lényegesen magasabb a középiskolai tanulmányukat megkezdők száma: gimnáziumban 23 071-en* szakközép- iskolákban kevés híján 30 ezren, míg a kü­lönféle szakmunkásképző intézetekben hoz­závetőlegesen 53 ezren „debütálnak”. Érzékletes, szép fogalomátörökítés: fecs­kék, illetve gólyák ők is. Hosszú út előtt állnak valamennyien, amelynek kitűzött vég­állomása a szakma elsajátítása, az érettségi, a diploma megszerzése. Az ő kötelességük, hogy méltóképpen fedezetéül szolgáljanak a megtervezett jövőnek, a társadalom majdani követelményeit ők elégítsék ki. Kötelességről szóltunk, holott oly friss, ki nem élt még az öröm, amely — nézzük el nekik — a felszínes dicsekvésben — „felvet­tek!” — sűrűsödik. Nem, dehogy akar az újságíró ünneprontó lenni, amikor nem az átmeneti örömöt, hanem az iskolaévek be- fejeztéig és még azon túl is érvényes köte­lességet hangsúlyozza- Van rá számos oka. Felsőoktatási intézményeinkbe 36 és fél ezer fiatal küldte el jelentkezési lapját. Ha tehát a demográfiai hullámvölgy következ­tében nem is alakulhatott ki a megszokott háromszoros túljelentkezés, sokan voltak így is, akik nem fogadhatták lelkesen az egye­tem sajnálatos értesítését. Az természetesen jó dolog, ha több fiatal jelentkezik, mint ahányat fel tudnak venni; ez növeli a vá­lasztás lehetőségét, s hozzásegít ahhoz, hogv a valóban legalkalmasabbak, legfelkészül­tebbek kerüljenek az egyetemekre, a főis­kolákra. A felvételi vizsga: verseny, selej­tező, • amelynek döntője aztán már az okta­tási intézményekben folyik. A jelentkezési arányok csökkenése nem járhat együtt mi­nőségromlással, ez alapvető érdekünk. Más kérdés, hogy a sok fórumon vitatott, szük­séges rossznak minősített felvételi ilyenkor is arra hivatott, amire máskor: értékel, pon­tozza a tudást. Az erkölcsi emelkedettséget, a hivatástudat mértékét csak nagyon cse­kély valószínűséggel képes kihámozni néhány óra leforgása alatt- E reális feltételezést min­denkor a sikerrel pályázóknak kell bizonyí­tani. Tanulással, választott hivatásuk, szak­májuk minél teljesebb elsajátításával, maj­dan alkalmazásával. A szakmunkásképző intézetbe, a szakkö­zépiskolába avagy gimnáziumba sikerrel je­lentkezettekre is új, az eddigiektől eltérő feladatok várnak Közülük a szakmát tanu­lók válnak legelőbb felnőtté: három év el­teltével már fizetésért dolgoznak. Keveseb­ben, sokkal kevesebben vannak, mint egy- két'három évvel ezelőtti társaik. S, nem ja­vulnak az arányok sem: az elsőévesek túl­nyomó többségének fizikai dolgozók a szülei. Ismert jelenség: az értelmiségiek húzódoz­nak attól, hogy fiukat, lányukat kétkezi pá­lyára adják- Mindez összefügg a tehetség, a képesség korszerűtlen, konzervatív értelme­zésével, az érvényesülésről alkotott hibás képzetekkel, a-fizikai munka még ma is ta­pasztalható bizonyos fokú lebecsülésével. Nem tudatosodik a fejekben, hogy a koráb­ban nehéz szakmákban hihetetlen technikai fejlődés ment végbe: a kovács, a vájár, a kőműves, a pék már nem nagyapáink korá­nak kovácsa, vájára, kőművese, pékje. . Fejlődnek a szakmák, s azok elsajátításá­nak feltételei. A most iskolába lépő leendő szakembereknek azonban mitől volna viszo­nyítási alapjuk? Ám, ha nincs is —, ha szakmájuk igazi birtokosaivá kívánnak len­ni — nem árt, ha érdeklődnek korábbi mi­volta felől. Ismeretében hamar. beláthatják, hogy értelmes célja szerint a szakmunkás- képző intézmények oktatása együtt alakul társadalmi igényeinkkel:, sokoldalúan kimű­velt emberfőkre, s nem csupán kezekre van szükség az üzemekben, a gyárakban. Ha­sonlóan nőnek a követelmények a többi is­kolatípusban is. Ennek eleget tenni, a kivá­lasztás helyességét hosszú távon igazolni, ez, csakis ez adhat tartalmas örömet­Fehér Gyula Mai tcvóaján latunk 20.00: Memento — Nürn­berg 1946. A második világháború be­fejeztével Nürnbergben gyűl­tek össze a négy nagyhatalom Ügyészei, hogy 23 nemzet ne­vében egy esztendeig tárgyal­ják a fasiszta bűnösök perét Nem a győztesek ítélkezése volt ez; a törvény máig ér­vényben van, amely kimond­ja, hogy elítélendő minden emberiség elleni bűncselek­mény. Nem várhat senki bün­tetlenséget az állam nevében elkövetett bűnökért sem. Rolf Schneider német Író ebből a hatalmas anyagból, a per eredeti jegyzőkönyvei bő' ragadta ki a legelevenebb ré­szeket és a négy fővádlott; Gőring, Keitel, Schacht és Streicher alakja köré csopor­tosította a jeleneteket. így született meg ez a hatalmas vádiratdráma, amelyet most Hajdúfy Miklós rendezett te­levízióra. A vádlottak szere­pében: Gőring: Kállai Ferenc, Keitel: Sinkovits Imre, Schacht: Ráday Imre, Strei­cher: Inke László. THELY. Á BALATON FŐVÁROSA Üdültetés, társadalombiztosítás, lakásépítés Minden ötödik mongol dol­gozó szakszervezeti beutalót kap 1978-ban. Az állami Költ­ségvetésből tízmillió tugrikot juttattak az idén az üdülőhá­lózat fenntartására és bővíté­sére. Az elmúlt két évben 237 millió tugrikot fizettek ki a társadalombiztosítás terhére. A biztosítást fokozatosan Ki­terjesztik a mezőgazdaságban foglalkoztatottakra is. A szak­szervezeteknek is része van abban, hogy ugyancsak az utóbbi két évben a legfonto­sabb iparágakban 7—10 száza­lékkal emelkedtek a munka De­rek, és egyre többen költő z­Garay János, híres költőnk rót­ta ezeket a so­rokat: „Kenésé­től Keszthelyig terjed el a Bala­ton; Ott az éden- kert kapuja — Itt az édenkert va­gyon !”... Hát lássuk csak mi is vagyon eb­ben az édenkert- ben? Ha valaki Keszthelyt emle­geti, az emberek döntő többségé­nek —, legyen az bel-, vagy kül­földi turista — rögtön a napsütöt­te tó szelíd, zöld­kék vize, a hűs habok, a vidám kis hajók, vitor­lások, a strand ezernyi öröme jut eszébe. Pedig a Balaton legnyu­gatibb, s egyben déli csücs­kében elhelyezkedő város nemcsak víz, napfény és jó levegő. Nemcsak a fürdőzés paradicsoma­Keszthely a történelmi, iro­dalmi emlékek, a tudomány városa is! Keszthelyben ak­kor is lehet gyönyörködni, ha történetesen nincs a fürdő­zésre alkalmas idő, ez az a település, ahol több napon át jól elfoglalhatja magát az ember, gyarapíthatja isme­reteit. gyakorlat a mezőgazdasági Ha Balatonszentgyörgy fe­lől közelítjük meg a várost, Európa egyik legszebb, vé­dett gesztenyesorán haladha­tunk. Nagy táblák hívják fel figyelmünket a fenékpusztai római katonai táborra, ame­lyet nemrégiben tártak fel. Ha az északi part felől, Győ­rök irányából érkezünk, utunk jól ápolt szőlők között, villasorok „árnyékában” ve­zet az ősi városba. A távolból idelátszanak a keszthelyi hegység sötét, tölgyesektől, fenyvesligetektől övezett ko­szorúi­A természeti szépségek mel­lett megragadó a város la­kóinak mediterrán derűje, kedvessége, őket illeti a jog, hogy bemutassák a Balaton „székhelyét”. Koskán László nyugdíjas vasutas, a városi pártbizottság tagja lelkes lo­kálpatrióta. Azt mondja: „A tisztes, haladó hagyományt ápoló emberek laknak itt”. Valóban. A Kossuth Lajos utcán az üzletek sorát meg­megszakítják a műemlékek- Emitt Batsányi János ta­nult, amott Csokonai Vitéz Mihály szállt meg. Itt szüle­tett Goldmark Károly, Nagy Ignác. Az egyik házban la­kott Asbóth Sándor, a híres szabadságharcos tábornok. Petőfi Sándor feleségének, Szendrey Júliának a szülei pedig a Festeticseket (szol­gálták. Keszthelyen három múze­um van. A Majormúzeumban a mezőgazdasági kultúra • ré­gi, tárgyi emlékeit őrzik, a Balaton Múzeumban a tó nö­vényi és állatvilágát, a halá­szat eszközeit, a környék nép­rajzi tárgyait mutatják be- A képtárban Mészöly Géza, Eg- ry József tófestő világában gyönyörködhetünk. A neo­barokk 100 szobás Festetics- kastélyban Bakos József, a Helikon Múzeum igazgatója kalauzol. Több százmillió forintért állították helyre a hatalmas épületet és még mindig van rajta munka. A lakosztályrésa már készen várja a látogató­kat. Papucsba bújva lépke­dünk, templomi csendben a kék, sárga, lila és piros se­lyemtapétával borított, ere­deti bútorokkal berendezett szobákon át a százezer köte­tes Helikon könyvtárig. Az illír származású Festetics család világhírű alkotásokat gyűjtött össze- Itt található például a magyar felvilágoso­dás korának teljes irodalma. Festetics György 1797-ben ala­pította Európa első, felsőfokú gazdasági tanintézetét, a Ge. orgikont, s ő rendezte az el­ső Helikon-ünnepségeket is, amelyeknek nemes hagyomá­nyát ma is folytatják. Szimeiszter János a város díszpolgára arra hívja fel a figyelmünket, hogy Keszthely valamikor a nyugdíjasok vá­rosa volt, ma pedig a fiata­lok városa, ötezer diák tanul az agrártudományi egyete­men, középiskolákban, szak- középiskolákban. A Helikon­ünnepségek alatt az ember azt hihetné, valamiféle óri­ási diáktáborba jutott, mert az ország minden részéből idesereglenek a kultúrcsopor- tok, szavaló- és irodalmi kö­rök tagjai. Dr- Kováts András egyete­mi tanárt, dékánhelyettest arra kértük, beszéljen egy ki­csit a munkájáról. Mint mondotta, az egyetemen ki­emelt, kormányszintű kuta­tóprogramot valósítanak meg. Itt foglalkoznak a szociális, ta nagyüzemek vezetésének kérdéseivel, és a világ na­gyobb, hasonló intézeteivel kapcsolatban állnak. Dr. Földes István, a városi tanács elnöke a lakásépítésről, a vendéglátóipar fejlesztésé­ről szólva egyebek között megemlítette a gondokat is. Több szálloda kellene, még több kereskedelmi egység, a szolgáltatás bővítése. Ter­mészetesen a nagy nyári ide­genforgalom miatt szükséges a város élelmiszer-ellátásának javítása, de ma már a helyi lakosság igényei is megnőttek- Keszthely iparosodik. Itt épül fel a Bakony Művek új Zsi- guli-gyára. Ide települt az or­szág egyik legkorszerűbb hús- és tejüzeme. Üj és újabb eg­zisztenciák teremtődnek, s már itt Is kevés a munkáskéz. Keszthelyen évente 3—4' millió forint értékű társadal­mi munkát végeznek a pol­gárok. Műemlékeket csinosí­tanak, parkokat hoznak rend­be, fákat ültetnek. Az ide nem messze fekvő római erőd, a Valcum útjain érkeztek ide gótok, longobár- dok, kelták, hunok, avarok, szlávok, magyarok- Az egyik helyi történész szerint „a keszthelyi kultúra népei” mind itthagyták nyomaikat, s a már Itt élő népekbe olvadtak. A mai asszimiláció eredője a munka, a közös tett a vá­ros előrevivéséért, hogy mo­dern otthont adjon polgárai­nak, jó megélhetést, a látoga­tóknak pedig valódi édenker- tet varázsoljon. Szfits Dénes A lakásépítés az országban ugyanolyan kiemelt feladat, mint Magyarországon. A mos­tani ötéves tervben 780 000 la­kóház, iskola és kollégium épül. Az otthonok száma 30 százalékkal lesz több mint az elmúlt tervidőszakban. A nö­vekvő igények kielégítéseié korszerűsítik az építőipart. Az építkezések 70 százalékán elő­regyártott elemeket alkalmaz­nak. Az építőanyag-termelést háromszorosára növelték. A panelgyártáshoz helyi nyers­anyagokat használnak. Most és a következő években 140 000 család költözik új otthonba. Az automata fogságában Naponta négymillió amerii kai bosszankodva vágja le a telefonkagylót, mivel külön­böző árukat kínáló kereskedők hívják fel őket. A cégek most más módszerhez folyamodta«: áttértek az automatikus hívá­si rendszerre, amely napon'a 1000 hívást bonyolít le, és magnetofonra felvett hirdeté­seket közöl. Előfordul, nogy miután az előfizető letette a kagylót, az automata nem kapcsol ki. Egyszer egy min- neapolisi lakos sürgősen fel akarta hívni a mentőket, de a számához „ragadt” automa­ta továbbra is különböző f>. gyasztási cikkeket hirdetett NÓGRÁD — 1978. augusztus 30., szerda Analitikai egyetemen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom