Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
Egerben befejezéséhez közeledik az 1745-ben épített szerb templom restaurálása. Jelenleg az 1789—91-ből származó ikonosztázt újítják fel az Országos Műemléki Felügyelőség restaurátorai. A munkák — várhatóan — októberben fejeződnek be. A képen: restaurálják az ikonosztáz fakereteit Orvosok falun Sokan úgy tartják, a körzeti orvos a falu lelkiismerete S, hogy milyen ez a lelkiismeret, mennyire őszinte és meny. nyíre tükrözi a valóságot, az sokban múlik az orvos Kapcsolatteremtő képességén és környezetformáló erején. A falusi körzeti orvos számára ugyanis két lehetőség adott: vagy beilleszkedik fenntartás nélkül a község már kialakult tradicionális közösségebe és életformájába (vállalva annak minden előnyét és hátrányát), vagy megpróbálja a rábízott emberek szemléletét és életvitelét úgy formálni, ahogy azt ő helyesnek találja társadalmi és egészségügyi szempontból. Ez utóbbi kétségtelenül nehezebb. Szép számmal vannak falusi körzeti orvosok, akik szociográfiákat készítenek, felmérik és keresik a bajok okait és indítékait, mert fogékonyak a társadalmi jelenségekre. A szakorvosi rendelőintézetek éa kórházak orvosaival szemben előnyben vannak, hiszen naponta megfordulnak a családi otthonokban, s közvetlen tapasztalják azokat a szociális körülményeket, melyek eleve meghatározói lehetnek betegségeknek, vagy lelki sérüléseknek. Kapcsolat a tanácsokkal Ezek után kézenfekvő a kérdés: könnyű, vagy nehéz falun körzeti orvosnak lenni? Mindenesetre más, mint városban. De szűkítve a kört, más-más minden megyében es más minden községben is, hiszen a helyi adottságok mindenhol mások. S a különböző körülmények között is minden orvos a maga szakmai felkészültségétől, etikai és emberi magatartásától függően másként látja el feladatát. Falun nincs szakrendelő;, ezért a körzeti orvosnak Kell ellátni a gyermekbetegeket is. több a közegészségügyi és járványügyi feladatokkal kapcsolatos tennivalójuk, mint városi kollégáiknak, s ahol nincs patika, ők kezelik a kézi gyógyszertárat is. A tanácsok előtt ők képviselik a körzeti egészségügyi szolgálatot. A tanácsok viszont —, s ez a lakosság érdeke is — támogatják a körzeti orvosok munkáját: rendelőket építenek, felújítanak, biztosítják a lehető legkorszerűbb felszerelést. (Tolna megyében például EKG-berendezéssel látják el a rendelőket). Korszerű orvoslakásokat építenek — a fiatal diplomások számára talán ez a legnagyobb vonzerő —, így kedvező körülményeket teremtenek a letelepülésükhöz. Új ügyeleti rendszer Ebben az ötéves tervben országos szinten megoldották az ügyeletek rendszerét is. Azelőtt a falusi orvos éjjel-nappal készenlétben volt, hiszen rázörgethették az ablakot este tízkor és hajnalban háromkor is, hétköznap csakúgy, mint ünnepnap. Ügy jellemezték a körzeti orvosok ezt az időszakot, hogy „kötetlen a munkaidejük”, s ez a meghatározás nem is állt messze az igazságtól. Tavaly viszont megszületett az új ügyeleti rendszer, amely szerint a legközelebbi járási, városi, megyei szakrendelőkből, vagy kórházakból telefonon, vagy URH segítségével hívhatnak a községbe orvost, sürgős esetekben. S az úton levő orvos az autóban ugyancsak URH-n veszi az újabb hívásokat. Ahol ez még nem megvalósítható, továbbra is a körzeti or. vosok látják _el az ügyeletet külön díjazva.' Eddig az szolgálati kötelességük volt. A körzeti orvosok leglényegesebb feladata az alapellátás és megelőzés. Betegségcsoportok szerint nyilvántartást vezetnek a község lakóiról, akiket időnként behívnak kontrollvizsgálatokra. Tehát nem csupán a gyógyítással, hanem betegségmegelőzéssel is foglalkoznak. A körzeti egészségügyi szolgálat feladata a betegek felkutatása, a gondozásra szorulók folyamatos megfigyelése, valamint ellenőrzik az állapotukra ható környezetet. Ezért is fontos, hogy a körzeti orvosok állandó kapcsolatban legyenek a rendelőintézetekkel és kórházakkal, így figyelemmel kísérhetik az oda beutalt betegeik további sorsát, kiket hazatértük után a megfelelő ellátásban részesíthetnek. Betöltetlen állások 1952-ben létesült a körzeti egészségügyi szolgálat. Ma 3092 körzeti orvos dolgozik az országban, közülük 2191 vidéken. A legtöbb betöltetlen állás Borsod, Szabolcs és Békés megyében van. Viszonylag jobb a helyzet Baranyában, Csongrádban és Pest megyében. Az orvost váró falvak betöltetlen állásai arra utalnak, hogy az orvosok körében még nem oldódott fel teljesen — az egyre kedvezőbb körülmények ellenére sem — a vidékkel, pontosabban a vidéki életformával szemben tanúsított előítélet. Noha a körzeti egészségügyi szolgálat az utóbbi 10 év alatt az ország minden részében sokat fejlődött, s ma már orvosi körökben is egyre ritkábban illetik „isten háta mögötti” jelzővel a vidéki orvosi pályát. Ágh Tihamér Propagandisták Salgóbányán Az éves felkészítő táborok szervezéséből, előkészítéséből, a tábori munka irányításából példamutatóan vették ki részüket a táborvezetőségek, akik a kevés számú „hivatásos” KISZ-vezetővel is sikeresen oldották meg feladataikat. Különösen érvényes ez a megállapítás a propagandisták táborára. A hatnapos felkészítés során a résztvevők feldolgozták az aktuális politikai témákat, megismerték a mozgalmi és a politikai képzési év feladatait. A csoportos foglalkozások során részletesen megbeszélték, értelmezték a teendőket. A végrehajtással kapcsolatos gyakorlat', módszertani útmutatásokat már a bemutatófoglalkozások során gyakorolták. A politikai képzés tartalmi feladatairól, a foglalkozásokra való felkészülés gyakorlati teendőiről sok vita folyt. A résztvevők valamennyien elismeréssel szólták a módszer- vásárról, a technikai eszközök bemutatóiról. Sokan nem ismerték, hogy miként lehet a politikai foglalkozásokat hatékonyabbá, elevenebbé, vonzóbbá tenni. Az egy hét során vitavezetési és különböző aktivizáló módszereket ismertek meg és gyakoroltak a tábor résztvevői. Az angol parlamenti, interjú-^ méhkas-, impulzusmódszerek alkalmazása bizonyára eredményesebbé teszi majd a foglalkozásokat. A propagandisták megismerkedtek a szimulációs feleletkiválasztásos és az esetmódszerrel, a szerepjáték alkalmazásának lehetőségeivel. A csoportos foglalkozásokon szó volt az érdeklődés felkeltésének módszereiről és a szemléltetőeszközök alkalmazásának lehetőségeiről is. A technikai eszközöket alkalmazás közben ismerték meg a pronagandisták. A salgóbá- nyai KISZ-vezetőképző iskola írásvetítői, magnetofonjai, diavetítői, filmvetítői mind a politikai kéDzés „szolgálatába” lettek állítva, és úgy bemutatva, hogy a legmegfelelőbben segítse a foglalkozások vezetőit, ösztönözzön az otthoni meglevő eszközök hasonló alkalmazására. Egvéni feladatokat is megoldottak a csoportok tagjai. Megfigyeléseket végeztek, interjúkat készítettek, kiselőadásokat tartottak és különböző aktivizáló eszközöket készítettek. A táborlakók kora reggeltől késő estig — tervszerű munka részesei voltak. Kellő mértékben volt lehetőség a sportolásra, szórakozásra is. S a jó hangulatban sem volt hiány, ám aki vétett a tábori fegyelem ellen — egy fő akadt — annak munkájára nem tartott igényt a tábor vezetősége. A propagandisták felkészítésének fontos állomása volt az éves felkészítés, de nem az egyetlen felkészülési lehetőség. A megyei, járási, városi politikai képzési bizottságok a megszervezésre kerülő propagandistakonferenciákkal is sokat segíthetnek. Ez annál is fontosabb, mert a tervezett és beiskolázott propagandisták közül sokan nem vettek részt az éves felkészítésen. A tananyagok módszertani segédletei is sok segítséget adnak a foglalkozások megtartásához, de ez elsősorban a propagandisták felkészülési és önképzési igényén múlik. Rácz András 1 Vezess kiválóan! Sikerrel szerepeltek \ót»rád menye versenyzői Veszprémben a. Magyar Honvédelmi Szövetség szervezésében került megrendezésre augusztus 26-án és 27-én az országos „Vezess kiválóan!” verseny, amelyen a megyei vetélkedőkön legjobb helyezést elért sorköteles fiatalok vettek részt A fővárost és a tizenkilenc megyét képviselő versenyzőkön kívül hat meghívott csapat — az ideiglene- i sen hazánkban állomásozó egyik szovjet alakulat és a magyar honvédség néhány tagja, valamint a Volán alkalmazottjai — is jelen volt a kétnapos vetélkedőn. A 78 versenyző egyénileg és háromhárom fős csoportokban mérte össze elméleti és gyakorlati tudását, vezetési képességét. Megyénkből három fiatalember utazott Veszprémbe — munkahelyeik vezetőinek köszönet a felkészülésükhöz nyújtott segítségért, időkedvezményért —, akiket elkísért Szederjesi Barnabás, az MHSZ Nógrád megyei titkára, Horváth András százados, az MHSZ gépjárművezető-képző iskolájának vezetője és ne- lyettese. Oláh Gyula is. Szombaton került sor a KRESZ és a műszaki vizsgalapok kitöltésére, az általános politikai tájékozottságot felmérő tesztlapok kérdéseinek megválaszolására, a gyakorló kézigránátdobásra, éleslövészetre, valamint a hibaelhárítási feladatok megoldására. Már ezeknek a feladványoknak az értékelésénél kiderült, hogy nagyon erős a mezőny, igen felkészültek a résztvevők. A vetélkedő második napján Susán Pál ezredes, a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központjának főtitkárhelyettese köszöntötte a csapatokat, méltatta az MHSZ 30 éves fennállásának jelentőségét, a nevelésben betöltött szerepét és említést tett arról is, hogy a szervezetet az idén tüntették ki a Vörös Zászló Érdemrenddel. Beszédének végén sok sikert kívánt a — sorrendben a nyolcadik — „Vezess kiválóan!” országos vetélkedő résztvevőinek és megnyitotta a gyakorlati versenyt. A járművezetőknek fokozott gondot kellett forditaniuk biztonságuk megóvására, az ügyes lavírozásra és nem törekedhettek gyorsaságra, mivel nagyon nehéz terepen kanyargóit az a hét kilométer hosszú útszakasz, amin végig kellett haladniuk. Minden nehézség ellenére —, amibe beletartozott a szokatlanul erős mezőny is —, szép sikerrel szerepeltek Nógrád megye versenyzői. A motorkerékpárosok vetélkedésében a nyolcadik helyre került Kohánka Csaba; a személygépkocsi-versenyben a kilencedik lett Nagy László és a tehergépkocsi-vezetők között a tizenhetedik helyen végzett Dancsok Sándor. A csoportversenyben első helyezést ért el a vendéglátó város, Veszprém csapata, második lett Heves megye csapata, a dobogó harmadik lépcsőjére budapesti fiúk kerültek. A rendezőség nem feledkezett el a vendégekről és a nézőközönségről sem: különféle repülőgépek modelljeivel ismerkedhettek meg, gokartbemutatóval, autócrossver- sennyel szórakozhattak és az egy évnél nem régebbi iogo- sítvánnyal rendelkező magánautósok ügyességi versenyen is részt vehettek. A kétnap is rendezvénysorozat jó hangulatú, vidám búcsúzkodással fejeződött be. Kiállítás Moszkvában A Szovjetunió immár harmadszor rendezi meg a mezőgazda- sági technika nagy nemzetközi seregszemléjét. A kiállításra Moszkvában a Szokolnyiki-park- ban kerül sor, augusztus 31-től szeptember 14-ig. Ahogy minden ilyen nagy nemzetközi kiállításkor lenni szokott, a vendéglátó ország a szokásosnál nagyobb területen, több újdonsággal mutatkozik be. Így lesz ez most is: a szovjet kiállítók mintegy másfél ezer mező- gazdasági géppel, berendezéssel és eszközzel várják az érdeklődőket. És tegyük mindjárt hozzá, nem alaptalanul. Ma a Szovjetunió annyi mezőgazdasági gépet gyárt, mint az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és az NSZK együttvéve, s termékeit. a világ több mint hatvan országában vásárolják szívesen. Az utóbbi tíz évben a szakemberek mintegy másfél ezer mezőgazdasági gépkonstrukciót fejlesztettek ki és honosítottak meg a termelésben, ezek közül a legújabbak ' szintén ott lesznek a Szokolnyi- ki-parkban. Bemutatják például a talajművelésre szerkesztett gépegységeket és energetikai eszközöket, a vegyszeres növényvédelem, az öntözés és az állattenyésztés újdonságait. Közülük is bizonyára sok érdeklődőt vonz majd az RKSZ—6 önjáró répaszedő kombájn, amely műszaki színvonalát tekintve sok hasonló külföldi gépet felülmúl. Először láthatják az érdeklődők a KSZKU—fi típusú hatsoros, önjáró kukorica- szedő kombájnt, a KSZ—50 gabo- nat.isztító és -szárító berendezést, amelynek a teljesítménye ötven tonna óránként, vagy a 90 centiméteres sortávolságú gvaoot- cserjék megművelésére és a gyapot betakarítására gyártott gépsorokat is. Az egyszerű náthának vagy a torokfájásnak két-három nap alatt elmúlnak a kellemetlen tünetei, az ember meggyógyul. De vannak olyan betegségek, amelyek alattomosan, hirtelen kezdődnek és mellénk szegődnek egész életünkre. Nem tudunk tőlük megszabadulni, makacsul ragaszkodnak hozzánk és vagy megtanulunk együtt élni velük, vagy ösz- szeroppanurk... — Mindig vidám, jókedvű, egészséges gyerek voltam, álmomban sem jutott eszembe, hogy valaha én is megbetegedhetek. A nyolcadik osztály elvégzése után 1969- ben kerültem ide a salgótarjáni öblösüveggyárba, a 6-os kádműhelyben kezdtem el dolgozni anyagmozgatóként. Akkor még gyógyszeres-, meg kölnisüvegeket készítettek ott, ezért bizony nagyon óvatosan kellett végezni a szállítást. Érdekes, szép munka volt, nagyon szerettem csinálni és a főnökeim is elégedettek voltak velem. Tizenöt éves koromban lettem KISZ-tag, hamarosan „Talpon tudtam maradni. n megválasztottak szervező titkárnak is, majd 1974-ben beléptem a pártba. Két évig ifjúgárdista voltam és nemrégen jelentkeztem murkásőr- nek, mivel szeretem a jó társaságot, a közösségi életet. Én csak akkor érzem jól magam, ha tehetek valamit a többiekért, mindenkiért, aki körülöttem él... nem azért vagyok ott mindenütt, hogy jutalmat kapjak, hanem azért, mert így teremtem meg saját magamban az egyensúlyt, az elégedettséget — meséli életének történetét Váci János, aki idén januárban múlt huszonnégy éves. Kesernyés mosollyal szája szögletében folytatja: — Dolgoztam, tanultam — gimnáziumba és marxista— leninista esti egytemre jártam —. egyszóval boldogan éltem. Egészen 1974-lg, amikor súlyosan megbetegedtem. Kórházba kerültem, napokig eszméletlenül feküdtem, élet- halóf között lebegtem... de az orvosok megmentettek. A régi munkakörömet már nem tudtam ellátni, így hát a dobozüzembe helyeztek, ahol állandó délelőttös műszakban dolgoztam, pakoltam, rakodtam. Ez a kényszermegoldás nem elégített ki, nem tudtam nyugton maradni, többet szerettem volna tenni: leszedő akartam lenni. Mindig a gépek körül lábatlankodtam, figyeltem, miként dolgoznak, hogyan dobálják ki magukból a hatalmas kartonlapo- kat. Egy idő múlva sikerült a német gyártmányú, körolló elnevezésű gépre kerülnöm, ott dolgozom a mai napig. Váci János két munkatársával — Zoltán Jánosné szabásszal és Oláh Gvula anyag- mozgatóval — együtt látja el a dobozüzemet nyersanyaggal. Ha ők hárman leállna- nak. akkor megbénulna az egész részleg, elcsendesednének a kattógó-zakatoló masi. nák. — Munkatársaim tudnak a betegségemről — otthon mindennap injekciózom magamat — és ők is sokat segítettek abban, hogy ne veszít, sem el az életkedvemet... hiszen a beteg ember is ember! Én pedig igyekszem úav élni, dolgozni, mint az egészségesek. Jövőre újra elkezdem a tanulást, és... udvaro. lók egy kislánynak, talán karácsonyra megvesszük a gyűrűket és tavasszal megnősülök. Lesz két gyerekünk, szé. nen, egyetértésben neveljük majd őket, úgy fogunk majd élni mint annyi más család... Nagyon büszke vagyok arra, hogy minden nehézség ellenére talpon tudtam maradni és visszanyertem az életkedvemet is, nyugodtan elmondhatom: teljes életet élek! Tőcser Julianna NÓGRÁD - 1973. augusztus 30., szerda
