Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

ian-e jövője a nógrádi szénbányászatnak? (1.) Szénmedencénk jelentősége a múltban Az energiafelhasználásban hány szót kell ejtenünk az Az SKB a medence északi bekövetkezett változás nap- ásványvagyonnal való eddigi területén a könnyen fémár­jaink gyakorta vitatott kér- gazdálkodásról, dése szakemberek és nem szakemberek között egyaránt. A gyorsuló technikai haladás egyre növeli az energia irán­ti „éhséget”. Ám a földből Régi dicsőségünk Medencénkben a bányászat a múlt század hatvanas évei­ryerhető energiahordozók — £en kezdődött. A század vé­szén, koolaj földgáz - előbb- gén a medence lett az or. szág legjelentősebb bánya­vidéke, amely elérte a kora­beli élenjáró európai szén­bányászat színvonalát. utóbb elfogynak, fölhasznál­tatnak, s új energiaforrások után kell nézni. Addig is a mélyben rejlő szénkészlet használható fel a legtovább, "í,'t ,7, igéwbel-íSlé“®’’” is érzékelteti. Míg 1867-ben a medencének az összes ter­melésből való részesedés 8 százalék volt, addig ez az , ____. ..... ... arány 1890-ben 42 százalékra í ,fgyn„a!..._^e_rigiaf0l!]?3ZI?^S nőtt. A fokozott ásványva­ható jó minőségű — 4000— 6000 kalóriájú — szenet le­fejtette. A felszabadulás után, a szénkonjunktúra idő­szakában sorra nyíltak a gyengébb minőségű széntele­pek lefejtésére telepített kis kapacitású, alacsony techni­kai színvonalú bányák. Így a széntermelés gyorsan növe­kedett, és 1964-ben érte el a maximumot: a megközelítő­erőteljes leg 4 millió tonnát. országos Korlátozások lül ismét élre tör az ener­giahordozók között. Hazánk­nak is egyre több szénre van szüksége — közismert, 15—20 évenkint megduplázó­dik —, s az országos igény kielégítéséből a nógrádi szén- “edencébőT medence is számottevően ki­veszi részét. gyon-igénybevétel az 1960- as évek közepéig tartott. A 110 év alatt mintegy 170 millió tonna sze­net hoztak felszínre, ez a Ahhoz, hogy a megyénkben mennyiség a hazánkban ed- sr.éntermelés fokozásának dig kitermelt szénnek 18,9 módját megvilágítsuk, né- százaléka. Búsa búsa után Nem csak az időjáráson múlik A nyári betakarítási mun- gondos talajmunka, pontos kák után elégedetten dörzsöl- és időben történő vegysze- getik kezüket a mezőgazdasá- rezés, a kellő hatóanyag fel- gi szakemberek, hiszen az használása mellett jó fajták- időjárás okozta kedvezőtlen ra van szükség.. • körülmények ellenére meg- A közeli nógrádi közös gaz­teltek a magtárak, a megye daság növénytermesztési ága- történetében a második leg- zatvezetője, Tuskó Zoltán is nagyobb termést takarították aludt már néhányat az ara­be- Különösen a búza fizet- tásra. A termelőszövetkezet te magas hozamokkal a ta- átlagtermése búzából 35,5 má- valy ősztől tartó, gondos mun- 253 volt. kát. A kiemelkedő termés el- — Hiába a közelség a tol- lenére azonban az idén is mácsiakkal, ha a mi táblá- előfordultak — indokolt és inkba a nagy teljesítményű gé- indolatlan — szóródások a Pékét alig használhatjuk. A hozamokban, aminek okait, Rába—Steigert például nem az egyéb tapasztalatok össze- engedhettük ezekre a helyek- gezése mellett, máris kutat- re' ESy forduló és az összes ják a szakemberek. , ekevas tönkremegy. Drága Szinte csak néhány nap telt mulatság lenne — magyaráz- el azóta, hogy közös vacsorán za­ünnepelték a kombájnosok a A nógrádiak, a tolmácsiak- búza betakarítását Tolmá- nál szaz kilóval kevesebb ha- cson, s Szabó Imre főagronó- mus már hozzá is látott a tanulságok csokorba gyűjté­séhez. — Az idén a búza hozama beírni eszközöket, ami mázsá' meghaladta hektáronként a kat jelent. negyvennégy mázsát — újsá- — Az elmúlt évben mi sem gólja. dicsekedhettünk a búzával. — Tavaly? Mindössze huszonnégy mázsa — Mindössze huszonhat má- volt az átlagtermés, holott zsa volt. amit nem szívesen 1980-ra a negyven mázsát emlegetünk — • válaszol az szeretnénk elérni. Pedig sem összehasonlítást célzó kérdés, tavaly, sem előtte nem dol- re, így inkább az idei jó tér- goztunk rosszabbul — mond- més előzményeiről beszélge- ía' — Az emberen és a ta- tünk- lajon egyaránt sokban mú­— Időben ,és jó minőségben lik a siker... végeztük el a szükséges mun- A táblák közötti szóródás kákát. A kenyérgabona az őt is izgatja. Az Mv—1-es igényének megfelelő műtrá- fajtából például a Pazsityok­gyamennyiséget megkapta _ dűlőben húsz mázsa sem tér m ondja. —“ —’—— 1—12 —'' Az idén learatott búzatáb­lákra hektáronként 370 kilo­gramm hatóanyagot juttat­tak ki az elmúlt évi három­tóanyagot használtak fel hek­táronként a búza termeszté­séhez. Emellett ritkán vehe­tik igénybe a légi növényvé­mett —, valamikor legelő volt —, ugyanez a fajta a Hosszú­földön hektáronként ötven mázsán felül fizetett. — Nem hivatkozhatunk te- százzal szemben. Zömmel har. hát a fajtára — kommentál- madfokú szaporítóanyagot ja Tálas Zoltán, használtak fel, de a tisztasá- Nehezíti helyzetüket az erő- ga a korábbi évek átlaga fe- sen tagolt vidék- Az erdők lett volt, amit egyik fontos mellett a vadkár eshetősége, tényezőként tartanak számon másutt a talaj állapota befo- * tolmácsiak. lyásolja a vetésforgó alakítá­— A különböző fajták mi- sát. ként vizsgáztak? — Az idén a terület egy­— A Jubilejnaja 42,8, a harmadán került búza búza Száva 67,1 mázsát adott. után. így jött ki! — mondja. Utóbbit mindössze huszonhat Egy olyan esztendőben, hektáron vetettük. Az egyes amikor a búza —, amely me- fajták között jelentősek vol- gyénk növénytermesztésében a tak a különbségek még a főszerepet játsza_ — jól ter- táblákon belül is- A Kompolti mett, a hiányosságok mellett 1-es például 48 és 40 mázsa könnyebben elsiklik a me- között ingadozott, ami arra zőgazdasági szakember fi­hívja fel a figyelmet, hogy gyelme. A két egymáshoz kö- körültekintőbben végezzük a zel eső gazdaságban szó sincs munkákat, különösen a gyen- erről. A búzatermesztés _ si- gébb minőségű földeken — kerei arra buzdítják őket, magyarázza a főagronómus. A nehéz nvár ellenére nem siettek a búza aratásával.' mint meséli. Elsősorban a gyorsasággal szemben a mennyiségre helyezték a hangsúlyt, ha kellett egy­irányúan mentek a kombáj- növénytermesztési nők. ze1 ő­— A te'-vc'kh's végéig né- Ezért is van. hosv az ara bánv mázsával szeretnénk tás után sem kerül le napl­ement a búza át ’■'•»tormósét, rendről a búzaterrr",*,té« amíg gazdaságos. Ehhez a Sz. Gy. hogy a magas hozamokat tar­tóssá tudíák tenni. — A szakemberen kívül álló fényezők is befolyásolják a termés alakulását, de a jó ter­més végül is rajtunk múlik — említette összegezésként a ágazatve­a 60-as években v A 60-as években az ener­giastruktúrában bekövetke­zett változások miatt a me­dence termelése negyedére csökkent. A visszaesés az észak-magyarországi — első­sorban a nógrádi — szénbá­nyáknál volt a legnagyobb. Az. aknák száma 36-ról 4-re, a létszám 14 500 főről 6500- ra csökkent. A felszabadult munkaerő egy részét kor­mányrendelet alapján nyug­díjazni kellett, a másik ré­szének munkalehetőséget kel­lett teremteni bányászaton kívüli tevékenységben. A medence szénvagyoná­nak erőteljes kiaknázása kö­vetkeztében a kis ásvány­vagyonnal bíró bányák ki­merültek, másokat pedig a medencét ért korlátozások hatására be kellett zárni. Az 1968—73-as években a fogyasztókat az alacsony szénhidrogénárak is ösztö­nözték a szénről szénhidro­génekre való átállásra. A szén fogyasztása csökkent a vasútnál, a tégla- és cement­iparban, a lakosságnál stb.. kis mértékben emelkedett a villamosiparban. A hazai energiafogyasztók növekedése húsz év alatt majdnem háromszorosára növekedett. Ugyanakkor az energiahordozókon belül a hazai szén aránya 65 száza­lékról 27 százalékra csök­kent, Az energiatermelésből a nógrádi medence részese­dése 1955-ben még jelentős, mintegy 8 százalék, ami 1975-re 1,1 százalékra csök­kent. A medence szerepének a hazai széntermelésen belü­li csökkenése nagyobb mér­vű volt, mint a szén jelentő­ségének az energiahordozók közötti visszaesése. (Folytatjuk) Lajgtit Jenő Bocsi Ottó A támogatások jövője AZ V. ÖTÉVES TERV félidejénél tartunk, de a tervező és gazdaságirányító szervek hozzákezdtek a VI. ötéves terv fő irányainak kialakításához és a gazdaságpolitikai célokat szolgáló szabályozók továbbfejlesztéséhez. En­nek keretében az Országos Anyag- és Árhi­vatal kiadta az általános termelői árrende­zés előkészítésének irányelveit. Azokból is ki­tűnik. hogy a támogatási rendszerben jelen­tős változások várhatók. Természetesen ezek a változások nemcsak a költség\*etés és az ösztönzés irányai szempontjából húsbavágó- ak, hanem a vállalatok jövedelmezőségét is jelentősen befolyásolják. Az utóbbi években a pénzügyi támogatások gomba módra szaporodtak, a gazdasági élet majdnem minden területén gyökeret vertek, általánossá váltak. (A fogyasztói árak, a ter­melői árak, a beruházások, a mezőgazdasági tevékenység, a közlekedés, a szolgáltatások, a külkereskedelem széles körű támogatásában részesülnek.) Ennek fő oka: a jelenlegi ár­rendszer merevsége. A hazai árak nem kö­vették kellő rugalmassággal a világpiaci árak változását, a fogyasztói árak pedig el­szakadtak a termelői áraktól. Szerepet ját­szott az is, hogy a támogatások’ elnyerése al­ku kérdésévé vált és az elnyert támogatáso­kat a gazdálkodóegységek örök érvényű jöve­delemkiegészítőnek tekintették — tegyük hoz­zá: okkal, mert ez ellen sem az ágazatot irá­nyító, sem a funkcionális szervek nem tettek semmit. Mellesleg a támogatások elnyerésé­ért vívott „eredményes” akciók nyomán az egyedi támogatások általános jellegűek let­tek. Az új termelői árrendszer kidolgozása so­rán, lényegében 1980. január 1-ig át kell ér­tékelni a támogatás alapelveit. Világos rend­szerbe kell foglalni azt, hogy milyen gazda­sági tevékenység mikor, meddig és miért kaphat állami támogatást, valámint azt is, hogy milyen módon kell „megszolgálni” azt. A támogatással — a szóban is bennefoglal- tatik — valamilyen gazdasági tevékenységet, amely meghatározott ok (okok) miatt, adott feltételek között nem jövedelmező, de szükséges, pénzügyi módszerekkel „életké­pessé” teszünk. Igen ám, de fontos elvi kér­dés, milyen időtartamra szól e támogatás. Nem szabad ugyanis a gazdaságtalan terme­lést támogatással oly’ mértékben jövedelme­zővé tenni, hogy azt konzerváljuk, sőt nem ritka esetben fejlesztjük. Ennek elkerülésére a jövőbeni támogatá­soknál az átmeneti és a „visszterhes” segít­ségnek kell jellemzővé válnia. Az új támogatási rendszerben is növelni kell a normatív jelleget, ami azt jelenti, hogy ki kell küszöbölni a nehezen értékelhető egyedi támogatásokat, illetve azok csupán a kivételek lehetnek. A támogatások normatív jellegének erősítése várhatóan megszünteti azt a — ma még széles körben tapasztalható — gyakorlatot, hogy egyazon célra, tevékeny­ségre, például a tőkésexport-termelés növe­lésére különböző költségvetési csatornákon keresztül többfajta támogatáshoz jussanak a vállalatok. Az is megfontolandó, hogy a támogatás fajlagos mértékét maximalizálják, azaz a tá­mogatások felső határa „plafon” legyen. Az úi támogatási rendszernek mindenképpen a gazdaságossághoz való mindhamarabbi fel­zárkózást kell ösztönöznie, kikényszerítenie. Szorosan összefügg ezzel a jelenlegi támoga­tási rendszerben érvényesülő báziselvvel való szakítás, esetleg mozgóátlagokkal lehel­ne a támogatások folyamatos csökkentését, illetve megszüntetését elősegíteni. A jelenlegi külgazdasági környezetben a támogatási rendszer a rövid távú szemléletet képviselte, ennek következtében az adott fel­tételekhez kapcsolódó igény, követelmény rö­vid idő alatt elévült, miközben a támogatás beépült a vállalat gazdálkodásába. Annak ellenére, hogy a tőkés világgazdaság még nem jutott a válság utáni „megnyugvás” ál­lapotába, erősíteni kell a hosszabb távú tá­mogatási normatívákat. Ez a gazdálkodó szerveknél növelné a kockázatvállalást, de egyben a piac jó megítéléséből származó nyereség lehetőségét is. Nem kevésbé problematikus kérdése a tá­mogatási rendszer megújításának: milyen fá­zisban (vertikumban) történjen a támogatás. (Példaszerűen: az alapanyaggyártás, a -fel­dolgozás vagy a felhasználás-fogyasztás fázi­sában.) Hasonló megfontolások merülnek fel egyes — szociális okok miatt indokolt — tá­mogatásoknál is: nevezetesen az árat kell tá­mogatni, vagy a fogyasztónak kell juttatást adni. (bébiruházat, gyógyszer stb.) KORAI LENNE AZ 1980-ban bevezetésre kerülő támogatási rendszer részletes leírása, vagy annak értékelése, ez már ma is bizo­nyos, hogy a támogatási rendszer szigorúbbá válik. Erre mind a gazdaságirányításnak, mind a gazdálkodóegységeknek alaposan fel kell készülniük.- Alig több mint egy esz­tendő áll rendelkezésre az új termelői árak, támogatási feltételek kidolgozására, megisme­résére. s ami a legfontosabb: a vállalati gaz­dálkodás zavartalan átállítására. Wiesel Iván Különleges csillár Az észak-csehországi Ame- niczky Senovban működő Lustry csillárkészítő üzem 1978-ban fejezte be a szov- jeturióbeli Krasznojarszk színháza számára készülő egyedi csillárkorstrukciós tervét. A csillár, amely az egész nézőtér mennyezetét befedi, 50 ezer különböző alakzatban csoportosított csi­szolt kristályelemből áll. A különleges világítótest terveit Vyhnálek szobrászművész al­kotta. , ........„JilliSiMi',,, , í i SPiyi' S Országosan is nagy a kereslet a vékony átmérőjű huza­lok iránt. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben külön üzemrész dolgozói foglalkoznak az igények kielégítésével. Kukkéi Anna dróthúzó, az egyik legtapasztaltabb mun­kaerő, itt kamatoztatja tudását. Csábkölts ég Furfangos megoldásról olvastam egy beruházásokról szóló jelentésben: „A tervezői költségvetések általában nem használhatóak- Az előirányzott költségek betartása érdeké­ben az egyes munkanemek nem kerülnek be a költség* vetésbe... így a kivitelező árajánlata sok esetben megha­ladja a normatívákat, s csak hosszas vitákkal és az eredeti terv megcsonkításával lehet a kivitelezés költségeit elfo­gadható szintre hozni (pl. a felszereltség elhagyásával stb.)” Űjjé! — örvendeztem magamban, mikor e megoldás­ban rejlő fondorlat lényegét sikerült fölfognom. Arról van szó magyarán megmondva, hogy a tervező röstell előhoza­kodni a valódi költségekkel —. nehogy a beruházó vissza­hőköljön ijedtében —, ezért leleményesen kiokosodik, egy „csábköltséget”, aminek a valódihoz nem sok köze van, de a szemnek tetszetős, ezért a beruházó azonmód ráharap- Hogy aztán később kalamajka kerekedik a dologból...? Amiatt legkevésbé a tervezőnek fáj a feje. A jelentés paksamétáját félredobva tűsként azon kezd* tem morfondírozni, nyílik-e mód másutt is a „csábköltség”- elv alkalmazására. Ügy találtam: az ötlet fölöttébb I élet­képes. alkalmas arra, hogy tucatnyi területen elburjánzon az alkalmazása. Remekül fölhasználhatják példának okáért: a maszek szabók- Ha — mondjuk — rendelnek tőjük egy öltönyt, s előre tudakolják az árát, a mesternek fölösleges a teljes költséget elárulnia. Hiszen akkor azt reszkírozná: a meg­rendelő —, kínos fővakargatás közepette —, lemond az öl­tönyről, s másik szabóhoz állít be. esetleg — konfekcióru­hára fanyalodik. A „csábköltség”-elvben jártas mester en­nek játszi könnyedséggel elejét veszi. Egyszerűen elhagyja —, például — a bélésnek, a zsebeknek, a gomboknak az árát, s csak a szövetnek meg a varratásnak az ellenértékét közli üzletfelével. Így az a „csábár” hallatán nem riad vissza a megrendeléstől, s az öltöny elkészültével —, ha fog­csikorgatva is — legombolja a valódi árat a mesternek. Bélés nélküli zakó nem kell neki. Ugyanezen módon élhetnek az ..elv” fölhasználásával, a csizmadiák, a kőművesek, a piktorok, a szerelők, a meg­rendelést teljesítő cukrászok és így tovább. Legföljebb né­mi magyarázkodással toldják meg igazi munkájukat, de megéri. Élhetnek a leleménnyel az utazási irodák. Ok például a szállásköltségről feledkezhetnek meg. de gondoskodnak arról, hogy az utazók elég zsebpénzt vigyenek magukkal. Így azok a szállodát —, szintén fogcsikorgatva, de — ki tudják fizetni, legföljebb később a fogukhoz verik a ga­rast. Az utazás azonban így is „létrejött”, tehát az iroda jól járt. Némi rafinériával a kooperációs kapcsolatokban is föl­használható a „csábköltség”. Az egyes gyártmányokhoz megrendelt alkatrészek valódi árát csak az utolsó pillanat­ban közük a megrendelővel, amikor azt szorítják a határ* idők. Ehhez persze jó fogalmazási készség is kell, hogy a szerződés szövegéből ne derüljön ki a fondor. Amint a példákból kitetszik, a „csábköltség”-elv beve* zetéséhez legelőbb is csavaros észjárás szükségeltetik. Za­vartalan fölhasználásához még két dolog nélkülözhetetlen: vastag arcbőr és jó gyomor. Ezek nélkül egykettőre dugába dőlhet a legpazarabbul kieszelt mesterkedés is, ha az üz­letfél a kész helyzet elé állítva fejéhez kap, s keserű kép­pel bejelenti: nem ilyen lovat akartam. mól— NÓGRAD - 1978. augusztus 29., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom