Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

75. születésnapja alkalmából Id Szabó István Kossuth-díjast a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki A Népköztársaság Elnöki Tanácsa id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művészének 75. szüle­tésnapja alkalmából, több év­tizedes művészi alkotó mun­kássága elismeréséül a Szocia­lista Magyarországért Érdem­rendet adományozta. A kitün­tetést Pozsgay Imre kulturális miniszter hétfőn adta át. Tisztelettel és szeretettel köszöntünk Pista bácsi, het- venötödik születésnapodon, gratulálunk újabb magas ki­tüntetésedhez, jó egészséget, hosszú életet, további sikere­ket kívánunk alkotómunkád, ban a NÓGRÁD valamennyi olvasója és munkatársa nevé­ben. Mások csupán kivágják az elszáradt fákat, amelyeket egyébként kivágni kötelesség. Te életre is kelted azokat is­mét. Hoszabb életre a koráb­binál, amit csak művész ad­hat a holt anyagnak. Kérdik, lehet-e barátság emberek és fák között? Válaszolod, lehet. Életműved a bizonyság erre. Méltán nevezett egyszer Po. gúny ö. Gábor „palóc Hép- haisztosz”.nak. Ó a görög mi­tológiában az istenek kovácsa volt, főleg a fémmunkában járatos, keze munkájához cso­dálatos tárgyak hosszú sora fűződik. Te a mi „kovácsunk” vagy, főleg a famunkában já­ratos, kezed munkáját ugyan­csak csodálatos alkotások alig áttekinthetően hosszú sora dicséri. A szükebb haza, Nógrád és népe elsősorban éppen műveid révén vált napjainkban is­mertté és becsültté a művé­szetet kedvelők körében is or­szág és világ előtt. Magad is munkásember lé­vén hitelesen mutattad és mutatod fel, emeled a művé­szet magasságába e táj gazdag munkásmozgalmi hagyomá­nyait, a személyes tapasztalat süt át híres bányászsorozatod minden darabján, amely a kezdetektől napjainkig encik­lopédikus hűséggel mutatja be a bányászkodás heroizmusát, minden szenvedését és örömét. A hajdanvolt palóc népélet a „színtelen", vagy inkább ke­vés színű fába faragva nyer tündökletes ragyogást kezed munkája nyomán. Népművé­szetet, palóc folklórt mentve, őrizve a jövőnek váltál magad is a nép művészévé. Néprajzi hitelességgel ábrázolt, népvi­seletbe öltöztetett menyecské­id Nádújfaluból, Nemtiből, Mátramindszentröl, Karancs- ságról, Kisterenyéről, Hugyaq- ról. Lóerői, Orhalomból, Si- pekről, Rimáéról, Kazárról, s a palóc föld más zugaiból ál­talad jutottak a képzőművé­szet világába, hogy megőr­zendő hagyományként tovább éljenek. Tematikád, formanyelved nem változott alapvetően az évek, évtizedek során. Életmű­ved mégis annyi változatossá- got mutat fel, amelyre csak az a mélységesen realista mű­vész képes, aki mindenkor hű marad a néphez, amelyből te­hetsége révén kiemelkedett, közéleti, s alkotóművészi mun­káját mindig népe emelke­déséért végzi, következéskép­pen mindig 'a népről, s a nép­nek szól. Nem volt könnyű az út, amelyen idáig jutottál. Amint azt az 1969-ben megjelent Fá­ba faragott esztendők című könyvedben is leírtad, sok küzdelem árán jutottál a mélyből alapvetően autodi. daktaként a művészet magas­ságába. Könyved fülszövege Magyar—kubai könyvkiadói együttműködési egyezményt írtak alá Magyar—kubai könyvkiadói miniszterhelyettese látott el és könyvterjesztői együttmű- kézjegyével — az 1978-tól ködési egyezményt írtak alá 1980-ig terjedő időszakra hatá- hétfőn a Kulturális Miniszté- rozza meg a fordításra kölcsö- riumban. A dokumentum — nősen ajánlott magyar, illetve amelyet Gábor Viktor, a Kul- kubai művek listáját, valamint turálís Minisztérium kiadói a könyvkiadással, könyvművé­vitaié, * “|!SU Rolando Rodriguez Garcia, a ezzei kapcsolatos információk Kubai Köztársaság kulturális kölcsönös cseréjét szerint: „Könnyű egy mondat­ban összefoglalni a Fába fara­gott esztendőket. Hogyan lett az urasági kerékgyártó már gyerekfővel nehéz munkát végző fiából elismert mű­vész?” De ez csak egy mon­dat, amely utal ugyan a lé­nyegre, de nem azonos vele. Fontosabb és szebb az a mon­dat, amelyet magad írtál le az előszóban: „Hogy mennyi küzdelem, mennyi keserves és boldog esemény hullámzik ezek mögött a fába faragott szobrok mögött, azt próbálja elmondani ez a könyv”. Hagy­juk azonban a könyvet, amely éppen akkor látott napvilágot, amikor egyik monumentális köztéri alkotásodat, krómacél Partizán-emlékművedet elhe­lyezték egyik salgótarjáni hegyoldalban. Benczúrfalván. az országát mentén fákkal benőtt dombon áll a múlt század elején épült barokk, klasszicista átalakítá­sok nyomát őrző épület. Ben­czúr Gyula egykori műterme. Te dolgozol már benne hosszú ideje. A régi műterem mellé új otthont építettél, előtte ró­zsatövek, kőpad. A műterem előtt meg egy vén hársfa, s öreg akácok nyújtogatták agai­kat. Hordókon, falborítókon, berendezési tárgyak díszítésén dolgozol mostanában, témái­dat a szőlészet-borászat tárgyköréből merítve. De mi­lyen szürke ez a meghatáro­zás. Hiszen itt is az elet tel­jességét keresed, a bölcsőtől a sírig tartó emberi sors mozza­natait faragod fába. Kedves Pista bácsi! Neked munkát nem kell kívánnunk. Alig van most is percnyi meg­állásod, kifogyhatatlanul sok a munkád. Tevékenykedésed szebb minden vallomásnál: az ember, amíg él, dolgozik. A munka az emberé. Ismételten hosszú életet, jó egészséget kívánunk hozzá. A televízióból jelentjük AZ AULA l%DK tévéjáték készül A vezérlőteremből ezúttal német nyelven hangzanak az utasítások. Odafönt a monito­rok előtt az NDK televíziójá­nak meghívott vendégrende­zője Martin Eckermann figye­li a kamerapróbát A stúdió óriási kördíszletei mögé rejtőzve egész világ te­remtődött a tervezők és az építészek jóvoltából. A cent­rumban egy lépcsőzetesen fel­épített, meglehetősen öreg egyetemi előadóterem áll, ka­tedrával, táblával és kikopta­tott diákpadokkal. A háború utáni Németországban va­gyunk, a körkörös gigantikus panoráma egy lerombolt város képét mutatja. Egy tradicioná­lis német egyetemi városká­ban játszódik a történet. Va­lamennyi kisebb helyiség is az egyetem előadótermeiből és hivatali szobáiból áll. Kivétel csupán a kisvendéglő, ahol ép­pen a felvételek folynak. Az éjszakai eső elől a fiatal pár Ishwall és Vera bemene­külnek az étterembe, alaposan elázva, a kockás abrosszal le­terített asztal mellett ülve a múltról beszélgetnek. Ishwall a hadifogolytáborbeli emlékeit idézi fel, szemüvegének törté­netét és első olvasmányait a barakk egyetlen, éjszaka is égő villanykörtéje alatt. — Igen, ez a szemüveg egyenesen Rockefellertől érke­zett — dicsekszik. ■» — Viszont rémes rajtad, hajítsd el minél hamarabb — mondja Vera. A többszöri kamerapróba után felveszik a jelenetet, amely Hermann Kant „Az au­la” című tévéjátékának rövid epizódja. A történet hősei fia­tal emberek, akik munkás- és parasztfiatalok voltak és a Német Demokratikus Köztár­saság megszületésének perió­dusában kerültek egyetemre. Az író kicsit megmosolyogta- tóan, de sok-sok emberi me­legséggel ábrázolja ennek a történelmi korszaknak az éve­it, amikor még gyerekcipőben botladoztak az új népi hata­lom leendő középkáderei. — A tévéjáték Hermann Kant regényéből íródott, és megjelenése után az NDK- ban és az NSZK-ban is nagy sikert aratott — mondja a rendező Martin Eckermann. — Témája az új népi hatalom periódusában létrehozott egye­tem munkás-paraszt fiataljai­nak, népi kollégistáinak sorsa. A szerző némi iróniával és nosztalgiával, de világos élet­látással ábrázolja ezt a rend­kívül fontos korszakot. A könyv és a tévéjáték fő­szereplője Ishwall, aki minden valószínűség szerint maga az író, a villanyszerelő munkás­ból lett értelmiségi. Egy napon táviratot kap, amelyben fel­kérik mondjon ünnepi beszé­det a munkás-paraszt egyetem mi tagozat megszüntetése alkalmából. — Hogyan beszéljünk a múltról azoknak, akiknek az már rég múlt — elmélkedik az író. — Ha száz év múlva netán azt olvassa valaki, hogy 1949-ben létrejött egy mun­kás-paraszt tagozat, méghozzá azért, mert réges-rég esedé­kes volt az igazi egyenlőség megteremtése, az általános műveltség és a többi, hogy igazán jó orvosok, meg fi­zikusok lehessenek azok, akik eddig csak... Ez a figyelemre méltó tagozat pontosan 13 évig állt fenn és aztán bezárták, mert eleget tett a feladatnak. Még napokon át folynak majd a tévéjáték felvételei. Az egyetemi aula most üres, de hamarosan színészdiákok töltik meg majd a padokat és közöttük ott lesz Ishwall is (Bálint András), a hajdani vil­lanyszerelő. Elmenőben egy félreállított inzertre esik a tekintetem, amelyen egy Heine-idézet ol­vasható: „A mai nap a teg­nap eredménye. Kutatnunk kell mit is akart a tegnap, ha tudni akarjuk mit kíván a jelen.” Ezzel a mondattal kez­dődik Hermann Kant regénye és a tévéjáték is. Az idézet mintegy summázza ennek a történetnek a szükségességét és lényegét. A darab szereplői: Bálint András. Venczel Vera, Harsát nyi Gábor, Gáti Oszkár, UjréJ ti_ László, Juhász Jácint, Ben-; kő Gyula, Tordy Géza. Szemes Mari, Tyll Attila, Velenczei István. Szémann Béla A 25 éves krakkói irodalmi kiadó Lengyelország egyik legje­lentősebb cége a krakkói iro­dalmi kiadó. Bár az ősi pati­nás Krakkóban már 500 éve foglalkoznak könyvnyomta­tással, kiadót csak 1953-ban alapítottak. A most 25 éves irodalmi kiadó évente 100 mű­vet gondoz, egymilliós pél­dányszámban. Az idén minden eddiginél több, 230 könyv lát napvilágot, négymilliós szám­ban. A kiadóvállalat egyben a krakkói művészek, írók, tu­dósok fóruma is. A kiadó terméke az egyik legnépszerűbb sorozat, a város műemlékeit, a híres tudósok életét és tevékenységét bemu­tató alkotások. A modern írók munkássá­gát felölelő kiadványok sorá­ban nyolc lengyel író műveit jelentetik meg. Az első volt köztük a közismert, ma már világhírre szert tett tudós és sci-fi író, Stanislaw Lem. Most Andrzej Kusniewicz életművét rendezik sajtó alá, akinek „A két Szicília király­sága” című műve nemrégiben Franciaországban aratott nagy sikert. A kiadó a lengyel iro­dalmi alkotások mellett éven­te 60 külföldi író műveit nép­szerűsíti. „Hullámzó vőlegény” Romániai magyar művészek közreműködésével készül tv- játék Tamási Áron „Hullám­zó vőlegény” című művéből, melynek történetében egy gaz­dag, csúnya lányt szeretnének sok pénzzel férjhez adni. A tv-játékot Tompa Miklós a ma­rosvásárhelyi Szentgyörgyi-in- tézet rektora rendezi. A sze­replők között találhatjuk a ro­mániai Ferenczy Istvánt és Ki­rály Józsefet. A vezető opera­tőr: Kecskés László. A képen J A televízió I. stúdiójában for­gatás közben Ferenczy István és Király József. uuiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiHaiMamiituiiiMiiiiiiuniimiMiii MiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiimiiiiiiiiiMtiiiKiiiiiiuiiiiiiiiiimiiiiliiiiiiiiiHiimiiiNHtiiiHHimiitiittiiiiiciiiriiiiiiiiiMMiiuiiiiiiiiiiiiiiiMiiikiiniiii Mai tévéajánlafunlc Folyosói beszélgetés HOLLAI KÁLMÁNNAL Körülfogjuk a szerkesztősé­gi folyosón, itt, Salgótarján­ban. Néhány órára hazalépett, déli egykor már megy is vissza a fővárosba. Nem „le­ugrott” Salgótarjánba, ha­zajött egy. kicsit, szussZanás- nyit, beszélgetésnyit. Itt, fent a folyosón egyik barátjára vár, aztán indulnak vissza- Sejtelme sincs arról, hogy most interjú készül vele. Ahogy mondani szokás: ex­kluzív. Falnak veti hátát, és visszafogott hangon, de na­gyon meggyőzően a szakállá­ról beszél. Mi hoztuk szóba, meg kell védenie, négyünkkel szemben is. — Egyszer levágattam, nem ismertek meg még a szakma­beliek sem. Hozzámnőtt, azt hiszem ez a helyes kifejezés. — A Bozzi úr óta viseled? — Akkor állandósult, azt hiszem- Nem szeretem a ra­gasztott szakállat, s abban a szerepben még egy kutya­maszk is volt a fejemen. Két ilyen műdologgal nehezebb lett volna a játék. — Nem határolja be túlsá­gosan is a szerepválasztást a szakáll? Nem színészellenes ez így? Hiszen a színész arca, mimikája félig rejtve marad... — Senkit sem zavart a sza­kállam, engem a legkevésbé. A színházban elfogadták, s a szerepválasztást nem be­folyásolta, a televíziót sem zavarta- A film? Hát, a film­nél most más a divat, de az nem a szakállra vonatkozik. A rendezők szívesen játsza­nak amatőrökkel, ismeretlen arcokat keresnek. — A tied pedig ismert, nem csak a Bozzi úr, hanem a televíziós szerepek, példá­ul az Illetlenekben alakított után. De még a nevével is gond­jai vannak néha. A művész­neve Hollai Kálmán, a valódi pedig Heiser. Ezt néha meg kell magyarázni. Acélgyári gyerek volt Heiser Kálmán, szakmát tanult, s amikor te­hette, felment a színpadra játszani, énekelni, verset mondani- Most itt áll egykori szigorú kritikusa, s aki az éneklés helyett inkább vers­mondásra buzdította. A Petőfi Munkás Színjátszó Kör egy­kori tagja először szolnoki segédszínész, majd a Színház- ós Filmművészeti Főiskola musical szakának hallgatója. A diplomás évben egy nehéz örökség — Latinovits halála után a nagy színész átvett szerepe, a Fővárosi Operett­színházban. „A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak”. Sikerült. S, azóta játszott már vendég­ként a győri Kisfaludy Szín­házban is- Főszerepet egy jó magyar musicalban, a Búcsú­előadásban. Ezzel búcsúztat­ták az egykori raktárból lett ósdi színházat, mert már fel­épült az új, rövidesen avatják. — A győri előadásokon, a szerep szerint, egy közismert fasiszta diktátort alakítot­tam. s akkor fokozatosan „le­szedtük” a szakállamat. A kritikusok, rendezők hüm­mögtek, mondták, hogy „jó, jó, de mikor növeszted meg?” — Milyennek láttad a győ­ri színházat? — Az újat, vagy a régit? Az új csodálatos, más kérdés, hogy miként sikerül színhá­zat játszani benne. A színház úgy üzlet, hogy művészet is egyben. — Oda most leszerződött egy teljes balettévfolyam­— Leszerződött, de ők is valamiféle pécsi balettet sze­retnének csinálni. — Ettől még nem lesz erő­sebb a tánckar, amely közis­merten az egyik leggyengébb volt az országban, s az ének­kar sem, amely tulajdonkép­pen nem is létezett. Énekelt abban az ügyelő is... — Győrött most jó színé­szek vannak, lehetne velük igazi színházat játszani­— Min múlik? — Színházvezetésen, ren­dezőkön, közönségen, bérlet­rendszeren. De ahol, mint ott is, háromnegyed tízre be kell fejezni az előadást, mert ez a közönség igénye... — Milyen a fogadtatása egy fiatal musicalszínésznek a Fővárosi Operettszínházban, amelynek tagja vagy. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat. sok segítséget ka­punk- A légkör jó, csak a lib­rettókkal van baj. Nincs iga­zán jó librettó. A Lehár-zene száz év múlva is sikert je­lent, de a történeteknek mai­aknak. izgalmasnak kellene lenniük. Érdekesnek, szóval mai, modern musical kellene, és magyar. Tizenöt évvel maradtunk le a világ musical­művészetétől, gyakorlatától. — Jó dolog fiatal musical­színészként egy lemaradt mű­vészeti ágban közreműköd­ni, vagy inkább kényelmet­len? — Nem kényelmes, de jó- Van mit csinálni, van miért dolgozni, hogy pótoljuk a le­maradást. elsősorban azért. — Személyesen tehát ebben látod munkád értelmét, s ta­lán a jövődet is csak ebben tudod elképzelni? — Igen, ez így van és .. „n másként. — Sok sikert és viszontlá­tásra! (t. pataki) 16.55- től délutáni műsorok. 16.55- kor folytatódik az Ibé­riai-félsziget állatvilágát be­mutató sorozat. Múlt alka­lommal a vadkecskék növeke­dését láthatták, most az éle­tért való küzdelem egyik terét, a farkasokkal vívott csatát kí­sérhetik figyelemmel. Hason­lóan nagy küzdelem az őszi párzási időszakban a oakok vetélkedése. A Kubai úttörő vagyok című NDK kisfilm kalauza — 17.50- től — António, a halászfiú es Noreima, az iskoláslány. Elve­zetnek iskoláikba,, amely a re­mekül szervezett iskolarend­szer része, és szórakozásaikba is beavatnak. Egy nyár a Bakonyalján címmel riport- dokumentumfilmet készített Korompai Márton.' A film tő­hőse naplót vezetett a régi pa­raszti élet mindennapjairól. 1936-ban kezdődik a napló és egyszerű szavakkal ad érzék­letes képet az aratás, betaka­rítás időszakáról. A műsor 18.20-kor kezdődik. 18.40-kor Városok az NDK- ban című műsor az ország öt nagyvárosát mutatja be. 4 NÓGRÁD — 1978. augusztus 29., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom