Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-22 / 197. szám

Filmjegyzet II jónevű senki Az új amerikai filmnek „A stróman” alcímet adták. A szó ma már n^m közhasználatú: magyarázatra szorul. Akit ezzel a névvel illetnek, „feketén” végez valamilyen tevékenységet. Mások helyett — általában némi ellenszol­gáltatásért. Mikor kell a strómannak akcióba lépnie? A lehető legkülönfélébb esetekben. Például akkor, ha egy író a nem kívánatos személyek jegyzékére kerül és munkáit nem hasznosíthatja. „Négere” — ezt a megjelölést is szo­kás használni —, értékesíti a szellemi terméket, s mindket­ten jól járnak­Egy ilyen szituáció áll A jónevű senki cselekményének középpontjában. Hozzá kell tennünk: a színhely és az idő­pont egyáltalán nem mellékes. Amerikában vagyunk, az ötvenes évek elején. Félelmetes gépezet tartja sakkban a művészeti életet: az úgynevezett Amerika-ellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság, mely minden gyanús filmesre kiveti hálóját. S, ki gyanús a módszerekben egyáltalán nem válo­gató, hírhedt szervezetnek? Aki úgy vélekedik, hogy az USA —, nem a korlátlan lehetőségek hazája, mert nap mint nap megcsúfolják a szabadság, az egyenlőség, a tisz­tesség Írott, vagy íratlan törvényeit. Nem kell ahhoz kom­munistának, vagy baloldali szimpatizánsnak lenni, hogy va­laki felkerüljön az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság listájára. Elég egy kritikus mondat, egy ellenzéki gesztus, egy demokratikus tüntetésen való részvétel. Máris megindul a gépezet, máris fogdmegek siserahada fogja gyű­rűbe a gyanúsítottat­Howard Prince egy kis bisztróban dolgozik. Afféle át­lagember, aki soha nem ábrándozhat arról, hogy nevét és tevékenységét szárnyaira veszi a hír. És egyszercsak ölébe pottyan a „szerencse” —, ha ugyan annak lehet nevezni a megbízatást, melyet gondolkodás nélkül elvállal. Felkeresi egy barátja, aki a hatalom üldözöttjeként nem szólalhat meg, s arra kéri Princét, adja el műveit a televízióban a saját nevén. (A barát tévéjátékokat ír — méghozzá kitűnő színvonalon, tehát nem nagyon kell kilincselni az értéke­sítésért.) Ha egy üzlet megindul, nehezen lehet megállítani. Az első megbízatást követi a második, a harmadik, a ne­gyedik. Hősünk fürdik a dicsőségben, persze pénz is üti a markát- És egy nem várt fordulat: a jelentéktelen külsejű, férfivonzerővel egyáltalán nem rendelkező Prince stróman­szerepének köszönheti, hogy a tévéstúdió munkatársnője beleszeret. Már-már azt hinnénk, teljes a happy end, mikor rob­ban a bomba. Florence — Prince szerelme — lapot akar in­dítani, mert megundorodott a rossz közszellemtől és az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság manipu­lációi tóL A stróman pénzt ad a kezdeményezéshez, bár ma­ga — saját, jól felfogott érdekből — ezúttal háttérben kí­ván maradni. A bizottság nyomozói lecsapnak. Princét meg­idézik egy olyan tárgyalásfa, amelyen csak ő lehet a vesz­tes. Mindenféle dolgokról faggatják — abban a remény­ben, hogy „köpni fog”. De Princét —, ez jellemének új vo­nása — más fából faragták. Mesterien kivédi a tapintatla­nul tolakodó kérdéseket, s még ahhoz is van ereje (meg mersze), hogy beolvasson a gyűlöletes hivatalnokoknak. Di­csőség a bukásban, siker a sikertelenségben: a „jónevű senki” emelt fővel indul a börtönbe, hogy letöltse a kirótt büntetést. Martin Ritt — a rendező — jól tudja, hogyan tevé­kenykedett annak idején az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. Maga is a vádlottak közé tartozott. Az alkotók közül többen hasonlóképpen közeli ismeretséget kötöttek az amerikai „elhárítással”. A személyes tapasztalat — úgy látszik — nagy mértékben inspirálta őket. Remek komédiát készítettek arról a korról és szellemről, mely in­kább szörnyűségesnek, mint mulatságosnak mondható- A távolság olykor megszépíti az emlékeket, sokszor azonban megszelídíti és nevetségessé teszi a drámát is. Ilyesmi tör­tént A jónevű senki minden kétséget kizáróan igaz tény­anyagával. Hála a pergő rendezésnek, az ügyes mesebonyo­lításnak, a kitűnő színészeknek —, s mindenekelőtt Woody Allannek, aki már előző filmjeiben is tehetséges komikus­nak bizonyult. A filmművészet nyeresége, hogy A jónevű senki elké­szült. S, hogy elkészülhetett, reményt nyújt arra vonatko­zóan, hogy a kalandok, melyeket Prince és társai átéltek, ne ismétlődhessenek meg soha többé. — s — f Mai tévéajánlatunk 16.55: Copfos csoda. Ki ne emlékezne a bájos kis tornászlányra, a világsikert ara­tott Olga Korbutra, aki a világ­siker mellett nagy népszerűségnek is örvendett. A szovjet film alko­tói azzal a nem titkolt szándékkal készítették el ezt a filmet, hogy Olga alakját művészi eszközökkel, némi fantáziával megörökítsék. (Erre utal az az interjú is, amely a filmben valóban Olgával ké­szült.) A „Copfos csoda”: Tánya Malisévá, aki nagy betegség után KETYKÖ ISTVÁN Szekercéd élén (CSEPELI SZABÓ BÉLÁNAK) A napok forgácsait szedegettem üres kosaramba egyszerre csak szerkercéd élén szétfröccsentek az éjszakák s már zuhogott is rám a fény — e fényzuhatagban, mosolyod ösvényén indultam utamra... most véget ért az ösvény vért permetez fejemre a nyár és egyre sokasodnak halottaim: apám, bátyám, anyám — nyújtsd felém Veronika-kendőd megtörlöm benne izzadt homlokom és megyek tovább... tér vissza a sportéletbe, egy ran­gos nemzetközi versenyen. Túl van a betegségen, túl az első szerel­mi csalódáson is, most kell bizo­nyítania. .. A filmben sok szép tornamutatványt láthatnak — sok dokumentumfelvételt — s a ke­mény edzések láttán arról is meg­bizonyosodhatnak : a sportsikere­ket nem adják ingyen. A közelmúltban rendezték meg Békéscsabán a cigányok közművelődésével foglalkozó első országos tanácskozást. (Újsághír) — Ki a cigány? — gondol­kodtam el az önmagámnak feltett kérdésen, miközben Botos Attilához, a nógrádme- gyeri Vastömegcikk Ipari Szö­vetkezet párttitkárához igye­keztem. (Botos Attila fiatal cigány férfi, s meghívott vendége volt a békéscsabai tanácsko­zásnak.) Nem is olyan könnyű a kérdés. Csehszlovákiában pél­dául a nemzetiségiekhez so­rolják a cigányságot. Nálunk szociális probléma elsősorban. Cigány az, akit környezete annak tart, s aki önmagát is annak vallja. Nincs mit szépítenünk: nem mindennapi terhet vál­4 NÓGRÁD — 1978. augusztus 22., kedd l A varsányi vegyeskórus. Palóc-szőttes kulturális napok Rimócon Az idén ismét bebizonyoso- VIT-parkban több ezren néz- dott, hogy érdemes volt az ték végig a két és fél órás öt község részvételével életre színes, változatos műsort, hívni a palóc-szőttes kulturá- varsányi óvodások régi lis napokat. Az érintett köz- n£pj játéka kedves színfoltja ségekben egyfajta folyamatos vou a műsoruknak. Kár, hogy kulturális tevékenységet biz- egy kicsit hosszúra nyúlt, így tosít a bemutatókra való ké- az apróságok nem tudták vé­szülés. Az azonos népszoká- gig-„ játszani”, a játék végén sokkal, hagyományokkal ren- érződött az irányítás, ötletes delkező települések felkutat- voj^ a kukoricafosztás ir.eg- ják és megőrzik népi kultúrá- elevenítése, a háziasszony ter- jukat. Egy-egy községben öt- mészetes mozgása, ízes beszé- ven-hatvan embernek jeWnt de> a gyermekek jókedvű belső sikerélményt a bemuta- munkája néhány percre ellá­tón való részvétel. A talá’ko- tette velünk, hogy egy régi zó közelebb hozza_ egymáshoz kukoricafosztóban vagyunk, az öt községben élő és dolgozó gdk volt a mese, ami helyen- embereket. ként mesterkéltté is tette az Az V. palóc-szőttes kulturá- egész előadást. Dicséret illeti lis napok idei rendezvényso- a felnőtt vegyeskórust, vala- rozata .augusztus 19-én kéz- mint Jusztin Jánosné énekest dődött. A rimóci klubkönyv- és Lehoczki István citerást. tárban délelőtt 10 órakor nyi- Egységes, hangulatos, szak- tották_ meg a Nógrád megyei maiiag jói felkészített cso- népművészeti kiállítást, me- port benyomását keltették a lyet a hónap végéig tekint- hollókőiek. Tetszett a gyer- hetnek meg az érdeklődők. mekek libaőrző játéka és Ezen a napon került sor ar- gyermeklakodalmasa. A sze- ra a tanácskozásra, ahol a replők végig élvezték a játé- honismereti munka lehetősé- kot, el tudták hitetni velünk, gélt vitatták meg a résztvevők, hogy most ők nem színpadon, Este a Marx Károly Közgaz- hanem valahol a falu szélén daságtudományi Egyetem nép- játszanak. A kellékeiket élő­tánccsoportja és Jánosi And- vé varázsolták. A pávakör a rás együttese mutatkozott be tőle megszokott természetes- a nógrádi közönségnek. séggel lépett Rimócon is a Augusztus 20-án délelőtt a közönség elé. Kelemen Ist­1 Palóc népviseletben a palóc-szőttes kulturális napokon. „Az életmód a döntő” lal magára, aki öntudatosan cigánynak nevezi magát- A szót — cigány — többnyire rosszalló, becsmérlő értelem­ben használják. Hamis álta­lánosítások, előítéletek bás­tyái veszik körül a cigánysá­got. — S a bástyák mögül na­gyon nehéz kitörni... — foly­tatja gondolataimat Botos At­tila. — Békésdsabán sok szó esett erről. — Ügy tudom, nemcsak passzív résztvevő volt... — A három napig tartó ta­nácskozáson izgalmas viták zajlottak csupa „húsba vágó” témáról, természetesen nem ülhettem ott szótlanul.. 'Fel­szólaltam. Elmondtam, hogy addig hiába beszélünk a ci­gányok művelődéséről, amíg nincs mindegyiknek tisztessé­ges munkája. Véleményem szerint ez a legfontosabb kér­dés. A munkahelyi közösség, amely a cigányt becsüli és bí­zik benne, teheti a legtöbbet azért, hogy mi is úgy él­jünk, ahogyan az minden munkásnak kijár nálunk. Az életvitel alapján sokunkról r,em lehetne megállapítani, hogy cigányok vagyunk. Mert nem vitás, hogy az életmód a döntő, hiszen a legtöbb em­ber ez alapján ítél meg ben­nünket, és mondja ki nem túl hízelgő hangsúllyal: ci­gány. .. Milyen jellemző, hogy az „ingázókat” nem egyszer cigányéletűeknek mondják! Tudom, hogy az ingázás ko­rántsem „cigányprobléma”, de megszüntetése a cigányságon is segítene. A legifjabb nemzedék Nagyi ócról. vánné szép éneke is említést érdemel. A múltból merített képeket mutattak be a nagylóciak. Műsorukból hiányzott az a keret, amely a mozaikkéoeket összefogja, megadja a műsor vezérfonalát. Az óvodások fo­nójátéka és a KISZ-fiataiok tánca emelkedett ki a moza­ikképből. A nógrádsipekiek egy toll­fosztóba hívták meg a kö­zönséget. Sajnos, nem sikerült a régi tollfosztók hangulatát idézni. Hiányzott a dinamika, lendület a játékukból. Dicsér­ni lehet a cíterazenekart és Balázs Lászlónét, aki síépen tolmácsolta a Három testvér című népballadát. A házigazdák a palóc vér­nász szerkesztett műsorral léptek a közönség elé. Témá­ja a szerelem. Az a szereiem, amely elfojtva marad a szü­lők nagyravágyása miatt és a végén tragédiába torkollik. A jól szerkesztett és felépített műsor nagy közönségsikert aratott. A rendező jól hasz­— Mikor lesz a következő tanácskozás? — Pontos idejét nem tu­dom, a Kulturális Minisztéri­um két év múlva tervezi a következőt. Hasznos lenne, szükség van a tapasztalatcse­rére; nekem is sok gondola­tom van még, amit elmond­hatnék. Egyet említek most. Voltunk a békési cigányklub­ban, ahol kiderült, hogy a klubtagságot feltételekhez kö­tik. Ilyenhez például: egyéves munkaviszony. Nem tetszett nekem! Bizalom nélkül semmi sem megy, s különösen visz- szatetsző, ha éppen cigány köt feltételeket cigánynak. Min­denkit be kell fogadni, a kö­zösség jó példája magával ra­gadja azokat is, akik esetleg még nem felelnek meg a „fel­tételeknek”. A beszélgetést autóduda éles hangja szakítja meg. Kiderült: Botos Attilának szólt. Szé- csénybe indul, pártbizottsági ülésre várják.. Sárközi Gábor nálta ki a szabadtéri színpad lehetőségeit. A műsorválasz­tás, -rendezés mellett dicséret illeti a népes szereplőgárdát, amely „vérrel és ideggel” töl­tötte meg a figurákat. A zsűri a hollókői és rimóci csoportokat az első kategóriá­ba minősítette és jutalmuk 3600—3600 forint. A másik há­rom község második fokozatú minősítést kapott és a velejá­ró 2600 forintot. Antal Jó­zsef, a járási művelődési j osz­tály vezetője, a zsűri elnöke tíz művészeti csoportnak, szó­listának, illetve rendezőnek oklevelet nyújtott át. A ren­dező szervek a legjobb ‘.el’e­Tetszik a műsor. (Bábel László felvételei) sítményt nyújtó művészet! csoportokat, szólistákat meg­hívta a szeptember 3-án Szé- csényben sorra kerülő gála­estre, amelyen a palóc-szőttes kulturális napok csoporiiai mellett a rárósi kulturális na­pon legeredményesebben sze­replők is részt vesznek. — Szcnográdi Ferenc — , /

Next

/
Oldalképek
Tartalom