Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

Udvarfó.l a házig Kommunista, tudós, hazafi SO éve született Mód Aladár íetköziség hatékonyabb érvényesülése, a fej­lett kapitalista országok túlszárnyalása a je­len körülményeket tekintve, ma eléggé tá­volinak tűnhet. Egy nemzedék nagysága önmagához és korához méltó volta és felelőssége azonban éppen abban van, hogy jelenében kezében a jövő, a szüle­tő új kor mikénti létrejöttéért, s előrejutá­sáért való küzdelem- Hogy egy osztály, egy nép, egy nemzet a történelmi haladás szé­les mezején a tragédiák és elvesztett lehető­ségek útját mennyiben képes a kedvezőbb al­ternatívák útjával felváltani, és önmagát azon népek sorából, melyeket öntudatlansá­guk, erőtlenségük, illúzióik vagy gondolat­szegénységük következtében a sors kény és kedv szerint dob idébb-odább, a saját sorsát tudatosan alakító népek sorába emeli, az minden eddiginél messzebbmenően a mun­kásosztály, s a dolgozó nép történelmi és társadalmi tudatának a kérdése. Annak a kérdése, hogy a változásban leginkább érde­kelt erő múlt és jelen ellentmondásaiban mennyiben ismeri fel a fejlődés, a történe­lem fővonalát, meghatározott adottságokon és törvényszerűségeken belül a változás és változtatás lehetséges alternatíváit”. A fenti sorok szerzője a magyar kommu­nista mozgalom és a hazai történésztársada­lom színes, mindig aktív és sohasem szenv­telen munkása volt. Igazi közéleti ember, aki - tanulságokat közvetített a mának, s a szó legnemesebb értelmében volt agitátor. Mód Aladár, a történész, a publicista, a pedagó­gus, a pártmunkás 1932 óta volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Azok közé tartozott, akik elsőkként és leg­mélyebben ismerték fel a Komintern VII. kongresszusának történelmi jelentőségét és a lenini—dimitrovi népfrontos vonalat mindig is alapvető kommunista stratégiának tekintet­ték. (Később az SZKP XX- kongresszusa csak elmélyítette azt a meggyőződését, hogy mindvégig a helyes úton járt.) A felszabadulás előtt, munkatársa volt a Gondolatnak, a Szabad Szónak, a Népszavá­nak. Első jelentős munkája, a Materialista lételmélet 1934-ben jelent meg. Ekkoriban ál­lítják először bíróság elé —, hogy majd 1943- ban újra letartóztassák a függetlenségi front­ban kifejtett tevékenysége miatt. A magyar függetlenségi mozgalmat a háború alatt mint történész-publicista is szolgálta. Híres, a későbbiekben több kiadást is megért munká­ja, a Négyszáz év küzdelme az önálló Ma­gyarországért is 1943-ban jelent meg először. Ez a röpirat — tudományos igénnyel — a korszak utat tévesztett magyarságának csak­úgy, mint a következetes forradalmárainak azt az igazságot bizonyította, hogy a nemzet és a munkásosztály ügye nem ellentétes- Sőt, éppen a marxizmus az az irányzat, amely el­méletileg helyesen és méltóan teszi helyére a nemzetet a történelmi folyamat fontos moz­gatói között. Ezekben a nehéz években, a kutatómunka és az agitáció önmagukban is teljes embert kívánó tevékenysége mellett Mód Aladár cselekvőén vett részt a kommunista mozga­lom, a partizánok harcaiban is. 1944-ben az újpesti partizánok összekötője volt. A felszabadulás után országgyűlési képvi­selő, a Szabad Nép munkatársa, a Társadal­mi Szemle felelős szerkesztője. Közben dol­gozott az MDP központi vezetőségének ap­parátusában is, mint az agitációs és propa­gandaosztály helyettes vezetője. 1954-től a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem marxizmus—leninizmus tanszékének tanszék- vezető egyetemi tanáraként dolgozott, egy­úttal hosszú ideig a TIT főtitkára, majd el­nökségének tagja. Sokirányú közéleti, politi­kai munkássága mellett továbbra is jutott arra ideje, hogy történelmünk válaszútjaival, 1848—49-el, 1918—19-el és 1945-tel foglalkoz­zon; kutassa a szocialista hazafiság itt és most oly annyira fontos problémáit, részt vegyen történettudományunk elméleti és módszertani vitáiban. Tartozunk az igazság­nak azzal, hogy nem minden vitából került ki Mód Aladár győztesen- De aktivitásával, nyughatatlan szellemével, használni- és ten- niakarásával hazafias és internacionalista alapállásával a „vesztes” polémiákon is ter­mékenyen segítette elő az igazság érvényre jutását. Ahogy életművének egyik alapos is­merője írta nekrológjában; „Amikor a mar­xizmus vulgáris leegyszerűsítésével a nem­zetit még legtöbbször szembeállították a szo­cialista nemzetköziséggel, amikor a szocialis­ta hazafiságot a tudatos elem elsőbbsége alapján általában valamiféle érzelemmentes, életidegen racionalitásra szűkítették, (Mód Aladár) a helyesen felfogott nemzeti és nemzetközi elválaszthatatlan egysége. . to­vábbá a racionális elem elsőbbsége mellett az érzelmi kötődésnek a szocialista hazafiságban is elsőrendű fontossága mellett tett hitet. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a népek, nemzetek, társadalmak fejlődésében az ob­jektív körülmények mellett döntő jelentősé­ge van a tudatos politikai küzdelemnek. E gondolatok többsége most már mondhatni polgárjogot nyert, »természetesnek« tűnik, de Mód Aladár hosszú ideig szinte egyedül képviselte azokat”. Tudósként, emberként, kommunistaként élt haláláig. Ez életművének legfőbb hagyatéka. M. L. INTURISZT-kapcsolatok Patvarci évek Arató János a helytörténeti kiállítás egyik becses darabja, a szátva mellett, melyet ajándékozója, özv. Itubccs János- né úgy bocsátott a kiállítás rendelkezésére, ha maga sze­relheti fel — működőképesen Ä Szovjetunió nemzetközi turisztikai kapcsolatai a kö­zelmúltban nagymértékben bővültek. Az idegenforgalom fejlesztéséről, jelenlegi hely­zetéről adott nyilatkozatot az APN tudósítójának Borisz Zez- julin, az INTURISZT elnök- helyettese. Elmondotta, hogy a Szovjetunióba látogató turis­ták kétharmada szocialista or­szágokból érkezik. Az elmúlt évben több mint 6 millió len­gyel és 3 millió NDK állam­polgár utazott az országba Magyarországról, Bulgáriából, Csehszlovákiából és Romániá­ból 7 millió turistát láttak vendégül. Az elnökhelyettes megala­pozott véleménye szerint a turizmus minden formája, de különösen az üdülő- és gyógy- turizmus, a testvérmegyék és-városok közötti idegenforga­lom, valamint az ifjúsági tu­rizmus fejlődik eddig soha nem látott mértékben- A nem­zetközi turizmus folyama­tosan gyors növeke­dése új feladatok elé állította a szakembereket. A szolgálta­tások fejlesztése mellett első­sorban az idegenforgalmi szakemberek, a vendéglátók képzése elengedhetetlenül fontos. A színvonalas ellátás bizto­sítása érdekében tavaly Moszkvában, Leningrádban és Taskentben idegenforgalmi, vendéglátóipari szakközépis­kolákat kezdtek építeni. A kö­zeljövőben Riga, Irkutszk és Lvov rendelkezik majd ide­genforgalmi szakközépiskolák­kal. Az iskolák évente 3500 hallgatót adnak az idegenfor­galomnak. Évente néhány cso­port szovjet szakembert kül­denek tapasztalatcserére a szo­cialista országokba. Nemrégi­ben magyar építők 500 sze­mélyes szálloda építését kezd­ték Ungváron. Néhány ju­goszláv vállalat nyújt segítsé­get a jaltai, a moszkvai és szocsi szállodák építéséhez. Jelenleg az ország turiszti-1 kai központjaiban új szállo­dák, motelek, turistaházak, autóskempingek, éttermek és kávéházak épülnek. Az INTU­RISZT szállodai férőhelyeinek száma 1971 és 1975 között 15 ezer volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig a szállodai há­lózat 40 ezer helyre bővül. Francia cégek építik a 3550 személyes moszkvai Kozmosz Szállodát, egy svéd vállalat pedig a 2200 férőhelyes lenin- grádi Privaltika Szállodát. „A Balassagyarmat szom­szédságában fekvő kisközséget jelenleg az előbb említett vá­ros »külterület 4.« részeként emlegetik. A Cserhát negység lábánál, a Kiserdő tövében ta­lálható. Házainak száma mint­egy 200, lakói az 1975-ös nép- számlálás, illetve összeírás alapján 611-en vannak. A köz­ség már a középkorban fenn­állt”. — Így kezdődik Arató János nyugalmazott igazgató­tanító. 64 éves tiszteletdíjas klubkönyvtárvezetö patvarci krónikája. Kánikulai forróság perzseli a falut a kora délutáni csendes­ségben. Az utcákon csak a nemrégiben feltámadt, szokat­lanul meleg délvidéki szél sö­pör végig, zizegted meg a gyümölcsfák és topolyák ma­gasba törő, zöld leveleit. Arató János takaros családi házában kellemes hűvösség marasztalja az embert. Az ut­cára néző ablak előtti árnyas kertecskében tarka virágok pompáznak. Hortenziák, dí­szes szkanna, agarátum, szal- viaszálak és még ki tudná megmondani miféle kertinóvé- nyek. A tulajdonos ugyanis lelkes kertbarát. Nyolc évvel ezelőtt szervezte meg a kert­barátkört, amelynek közel 20 tagja van, s meglehetősen nagy hatása. Azóta mások is igyekeznek szép virágokkal beültetni a kiskerteket, rend­ben tartani a portát, úgy. hogy a belépő felfigyeljen a szépségre, tisztaságra, jól érezze magát a környezetben. — Életem fő célja az volt — meséli a klubkönyvtárveze­tő —, hogy minden tőlem tel­hetőt megtegyek szülőföldem felvirágzásáért. Patvarc a szülőfalum, és talán itt fogok nyugodni, ezért dolgozom nyugdíjasként is. Arató János 45 évvel ez­előtt jegyezte el magát a népműveléssel. Akkor érettsé­gizett, s tanítónak készült. A falubeli fiataloknak éneket, színdarabot kezdett tanítani. Mostoha körülmények között, de lelkesülten, az elhivatott­ság érzésétől áthatottan, áldo­zattal. Az iskola akkori veze­tői a kultúrcsoport számara nem tették lehetővé a tanter­mekben való próbát, nem iz­gatta őket a nép tenniakará- sa, hétköznapjain felülemel­kedni törekvő igyekezete. A színjátszók A cigány című népszínművet Kohn Ignác kocsmájában próbálták, s egy helybeli tehetős ember udva­rán mutatták be a közönség­nek. Óriási sikerrel, ovációval. Ez adott erőt, szárnyakat a későbbiekre. — Lehet, hogy születni kell erre a munkára — tűnődik el az ezüstös hajú, magát még fiatalosan tartó nyugdíjas ta­nító. — De minket a képző­ben arra tanítottak, hogy a tudomány nem önmagáért va­ló, át kell adni másoknak, és én ezt csináltam. Énekkart, színjátszókört vezettem, hege­dültem, orgonáltam, előadáso­kat tartottam a méhészetről... — A méhészetről? — Igen. Hetedikes gimnazis­ta voltam, amikor meghalt az édesapám, s 65 családot ha­gyott hátra. Én nevelgettem tovább. A hasznából fedeztem taníttatásom költségeit. A ré­gieket elpusztította a náború, újakat vettem, ma is van jó néhány családom. 1936-tól hat évig Patvarcón tanítóskodott. Három rádió volt mindössze a faluban, így a sajátját az iskolában he­lyezte el, hogy hallgathassál} a fonó asszonyok, a hírekre szomjas férfiak, akiiekéi meg is lehetett vitatni a hallot­takat. A csitári 12 év is emlékeze­tes. A népművelési munkát ott folytatta, ahol Patvarcón abbahagyta, s itt szervezte meg az úttörőcsapatot. 1954. újabb fordulópont gazdag életében: visszakerül szülőfalujába. Felsorolni is le­hetetlen mi mindent tett azért, hogy a falujabeliek iga­zi embermódra éljenek, tanul­janak, gondolkodjanak, érdek­lődjenek, egyre inkább saját életük, sorsuk alakítói legye­nek. Kórus- és tanfolyamve­zetés, felnőttiskola szerve­zése — a véget nem érő, má­ban is szövődő lánc egy-egy csillogó szeme. A Budapesti Elektronika Szövetkezet 1970-ben létesí­tett telephelyet a faluban, a régi kultúrotthon épületében. A közművelődési intézmény báró Buttler Ervin egykori kastélyában rendezkedett be. 780 ezer forintot költöttek a felújítására. Ma a téesz tulaj­dona, elkelő lenne újabb csi­nosítása, egyelőre azonban, hogy ki csinálja, és miből még tisztázatlan-'Ez gond, de az élet nem állhat meg, megy tovább. Az ódon, félköríves, boltozátú falak alatt működik a honismereti kör, a KISZ- klub, a könyvtár, fogadja lá­togatóit, az állandó helytörté* neti kiállítás. A nemzeti ün­nepekre itt készülnek fel iro­dalmi összeállításokkal, a KISZ-esek és iskolások alkal­manként itt asztaliteniszeznek. A háfe elfoglaltságot, kellemes időtöltést nyújt az itt lakók­nak. S tesznek is érte. A fi­atalok a park füvét kaszálták le, gyűjtötték össze, az Elektronika vaskaput csinál­tatott a bejárathoz. — Volt tanítványaim, a KISZ-esek, mindig segítenek a munkában — mondja Ara­tó János. — Ez örömmel és megnyugvással tölt el- Szere­tem a közösséget, az embere­ket, tudok dolgozni értük, úgy, hogy nem tekintem ál­dozatnak az eltöltött szabad l időt. Néha nekem is voltak nehéz pillanataim. amikor úgy éreztem nem álltak mel­lém, azok, akikre számítottam akiktől elvártam. Mégis na­gyon jó érzés azt tudni, hogy csináltam, másokkal, régiek- kal, maiakkal együtt valamit. X Patvarcón az évtizedek alatt alaposan megváltozott az élet. A mezőgazdaságban már alig egy tucat ember dolgozik. A többséget napról napra a köz- igazgatási székhely, Balassa­gyarmat üzemei várják; ott keresik a megélhetést, falu­jukban a pihenést, felfrissü­lést, boldogságot. Egy régebbi plakátot, kéz­zel írott, nem mutatós. né­zegetek. „Ha jól akar szóra­kozni, jöjjön el a klubkönyv­tárba” — szólítja fel olvasóit a plakát- S az emberek meg­értik, hallgatnak szavára. Ugye, ‘ lehet propagandát csinálni különösebb „látvá­nyosság” nélkül is. Sulyok László Vezérvonal a mindennapi munkában letve munkaprogramjukat m módosították. Országszerte befejeződött, a mezőgazdasági, az élelmi­szeripari és a hozzájuk kap­csolódó intézményi pártszer­vezetekben a Központi Bi­zottság 1978. március 15-i, határozatának taggyűlési vi­tája. Napjainkban már a me­gyei pártbizottságok össze­gezik a párttagság észrevé­teleit, javaslatait, hogy testü­leti üléseiken megvitassák me­gyéjük mezőgazdaságának és élelmiszeriparának teendőit. TERMÉSZETES ÉS JOGOS aktivitás A KB‘márciusi határozata szerint az egész párttagságot „megmozgatta”. A mezőgaz­dasági és az élelmiszerioari pártszervezetek tagságának 80—90 százaléka részt vett a határozatot tárgyaló taggyű­léseken, de megismerkedtek vele az ipari, a közlekedési, a kereskedelmi, a hivatali és a lakóterületi pártszervezetek kommunistái is. Az termé­szetes, hogy élénk vita első­sorban a mezőgazdasági es az é'elmiszeripari pártszerve­tekben alakult ki: a párt­tagság 15—20 százaléka szolalt tel, nyilvánított véleményt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a taggyűlések abban az idő­szakban zajlottak, amikor kint a földeken éppen a legna­gyobb dolog volt, csak akkor érzékeljük igazán a párttag­ság nagy-nagy felelősségér­zetét. Bizonyos értelemben rend­hagyó módon történt a KB határozatának feldolgozása. Az általános gyakorlattól el­térően az „út” nem a megyei és járási bizottságokon ke­resztül vezetett „lefelé”, ha­nem a KB-ülést követően el­sőként az alpszervezetek dol­gozták fel a határozatot. A taggyűlések munkája azt bi­zonyítja, hogy a a párttagság átérezte ennek jelentőséget, s nagy felelőséggel mondott vé­leményt. A közbeeső párt­szervek, járási és városi párt- bizottságok természetesen se­gítették a határozat minél eredményesebb feldolgozását, de ez nem csökkentette ha­nem erősítette a pártszer­vezetek vezetőségeinek es a taggyűléseknek az önállósá­gát, kezdeményezőkészségét. A párttagság nagy érdeklő­dése és felelősségérzete mel­leit a KB március 15-i hatá­rozatát tárgyaló taggyűlések másik előnyös jellemzője volt az általános szólamok mel­lőzése, vagyis a konkrétság, a dolgok nevén nevezése. A pártszervezetek kis százaléká­ban elégedett meg a vezető­ség csupán azzal, hogy „egy az egyben” ismerteti a Hatá­rozatot. A legtöbb pártszerve­zet vezetősége a határozattal kapcsolaban szakemberek, ta­pasztalt pártmunkások véle­ményét is kikérte. És nem csupán a határozatról, nanem a gazdaságuk, üzemük mun­kájáról is. A pártszevezetek vezetőségei tehát a határozat szellemében vizsgálták gaz­daságuk helyzetét, tették mér­legre munkájukat. KONKRÉT ÉS HASZNOS JAVASLATOK Sok-sok észrevételt, javasla­tot tettek a kommunisták a taggyűléseken. Ezek jelentős hányada saját üzemük gazdál­kodását minősítette, de igen sokan nagy-nagy hozzáértés­sel beszéltek az országos kér­désekről is. Voltak, akik nap­jaink sürgős problémáinak megoldását sürgették, mások a távoli jövő feladatait ecse­telték. A felszólalások tartal­mának ez a sokszínűsége fel- télenül felveti azt a kérdést; vajon nem kerül e süllyesz­tőbe, nem megy-e veszendőbe a sok-sok okos javaslat. Előfordulhat egyes pártszer­vezetekben, hogy a párt-, vagy a gazdasági vezetés nem érté­keli kellő komolysággal a kommunisták javaslatait, de országosan nem ez a jellem­ző. A felsőbb pártszerveze­tek idejében intézkedtek ró­la, hogy ami a helyi párt- és gazdasági vezetésre tartozik, amit helyben kell megoldani, abban az állami gazdaság, tsz, élelmiszeripari üzemek párt­ós gazdasági vezetőinek kell intézkedniük, s erről a oeszá- moló taggyűléseken számot adniuk. Azokat a véleménye-. két, javaslatokat pedig, ame­lyek országos kérdésekre vo­natkoznak, vagy azokat ame­lyeknek megoldása meghalad­ja a helyi párt- és gazdasági vezetők erejét, el kellett jut­tatniuk a felsőbb pártszervek­hez. Ezek nagy segítséget ad­nak a pártbizottságoknak a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar jövőjének, feladatai­nak kimunkálásához. CSELEKEDNI ITT ÉS MOST A határozattal való azono­sulást — a szóbeli elismerés mellett — legjobban azonban a cselekedet, a mindennapi munka fejezi ki. Éjiben a te­kintetben is sok á kedvező tapasztalat. A pártszervezetek többsége ugyanis a határozat ismertetését és feldolgozását követően nem terjesztett, vagy készített újabb határo­zatot. A taggyűléseken el­hangzott javaslatok jelentős részét éves cselekvési prog­A pártszervezetek tehát jó politikai érzékkel határoz­ták meg, mi az, ami számuk­ra mindennapi feladat, ami­vel nem lehet hónapokat vár­ni, s mi az ami távlati tenni­valóik közé tartozik. Azzal, hogy cselekvési programjuk­ba vették a KB-határozatból adódó sürgős gyakorlati fel­adatokat, egyben megkezdték a határozat végrehajtását, te­hát mintegy vezérvonalként használják mindennapi mun­kájukban. Amikor a pártszer­vezetek javára kell írni a kez­deményezőkészséget, a gyors cselekvést, arra is figyelmez­tetni kell, hogy a határozat nem rövid távra, hanem hosz- szú időszakra szabja meg a pártszervezetek, a gazdasá­gi vezetők feladatait. A hosz- szú távú feladataik Kimun­kálásában az ősszel sorra ke­rülő megyei pártbizottsági ülé­sek adnak számukra irány- mutatást Mihók Sándor NÖGRÁD — 1978. augusztus 20., vasárnap 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom