Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

A nagy Idős Szabó Ist­ván, Kossuth-dí- i jas érdemes művész pár nap múlva lesz het­venöt éves, 1903- augusztus 29-én született Cereden. Budapesten, a Magyar Nemze­ti Galériában jú­nius közepén n' i- votték meg gyűj­teményes lua,- - tását. amely a hazai művésze­ti élet emlékeze­tes eseményének számított, s kö­zönségsikere nem kevésbé volt je­lentős. A magyar kulturális politi­ka méltó keretet nyújtott a mű­vésznek mennyi­ségileg is alig át­tekinthető ha­talmas életmű­ve reprezentatív darabjainak együttes bemutatására. Idős Szabó István pedig olyan ajándékot tett le a budai Várban, amelynek értéke és hatása maradandó, eszméink szellemében fogant, a szó ne­mes értelmében a népnek a népró) szóló művészet ez- Po­gány ö. Gábor így ír erről a katalógusban közölt ünnepi köszöntőjében „Id. Szabó Benczúrfalvai műtermében pe­Id- Szabó István Kenyér című szobra — Nógród megye üdvözle­tét állva fogadom — mond­ta és állva maradt a pesti Vígadó nagytermében- Öröm, hogy Idős Szabó Ist­ván ma is töretlen munka- kedvvel dolgozik. Nógrád és az ország üdvözletét úgy fo­eseményei az első világhábo­rú tájékán kezdődnek, így a napjainkig tartó történelmi korszaknak is valóságos tükre a könyv, mely arcképcsarnok­ként szintén érdekes, hiszen felvonultatja azoknak a figu­ráknak egész sorát, akik ek­kor Nógrád urai, vagy éppen azok elnyomottjai voltak- Munkásságában ez utóbbiak életét örökíti meg realista esz­közökkel, mindvégig hitele­sen. Először 1934-ben állít ki a budapesti Műcsarnokban, tár­latainak sora -hosszú. A New York-i világkiállításon 1939- ben szerepel faszobraival, egyéni kiállítása volt több­ször is a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, s természe­tesen itthon. A magyar bá­nyászat 200 éves története cí­mű sorozatét 1950-ben kezd­te faragni. Másik kimelkedő sorozata a Nógród megye dol­gozó népe címet viseli. Erről azt mondta: „Meg akarom örökíteni a szoborsorozatban a népviseletet, amely kihaló­ban van. S olyan embertípu­sokat faragok, akikét már nem látni, hiszen a falu át­alakulásával az emberek is változnak”. Mindkét sorozat szociográfikus hitelességgel is bír­Munkásságában újabban a Kenyérsütők Este van. A család már le- a kovászt és lassan kevered- púnk történelmének »rsfor* feküdt, özvegy Leskó Jó- ni kezd a liszttel. Az asszony dulójót jelzi a kemencében zsefné, született Molnár Mária dagaszt. Egész teste dolgozik, lángoló tűz, minden ott sülő áhítattal mélyeszti kezét az új „Amíg a padlás izzadni kezd” kenyér. A Leskónék utódai liszttel teli zsákba. Kenyérsü- — mondják. Amíg megizzad a azoknak, akik ezer évvel ezelőtt téshez készük homlok. Mert a kenyér izzad- először gyújtottak be a kemen­A liszt rátapad az ujjaira. 5E>g közben születik. cébe és várták a nagy csodát, A Keze eres, barna. A liszt fe- Kemény munkával aerült a két óra hosszat tartó kenyé"- hér fátyollal vonja be. Hagy maí5 a földbe. Tűző nap és az sülés kemencetüzében ott lét- szitán átengedi a hófehér éle- erőfeszítés csalt verítéket a ható a munkásmúlt, a pa- tet a fateknőbe. Porszemei homlokra aratáskor. És most rasztmúlt minden icüzdel- külön-külön vannak. Ráütő- is küzd az ember, hogy a me, annak minden ered mé­get a szita oldalára és a por- liszt, a kovász és a víz hólya- nye. 4 szemek körüllengik az idős g°s tésztává legyen. Olyanná, Régi házak régi kemencéi- asszonyt. Aztán elülnek a tek- hoSY leváljon a kézről. ben ma is fellobbannak a nőben, várva a legnagyobb át- Csutkaizik kerül a kernen- tüzek. Anyáktól és ősanyáktól változásra. cébe. Fellobban a tűz és me- öröklött módon kenyeret süt­legednl kezd téglafala, tégla- nek parasztasszonyok. Maguk A kéz végigsimít a liszten. alja. Mígnem hófehér lesz. A sem tudják talán; a legöstb­gadhatta a Várban, mint aki do/nborművek faragása ját- nem is érzi az idő múlását. a meghatározó szerepet. E szőlészettel, borászattal ja a'lau ,íhTti'tfCSttűzvonó húzza arrébb a per- bet őrzik. Rohanó, modern, í™*. nyét. Szikrázik a kemence al- technicizált korunkban ók a reteté a föld teremtette át- 3a’ millió cfiillaeot szór- ráke’ torzok, a kenyeret kezükkel reie e, a o a te em e e rQL a szakajtóból kiborított, dagasztok, idézői a koroknak, áh até üfiaf Uzt leoeraet m^kelt tészta- És a légcsődé- amikor az emberi erőfeszítést eav osínetet Aztán helvt r§si latosabb tűztemplomban meg- is belesütötték a mindennapi­nk n LPnt,fr,noU ^ kezdődik az átalakulás. A ba. a k aK. _ munka eredményéből a mun- Gőzölgő, illatos kenyeret Kovászfa kerül a teknőre, ka jutalma válik. Az anyag vesz ki a kemencéből Leskó rá hófehér kendő. A liszt és nagy mítosza ez. A megszeli- Józsefné, született Molnár az élesztőanyag megkezdi kü- dített tűz ereje a megzabolá- Mária. Ki tudja, hány száza­ién és új életét, az első lé- zott természet adományát az dikat. Szeme most is köny- pést a vegyi átalakulásnoz. ember keze által kenyérré te- nyes. Mint minden sütéskor. Csak ennyi lenne? Egy szabá- sz; Benne foglaltatik ebben az Végigsimítja a forró kenyeret, lyos kémiai folyamat? emberiség története. A csoda valósággá lett. A ház népe még alszik, ami- Csak annak van kenyere, Az este még hulló lisztet kor Leskóné Molnár Mária akinek hazája van. Csak az- kenyérré változtatta az em- mór ott áll a dagasztóteknő óta van kenyér, mióta van bér. mellett. Langyos, sós víz oldja haza, ház, család, rend. Né- Bürget Lajos Könyvekről Istvánt úgy ismerik, mint a dig napról napra tovább gya- nógrádi bányavidék, a Palóc- rapszik az életmű, a fába föld művészét, s valóban faragott élet. művei szülőföldjéhez kapcso. lódnak, tárgykör és hangvé tel szerint helyi jellegűek. Tartalmuk, emberi vonatko­— Mióta is? Amint azt emlékezéseiből is tudjuk — Fába faragott kapcsolatos domborművek, egész életművében kimagasló helyet foglalnak el. Hordók, falborítók, berendezési tár­gyak kerülnek ki vésője alól. az élet csodálatos gazdagságá­nak pompáját sugallva, egy zásaik tekintetében viszont •esztaad6k címmel a Magvető részük hatalmas borpincékbe egyetemes érvényűek, mert a mindennapok eseményeiben, a kortársak és emlékek so­rában ki-ki a maga gondjait, örömeit találja megjelenítve, Kiadó gondozásában látott kerül a hazai borvidékekre napvilágot könyve 1969-ben A nagy szüret című dom_ —, az uradalmi kerékgyártó bormű (hordófenék) például, fia korán kitűnt megfigyelő- i975.ben készült tölgyfából ..............._________készségével, rajzaival. Az is- a Budafoki Borgazdaság tu-’ a világ bármely táján kerül Kólában* a magtára]* falára, lajdona. Mondhatni, az egész szemtől szembe ezekkel a minclen üres helyre rajzolt, emberi élet áll itt előttünk, fában megörökített motívu- u^kult az élete, hogy hiszen a szőlővel, a borral mokkái”. Kovács Béla rende- gyerekfejjel megismerte az ősidőktől kapcsolatban áll zése ugyancsak méltónak bl- uradalmak dolgozóinak, cse- az ember, a születéstől a la- zonyult a jubileumi tárlathoz. ládeknek, mesteremberek- kodalmon át a temetésig ott nek, uraknak sorsát, de majd- csillog egy-egy pohár bor lyiikszáthné V^iss^aemléke- n^m egyidőben a bányászéle- örömöt fényesítve, bánatot * enyhítve. zéseiben olvashatjuk, hogy fél is. Áztán következtek a amikor Mikszáth Kálmán művek. Talán a legelső sike­negyvenesztendős Írói jubi- rek közé egy fegyverállvány leumát ünnepelte az ország, tartozott, amit 6 faragott ki. az Író már beteg volt, de: Idős Szabó István életének Kívánunk idős Szabó Ist­vánnak újabb szüreteket. T. E. Vulkánok, fügefák Június végén Tabon járva bon született 1911-ben, szű- nyájunkat gyarapítani kívánó gondoltam a kertre, amelyre kebb otthona a Balaton-vi- nemes és dolgos szándék mun­Magánemberként és »*uhmai »nemmel Takáts Gyula oly’ meghitt dék. Vagy inkább nagyon is meleggel emlékezett egyik tág ez az otthon. Lírája in gyermekkori színekben és nen fakad, de a világnak szól. vő társak emelése is egyúttal, gondolatokban gazdag írásá- A költő itt él, de e tájon ke- A haza és Európa tájain szü­ban. Miután nem találhattam resztül a világra néz. RippL. letett szellemi örökség — az a kert csakis az övé Rónairól írta, de mintha ma- élése a mában való volt valaha —, megnéztem gáról is vallana imigyen: „ön a kissé kopott és homályos tudatos vidéki művész, akinél ságot. Ez is igazi barokk templomban idős a vidéki íz általános emberi, cél lehet. Dorffmeister István freskóit, s magas eszközökkel a világ- s még néhány falfestményt, nak vetített. Élete és alkotá- nem ragyogtak. Kint már fel- sa az örök művészi cél példá- hösödött, Siófokra érve szaka- ja: szolgálni, táplálni, színez- dó esőben 1 áutóztunk. „Mint ni az örököt, anélkül hogy el­sólyomszárny a nád'felett pis- szakadnánk talajunktól és dagító rajzaival. Négy évti- lant a villám”, hunyorogtunk, önmagunktól”. E sorok hitelét zed lírai termése ez a könyv, amint fel-fellobbant a somo. egész élete, s rétegesen épülő, Fejezeteiben (Szirének berke; gyi égbolt. immár nagyra nőtt életműve Vulkánok, fügefák; Knosszosz-in -r. hitelesíti. „Somogyisága el- romjain; Bekerített világ) Ml- Takát* Gyúrnak, áld Ta- válászthatatlan egyetemesség- tői fejlődésének úgyszólván igényétől”, írta róla Tüskés teljes képét kapjuk. Takáts Tibor. Nem is lehet ez más- Gyula, a mai magyar líra jft­kál- Költészete sugallja: önma­gunk felemelése a jóra törek­újra- tudatos munkálkodáshoz nyújt bizton- közösségi Vulkánok, fügefák címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó tet­te az asztalra Takáts Gyula régi és új verseinek gyűjte­ményét, Szántó Piroska gaz­Korszerűség a közművelődésben Az, hogy alkotmány-rögzí- tette jogunk van a munkához, ma már a világ legtermésze­tesebb dolgának tűnik- Élünk, vele, mint a levegővel, vízzel, mint a mindennapi kenyér­rel. Ha kedvünk tartja, mér­leget is vonhatunk — anyagi serpenyőjébe a Központ munkatársa lett — az ismeretterjesztés, a klu­bok, a felnőttoktatás ügyei kiscsoportok, tartoztak hozzá. Amikor 1974. gazdagítása novemberében a járási hiva­talhoz hívták közművelődési felügyelőnek, a Ián több annál. Legjobban a közösségek kialakítása, a klubok élete, érdekel, és az, mit tehet a népművelő an­nak érdekében, hogy a gyarapodásunkban, boldogu­lásunkban mit is jelent ez a paragrafus. És a ' művelődéshez való jog? Ez valahogy más. Tudjuk, sok ezer munkás- és paraszt­származású fiatal lett diplo­más az elmúlt évtizedekben. De ez csak egy részlet a kul­túra tágas vidékén. Mit ad, mit Jelent a közművelődés, melynek „napszámosait”, leg­aktívabb dolgozóit ilyenkor indíttatású köszöntik? A művészi, a tu- lompolitikai dományos korszerűség mel­lett beszélhetünk-e Korszerű munkával szemben érzett ide- genség, a másikba a taná­csok és a közművelődési in­tézmények dolgozóinak együttműködése iránti érdek­lődés került — és az utóbbi „győzött”. — Nekem, személy szerint, az korszerű, az fog meg a művelődés minden területén, ami a mi életünkkel kapcso­latos, ami rólunk, nekünk szól — legyen az szociográfiai regény, társada­zül találjak anyagot a fel­készüléshez, információt kap­jak- Ha a könyvtár és a mű­velődési ház együtt van, vagy komolyan együttműködik, ki- mín- egészíti egymás programjait, mérleg egyik denrtapi élethez közel álló, az biztonságot ad, kedvet. A havatalnoki az életmódot formáló műve- nagybátonyi házat azért sze­lődési lehetőségeket kínálja, rettem nagyon, mert sokféle Ez mindenütt más és más — közösséget adott. Ha valaki a azt a pirinyó földet, azt a gyerekével ment be, őt ott munkahelyet, ahol élünk, dől- hagyhatta a könyvtárban gozunk azt kell megtölteni a böngészgetni, míg valamelyik kultúra tartalmaival­ként olyan költő esetében, áld lentős alkotói közé tartozik, időnkénti magányában tudato­san a hely legnagyobb széllé­könyvben foglalt hatalmas életmű vonalainak 'megrajzo­meihez, Janus Pannoniushoz, lása, még inkább értékelése Csokonaihoz. Berzsenyihez rn° nélkül, s általuk a megtartó hazához és népéhez, a kiküz­dött, megtartó harmóniához. nem feladata e rövid iegymt. nek. Az egyetemes emberi lét alapkérdéseivel, filozófiai problémákkal bátran és kö- vetkezetesen szembenéző köl- Alljunk meg itt egy pilla- t5 számára az írás menedék, natra. Mit is mond az e ai- s a ren(j megőrzésének szá­ta szemléletről, a megőrző, megtartó irodalomról a költő mára adott lehetősége. A ki­küzdött rend és harmónia fel­VONZÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK — Van véleményeim ma­gánemberként és mint intéz­ményvezetőnek is a korsze­rűségről, szívesen el is mon­klubba benézett- Ez persze adottság, lehetőség kérdése — de ha korszerűbbé akarjuk tenni a közművelődés folya- , matat, nem szabad csak ak­kor elkezdeni, az újító gon­dolatok összegyűjtését, az in­tézménnyel szembeni vára­dom, de előre bocsátom, he- kozás felmérését, amikor a film. Bizonyára, esetben szinte a mondanivalójű, lyenként a vággyal, á jövőbe nem egy szó szoros közművelődésről is. amely ősz- értelmében „egyéni élmény” tönözne e jogunk gyakorlásá­ra? Hogy, csapódik le mind­ez a hétköznapokban? . Hogy egy mai magyar film: a Dü­börgő csend vetítésén a ba­kacsintással keveredik — kezdi a beszélgetést Kicsiny Miklós, a József Attila me­gyei Művelődési Központ igazgatója, ö tizenhét évvel rátnőmön kívül alig láttam ezelőtt került be a népműve­körülmények gyökeresen meg­javulnak. — Ez már a „hivatalos vá­lasz” részé, ugye?... — Nehéz elkülöníteni a kettőt. A sokféleség és a ve­le együtt élő rendszeresség, to­közelebb kerüljünk a nehezen valakit a nézőtéren... El-eljár- lés sodrába (bátran írhatjuk, datosság, az érdekek felku­megfogható kérdéshez, kissé rendhagyó módon a megkér­dezettektől a hivatalos, szak­mai nézőpontjuk, véleményük mellé a magánemberi tapasz­tani a művelődési pódiumsorozatára, előadásokra is — de az utób­biaknál előfordult, hogy csak a szünetig maradtam, a régi tálatokról, gyakorlatukról is Déryné-műsorok kíváncsiskodtunk. RÓLUNK, NEKÜNK SZÓLJON Nem született nógrádi Ze­ke Istvánné Ficsor Ágnes, de választott hazája ez a me­gye (és nem került messze szülőföldjétől sem, hiszen He­ves megyei). Nyolcadik évét tölti a közművelődés berke­iben- A főiskola után a pász­tói Lovász József Művelődési többsége esett a korszerűtől, a felügyelő vélemé­messze — Mi nye? — Ez nem lehet független az egyéniségemtől, a gyakor­ló népművelői múltamtól. Amikor kilátogatunk egy-egy községbe, először a közműve­központ így, hiszen akkoriban a köz­színházi művelődés fogalma még is­meretlen volt) — először társadalmi munkában, Ifjúsá­gi vezetőként, majd a nagy­bátonyi Bányász Művelődési Ház vezetőjeként, Salgótar­jánban pedig 17 hónapja dol­gozik. — Mire mondom azt, hogy korszerű? Ha bemegyek egy közművelődési intézménybe, ne menjek hiába, legyen vá­lasztási lehetőség, vonzzon lődési dolgozókat keresem oda valami a kötött progra­meg, utána vagy éppen ve­lük együtt megyek a tanács­hoz. Ez módszer, megszokás, dolgának, tűnik — pedig ta­10 NÓGRÁD - 1973. augusztus 20., vasárnap mokon kívül is. Le tudjak ülni (azaz kulturált környe­zet, némi otthonosság várjon), barátokat találjak. Álmodoz­ni lehetne persze még több­ről: ha külföldi útra készülök, a diaíilmtárból, klsfilmek kö* tatása kielégítése nélkül nem beszélhetünk korszerűségről. A mi intézményünk esetében is végig kellett gondolni: mi­re alkalmas és mit várnak tőle? A kettő között meglevő távolság csökkentésével nem várhatunk addig, míg a táv­lati tervek, az átépítés, a könyvtár elkészülése, elköl­tözése valóság lesz. A nyitot­tabbá tevést, a színház, ze­ne, képzőművészet közvetí­tő szerepén túl a tevékenysé­get is biztosító formák (stú­diók, találkozók, ankétok, szakkörök) kialakítását, a művelődési központ valóban központtá, kisugárzó intéz­ménnyé fejlesztését folyama­tosan csinálni kell. G. Kiss Magdolna Nádor Tamásnak egy a Ma. mutatásával áll szemben min- gyár Ifjúság Idei április 28-1 dennemű diszharmónia elural- száméban megjelent interjú- kodása ellen. Ez a küzdelem ban. Ezt mondja: „Az Önpusz- _ végső hatásában közösségi títás sokszor csak a könnyebb magatartás — becsülendő. megoldás. Vállalás helyett a menekülés. A másokra áthá­rított élet. A szép halál a jóért viszont gyakran előre­Takáts Gyula „érzékeny tu­dás” birtokában él Somogv- ban, lakik a tónál a Heszpe- ridák kertjén innen, egvütt mutató: ismeretesek a _tragi- velünk. Amit ragvogtat? Tm», kus, ám mégis felemelő pél­dák. De a kitartó és szívós küzdés, amelyben a fokozato­san csökkenő fizikai készenlé­tet mindinkább a lelkierő kényszerül felvállalni, nem ke­vésbé következetes mintája lehet a jóra törekvő igyeke­zetnek. Mert az elvek jegyé­ben folyamatosan vívott harc igen sok lelki konfliktussal, gyakorlati bajjal is jár.” Ta­káts Gyula, ez utóbbi maga­tartás következetes képviselői közé tartozik, az önmagát, s Költészetében látom volna, ezáltal mind­egy villanás. A Heszperidák kertjén innen ciklusból: Tavunk tükrén, — e millió világ szigetével sugárzó térben — eggyel több palack bukdácsol, mint a szivárványnyakú vadkacsa. Bukdácsol az üvegnyakú remény... Vulkánok, fügefák a ma­lomként őrlő időben. Tabon meg mintha gesztenyefákat is Tóth Elemér Érdekességek a sajtótörténetből A legnagyobb formátumban Mindössze egy példány ma- az The Constellation című radt fenn, mégpedig az 1829. lap jelent meg 1859. július 4- február 12-1 szám. én, New Yorkban, az ameri­kai ünnep, a nemzeti hála- * adás napja alkalmából. A formátum 130x90 cm volt. A legnagyobb példányszá­mú napilap az Izvesztyija, a * szovjet kormány lapja, ame­lyet 1917. március 12-én ala- A legkisebb formátumú na- pítottak Petrográdon: 1967. pilap a Diario dl Roma volt. februárjában az Izvesztyija e.mely egy ideig Rómában je- 8 670 000 példányban jelent lent meg 9x11 cm nagyságban, meg­i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom