Nógrád. 1978. augusztus (34. évfolyam. 179-205. szám)

1978-08-19 / 195. szám

Barangolás a leghűségesebb városban Már az első nap á pult mö­gé állítottak. A pult végére egy rácsot szereltek (ez volt az iroda) emögé állt a Fő­nöknő. Csúnya öreg nő volt: amikor megláttam máris el* határoztam, hogy nem mara­dok sokáig itt­A legelső vevő? Lassan, ldegesítően cso­szogva jött be. Kedves, mo­solygó, apró szemei voltak, régimódi sapka a fején, nyug­díjas tanító bácsinak néztem. Csatos üveget rakott a pult­ra és vízüveget kért. Furcsán nézhettem az öregre: fogal­mam sem volt, mi az. A Fő­nöknő ráadásul rámmordult: — A raktárba! — Ennyit mondott csalt, rám se nézett, a tanító bácsira se. Bementem a raktárba és — leültem. Mit is csinálhattam Volna? Volt ott jó pár hordó, millió színes doboz, mit tud­tam én, melyikben van? Kü­lönben is: ezt a szót „vízüveg” nem hallottam soha. Néhány perc után a Főnöknő beor­dított. hogy miért nem vi­szem már! Erre fogtam ma­gam és a. hozzám legközelebb álló hordóból töltöttem az üvegbe- Világos volt és köny- nyű. Fiatalok és a szépség Minden fiatal szeretné, hogy szép alakja legyen. Eh­hez azonban rendszeres tor­nára, alakformáló testgyakor­latokra van szükség. Igen sok fiatal, ha kikerül az iskolából, abbahagyja a rendszeres tor­nát. Szabad időben inkább magnózik, rádiózik, olvas, té­vét néz. Egyszóval mozgás- szegény életmódot folytat, amely káros hatású a szerve­zetre. Rendszeres testmozgás hiányában az izomzat műkö­dése csökken, a szervezel gyorsan alkalmazkodik a meg­változott körülményekhez, romlik a testtartás és ezzel együtt a szervezet működésé­ben is zavarok keletkezhetnek. Megszívlelendő sportorvosi ta­nács: bármilyen testgyakorlás jobb, mint a mozgásszegény életmód! Hányszor hallani fiatalokról, hogy unatkoznak.' Hasznos időtöltés lenne, ha különböző edzésterveket dolgoznának ki izomzatúk fejlesztésére. A rendszeres torna alakszépítő eredménye már néhány hét, a szervezetre és közérzetre gya­korolt jó hatás már néhány nap múlva mutatkozik. Nagyon jó kezdeményezés lenne, ha az ifjúsági klubok­ban pár perces zenés „társas tornát”, vagy játékos „torna­vetélkedőt” rendeznének. Sok fiatal küzd vélt vagy tényleg meglevő kozmetikai hibából eredő gátlásokkal. Azt hiszi magáról, hogy csúnya, mert eltúlozza kisebb szép­séghibáit. Fél, hogy nem lesz baráti köre, nem talál majd társra, mert pl. szemüveget Fást Katalin Mai févéa jón faiunk X Főnőknő ismerte az Öre­get, nem tanító volt, hanem trombitás a színházban. El­határoztam, hogy megkere­sem és visszaviszem neki a kilenc forintot, meg vízüve­get is viszek neki az én költ­ségemen. (Most már tudom mi az- A kályhások használ­ják, a samottéglákat vízüveg­gel ragasztják össze.) A Fő­nöknőnek nem szóltam a ter­vemről, őt nem is érdekelte volna, a pofonnal számára el­intéződött minden. Az öreg trombitás éppen gyakorolt, nem vett észre, amikor beléptem. Gyönyörű­en fújt, bűn lett volna holmi kilenc forinttal, vízüveggel megzavarni. Hallgattam hát. Azután észrevett és rettene­tesen zavarba hozott, mert nem azzal kezdte ki vagyok, mit keresek nála, hanem azt kérdezte: tetszett-e a trombi­taszó? Alig tudtam valamit kinyögni, gyorsan kitettem az üveget meg a kilenc fo­rintot. Az öreg trombitás el­nevette mégát: rögtön tudta ki vagyok. Ügyetlen kereskedőtanulő voltam-.. Sárközi Gábor sál segít ezen a problémán De van olyan arc is, amelyet ki­fejezetten érdekessé tesz né­hány szeplő. A kéz izzadását legtöbbször idegességből eredő belső fe­szültség okozza. Ha feloldjuk önmagunkban a gátlásokat, javulhat, sőt meg is szűnhet a kéz izzadása. Gyakran mos­sunk kezet, utána 1 százalé­kos sterogenolos oldattal vagy gyengén ecetes vízzel öblítsük le. Éjszakára kenjük be ALU- MOL izzadás elleni krémmel. A túl vastag lábon rend­szeres masszírozás, a túl vé­kony lábon speciális torna se­gíthet. Abban az esetben, ha valamilyen szépséghiba (pL túl nagy vagy túl kicsi orr, elálló fül stjb.) súlyos lelki válságot idézhet elő, a plasz­tikai műtétet SZTK-alapon ingyenesen elvégzik. A szépséghibákon segíteni kell, ha lehet. De jelentősé­güket nem szabad eltúlozni, mert az emberi érték nem ezeken keresztül mérhető. Sőt Sokszor mások szemében fel sem tűnik az általunk túl­zottan felnagyított szépséghi­bánk! Legfontosabb tehát — helyes önértékeléssel —, az önbizalom megszerzése. Sopron: üdülő, műemlékek, diákok, templomok, fenyvesek, ciklámenek, parkok városa. A sok jelző közül a soproniak igazán a leghűségesebb város rangra a legbüszkébbek. Az történt ugyanis, hogy a szá­zadforduló elején Bécsben mozgalmat indítottak Nyugat- Magyarország németlakta ré­szének, közöttük Sopronnak is, Ausztriához csatolásáért. Az első világháborút befejező bé­keszerződések értelmében Nyu- gat-Magyarországnak ezt a ré­szét Ausztriához csatolták. Sopron és közvetlen környéke falvainak sorsáról 1921. de­cember 14-én népszavazás dön­tött. Sopron magyar maradt. Megkapta a leghűségesebb vá­ros címet. Sopronnak, ennek az ötven­ezer főt számláló Alpok-aljai városunknak sok arca van. Attól függően, hogy milyen irányból közeledünk a város­hoz, a kibontakozó kép más és más élményt nyújt. Indul­junk el felfedező utunkra a Károly-magaslatról. Itt az Al­pok alján a tengerszint felett 398 méter magasságban érez­ni az Alpok „leheletét”, ai er­dők, hegyoldalak tiszta, üdí­tő levegőjét. Vessünk egy pil­lantást a tv-torony szomszéd­ságában meghúzódó kilátóto­ronyból a környékre. Látni a Fertő-tó napfényben csillogó víztükrét, az Alpok nyúlvá­nyait, nyugati szomszédaink kisebb településeit. Alattunk a város terül el. Láthatjuk a sűrűn beépített belvárost, a köréje csoportosuló háztömbö­ket, a vasút vonalától délre fekvő lazább beépítésű, par­kokban bővelkedő lakónegye­det, a nyugati ipartelepülést, a város északi peremén elhe­lyezkedő gyárakat, a délkeleti városrész gyárait. A felszaba­dulás után Sopron jelentős nagyiparral rendelkező város­sá fejlődött. A megrongálódott gyárakat helyreállították, úja­kat létesítettek: ruhagyárat, épületasztalos-gyárat, fafel­dolgozót. Megnövekedett a munkásság aránya, ma húsz országos jellegű üzem műkö­dik körülbelül tízezer mun­kással. Szembetűnik a -sok templomtorony. A soproniak elmesélték, hogy valamennyi közelében borozó található, amelybe a soproni polgárok templomból jövet gyakran be­térnek. A kilátótól kiépített sétány vezet le a hegy lábá­hoz. A város felett húzódó fenyvesekben 75 km hosszúsá­gú kiépített sétány'kanyarog a fák alatt. Mi a Ciklámen-sé­tányon indulunk el. Míg vé­gigérünk a 3 km-es úton, bő­víthetjük biológiai ismeretein­ket. A fákon elhelyezett táb­lák a környék egy-egy növé­nyéről, állatáról adnak tömör tájékoztatót. Lent a hegy lábánál a sop­roniak egyik büszkeségéhez, a (5.) öreg néni: (kicsi társbérleti szobájában, szürkületben, kis­asztal mellett ül, ölében két macska.) Azt mondták, hogy nekem csak a macskáim van­nak? Igen, senki másom, csak a macskák- Igen. (Az egyik macska nyávog.) Z■ Szerkesztő: (a szemközti széken ül.) Azt mondta az előbb, hogy elmond valamit.. hogy miért kellenek a macs­kák. öreg néni: Mindent el­mondok. uram, elmondom-.. de kikötésem, hogy a nevemet nem írhatja meg, megszen­vedtem már, nem akarom, hogy itt a házban mutogassa­nak, ott megy az az asszony, az a macskaszerelmes. (Csend.) Z. Szerkesztő: Megígérem. öreg néni: Nekem mindig vo11 -ngcskám. Gyerekkorom­tól Mindig. (Megfogja Z­sátortetős fedett uszodához és strandhoz érünk. Itt a város peremén, felhúzódva a hegy­oldalakra, sorakoznak az üdü­lők, közöttük öt SZOT-üdülő, ahol egyszerre kétezer ember pihenhet, szórakozhat, többek között sok Nógrád megyei. Egy kicsit lejjebb az erdőgazdasá­gi és faipari egyetem találha­tó. A város 1956. után felső­fokú óvónőképzőt kapott. Több szakközépiskolája, gimnáziu­ma, szakmunkásképző iskolá­ja van, így Sopront méltán ne­vezik a diákok városának. A belváros gazdag formái­ban, színeiben bontakozik ki előttünk. Lépten-nyomon más és más a hangulat. A többi jellegzetes középkori magyar városokkal összehasonlítva a soproni belváros viszonylag sűrű és szűkebb beépítésű. Kö­zépkori hangulatot árasztó, ívben hajló szűk utcáit egy­más mellé préselődő hangula­tos, ódon házak szegélyezik. Mesteri módon kiépített erké­lyek, boltíves kapualjak, csip­kés ülőfülkék adják meg a harmóniáját az utca hangula­tának. Sopron városmagjában láthatjuk hazánk legszebb zárt Szerkesztő kezét. A macská­hoz húzza.) Nézze, milyen jó meleg és selymes a szőrük. (Csend. Az öreg néni Z. Szer­kesztő kezével simogatja az egyik macskát■ Hirtelen fel­néz.) Szép lány voltam. Akár hiszi, akár nem, nagyon szép. Amikor először voltam sze­relmes, 1915-ben, szép szőke ember volt, aki udvarolt, és azt ígérte, elvesz feleségül. De elvitték katonának, meg­halt. Másodszor meg 1943.ban amikor már Pesten éltem és a csendőrségre jártam taka­rítani, ott kaptam munkát, ott megtetszettem egy sza­kaszvezetőnek, nagyszál em­ber volt, udvarolt, ő is ígér­te, hogy elvesz feleségül, de aztán negyvenötben tíz év börtönt kapott és nekem bör­tönből jött ember nem kell. Harmadszor meg 1949-ben. amikor már koros voltam és már gvárbon dolgoztam, por- táskodtam és negyvenhét éve­hatású középkori terét, a Tűztorony teret, amely felett hűségesen őrt áll a város is­mert jelképe, a Tűztorony. Hatásában hasonló az Orso­lya tér. Sopron méltán mondható hazánk egyik leggazdagabb műemléki városának. A házak falán elhelyezett táblákon több helyen olvasható: restau­rálva 1976-ban. helyreállítva 197.5-ben. A város tudatosan készült 700 éves évfordulójára, amelyet az elmúlt évben ün­nepelt. A műemlékek megóvá­sáért, helyreállításáért a sop­roniak Európa-díjat kaptak. A város történetét, múltját, szenvedéseit, dicsőségeit a műemlékek mellett a Liszt Ferenc Múzeum és számos ki­állítás, gyűjtemény őrzi. Sopron szellemi élete fon­tos része volt az ország kul­turális életének. Túl az Óvároson, széles ut­cák, magasba törő házak, ég­nek meredező kémények már a ma emberének alkotását hir­detik. sen még volt egy emberem. Művezető volt, nem volt la­kása, idejött hozzám, össze­házasodtunk, babusgattam, de aztán hat év után, 1956-ban elment. (Szusszant.) Ittha­gyott. Z. Szerkesztő: Azóta nem is ment férjhez? öreg néni: Nem. Nem kell nekem most már senki.. • Most már öreg vagyok, most már nyugdíjas vagyok és most már itt vagyok magamban, és ülök, nézek magam elé, és nézem a falat, nincsen sen­kim, csak ülök és simogatom a macskát és nézek. (Szája szögletében furcsa görcsmo­soly.) (Z. Szerkesztő megy az ut­cán, hazafelé. Kezében kis aktatáska. Sötét van, este■ Az ablakok világítanak. Megáll egy régi bérház kapujánál. Zsebéből előveszi a kapukul­csot, kinyitja a kaput. A kapualjban, kis kulccsal ki­nyitja a postaládát, üres, be­csukja. Elindul ismét. Meg­nyomja a lépcsőházi világítás gombját, lépked fel a máso­dik emeletre, zörög a kezében tartott kulcscsomó. Kinyit­ja a lakása előszobájának aj- taiát. bemegy, az ajtót belül­ről bezárja, bereteszeli. A háta mögül egy ajtókeretből fény szűrődik ki. A fény irá­nyába indul, kinyitja az ajtót, konyha, az asztalnál, háttal ott áll a felesége, vacsorát készít.) Z. Szerkesztő: Szervusz. Z. Szerkesztő felesége: (nem fordul meg, csak a fejét for­dítja kicsit oldalra): Szer­vusz. Z- Szerkesztő (egy konyha­székre leteszi az aktatáskát.) Mit csinálsz? Z. Szerkesztő felesége: Va­csorát csinálok, miért? Z. Szerkesztő: (kigombolja a nyakkendős ingét.) Semmi. Jó, éhes vagyok.. • Mi lesz vacsorára? , Z. Szerkesztő felesége: (dol­gozik, mozog a háta.) Volt .itthon sajt, vaj, zöldpaprika és vettem tíz deka párizsit. (Csend.) Z. Szerkesztő (mozdulatlan): Párizsi nem kell­Z. Szerkesztő felesége: (ki­csit megfordul.) Friss. Eddig mindig megetted. Mi bajod vele? Z. Szerkesztő: (még mindig mozdulatlanul, elgondolkoz­va.) Semmi. (Csend ) Semmi, de ma nem kell. Z- Szerkesztő felesége: (hir­telen) Nem bírom már! (Csend. Halkan.) Mindig van valami bajod velem. (Tekin­tete elhomátyosvl, sír ) — Vége — *A szerző ötrészes tévésoroza­tának utolsó darabja, amelyet au­gusztus 31-én fog közvetíteni a televízió. ELITISKOLA A tanító bácsi eltette, már csak a fizetség volt hátra. A Főnöknőre néztem. „Kilenc” — szólt. Az öreg komótosan kiszámolta a pénzt és elkö­szönt. „Viszontlátásra” — kiabáltam utána, mert a Fő­nöknő parancsa jutott eszem­be, aki szerint a kereskedő egyszersmind köszönőgép is. Másnap a Főnöknő a rak­tárba hívatott. (Az ajtóra ki­tette a táblát: „Központban vagyok”)- Rámutatott arra a bizonyos hordóra: „Mi- ez?” — „Vízüveg” — mondtam. Er­re a Főnöknő kirohant, po­harat hozott, öntött a hordó­ból és azt parancsolta, hogy igyam meg. Elfogadtam a po­harat. Víz volt, sima víz. A Főnöknő hatalmas po­font adott és kiabált; olyan közönségesen, hogy én, azt hiszem attól sírtam, nem a pofontól. Kirohantam volna, de az ajtó zárva volt, meg a Főnöknő is rámordított: „Ho­vá mész?” kell viselnie, vagy mert szep­lős, pattanásos, túl alacsony, vagy túl magas, vékony a lá­ba, vastag a lába, kicsi vagy nagy a melle, nem szép for­májú az orra, izzad a keze és még sorolhatnám... Nézzük sorjában: Ha szemüveget kell viselnünk, nagyon fontos, hogy egyénisé­günkhöz illő keretet .válasz- szunk. A divatos szemüveg- keret nem hat előnytelenül, sőt, sokszor érdekessé teszi az arcot Beszéljünk néhány szót a szeplőkről. Télen a szeplők el­halványodnak, a tavaszi nap­sugár hatására azonban újra előbújnak. Ezért kora tavasz­tól késő őszig védjük a bőrt fényvédő krémmel. Nagyon jó erre a célra az EXOTIC fény­védőkrém. amely nemcsak vé­dő, hanem fehérítő és fedő hatású Is. Érzékeny, száraz bőrön sem okoz panaszokat. Kipróbálhatjuk az ACHRO- MIN krémet is, amely kombi­nált készítmény, védi a bőrt a napsugarak káros hatásaitól és fehérít. Halványíthatjuk a szeplőket citromlével, vagy uborkalével történő bekenés­sel. Nyáron napozzunk, a bar­na bőrszínen nem látszanak a szeplők. Ha kozmetikushoz fordulunk, hámlasztó eljárás­21.25: Kettős arckép. Két fiatal zongoraművé­szünk, Kocsis Zoltán és Rán- ki Dezső, mondhatnánk pár­huzamos életpályán futnak. Nyolc-kilenc éves korukban lettek barátok, együtt tanul­tak, gyakran koncerteznek ma is együtt, egy évben — idén — kaptak Kossuth-díjat. A francia—magyar kopro­dukcióban készült film a kö­zös múlton és jelenen kívül kibontja azt a sokrétű zenei arculatot is, amely rájuk kü- lön-külön jellemző. Megismer­kedhetünk a zongorát váloga­tó, idegen város szépségeit kereső Ránki Dezsővel, a ze- reszerzőként is bemutatkozó Kocsissal. Szervesen illeszkedik a portréfilmbe sok-sok ismert és kevésbé ismert zeneszám, töb­bek között Brahms, Beetho­ven, Mozart, Debussy, Ravel művei. Koncertek pillanatai idéződnek fel, s kettejük kö­zös gyakorlása. Bruno Mon- saingeon kérdéseire angolul válaszolnak mindketten, de a magyar változat számára „szinkronizálták” saját hang­jukat. Képünkön: Fekete gyé­mántok, magyar film. (Au­gusztus 19. — 20.05 h.) NÓGRÁD — 1978. augusztus 19., szombat Szenográdi Ferenc ti. Barta Lajos: Z. Szerkesztő emlékezetes esetei

Next

/
Oldalképek
Tartalom