Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
Romhány III. és á többiek Beruházásokról a rétsági járásban Fejlődő könnyűipari szolgáltatások A szolgáltatás fejlődése vidéken erőteljesebb, megfelel annak a törekvésnek, hogy csökkenjenek a főváros és az ország különböző részein az ellátásban még meglevő különbségek — állapította meg a Könnyűipari Minisztérium vezető testületé, amely a napokban tekintette át a szolgáltatások alakulását. A szövetkezetek a könnyűipari szolgáltatások összes teljesítményértékének 39, a tanácsi vállalatok 18, a kis-' iparosok pedig 43 százalékát adják. Legnagyobb a jelentősége a mosásnak, textiltisztításnak. Különösen gyors a fejlődés üteme vidéken. Jól halad a cipőgyorsjavító szalanok országos hálózatának kialakítása. E tervidőszakra 59 ilyen szalon létesítésével számolnak, amiből már több mint 20 üzemel. A méteresruhanemű-készí- tésben a központi műhelyrendszer elterjesztésére törekedtek. Ennek eredményeként kulturáltabb a kiszolgálás, nőtt a választék, csökkentek a vállalási határidők. Mindennek ellenére — főként munkaerőhiány miatt — a minisztériumban úgy látják, hogy a szükséges feltételekkel — szabásmintákkal, kellékekkel, tanácsadással — segíteni kell azoknak is, akik ruhájukat otthon akarják megvarrni. A lakosság igényli egy ilyen, ez ideáig merőben újfajta szolgáltatás hálózatának megteremtését is. Fejleszteni kívánják a fodrász- és a kozmetikai szolgáltatásokat, elsősorban a munkafeltételek javításával. Ennek érdekében stúdiót nyitnak, ahol a fodrászokat, kozmetikusokat tanítják majd a szakma gyökeres megújítását jelentő új berendezések, műszerek használatára. Sokat fejlődtek a fényképészeti szolgáltatások is. A FÖFOTÖ-nál az új berendezésekkel a korábbi 40—60 napról 10—12 napra csökkent a színes fotók kidolgozási ideje. A minisztériumban megállapították: a tapasztalatok szerint a könnyűipari szolgáltatások gazdálkodási feltételei javultak, a szabályozás többszöri változtatásának eredményekért. További lépéseket tesznek annak érdekében is, hogy a könnyűipari szolgáltatások teljesítményértékéből a 2 milliárd forintot képviselő kisipar fokozza közreműködését, elsősorban a kisebb és a még kévéssé ellátott településeken. A minisztériumi tervek foglalkoznak a Balaton-környék szolgáltatás fejlesztésével is, különös tekintettel a nyári főszezonra. (MTI) Joggal mondják a rétságiak, hogy az utóbbi 10—15 esztendőben soha nem látott fejlődésen ment keresztül a járás. Különösen az elmúlt 2 —3 év az, amely a leglényegesebb változásokat hozta az iparban, a mezőgazdaságban, a településeken, az emberek életében. A változásokat elindító fejlesztésekről, a beruházási tevékenységről tanácskozott a hét közepén a járási pártbizottság. A kibővített pártbizottsági ülésen részt vett és felszólalt Skoda Ferenc, a Nógrád megyei pártbizottság titkára. Rétság és Rom hány Varga József, a rétsági járási pártbizottság titkára a következőkkel érzékeltette a fejlődést, a feladatok nagyságát: — A negyedik ötéves tervben 632 millió forint értékű beruházás valósult meg a járásban. Az ötödik ötéves tervben ennek csaknem kétszeresével számolunk. Az eddig eltelt két és fél esztendőben mintegy félmilliárd a beruházásaink értéke. A tervidőszak végéig meghaladja a kétmilliárd forintot. A fejlesztési célkitűzések következetes megvalósítása eredményezte, hogy a meglevő ipari üzemek g3rarapodása mellett öt új ipari üzem létesült. A fejlesztésre szánt ösz- szeg nagy része (mintegy 85 százaléka) Rétság és Romhány üzemeiben kerül felhasználásra. Az iparban foglalkoztatottak kétharmada ezeken a településeken dolgozik. A beruházások kedvező hatása szinte minden üzemben mérhető. A termelés növekedése mellett javult a termékek minősége. Néhány évvel ezelőtt még nem volt olyan termék, amelyet exportra szállíthattak volna. Tavaly az exportra szállított termékek értéké már meghaladta a 150 millió forintot. Nemcsak a járás, de a megye egyik legnagyobb beruházása Romhányban az építési kerámiagyárban valósul meg. A Romhány III. üzempróbái a jövő év elején kezdődnek. Az azonban már most látható, hogy a beruházások költségei messze túllépik a tervezett összeget, elérik az 1,1 milliárd forintot. Kollár József, a Romhányi Építési és Kerámiagyár igazgatója kritikusan szólt arról, a 2—3 hónapos elmaradásnak, a költségek növekedésének legfőbb oka, hogy nem sikerült megfelelően előkészíteni a beruházást. — A járási pártbizottság ösztönzésére a járásban tevékenykedő építőipari szervezetek, a termelőszövetkezeti építőbrigádok sokat tettek azért, hogy a korábbi félesztendős elmaradás a felére csökkent. A továbbiakban azon dolgozunk, hogy a beruházás a lehető leggyorsabban termeljen. Lehetőségünk van arra, hogy a jövő évben egymillió négyzetméter burkolólapot készítsünk. Azon fáradozunk, hogy az új üzem dolgozóit, a vezetőket időben felkészítsük a munkára. A másik jelentős fejlesztés Rétságon, a Globus Nyomdában valósul meg. Rebenda Já- nosné, a pártalapszervezet titkára bizakodó: — A munka tervszerűen halad. Ügy látjuk, hogy nem lesz különösebb akadálya annak, hogy 1980-ig beszereljenek minden gépet és meginduljon a termelés. Akkor pedig a jelenlegi termelés megduplázódik. Pénz híján Korántsem ilyen bizakodóak a mezőgazdasági üzemek vezetői. Annak ellenére, hogy az elmúlt években több és korszerűbb gépek, szakosított állattenyésztő telepek tették eredményesebbé a gazdálkodást, a további fejlesztés az üzemek többségében nem kis gondot okoz. Holma Miklós, a nézsai termelőszövetkezet elnöke erről a következőket mondotta: — Nem a vállalkozási kedv hiányzik nálunk. A fejlesztési elképzelések megvalósításához nincs elegendő pénzünk. Az állami támogatás, a megyei fejlesztési támogatás egyfajta lehetőséget jelent számunkra. Azonban az is igaz, hogy a lehetőségekből csak nehezen lesz valóság. A feltételek igen szigorúak. Ahogy Kurali Béla, a járási hivatal mezőgazdasági és élelmezésügyi asztályának vezetője mondotta, a fejlesztési alapok hiánya nemcsak a nézsai termelőszövetkezet gondja: A járás termelőszövetkezeteinek többsége nem rendelkezik a fejlesztési elképzelések megvalósításához szükséges saját erővel. Néhány éve (1975-ben) még 28 millió forint volt a fejlesztési alap a közös gazdaságokban. Tavaly éppenhogy meghaladta a 10 millió forintot. Ismerve a termelőszövetkezetek lehetőségeit, legalább hat évre volna szükség az alapok kiegészítéséhez. A tervidőszakban azonban már csak három esztendővel számolhatnak a gazdaságok. Mindez azonban korántsem jelenti a fejlesztések teljes befagyasztását. Sebes Ernő, a Magyar Nemzeti Bank járási fiókjának helyettes vezetője egy sor hasznos tanácsot adott a gazdaságoknak. — A hitelfeltételek valóban szigorúbbak lettek, átgondoltabb, tervszerűbb, hatékonyabb beruházási tevékenységre ösztönzik a gazdaságokat. Arra, hogy jobban éljenek a fejlesztési alapokat pótló támogatásokkal és a társulások adta lehetőségekkel, folyamatosan korszerűsítsék gazdaságukat. Ha megvásárolták, használják is ki a nagy értékű gépeket, berendezéseket. Rangsorolni a feladatokat Az eddig végzett munka tapasztalatait elemezve állapította meg a járási pártbizottság: az ötödik ötéves terv legnagyobb beruházásairál a munkálatok lényegében ütemesen haladnak. Azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az eddigi munka sem volt gondtalan, és a következő években jelentős erőfeszítéseket kell térni a tervezett beruházások folyamatos megvalósításáért. A legfontosabb tennivalókat dr. Dósa Ferenc, a járási pártbizottság első titkára foglalta össze: — Gondosabban kell előkészítenünk a beruházásokat. Jobb összhangot kell teremtenünk a társadalmi és gazdasági célok, a rendelkezésre álló eszközök és a meglevő építőkapacitás, a beruházásban részt vevő valamennyi szerv között. Továbbra is rangsorolni szükséges a feladatokat, hogy erőinket a legjelentősebbekre fordíthassuk. Ez az alapvető feltétele ugyanis annak, hogy az ipari és a mezőgazdasági létesítményekben időben meginduljon a termelés, a lakásokba beköltözzenek az emberek. Noha a beruházások elsősorban a gazdasági egységek tevékenységét, érintik, meghatározta a pártbizottság az alapszervezetek feladatait is. A járás pártszervezetei eddig is sokat tettek a munkálatok gyorsításáért. A cselekvési programoknak megfelelően, a továbbiakban is szervezik, rendszeresen számon kérik a munkát. A tanácsok, a települések koncentrált fejlesztésére fordítanak nagyobb figyelmet. Arra, hogy időben elkészüljenek a tervezett gyermekintézmények, tovább javuljon a vízellátás, és felépüljön a több mint 700 lakás. Mindezek megvalósításánál számítanak a lakosság támogatására, összefogására is. Nem alaptalanul. Ahogy Pa- róczi Jenő, a járási hivatal pénzügyi osztályának munkatársa mondotta. — A lakosság összefogása sokat lendített eddig is községeinken. Tavaly, a tervezett 1 miiló 250 ezer forint helyett mintegy ötmillió fornt értékű társadalmi munkát végeztek a járás lakói. Az idén már négymilliónál tartunk. Maguknak dolgoznak, építenek! Vincze Istvánná Az enyém és a mienk Ügy tetszik, nincs olyan honpolgár széles e megyében, aki ne lepődne meg, ne háborodna föl, ha este lakását feldúlva találná. A felhasogatott fotelek, a kettétört állólám- pák, a szőnyegbe beletaposott üvegcserepek láttán feltehetően elvesztené egy kissé a fejét, s rendőr után futkosna azonmód. Nem kizárt ugyanakkor, hogy ugyanez az ember közönyösen, egyetlen vállrándítás nélkül konstatálja a tényt: már megint megrongálták utcájában az ostornyeles lámpákat, ismét eltűnt egy szerszám-az üzemből — és a sor tetszés szerint folytatható. Az „enyém” és a „mienk” közötti feltételezett csatában egyelőre az előbbi van kedvezőbb helyzetben. Az okot, vagy inkább az okokat, igencsak nehéz meghatározni. Annyi bizonyos csupán, hogy ez esetben is folyamatról van szó. A szemlélet, a gondolkodásmód változásáról vagy torzulásáról. A ,.mienk”-et hivatalosan társadalmi tulajdonnak nevezik. És meglehetősen gyakran elhangzó kívánság, hogy óvjuk, védjük a közöset — ne legyünk passzív szemlélői megkárosításának. Mert sikkasztásról, apróbb lopásokról meglehetősen gyakran hallunk ismerőseinktől, barátainktól. Megvonjuk a vállunkat, széttárjuk a kezünket — mint mindig, ha olyat hallunk, ami tulajdonképpen nem meglepő számunkra. A témát elemző statisztikai adatok csak támogathatják az előbbieket. Esztendőről esztendőre a vagyon elleni bűncse- leményék vezetik az elkövetett büntetőjogi törvénysértések listáját, s bennük igencsak magas a százaléka a társadalomét károsító tetteknek. Változatlanul. A dolog érkekessége nem több, s nem kevesebb: szinte alig található megfelelő módszer a kialakult helyzet megváltoztatására. Beszélünk a szemléletről, átalakításának szük- gességéről, és tulajdonképpen igazunk van. Csak kisegítő kiegészítő intézkedéseket javasolhat az, aki megpróbálja féken tartani, féken tarttatni a társadalomét rongáló ösztönöket. Javasolhatja például az ellenőrzés szigorítását, következetessé tételét. Jogosan. Az időszakonként visszatérő kontroll manapság, amikor a tudat még nem tart ott, ahol tartania kellene, eredményre vezető megoldás lehet. Meggyőződésem ugyanis, hogy azon a munkahelyen, ahol például figyelnek rá, mit tesznek táskájukba a dolgozók hazafelé indulva, (nem kifejezetten a portai ellenőrzésekre gondolok ehelyütt), bizonyos idő elteltével senkinek sem jut eszébe, hogy elvigyen akármit is a szerszámok, a munkaeszközök közül. Szándékosan említettem kisebb értékű tételt, mert van abban valami igazság, hogy mindenki, aki „megkívánja” a társadalomét, filléres apróságokkal kezdi. És ha visszatérően „sima” az ügy, nekibátorodik. Aztán eljut odáig, hogy tíz-húszezer forintos „zsákmánnyal” sem elégszik meg. Ahol következetes az ellenőrzés, ott nem érheti el az előbbi végállomást a közére utazó állampolgár. Egyszerűen megszokja, hogy csak kára lehet belőle, ha kizárólagosan a sajátjának tekinti a társadalomét. Nem nyúl a közöshöz, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az „enyémről” és a „mienk”-ről — a kettő viszonyáról. Az ideális természetesen az lenne, ha mindenki tudatosan, meggyőződésből ügyelne rá, ami közös. Ám amíg messze ez a megálmodott helyzet, csupán az ellenőrzés, a szigorú kontroll kínálkozik eszközül a társadalmi tulajdon védelmére. Ha ez megvalósul, mindig és mindenütt valóságosabb alapról indítható meg a harc a szemlélet átalakításáért. A gondolkodásmód formálásában a különféle előadások, a követelmények ismertetése azonban csak az első lépés lehet. Ügy is mondhatnám, itt annyira felvilágosító, mint inkább pedagógiai munkára van szükség. A szó legszorosabb értelmében. A jó tanár ugyanis nem arra törekszik, hogy a diákok bebiflázzák az anyagot, inkább azt szereti, ha értik a lényeget, s adott esetben maguk jönnek rá a megoldásra. Tudásuk, a feldolgozott és megértett ismeretek alapján. Magyarán: ha képesek rá, hogy ne csak megtanulják, hanem használják is a tankönyvekbe foglaltakat. Tehát létezik az ellenőrzés és a nevelés, mint egymásból következő, egymást kiegészítő eszközök arra, hogy a társadalmi tulajdon valóban a társadalomé legyen. Az állampolgároké, akik legalább annyira a sajátjuknak érzik a közös javakat, mint a személyi tulajdonuk tárgyait. Az ideális megoldás nem lehet más: a két eszköznek — az ellenőrzésnek és a nevelésnek — együtt és egyszerre kell hatnia. Folyamatosan és mindenhol. M. P. Erdőkürti tízmillió Tízmilliós tervet teljesítenek és főként exportra dolgoznak a kállói Vörös Csillag Termelőszövetkezet ipari üzemében Erdőkürtön. Szerencsés Károly üzemvezető elmondotta, hogy bérmunkában dolgozzák fel a kapott anyagot a kéziszerszámgyár precíziós gyára részére, de partnerük a Budapesti Neon Vállalat is. Az erdőkürti üzemben jelnleg hetvenen dolgoznak, készítenek szer- számosszekrényeket, kereszt- kulcssajtolást és esztergálást, a neonvállalatnak pedig fénycsőarmatúrákat szállítanak. i ... i A sajtóiéban Kapuszta János betanított munkás gépén ke- resztkulcsfej-sajtolást végez. A termékből egy műszak alatt ezer darabot készítenek. Az elektromos szerelőműhelyben dolgozó asszonyok a fénycsőarmatúra összeszerelését végzik. Jakus Mihálvné és Vadovics Jánosné a világítótestek összeállításán dolgozik. Kondella Károly esztergályos a forgácsolóüzemben ZIL» kerékanyakulesokat esztergál, amelyet szovjet exportra szállítanak. (Bábel László felvételei) NÓGRÁD - 1978. július 14., péntek
