Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

Aki nem kíván hazugságban étül Az ügynök vallomása Ha puccsokról, vagy sikerte­len államcsínykísérletekről olvasunk a lapokban, szin­te törvényszerű, hogy a hír­adások a CIA-t is, a „szájuk­ra veszik” rendszerint úgy, hogy az események hátteré­ben több-kevesebb nyíltság­gal jelen volt. Képtelenség felsorolni e szervezet azon tet­teit, melyeket kidolgozott, szervezett, irányított, megvaló­sított, de emlékeztethetünk né­hányra. Például a Moszadik iráni miniszterelnök ötve­nes évek eleji eltávolítására, illetve meggyilkoltatására, a magyarországi ellenforrada­lomra, a bolíviai partizán­harcra — melyben elesett Che Guevara is —, a chilei fasiszta hatalomátvételre- Hogy miért avatkozott be ezekbe az eseményekbe a Cl A? Mert mindegyik az ér­dekei ellen volt. Vagy azt szolgálta. Pontosabban az Egyesült Államok érdekeit, amely létrehozta 1945-ben Truman elnök kifejezett uta­sítására. A CIA (Central In­telligence Agency), magyarul központi hírszerző hivatal kezdettől fogva jelentős sze­repet játszott az USA kül­politikájának alakításában, tervei — akár gátlástalan — teljesítésében. A szervezet — mindez jelen időben is érten­dő — kémkedett, embereket pénzelt, lélektani hadviselést folytatott, intervenciókat, in­váziókat szervezett, bábrezsi- meket állított fel, támogatott, egyszóval minden lehetőséget, és eszközt bevetett, hogy a vi­lág egy-egy részén káoszt keltsen, megfojtsa a haladó erőket Egyébként mindezt tudtuk a televízió Tizenhét év az amerikai hírszerzés szolgála­tában című műsora nélkül is. Ám mégsem volt hiábava­ló végignézni a nem egészen félórás interjút. Olyan em­ber erősítette meg ugyanis ko­rábbi ismereteinket aki el­fogultságunkkal — minthogy maga is csaknem két évtize­den keresztül a CIA tagja volt — egyáltalán nem vádol­ható­Glen Roy Rohrer 1920-ban született egy sokgyermekes, amerikai munkáscsalád fia­ként. Huszonkilenc éves ko­rától állt a hírszerző iroda alkalmazásában. Európában tevékenykedett. Tisztában volt a szocialista országok múltjával, jelenével, társadal­mi, gazdasági gondjaival. Is­merte, tudta mindazt, amit e „szakmában” egyáltalán tud­ni kell. Megelégedésre vé­gezte feladatát. Tizenhét évig. Aztán betelt a pohár. Rá­jött, hogy megbízói, munkál­tatói kihasználták, igazságta­lan ügyek szolgálatába állítot­ták, hazugságban tartották. Nem Amerika biztonságát védte — ugyan kinek is jut­hatna a szocialista országok közül eszébe veszélyeztet­ni — hanem az amerikai, nagyhatalmi, imperialista ér­dekeket szolgálta. Jóhiszemű­en rossz lóra tett. Amikor felismerte, változtatott éle­tén; elmenekült, kivált a szer­vezetből. Mint korábban má­sok is tették, és — meggyő­ződése szerint — tesznek a jö­vőben is. Glen Roy Rohrer — Péter- falvi László rendező műsorá­ban — nem a nagy leleplező pózában jelenik meg előt­tünk. Tárgyilagosan beszél múltjáról, egykori munkájáról, tapasztalatairól, s éppen ez a tárgyilagosság, egyszerűség az, ami hitelt ad szavainak. Általa nyernek súlyt szavat Sztálin lányának, Szvetláná­nak nyugati fogadtatása példá­ul, vagy az osztrák hírszerző magyarországi 56-os tény­kedése, tovább menve, a Szabad Európa Rádió és a Szabadság adó tevékenysége- Az újabb keletű, nagy füsttel irányított, propagált akciók közül az emberi jogok körül folyó kampány, amely a belgrádi európai és együtt­működési értekezleten is oly sok vitát váltott ki, mestersé­gesen kiélesítve. Az egykori hírszerző mondta: mindez képmutatás az Egyesült Álla­mok részéről, először is saját országán belül kellene helyre­tenni a „dolgokat”. Hiszem, teljesen igaza van. A tv dakumentumfilmje mindenkit — a netán kételke­dőket is — meggyőzhetett ar­ról, hogy a CIA nem ártat­lan. „honvédő” szervezet. A reakció ütőképes, jól szerve­zet együttese. S mint ilyen, messzemenően felhasználható az imperialista érdekek érvé­nyesítésére, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a társadalmi haladás ellen. Léte béke- és népellenes. Aki felismeri — mint a film sze­replője, illetve említett társai — nem maradhat többé a tag­ja- Nem engedi a lelkiisme­reti (ok) Rendszeresen rendeznek kiállításokat Pásztón, a Váci Kötöttárugyár gyáregységében, ahol az aulában képző-, ipar- és fotóművészeti kiállításokban gyönyörködhetnek a dol­gozók. Manapság Korniss Péter fotóművész tárlata vár ja az érdeklődőket. A képeken a falvak világa elevenedik meg. — kj — TAIh Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 58. ötven vázlat, huszonöt po- zitúrában. Ebből egy tucat már olajba áttéve. Ragyogó nő, de nem csupán az én ecsetem nyomán, hanem a valóságban. S, hogy ismeri már kezem, ecsetem, emléke­zetem teste minden apró zu­gát! ö ott ül, fekszik, öreg piktorok angyalainak modorá­ban áléi, dévánkozik, kö­nyökére ejti fejét, alvó Vé­nuszt magába képzelve tárja elő magát. És fizet is képe­imért. Nem kell egy sem né­ki. Volt rá példa, hogy éjsza­ka zörgetett föl érte a szoba­lánya, hogy menjek ezzel, meg ezzel a képével a lak­os tályába. Matatja gyertyá­nál, nézi, mint a halálos vég­rendeletét. Beteg. Ügy szüle­tett. ö az exnádornak, az egy­kori Eszterházi országnagy- nak valamelyik oldalra sza­kadó szépunokája tán. Nem ismerem a családfa ága-boga- it. Nincs egyedül a bolondé- riájával. Henri kisasszony szintén az. Nézd meg. Mint egy nimfa isten. Noha tíz év­vel fiatalabb Tusinál, szenve­délyesebb, követelőzőbb an­nál. Ha Tusiról ötven vázlat, róla száznál alább nem eshe­tünk. Tessék! Akarod látni? Mi más gondja van. Magát akarja látni az általam készí­tett tükörben. A tükör nem érdekes. A tükör bizodalmas holt tárgy. A betegességig fo­NOGRÁD - 1978. július 14., péntek kozott képzelgéseiket akarják fogható formában látni. És sú­lyosbodik a helyzetük. Nevelt- ségük, meg örökölt tisztaság­igényük, mikhez semmi kétség nem férhet, összeütközik ben­nük a természet kívánalmai­val. Nem merik tudomásul venni. így aztán szépen, tud­ják is, a tisztaságba bolon­dulnak bele. No jó. Lányok. De, hát a rokoni asszonyok se élnek másképp. A Bécsben kamaráskodó Feíházy gróf aranyos osztrák felesége. Kü­lön gyűjtemény került róla össze nálam az évek során. Megjön egy karácsony előtti havas éjszakán, fűtött csöngős szánkóban. Váltott lovak sie­tő döghalálában. Nékem nyomban vászon elé kellett állnom. Ledobálja magáról minden ruházatát, maga el­képzelte pózba kanyarodik, ahogy elkényeztetett macskák otthonoskodnak a • fűtött kandallók előtt, s de egy szó nélkül várja, követeli, hogy fessem. Hogy örökítsem, rögzítsem, hogy maradandó példányt, másolatot készítsek róla. És roskadásig, hajnali tíz óráig dolgozok, csak épp falatozásnyl időt enged, s to­vább estig. Másnap estig kép­nek kell teremtődnie. Nézd meg! Olyan, amilyet Bulanzsé Péter tehetsége te­Ü . . •• /r f ttoronyar A nyár az iskolai szünet ideje. A szovjet iskolások a legkülönfélébb módon és he­lyen — üdülőkben, turista­utakon, rokonoknál, falun töltik. A gyerekek legtöbbje azonban úttörőtáborokban pihen. A Szovjetunió terüle­tén a Kaukázus, a Krím, a Balti-tenger, Közép-Oroszor- szág fenyőerdőiben, Szibéria, a Távol-Kelet legfestőibb helye­in több mint 11 000 úttörőtá­borban mintegy 10 millió gyermek nyaral. A gyerekek vidáman töltik a szünidőt. Jól felszerelt klu­bok, éttermek, könyvtárak, gazdag sportfelszerelés várja őket. Vetélkedőket, érdekes találkozásokat, kiránduláso­kat szerveznek számukra. Pi­henésükre és egészségükre nevelők, úttörővezetők, orvo­sok ügyelnek. A család jövedelmétől füg­gően a szülők vagy ingyep kapják az úttörőtáborba szó­ló beutalót, vagy az önkölt­ségi ár 50 százalékát fizetik. A gyermekek üdültetésének nagyobb részét a szakszerve­zet fedezi. Képünkön; Han­gulatos táborozás egy folyó-, parti tisztáson. Kőkori Visszapillantás Olvasótábor Balassagyarmaton Aláírásokkal borított nyak­kendők, címekkel. telt emlék­könyvek — hetven Komárom és Nógrád megyei úttörő kö­zös táborozásának dokumen­tumai. A III. úttörő- és nemzetisé­gi olvasótábor résztvevőit a tábor utolsó előtti napján ke­restük fel Balassagyarmaton, a központi leánykollégiumban. — Olvasótáborról lévén szó, sokan úgy gondolják, hogy itt kizárólag a könyve­ket bújják a gyerekek. Ez így nem igaz. Mi elsősorban arra törekedtünk, hogy a prog­ramok kedvet ébresszenek az olvasás iránt — világosít fel Tarján András táborvezető, a rétsági járási hivatal mű­velődésügyi osztályának ta­nulmányi felügyelője. — A tábor formája az úttörőtábo­rok rendjét követi. Ebbe il­lesztettük be a kiscsoportos foglalkozásokat, előadásokat, kirándulásokat. A tartalmi munkában idén a néprajzi jelleget erősítettük. Irodalmi, képzőművészeti, ének-zenei és szlovák anyanyelvi szek­cióban — szaktanárok irá­nyításával — foglalkoztunk a gyerekekkel, akiket az elmúlt tanévben végzett eredményes munkájukért, a két megye úttörőelnöksége hívott meg. Többségük hatodik-hetedik osztályos úttörő, így a tábor­ban tanultakat iskolájukban kamatoztathatják. Látogatásunkkor még hát­ra volt a nagy izgalommal várt táborzáró vetélkedő, Jánszki Etelka képzőművésze­ti csoportvezető ifjú „növen­dékei” linómetszeteket és agyagszobrokat készítettek erre az alkalomra. — Lázár Ervin három no­vellájának dramatizált vál­tozatával készültünk a ve­télkedőre — mondja Hugyecz Zsuzsa, aki ősztől már a Ba­lassi Bálint Gimnáziumban kezdi a tanévet. A vanyarci kislányt a Kazinczy szépkiej­tési versenyen való eredmé­nyes részvételéért hívták az irodalmi szekcióba, ahol Bá­lint Lajos tanár irányításával — felolvasások, előadások és viták keretében — a gyermek- irodalommal ismerkedtek. „Podla Osejevovej” és „Pod- la Flomiczka” címmel adnak elő jeleneteket a szlovák kis­csoport tagjai. Előadásukat a narrátor magyarra is lefordít­ja. Vezetőjük. Kozmáné Varga Katalin az anyanyelvi kultú­ra fejlesztését tűzte célul. Eh­hez felhasználta azokat a da­lokat, meséket, melyeket Ko­márom és Nógrád megye szlo­vák ajkú községeiből hoztak magukkal a gyerekek. A cserhátsurányl Körösi Anna büszkén újságolta, hogy legkedvesebb dalukat — a táborindulót — az ének-zene kiscsoport vezetője, Németh János szerezte. Ebben a cso­portban talált barátokra öt chilei diák is. Patricio Frios Santiagóban született. Szé­pen gitározik, és mint elmond­ta néhány dél-amerikai dalt már sikerült megtanítania a többiekkel. A programok közül legtöb­ben a Börzsönyben tett har­minc kilométeres gyalogtúrát emlegették, de hasznos dol­gokkal - ismerkedtek meg a könyvtárlátogatások során is. A meghívott vendégek közül csak néhányan jöttek el. A gödöllői Vidák házaspár népi- játék-bemutatója, Bodza Klá­ri előadása és a TÉKA együt­tes látogatása azonban így is emlékezetes élményt nyújtott. A 10 napos tábor „végered­ménye” nem szerepel az em­lékkönyvek bejegyzései között. Nem is szerepelhet, hiszen célja az »olt, hogy az olvasó­tábor résztvevői végérvénye­sen tagjai legyenek az olva­sók nagy táborának. P. K. Es a valóság... „képtár99 Az Azerbajdzsán! SZSZK ke­leti részén. Gobu6ztán vidékén, több mint 400 sziklarajzot fedez­tek fel. A rajzokat sziklába kar­colták. Tízezer év alatt keletkez­tek, a legrégebbiek a középső kőkorszakból valók (i. e.: 8500— 4500). Találtak rajzokat az újabb kőkorszakból, és a bronzkorszak­ból. A „legújabb” képek az írá­sos történelmi időkben keletkez­tek. A dombok ma száraz, sós sztyeppén emelkednek. Mikor a rajzok készültek, ezek a dombok a tenger partján álltak, dús nö­vényzettől körülvéve. A képeken bikacsordák láthatók, lovak, sza­marak, gazellák és kecskék, amelyek ma ezen a vidéken alig találnának elegendő élelmet. Az ábrázolások a szarvasmar­hák háziasításának a folyamatát is mutatják: a középső kőkor­szakból való rajzokon még vad bikákra vadásznak, az újabb kő­korszakból származók már szí­jakkal megkötözött bikákat mu­tatnak. A képek számos információt nyújtanak az akkori emberek életéről. Csónakokat, hálókat, csoporttáncokat, leányszökteté- seket ábrázolnak és a bronzkor­szakból valók még szelídített lo­vakon való vadászcsoportokat is. A későbbi időkből írásbeli fel­jegyzéseket találtak ugyanott: egy római légió feliratát az I. századból, és perzsa feliratokat a XIII. és XV. századból. remthet. Jő mesterek tanítvá­nya vagyok. Nem értem, minek néki a sebesen készült !:ép, amikor itt marad nálam. Mivel ma­gyarázzam? Itteni juhászbará­taimtól tudom, hogy van olyan blrkabetegség, amit motosz- nak neveznek. Hát motosz? Csak neked merem kinyilat­koztatni. — Nem vettél észre hason­lót? Itt szolgálsz öt-hat éve! — Dehogynem! Egyszer Tu­si kipirulva és magyarul szi­szegett a foga közül: hogy érsz hozzám, te paraszt? Két­szer a pofámba csapott a lo­vaglóostorával. Hogy értem hozzá? Ahogy engem Mezőhegyesen megta­nítottak, hogyan kell az ura­kat nyeregbe segíteni. Ha né­mely öreg, varangyos béka ka­tona úr úriságában nem tu­dott kengyelbe lépni, hát vál­lat adtunk alája. Megtámasz­tottuk, amíg azt a fokhagy- magerizdes fenekét a nyeregbe pászította. Tusit se fogtam meg, csak odatartottam a vállam neki, hogy a nehezebbik felét azon által fölemelhesse, könnyedén. Na, valahogy ez olyan másfél éves szolgálatom után követ­kezett. De addig a köszönése­met se fogadta, noha lovaz- tunk néhanapján kétszer is (Folytatjuk) — Attól tartok, hogy a fe- 'eségem mégsem annyira jó ■zakácsnő, mint ahogy az es­küvőnk előtt mondta — pa­naszkodik a fiatal férj a ba­rátjának. — Láttam, amikor a tojást konzervnyitóval nyi­totta feli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom